Dunántúli Napló, 1963. március (20. évfolyam, 50-76. szám)

1963-03-27 / 72. szám

f m. makctus n. % IUAPLÖ % 5 ♦ Egy tatár költő Pécsett ■ a XVII. században Amikor a tatárokról hát­iunk, önkéntelenül az Ázsián, Európán vérengző kegyetlen­séggel végigviharzó „sárga lovasokra” gondolunk, akiket a népképzelet nem éppen hí­zelgő jelzőkkel ékesít. Legke­vésbé jutna eszünkbe közöt­tük — abból az időből szár­mazó — költői értékeket, a népek békéjéért harcoló ál­lamférfiakat keresni. Pedig ilyenek is akadtak ebben a népben. Egyikük a krimi tata rok legkiválóbbja, tudós kán­ja, Gaziffiraj 1602—3 telét Pé­csett töltötte, a költészet mú­zsájával szórakozva. Költőnek, tudósnak és ka­tonának egyaránt kiváló voit, Gazigiraj, s bátorsága miatt .a Bora előnevet kapta, ami északi szélvihart jelent. A törökök sok háborújá­ban, így a Magyarországiban is résztvett 40 ezer emberé­vel 1594-ben Győr ostrománál segítette a törököket. Később kegyvesztett lett, 1558-ban azonban már ismét mint kán jött Magyarországra és 1598 teléből 99 júniusáig Zombor- ban tartózkodott, ahol nem érezte jól magát. Visszatért Krímbe. Kilátástalannak lát­ta a harcot a nyugattal, ezért résztvett a zsitvatoroki béke előkészítésében. Meg is vádol Iák az ellenséggel való paktá- lás&al, hűtlenséggel, és ennek tulajdonították elmaradását a későbbi harcokból. A kán a szultánhoz írt Verses levelé­ben energikusan hazugságnak bélyegzi az ellene áskálódok vádjait. Amikor azután 1602- ben csapataival ismét megje­— A TIT Baranya megyei szer­vezetének biológiai szakosztálya március 29-én fél 6 órakor plenáris ülést tart a Bartók klubban (Janus Pannonius u. 11). A szakosztályi ülés Után fél 7 órakor dr. Várte- rész Vilmos, a Központi Suigárbio- tógiai -Kutatóintézet főigazgatója előadást tart „A sugárzások hatása áz élőlényekre” címmel. Az elő­adásra érdeklődőket szívesen lát a biológiai szakosztály vezetősége. lent a nagyvezér táborában, I nagy tisztelettel fogadták és téli szállásként katonái részé­re Szigetvárt, Koppányt, Mo­hácsot, Kanizsát jelölték ki, ahonnan azok portyára indul­hattak. A kán a telet Pécsett töltötte. Szívesen jött Pécsre, hiszen régen hallott Imár róla Pé­csé vi Ibrahimtól, a pécsi sízár mazású török történetírótól, aki a török birodalomban az előkelő defterdri állást töltöt­te be Konstantinápolyban és Boszniában. Gazigiráj Pécsett nagyon jól érezte magát. A Mecsek enyhébb éghaj. ata, a város gyönyörű fekvése, ta­I vasszal hatalmas rózsaligetei, melyek úgy vették körül a vá rost, mint a szőlők illatossá tették a határt és rengeteg ró zsacüajaf adtak, épületeinek szépsége, fürdői, valóban ké­nyelmessé tették az itt-tartóz- kodását. A tudományok nagy barátját a kánt, megörvendez tették azok a tudományos in­tézetek is, amelyekről az arab és a perzsa feliratú kövek ma is tanúskodnak A kán nem élt tétlenül nálunk. Itt írta meg hosszabb lélegzetű mű­vét: „A kávé ét a bor dicsé­retét". Dr. Czlrfusz János. B. Imr© Pécs. T^evel-éb-en kifogá­solja, hogy a Széchenyi téren fo­rintot kérnek a Hold megnézésé­ért. Megkérdeztük a TIT vezetőit, akik elmontdák: minden nagyvá­rosban pénzt kémek ezért. A Szé­chenyi téren nemcsak a Holdat le­het megtekinteni távcsöven kérész tül. hanem egy szakképzett csilla­gász magyarázattal is szolgál az érdeklődőknek. A csillagásznak a TIT jelentős összegeket fizet ki. ezt próbálják a begyűjtött pénzből fedezni. „Vadász” jeligére üzenjük, hogy légpuskát és légpisztolyt otthon tarthat, az udvarban célba lőhet vele, de az utcára ki nem viheti. „Hadiözvegy” Jeligére válaszol­juk. hogy panaszát nem tudjuk tel jesíteni. Valószínű, amint lehetőség Lesz rá, javítják nyugdíiát. Addig is, ha körülményei megkívánják, forduljon az illetékes tanács szociá Iis osztályához segítségért. 