Dunántúli Napló, 1963. február (20. évfolyam, 26-49. szám)
1963-02-21 / 43. szám
»88. FEBRUÁR SL IlJAfUÖ A szibériai „Nyugat" BELELAPOZOK a „Nemzetközi szocialista” című hetilap egyik megsárgult példányába. Negyvenöt éves, Péter- váron jelent meg, a Munkás- és Katonaküldöttek Nemzetközi Osztályának ingyen kiadványa volt a magyar hadifoglyok számára. Azt mondják, hogy ritka példány, alig van belőle néhány az országban. A figyelmeztetésre egy pillanat alatt kialakul az emberben egy különös, történelmi atmoszféra. A gyerekkorból furcsa, megkopott hősi tör ténetek bukkannak feL Az apák és nagyapák véres, szu- ronyos rohamai, a keresztben- hosszában röpködő srapnellok, az osztrák-magyar monarchia ásatag és leaiíázó világa, a mahorkafüst, a hadifogolytáborok Berezjovkától Petro- pavlovszkig, a forradalmi szónokok, a rozsdaszínű katonavonatok, a béketárgyalások zsakettos miniszterei, és az erős, igazságos tömeg hullámzása a Téli Palota előtt. Jövőre lesz az első világháború kirobbantásának ötven esztendős évfordulója. Az első világháború történetének meg lehetősen nagy irodalma van, de ebben az irodalomban viszonylag elég keveset tudunk a magyar hadifogoly újságok működéséről, pedig jelentőségük nemcsak hazai, de nemzetközi viszonylatban is fontos. Pontos dokumentumai an rak. hogy a magyar munkásság és értelmiség forradalmi rétege hogyan vett reszt az októberi szocialista forradalom győzelmében, életükben, felfogásukban hogyan tükröződnek a lenini eszmék, hiszen később, idehaza legtöbbjük aktív foiTadataánrá lett. A pécsi Janus Pannonius Múzeum helytörténeti és mun kásmozgalmi osztálya már tavaly hozzákezdett az első világháborús emlékek és dokumentumok — közöttük a rendkívül ritka és értékes hadifogoly újságok — gyűjtéséhez. Itt őrzik a „Forradalom” című lap szinte egyedülálló példányát, amelyet Ligeti Károly szerkesztett Omezkban, és amelynek 1918. május 12-i számában Szamuely Tibor terjedelmes cikket írt a III. Intemacionáléról. A szibériai Berezovkában megjelenő hadifogoly újság, a „Hírmondó” két litografált számát egy korábbi újságközlés hatására dr. Mátray Sándor, a Budakeszin élő aranydiplomás jogtudor VÁLLALATOK FIGYELMÉBE! Jó minőségű, kézikötésű cirokseprű 15 Ft/db minden mennyiségben, most még megrendelhető a KOVÁCSHIDAI EGYETÉRTÉS MTSZ-nél Telefon: Kovácshida 8. küldte el a Janus Pannonius Múzeumnak — cári rubelekkel és szükségpénzekkel egyetemben. A lapot Sándor Zoltán szerkesztette a berezovkai 180-as barakkban. De a Janus Pannonius Múzeum őrzi a Munkások Lapjának néhány kézzel írt példányát is, amely a petropavlovszki magyar hadifoglyok tájékoztatására szolgált, és amelynek egyik szerkesztője dr. Arató Jenő nyugalmazott pécsi táblabíró volt. — Hetenként négy oldalon jelent meg — írja feljegyzésében dr. Arató Jenő. — Az egészet elejétől végig magam írtam. Kéziratomat, tekintettel rossz írásomra, barátom Vlossák Jánois másolta át a lapba A második számtól kezdve a lapot Bárkány Jenő barátom rajzokkal, karikatúrákkal díszítette. Emlékezetem szerint öt vagy hat szám jelent meg belőle. A lap keletkezésének oka a petropavlovszki viszonyokban rejlett. A pénzes emberek vállalatokat létesítettek, amelyekben hadifogoly társaikat éhbérért dolgoztatták. G. H. kadét egy egész trösztöt épített ki hét— nyolc vállalatból. A munkáshadifoglyok alig tudtak megélni a keresetükből, a „gyáros urak” pedig súlyos ezreket vágtak zsebre. Arról beszélgettünk, hogy meg kellene ezeket a disznóságokat Írni, de komolyan írni veszedelmes volt, mert az eUenfoor- radalmár K olcsak-r endszeír- ben az ember könnyen „kommunista izgatóvá” vált, és vitték a falhoz. Nekem jutott eszembe, hogy megcsinálhatnánk a dolgot vicces formában, bombasztikus túlzásokkal. Akiknek szólt, így is meg értették. A lap nagyon népszerű volt, mindenki várta az új számod és nagy nevetések közepette adták kézről kézre. Előfizetés, hozzájárulás nem volt, a Szibériában akkor oly ritka és drága papírt néhány barátommal teremtettük elő... HOGYAN SZÜLETTEK ezek a tábori újságok? Ma — a nyomdatechnika meglehetősen fejlett korszakában — szinte hihetetlenül mostoha és primitív körülmények között, de a tájékozódás utáni vágy rendületlenül hajtotta az embereket. A tábori berendezkedés után — ez csaknem minden táborra vonatkozott — csaknem mindenütt akadt néhány oroszul beszélő ember, összefogtak és vállalták, hogy a tábort ellátják hírekkel. így születtek a „tábori sajtóirodák”. A chjabarovszki 724-es tábor — a Bruszilov offenzíva közel háromszáz magyar és osztrák hadifogoly tisztjéből 1916. október ötödikén alakult. Egy j héttel később már működött a „sajtóiroda”, Gérstl osztrák kadét vezetésével. A híranyagot a helyi Priamurszkája Zsizni- ből merítették, de felhasználták az akkori nagy orosz lapok — a Ruszkoje Szlovo, -a Birzsevoje és a Vjedomoszti híranyagát is. A sajtóiroda a híreket és a cikkeket magyarra és németre fordította, a lefordított anyagot Gerstl olvasta fél — este hatkor az osztrák barakkban, este hétkor a magyar barakk B szobájában. A felolvasás általában húszhuszonöt percig tartott. A sajtóiroda fenntartására minden hadifogoly havonta tíz kopekot adott, ebből vásárolták meg az orosz lapokat. A chabarovsaki hadifogoly újság híranyagából semmi ge maradt meg, mert kevés volt a papír, a ceruzával írt fordításokat a felolvasás után kiradírozták és a papírt többször is felhasználták. Egy évvel később, 1917 októberében már negyvenöt- ötven percig tartott egy-egy felolvasás, és többnyire a Krasznoje Znamjat című bolsevik lap híreit és cikkeit közölték. „IRODALMI FOLYÓIRATOT” is adtak ki. Strem István szerkesztette a berezovkai irodalmi folyóiratot, amely verseket, tudományos és művészeti cikkeket közölt. Ugyancsak Strem István szerkesztette a „Hajnal” című folyóiratot, amelynek betűi, képei, egész kiállítása egy középkori kódexre emlékeztetett. A „Hajnal” 1920-ban megszűnt, akkor alapította Bíró Albert a két hetenként megjelenő „Nyugatot”. A lap fejléceit, oldaldíszeit Tálds Gyula iparművész készítette. Ezek a folyóiratok egy-egy példányban jelentek meg, amit kitettek a tábori kávéházba, és a foglyok ott nézegették, olvasgatták. A meglévő hadifogoly újságok bizonyítják, hogy a táborokban élénk és szervezett pártélet volt. A lapok rendszerint rövid elméleti cikket is közöltek, hírül adták a pártélet eseményeit, és nem egy cikk tanúskodik arról, hogy éberen őrköditek a pártszervezet elméleti és erkölcsi tisztasága felett. Szibériai Nyugat. Sajtóirodák. Munkások Lapja. Forradalom. Nemzetközi Szocialista. Az első világháború utáni magyar munkásmozgalom soksok veteránja a szibériai hadifogoly táborokban — mahorka füstben, megpróbáltatások közepette, kézzel írt, naponta kiradírozott tábori újságokkal a kézben — ismerkedett meg a lenini eszmékkel, edződött a forradalmi harcra. A hadifogoly újságok a tanúi ennek. Thiery Árpád Hiszen szabad a választás!...44 Mennyibe került Deák Ferenc követté választása? Miért nem lehetett képviselő Petőfi és Arany? A főcímben idézett mondat egy 1865-ben keletkezett pécsi követválasztási kortes-versel- mény utolsó sorából kérezke- dett írásunk élére. Ugyanis itt-ott akad még olyan ember, aki túl simának, izgalommentesnek találja mostani választási rendszerünket. Azt kell gondolnunk, hogy talán a kortesvezérek borízű kur- jongatásait, a véres tömegverekedések, csendőrsortüzek és egyéb embertelenségek kétségtelenül izgalmas jeleneteit hiányolják mai választásainkból az ilyenek. Mert mindez valóban szabad volt a régi Magyarországon, csak éppen az nem volt lehetséges, hogy a nép legderekabb embereit a nép szabadon és békességesen választhassa meg képviselőjéül. Vita helyett néhány, mindenképpen klasszikus példán hadd mutassunk rá, milyenek is voltak ama „régi szép idők” „szabad” választásai. * 1843 nyarán Deák Ferenc, a még rendi országgyűlés haladó szárnyának jeles képviselője egy kisebb háborús ütközettel felérő követválasztási küzdelem után 22 oldalas levélben írja meg a pozsonyi diétán vele érző barátainak, miért nem fogadja el az így szerzett mandátumot. Idézünk a Kehidán, 1843. szept. 3-án keltezett levélből: „Zúzott kebellel írom • Borokat ... Én is a korteskedés sok oldalú mesterségének köszönhetem jelen állásomat, én is hordókban s barátaim erszényében leltem fel a közbizodalmát, az én választásom is 30 000 forintba került s áldozatul válasz tásom előtt és utána 6 vagy 7 embernek, sőt, fájdalom! talán még többnek is el kellett esni, s hogy az emberek százonkint el nem hullottak, csak a katonaság közbenjöttének tulajdonítható! Istenem! Ha én ily előzmények után a követséget elvállanám, összeroskadnék az első ülésen szégyen és fájdalom miatt s érzem, hogy eszem I kifordulna sarkaiból, s ezt lel- I kemre mondom, betű szerint ! értem, mert még a gondolatnál 1 is, most midőn ezeket írom, j szívem sebesebben dobog s I agyam ég...” De félre e véres és ijesztő képpel, mely még a feudális | világ sötét korszakát idézi!... Néhány évvel későbben Magyarország felett is kiragyog a Szabadság, Egyenlőség, Testvé- < rlség szent eszméjének új kor- ! szakot hirdető, várvavárt napija. 1848 csodálatos tavaszának mámoros kábulatában ugyan ki ! is gondolt volna arra, hogy 1 éppen a forradalom zászlóvivője, Petőfi Sándor nem kerül- 1 hét majd be az élső magyar népképviseleti parlamentbe? Pedig megtörtént a hihetet- I lennek gondolt eset! Az országszerte ünnepelt költő a Pest megyei Szabadszálláson, a család pátriájában (talán mert valójában ezt tartotta szülőhelyének is?) lépett fel képviselőjelöltnek, s csak néhány régi barátjának köszön- ; hető, hogy őt is, feleségét is agyon nem verték a részeg kortesek, amikor ott megjelent... Ugyanekkor Nagyszalontán, ha nem is ilyen izgalmas körülmények között, de lényegében ugyanígy ütötték el a képviselőségtől a szeretett jóbarátot, Arany Jánost is. A hatalom birtokosai, a pénz és az otromba erőszak lehetetlenné teszik az ő számára is, hogy a nép igazi Jelöltjeként, szabadon választassák meg a nép képviselőjéül. De hadd mondják el véleményüket erről ők maguk, egymásnak frott leveleikben. Részletek Arany Jánosnak Petőfihez küldött leveléből. (Szalonta, 1848. június 27.). „Én ekkor már úgy álltam, hogy elválasztásomról senki [ sem kételkedett. Mihelyt a nép J a törvényt hallva és olvasva, I választási jogát megértette, \ minden rábeszélés, utasítás I nélkül, maga fejétől engem je- ■ lelt ki s ez szájról szájra men- ! vén, oly erős közvélemény lett Szalontán, mellettem, minő ! aránylag Kossuth mellett sem (volt az országban.” „Szegény nép! azt hitte, hogy szabad és lehet neki, a kit szeret, a kiben bizodalma van, elválasztani.” Részletesen leírja a továb- j biakban. hogy milyen rafinált j fogással iktatják ki a szavazók | közül a legnagyobb tömeget je- ! lentő szalontai választókat. [Majd így folytatja: i „Nyíltan megmondom, hogy ha talán új választás történnék j is többé magam ily dologba \ nem ártanám, de ha meggon- j dolom a népképviseletnek ezen | kezdetét, miszerint még folyvást tekintélyek rendelkeznek j a nép meggyőződésével, bizony Üstén el kell szomorodnom ... j Nem értem e nemét a szabadelvűségnek.” Szemelvények Petőfi Sándor válaszleveléből. (Pest, 1848. július 1.). „Ejh, ejh, Jankó, hogy te nem lettél követ! ez valódi csapás ha nem a hazára is, de legalább rám. lei már erősen számítottam arra, hogy a jegyedet nekem fogod adni, mely szükséges lesz, hogy az ember a nemzetgyűlést a galériáról bámulhassa ... hahaha! Én tehát a galériára szorultam! én a galériára!.., Szegény nép, szegény nép, legfanaticusabb barátod csak úgy a távolból fogja hallgatni, mit végeznek sorsodról .. r „Disznóság, a mit azok az emberek országszerte elkövetnek. disznóság. Lesz ugyan elég derék gyerek az ország- gyűlésen, de a nép legbuzgóbb és legönzetlenebb baráti úgyszólván egészen kimaradnak. Éljen a népképviselet!” Szabó Gyula Egy új irodalmi színpadról Egy könyvtárnak a könyvek kölcsönzésén kívül más feladatai is vannak. Lehet, nem is gondolunk rá, hogy a könyveket propagálni, megismertetni az olvasókkal — szintén könyvtáros feladat. E feladat minél sikeresebb megoldása sok gondolkodást, töprengést okozott már a pécsi Városi Könyvtárnak is. Hogyan lehetne az újonnan megjelenő könyveket úgy közelebb vinni az olvasókhoz, hogy a módszer minél érdekesebb és célravezetőbb legyen? Mert igaz, hogy Pécsett van egy szűkebb irodalomkedvelő közönség, amely rendszeresen tájékozódik a könyvesboltokban, vagy legalábbis azok kirakatában az új könyvekről. De van a könyvtárnak egy ennél sokkal szélesebb olvasótábora, amely szívesen, kedvvel olvas, csakhogy még messze van a tájékozottságnak ettől a fokától. Ezeknek az embereknek kell rendszeres tájékoztatást útbaigazítást nyújtani könyvkiadásunk új és új termékeiről. Érdekes formában lehetőleg, vagyis vonzóan és olvasásra csábítóan is. Ezekből a gondolatokból született meg a Városi Könyvtár irodalmi színpada. Még csak egy előadást tartottak, Gyárvároson, de ezen az első előadáson máris százötvenen voltak. Korai lenne következtetést levonni belőle, de mégis úgy tűnik: ez a kezdeményezés nagy jövő elé néz. Hiszen miről is van szó tulajdonképpen? Irodalmi estről. Csakhogy míg a megszokott irodalmi estek egy-egy meghatározott témakör, író vagy műfaj köré csoportosított műveket visznek a hallgatóság elé, a Városi Könyvtár irodalmi színpadának műsorát csupán az fogja egységbe, hogy milyen művek jelentek meg az utóbbi időben a könyvpiacon. Verseskötetekből, regényekből vett szemelvények éppúgy helyet kaphatnak a műsorban, mint politikai, történelmi művek részletei. Kapjon a közönség kedvet ahhoz, hogy közelebbről is megismerkedjék a legújabb könyvtermés legérdekesebb darabjaival — ez a szerény cél. Az irodalmi színpad tagjai is jobbára üzemi dolgozók, akik szeretik az irodalmat, szeretik az előadóművészetet is, de nem színpadi babérokra vágynak, megelégszenek az irodalom egyszerű szolgálatával. Az ösz- szeállítást, az összekötőszövegek elkészítését, az esetleges zenei betétek beállítását, egyszóval a műsor megszerkesztését maguk a könyvtár dolgozói végzik. Ez a szerénység jellemzi leginkább ezt a fiatal irodalmi színpadot Ha néhány ezer, j vagy akárcsak néhányszáz embert be tudnak így kapcsolni az irodalom áramlatába, fel- I keltik a könyvek iránti érdek- í lődésüket, akkor elérték cél- | jukat — mondják. A versek, I szemelvények, az olykor dra- ! matizált részletek persze szó- I rakoztatják is a hallgatókat, s a közönség ezért is hálás! De ez csak másodlagos lehet amö- gött a cél mögött, hogy egy-egy író bemutatásával, korképpel, a mű keletkezési körülményeinek, stb-nek közlésévé! az irodalmi műveltség és érdeklődés színvonalát emelik. Lehetne vitatkozni, hogy akkor, amikor az irodalmi színpad a megjelent könyvekhez köti tematikáját, működését, nem szűkíti-e le az irodalmi színpadokra kötelező tevékenység körét. De a vita felesleges, mert ez az irodalmi színpad meghatározott cél érdekében jött létre, a könyvtár mellett dolgozik és kíván dolgozni a jövőben is, tudatosan vállalta ezt a kisebbkörű szerepet, s ezzel végeredményben hiányt is pótol. Maga a cél helyes, a módszer reménytkeltő. Feltétlenül van nagyobb, műveltségemelő és irodalom terjesztő szerepe a színpadnak — hogy mást ne mondjunk: a megjelent művekből történő válogatás egyben értékelést is jelent, s a kísérő szövegek, egy-egy műhöz kapcsolódva, igen sokat tudnak elmondani. A fiatal és lelkes együttesen múlik most már, hogy a közönség valóban megszeresse őket, s rajtuk keresztül a könyveket is — még jobban. wyvwwvwvvvvwvYvvvvYVYvvwYyYvw vYwvvyvyvwyyyvyvw^yw»^^^ 21 Valentyin Ivanov tudományos, fantasztikus regénye alapján írta* Cs. Horváth Tibor, rajzolta Sebők Imre. Az /hTÉZCT LlPCSŐHAZA FŰST&LdO ROMHALMAZ. A
