Dunántúli Napló, 1963. január (20. évfolyam, 1-25. szám)

1963-01-05 / 3. szám

1963. JANUÁR 5.

IVAPLÓ

i

5

Kölcsön 1517 lakás felépítéséhez

Társasházak — Csoportos építkezések — Családi házak

A második ötéves terv kezdetétől a mai napig az OTP 1517 lakás felépítéséhez nyújtott kölcsöntámogatást.

Az építkezésekhez mindenekelőtt megfelelő számú házhelyre van szükség. A telek- kialakítások során, valamint az építési engedélyek kiadásánál arra is kell törekedni, hogy — főként városokban és nagyobb községekben — minél nagyobb lakássűrűségét lehessen elérni. Ennek érdekében elsősorban a társasházépítkezéseket kell szorgalmazni.

A társasházépítkezés egyrészt biztosítja a terület gazdaságosabb kihasználását és emellett lehetőséget nyújt korszerű, kultúrált lakások kialakítására. Az ilyen építkezésekben résztvevőknek az állam még magasabb kölcsön nyújtását teszi lehetővé, lakásonként elérheti a 120 000 forintot is.

A társasházépítkezések mellett — különösen az ipari üzemek körzetében — ajánlatos megkezdeni a csoportos építkezéseket. Ennek egyik előfeltétele az, hogy a tanácsok erre a célra közművekkel ellátott házhelyeket adnak. Ha a tanácsok ezt biztosítják, az üzemek lényeges segítséget nyújthatnak dolgozóik lakásépítéseihez a tervezésnél, az építkezések műszaki irányításánál, esetleg szállító-, vagy építőipari gépek — önköltséges — használatával. A dolgozók munkahelyük közelében települhetnek le, ami az üzem és a dolgozók szempontjából is előnyös megoldás. Az állam a csoportos építkezésekhez is a szokásosnál 10 000 forinttal magasabb hiteltámogatást nyújt.

A sörgyári szocialista brigádok

rr I rr I / / rr I

művelődéséről

A dolgozók érdeklődése a lakásépítési kölcsönök iránt napjainkban is igen nagy. Az állam eddig is mindent megtett annak érdekében, hogy minél szélesebb rétegek vehessék igénybe a hiteltámogatást. Ismételten felemelte az engedélyezhető kölcsönök felső határát, ezzel lehetővé vált, hogy olyanok is építkezhessenek, akiknek kereseti viszonyai csak kisebb megtakarítást tettek lehetővé. Részben ennek tudható be, hogy az utóbbi években erősen emelkedett a kölcsönnel épült lakások száma. Baranya megyében 1955-től 1957-ig 1054 ház épült fel állami támogatással, a második 3 éves terv időszakában 1337 ház építéséhez adtunk hitelt és 1958-tól 751

szövetkezeti lakást, valamint 85 öröklakást vásároltak a dolgozók.

u

9

e

n

n i

j

u

J

u

gazinos kukorica, a kézzel kapált meg 28—30 mázsát. És olyan tiszta volt a vegyszeres kukorica, mint ez az asztal — mondja Molnár István, aki szintén a somogyapáti termelőszövetkezetben brigádvezető. — Aztán a trágyát is akkor hordtuk ki, amikor nem lehetett mást csinálni. Legtöbb szőr télen. Ott volt kint kupacokban. Mondogatták ugyan, hogy ez így nem jó, de legyintettünk: jó volt eddig, jó lesz ezután is. Pedig nem így van ám. Most tanulja meg az ember: legjobb nyáron kihordani és mindjárt leszántani. Ennek van értelme — ezt már Horváth Mihály, a szigetvári termelőszövetkezet brigádve- zetóje mondja. — Amennyi trágyát csak tudtunk, kihord- tunk már nyáron.

Aracs József, a nagypeterdi tsz nyugotszenterzsébeti üzemegységének a vezetője. Látszik, hogy üzemegységében sok a szőlő, mert ő mindjárt igy kezdi:

— Amióta eszemet tudom, nem úgy csináltuk a bordói levet, ahogy kell. Nem oldottuk mi külön a rezet, meg a meszet és nem öntöttük folytonos keverés mellett lassan a rezet a mészbe, hanem pont fordítva. Igaz, így szép kék lett a szóló, már messziről látszott, hogy meg van permetezve, de ez nem sokat használt. Idén úgy csináltuk, ahogy a könyv írja. Igaz, nem volt olyan kék, alig látszott a permetezés, de megvédte a szőlőt a peronoszpórától.

— AKKOR TUDJA az ember igazán, amikor nem kap, hogy mi is az a táp. A nyáron leállították: nem kaptunk sertéstápot. Nem mentek semmire a sertéseink — magyarázza L éh József, a szent- lászlói termelőszövetkezet brigádvezetője. — November elj sejétöl ismét kapunk kettes I tápot. Lehet, hogy nem hiszi el, de így van: november elsején hetven kilósak voltak a süldők és december 16-án ezeket a süldőket — kilenc hónapos korban — 110—120 kilós súlyban szállítottuk le. A malacok malactápot kapnak Most tizenhat hetes az egyil csoport. Lemértem őket és 2t =r$3 kilósak. A nyolc hetei

szopós malacaink is 15—22 kiló között mozognak. De jó a baromfitáp is. December közepén szállítottunk több mint ezer csirkét. Kilenc hetes korukra elérték az 1,45 kilós átlagsúlyt. Most újabb ezerötszáz naposcsibét kaptunk. Féltünk tőle igaz, de mint kiderült, alaptalanul. Lassan két, hete vannak nálunk és eddig mindössze nyolc darab pusztult el belőlük.

— Én a műtrágyázásról hallottam itt nagyon érdekes dolgot — mondja Gelencsér János, a mozsgói termelőszövetkezet brigádvezetője. — Engem nagyon meglepett, hogy a későn kiszórt pétisó csak a szárat növeszti. Ezért volt akkor nálunk az idén: még jóval érés előtt megdőlt a búzánk. Tanultunk mi is. Most már télen szórjuk ki a pétisót. Már lassan be is fejezzük a munkát. Azt mondják: így a kalásznak használ. Majd meglátjuk...

BR1GADVEZETÖK, akik nemcsak vallják: a nagy hang ma már nem szerez tekintélyt, de akik tesznek is valamit a tudásért. Észrevették valamit már az első évben. A betűt igazolja az élet. Ezért pedig érdemes Szentlászlóról, Mozs- góról, Nyugotszenterzsébetről bejárni Szigetvárra, különösen ha a tanfolyam végén, márciusban szakmunkás-oklevelet is kapnak.

SZALAl JÁNOS

A SZIGETVÁRI járási tanácsolt’, a mezőgazdasági ősz- láiyvezetö szobájában sok ember ül. Szokatlan a kép: állványon tábla, az emberek jegyzetelnek, Kozári József, a járási tanács főagronómusa pedig a borsófajtákat magyarázza. Ezüstkalászos tanfolyam az osztályvezető szobájában. Érdekes. De érdekes az is, hogy ezek az emberek a környező termelőszövetkezetekből járnak be a járási székhelyre — tanulni. Brigádvezetők. Az egyik azt mondja:

— Ma már nem lehet nagy hanggal irányítani, tekintélyt szerezni. Tudni is kell.

Nagy és megszívlelendő igazság.

Nézem az embereket. Von köztük idősebb is, fiatalabb is. Van, akinek a bajusza még koromfekete, van, akinek szőke bajuszából is kiütközik már a fehér. Ülnek és figyelik a magyarázatot. Vajon elhiszik-e mindazt, amit az előadó mond nekik, vajon nem azt mondjáke: „A könyvben így van igaz. de az életben ez nem igy igaz?”

Vége az órának, a busz és

vonat indulásáig még van idő. Beszélgetünk, aztán csak egy kérdés izgat: hiszik-e, amit hallóitok?

^erényi József középtermetű. kisbajuszú, középkorú ember, a somogyapáti termelőszövetkezet brgádvezetője.

— IGAZSÁGA VAN a könyvnek. Itt van például a barázdák eltüntetése. Tudja, hogy milyen nagy jelentősége van ennek a nagyüzemben? Mi már a gyakorlatból is tudjuk. U) módon szántanunk már tavaly is, javított ágyszántással. Ha nem tanulom, soha nem tudom megértetni a traktorossal, hogy ez igy helyes.

— Aztán itt van a burgonya- termesztés — veszi át a szót Freifógcl. József, a szentlászlói termelőszövetkezet brigádvezetője — a porozás. Azelőtt akkor poroztunk, amikor ráértünk, most meg akkor, amikor kell. Nagy különbség ez, higgye el.

— Meg ez a burgonya szár- talanltás is érdekes. Nálunk Somogyapátiban vetőburgonyát termesztettünk és még sem r'*‘uk azt, amit kellett volr 4 fene gondolta volna, horn szár mennyi fertőzést oko~ ,ogy azt le kellene perFöltehetően sokan vannak, akik nem gondolták el kellőképpen: milyen nagyszerű, s egyben milyen bonyolultan nehéz a szocialista brigádmozgalom célkitűzése: szocialista módon tanulni. A kifejezés maga rengeteg mindent takar, olyan nagyon sokmindemt, hogy nem is csoda, ha csak elenyésző töredék jut el ebből a megvalósításig. Természetesen nem a legkiemelkedőbb brigádokról van szó, hanem a szocialista címért dolgozó vagy azt éppen elnyert brigádok nagy többségéről. A cél az lenne, hogy azok a dolgozók, akik már szocialista brig&dtagok, széleslátókörű, állandóan tanuló, gazdag érdeklődésű, nem akármilyen kulturális igényekkel rendelkező emberek legyenek. Nem olyanok, mint az átlag, annál sokkal fejlettebbek, vagyis olyanok, akik közelebb állnak egy lépéssel a sokat emlegetett szocialista embertípushoz.

Egyszóval az igények, a feladatok igen nagyok, de ez nem jelenti azt, hogy nem lehel őket teljesíteni. Nem egyszerre, nem máról holnapra, hanem lépésről-lépésre, részleteiben, lassacskán, de mindenesetre következetesen és kitartóan.

Néhány konkrét példát említenénk a pécsi

sörgyárból. Milyen kulturális vállalásaik voltak azoknak a brigádoknak, amelyek a nyáron nyerték el a szocialista címet? Többek között: a brigád minden tagja beiratkozik a gyári kölcsönkönyvtárba, s egy év alatt 1—1 szépirodalmi, illetve politikai tárgyú könyvet elolvas. Havonta egy szakmai, illetve politikai előadáson részivesz mindenki. S ezzel kész is.

Semmiféle szépítésnek helye nincs: ez bizony szánalmasan kevés. Ha egy év alatt egyetlen szépirodalmi könyvet olvas el valaki, ugyan mennyivel lett kulturáltabb, műveltebb ettől? S mi az, hogy „egy politikai tárgyú könyv?” Ki mer arra gondolná, hogy ebből valami haszon is származik, hogy aki a szépirodalomból is csak kortyint éppen, az Marx Tőkéjét olvassa el vagy Lenin valamelyik művét? Jobb lenne a politikai képzést az előadásokon megoldaná, a havi egy előadás szűkösen elég is lenne rá. Csakhogy halljunk néhány címet a politikai tárgyú előadások sorából: Alkotmányunk ünnepe, A közösségi szellem kialakítása, A Nagy Októberi Szocialista Forradalom, A munkásmozgalom hagyományai ... Bizony, nincsen ebben rendszeresség és céltudatosság, alkalmi témaválasztás, a könnyebbik megoldás jellemzi. I ,

Egy másik brigád például azt vállalta többek között, hogy a Népszabadság, az Élelmi- szeripari Dolgozó és a Söripari Dolgozó című lapokat kollektiven megrendelik és rendszeresen olvassák. Lehet, hogy ez meg is történik (mármint a rendszeres olvasás, ami az ilyen „köztulajdonban lévő” lapok esetében nem túl valószínű), de a célt akkor sem lehet elérni ezzeL A Népszabadság ad politikai tájékozódást, a két másik lap szakmait, de mindez még csak afféle „beleszagolás” a dolgokba, csak arra jó, hogy felkeltse az érdeklődést, segítse a mindennapokban való eligazodást.

\

Kevés — különösen, mert műszakiakról van szó — a műszaki brigádnak az a felajánlása, hogy negyedévenként részt vesznek egy— egy kulturális, vagy egyéb (!) rendezvényen. Igaz, hogy a szakmai, tudományos vállalások is a kultúra címszava alatt szerepelnek, de azért ez a negyedévenkénti megmozdulás furcsán hangzik.

Nem sok, de feltétlenül nagy eredmény* hogy a szocialista brigádok tagjai közül nyolcán az általános iskolát, négyen a gimnáziumot, tizenketten a technikumot és négyen a felsőfokú technikumot végzik. Az újabb brigádok között vannak olyanok, amelyeknek vállalásai már túllépik az előzőiket. Éppen a takarítók és konyhai dolgozók novemberben alakult brigádja mutat érdekes példát: a szocialista cím elnyerése érdekében többek között a brigád fele résztvesz a szemináriumi oktatásban, ezenkívül havonta politikai beszámolót tartanak vitával egybekötve. Hetente sajtóvitát is rendeznek, amely nyilván nem vesz el túl sok időt, és mégis nagyon hasznos, hiszen nem bízza rá a tagokra, hogy „olvassátok rendszeresen”, hanem alkalmat nyújt az ellenőrziésre, de ami még fontosabb, mindenki gondolkodását, érdeklődését megmozgatja. ,

A színház- és mozilátogatásokat abbahagyták a sörgyárban. Lehet, hogy igazuk van, azzal érvelnek ugyanis, hogy a brigádok ilyen közös „kiruccanásai” nem szültek jó vért a családokban, az otthonmaradó asszonyok zúgolódtak. Igaz, azt is mondták, hogy a brigádilagok munka utáni együttléte, baráti találkozód, a „fehérasztalnál” töNott beszélgetések viszont pozitív hatást váltottak ki: több asszony megjegyezte, hogy azóta mindig józanul megy haza a férje... A két, különben •távolálló példa egymás mellé állítása jól bizonyítja, hogy nem fordítanak elég gondot a művelődésre azok sem, akiknek dolga a szocialista birgódmozgalom segítése, tanácsokkal való ellátása lenne. Ha a kollektiv színház- látogatások nem váltak be az eddigi formában, akkor mást kell kieszelni helyette, de teljesen levenni a napirendről, fehérasztalná. eltöltött, egészen más szempontból hasznos találkozókkal helyettesíteni, semmiképpen nem jó.

Ezek csak példák, egyetlen üzemben található jelenségek, de ugyanilyen vagy hasonló problémák mindenütt akadnak. A szocialista brigádmozgalom alulról elindult kezdeményezési, jelentőségét egy percig sem vitatjuk, mindenféle gyámkodást helytelennek tartunk fölötte. De segíteni kell a mozgalomnak. Nyilvánvalóan azoknak kell segíteniük, akik a kultúra és művelődés terén tapasztaltabbak, akik ötletekkel, tanácsokkal, figyelmeztetésekkel támogatják a szép célokért dolgozókat. A segítés nem gyámkodás. S a kritikátlan vállveregetésnek, helyeslésnek semmi értelme. Az említettek köziül egyik brigád ki is mondta egy alkalommal: mindig dicsértek minket, hogy ne gondoltuk volna végül, hogy minden a legnagyobb rendben megy?

Többször kellene napirendre tűzni és őszintén megvitatni a szocialista brigádok művelődésének, tanulásának kérdését.

Hallania Erzsébet

Orvosi ügyelet

Pées mi. város biztosított dolgozói részére ügyeletes orvosi szolgálatot tartanak 1963 január 6-én (szombaton) délután 14 órától 1a- nuár 7-én (hétfőn) reggel 7 óráig a következő helyeken:

I. kerület részére: Az újmesZesi Körzeti orvosi rendelőben. Tel.: 51-81. Járó betegek részére rendelés de. 9—10 és du. 15—16 óráig. (Szombat délután Is.)

II. kerület részére: A Városi Rendelőintézetben (ügyeletes oi vosi szoba). Tel.: 30-00. Járó b< tegek részére rendelés de. 10—11 és du. 16—17 óráig. (Szombat délután Is.)

III. kerület részére: A Petőfi u. körzeti orvosi rendelőben. Tel.: 25-88. Járó betegek részére rendelés de. 8—9 és du. 14—15 óráig. (Szombat délután is.)

Ha a megadott számok nem jelentkeznek, a hívást a 08-nak (posits kell hcjclcr.'.cníí

35 év óta a fémipar művésze

A

z élet, rövid, a művészei hosszú — tartja a klasz- izikus közmondás. Ha azonban valaki eljegyezte magát a nüvészetek valamelyik ágával, nem csoda, ha rabul ejti,

! nem törődik az évek elöre- j haladásával. így feledkezett meg az évtizedek múlásáról Avar János, a Zippemovszky Károly Gépipari Technikum technikus-tanára is. Még a Zólyom utcában volt a mai technikum őse, a fémipari szakiskola, amikor Avar János a kovácsműhely főnökeként vezette a gyakorlati oktatást, s évről évre bocsátotta szárny- j ra a jólképzett műszaki fia- I talokat.

Ezek a fiatalok látogattak el \ az új év első napjaiban János j bácsihoz, hogy tőle, mint a kovács- és a fémipari szakma kiváló oktatójától szakmájukban tanácsokat kérjenek. A csupaablak lakatos műhelyben éppen egy kulcsot reszel- getett Avar Jani bácsi: — Egyik barátomnak újévkor eltörött a lakáskulcsa. Kihez forduljon, ha nem hozzám?

De már kész is a kulcs. Leballagunk az alagsori gépterembe, Avar János laboratóriumába, második otthonába. Nemcsak gépterem ez, ahol Diesel- és benzinmotorok sorakoznak egymás mellé katonás rendben, hanem múzeum féle is. Az egyik motoron rézlap árulja el, hogy már igen régóta ,.a magyar állam tulajdona”. Egyedülálló muzeális érték ez a Bánki Donát-féle benzinmotor, mert ez az első Magyarországon készült mo- tortínus. A többi gépcsodán is

el lehet álmélkodni, mert azol egy részét ócskavasként Bu dapesten vásárolta meg az intézet, és Avar János szakértő keze alakította át, szerelte össze őket akként, hogy belőlük üzemképes motorok lettek.

L

eültet bennünket az asztala mellé. Vita következik a klasszikus és a modern művészeti irányzatokról. S ekkor csodálkozunk el másodszor. Avar János, bár már az öregedő nemzedékhez tartozik, mégis merészen síkra- száll a mai modem művészet mellett. Állításának igazolására modernvonalú falikarok, csillárok, kovácsoltvas dohányzóasztal, virágtartó kerül elő. Ahogy elnézzük ezt a minden szobának díszére váló Virágtartót precíz kidolgozású művész vonalaival, ajkunkra tolul a kérdés: Hány napig kellett ezen munkálkodnia János bácsinak?

— Hát bizony, több mint 80 munkaórát vett igénybe az elkészítése.

Szinte belepirul, amikor

kézbevéve alkotásait, megdicsérjük a gyönyörű művészi fémmunkát.

— Mások is tudnak így. Sokan a fiatalok közül nagyon

Pécs város í. kerületi tanácsa

végrehajtó bizottsága értesíti a ; kerület lakosságát, hogy a tanács- ' ház előcsarnokában kifüggesztette a kerületi választási elnökség és i a kerületi választókerületi bizott- ! Ságok elnökeinek és 'titkárainak j nevét, valamint lakcírmH, továbbá j e választási szervek hivatali helyiségének címét. Fenti hirdetmény a hivatalos idő alatt meg- l tekinthető.

tehetségesek, csak bátorítani kell őket: a művészet örök serénykedést, kísérletező, kutató munkát igényel. Időbe telik, amíg valaki a fémipar mesterévé fejlődhet.

Avar János 35 éve mesterkedik benne, mégis elhárítja magától a „mester” címet. Szívesen, örömmel végezte és végzi még most is nehéz feladatát, a fiatalok műszaki és művészi oktatását. A nagy motor, a szív azonban kezd rendetlenkedni a motorok mesterénél. Avar Jani bácsi mégis kitart. Most is sietnie kell, hiszen estére előadást kell tartania a kazánfűtő és motor- kezelő tanfolyamon.

A lelkiismeretesség, a pón" tosság, a szakmai tudás példaképe ő. És a szerénységé. Ha tudta volna, hogy róla akarunk cikket írni, bizonyára tiltakozott volna ellene.

Tóth István

Baranyába jön Gara község hírneves délszláv kultúrcsoportja

Baranyába látogat Gara község kultúrcsoportja, hogy bemutassa helyi feldol- gozású táncait és jeleneteit, magyarul és szerb-horvát nyef ven. Legnagyobb sikert ara* tott népdalaikat és zeneszámaikat is bemutatják Baranyában.

Az együttes fellépései előtt Ognyenovics Milán mond beszédet.

A kultúrcsoport az alábbiak szerint lép fel:

Január 8-án, kedden este 7 órakor Versenden; 9-én, szerdán este hétkor NémeH községben: 10-én, csütörtökön este hét órakor Alsószentmár- tonban; 11-én, pénteken este hét órakor Kásádon; 12-én, szombaton este hét órakor Felsőszen tmórtonban; 13-án, vasárnap délután 2 órakor i nyoródon.

MoMegnyílt az első önkiszolgáló háztartási bolt Mohácson

Mohácson a Szabadság utca 20. számú házban december 30-án reggel 8 órakor megnyíli az első önkiszolgáló háztartási bolt

Az önkiszolgáló háztartási bolt felszerelése, a bolt átépítése közel ötszázezer forintos költségbe került.

Mohács városában a közeli napokban megnyílt Duna áruház mellett, a város egyik legszebb boltjai közé sorakozott fel az önkiszlgáló háztartási bolt.

A fenti üzlet rpegnyitása is nagy örömet vált ki Mohács város és a mohácsi járás vásárlóközönsége részéről, akiknek nem kell Pécsre menni, hogy a szükségleteiket beszerezzék, hanem Mohács városában is megfelelő áruválasztékkal rendelkeznek az üzletek.

Wr. Vadon Antal

zselni. Mi letakartuk burgonyaszárral a gumót. Mennyi kár származhat ilyesmiből — jegyzi meg ismét Perényi József.

•— Nem hittünk ám a Simazin ban, meg a Hungazinban. A tagok még úgy se. Azt | mondták: kapálás nélkül nincs j kukorica. A könyv is, meg az I élet is azt mondta: van. Ná- | lünk negyven mázsát adott I holdanként csövesben a hun-