Dunántúli Napló, 1963. január (20. évfolyam, 1-25. szám)

1963-01-06 / 4. szám

XANVil i HIAPIÓ 5 Amit a jelenlegi lakáshelyzetben is megtehetünk: I. Az albérlők helyzete a Tárosban Dr. Békéi László, a pécsi já­rásbíróság munkatársa 1956 de­cembere óta foglalkozik lakás­ügyekkel. ö tárgyalja a megyé­ben előforduló peres lakás­ügyek 85 százalékát. Hatéves, tapasztalatokban gazdag bírói működése szolgáltatta alábbi cikksorozatunk anyagát is, ame lyet az albérlők helyzetével kezdünk. A reális becslések alapján több ezer albérlő él a város­ban. Nincs adatunk arról, hogy mennyi lakik rossz és mennyi ún. jó főbérlőnéL A tények arra mutatnak, hogy nem ke­vés az olyan főbérlők száma, akik csak annyit kérnek, amennyit a törvények megen­gednek. Az ilyen helyeken pat­riarchális viszony alakul ki az albérlő és főbérlő között Vi­szont igaz az is, hogy sok az olyan főbérlő, aki csak kétlá- bön járó fizető automatát lát az albérlőjében, s az a célja, hogy minél többet préseljen ki megszorult lakójából. 600 forint cementpadlós szobáért Ilyen ember volt N. T. ház- tulajdonos is, aki az egyik Me­csek lejtőjén fekvő utcában la­kott. Kiadott egy kapualjból nyíló, cementes padlójú és ge­rendás mennyezetű, tehát rossz szobát Elhelyezett benne két ágyat, 1 ruhaszekrényt, 1 kony­haasztalt és két széket és ami­kor bekopogott az albérlő, hat- száz forintot csikart ki a nehéz helyzetben lévő embertől. Az albérlő, azazhogy albér­lők — mert egy idős hivatal- segéd és élettársa kopogott be — fizettek. Később megsokall­ták az összeget Megkezdődtek a viták, majd a veszekedések, amelyek a brutalitásig fajul­tak. A házigazda kikapcsolta a villanyt távollétükben betört a lakásba, és kirakta a holmiju­kat vagy egyszerűen kizárta őket a lakásból, e miatt egy éjszaka a vasúti váróteremben kellett aludniok. Amikor a bíróságra került az ügy, már a házigazda is megszeppent, és már csak 400 forintot mert bevallani a 600- ból. Ám hiába tagadott: az ügyészség is vizsgálatot tartott és bebizonyosodott a 600. Az albérleti dijat is leszállították 250 forintra (a bírósági szak­értő helyszíni szemléje alap­ján), s hogy a kárvallott hiva­talsegéd mégi3 elégedetlenül távozott a bíróságtól, arról már a bírák nem tehettek. Ennek ugyanis a hivatalsegéd volt az oka. A hivatalsegéd azt álította, hogy ő megfizette a havi 600 forintot, a házigazda viszont állhatatosan tagadta ezt. Ta­núkra vagy csekkekre lett vol­na szükség, ám sem tanúk, sem pedig csekkek nem voltak. így a bíróság kénytelen volt helyt- adni a házigazda felmondásá­nak, s az albérlőknek el kellett költözniök a lakásból. Az esetnek az a tanulsága, hogy ha sok is az albérleti díj, akkor sem az az eljárás, hogy nem fizetek. Akkor is fizetni kell, mert ha az albérlő nem fizet, akkor a főbérlő vagy há­zigazda felmondhat. Fizetni, ugyanakkor panaszt tenni a bí­róságnál — ez a helyes út. az albérleti díj magas, a kar­vallott úgy is visszakapja a többletet a bíróság ítélete után. A másik tanulság, amit a bíró tanácsol: az albérlők pos­tán küldjék el a pénzt. Akkor kezükben marad a postai fel­adóvevény, s a főbérlő nem ta­gadhatja le a fizetést, mint ahogy az nem egyszer előfor­dul. 1300 forintot kért a lakóktól K. a másik házigazda ugyancsak meg akarta lovagol­ni a nehéz lakáshelyzetet. El­adta a házát, és ebből akart jól élni holta napjáig. A ház, amelyben lakott, két egyszoba, konyhái, különböző mellékhelyiséges lakásból állt. Az egyikben maga lakott, a másikat pedig eladta egy fiatal házaspárnak 25 ezer forintért és havi 800 forint életjáradék­ért A nyugdíjas vasutas — mert az volt a házigazda — ilymó- don több mint megkétszerezte a jövedelmét. Több mint meg­kétszerezte, hiszen a 670 forint nyugdíjat megtoldotta 800-zal. Ebből, 1470 forintból már gond nélkül tudott volna élni a fele­ségével, ám a főbérlő — most már azzá vált — többet akart Egy szoba összkomfortjából kiadott egy 7,7 négyzetméteres előszobát egy gépkocsivezető­nek és a feleségének. Ezért a mozaiklapos, kicsiny helyiség­ért, amelyen ráadásul rnég a házigazda is keresztül járt, 500 forintot kellett fizetniük a la­kóknak. Az egykori házigazda tehát 1300 forintot vágott ha­vonta zsebre, csupán azért, mert neki háza illetve lakása volt, míg a többiek nem ren­delkeztek vele. Amikor a bíróságra került az ügy — többnyire az az ilyen ügyek vége — a házigazda kör- mönfontan tagadott. Minden áron azon volt, hogy a szólni merészelő albérlőjét kitegye. Hasztalanul. Az albérlő máig Is a lakásban él, és természe­tesen nem 500-at, hanem csak havi 210 forintot fizet. Ennyi­re szállították le az összeget, szintén a bírósági szakértő helyszíni szemléje alapján. A bíróság azért tudta az al­bérlő érdekeit a legteljesebben megvédeni, mert az albérlő okos volt, elviselte az ideghá­borút, s amikor döntésre került a sor, a főbérlő hiába hivatko­zott magas korára, betegségé­re, meg a közeli rokonára, akit oda akar hozni (ilyenkor min­dig hirtelen „megbetegszenek” vagy megjelennek a közeli ro­konok), nem volt mentsége. Többnyire az albérlőknek ▼an igazuk Ezek természetesen szélsősé­ges példák voltak. Az esetek többségében nem merészked­nek idáig a magukról megfe­ledkezett főbérlők. Amint dr. Békéi elvtárstól hallom, a 100 forint a tipikus eset. Ennyivel szoktak többet kérni a megen­gedettnél. Ami a legérdekesebb: a pe­rek mintegy 80 százaléka az al­bérleti díj leszállításával vég­ződik. Többnyire tehát az al­bérlőknek van igazuk. Mivel a jelenlegi lakáshely­zet nehéz, nincs arra remény, hogy az albérletben élőknek otthont tudjunk adni. Azt csak a 15 éves lakásépítési terv vég­rehajtásával érjük el. Addig nincs más választás, mint az albérlő—főbérlő viszonyt nor- malizálni, jobbá tenni, mint amilyen ma. Ennek a jobbá tételnek egyik útja az, ha az albérlők mini­mális jogi tájékozottságra tesz­nek szert az ügyeket illetően. Amint dr. Békéi elvtárs elmon­dotta, a 38/1960. sz. kormány- rendelettel módosított 3/1960. 6Z. kormányrendelet, valamint a végrehajtásról intézkedő 3/ 1960. ÉM—PM. sz. együttes utasítás rendelkezik a kérdés­sel kapcsolatban. Ha tehát az albérlő sokallja az összeget, hasznos lesz, ha megkéri a vállalati jogászt, hogy mutassa meg neki a jelzett rendelete­ket, és igazítsa el őt a paragra­fusrengetegben. Ennek birtoká­ban már az albérlő is meg tud­ja állapítani, hogy a bíróság­hoz kell-e fordulnia, avagy sem. Magyar László „FEHÉR HETEKET« rendez a kereskedjem A kereskedelem sokéves ta­pasztalatai szerint a farsangi esküvőket megelőző időkben erősen fellendül az ágynemű méteráru és a kész ágynemű­vásárlás. Ebben az időben váltják be a textlipari dolgo­zók is textilutalványaikat. A kereskedelem már hosszú idő óta minden évben, s így az idén is megrendezi január 7— 21. között áz úgynevezett „fe­hér heteket”. Az idei „fehér hetekre” ál­talában másfél—kétszer annyi ágyneművásznat kapott a ke­reskedelem, mint tavaly és ez a mennyiség elegendőnek lát­szik az igények kielégítésére. A „fehér hetek” idején az üzletekben országszerte ágy­neműkiállításokat rendeznek. Jegesedé* miatt szakadt meg a tele­fon-összeköttetés Ezen a télen „kijutott” a postának az elemi károkból. Vidéken az eső, a jegesédés rongálta meg a telefonhálózat egy részét. A Bakony térségében a lég­vezetékeket az eső, s a fagy eljegesítette, s az egyre szapo­rodó jégtömeg sok helyen le­szakította a vezetékeket. A je- gesedés hetvennyolc postai, MÁV és egyéb összeköttetést rongált meg, s tíz kisebb köz­séggel megszakadt a telefon- forgalom- A zavarok elhárítá­sát azonnal megkezdték. Szom baton százötven postás dolgo­zott a helyreállításon, amit vasárnap be is fejeznek. Prágába érkezett a Kubában járt magyar íróküldöttség Pénteken délután többórás késéssel útban hazafelé Prá­gába érkezett a Kubában járt magyar íróküldöttség: — Ta­ta# Sándor, a delegáció veze­tője, Pándi Pál, Galgóczi Er­zsébet, Győré Imre és Csáti Sándor. A magyar íróküldöttség pén­teken este a prágai Magyar Kultúrában baráti találkozón vett részt csehszlovák írókkal, költőkkel és kritikusokkal. c/l kzLtnyye. cLi& darabba Bédi Máriát két év ó*a szórakoztatja a keresztrejtvény­fejtés. Előbb a Pajtásban megjelenő keresztrejtvényeket fel­tette meg, később az Ország—Világ rejtvényeivel próbálko­zott. Tavaly szenecséje volt, a helyes megfejtésért könyv- jutalmat kapott az Ország—Világ szerkesztőségétől és az év végén újabb kellemes meglepetés érte. — Azt hiszem nyugodtan mondhatom, karácsonyi meg­lepetés volt számomra az az ajándék, melyet a Dunántúli Napló szerkesztőségétől, mint a karácsony előtti több for­dulós keresztrejtvény-pályázat egyik résztvevője nyertem. A nyeremény két brokátpaplan. Már a karácsonyfa alatt ültünk az ünnep előestéjén, amikor elővettük az újságot. Akkor derült ki, hogy a nyer­tesek között a legszerencsésebb vágyóit, s én kapom meg a. két paplant. Mivel Bédi Mária mindössze tizenöt éves és a Leöwey Klára Gimnázium első osztályos tanulója, eddig nem gyűj­töttek számára kelengyét. — Kissé korai lett volna, úgy gondolom — véli Bédi Gyula, Mária papája, — de azt hiszem ez a nyeremény jó alapja lesz a kelengyének. Hivatalos nyereményjegyzék a lottó első játékhetéről Az első ‘játékhétre beérke­zett 4 126 208 darab lottószel­vény. öttálálatos szelvény nem volt Négy találatot 52 fogadó ért el, a nyeremény- összeg egyenként 59 512 fó­liáit 50 fillér. Három talála­tot 4490 fogadó ért el, a nye­reményösszeg egyenként 345 forint. A kéttalálatos nyere­mények száma 122124 darab, ezekre egyenként 12 forint 70 fillért fizetnek. A főkönyvelő tiszteletes úr — Tiszteletes úr, én azt a péiizt, amiről szó volt, ■ nem vettem fel, itt meg azt állít­ják, hogy megkaptam — ezek­kel a szavakkal állít be a kis- harsányi tsz könyvelői* szobá­jába egy fiatalember, a ter­melőszövetkezet tagja. . „tiszteletes úr” megszólí­tás nem mást illet, mint a tsz főkönyvelőjét. — Nem vette fel? — kérdi a főkönyvelő. — Na, majd megnézzük. — .4 szekrényhez megy, a szekrény polcain ka­tonás rendben az iratok, dosz- sziék, közülük kiveszi az egyi­keí s a sok bizonylat és egyéb e' • —.érvények közül egy ce­ti j.bácskát húz elő. Nézze már, ez a maga aláírása? Nézi a fiatalember egy ideig, miközben nagyokat pislant, aztán fejcsóválva megszólal: — Az istenit, ez az én alá­írásom ... ne haragudjon tisz­teletes úr, de igazuk van. A. pénzt már felvettem... most niár emlékszem is ... megfe­ledkeztem róla... — mondja és köszönve kimegy a szobá­ból. *— Látja, mindenről a leg­pontosabb kimutatást kell ve­zetni, akkor nincs vita. A ren­des adminisztráció, a pontos könyvelés legalább olyan fon­tos a tsz életében, mint pél­dául a kukoricatermelés — mondja Szőke János főköny­velő. — S a „tiszteletes úr” meg­szólítás? — Én vagyok kérem a köz­ség református lelkésze. Tsz főkönyvelő és lelkész? Erről beszélgetünk s megval­lom, kissé zavarban vagyok, mer nem találok megfelelő megszólítást az első pillana­tokban. Elvtársnak hívjam, vagy kartársnak, vagy tiszte­letes úrnak mondjam én is? Nos, egyelőre maradok a „Já­nos bácsi”-nál, bár még „bá­csi" sem igen, hiszen csak 51 éves. Fejből sorolja a tsz-re vo­natkozó legfontosabb adato­kat: 1200 holdon gazdálko­dunk, 104 család 130 taggal, 1961-ben 30 forintot fizettünk egy munkaegységre, most is ennyi lesz, lehetne több is, de 100—150 ezer forintot tartalé­kolunk, január 1-el egyesül­tünk a nagytőtfalusi tsz-el, most már 2053 holdunk van, 183 a családok száma, 251 a taglétszámunk... Sorolja, sorolja az adatokat, alig tudom követni a ceru­zámmal. — És mennyi református van a községben? — kérdem csak úgy mellékesen, közbe- vetően. Elmosolyodik, megigazítja magán a kék_ munkaköpenyt, cigarettára gyújt. — Amikor én ezelőtt 25 esz­tendeje ... ebbe a községbe jöttem, akkor, körülbelül fele­fele arányban voltak itt a reformátusok és a katoliku­sok. A községünket ma 900 körüli lélek lakja s ebből 250 a református... Próbálgatom szövögetni a szót a gondolat köré: miként egyezteti össze János bácsi a „lelki teendökef a nagyüze­mi, szocialista gazdaság mun­kájával, nincs-e ellentétben a két munkakör. Válaszként néhány mondat­ban az utóbbi 12 esztendő „önéletrajzára” emlékezik. — Amikor 1951-ben meg­alakult a tsz, és már itt dol­goztam, Hívtak, jöttem. Ren­dezgetni kellett a könyvelést, meg ami ezzel jár. 1956-ban feloszlott a szövetkezet a köz­ségben ... átmentem Nagyhar- sányba és 1958, 1959-ben ott voltam a tsz főkönyvelője. — 1959-ben itt újra megalakult s 1960-tól ismét ebben a szö­vetkezetben dolgozom. Hogy ez a munkám nincs-e ellentétben a lelkészi teendőkkel? Nincs., A mi egyházunk a XVI. szá­zadban a reformációval reális talajra állt... Iparosember fia vagyok, apám engem mindig munkára nevelt. Van nekem kőműves segédi oklevelein is. Fizikai munkát végeztem én kezdetben a tsz-ben. Amikor a gazdasági épületek épültek kevertem a habarcsot, hord­tam a téglát... Alföldi vagyok, szentesi... Tömörkény lattáw> «£ iró is alföldi, az é szavaivá! hadd fejezzem fct magam: célszörü szögényem- bör vagyok. Egy férfi nyit be az irodá­ba, valami papírt nyújt a fő­könyvelőnek. Elolvassa, össze­adja a papíron lévő számokat, aláírja, aztán ismét kettesben maradunk. — Mi a véleményem a nagy­üzemi gazdálkodásról? Kérem, ha nyugatra tekintünk ott is azt látjuk: a nagyüzemé a ma is, a jövő is. A kisbirtokoso­kat fokozatosan elnyeli a nagy üzem. Korszerűen gazdálkod­ni ma már csak a nagy táb­lákon lehet. Huszonöt esztendeje ebben a községben. Mi az a változás, amit 1945 óta itt észrevett, — ez is szóba kerül. — Reálisan, őszintén: van akinek jobb, van akinek rosz- szabb. De hadd tegyem hozzá: a parasztok többségének jobb mint régen. Néhány nagygaz­da csak az, akinek életnívója rosszabbodott, a többinek emelkedett. Persze vannak atyámfiai között még akiknek magyarázni keU. Azt mond­ják: a városiak többet keres­nek. ... De ennek is két ol­dala van. 1961-ben’ ebben a tsz-ben 10—12 ezer forint volt az átlagkereset. A városinak 3 forintért kell például a ke­nyeret venni, v f’i a tsz-tag nálunk 208 forintért kap egy mázsa búzát... Na és a ház­táji? ... Nézze csak a falunkat, Atyámfiai gyarapodnak, mond hatjuk — gazdagodnak. Tata­rozzák házaikat, divat lett a házakon a hámwsablak, rádió eofe Mr* e községben, sőt tele-. vízió is... Nem lehet ezt nem észrevenni.... Elkerülhetetlen, hogy a val­lás is szóba ne kerüljön, S miért ne beszélnénk róra? — Én hiszem az istent... s csak azért mert ezt tanultam... Atyámfiai? Eljönnek a temp­lomba ... de mind keveseb­ben .., Nézze, 1frn azt mon­dom amit az állam maga elé tűzött a szocializmus szép do­log, egyetértek vele. Beszéljek képletesen? A cél: a nagyhar- sányi hegy teteje. Én szeret­ném atyámfiáit oda felvezet­ni... véleményem szerint mindegy, hogy ki hol, a hegy melyik oldalán kapaszkodik fel, csak feljusson ... ,,Főhivatásúról’’ esik szó. A lelkészség-e vagy a főkönyve­lői munka? Nem választja ketté. Istentiszteletet is tart, keresztel is ... Rendes fizetést leap a tsz-től, az egyháztól pe­dig lakást... Két lánya és egy fia■ van. Egyik lánya Pécsett a henvéd-kórházban ápoló, már férjhez ment, a másik a me­gyei KÖJÁLL dolgozója, egész ségügyi főiskolára jár, a fia harmadikos gimnazista. Nagy a család s a kereset mellett „atyámfiai” adománya is pótol valamit — gondolom. A „lukmáról", a papi párbér- rő1 esik szó. Elmosolyodik. — Úgy van az kérem, hogy azt mondmk atyámfiai: kiayel mednek több a munkaegysége, ió' van, rendben, főbb is jár. de akkor én adjak a keveseb­ből? ... A tsz terveiről beszél. Táv­it^ tesmtnh m kot* szőlő­kultúra. Főként olaszrizlinget telepítenek. A 250 holdból 65 holdat már betelepítettek Most az egyesülés után bő­vül a könyvelőség. Ö marad továbbra is a főkönyvelő, a beosztott könyvelő pedig a nagytótfalusi könyvelő lesz, aki — szintén református lel­kész. Dolgoznak a közösségért. A megyében még számos tsz-ben lelkész a könyvelő, de János bácsi közülük a legrégibb tsz- tag. Már esteledik, felgyújtja a villanyt, s amikor búcsúzom, azt mondja, ő még marad, mert olyan ez a munkakör, hogy se eleje, se vége ... Azt mondják, rendben tartja a tsz pénzügyeit, ért hozzá, 1960-ban elvégezte a kettős-könyvelői tanfolyamot is. Kezet fogunk. — Én csak azt kérem — mondja búcsúzóul, — ha egy­szer ezt a munkakört el kell hagynom, találjanak nekem itt valami tennivalót, egy kis sarkot, mert az én életem már összenőtt ezzel a tsz-el... Szülaség van a munkájára, megbecsülik, szeretik a tagok. Hűséges volt a tsz-hez, s ha rákerül a sor, a tsz sem less hozzá hűtlen bizonyára. — A viszontlátásra Szőke , — mondom, s elharapom hir­telen mondat végét, majdnem „elvtárs’’-at mondtam, aztán kijavítom: viszontlátásra Já­nos bácsi. Nem is tudom, miért harap­tam el a szót... GARAY FERENC

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents