Dunántúli Napló, 1963. február (20. évfolyam, 26-49. szám)

1963-02-27 / 48. szám

IMI FKBRUAS n HimA 3 Szabad idő és szórakozás Méltók leszünk a bizalomra MENNYI a saafoad időd na­ponta? Sg vasárnap?... Hány könyvet olvasol havonta? Egyet? Kettőt? Többet... Hányszor táncolsz havonként? Hetenként többször? Heten­ként egyszer? Kéthetenként egyszer vagy havonként? Egy­általán nem táncolsz? ... Ilyen kérdésekkel tarkított kérdőíveket kaptak nemrég a baranyai falusi KISZ-fiatalok. Ugyanekkor KlSZ-megbiaot- tak vizsgálták a pécsi és falusi KISZ-szervezeteket, a szabad idő és szórakozás arányát ku­tatva. A megyei és városi KISZ-bizottság ugyanis sze­retne képet kapni erről a ke­vésbé feltárt területről. Sze­retné tudni, hogy a KISZ és a különböző társadalmi szervek milyen szerepet játszanak az ifjúság szabadidejének felhasz­nálásában, szórakozásában. Nagy paksaméta irat érkezett eddig be, kérdőívek meg jelen­tések tömege. Az ember kí­váncsian keresgél a géppel meg kézzel írott lapok között, hiszen a téma meglehetősen érdekes. Kezdjük a faluval, és a kér­dőívekkel, amelyekre névtele­nül kellett válaszolni. A pécs- váradi járás 17 községének 17 fiataljától is bejöttek a kérdő­ívek. A 17 fiatal közül csak 5 dolgozik otthon, » többinek városban, esetleg más község­ben van a munkahelye. Erre utal a foglalkozási statisztika is: a 17 fiatal közül 11 ipari munkás, illetve ipari tanuló. Napi szabadidejük nem éri el a négy órát, legalább há­rom órát elvesztenek a mun­kahelyre való oda- és vissza­utazással. Hogy mivel töltik a csekély négy órát? Havonta egy könyvet olvas 3, több könyvet 9, egynél ig keveseb­bel " 4. Egyáltalán nem olvas 1 személy. Általános iskolába jár 1. középiskolába 2, szak- tanfolyamra 5, politikai tan­folyamra pedig 2 fiatal. A töb­bi nem tanul. Valamivel több mint három újságot vagy fo­lyóiratot olvasnak rendszere­sen az egyik szakmunkás és pedc. - >gus 6—6 újságot olvas, pines olyan fiatal, aki nem olvas egy lapot sem. A 17 FIATAL 70—80 száza­léka rendszeres televíziónéző, szinte valamennyiük sportol. Hogy milyen gyakran járnak táncolni? Hetenként többször kelten, hetenként egyszer hár­man, kéthetenként ketten, ha­vonta négyen, ritkábban né­gyen, egyáltalán nem táncol­nak ketten. Nem is a legjobb, nem is a legrosszabb adatok. Ilyen előzmények után az ember fokozott kíváncsisággal fordul a város felé, hiszen itt több a szórakozási lehetőség, és ha szabad azt a meghatáro­zást használni — a könnyebb fajsúlyú szórakozásokra is na­gyobb a csábító erő. Sajnos, némi csalódással kell tudomá­sul venni, hogy a városi KISZ bizottság nem adott ki kérdő­íveket, s alig vannak még je­lentések a kezében. így alap­jában véve az üzemi KISZ-t!t- károk szóbéli tájékoztatóira vagyunk utalva. A kesztyűgyári, illetve por­celángyári tájékoztatók a vá­Tanácstagok nyilatkoznak terveikről j Yasámap megválasztottuk a 1 tanácstagokat. Nagy részüknek I már kész programja, határo­zott célkitűzései vannaík. A jelölőgyűléseken tett ésarevé" ; teleket, javaslatokat feljegyez­ték, számbavették a lehetősé­geket s már latolgatják, ho­gyan segíthetnének, választóik kérésének miként tudnának eleget tenni. dormAn máténí Számíthatnak rám választóim Donmén Máténá Pécsett, a Bértfa utcai általános iskola igazgatóhelyettese, kerületi ta­nácstag. A fiatal tanítónőt 1949-ben választották meg elő­ször községi tanácstagnak Őr- tiloson 06 most február 24-én s Bártfa utca környékének la­kó; szavaztak rá. — Nagy megtiszteltetésnek veszem választóim bizalmát. Igyekszem, hogy azok, akik engem erre a felelős posztra állítottak ne csalatkozzanak bennem. Szeretnék választóim segítségére lenni. Apróbb ügye­ik elintézésében is számíthat­nak rám. Pld. a környék idő­sebbjeinek problémát jelent a Bártfa utcai megállóban fel­lépni az autóbuszra, mivel nagy a járda és a kocsi lép­csője közötti szintkülönbség. — Ezért, ha lehet, elintézem, hogy fellépőt építsenek oda. De ar­ról sem feledkezem meg. hogy a környék néhány kisebb utcá­jénak kövezete felújításra szo­rul. FARKAS ELEMÉRNÉ Minden tőlem telhetőt megteszek Farkas Elemémét, a megyei pártdskola igazgatóját megyei tanácstagnak választották Bo- gád, Nagykozár, Romonya és Hird község lakói. »— Amikor négy évvel ezelőtt tanácstag lettem, éreztem, hogy mdmt nőben és mint városi em­berben nem bíznak eléggé a falvaik lakói — mondta a fia­talasszony — lassan azonban megszokták, hogy bizalommal fordulhatnak hozzám ügyes- bajos dolgaikkal, minden tőlem telhetőt megteszek. Megismer­tem gondjaikat és együtt örül­tem velük a nagykozári nap­közi létrehozásánál, a bogádi iskola korszerűsítésénél. *— Amikor ismét tanácstag­nak jelöltek, meg is mondták, hopv nem lesz könnyű dolgom, nagyon sok feladat vár rám. Egészen komoly programot ál­lítottak össze, amelyben töb­bek között a nagykozári tsz gépesítése is szerepel. Hirden van körzeti orvosi rendelő, csak orvos hiányzik hozzá, de megpróbálok mielőbb segíteni ezen a problémán. Sokszor na­ponta keresnek telefonon, hi­szen a nyugdíjügyektől az el­helyezkedésig. a kultúrház épí­téstől a fuvarszerzésig renge­teg feladat van, aminek gyors megoldásához tapasztalat és szív kell. Szabadidőm szin­Megkezdték a vásárváros bővítését Hagyományos helyén, a festői környezetet nyújtó Városliget­ben rendezik meg, mintegy 260 ezer négyzetméter területen » ' Bucfepésti Nemzetközi Vásárt, (tavaly még: Budapesti Ipari Vásár), amely május 17-én tárja ki kapuit a hazai és a. Jriiífö&di fciállitéfe, Ü2Üetem!be- nek és látogatók elölt. A vá­sárváros területét még magas hóplaplan fedi, ennek ellenére már hozzáláttak az építkezé­sekhez, a bővítéshez, a felújí­táshoz. Három új, alumínium szerkezetű pavilon épül, amely nek összterülete 3200 négyzet­méter. Először készül Magyar- országon aluminiumiból térbeli rácsszerkezet. A látogató a pa­vesen vállalom a munkát. GYENIS JÓZSEF Erősíteni a kapcsolatot a választókkal Gyenis József elvtárs Pé­csett az I. kerületi tanács vb, elnökhelyettese. — 1958 óta lényegesen ja­vult a választók és a tanács­tagok közötti kapcsolat, de ezt az elkövetkező négy eszténdő- ben tovább kell fejlesztenünk. Ezt szeretném elsősorban elő­segíteni. — Mint tanácsi vezető igyek­szem oda hatni, hogy tanács­tagjaink 'mindegyike aktívan vegyen részt a közigazgatási munkában és ba ez sikerül, je­lentős lépést tehetünk előbbre a társadalmasításban. A választók kéréseinek telje­sítése mellett úgy érzem fon" tos feladatunk az állandó bi­zottságok tevékenységének fej­lesztése, mert az ő mun'””ik, kapcsán közelebb kerül!” ".nk a lakosság problémáihoz tel­jesíteni tudjuk a ránk bízott feladatokat. KERESZTFALVI ARTCR Hasznosítani akarom műszaki tudásomat Keresztfalvi Artúrt Pécsett a III. kerületi tanácsiba válasz­tották. — Nagy örömömre szolgál ez a megtiszteltetés, s mindenek­előtt szeretném megköszönni választóimnak a bizalmat. Ter­mészetesen ezt a bizalmat nem csak szóval, hanem munkával akarom meghálálni a válasz­tóimnak. Szívesen segítek az embereknek ügyes-bajos dol­gaikban. Most még nem min­denben ismerem a III. kér. speciális problémáit, s azokat a feladatokat, amelyeket az elkövetkező négy évben meg kell oldani. A legfontosabb te­hát számomra, hogy előbb a feladatokkal ismerkedjem meg3> Szeretném, ha itt a III- ke­rületben a műszaki tudásomat* hasznosíthatnám. A Tervező Vállalat első számú irodájának vagyok a vezetője, s az elmúlt időszákiban a bolgárkerti la­kóépületek tervezésével foglal­koztunk. A lakásépítési prob­lémák ma sók embert érinte­nek ilyen vagy olyan formá­ban. Egyik fontos feladatunk a tervezéseknél sok más szem­pont mellett, hogy azok jól beleilleszkedjenek a város­képbe. * vtiomofeban alig talál majd tar­tóoszlopokat, így az iparmű­vészek, a berendezők szabad­kezet kapnak a kiállítási anya­gok bemutatására. A vásárvá­ros egyébként több villamos- energiát fogyaszt, mint egy vi­déki város. Lesz majd néhány újdoniság is. A tervek szerint például új otthont kap az ide­genforgalom, mégpedig egy gömtopaviloaben. Nemcsak a vásárváros késiül nagy erővel a hazai és a kül­földi ipar nagy nemzetközi se­regszemléjére, hanem természe tesen a gyárak én a* üzemek te. Az előjelek azerint sok új­donságot is kiállítanak. 113 kilométer hosszúságú gázvezetéke van Pécsitek A múlt esztendő során a KoLszműben 26 millió köb­méter gázt termeltek. Az elő­ző évekhez viszonyítva foko­zatos a gáztermelés növeke­dése: 1960-ban 22 millió, 1961- ben 24 millió köbmétert ter­mettek. A gázszolgáltatás vá­rosunkban megfelelőnek mond ható, legalábbis ott, ahol be van vezetve. Az elmúlt két esztendő során közel 10 kilo­méter hosszúságú vezetéket építettek ki, s a gázfogyasz­tók száma másfelezerrel emel­kedett 1960 óta, s jelenleg 9846 gázfogyasztó van Pécsett. A Gázművek a múlt év so­rán 25 millió 764 ezer köbmé­ter gázt vett át a Kokszmű- vektől. Ebből értékesítettek 24 millió 201 köbmétert. A több mint 24 millió köbméter gázból a háztartási fogyasztók /mindössze 4 millió 846 köb- taétert használtak el. zbnderi utca. Bírás és hírhedt is voM, ez az utcának csúfolt sikátor, vagy inkább csatorna, amelynek északi „partját” a milliomos Engel fatelep, a délit a „nyil­vános ház", és a Sopiana Gép­gyár roggyant sátor fedele ha­tárolta. Mégsem a nyilvános ház miatt ólálkodtak errefelé es­ténként a hekusok. Mi szükség lett volna rá. A festett lányok tisztelték a törvényt. Rendben voltak a papírjaik. És akár­milyen furcsán hangzik is, 6k örültek a legkevésbé a szom­szédos gépgyárnak. Minden okuk megvolt rá. Odaát gyak­ran zűrök voltak a „papírok­kal”, s ha emiatt civil rendőr jelent meg az utcán, az min­dig üzletrontást jelentett a lányokra nézve. Hogyne, hi­szen ki a csoda reszkírozta meg, hogy beleessen a szórás­ba. Szóval odaát éltek a „tisz­teletlenek”. A vaskapun be­lül. Az öntödében, a lakatos- műhelyben, a gépcsarnokban, Roboz vezérigazgató úr gyá­rában. Valamit mindig keve­selltek ezek a „tiszteletlen” emberek. Hol ezért, hol ama­zért zúgolódtak. Egyik nap nem tetszett nekik, hogy az egyetlen dobkályha mellett odafagy a kezük a géphez, másnap az ebédlőnek előlép­tetett hodályt, harmadnap a vizesvödör-komfortos fürdőt kifogásolták, de leginkább és legszivósabban a bérek miatt elégedetlenkedtek. Olyan fil­lérek miatt ádázkodtak, ame­lyekért Roboz úr le sem ha­jolt volna, ha valahol eléje kerül séta közben. EMLEKEK De ügye, sok kicsi sokra, megy. Ö úgy vélekedett, hogy nagyon jól van az az egy dob­kályha, mert ha valaki fázik, az kénytelen mozogni. Neki pedig az kellett, hogy mozog­janak az emberek. Körülbelül a fürdővel is így volt. Mi a feliének szerezzen be gőzka­zánt, amikor amúgy is ott van a drága kovácstúz. Csak jő „hiccesre" kell melegíteni a vasat, és beledobni a vizes­vödörbe. Pillanatok alatt ott a jó meleg víz. Azt pedig ne mesélje be neki senki fia, hogy csak a melegzuhany al­kalmas tisztálkodásra. % 'p's az ebédlő? Hát nem * ‘ mindegy, hogy a drágán megfizetett fél óra alatt hol kanalazzák be a lebbencsle­vest? Hiszen őneki még ebéd­ideje sincs. Még délidőben is állandóan az órát kell lesnie, nehogy becsapják. Hova ve­zetne az, ha csak három perc­cel is később kezdenék a dél­utáni munkát. Az száz ember­nél 300 perc, kétszáznál meg éppen a duplája. Az annyi, mint.... — áh, rossz rágon­dolni is. Ennél már csak egyetlen csapás lehetne nagyobb. Ha a szívére venné a bérkövetelé­seket. Mert az még hagyján, hogy néhányon odaállnak elé­je négy filléres béremelésért, mint legutóbb Gavecsány Vil­mos is, a három lakatos tár­sával. Egy-két ezóból meg i» szavazta nekik a négy fillért. — Nézzék emberek, —. mondta, — megadom én guknák azt a négy fillért. Jó szakemberek, megérdemlik. Igen ám, csak Ott tévedett, hogy a Gavecsány, meg a há­rom társa úgy értelmezte, hogy rajtuk kívül nagyon sok jó lakatos, jó öntő és jó esz­tergályos várja odakint ezt a négy fillért. —Szóval jól értettük az igazgató urat? A jó szakem­berek megkapják a négy fil­lér emelést? Már el is köszöntek volna, amikor a diri észbekapott. Nem fogta alkura a dolgot, óriási patáliát csapott, és ki­kergette őket az irodából. Nem csoda, hogy állandó migrénje volt az igazgató úr­nak, ami csak akkor enyhül valamelyest, ha valakit rajta­kapott a lógásom. Ilyenkor be­bizonyíthatta, hogy könnyel­műség lett volna a filléres béremelés. Nem volt nehéz dolga akárkit is lefülelni. Olyan műhelyrendet adott ki, hogy azt a legjámborabb em­ber is könnyen megszeghette. Többék között megtiltotta a munka közbeni cigarettázást, a falatozóét, s ha valakit raj­takapott, az már mehetett is 1 munkakönyvéért. Egyszer Osztertag Miska i* majdnem erre a sorsra jutott, de a szakik leleményessége megmentette a kirúgástól Falat raktak a gyár udvarán, ó$ ő odafenn a létra tetején cigarettára gyújtott. Talán a harmadik stukkót szívta, ami­kor « diri alattomosan felé­jük sompolygott. Szerencsére túljártak az eszén. Az egyik segédmunkás idejében leadta a vészjelet, s egyszerre eltűnt a cigaretta, a gyufa, minden áruló jel, amig a vezér odaért. Pedig semmi boszorkányságot nem csóvált, csak idejében átdob­ta a falon az egész felszere­lést. Hiába zsebelte ki, hiába fenyegetőzött a főnök, semmi bizonyítékot nem talált, pe­dig a falat is megkerülte. Ha neki volt esze, akkor Oszter­tag Miska segédjeinek is volt, mert amíg 6 Miskát zsebelte, vallatta, addig azok eltűntet­ték a bűnjeleket. JJoboz úr kedvelte az erős embereket, és megvetet le a gyengéket. Előtte csak 1 , mázsásoknak" volt becsüle­te, az „ötven kilósoknak” nem. Bernhardt István az ötvenkilósokhoz soroltatott. Roboz úr egyezer lefigyelte, hogy Bernhardt egy forduló­val, egyetlen borsajtó önt­vényt cipel az öntödéből a pu- cerájba. Egyetlen nyavalyás 51 kilós borsajtót. Rettenete­sen lelcapta érte. Hát mit gondol? Városliget ez a gyár, ahol egy ilyen sem­miséggel sétálgat fel-le az ud­varban? Na, majd én meg­mutatom magának. Bernhardt István soha ilyen szívesen nem várta volna, hogy „megmutassa”, sajnos „csak” annyi történt, hogy két nappal később levélben» fi­pyelmeztetést kapott a „laza­ságért”. Röboz úr leghatásosabb módszere mégsem az ilyesfaj­ta „egyéni foglalltozás” volt, hanem a „tömegpropaganda”. Volt néhány fullajtárja, akik a hét első napján végigvitték a rémhírt az üzemben: — „Vi­gyázat, pénteken szanálás ieazF’ Ez a módszer jó ideig telibe talált. Nem a péntek miatt. Rég megtanulták már a mun­kások, hogy rájuk nézve nem­csak ez a nap hordoz balsej­telmet magával, hanem a hét valamennyi napja. Mégis et­től féltek a legjobban. Ez volt a fizetés napja. Bevált a módszer. Senki olyan igyekezettel nem hord'a még párosával a dögnehéz borsajtót, senki azelőtt nem rakta még ekkora terővel tele a tolókocsit, mint ezekben 1 „válságos” napokban. És pén­teken, a fizetés napján, nem a pénzt számolták meg elő­ször az emberek, hanem 1 zárt borítékot tapogatták, nincs-e benne a felmondóle­vél, a munkakönyv. Ki tudja hova, meddig ju­tott volttá még el Roboz úr „tudományos alapokra" fekte­tett tömegpropagandájával, de szerencsére tudjuk, hogy a munkások hova jutottak el. Túljutottak addig, hogy Ro­M j boz urat is csak az em­lékeikben tartják számon. S mielőtt ezek az emlékek vég­képp elkopnának, nem árt, ha valaki feljegyzi őket. — #«T — rod élet előnyélről tanúskod-1 nak. Amíg a falusi fiatalnak I legfeljebb négy óra szabad-! ideje van, a két gyár if júmun- ; kásainak öt és fél—hét órája.' A Kesztyűgyár 131 KISZ-tagja közül 44-en, a Porcelángyár 105 KISZ-tagja közül pedig 25-en vesznek részt az általá­nos iskoláktól az egyetemig különböző fokú állami okta­tásban. A két üzem átlagában tehát a KISZ-tagok több mint 34 százaléka intenzív erőfe­szítéseket kívánj tanulásban vesz részt. Ehhez kell még számítani a politikai és szak­mai oktatásban eltöltött órá­kat is. Az ifjúmunkások és ifjű­munkásnők többsége legalább 20 óra társadalmi munkát vég­zett az elmúlt évben, ameny- nyit az Ifjúság a szocializ­musért mozgalom is megkí­ván. A két üzem KlSZ-titká- rának véleménye szerint a. gyári fiatalok szabadidejük számottevő részét, közös műve­lődéssel és szórakozással töl­tik el. Arra a kérdésre ugyan­is, hogy hány órát fordítanak j az ifik havonta a gyári gyűlé­sek, politikai oktatások és más ! előadásos propaganda látoga- j lására és minden olyan ren- ] dezyényre, amelyben az üzemij kollektivitás dominál — közös színház- és mozilátogatások, j közös üzemi sportrendezvé-; nyék, gyári szakköri foglalko­zások, kérdezz—felelek, estek és üzemi táncalkalmak ■—! KISZ-titkárok azt válaszol- ! ták, hogy legalább 5—6 órát hetenként. Ebben elóg csekély arányú a közös táncprogram- ' nak szentelt órák száma, a porcelángyáriak például csak a jövőben akarják beiktatni a szombat délutánonkénti tán-; cos teadélutánokat MENNYIT TANGÓÉNAK a fiatalok a különböző klubok- \ bam, kuli úrotthonokban és ze­nés szórakozóhelyeken? A két KlSZ-tdtkár egybehangzó ál­lítása szerint a két gyár fia­taljai általában hetenként egy­szer mennek táncolni; Termé­szetesen vannak szélsőségek is, olyanok is, akik a szoká-1 aos szódásmondás szerint a; presszóban alszanak, és ebé- > delnek. A zopi azonban csak heti egy alkalommal, többnyi­re szombat este megy táncol­ni, mert altkor tovább lehet kimaradni, mint más napo­kon ,.. Ami a legérdekesebb, a presszóknak és egyéb zenés szórakozóhelyeknek távolról sincs kizárólagos szerepük. A kesztyűgyári fiatalok között például kedvelt a KPVDSZ, az új-mecsekaljai, a pécssza-l belesi kniMrroéShon 4« így to­vább. Elég is lesz a tények felso­rolásából, hiszen eredeti kérdé­sünkre választ kaptunk. A leiratokból kétségbovonhatat- lanui megállapítható, hogy fiataljaink mértéktartóak a táncban és a többi könnyebb fajsúlyú szórakozásban. Sza­badidejük nagyobb részét ta­nulásra fordítják, illetve a Kérdezz—felelek es telető! kezd­ve a különböző szellemi vetél­kedőkig, szórakoztató, tanító játékokkal töltik el. Ifjúsá­gunk szórakozásában tehát a tártál.más elem dominál. Amikor a Nagy Lajos Gim­názium négy évfolyamától kér dőíveken megkérdezték, ho­gyan akarják szabadidejüket hasznosabban eltölteni, a négy évfolyam közül a három fel­ső osztály válaszában az első helyek közé helyezte az építő­tábort. Odaírták, bár ezek is névtelen kérdőívek voltak, s nem tudták volna meg, hogy kik ellenzik. Az ilyen vála­szok után válik igazán érté­kessé számunkra az a több, iránt 339 ezer óra, amit a pé­csi fiatalok teljesítettek ta­valy a vidámpalik, az úttörő­vasút és más építkezéseken társadalmi munkában. Ez a tanuló, olvasó fiatalok maga», száma, meg a többi, világosan mutatják, hogy a maá ifjúság tudatosan készül a jövőjére. TERMÉSZETESEN minden, az ifjúság egészére vonatko­zik. Ha nem akarunk eltávo­lodni a realitásoktól és szélső­séges álláspontot elfoglalni, látnunk kell, hogy a fiatalok között ma is számos híve van a mának élésnek. Tudnunk kell, hogy a KISZ taglétszáma több üzemünkben még a gyá­ri ifjúság felét sem éri el — a Porcelángyárban csak 30— 35 százalék, — s hogy néhány olyan fontos KlSZ-szervezet- nek, mint például a pécsi MÁV állomás, az elmúlt év­ben alig volt néhány rendez­vénye. Az igazság kedvéért hozzá kell tenni, hogy a MÁV állomás KlSZ-szervezetének helyisége sincs... Még az előbbieknél .is több a gond falun, ahol a fiatal korosztály városba járása, utazgatása, meg egyebek miatt nehezebb a KISZ-élet. Tennivaló tehát van elég. Ám bármennyi is legyen, mindig azzal a tudattal dolgozhatunk, hogy ha idáig értünk, eljutunk tovább is, és siker koronázza fáradozásunkat. Magyar László

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents