Dunántúli Napló, 1963. március (20. évfolyam, 50-76. szám)

1963-03-20 / 66. szám

1963. MÁRCIUS 20. RJAPLÓ 5 A Magyar Autóklub tagjai a Csepeli Szabad-kikötő víz­árasztott területéről több száz gépkocsit szállítottak át a lágy­mányosi vásárvárosba. A klub társadalmi munkásainak segí­tettek a Spartacus SE autószakosztályának tagjai és a Cse­peli Nagykereskedelmi Vállalat gépkocsivezetői is. MTI Foto Had as János felv. PEER GYNT A Városi Művelődési Ház 18-i rendezvényén a világiro­dalomnak talán legszomorúbb kicsengésű bölcselő darabja hangzott el oratórikus (és nem oratórium!) előadásban. Feke­te drapéria előtt öt felolvasó szekrényke a színpadon, öt­száz könnyes szempár a néző­téren: ez a 18-i est mérlege. Peert, a: vérbő parasztlegényt, űzi a megismerés vágya. Falu bitangjává válik s anyja halá­la után inkább választja a nagyvilágot, amely rejtelmei­vel, hamisságával ugyanúgy vonzza, mint szépségeivel. Sol- vejg vár reá. Peer élete egyet­len nagy bolyongás. Amikor fehér hajjal mégis hazatér, Solvejg még mindig várja, de már nem láthatja, mert el­vesztette szeme világát. Peer, a vén gyerek Solvejg ölébe hajtja fejét rezignáltan és hallgatja álomba ringató böl- csődaiát. Valóság és miszti­cizmus, korrajz és utópia ke- veredik-kavarog ebben a szín­műben, amelynek hősét Ibsen „Észak óriása” jórészt magá­ról, hányatott életéről min­tázta. A darabot dr. Németh Antal rendezte, Hajós Péter asszisz- tálásával. Németh ezekben a felolvasó jellegű előadásokban minden figyelmet a hangra összpontosít. A beszédet csu­pán arcjáték és kézmozdulat kíséri, játék és vizuális keret nincsen. Mégis úgy felgyújtja a közönség képzeletét, hogy magunk előtt látjuk is a jele­netekbe sűrített történést. El­tekintve néhány kevésbé ki­fejező hangtól, a megszólalta­tás mindvégig magasfeszült­ségű volt. Különösen felejt­hetetlenek a csúcspontok: amint Peer halálba kocsikáz- tatja anyját, Solvejg két dala, Peer magánbeszédei és indu- latkitörései fagyos, hidegen számító ellenfelei között. Olyan ez a norvég mondái alak. mint egy tüzes vulkán a sarkvidék jegében. A szerepekből eggyé ková­csolódott művet négy hivatá­sos színművész, az epizódsze­repek tömegét a TIT Kisszín- pada tagjai, valamint Leöwey- és Nagy Lajos-gimnazisták szólaltatták meg. Az egy em­beröltőt átfogó címszerepben Dobák Lajos vezetett végig bennünket a hetyke legényből megtört öregemberré csende­sült Peer küzdelmes életútján. Óriási szövegmennyiséget mon dott el nem fáradó hangon, színesen, átfűtött hangvétellel. Vetró Margit, mint Solvejg, a női báj és a már-már eszte- lenségig fajuló tántoríthatat­lan hűség fénylő ötvözete. Énekhangja olyan, mint a ne­ve: üveg tisztaságú és átlátszó­sága Koós Olga (Aase) az egy­szerű parasztasszony alakjá­ban az anyai szeretetnek állít megrendítő emléket Mensá- ros László, mint Ismeretlen utas és Gomböntő, a mű böl­cseleti elemének képviselője. Tovább mélyítette jó kapcsola­tát a pécsi közönséggel. A ritka értékű előadás többi részese: Bakács Ákos, Horváth Tünde, Kiticsics Mária. Ko­vács Ildikó, Lizitzky