Dunántúli Napló, 1963. február (20. évfolyam, 26-49. szám)

1963-02-17 / 40. szám

i. ranmA« n. 3 I iwwa torksiatáiiál Megtelteit a Oma jege Milliókat — háromszázezerért Bemutatkozik a vasutas ének­és zenekar A asertt kfletáreaség vfo- gasdaságt igazgatóságának jeíentése szerint a Vas kapó­nál pénteken folytatták a Dunán felhalmozódott jég­torlaszok robbantását A tor­laszok robbantása mindad­dig tart, amíg ezen a szaka­szon meg nem indul a jég. A jégrobbantási munkála­tokba pénteken bekapcsoló­dott a román vízügyi szolgá­lat is. A jugoszláv és a ro- itián szakértők közös erővel látnak hozzá Galambócnál is a jégtorlaszok felrobbantásá­hoz. A Morava torkolatától kezdve mintegy 10 kilométer hosszú szakaszon már meg­indult a Duna jege. A DUNÁNTÚLI NAPI A) SZERKESZTŐSÉGE ti-én, csütörtökön este 6 óra' kor ankétot rendez a vasas Fetöfi-bánya újítói részére í Vasas Il-i kultúrházban. Kohóaalak helyett pernyét hasénál hatnának a cementgyártásnál Milliós megtakarítási lehetőségek Kísértetekkel kezdődő tt­Megtudni, hogy a cementgyár­tás egyik fontos alapanyagát, az igen költséges kohósalakot helyettesítheti-e teljes mér­tékben a pernye. A porsaén pernyéje. Ez még 1960-ban törtóit, azóta bőven bebizo­nyosodott, hogy a pernye fel­használható. A BeremendS Cementgyár évente körülbelül 100 000 ton­na cementet gyárt, s e tekin­télyes mennyiség előállításá­hoz TÍZEZER TONNA KOHÓSALAK szükséges. De miután ezt Du­naújvárosból számítják, a rako­dási és fuvarköltséggel együtt 210 forintot fizetnek tonná­jáért. A magas önköltség még tovább növekszik azáltal, hogy a vegyítés* az adagolás előtt pasztalattal gazdagabbak let­tek. Hiába folyamodtak fel­sőbb fórumokhoz, hiába jár­tak a Hőerőmű vezetőségénél, kiderült, hogy a vállalati ér­dekek nem találkoztak a per­nye ügyben. Pedig mindössze arról lett volna szó, hogy az Erőmű építse meg a pernye­töltéshez szükséges berende­zést. ami körülbelül 300 ezer forint beruházást igényelt volna. Mi volt az akadálya ennek? Nehéz azt megmagyarázni. Minden vállalatnak módja van arra. hogy önköltségi hi­telt vegyen igénybe, de ezt a hitelt CSAK A SAJÁT TERÜLETÉN szabad beruházni- Persze előbb ki kell mutatni, hogy egy ilyen beruházás milyen mértékű önköltségcsökkentést hoz. Ezt, — ahogy feljebb már említettük, — a cementgyár csakúgy, mint a cementéru- ipari vállalat kimutatta, csu­pán ott akadtak el, hogy ön­költségi hitelüket nem ruház­hatják be az erőműnél, Ugyanezt a hitelt az erőmű is igénybe vehetné, hiszen az elszállított pernye árából va­lamivel több, mint egy év alatt megtérülnének a beru­házás költségei. De miért ve­sződjön vele? Cselekedjék az. akinek szüksége van rá. Ha jól meggondoljuk, a ma­ga szempontjából talán igaza is van. Miért foglalkozzon olyan beruházással, amely nem tartósaik szorosan a pro­filjához. Dehát akkor kinek nincs igaza ebben az ügyben? Alighanem a rendeletnek. Annak a rendeletnek, amely ily módon megköti a kezét a két érdekelt vállalatnak. Az önköltségcsökken léshez nem kell minisztériumi enge­dély. ez elsőrendű kötelessége Viszont ab­ban az esetben, amikor A 35 ÖNKÖLTSÉGCSÖKKEN­TÉS előfeltételei olyan akadályok­ba ütköznek, mint a fentebb elmondottak, azpnrtal jelent- j kezük a ^nagyhatalom”, a ren- j delet. Persze ae volna a legtermé­szetesebb. ha a rendeletek is együtt fejlődnének, együtt ha­ladnának az élettel. — **7 — A napokban új vezetőséget választottak a Váradt Antal utcai Vasutas Kultúrotthon,ban. A taggyűlést ünnepélyessé tette az énekkar és zenekar közös fellépése. A közeljövőben nyilvános szereplésre is eor kerül és megismeri az együttest a pécsi zenekedvelő közönség is. Foto: Czakó 36000 juhot kaptak a tsz-ek Baranya megyében nincse­nek nagy hagyományai a juh­tenyésztésnek, de jövője annál nagyobb. A juhtenyésztés fej­lesztésében állami gazdasá­gaink úttörő munkát végeztek. A szentlőrinci és szentegáti j gazdaság országosan is stzép tenyésztési sikereiket ért el, ! amit az országos mezőgazdasá- | gi kiállításokról elhozott arany, j ezüst és bronz érmék Is iga- j zolnak. | A termelőszövetkezetekben ! az 1955 óta lendült fel a cél­tudatos tenyésztői munka. — Nagy lökést adott ennek a kezdeti lendületnek a 3004-es korma n.vhatározat'batn meghir­detett törlesztóses juh kihe­Az Imrei-csapat Délután két óra körül jár az idő. Műszakváltás van a pécs- bányatelepi Széchenyi-áknán. A kép, amely a felolvasó­teremben fogad, ismert és megszokott. Az emberek csen­desen ülnek a fal tövében és szívják a cigarettát. Egyforma a ruhájuk, a bőrsapkájuk, a lámpájuk, az arcuk is egyfor­ma. Feketék, szénporosak. Itt messzire mennek az emberek, több tízezer évvel a múltba, a íjászkor közepébe, ötszáz méterre a föld alá. S ebben a távlatban egyforma lesz min­denki, Terhe István vájár lámpája fényesen világit. Huszonegy napja mindennap kigyullad Mellette Bősz Rezső segéd­vájár. Terhének öt gyereke van, három fiú és két lány. A legidősebb tizenhárom éves, a legfiatalabb kettő. Aranyo­sak, szépek. Vasárnaponként az apjuk gyermekei. Ma azon­ban a papa nem lesz otthon. Bősz Rezső Szederkényből in­dul mindennap műszakra. Ma nála is elmarad o megszokott pihenőnap. •— Megkívánja fl szénhely­zet — mondja Terhe István. A kas gyorsan zuhan. Terhe István és Bősz Rezső leléptek a földről. S jönnek az emberek, akik ledolgozták a mai műszakot. Terbéék váltója Imrei Lajos vájár lép ki a kasból, mögötte a csapat tagjai: Kiss János vájár, Majoros Miklós segéd­vájár, Juhász Imre segédvájár és Hajdú Lajos csillés. Arcuk megismerhetetlen, de a kedélyük más, mint a le­szállóké. A beszélgetés is köny- nyebb. —■ Azt nem mondom, hogy erre vártunk, de hát köteles­ség is vau■ a világon, -— Imrei beszél, a többiek helyeselnek: — Kétségtelenül hosszú és ke­mény ez a tél. Kattog a fényképezőgép, a bányászok egymást ugratják. Aztán „értékeljük” a vasár­napi különműszak eseményeit. — Az asszonyoknak nem tet- szifc a vasárnaponkénti kima­radás, de megszelídülnek else­jén és tizenötödikén., A pénz mindenkit megszelídít... — filozofál Kiss János. A brigádról Imrei tart rö­vidke tájékoztatót. Hat éve együtt dolgosnak, kétszer el­nyerték a szocialista brigád címet és munkában, munkán kívül jól megértik egymást. Summázva: elégedettek min­dennel, — Csak ez a kemény tél ne vágott volna be — sopánkodik Juhász Imre. '— örökké nem fog tartani, majd Htavaszodik egyszer — véli Imrei. — De tartalék is keU — mondja tes qvűc fekete ember — mert most is az volt a baj, hogy nem jól számították az egészet, nem gondoltak elég tartalékra. — Vegyétek figyelembe öre­gem -r- vág a szavába Imrei —, hogy mindenki több sze­net fogyaszt. Nekünk is eleg volt a múlt évben 25 mázsa, most pedig a negyven is el­fogy. Számoljátok ki, az or­szágban minden család csak tíz mázsával tüzeljen el többet