'Dllfii Qlacm Sándor kiálLítáia a Jlilxr&sizóban Turg Nagy Sándor képei díszítik a Mar gyár írók Könyves­boltjának és a Lib- resszónaik falait. A ké pékét látva a látogató némileg meglepődhet és joggal: egy moszk­vai és néhány pécsi tájképen kívül csupa kínai tárgyú festmény alkotja a kiállítás anyagát Honnan a kínai él­mény? A kérdésre maga Tury Nagy San dór adta meg a vá­laszt — Gyermekkorom óta dédelgetem a vá­gyat: egyszer íkijutni Kínába. Nagybátyám annakidején negyven­öt évet töltött Peking ben, a Kína iránti ér­deklődésem felébredé sét neki köszönhetem. Sokáig kellett vár­nom a régi vágy telje sütésére, évekig taka­rékoskodtam egy IBUSZ-utazásra, ti­zennégyezer forintba került a 24 nap, de megérte. Három éve voltam kint, bejártuk Pekinget, Nankingot, Sanghaj t, negyven órás felejthetetlen ha jóútat tettünk a Jang óén, rengeteg min­dent láttunk. Hogyan születtek az utazásból képek? — Mindvégig rajzol tam, festettem, legin­kább kisméretű olaj­vázlatokat készítet­tem az út folyamán, összesen körülbelül kétszáz darabot. Eb­ből mintegy ötven el­készült már azóta, kö zülük került ki ennek a kiállításnak az anya ga. Az érdeklődőknek feltűnt egy különös hatású, színes mozaik a címe: Barbár táj­kép Fo kutyával. Az érdeklődés azért indo költ, mert azonnal lát ható, hogy ez a mo­zaik különleges tech­nikával készült. — En kaviár-mo­zaiknak neveztem el — mondotta Tury Nagy Sándor — mi­vel apró szemcséi ar­ra emlékeztetnek. A kaviár-mozaik vélet­lennek köszönheti megszületését. Ami­kor az Erőműnél dol­goztam, mint építész- technikus, egy alka­lommal bentíelejtet- tem egy porceláncsé­szében elhelyezett két anyagot fez elektro­mos kemencében. A magas hőfok hatására a két anyag érdeke­sen égett ki. Kísérlete két kezdtem végezni, s végül kialakult az eljárás: érdekessége, hogy a különböző szí nek csak a megfelelő hőfokon való égetés­kor jelennek meg, s minél jobban kiéget­jük az anyagot, annál szemcsésebb, rücskö­sebb lesz a felülete. Ez a mozaik rendkí­vül ellenálló, olcsóbb is, mint másfajta mo­zaikok, s kitűnően le­hetne használni épü­letek külső falán, homlokzatán is. Milyen tervei van­nak Tury Nagy Sán­dornak? — Kínával való kapcsolatomat nem szakítottam meg, most rendezem ugyan is nagybátyám hagya­tékát, amely megle­hetősen szerteágazó és gazdag. De erősen remélem, hogy lesz még folytatása magá­nak az utazásnak is, hogy eljutok még leg­alább egyszer ebbe a feledhetetlen, érdekes országba. Megjelent a Jelenkor márciusi száma Megjelent a Jelenkor idei harmadik, márciusi száma. A folyóirat gazdag és változatos versanyaga tartalmazza többek között Pákolitz István, Rába György, Arató Károly, Takáts Gyula, László Ibolya és KátHi János verseit. Közli a Jelen­kor Albert Gábor: Idegenek, Hernádi Gyula: Beszélgetés cí­mű novelláját és Thiery Ár­pád: Nagyvárosi rekviem című kisregényének harmadik ré­szét. Mallarmé négy versét Weöres Sándor fordításában A Műhely című rovatban Bertha Bulcsu írásai szerepel­nek. A Horizont című rovatba Csordás János írt Falusi jegy­zeteket, Komád György pedig Széljegyzetek a „huligán”-arc­képhez című írásának első ré­szét tette közzé. A vita-rovat­ban Demény János: Zenei köz­tudat — magyar valóság, vala­mint Angyal Endre: Orffrót című írását olvashatjuk Igen gazdag a folyóirat jegy­zet rovata. Remenyik Zsig- mondról, Kárpáti Aurélról, Menyhárd Alfrédről, a műfor­dítás és a film néhány kérdé­séről esik itt szó. Több más tanulmány mellett a folyó­iratban Vörös Márton Lax- nessról írt tanulmánya talál­ható. A Jelenkor legújabh száma Diskay Lenke rajzait közli. Színházi „kisbemutató64 a TiT-ben Fél hét, a TIT Bartók Klub­jában már ott szoronganak nz érdeklődők A szó pontos értel­mében szoronganak: még a nyitott ajtóban is székek áll­nak, s a későbben jövőknek már csak állóhely jut. A kö­zönséggel szemben lévő asztal­hoz aztán sorban letelepsze­nek az est szereplői: Dobay Vilmos, a Pécsi Nemzeti Szín­ház főrendezője, Takács Mar­git, Ambrus Edit, Bánffy György és Karikás Péter szín­művészek, valamint Bécsy Ta­más, aki néhány szóval meg­nyitja az érdekes „Jcisbemuta- tót”. Dobay Vilmos Anouilh-ról beszél, akiről bizony eddig a pécsiek nem sokat tudhattak Aztán elmondja, miért az Er­kölcsös szerelem lett a színház ezévi második ősbemutatója Röviden ismerteti a darabot is, azután átadja a szót a szí­nészeknek. A szín: egy párizsi színház folyosója, a századforduló ide- j jén. Azaz hogy: a Bartók Klub egyik sarka, alacsony dobogó, még két állólámpa is ott van, j semmi szükség rá ugyan, de | nem is zavar. Az sem zavar senkit, hogy Karikás Péter az egyik állólámpa alatt ácsorog, amíg Bánffy György és Amb­rus Edit jelenete zajlik, holott ez idő alatt ő tulajdonképpen anyjukkal, a színház nagy tra* * gikájával beszélget... Pillana­tok alatt igazi színházi hangu­lat támad, a közönség nem is látja Karikást az állólámpa alatt, hanem a fiatal házaspár vitáját követi izgatottan. Egyik jelenet követi a mási­kat, egyik tapsvihar a másikat. Nem bontakozik ki a teljes da­rab, marad még „meglepetés"• a pénteken következő premier­re vagy a későbbi előadásokra is. De az a „színházi kisbemu­tató'’, a TIT színházbarátok körének második ilyen ren­dezvénye mégis nagyon hasz­nos és érdekes. Azok, akik teg­nap este a Bartók Klubban végighallgatták és lelkes taps­sal megköszönték a rendező és a színészek nyújtotta tájékoz- 1 tatást, valóban úgy mennek majd el Anouilh: Erkölcsös szerelem című darabjának idő­adására, mint akik egy kicsit már ismerősök. dna, ha a tenyésztői munkát magasabb színvonal­ra emeljük. Az, hogy az egy kocára jutó született ma­lac szám elég alacsony volt. a kocaállomány gyenge genetikai tulajdonságaiban is kere­sendő. A hízókból válogatták ki a kocákat, csak a külemet nézték. Itt is csak a tenyész­tői muníka segíthet. A zárt sertéstenyésztő telepeikre tenyészkant is csak 50 kilós súly­ban szabad bevinni és ott kell tovább ne­velni. A genetikai tulajdonságok javítása ér­dekében és a rokonién y észtós elkerülése vé­gett azonban feltétlenül tenyésztő telepekről keTtt a kanokat beszerezni és nem lehet saját állományból, vagy egy másik tenyésztőd adat­gyűjtést nélkülöző telepről vásárolni. Az a szemlélet, amely az 1959—60-as évek­ben uralkodóvá vált, hogy ez igényesebb fajta majd megteremti magának a tartási, takarmányozási és gondozási feltételeket, a termelőszövetkezetekben nem vált be, mert a beruházások korlátozottsága, a rendelke­zésre álló és egyedül építhető típustervek ezt eleve nem tették lehetővé. És mert a fel­tételek nem voltak meg a fehérhússartés-te- nyészt éséhez. A rosszul megválasztott fajta volt • másik oka a tsz-ek sertéstenyésztésé­ben a sikertelenségnek és az igen komoly anyagi veszteségnek. E téren azóta javulás van. A sertéstenyésztésben azonban még ma is igen nagy problémát okoznak a nem meg­felelő épületek, annak ellenére, hogy az el­múlt két évben Igen jelentős átalakítást vé­geztünk rajtuk. Különösen a téli időben — amikor nagyobb védedmet kellene nyújtani az állatoknak — követelnek ezek az alkal­matlan épületek igen komoly áldozatokat. Világosan igazolják ezt a tényt a negyed- évenkénti malacelihullások is. A téli és en­nek következtében a folyamatos éltetésre ezek a szerfás fiaztatók ' nem megfelelőek. Az elthullási veszteségek csökkentése érdeké­ben az alábbi elletési terveket javasoltuk a tsz-eknek: Évenkénti kétszeri eületésre: Fedeztetés: XI. 11—25-i.g, V. 15-ig. Ellós: III. 5—19-ig, VIII. 23—IX. 6-ig Választás: IV. 24 —V. 8-ig X. 22.—XI. 5-ig Kétévenkénti háromszori elvetésre: A-csoport: Fedeztetés: XI. 11—25-ig V. 1—15-ig. Ellés: III. 5—19-ig, VIII. 23—IX. 6-ig Választás: IV. 24—V. 9-ig, X. 22—XI. 5-ig. B-cs opart: Fedeztetés: I. 26—II. 11-ig, XI. 11—26-ig Ellés: IV. 20—V. 5-ig Választás: VII. 19—VIII. 4-ig. Az évenkénti kétszeri éltetés esetén és a kétévenkénti háromszori éltetés esetén is a tavaszi éltetésből származó malacokat 50 na- pőskorban választani kell, hogy a kocák őszi éltesé a fenti időpontra megtörténjen. A ma­lacok korai elválasztása különösebb hátrány- nyál nem járhat, mert a legkedvezőbb ter- —ám»« adottságok közepette történik május­ban pumáikor a napfény, zöMlucerna korlát­lan mennyiségben áll rendelkezésre és mind­ehhez hozzájön még a fehérjében gazdag malactápok etetése is. Mindezek ellenére a tsz-ek közös sertés- tenyésztése hizlalása évről-évre javult. Mig 1960- ban 100 holdra számítva megyei átlag­ban 17,8 105 kilós sertést adtaik, addig 1961- ben 23,2, 1962-ban pedig 28,3 darab 102. illetve 102,9 kilós sertést adtak a termelő- szövetkezetek. A közös gazdaságok seriérienyésztési ered­ményeinek javítása érdekében a jobb te­nyésztői munka, a gondozók anyagi érdekelt- ségénefk fokozása, a rátermett, hozzáértő gondozók beállítása, a takarmányok széles­körű élterjesztése mellett arra is szükség van, hogy korszerűsítsük a sertéstartás épü­leteit, a szakosítási elveknek megfelelően végezzük el a koncentrálást. A sertéstenyésztésben a beruházásokat már 1963-tól a téli fiaztatók építésére kell fordí­tani elsősorban. A legújabb kutatási eredmé­nyeknek megfelelően a tenyésztést és a hiz­lalást megfelelő elkülönítéssel, de egy telep­helyen kell elhelyezni. .. BAROMFITENYÉSZTÉSÜNK HELYZETE ÉS FELADATAI é Ha a baranyai termelőszövetkezetek ba­romfitartását vizsgáljuk, ekkor megállapít­hatjuk, hogy évről-évre itt is nagy a fejlődés Mig 1960-ban a tsz-ek törzsállománya 14 000 volt, addig 1962-ben a törzsállomány már 63 ezer dargbra nőtt. Hasonló a helyzet a hús- csibe-nevelésben is. 1960-ban 170 000 csirkét neveltek a termelőszövetkezetek, 1962-ben már 920 000 darabot. Nőtt az átlagom tojás- termelés is. 1960-ban 111.5 darab, 1962-ben pedig 133,3 darab volt megyei átlagban egy- egy tyúk termelése. Mint a számok bizonyít­ják, az elmúlt három évben a termelőszö­vetkezetek különösen nagy Lépést tettek elő­re a húscsibe-nevelésben. 1962-ben ők adtán már a felvásárolt hűsbaromfinak 82 százalé­kát. Fejlődött a tojástermelés is, de itt még nem játszanak jelentős szerepet. A tanácsi felvásárlási terveknek mindössze 8 százalé­kát teljesítették csak a tsz-ek az elmúlt év­ben. A termelőszövetkezetek húsbaromfi terme­lésének emelkedését elsősorban a nevelés gazdaságossága, és a neveléshez szükséges épületek aránylag olcsó előáll í‘.hatósága ked­vezően segítette. A gazdaságosságot legjob­ban befolyásoló tényező a speciális keverék- takarmányok gyártásának megindulása volt. A keveréktakarmányok gyártásával nemcsak a gyorsabb ferlődést és a .jobb takarmány- értékesítést lehetett elérni, hanem az elfhu Lá­tásokat is kedvezően befolyásolták a bennük lévő ásványi anyag premixek és betegség megelőzése céljából adagolt gyógyszerek, vi­taminok. A keverélctakarmány-gyártás évről­évre történő növelése, a minőség javulása elősegítette a termelőszövetkezetekben a hús- baromfi-termelés emelését. A termelés növe­kedése azonban előtérbe helyezte az eddig igen magas pecsenyecsdbe és kacsa felvásár­lási árának csökkentését 1963-ban a felvá­sárlási szervek már alacsonyabb áron veszik át a tsz-ektől a pecsenyecsibét és a kacsát az előző évinél. Az előállítási költségek csök­kentésének alapvető feltétele a nagyüzame- sítés, mert csak itt térülnek meg a költsé­gesebb felszerelési tárgyak beruházásai és csak itt valósítható meg a munka termelé­kenységének fokozása. A tsz-ek húsesibe- nevelésének nagytízemesítóse már megkez­dődött a megyében. 1963 végéig hat tsz.-ben lesz 15—20 000 befogadóképességű csibene­velő, amelyek évi termelése 500 000 darab pecsenyecsdbe lesz. Ezeken a telepeken ' a már korszerűen berendezett csdbenevelők le­hetővé teszik, hogy 20 000 csirke gondozását 3—4 gondozó lássa eL Jelenleg mintegy 60 termelőszövetkezet foglalkozik húscsibe-neve- Iéssel. Ezek a tsz-ek évente átlagosan mint­egy 13 000 darabot állítanak elő. A második ötéves terv végére a mintegy egymillió naJ poscsibét tíz termelőszövetkezetben lehetne összpontosítani, annál is inkább, mert így kisebb a beruházási költség, hiszen a férő­helyek ötven százaléka már ebben az évben biztosítva van. A tsz-ek ben a húscsibe-neve- lés nagyüzemesítésére a kezdeti lépések már megtörténtek és mintegy 5,5—6 millió forint beruházásával 1965-lg a még hiányzó beru­házások minden zökkenő nélkül megvalósít­hatók. Ijen nagy probléma, és nehezebb a meg­oldása A TOJÁSTERMELÉS fokozása tsz-ekben. Az elmúlt három évben jelentős mértékben emelkedett a tojástermelés a kö­zös gazdaságokban, a háztájiban viszont csökkent. A jelenlegi mintegy 63 000 darabos termelőszövetkezeti tojóállományból mind­össze 5000 van korszerű, nagyüzemi tojóház­ban elhelyezve. 58 000 darab 500—2000 férőhe­lyes tojóházakban termeL Ezek nem alkal­masaik intenzív, igényesebb tojófajták tartá­sára, valamint költségesebb felszerelési tár­gyak beszerelésére. Ezeknek az ólaknak leg­nagyobb része még 1950—53-ban épült, az akkori gyakorlat szerint 800 férőhellyel. 1963- ban mindössze két 5000 férőhelyes tojóiház épül a megyében. Ez igen kevés ahhoz, hogy a megye étkezési- és tenyősztojás felvásárlási tervének teljesítését jelentősen befolyásolná. A tojóállomány tartásának feltételei közűi csak a beruházások megvalósulása hiányzik. 1963-bam körülbelül hat termelőszövetkezet tojóház beruházási igényét nem tudják ki- elgíteni beruházási keret hiányában. Mind a tenyész, mind az árutojás felvásár­lási tervek maradéktalan teljesítése érdeké­ben az elkövetkezendő évek egyik legfonto­sabb feladatának kell tekinteni a termelő­szövetkezeti nagyüzemi tojótelepek létesíté­sét. A baromfitenyésztésen belül a tojóüze­mek létesítésénél is figyelembe kell venni a nagyüzemek létrehozását, ami a tojás önkölt­ségének alakulásában jelentős változásokat hoz. A beruházások megvalósulásához 30 da­rab 5000 férőhelyes tojóházra lenne szükség, ami körülbelül 32 millió forintba kerül. A baromfielhullás az utóbbi egy évben mintegy 10 százalékkal csökkent. Ez jó dolog. És még, ha figyelembe vesszük a követke­zőt: ha az előző évi elhullásokat figyelembe vesszük, akkor kitűnik, hogy az elmúlt há­rom év alatt 13 százalékkal javultak a ne­velési és tartási erednjények a baromfite­nyésztésben. A javulásit elősegítette az a tény is, hogy ma már nagyobb gondot fordítanak a betegségek megelőzésére, a fertőtlenítésre és a tisztaságra. Az állategészségügyi prob­lémák közül azonban feltétlenül említáSra méltó a baromfitíphus kérdése, mely szor-v- san összefügg a keltetéssel. Ezt a betegséget — különösen a háztáji gazdaságokban okoz nagy veszteségeket — csak úgy tudjuk tel­jes mértékben felszámolni, ha a legsürgőseb­ben megszüntetjük a keltetőnek a mintaköz- ségekből történő felvásárlását. A nagyüzemesítés kérdésével szorosan ösz- szefügg a szakember ellátottság is. A jelen­leg mintegy 60 baromfitenyésztéssel foglal­kozó termelőszövetkezettien részben a szak­emberhiány, részben a baromfitelepek ki­csinysége miatt speciális baromfitenyésztőt alkalmazni nem tudnak. A kisebb baromfi- telepeken a gondozók állandó továbbképzé­sével némileg megoldható a szakszerű neve­lés és tartás. A nagyobb kapacitású baromfi- telepeken azonban feltétlenül szükség lesz speciális baromfitenyésztőkre. A nagyüzemek létesítésekor feltétlenül fog­lalkozni kell a fajtakérdéssel is. A drágább keveréktakarmányok etetése semmi esetre sem térül meg, ha magyar fajtákkal etet­jük. Ezért szükséges, hogy a termelőszövet­kezetekben nagyobb termelőképességű fajtá­kat állítsanak be. Erre a következőket java­soljuk. Az étkezési tojástermelésre speciali­záló telepeken helyes fehér leghorn fajtái tartani. Intenzív, vonalhibrid fajták csak azokon a telepeken állíthatók be, amelyeken a személyi és tárgyi feltételek biztosítva vannak. A tenyésztői ást termelő telepeken 60 százalékban New-Hampshire. 40 százalék­ban pedig Cornish, Fehér-Plymouth és Hampshire keresztezés tenyésztése járhat megfelelő eredménnyel. A Hampshire fajtá­nak tiszta vérben való tartását azért javasol­juk, mert a termelőszövetkezetek által szál­lított tenyésztőiásból kikeltetett naposcsibék­nek 60 százalékát a háztáji gazdaságokba helyezik ki. Itt pedig igényesebb fajták tar­tása a jelenlegi takarmányozási és p”’- 'yezési lehetőségek mellett nem gazdaságos. * \

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents