Dunántúli Napló, 1963. február (20. évfolyam, 26-49. szám)
1963-02-20 / 42. szám
vT. TA* «L iiAi»L(r Érdemes megnézni — A kétújfafosí termeíószövetkezet 1960 óta foglalkozik baromfitenyésztéssel. Ekkor még mindössze mintegy 400-as törzsállományuk volt, bizony elég rossz körülmények között 1962-ban komoly fordulat következett be Kétújfalun.Megnőtt a tsz gazdasági ereje és ezzel egy- időben megjavult a baromfiak elhelyezése, takarmányozása is. A baromfitenyésztőket érdekeltté tették, ami megmutatkozik havi 1200 forintos keresetűkben. De megmirtatkozik ez másban is. Tavaly pédláal 0000 pulykát állítottak be és ebbő! 3007 darabot át ia adtak a Bamevá'l-nak. A pulykák átlagos súlya 4,36 kiló volt Ugyanebben a termelőszövetkezetben a múlt évben ÍR 000 naposcsibét neveltek fel és mindössze hat százalékos volt az elhullás. Ez különösen akkor tűnik jónak ha tudjuk, hogy ezt az elhullást is technikai okok, mint például áramszünet, okozták. Jelenleg 4000 a tyúkáTkana- nyuk. Ebből 3900 már tojik, a többi majd csak áprilisban kezd. A napi tojás hozamuk 1000—1200 darab. Eből rendszeresen mintegy 800 darabot küldenek a keltető állomásnak 2,10 forintért darabonként. ■ — Tan ebben a baromfitenyészetben más említésié méltó is. Tóth Miklós agronó- mus és Kovács József állat- tenyésztési brigád vezető elgondolása alapján igen olcsó és igen ötletes önetetőt készített házilag. Egy-egy öo- etető 98 forintba kerül így. De nagyon ügyes megoldás a falra akasztható tojófészek is. Ez is helyi elgondolás alapján készült és egy garnitúra elkészítése — négy darabból áll — mindössze 69 forintba került Profilváltozás szépséghibával 3M2 májas elsejétől tente*- dolgozó vállalattá alakúit a drávaszabodcsl kendergyár. Mi indokolta a profilív ált ozást ? A Dunántúlon olyannyira visszaesett a kendertermelés, hogy a feldolgozó gyárak n yersao yagalüátását egyre nagyobb nehézségek árán tudták csak biztosítani. Ugyanakkor a jóval munkaigényesebb, de a jobban jövedelmező tejtermelés teret hódítót* a dunántúli megyékben, mé^iozzá odyan mértékben, hogy túlhaíladita a len üzemek feldolgozó kapacitásét. A len- termesztés fejlődése igen örvendetes jelenség, hiszen mindeddig a hazai len fonodák ti lolt lenszükségletének 60 százalékát importálták, főként a Szovjetunióból és Belgiumból. A Könnyűipari Minisztérium így jutott arra az elhatározásra, hogy Dunántúlon növelje a fen feldolgozó üzemek számát. A választás a drávaszabolcsá kendergyárra esett, ahol a len feldolgozás minden előfeltételét biztosítva látták. Többek között természetes melegviae van, ami a len feldolgozás egyik elengedhetetlen feltétele. Előnye az is, hogy az üzem olyan turbinával rendelkezik, amely a Lenkóoot is fel tudja dolgozni. Mellette szól az is, hogy olyan gócgépsora van, amely egyaránt alkalmas a len- és a kenderkóc előállítására. A közelmúltban épült nagyméretű raktárnál keresve sem találtak volna különbet a gubózógépek elhelyezésére. Tehát minden tekintetben kézenfekvő volt a gyár •átalakítása, amely a jelenlegi kapacitással is 500 tonna tilolt lent és irb. 1000 tonna kócot állíthat elő évente. Ilyenformán, ha az üzem termelési értékét devizára számítjuk át, évente körülbelül félmillió dollár értékű árut termelnek. S'záxl'Uit MnáMátyi tytyectnekiátéU Ä fentieket Komora Lássad, a Könnyűipari Minisztérium rostipari igazgatóságának osztályvezetője mondotta el, s aligha férhet kétség ahhoz, hogy a drávas zabaksá kendergyár rekonstrukciója jó lépés vette. Az előzmények aaonban elgondolkoztatok. A Baranya megyei Tanács mit sem tudott a Könnyűipari Minisztérium ezen elhatározásáról, és a gyár rekoneU'uStxáóje e*öt* néhány hónappal komoly terveket dől gozott ki az üzem fejSeserté- sére. Elsősorban a megye mezőgazdaságának szakosítási tervét készítették «4, különös tekintettel a természeti tényezőkre. S mivel Baranyában az ipari növények közűi a kendertermesztésnek tradíciója van, a közgazdasági tényezőiket is figyelembe vettek. így történt, hogy a kender- gyár nyersanyagellátásának érdekében a siklósi járásban szorgalmazták leginkább a kendertermesztést, s ennek megfelelően a tervbontást is így hajtották végre. Sőt mi több, ki is alakították már a kendertermesztésd körzeteket, és ami ezzel jár, szerződéseket kötöttek a járásban. A kendergyár továbbfejlesztésével kapcsolatban is komoly terveket dolgoztak ki egy poz- dorjalemez-üzem létesítésére, s ki is jelölték az üzem helyét. Minden készen állt a gyár fejlesztésére, amikor a siklósi járási tanács elnöke előállt a hírrel: a Könnyűipari Minisztérium lenfekfcgozó üzemmé alakította át a kendergyárat. S amikor a megyei tanács vezetői jogos zúgolódással közölték véleményüket a minisztériummal, onnan azt a választ kapták, hogy a gyár rekonstrukciójával kapcsolatban folytassák le a szükséges tárgyalásokat. Ez enyhén szólva is, eső után köpönyeg. Mi célból lett volna szükség erre a tárgyalásra, amikor a gyárban már átálltak a lenfeldoi gozásra?! Persze azért utólag javaslattal siettek a megyei tanács ,segítségére’', miszerint a kender- és lenteriilet megfelelő átcsoportosításával áthidalhatók ezek a problémák. Ezzel tisztában van a Baranya megyei Tanács is, csupán ott a hiba, hogy a javaslatnak másfél évvel ezelőtt kellett volna elhangzania. Akkor a tárgyalás is inkább helyénvaló lett volna. Sajnos, nem egyedülálló példa ez a megyei tanács és az egyes minisztériumok közötti összhang' felbontásában. Másfél évvel ezelőtt hasonló e»»t történt Szigetváron, ahol a tej- feldolgozó üzem melléktermékeire építette tervét a megyei tanács mezőgazdasági osztálya. A terv végrehajtása igen eredményesen indult. A környező tsz-ekben egymás után tértek áit a fehérhússertés tenyésztésre, amihez a nélkülözhetetlen fehérjepótlást éppen a tej mellékterméke szolgáltatta. S miközben a tsz-ek javában tenyésztették a féhérhúesertést az Élelmezésügyi Minisztérium egyik napról a másikra felszámolta a tejüzemet. Ezek az intézkedések ha bármennyire is indokoltak, ilyen esetekben nem helyénvalók. Legalábbis módszereikben nem. P. Gy. A Hazafias Népfront Országos 1 anácsa Elnökségének hivatalos közleménye a szavazás módjáról A Népköztársaság Elnöki Tanácsa az országgyűlési képviselők és a tanácsok tagjainak választását 1963. február 24. napjára tűzte ki. Minden választópolgárnak joga, egyben hazafias kötelessége is, hogy részt vegyen az országgyűlési képviselők és a tanácsok tagjainak megválasztásában. A szavazás reggel 7 órakor kezdődik és este 8 óráig tart.. Mindenki az állandó lakhelye szerint illetékes szavazókörben szavaz. Valamennyi választópolgár értesítés kap arról, hogy melyik tanácsi választókerület névjegy zékében, milyen sorszám alatt szerepel és melyik szavazóhelyiségben szavazzon. Az értesítést — a szavazás meg könnyítése érdekében — minden választó vigye magávr. és adja át a szavazatszedő bizottság elnökének. Aki február 24-én előreláthatóan nem tartózkodik állandó lakhelyén, az a tanács végrehajtó blzottságátó , „igazólás”-t kér, amellyel az ideiglenes tartózkodási helye szerint illetékes szavazókörben szavazhat. Szavazati jogát mindenki csak személyesen gyakorolhatja. A szavazó személyazonosságát személyi igazolvánnyá; igazolja. A szavazatszedő bizottság elnöke több szavazólapot és egy borítékot ad át a választóknak. A szavaaőtepcfc közül egy az országgyűlési képviselők lajstromának, a többi pedig a különböző fokú tanácsok tagjainak megválasztására szolgál. A szavazás titkos. A szavazás a szavazófülkébe« teeténik. A Hazafias Népfront jelöltjeire úgy szavazunk, hogy a szavazólapokat változtatás nélkül összehajtjuk, borítékba zárják, majd a borítékot az urnába helyezzük. Szavazz a Hazafias Népfront jelöltjeire! A Hazafias Népfront Országos Tanácsának Elnökség«. A pécsi irodalmi élet fejlődéséről Csorba Győző nyilatkozata A Bauaaoy* megyei Stetatnete Miklós kuRuráMs (Mg saernle néprajzi pályázatán az Ormánságből érdekes, éj gyűj be&ekkei vessaniefc: részt. Vas Zoltán Mapátfi-pusastaí tanító több év munkájával 106 ormánsági népi gyemmekjábékot gyűjtött össze, ezeknek részbeni feldolgozásával fog pályázni. Zen tan János kémesi tenácstifckár, a körösi református templom fakazeWás nrtiATJin v ezután ffidfiSGib; fel töfcnfo százéves ormánsági. díszítő- nwtívumoisat. Ezeket a kémest, csányoszród díszftőmű- i véseeti szakkörök leányaival : — asszonyaival megismertette, J akik párnákra, térí tőkre do! - j gozták fel az ormánsági mintákat. A legszebben sikerült kézimunkák gyűjteményével pályáznak majd a seregszemlén. A csányoszrói tánccsoport bemutatja műsorában a legutóbb gyűjtött ormánsági táncok feldolgozását is. Egy ér alatt 12000 újító* A Könnyűipari Miniszté- riumban elkészült az újító- mozgalom múltévi mérlege. A könnyűipar újítói egy év alatt 25 ezer újítást nyújtottak be és a javaslatoknak csaknem a Jelét — 12 ezer újítást vezettek be az üzemek. Az újítások 180 millió forinttal javították a vállalatok gazdasági eredményét. Az újítóknak 12 millió forint díjat fizettek ki, Szaporodin ak az irodalmi élet eseményei Pécsett, ügy tűnik, jelentős fejlődésnek vagyunk szemtanúi. Mi erről a véleménye egy Pécsett élő, dolgozó írónak? Csorba Győző, aki a Jelenkor szerkesztőbizottságának is tagja, azzal kezdte nyilatkozatát, hogy a helyi irodalmi élet értékelésére nem vállalkozik, de egyéni véleményét készséggel elmondja. Irodalmi életünk minden bizonnyal legjelentősebb eseménye mostanában, hogy a Jeledkor havonta megjelenő folyóirattá vált. A most hatodik évfolyaméba lépett Jelenkor volt az ellenforradjalam utáni szétzi- láltság idején a legszilárdabb csomósodási pont, amely köré az írók tömörülhettek — mondotta Csorba’ Győző — s ez meg is szabta jelentőségét. Az utóbbi években úgy érzem, a Jelenkor egyre eredményesebben tudta ellátni a feladatot, amelyet vállalt: a baranyai, dunántúli, tágabb értelemben az egész ország íróinak, költőinek megszólaltatását, a fiatal írónemzedék fórumhoz juttatását, w kor társadalmi, gazdasági, politikai kérdéseinek irodalmi művészeti kifejezését. A Jelenkor nemcsak teret adott, hanem ar ra is törekedett — s nem eredménytelenül —, hogy a művek születéséhez biztosítsa a keüő kritikai levegőt. Itt éreztük azonban talán legközvetlenebbül annak hátrányát, hogy csak kéthavonta jelent meg a folyóirat. Ez a tény sok területről kivonulni kényszerí- tett bennünket, hátráltatta a szerkesztői munkát, megmyúj- totta a művek megjelenéséig élteit időt. Most, hogy havonta megjelenő folyóirat lett, a Jelenkor friss, élénk, minden jelenségre reagáló orgánummá változhat, s bizonyára változik is. Véleménye szerint mennyiben segítették a helyi irodalom fejlődését az íróknak juttatott ösztöndíjak? A budapesti míát jenes, piszkos szalagján berregő Ze- tor egy pótkocsit húz. Az út felett teli és üres csillék futnak. Mint valami óriás madarak. úgy suhannak alacsony- repülésben és belevesznek a városszéli ködbe. Nem kárognak, nem ütköznek egymásba, hajszálpontosan a kijelölt úton haladnak. Egy pillanatra eltűnnek az ember szeme elöl. A műút mellett vastraverzes építmény. Ott bújnak el. Csikorgás, csattanás, kattanás, * végül egy enyhe libbenéssel újból kilépnek és tova haladnak a rögzített pályán. A kötélpálya hossza öt és fél kilométer. István- és Béke-aknák szenét szállítják rajta az újhegyi mosóműhöz. A nyílegyenes pálya egy helyen törik meg néhány fokos szögben, ahol a műutat keresztezi. Innen a neve is: szögállomás. Onos eső csapkodja az állomás tetejét. A felfelé vezető lépcső is síkos, vigyázni kell, la ne essen az ember. Két emeletnyi magasságban, a megtört alagút formájú helyiségben hárman dolgoznak. Lábuk alá vékony jégdarabkákat szór a csillék kötélen futó kereke. Kétszer kigyullad a jelzőlámpa és rekedtes dudahang szól. A kötél megy tovább, a csillék monoton egyhangúsággal csörögnek el a felső sínen. Lassul a sebesség és megáll a vo- wokötél. SZÖGÁLLOMÁS — Kétszer is adott haltot, de nem állt meg, — méltatlonko- dik Berta János, miközben a telefon felé lépked. Üdvözlésemre biccent a fejével és belép a fülkébe, a leállás okáról érdeklődik. A másik két ember néhány méterrel arrébb igazítja a csilléket és a fülkéhez jönnek. Kézfogás közben bemutatkoznak; Gerencsér László, Mészáros István. — öcsi dudálj rájuk kettőt. Nem veszik fel a kagylót — Itt a szögállomásról Berta. Hallom ... Rendben... Amíg Berta János beszél a telefonba, Mészáros elmondja a „kürtjeleket’’. Egy jelzés álljt jelent, kettő beszélni akarnak a telefonon, három, indulás a feladó állomásról, négy, indulót a szögállomásról, öt, indulás a leadóállomásról. — Vigyázni kell a jelzésekkel, nem lehet káoszt csinálni, könnyen baj származna belőle — magyarázza Mészáros. Berta János leteszi a kagylót és a kezét melengeti a kályha felett. Amíg tart az állás, beszélgetünk e furcsa munkahely mindennapjairól. — Nyáron kibirhatós, kellemes, de télen kutya egy hely, .— csapkodja össze a tenyerét Berta. Társai igazat adnak neki. Gerencsér közbe vág és folytatja: — Ha északkeleti szél fúj és végig vágja az egész állást, akkor pláne kutya. A száraz szénport szemébe csapja az embernek... — ... De még a havat is! — mondja Berta, Amikor a kellemetlen élményeken túl vagyunk, előkerülnek érdekesebb történetek is. Eget rengető események persze nem játszódnak le a szögállomáson, de ennek a „szürke” egyhangú munkának is vannak érdekes mozzanatai, főleg a kívülálló részére. Berta János mesélte el, hogyan érintkeznek az akna vezetőségével, ahová lényegében tartoznak. A szóbeli ügyeket telefonon beszélik meg, de ha valamit be kell küldeni az irodába, vagy onnét hozzájuk, akkor igénybe veszik a kötélpályát. A betegbiztosítási igazolvány érvényesítését is úgy szokták elintézni. Beszólnak telefonon, hogy a 277-es csillében küldik .az igazolványt. Az aknai állomáson figyelik a csillét, kiveszik belőle, elintézik az irodán és visszaszólnak, hogy melyik teli csillében „megy a papír”, — Beleülni nem szabadi S úfrg utazni István-aknára? — Ugyan kérem, — villan fel a szeme Mészárosnak — szigorúan tilos. — És ha két oszlop között a tartó kötéllel valami probléma akad, akkor hogyan jutnak oda? — Arra a célra van egy külön csille, a szerelők, azzal utaznak. De abban rádió is van. s ott állnak meg. ahol akarnak. Rádión beszólnak a gépházba és leáll a vonóköiél. Megszólal a jelzőkürt, kigyullad a lámpa. — Gyerünk legények, — nyitja az ajtót Berta és indul a kötél alá. Csendesen forog a végtelen vonókötél. Gerencsér az üres pályán, Mészáros a teli pályán kíséri a csilléket, Berta a telinél segítkezik, közben le- söpri a jeges zúzalékot és homokot szór a deszkára, ahol társai lépkednek a csillék nyomában. Sokáig nézem az embereket és a kötélpályát, amely beleolvad a ködös szürkeségbe. Egyforma sebességgel suhannak a barnás-vörös csillék, a munka is épp oly monoton egyforma mellettük.. Vigyázva óvatosan ballagok lefelé a jeges lépcsőkön és elindulok a város felé. Kődbe vész a szögállomás is s a csillék úgy suhannak keresztül rajta mint valami nagytestű, lomha madarak. GAZDAGH ISTÍ'ÁN — Az irodalom effajta támogatása igen szerencsés forma. Ha visszagondolunk az ezelőtti pályázatokra, emlékezhetünk, hogy a pályaművek között általában kevés érdekes akadt, új tehetségeket így ritkán fedeztek fel, hiszen ezt a lehetőséget a folyóiratok mellett működő lektorátusok úgyis biz tosították, vagyis a pályázatok rendszere semmiképpen nem érte el a kívánt célt, az irodalom eredményes támogatását. Az ösztöndíjak ezzel szemben a velük kitüntetett íróknak egyhavi szabad alkotómunkát biztosítanak, s miután olyanokhoz kerülnek, akik addigi működésükkel igazolták a bizal- t mat, egyben önmagukban is | biztosítékot jelentenek arra nézve, hogy az ösztöndíjasok ■ valóban értékes irodalmi tevékenységet folytatnak. Azonban az a véleményem, hogy még enyhíteni kellene az ösztödíj- rendszer néhány merevségét. Akinek az ösztöndíjat adják, annak múltja, tehetsége a garancia, hogy nem tölti semmittevéssel az időt, hogy abból az egy hónapból előbb-utóbb inű születik. Ezért túlságosan merev megkötöttségnek tartom, hogy az íróktól előre meghatározott müveket várnak, meghatározott időre. Előfordulhat, hogy azt a hónapot nem is írással, hanem anyag- vagy élménygyűjtéssel töltik el. amely bői nem tudná, mikor és milyen. művek születnek. Az is előfordulhat azonban, hogy valamelyik írónak mondjuk két hétre volna szüksége, ahhoz, hogy egy írását végső tor. mába öntse vagy befejezze. Jelenleg nincs lehetőség arra, hogy a számára biztosított egy hónapi idővel szabadon 'rendelkezzék, holott, az a véie- j menyem, ez csak további5 ‘ se - | gítséget, a cél pontosabb meg- | közelítését jelentemé, j S végül: mit jelent tts író- ' szövetség helyi csoportjának megalakulása a pécsi irodai- ; mi élet általános fejlődése szempontjából? Az íróknak is, mint bármely mág foglalkozási ágban dolgozóknak szükségük van arra, hogy tanuljanak. A Jelenkor legfeljebb a lektori véleményeken, kritikákon keresztül fejthet ki tanító, nevelő tevékenységet. Ez is hasznos, ez is a tanulás egy fajtája, de nem elég. Az írócsoport előadásokat rendez tagjai számára a legkülönfélébb témákról, megvi- | tatja egy-egy író elkészült vagy I készülő művét, beszélgetést j rendez egy-egy jelentős kultu- | ralis eseményről, problémáról, j kül- és belpolitikai tájékoztatást kér jelentős személyektől, és így tovább. Mindez rendkívül hasznos, s jól szolgálja az írók sokoldalú fejlődését. Nem akarok ünneprontó lenni, azonban mégis kénytelen vagyok megállapítani, hogy az írócsoport ezt a célját még nem tudja teljes mértékben elérni. Az írók érdeklődése nem olyan | élénk, mint várni lehetett volna. Különösen fájdalmas ez' a fiatalok esetében, akik szinte a legcsekélyebb érdeklődést tanúsítják. Holott akár szakmai, akár művészeti vagy politikai kérdésről van szó fejlődésükhöz, további működé- : sükhöz okvetlenül hasznos és szükséges. Remélem, hogy ezen a téren is sikerül hamarosan előbbre lépni. Rövid visszapillantás, néhány vélemény — azzal a végső konklúzióval, hogy ebben a néhány évben sokat fejlődött a helyi irodalmi élet, és ezt az örvendetes fejlődést tovább lehet fokozni, ha megvitatunk vagy megszívlelünk néhány epróbb-nagyobb javaslatot. lk ej