a szokásosnál. Igazam van? — Úgy van — helyeselnek a többiek. Panaszt vagy zokszói nem hallani egyiküktől sem a ' va­Terbe István Bősz Rezső sárnapi műszakok miatt. Iga za lehet Kissnek, hogy a pénz „szelídít", de az is igaz. ,hogy a pénz nein minden. A \ bányászok fizetése nem olyan, hogy rá lennének szorulva a ! vasárnapi túlórákra. Nemcsak j a pénz miatt teszik. — Olvastuk az újságban, hogy Pesten egy vödör szénért [ sorbaállnak az emberek — ! mondja a csapatvezető vájár. ( Mi két-három vödörrel ra- j kunk a tűzre naponként. Jól 1 esik a meleg szoba ebben a kutya időben. Ki segítsen a helyzeten, ha nem mi? Mi helytállutik emberségből is. GÜ455DAGH ISTVÁN lyezési akció. Ez az akció tette lehetővé, hogy a magyar fé­sűs merinói széles körben el­terjedjen Baranyában, és ki­szorítsa a cikta és rigója faj­tákat. 1955 óta közel 36 000 juMot. helyeztek ki a törlesztéses ak-’ ció keretében a tez-ekbe. Az új fésűs merinói állomány jó ré­szét a Gyapjúíoo-gialmi Vállal at kisebb részét a Tenyészállat- forgalmi Gazdasági Iroda ré­vén szerezték be a tsz-ek. A kihelyezések mellett a, törlesz­tés is megtörténik minden év­ben, amikor is a tsz-ek a szaporulatból vissza adják az államnak a kölcsönt. Jelenleg 83 termelőszövetkezetnek van juhállománya a megyében s ebből 37 közös gazdaságnak már saját nyája van, ezek a tsz-ek tehát a törlesztést már befejezték. A szakosítás során Baranya megyében a pécsváradi és sás- di járást jelölték ki erősebb juhtenyésztő körzetnek, mivél ebben a két járásban van á’"eg több juhlegelő, itt vannak meg leginkább a féltételei a nagy­üzemi juhtenyésztésnek. Ezt azonban a juh esetében nem szabad ilyen mereven felfogni, mert a juh minden járásban és talán minden termelőszövetke­zetben megfér a többi állat­faj mellett. Kis takarmány­igénye miatt nem zavarja sem a szarvasmarha, sem a sertés^ vagy baromfitenyésztést, sőt jó! kiegészíti azokat. Baranya juhtenyésztésének fellendülését mutatja, hogy évről évre egyre több hivatá­sos juhász vándorol be'az Al­földről és Szabolcsból és szer­ződik, el egy-egy termelőszö­vetkezethez. A szigetvári járás juhtenyésztő közös gazdaságai­ban már csaknem kizárólag szabolcsi juhászok vannak, akik családostól telepedtek le a termelőszövetkezetekben s igen jól megtalálják számítá­saikat. A megyei tanács a tavalyihoz hasonlóan az idén ig megren­dezte a mesterséges terméke­nyítő tanfolyamot a juhászok részére, melynek eredménye­ként néhány juhászaiban kí­sérletképpen már be is vezet-' ték ezt a korszerű eljárást. A ká tolyi termelőszövetkezetben a múlt napokban már meg­születtek az első „mesterséges” kisbárányok, melyek a mód­szer sikerét bizonyítva szeb­bek, egészségesebbek, mint „természetes” elődak* 4 & Sertésfeombinát épül a pécsi gazdaságban Évente 7200 hízott »értést ad a telep Az elmúlt évben hatalmas vállalkozásba fogott a Pécsi Állami Gazdaság. Szentkúton, a gazdaság üzemegységében megkezdték egy — az ország­ban eddig egyedülálló — ha­talmas sertéskombinát építé­sét. A munkálatokat két évre tervezték. Az első évben 4,5 millió forintot használtak fel, a befejezéshez szükséges 6.8 milliót ebben az évben fogják felhasználni. Az óriási komplexum kör­vonalai már kibontakoztak. 1962-ben elkészült nyolc, egyenként 30 férőhelyes fial­tató. két egyenként 200 férő­helyes köoaszállás, az állat­orvos részére egy labor, illet- . ve bonchelyiség. Megépítet­ték a 420 méter hosszú, 5 mé­ter széles beton bekötőutat és a telep vízellátását biztosító 50 köbméteres hidroglóbuszt. Ebben az évben a tervek szerint befejezik az építke­zést és átadják a telepet. Hát­ra van még a hat, egyenként 600 férőhelyes sertéshizlalda, az évi 800 vagon kapacitású takarmánykeverő üzem, a kommunális létesítmények — iroda, a dolgozók részére öl­töző, fürdő, étkező helyiség — porta, méríegház stb. megépí­tése és a telep körülkerítése. Az építkezés befejezése annál is sürgetőbb, mert a Földmű­velésügyi Minisztérium ezt kí­sérleti telepnek szánta s ha beválik, tipizálni fogják és en­nek mintájára építik fel a többi sertéskombinátot az or­szágban. Előreláthatólag júniusban megkezdik a telep benépesí­tését állatokkal s az előző transzportot még ebben az évben le is fiaztatják. Jövőre azután nagy méretekben in­dul meg a hizlalás. Az épüle­tek belső berendezése is tel­jésen korszerű lesz. Automa­tizálják az etetést, itatást; Az etetéshez szükséges legjobb minőségű tápokat a 800 vagon kapacitású házi takarmány­keverőben állítják majd elő. A malacnevelőt infra lámpákkal látják el, a lámpák szerelését a napokban megkezdték. A kombinát méreteire jellemző, hogy ha teljes kapacitással beindul, évente 7200 hízott sertést ad át majd a köaellá- tásra. meg is k*0 őrölniük. A kohó­salakot a Khokerhez adagol­ják, hogy a legtöbbször 30— 40 százalékos víztartalmát a kiinker kiszárítsa. Sokszor éppen e nagy nedvességtar­talom miatt nem tudják ve­gyíteni az engedélyezett 10— 15 százalékot, mert félő, hogy a nedves kohósalak eltörni az őrlőmalmokat. A pernyefelhasználás mel­lett szól többek között az, hogy a kohósalakkal szem­ben. gyakorlatilag nincs, vagy elenyészően alacsony a ned­vesség taria lom. Másik nagy előnye, hogy nem kell meg­őrölni, s ezáltal évente mint­egy tízezer tonna őrlési kapa­citását szabadítja fel a gyár­nak. Mindent összevetve, a pemyeadagolás tonnánként 150 forinttal olcsóbb a kohó­salak vegyítésénél, illetve fel- használásánál. Tehát óvatos i becsléssel is csak millióban 1 lehet kifejezni az éves forint- ! | megtakarítást. A pemyefelhasználásnak j j utolérhetetlen előnye még az.! I hogy a fuvarköltséget mini- j ! malisra csökkenti' Ugyanis itt i j áll feúhaszn álat tanul a Pécsi J j Hőerőmű pernyéje, amelynek i az elszállítása szinte kézen- i fekvő lenne a cementgyár; ' számára. Köztudomású, hogy j a gyárból tartály gépkocsikon ; í szállítják a cementet Pécsre, | és ilyenkor a visszaút üres I járatra van kárhoztatva. A { : cementgyár vezetői kiszámí-1 í tot fák. hogy az ilyen utak al-, ! kaiméval kb. ! 2# EZER TONNA PERNYÉT . | szállíthatnának, illetve hasz- j i Hálhatnának fel a cement-! j gyártásban. A pernye felhasználásához | j csatlakozott még a» Pécsi Ce- ] i mentáruipari Vállalat is, ahol! szintén ki kísérletezték a Pécsi j ! Hőerőmű povszénhamiijának.l j felhasználási előnyeit. .Ugyanis [ a cemetnláruipari vállalat i i dombóvári üzemében a csö- | vék vízálló képességének fo- I kozására nagyszerűen alkal- j mázható a porszénhamú. Ezen | | túlmenően náluk is jelentős | gazdasági megtakarítással jár- | na a pernyeadagolás beveze- ■ tése, ami éves szinten meg- j haladná a 300 ezer forintot Sajnos, mind a két vállalat tétlenségre van ítélve. Utána- j ! járásuk csak annyi haszonnal I járt, hogy egy szomorú ta-1 HELYTÁLLÁS

Next

/
Thumbnails
Contents