Dunántúli Napló, 1963. január (20. évfolyam, 1-25. szám)
1963-01-17 / 13. szám
4 1963. JAVÜÁR IT. Hruscsov elvtárs beszéde az IMSZEP VI» kongresszusát (Folytatás az 1. oldalról) rettegés egyensúlyáról” beszélnek — folytatta beszédét N. Sz. Hruscsov. — Mi elvetjük „a rettegés egyensúlyának” elvét, de feltétlenül fel kell figyelnünk az ellenség eme következtetésére. E következtetés voltaképpen a szocialista világrendszer megnöveltedéit hatalmának elismerése az imperialista hatalmak vezető körei által. Az „egyensúlyra” vonatkozó beszédeik már nem azonosak „a kommunizmus visz- szaszorításának” stb. tézisével. Elvtársak! — mondotta ezután a szovjet kormányfő —. Engedjék meg, hogy a kommunista világmozgalom néhány fontos és időszerű kérdésével foglalkozzam. Mindenekelőtt szólni szeretnék a békéért, a békés egymás mellett élésért folyó harc, valamint a munkásosztály által, minden dolgozó által a szocializmus világméretű győzelméért vívott forradalmi harc összefüggéséről. Napjainkban az a helyzet, hogy a békeharc a szocializmusért vívott harc legfontosabb feltétele lett. A munkásosztály forradalmi mozgalmának, a nemzeti felszabadító mozgalomnak egyetlen problémája sem vizsgálható a bókéért, a termonukleáris világháború elhárításáért vívott harccal való összefüggésen kívül. Éppen ebben rejlik a kommunista világmozgalom taktikája szempontjából az a fontos tanulsága, amelyet a Karib-tenger térségében lejátszódott legutóbbi eseményekből le kell vonni. A munkásmozgalom történetében már volt rá több példa is, amikor a békeharc a szocializmusért vívott harc fő feltételévé vált — mondotta Hruscsov, s ezt történelmi példákkal világította meg, majd ..rámutatott: Korunknak az a sajátossága, hogy a bókeharc nem<^k a munkásosztálynak, haircm a lakosság valamennyi többi rétegének is minden eddiginél fontosabb történelmi feladatává lett. Ez az a csomó, amelyben összefonódnak az egész emberiség érdekei. A termo- j nukleáris háború veszélye ! láttán létrejön azon leghete- | rogénebb tömegmozgalmak | egységes áradata, amelyeket egyesíteni tud az a közös törekvés, hogy az emberiséget megszabadítsák a háborús ka- I tasztrófától. Ezen áradat vezető és szervező ereje a nemzetközi munkásosztály és a szocialista országok. S ennek nem az az oka, hogy a szocialista országok egyszerűen felkapták a békeharc jelszavát, amellyel a népek rokonszenveznek. Nem. Ez azzal magyarázható, hogy a szocialista országok objektív érdekei,» munkásosztály vüágmozgaTmának, a nemzeti felszabadító mozgalomnak az érdekei elválaszthatatlanok a termonukleáris háború elhárításáért folyó harctól. A marxisták és leninisták mindig nagy figyelmet fordítót tak a háború és a béke kérdéseire és ezeket a kérdéseket mindig konkrét törten'’.mi szempontból vizsgálta k. Nem lehet dönteni a háború és a béke kérdésében a reális helyzet számbavétele nélkül. Legyen bátorMi a különzöző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élésének Lenin által meghirdetett elvét tartottuk és tartjuk egyedül helyesnek. Ennek az elvnek a jelentőségét a nemzetközi kapcsolatok egész gyakorlata igazolta és igazolja. A békés egymás mellett élés politikája fokozott jelentőségűvé vált a mai viszonyok között. Amikor a világon még csupán egyetlen szocialista álMi nemcsak kijelentjük, hanem nagyon jól tudjuk is, bogy a szocializmus és a béke erői felülmúlják az imperializmus erőit. A béke és a szocializmus j erőinek megnövekedett befő-1 lyása, békeszerető külpolitikánk eredményessége, különös erővel nyilvánult meg a Karib tenger térségében bekövetkezett válság időszakában. Hruscsov ezután ismertette a kubai ügy részleteit. ságunk józanul szembenézni a valódi tényelakel és tudományos pontossággal mérlegelni, mihez vezetne egy modern-háború, ha azt nem sikerülne elhárítani. Külföldi tüdősök és katonai szakértők számítása szerint az Egyesült Államok jelenleg körülbelül negyvenezer atombombával és robbanó töltettel rendelkezik. Mint tudjuk a Szovjetuniónak is van bőven ezekből a javakból. Mi történne, ha ezek az atomfegyverek az emberek fejére zúdulnának? A tudósok kiszámították, hogy csupán az első csapás következtében 700 —800 millió ember pusztulna el. Eltűnne a föld színéről és rombadőlne nemcsak a két vezető atomba tálam — az Egyesült Államok és a Szovjetunió, hanem Franciaország, Anglia, Németország, Olaszország, Kína, Japán és a világ sok más országának összes nagyvárosa. Egy atom- és hidrogéniháború következményei több nemzedék egész életére hatással lennének. betegségeket, halált idézve elő, az emberiség el- koresosulásához vezetnének. Nem azért beszélek minderről, hogy bárkit is rémisztgessek, mindössze felsorolom a tudományos tényeket. E tényekkel feltétlenül számolni kell. Kétségtelen, ha az imperializmus megszállottái termonukleáris világháborút robbantanának ki. az a háborúkat szülő kapitalista rendszer elkerülhetetlen pusztulásához vezetne, S vajon a szocialista orszá- 1;ok, a világszocializmusért folyó harc ügye nyeme-e a termonukleáris világkatasztrófán? Csak azok az emberek gondolkodhatnak így, akik tudatosan szeme thunynak a tényekre. Ami a marxistákat és leninistákat illeti, nem gondolhatnak kommunista civilizáció megteremtésére a világ- kultúra központjainak romjain. A termonukleáris csapadéktól elpusztított és megfertőzött földön. Nem is szólva arról, hogy igen sok nép számára teljesen megszűnne a szocializmus problémája, mivel ezek a népek fizikailag eltűnnének földünk színéről. A Szovjetunió, amely nukleáris rakétafegyverrel rendelkezik, jól ismeri e fegyver lehetőségeit Mi ezt a fegyvert hazánk és a többi szocialista ország védelme érdekében teremtettük meg. Ezért mi felelősséggel foglalkozunk a háború és béke kérdéseivel. Háborút nem akarunk, de nem félünk tőle. Ha ránk erőszakolják, képesek vagyunk a leg határozottabban visszavágni az agresszoroknak. lám volt, minden oldalról imperialista országokkal körülvéve, a békés egymás mellett élés politikája arra irányult, hogy időt nyerjünk, hogy lélegzethez jussunk hazánkban a proletárhatalom megszilárdí-. tása és a szoéalizmus építése céljából. Most a háború jellegének megváltozásával, á világporondon a béke és a szo- cia1 izmus javára kialakult új erőviszonyokkal kapcsolatban a békés egymás mellett élés politikája sokkal fontosabb célokat és feladatokat tűz ki, lényegében új tartalmat nyer. Végső célja a legkedvezőbb feltételek biztosítása ahhoz, bogy a szocializmus győzelmet arasson a kapitalizmus felett a békés gazdasági versenyben. Egyesek eltorzítják a mi marxista—leninista álláspontunkat és úgy tüntetik fel, mintha a békés egymás mellett élés politikáját meghirdetve felszólítanánk a forradalmi erőket, a tőkés országok kommunista pártjait, hogy mondjanak le az osztályharcról, a munkásosztály, a dolgozó nép hatalmának megteremtéséért folyó küzdelemről, a népek nemzeti felszabadító harcáról. Ez botor koholmány. A Szovjetunió nemcsak nyilatkozataiban és deklarációiban támogatja a népek igazságos háborúit, ez a támogatás nem egyszer anyagi segítségben is megnyilvánult. Felszabadító harcában sok nép használta a mi fegyverünket és győzött, kivívta a gyarmati elnyomástól való felszabadulását. A gyarmati népek felszabadító háborúi szent háborúk és ezért mi mindig a függetlenségükért harcoló népek oldalán álltunk, állunk és fogunk állni. Az albán vezetők azt állítják, hogy az SZKP egyedül a békés út mellett lép fel és kizárja a fegyveres harc útját. Szabad legyen megkérdeznem ar albán vezetőktől: meg tud- | nának-e nevezni esetlen kom j munista pártot is. amely úgy ! vélné, hogy hazájában forra- | dal mi helyzet alakult ki és az ország kommunistái felkelést kívántak szervezni, az SZKr pedig fellépett a fegyveres harc módszerének alkalmazó sa ellen? Talán az albánok tudnak mondani Ilyen példát? Bizony hogy nem, mert ilyen példa n:ncs! Az albán vezetők úgy vélik, hogy tetszésük szerint bármikor mesterségesen előidézhető a forradalom, hogy a forradaElvtársak! — folytatta beszédét a szovjet kormányfő — A békéért és a szocializmusért az ^gész világon folytatott harcunk sikereinek fontos feltétele a kommunista világmozgalom egységének erősítése. Minden kommunistának Világosan látnia kell, mennyire fontos, hogy a forradalmi erők nemzetközi méretekben egyesüljenek, s összefogjon mozgalmunk mindegyik osztaga. Egységünk alapja a közös ideológia — a marxizmus— i leninizmus, egységünk alapját I a proletár internacionalizmus elvei képezik. A fő dolog ami egybeforraszt bennünket, az, hogy a világproletariátus osztályérdekei, minden dolgozó érdekei közösek. A fő dolog — a munkásosztály nemzetközi feiadatainak helyes, marxista—ieninsta felfogása. A fő dolog, hogy mélyen higy- gyünk nagy ügyünk igazában. A fő dolog, hogy kikerülhetetlen a szocializmus világméretű győzelme. Az a kötelességünk, hogy egybeforrasszuk az összies forradalmi erőt, megedzzük és eszmeileg felvértezzük a kommunista mozgalmat. A Szovjetunió Kommunista Pártja rendíthetetlenül tartja magát a kommunista világmozgalom összehangolt, közős irányvonalához. 1 Nézeteltérések előadódhat • nak, és elő is adódnak az életbe De nem szabad elfeledni, hogy a kommunista és munkáspártok között felmerülő nézeteltérések csupán ideiglenesek, ezzel szemben a szocialista országok népei között már most örök időkre szóló kapcsolatok teremtődnek meg. Ezért csakis ebből a bennünket egyesítő fő dologból kiindulva lebet és szabad kiépílom végrehajtásához nincs szükség megfelelő objektív és szubjektív feltételekre. Az ő „elméletük” szerint minden igen egyszerű: megjelennek a hősök, jönnek és felkelést szerveznek. A történelemben azonban ilyen esetek nem voltak és nem is lesznek. Az ilyen — bocsánat a kifejezésért — „elméletnek” semmi köze a marxizmushoz. Ami az SZKP-t illeti, mi mindig marxista—leninista álláspontra helyezkedünk. A forradalom győzelméhez szükség van meghatározott előfeltételekbe. A forradalmi helyzet kialakulása esetén a forradalmi élcsapata által vezetett munkásosztá’ynak ezt a hely zetet ki kell használnia a hatalom megragadására. Ha a kizsákmányoló osztályok a néppel szemben erőszakhoz folyamodnak, akkor a népnek a szocializmus győzelme érdekében jogában áll a leghatározottabb eszközökhöz, köztük a fegyveres harchoz folyamodni. Ahhoz, hogy a forradalom valóban győzhessen, meg kell érlelődnie a forradalmi helyzetnek. A népnek, elsősorban élcsapatának, a munkásosztály* nak, a tőkés világ legszervezettebb erejének meg kell értenie. hogy szükség van a forradalomra. Könnyelműség volna azt gondolni, hogy a írvőze- lemhez elegendő egy-két bátor, okos, a forradalom ügyéhez hű vezér. A kizsákmányoló osztályok uralmának megdöntéséhez nem egyes hősök, hanem a forradalmi pártok áfta! vezetett nagy néplömes’ek tevékenységére van szükség. Konkrét feltételek szükségesek a forradalom mecérlelődé- séhez, a kapitalizmus megost- rcmlásához és a munkásosztály pyőze1 méhez ahhoz, hogy | a hgtalom átmenjan a dolgozók, a nép kezébe. teni a kapcsolatokat a testvérpártok között, s méginkább a szocialista államok között, amelyek közös társadalmi- gazdasági rendszeren alapulnak, s feladatukul tűzik ki a kommunizmus felépítését. Ehhez képest minden egyébnek végső soron csupán részleges jelentősége van. Ezért, ha nézeteltérések keletkeznek, nem szabad szabadjára engedni a szenvedélyeket. Ilyenkor türelemre van szükség; ahogy mondani szokták, a dolog gyökeréig kell hatolni, meg kell látni a légié njegesebbet. Márpedig a testvérpártok számára, főleg a szocialista országok pártjai számára a leglényegesebb az a közös ügy, amelyért harcolunk — a szocializmus és a kommunizmus felépítése. Ha támadtak is nézeteltéréseink különféle ideológiai kérdésekben, sőt talán elég fontos kérdésekben, e kérdések helyes értelmezésére kell törekednünk. Emellett nem szabad végletekbe esnünk és szubjektivizmust tanúsítanunk valamely ország általános helyzetének felmérésében Nem szabad például egyik vagy másik szocialista ország politikai jellegét csupán azon téves nézetek alapján meghatározni, amelyeket egy időben az ottani vezetők vallottak. A fő mutatók ne a szubjektív, hanem az objektív tényezők legyenek. S itt elsősorban arról van sző, kinek a tulajdonában vannak a termelési eszközök, kinek a kezében van a hatalom, milyen úton megy végbe az állam fejlődése. Ha valamely kérdésben nézeteltéréseink támadtak, ha vitába széliünk egymással ás nyomban ezután kijelentenénk, hogy az a szocialista ország, amelynek vezetői valamiben nem értenek egyet velünk, nem szocialista ország, ez merő szubjektivizmus lenne. A békeharc a szocializmusért vívott harc legfontosabb feltétele A békés egymás mellett élés politikája fokozott jelentőségűvé vált A vUágproleiáuiáius osztály-érdekei közösek Valamennyi kommunista és munkáspárt egységének határozott hívei vagyunk Amikor mi, kommunisták hatalomra jutottunk, megígértük a munkásosztálynak, minden dolgozónak, hogy olyan rendszert teremtünk, amely örökre végetvet valamely nemzet más nemzet feletti uralmának és biztosítja a nemzetek igazi közeledését és egységét. — mondotta Hruscsov a továbbiakban. Hbgy milyen sikeresen fogjuk valóra váltani a szocialista országok népeinek egységére és összefogására vonatkozó lenini útmutatásokat, az a mi erőfeszítéseinktől, attól függ, hogy a kommunista pártok és vezetőik helyesen értelmezzék a népekkel szemben fennálló nagy felelősségüket. Nekünk nem előre elkészített építkezési területen, hanem a kizsákmányolok által beszennyezett és lim-lommai eltorlaszolt talajon kell felépítenünk a szocialista társadalom épületét. Nincs bonyolultabb kérdés a nemzetek közötti viszony kérdésénél. A kizsákmányoló osztályok uralmának évszázadai és évezredei annyi bizalmatlanságot, annyi torzsalkodást, any- nyi gyűlöletet és türelmetlenséget, annyi bánatot és keserűséget vittek ezekbe a viszonyokba, fiogy valóban gigantikus erőfeszítésekre van szükség ahhoz, hogy lépésről lépésre, türelmesen és szívósan kibogozzuk a nemzetközi kapcsolatok csomóit és elősegítsük a népek egyetlen testvéri családba való összeforrását. Önök tudják, milyen óriási sikereket értek el a szocialista országok ezen a téren, különösen az SZKP XX. kongresszusát. követő legutóbbi esztendőkben. Mi szilárdan követjük és követni fogjuk a kommunista világmozgalom összehangolt általános irányvonalát. A bókéért és a szocializmusért vívott harc-elvi kérdéseiben so-, hasem tettünk és nem fogunk tenni engedményeket. Harcoltunk és a jövőben is harcolni fogunk a marxizmus—leniniz- mustól való minden elhajlás, mind a jobboldali, mind a baloldali opportunizmus, mind a rcvizáonizmus, mind pedig a dogmatizmus és a szektásság ellen. Meggyőződésünk, hogy csakis az ilyen harc révén lehet elérni soraink valódi megerősödését, csakis az ilyen harc révén közelíthetjük meg alkotó módon korunk alapvető problémáinak megoldását, biztosíthatjuk a kommunista moz galom új sikereit De a mi egész tevékenységünk arra irányul, hogy a marxizmus-leninizmus alapján még jobban megerősítsük a kommunista mozgalom egységét, hogy fokozódjék befolyása az egész világon. Ezt a harcot mi igazi lenini álláspontról vívjuk, az a gondoskodás vezet bennünket, hogy kibővüljön az imperializmus ellen küzdők frontja. A világkommunizmus sorainak egysége a marxizmus- leninizmus alapján — ez mindennél szentebb pártunk számára és nem sajnáljuk az erőt ennek az egységnek az erősítéséért A kommunista pártok viszonyában türelmet kell tanúsítani, nem szabad szubjektivis- tának lenni az események meg ítélésében, nem szabad az egymásközötti vitával örömet okozni osztályellenségeinknek A mi álláspontunk szerint a jelenségek megítélésekor a legfontosabból kell kiindulni, abból, hogy milyen állási foglal el egyik vagy másik kommunista párt a munkás- osztály győzelméért, a szo- ciallzmus győzelméért vívott harc kérdéseiben. Különösen óvatosnak kell leuniök a vitákban az olyan országok pártjainak, ahol a népek már a szocializmust, kommunizmust építik. Köz kötelességünk, hogy az imp nalista táborral szembenálló ne osszuk meg erőnket, eile kezőleg, mindenképpen nőve jűk ezeket az erőket az égé arcvonalon: gazdaságiiig, k tonailag, ideológiailag ó-s pol tikailag. A gyakorlat megmutait hogy időkint olyan nézet« keletkeznek, amelyek eltérő« magyarázzák egy ország bel: fejlődésének kérdéseit. E t kintetben az utóbbi évek fi Iramán többé-kevésbé helyi magatartás^ alakult ki nálur egymás iránt, türelmesek vo tunk és tartózkodtunk alté hogy kioktassunk másokat < méginkább, hogy beavatko, zunk egymás országaina ügyeibe. Külpolitikai kérd; sc-kben, a munkás és komim nista világmozgalomra vena kozó kérdésekben szintén j< lentikezik az néha, hogy ki lümbözőképpen közelítik me és eltérő módon értelmezik a eseményeket. Ilyenkor természetesen le hetségesek különböző állás pontok, előfordulnak vitái amelyek arra irányulnak, hog helyes, összeegyeztetett irány vonal alakuljon ki. E tekintet ben különösen szükség van türelemre és önuralomra. Pártunk Központi Bizottság; hasznosnak tartaná ha meg szüntetnénk a kommunista pártok között jelenleg foly vitát, egymás pártjának bí rálását és bizonyos időt ad nánk arra, hogy — min mondani szokták — a szén vedélyek elüljenek. Egyes elvtársak úgy veti! fel a kérdést, hogy össze kel' hívni valamennyi testvérpár tanácskozását a megérett prob lémák megvitatására. A m pártunk mindig kiállt az ilyet tanácskozások mellett. Ez esetben mégis úgy véljük, hogy hé azonnéil összeülne egy ilyet értekezlet, valószínűleg kévé: remény lenne a fennálló nézet- eltérések sikeres elhárítására Egy ilyen tanácskozás mosl nem az ellentétek nyugodt é< ésszerű leküzdéséhez, hanem azok kiéleződéséhez vezetne éi a szakadással fenyegetne. Nem szabad elfelejteni, hogy a harcnak megvan a maga logikája, izzanak a politikai szenvedélyek. A szovjet kommunisták valamennyi kommunista és munkáspárt egységének hű és határozott hívei, közös erőink marxi—lenini tömörülésének hívei. Éppen ezért úgy véljük, hogy a munkásosztály, jövőnk érdekében ésszerűbb lenne, ha most a sajtóban beszüntet- nők a polemizálást a vitás kérdésekben. Hagyjuk az időt dolgozni. Az majd tisztázza, kinek van igaza és ki tévelyeg. Ej alatt az idő alatt el kell távolítani minden hordalékot mindent, amit az alkalom vetett fel. Akkor sikeresebben megegyezhetünk, összegezhetjük eredményeinket és kidolgozhatjuk azokat az általános tételeket amelyek talajából kialakul majd az egységes nézet a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom fejlődésének alapvető kérdéseiben. Kedves elvtársak! Jól esik megemlíteni, hogy pártjaink — a Szovjetunió Kommunista Pártja és a. Német Szocialista Egységpárt — között minden elvi kérdésben teljesen egységes nézet uralkodik. Az SZKP és az NSZEP közötti baráti viszony döntő szerepet töltött be a Szovjetunió és az NDK népei közötti meffbonthatalan barátság létrejöttében. Elsőrendű kötelességünknek tartjuk mindent elkövetni azért, hogy még jobban, meg szilárdítsuk barátságunkat — pártjaink, népeink barátságát, minden szocialista ország népének barátságát! — mondotta végül Hruscsov, majd felolvasta az SZKP Központi Bizottságának üdvözletét az NSZEF Jcongresszusához.