Gizi, Mi- hályfi Péter, Monori Melinda, Olasz István, öhlmüller Mik­lós, Sugár Győző, Tamási Ve­ra, Terbe Klára, Tóth István, Varga Zsuzsa és Zákonyi Já­nos. Ibsen nehéz életét és főmű­vét ismertette, munkásságát értékelte dr. Kolta Ferenc. Zongorán kísért dr. Dőry Mik­lós. Hallván Grieg stílusban tökéletesen illeszkedő kísérő­zenéjét és a hangfestő részek­ben a kevésbé tetsző konkrét zenét, ismét érezhettük, hogy a költészet és zene ikertestvérek s Vetró Margit éneke meg­győzött arról, hogy az élő ze­nét semmi sem pótolhatja. A fordítás Aprily Lajos munkája. A Ba| van a korhatárral Helyesnek tartom, ha egy új film kerül forgalomba, közöljék azt az illetékesek, hogy milyen korosztályok számára szórakozta­tó, illetve tanulságos a megtekin­tése. Amikor családommal együtt elmentem megnézni a Malachias csodája című filmet, mivel szá­momra a film addig ismeretlen volt, a mozi hirdető plakátját fogadtam el útmutatónak. Sajná­lattal kellett megállapítanom azon ban, hogy igen szerencsétlen do­log ezt a filmet kisgyermekek részére is, azaz korhatár nélkül vetíteni. Nagyobb figyelmet várnánk az illetékesektől a korhatár megálla­pításánál. Nem szeretném, s úgy vélem, egy családapa sem, gyer­mekeimet elvonni a mozi nyúj­totta szórakozástól, de ilyen kö­rülmények között nehéz helyzetbe jutnak az emberek. Kéh] Adám P^cs, Pélmonostor u. ». Ilik IJtkilÁÍÁÚLni llwllik / CU i/( \J ü Rendszeresen lemaradunk a távolság! autóbuszról Régi problémánk, hogy közsé­günkből a reggel 4.45, valamint 9.10 órakor közlekedő autóbuszról rendszeresen lemarad 10—30 sze- ! mély. A lemaradás oka az, hogy j Szederkényből már zsúfoltan in- ! dui el az autóbusz. Ugyanez a j helyzet a visszafelé közlekedő járatoknál is: az erzsébeti és ké- kesdi utasok rendszerint lema­radnak. Mivel Erzsébetnek és Kékesd- nek közös autóbuszmegállója van, s a két községben kb. ezer sze­mélyt számlálunk, a reggeli autó- buszjárat kocsiját hatvan szemé­lyesre kellene kicserélni, a 9.10 órakor induló járatot (ez a kocsi Pécsváradon 9.30 órától 12-ig par­kíroz), amennyiben sokan marad­nak le, mégegyszer vissza kel­lene küldeni Péesváradró! Er­zsébetre. Továbbá a Mohács—Hi- mesháza—Pécsvárad között köz­lekedő autóbuszt, melv 12—15 óra között ugyancsak Pécsváradon narkúoz. szintén elküldhetnék Erzsébetig. Kérésünk teljesítésével megol­dódna a k*t kövsé? lakóinak évok óta fennálló közlekedési nroblé- mála. a lakosság nagy örömmel üdvözölné a M/iVAUT segítségét. Takács Árpád vb-elnök Storch Károly párttitkár h. Szegvári Gyula Hazafias Népfront-titkár Könyvbarát-est Kövágószöllősön Az év egyik legsikerültebb „Könyvbarát est”-jét tartották szombaton este Kövágószöllősön. Az előadást fél 7-re hirdet ték, de már 6 óraikor zsúfolásig megtelt a kultúrterem. Az előadás első része: Humor az irodalomban, második része: „Ki mit tud” műsor volt. * Boros Béla bányásztechnákus ismertette az olvasómozga­lom célkitűzéseit, s többek közölt elmondotta azt is, hogy évszázadok óta a könyvekből tanultak és tanulnak ma is a? emberek. A tömegszervezetek irányítóit az a cél vezette a ma: előadás megrendezésével, hogy közelebb hozzák az irodalma' az emberekhez. Miután felgördült a függöny, egy iskola tantermében ta­láltuk magunkat, éppen lukas óra volt. A lukas órát ki­használva megjelent Tamási Áron Ábelja, Sándor Antal 4! éves bányász személyében, aki humoros részleteket mesélt ei Ábel szerepét élethűen elevenítette meg. Óriási siker után Csokonai Dorottyája két dáma kíséretében lépett színre. A VIII. osztályos tanulók elismerést érdemlően szerepeltek. Shakespeare: Makrancos hölgyét Benedik Miklósné alakította, Ragoncsa József tsz-dolgozó közreműködésével. Münchhausen bárót Lendvai Mária VIII. osztályos tanuló jelenítette meg s több humoros kalandját mesélte el. Ezenkívül még szám­talan vidám jelenet és szavalat hangzott eL A „Ki mit tud’’ műsor keretében a tv által jól ismert módszert alkalmazták. Számokat osztottak ki, s a vendégek közül is több felnőtt jelentkezett. így: Komáromi Sándor magyar nótát énekelt, Szekeres József 55 éves tsz-dolgozó verbunkosokat táncolt. Tátrai elvtársnő, a Nőtanács tagja, énekszámokat adott elő. Paraszti Erzsébet, Bogdán János bá­nyász harmonika-kíséretével, dalokat énekelt. A KlSZ-szer- vezet több tagja szavalattal, énekszámmal járult hozzá az est jó hangulatához, sikeréhez. Sok értékes könyvet ajándékoztak azok részére, akik az elhangzott vers címét és írójának nevét meg tudták mondani. A felnőttek is nagy aktivitással vettek részt a rejtvény meg­fejtésében. A jól sikerült est bevételét a könyvtár csinosítására hasz­nálják fel. Szabó Aladárné 1 Új kezdeményezés Hosszűhetényben! Honismereti szakkör alakult az elmúlt vasárnap Hosszú- hetényben 18 résztvevővel, ab­ból a célból, hogy a kör tag­sága felgyűjtse a község gaz­dag néprajzi kincseit, jelku­tassa történelmi múltját. A tagság helybeli üzemi dolgo. zók, nyugdíjas bányászok, a helyi értelmiség és diákság soraiból tevődik össze. Az alakuló ülés résztvevői­nek múlt iránti érdeklődése, a kutató-gyűjtő munka iránti lelkesedése arra enged követ­keztetni, hogy e lelkes kis tár­saság munkája nyomán rövi­desen feltárul Hosszúhetény lakossága előtt a szűkebb haza | történelme, gazdag néprajza és mindaz a sok emlék: dal, mese és monda, amelyet az ősök alkottak s ma már fele­désbe merül. Biztosak vagyunk benne, | hogy Hosszúhetény község la- j kossága támogatja kutató- I gyűjtő munkájukban a szak- | kör tagjait és megad minden segítséget azoknak, akik es- I ténként felkeresik a családo- j kát, az öregeket e feltétlenül hasznos tevékenységük ered­ményessége érdekében. D. N. ló lenne a propán-bután gázpalack mellé gáztűzhelyet is kapni Haza beszélek Beharangozom, szerencsés házban — szerencsés udvarban lakom, nemhiába tárva-nyitva a kiskapu, sőt legtöbbször a nagykapu is, könnyű volt be­találnia a szerencsének. Már messziről láttam d fás­kamrába menet, hogy Erzsók asszonynak a füléig ér a szája. Nemhiába, nyertek a lottón. Am alig jövök visszafelé c sze­nesvödörrel, hallom ám, hogy házunk szeme-fénye, az ötéves Béluska lottószámait is kihúz­ták. Ha ilyen kitartóan látogat el hozzánk a szerencse, óv­szer csak mi is sorra kerü­lünk. Azaz várjunk csak. Nem is olyan régen, amikor az alat­tunk lévő lakásból a Bizomá­nyi Áruházba vándoroltak a régi bútorok, helyüket a leg­modernebb bútorok váltották föl, egy jóhangú zongora is bekerült a boldog kis családba. Tellett a lottó négyes találatá­ból. Ebből aztán mi húztuk a legfőbb nyereségrészesedést. A zongora klaviatúrája légtávol­ságból éppen az ágyam fejré­széhez viszonyul. Azóta alig- alig hallgatom a rádiót. Két nap óta a Für Elize járja, melynek édes-bús melódiája szomorú emléket buzogtat föl lelkemben. Azidőben, amikor még a katicabogárkától kérdez­tem, hogy — merre viszel férj­hez, . . . két dal létezett a szá­momra: Papám a papája, ma­mám a mamája holnapután . .. meg a Für Elize... Nemcsak botfülű, hanem csökönyös zon­goravirtuóz is voltam, de ug­rott is kishúgám ajtót-ablakot becsukogatni, ha zongorához ültem. Akkor személyes sér­tésnek vettem és ennek a rossz emléknek most is számban van az ize. Csütörtökön, ha elmegyek, a lottóirodába, indítványozom, szögezzenek ki egy zománctáb­lát a házunkra: SZERENCSÉS UDVAR •*# SZERENCSÉS HÁZ. BENKO BÉLÁKÉ Kevesebb a betervezettnél Nálunk, a felsőaniaidszeiiti tsz» ben 26,50 forintot kellett volna osztani a tervek szerint munka­egységenként. Ezzel szemben csak 23,50 forintot osztottunk egy-egy munkaegység után. Ennék oka, hogy a növénytermesztés eredmé­nyei mellett elmaradt az állat- tenyésztés, ezen belül különösen a szarvasmarhatenyésztés. A zárszámadó közgyűlésen új elnököt is választottunk. Harmat Antal, aiki elnök és aigronómus volt egyben, az elnöki tisztről leköszönt és helyette Szarka Ist­vánt. a sásdi' járási tanács egyik dolgozóját választottuk meg el­nökké. Simon István. Jogos-e a kérésünk? Veress Endre Három évvel ezelőtt igényel- | tem propán-bután gázpalackot, | melyre a kiutalást most meg- ! kaptam. Gyorsan meg akartam vásárolni a gáztűzhelyet is, de I a Sallai utcai szaküzletben | közölték, hogy ez csak egy Bu­dapesten kiadott másik kiuta­lás megérkezése után lehetsé­ges, 3—6 hét múlva. Kérdezem, miért kell újabb kiutalásra várni? Miért nem oldják meg ésszerűbben ezt a dolgot: ha valaki propán-bu­I tán gázpalackot kap, biztosít- ! sanak számára ugyanakkor I gáztűzhelyet is. Panaszunk 1 még, hogy a Sallai utcai szak­üzletben nem kapható alkat­rész. Ezt azzal indokolják, hogy „szaküzlet nem tarthat”. Szerintem a szaküzletben al­katrészeket is kell árusítani, de lehet, hogy illetékeseknek erről más a véleményük. Dombor József Pécs, Móré F. u. 9. Mi, a Villány-Siklósi Állami Gazdaság beremendi üzem­egységében vagyunk ipari ta­nulók. Panaszunkkal fordul­tunk már a szakszervezethez, a helyi vezetőkhöz, de csak ígéretet kaptunk. Harmadéves ipari tanulók vagyunk és még annyi fizetést sem kapunk, mint bent Siklóson a másod­éves tanulók. Most az utolsó fél évet járjuk és szeretnénk, ha visszamenőleg is megkap­nánk a pénzt. Jogos-e a kéré­sünk? Takács Tibor Fekete Gyula Wilhelm József A kérdésre Dudás József, az Állami Gazdaságok Baranya me­gyei Igazgatósága igazgatófa a kö­vetkező választ adta: „A panaszt kivizsgáltuk és megállapítottuk, hogy jogos. Az történt ugyanis, hogy az ipari tanulóknak a félévi tanulmányi eredményükről igazo­lást kellett volna hozniok az Ipari Tanintézettől. Ezt elmulasztották as így a régi órabérükkel számfejtet­ték továbbra is a fizetésüket. In- tézkedtem, hogy a gazdaság kérje meg az Ipari tanuló Intézettől a tanulmányi eredményüket és en­nek beérkezése utón a nekik }ár( bért számfejtsék visszamenőleg az első félévre is. Megjegyezni kívánom, Hogy nem­csak a három panaszosnál történt ilyen hiba, hanem a beremendi te­rületen dolgozó többi Ipari tanuló­nál is, számszerint hétnél. Egyide­jűleg intézkedtem, hogy a pána- szosokkal együtt a többi ipari ta­nuló bérét it hasonló módon ren­dezzék.<• yvYWWvwvwwyyyvywvwwvwyvvYYY yyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyy yyyyyyyyyyyyyyyyyyyyv’ Gombos Lászlói KONZÍLIUM (A Béke Világtanács minden esz­tendőben felhívást tesz közzé as emberi kultúra kiemelkedő alak­jai emlékének megünneplésére Azok között, akikről a? 1963-as esztendőben világszerte megemlé­keznek, magyar tudós neve is sze­repel: Korányi Frigyes, a fél év­századdal ezelőtt elhunyt, a hatá­rokon túl is nevezetessé vált tüdő- gyógyász professzoré. A Koránvi- év alkalmából közöljük a fenti címmel készülő Korányi életrajz­regény befejező részét.) A diák még mindig a nagy­beteg felé fordult. Indulna ki­felé, csak az ajtót ne kellene majd betennie. Többször el­mondta már magában a jóéj­szakát, de hang nem tört ki belőle. Meghalnak az orvosok is. Időnként úgy tűnik, különös buzgalommal suhint a halál soraik közé — gondolkodott el a diák. — Minden orvosok leg- derekabbjának mégsem lenne szabad odahagynia katedráját, nem szabadna végképpen el­mennie. Legendák keringenek a professzor előadásairól, ő maga már nem hallgathatta őt, de a professzor fia, a Sándor — most ő tanít — egyszer így vigasztalta hallgatóit: „Vala­mennyien Korányi Frigyes ta­nítványai vagyunk”, ügy le­het — fűzte tovább a diák a gondolatot — minden orvos e hazában ezentúl mindenkoron. Jó éjszakát! Megborzongott. Maga sem tudta, valóban kö­szönt-e vagy csak úgy gondol­ja. Bálint tanársegéd úr húzta be a távozó után a nyitva ma­radt ajtót. A tanársegéd tett-vett az ágy körül. A professzor, aki a diák látogatása idején mind­végig aludt — nem szabad senkit sem elküldeni, tanár­segéd úr! — most alig látha­tóan megmozdult a takaró alatt. Arca aránylag nyugodt volt, csak ajkai nyíltak fel, hogy száját rászorítsa a levegő apadó forrására. Légszomj! A tanársegéd gyengéden Korányi feje alá polcolta a párnákat. — Jó ... sokkal jobb, tanár­segéd úr. — Kíván válamit, professzor úr? — Semmit, köszönöm, sem­mit. Néhány pillanatig csend volt a szobában, majd a pro­fesszor fátyolos hangon egy szót ismételgetett: konzílium. Konzílium? Mivégre szüksé­geltetne? — tűnődött a tanár­segéd. A professzor jól tudja: cardialis insufficientia... szív­izomelégtelenség. A diagnózis pontos. A vég. a jelenlegi ál­lapotban, kétségtelen. — A kámforinjekciót..: hány órakor kaptam? — zihált a beteg. —‘ Fél ötkor. — Most pontosan öt. Tehát éppen fél órája. A professzor igyekezett fel­ülni. A tanársegéd támogatta. — Ez alatt a fél óra alatt rettenetes dolog történt a ha­zában: meghalt egy ember, a tbc áldozataként — a profesz- szor kínlódva, de határozottan beszélt. — A statisztika mu­tatja: minden fél órában meg­hal egy ember tbc-ben Ma­gyarországon. Rettenetes! i— Igen, rettenetes — vála­szolta a tanársegéd —, de ha elgondoljuk, óriási fejlődés! Néhány évtizede még zabolát­lanul pusztított a kór, feltar­tóztathatatlanul szedte áldoza­tait. A világ elborzadva emlé­kezik Lipcsére, Waterloora és Solferinóra, pedig a történe­lem legnagyobb csatáiban ke­vesebben haltak meg, mint a tüdőkór következtében, béke­időben. Akkor... — Akkor — küszködött to­vább a szavakkal a beteg — az emberiség tehetetlen volt a kórral szemben, de ma tudjuk, mit kell tenni. A tudatlanság: felelőtlenség, de a tudás: fele­lősség! — Megtesszük, ami telik tő­lünk .., — Több, főbb teflene. Az elégedettség: könyörtelenség, a megtorpanás: bűn! Márpedig mi nem bűnözők vagyunk, ha­nem orvosok. Orvosi tanács­kozásra van szükség — a pro­fesszor hangja most kissé erő­sebb lett. — Konzíliumot kell összehívni! *— Most már ren­delkezett. — Jöjjön el minden­ki, aki akar és tud tenni a tü­dővész ellenébe. A szanató­rium, az egyesület vezetői, professzorok, orvosok. Konzí­lium szükségeltetik — nem egy... nem egyetlen beteg ... százak, ezrek betegágya felett. Nem, nem engedhetjük, nem engedhetik — ha én már ezen a konzíliumon részt nem ve­hetek •—, hogy a tbc „magyar betegség” legyen. A professzort kimerítették az izgalmak, visszadőlt párná­jára. Sokáig ismét csend honolt a szobában, mígnem a nagy­beteg a tanársegédet szólította. — Segítsen rajtam. A tanársegéd nem tudta, mi­ben segíthetne. — Egy Petőfi verssel küsz­ködöm — mondotta Korányi. — Petőfi verssel? — csodál- kozott Bálint. — Még alig hogy játszánk apáink térdén s már mahol­nap ott alszunk nagyapáink mellett... „nem... nem foly­tathatom. „... Nagyapáink mellett...” talán ön tudja, ta- vá-T-gái úr, kisegítene?... A tanársegéd lázasan kuta­tott emlékeiben: — „... Ott alszunk nagy­apáink mellett...” „Csak any- nyi az élet.. — „Csak annyi az élet’ —? zihált a professzor. A tanársegéd fogta a beteg pulzusát. A professzor kiáltani szeretett volna: tudom! Tu­dom a verset!... „Csak any- nyi az élet, mint futó felhőnek árnya a folyón... mint... mint tükrön a lehellet .. A tanársegéd alig érezte a pulzust. Nem tudott uralkodni indulatain: — Mint tükrön a lehellet! Ennyi az egész? Hát csak eny- nyi volna? Az ember küszkö­dik... Vajon érdemes? A professzor kötelességének érezte, hogy feleljen a tanít­ványnak: — Vidéki orvos voltam, já­ratlan utakon, tengelyig érő sárban, mocsaras vidéken akárhányszor elakadtam, míg eljutottam egynémely bete­gemhez. Akkor és azóta sok.„ sok hálás szempár melege si­mogatott. Érdemes volt! Szén voltl i l r

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents