Dunántúli Napló, 1963. január (20. évfolyam, 1-25. szám)

1963-01-13 / 10. szám

JANUAR 13. NAPLÓ 5 Számok fejlődő megyénk életéből NÉGY KÖZSÉGBEN VOLT VILLANY* BEFEJEZŐDÖTT A MEGYE villamosítása 362 MILLIÓ • * i' f*.ÉS^Jgíie' 1963 Pi- 332 MILLIÓ Fi. »SSZESITETT^ = KÖLTSÉGVETÉSE | LÄKAS trÜU ÁUAMIf$ piac»äi«er<Sbob. értesítjük kedves VEVŐINKET, hogy a Déldunántúli Rö­vid- és Kötöttáru Nagy­kereskedelmi Váll. Köz­pontjának és Pécsi Le- rakatának új címe: Pécs, Megyeri út 78. szám. Telefon: 36-81. MAI „KORTESEK u A FELSZABADULÁS ELŐTT a samtlö­rinci járásban a főszolgabíró bíróválaszásra hívta össze az egyik falu lakosságát. Abban az időben a bírójelöíés a főszolgabíró szuve­rén joga volt — ezt nem felejtette él több­ször is hangoztatni. A falu lakói három jelölt közül választhattak. Az egyik jelölt termé­szetesen a főszolgabíró „embere” voit, a má­sik két jelöltet pedig a főszolgabíró azok kö­zül választotta d, akiket a falu népe utált. Ezzel is biztosítani akarta, hogy az ő jelöltje kerüljön ki győztesként. A választók megérkeztek s a főszolgabíró mielőtt szavazásra került volna a sor — a te­remből kihordatta a székeket. Ezekután tette fel a kérdést: ki szavaz X. Y.-ra, — ez voit az ő jelöltje, majd Így folytatta: „Aki nem szavaz rá, üljön le”. Igen ám, de hova? A földre? így mindenki állva maradt. — Tehát mindenki áll — folytatta a fő­szolgabíró. — Ez azt mutatja, hogy a jelöltet egyhangúan bíróvá választották — hirdette ki a választás eredményét. Bodor Pál a aellyei községi takács vb-tit- kára mesélte el ezt a kis történetet „kitérő­ként”, amikor a község fejlődéséről, a válasz­tásokról beszélgettünk. Azt kérdeztem Bodor elvtárstól: ha ma kor­teskednie kellene, vajon milyen érveket tud­na elmondani, hogy az „ő” jelöltjére szavaz­zanak a község lakói? Egy kis visszapillantással, az 1945 előtti idők vázolásával kezdte a választ Középület Sellyén? Volt. Kettő. A közjegyzőség és a csendőrség épülete. Más semmi. A két fele­kezeti iskolában összesen 60—80 gyerek járt A község? Lett volna fejlődési lehetősége — Jelentős kereskedelmi község volt, a messzi környék lakói itt adták el állataikat, termé­nyeiket itt vásároltak. Gyűlt is a pénz a község kasszájába... -. Megsziürkült fedelű betétkönyvekben lapoz­gatok, amelyeket a Pécsi Postatakarékpénztár szentlőrinci fiókjánál helyeztek eL A „sport­alap” betétkönyvön az összeg: 11960 pengő. A dátum: 1941. Az „óvodaalapítási” betét­könyvön 3445 pengő szerepel. Egy másik könyvecska több mint 30 ezer forintot „ért" ., és így tovább, sok-sok kis szürkefedelű betét­könyve volt a községnek 1940-től 1944-ig. — Anyagiakban tehát mondhatni jól álltaik, — könyörtelenül behajtották az adókat, nagy pénzt zsebeltek be a vásárokból is .. De hiáha volt a sportalapon több mint 11 ezer pengő, nem költötték el a köz javára. Hiába volt közel három és félezer pengő óvodaépítésre, nem volt óvodájuk. Hagyjuk a múltat. — MIVEL ÉRVELHETNÉK? — mondja a titkár. — Az előbb a sportról volt szó. Csak egyetlen adat: 1960-ban 1 millió forintért épí­tettük a strandot, mellette csónakázó tavat. A nyáron a strandon már úszó-oktatás is volt. Ebben az évben úszóversenyeket szeret­nénk rendezni. A strand mellett épül az új sportpálya... Beszéljünk az óvodáról. Fel­épült — mintegy 400 ezer forintos költséggel — a napközis óvoda, ahova 80 gyermek jár. Ha már itt tartunk, tudnék érvelni mással is: építettünk egy 5 tantermes iskolát közel 400 ezer forintért, 1960-ban 2,5 millió forintért újabb nagy iskolát, jövőre hozzákezdünk egy másik 4 tantermes iskola építéséhez, amelyet fokozatosan 12 tantermesre bővítünk ... több mint 500 gyerek jár általános iskolába .. gimnáziumunk van 90 tanulóval... Érveljek még? 1959-ben 2 millió forintos költséggel 20 ágyas szülőotthon épült, amelyben áz elmúlt esztendőben 263 gyerek született... A szekrényhez megy, vaskos könyvet vesz elő, lapoz benne és folytatja: — ... ahol 1942-ben összesen tizenegyen kötöttek házasságot... Érveljek még? — Ha van.., — Kérem. A községnek 1958 előtt összesen egy mélyfúrású kútja volt, a vízvezeték hosz- sza 200 méter. Ma? Tízezer méter a vízveze­ték hossza, a vizet közel 300 házba már be­vezették. Ma a községnek egyetlen utcája sincs, ahol vízvezeték ne lenne. Igaz, más­félmillió forintba került, de állami hozzá­járulás ... községfejlesztési alap.. volt rá pénz. Régen csak a főutca voit köves. Két­millió forintért a község belterületén 3 kilo­méter hosszú makadámutat építettünk, közel 12 ezer négyzetméter járdát 1,5 millióért... SOROLNA MÉG, annyi érve van, hogy belefáradok a jegyzetelésbe. De hiába, még egyet kénytelen vagyok leírni. A község amíg — mint a titkár tréfásan mondja — „maszek” község volt, évi 800 ezer forintot vett be adókból. Most a község évi költségvetése 2,5 millió forint A két összeg közötti különb­séget az állam adja. Egyedül az iskolák fenn­tartása évente közel 1 millió forintba ke­rül... — Ha most a régi világban élnénk, a kö­zeli drávaiványiak és drávasztáraiak azt hi­szem ismét hallanák azt a „kortesfogást”, amit évtizedekkel ezelőtt ismét és ismét meg­ígértek nekik: új bekötőutat kapnak. Mindig ezzel bolondították őket választásokkor. Ma? Az elmúlt év szeptemberében közel 10 millió forintos költséggel megkezdődött a bekötőút építése — mondja a titkár. Míg beszélgetünk; illetve a titkár engem „agitál”, megérkezik Kisvárda Rezső tanács­elnök elvtárs is, A nőtanács rendez valami tanfolyamot — bentlakásosat — itt Sellyén s mint mondja a hallgatók megfelelő elhe­lyezését ellenőrizte, ö is bekapcsolódik be­szélgetésünkbe. — Engem is jelölnek — mondja. — Én ün­neplőbe állok választóim elé, s megkérdem: jól végeztük-e munkánkat? Amikor hazafelé jövök, arra gondolok, hogy — de könnyű dolga is lenne egy mai „kor­tesnek”^, Garay Ferenc Öntözési tanfolyam Siklóson Az új esztendő megnöve­kedett feladatai közé tarto­zik Baranya mezőgazdaságá­ban az öntözés kiterjesztése. Az elmúlt esztendőben négy­ezer holdat öntöztek a megye termelőszövetkezetei az idén ennek háromszorosát: tizen­kétezer holdat. A nagy fel- acat valóraváltásához termé­szetesen szakemberekre is szükség van. Ezeknek a kép­zése kezdődött meg a siklósi járás művelődési házában. Az előadások közti szünetben be­széltünk Hardy József megyei öntözési felügyelővel a tanfo­lyam célkitűzésedről. — Az elkövetkező hónapok­ban — mondta, mintegy két­száz termelőszövetkezeti gaz­da vesz részt az öntözési tan­folyamon. Háromhetes okta­tást szerveztünk egy-egy cso­port részére. Ebben 50 tisz­ta g tanul, számukra teljes el­látást biztosítunk. Az előadók a megye legjobb öntözési, víz­ügyi szakemberei, mérnökök, kertészek, gyakorlati műnké­ben résztvevő gépésztechniku­sok. Megismerkednek a hall­gatók ezen az oktatáson a for­galomban lévő öntözőgépete szerkezetével, telepítési mód­szereivel. Ez természetesen csak alapot ad arra, hogy a tavasszá! a gyakorlatban al­kalmazzák a tanultakat, hi­szen három hét alatt nem ryúj thatunk teljes és egészen alapos ismereteket. De az alapelvekkel megismerkedhet­nek a résztvevő gazdák, akik egyben szakmunkások is lesz­nek a tanfolyam elvégzése után. Az elmúlt év sok ve- sződsége is arra inti a közös gazdaságokat, hogy érdemes öntöző szakmunkásokat kiké­pezni, hiszen ezzel sok bajt és késedelmet kerülhetnek él. — Mintegy hatvan termelőszö­vetkezet küldd el erre a tan­folyamra a szakma iránt ér­deklődőket. Bélyegárusító automata Elkészültek az első bélyegárn sító automaták, amelyeket a jövő héten szerelnek fel a nagyobb postahivatalokban. Rö­videsen megkezdik sorozatgyártásukat is, még ebben az év­ben háromszáz darabét szerelnek fel. A tekercsben készülő 20, 40 és 60 filléres bélyegeket az értéknek megfelelő szá­mú 20 filléres bedobásával és egy kar elforgatásával kapj» meg a vásárló. Jelölőgyűlések Pécsett, Uj-Mecsekalján a Ságváiri ku 1 túrotthoniban ja­nuár 13-án, vasárnap fél 10 órakor, Bikádon január 13-án, vasárnap .Pécsett az egyetem aulájában január 14-én, a pécsújhegyi Gorkij művelődési háziban, január 14-én, a Szi­getvári Cipőgyárban, január 14-én, Bolyban január 14-én, az Urán Aknamélyítő Válla­latnál január 14-én, a komlód III-as aknánál január 14-én tartják meg a képviselő jelölő­gyűlést. A képviselő póttagok jelölő- gyűlései: január 13-án Har­kány, január 14-én Pécsett a TIT helyiségében, január 15-én Komlón, január 16-án Hirden. A megyei tanácstagok jelölő gyűlései: január 13-án Bikái, Harkány, Siklósnagyfalu, Ma­gyar boly, január 14-én Ma­gyarszék, Somogyfcáreógy, — Szigetvári Cipőgyár, Szigetvári Konzervgyár, Kisgépgyártó Vál lalat, Pécsvárad, Püspöklak, Versend, Borjúd, Majs, Vil­lány, Komló III-as akna, Kom­ló Kossuth-akna, Komló bel­városi iskola, Komló, (Mánia), Mohács Uj Barázda Tsz, Mo­hács Vegyesipari Vállalat, Mo­hács Sárhát tsz, Sumony, Vejti Sellye tsz. Január 15-én Beremendi Ce­mentgyár, Szászvár, Felsőmind szent, Mecsekraádasd, Berkesd, ,< Szederkény, Dusaszekesó Á lltam a fain főterén és fülem a következő mondatot kapta el: „Jön a dömperrel és az agronómus megmondja majd neki, hogy melyik üMmegység területén dolgozik, én úgy tudom, hogy a hidroglóbus mellett..." Szőrkucsmás, jegenyemagas atyafi mondotta ezt egy sörös­hordót formázó testes ember­kének. Mindkettő látnivalóan , parasztember volt. Az a fajta, amelyiknek emlékezete még I őrzi a népmesék Árgyilus ki- j rályfiját, és a népballadákat benépesítő betyárok rekedt in­dulatszavait. És ez a mondat már olyan volt, hogy ha 18 év­vel ezelőtt hangzik el, nincs magyar paraszt, aki megértse. Ilyen nagyot változott pa­rasztságunk nyelvkincse ilyen rövid idő alatt? Ilyen nagyot! S ebben a változásban nem kevés a nyelvnek természetes gazdagodása — és nagyon sok az, amit a viharos iramú tár- salmi-gazdasági átalakulásunk hozott magával. A nyelvészek számontartjá,k, hogy a Czuczor—Fogarasi-féle nyelvszótár, amely 1874-ben jelent meg, még „csak,” 110 784. cikkből állt s ezen belül mintegy 100 000 szót ismerte­tett. Negyedszázaddal később az Akadémia által kiadott „Címszójegyzék" már 122 000 szót ismertetett. Nemrégiben jelent meg a Magyar Nyelv Értelmező Szótárának hetedik, befejező kötete s a hét vaskos kötetben 206 873 szócikket ta- I lálunk. Nyelvünk óriási arányú álta- I lános gazdagodását jelzik ezek a számok. És ezen belül a pa­1 raszti élő beszéd színesedését, Szavak élete-országunk élete szebbé, kifejezőbbé válását is. Hírhedtté vált a múlt szá­zadban egy Müller nevű angol nyelvésznek az az állítása, amely szerint vannak angol pa­rasztok, akiknek a szókincse még a 300 szót sem éri el. Ta­lán ez a képtelen „megállapí­tás” is bátorított nálunk az 1940-es években egy cikkírót arra, hogy kifejtse: a magyar parasztember beéri 300—500 szó használatával. Aki életében tíz percet be­szélt már magyar paraszttal, vagy akárcsak belelapozott egy népköltészeti antológiába, az tudja, hogy ez a tények mi­lyen durva, igazságtalan, — parasztságunkat mélyen sértő — meghamisítása. És ha csak futólag is szemügyre vesz- szük, mivel, mennyiben gyara­podott parasztságunk szókin­cse a felszabadulás óta, el- ámulunk. jt j szavak seregét hozta el- J sósorban a munkásmoz­galom. Még az átlagér­telmiségiek körében is vajon hányán ismerték a Horthy-vi- lágban például ezeket a szava­kat: aktíva, népnevelő, párt­munkás, ideológia, pártiskola, dogmatizmus, stb., stb. A nagyüzemi gazdálkodás saját szervezési formái, min­dennapi gyakorlata is szavak százaival vagy talán ezreivel gazdagította nyelvünket. Vala­ha vajon mire gondolt volna a parasztember például ezeket a szavakat hallván: munkaegy­ség, zárszámadás, brigádvezető, komb*1--- ' agronómus, tervfegyelem, mérleghiány, gépállomás, üzemegység, ser- tésgondozó, ellenőrző bizott­ság. De áradtak — és áradnak — az új szavak a közigaz­gatás, a kereskedelem, az is­kola életéből is. Ma már meg­szokott csengésük van is ilye­neknek: vébé-tag, népi ellenőr, tanácstitkár, önkiszolgáló bolt, vendéglátóipar, árualap, tech­nikus, levelező hallgató, társa­dalmi ösztöndíj, vegyszeres gyomirtás, hitelkeret, faluszín­ház, űrhajó, televízió, kardi­gán. Uj fogalmak, intézmények, eljárások, árucikkek — az új élet megannyi ténye hozta nyelvünkbe e szavakat, vagy tette korábban ritkább haszná­latukat mindennapivá. Még régi közmondásaink egyike-másika is megújult az évek során. Korszerűbb gondo­lati tartalmat kapott. Jegyzet- füzetemben bukkantam pél­dául a kővetkezőkre: „Idővel a buta elnök is hajt az okos szóraÉs: „A gebe csak gebe marad, ha tsz jászlához kötik is." A magyar nyelv történe­tének viszonylag rövid szakasza során gyökere­sedtek meg nálunk e szavak. És jámbor testvériességben élnek és hatnak olyan évezredes sza­vainkkal, mint a mos, varr, főz, apa, anya, vő, meztéláb. És jól megférnek a nyelvújítás korában alkotott olyan — ma már matuzsálemi korúnak vélt — szavainkkal, mint például a sütemény, ügyes, veszteség, versenyez, emberiség és tár­saik. És ha mqr a nyelv gazdago­dásáról beszélünk, nem mehe­tünk el szó nélkül elhulló, las- san-lassan feledésbe merüli szavainkról sem. Azokról, ame lyek használata a régi világ intézményeihez, emberi vi­szonylataihoz, jogrendjéhez kapcsolódott. Gyakran tapasz­taltam, hogy a mai falusi gyer­mekek többsége nem érti már egyes olyan szavak jelentését, — holott azok használata még húsz esztendeje is természetes volt. „Ispán ,intéző, szolgabíró, fiatalúr, méltóságos” — sorol­hatnánk a régi rendszer hatal­mi viszonyait érzékeltető sza­vakat. De az ilyen direkt poli­tikai vonatkozású szavakon kí­vül százszámra vannak az olya nők ,amleyek közvetettebb mó­don ugyan, de ugyanerről a változásról beszélnek. Néhány hete például egy falusi iskola harmadik osztályos tanulóinak föltettem a kérdést: „mit ne­vezünk palatáblának?” Hu­szonegy gyermek válaszolt, va­lamennyi írásban. Egyetlen elfő gadható feleletet sem kaptam. Mégis ideírok egyet a buzgó felvilágosítások közül. így szól: „Palatáblának mondjuk azt a táblát, amire őseink ír­tak, mert nem volt még pa­pír. . " S ezt a népmeséi izü felele­tet töltőtollai rótta papírra a nebuló, ugyanolyannal, mint amilyennel én ezt a cikket írom. Í gy vallhat szavak eltűnése arról, hogy miként válik teljesebbé, szebbé az élet. Bajor Nagy Erna '

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents