Dunántúli Napló, 1963. január (20. évfolyam, 1-25. szám)
1963-01-30 / 24. szám
' ms. JANDÄR so. iw^piA 5 Megjelent az általános iskolai reformtanterv Elhagyta a nyomdát az első reformtankönyv, az ötödikes Élővilág A Művelődésügyi Minisztériumtól kapott tájékoztatás szerint füzetalakban a napokban megjelent az orosz nyelv, a számtan—mértan, a gyakorlati foglalkozás és az osztályfői órák 5.—8 osztályos új tanterve, valamint — külön kötetben — az alsótagozati tanterv. Folyamatosan a többi tantárgy tanterve is kikerül a nyomdából. A tantervi füzetekből több mint százezer, az alsótagozati kötetből pedig mintegy 30 000 példányt küldenek a megyékbe, hogy szétoszthassák az iskoláknak. Közölték még, hogy márciusban egybekötve megjelenik a teljes tanterv is, amely lyel szintén ellátják az általános iskolákat, küldenek a középiskoláknak is, valamint az oktatásügyi munkát irányító tanügyigazgatása dolgozóknak. A készülő általános iskolai reform-tankönyvek közül már elhagyta a nyomdát az 5. osztályos Élővilág, amely nagyalakú, keménykötésű, s számos érdekes, színes illusztrációt tartalmaz, Ha összefognak az emberek... APRÓCSKA FALU. Még a temploma is kicsi. Két sor épület és mindössze harminchat lakott ház. Még kétszáz lélek sincs ebben a sellyei járásbeli kisközségben, Szörény- ben. És mégis egyszeriben híres lett Szörény. A benne lakó emberek tették azzá. Három éve alakult a termelőszövetkezet. Az első évben 36 forintot kaptak a tagok egy munkaegységre, a másodikban 34-et és most a harmadikon 55-öt, a prémiummal együtt pedig hatvanegyet. Az asztalon nagy rádió: magnetofonnal, gramofonnal. 1961-ben kapták. Tizenegyedikek lettek az országos versenyben. A falon egy oklevél: a járás községei közötti versenyben a harmadik helyen végeztek ugyanabban az évben. Húszezer forintot kaptak ezért és ebből építették meg, illetve alakították át a kultúrházukat, amelynek színpadán ott van a Munkácsy televízió. És egy háromszögletű vörös zászló is van az iroda falán: „Termelésben és áruértékesítésben élenjáró termelőszövetkezetnek. 1962.” Ezt a járás adta nekik. Rászolgáltak erre is. Kicsi a község, kicsi a termelőszövetkezet és kevés a tag. ötszáznegyvenhárom hold A gyűjtögető ellenőr 361 öltözött fiatal ember áll a társadalmi bíróság előtt. Mucsi Dezső, a Pécsi Élelmiszerke- reskedelmi Vállalat ellenőre. Három éve • dolgozik a vállalatnál, mint leltározó ellenőr. Bizalmas és nem rosszul fine tett beosztását arra használta fel, hogy rendszeresen megkárosítsa a vállalatot Néhány nappal ez ellőtt egy kiselejtezett petrofcxrt „mentett” meg saját részére a raktárból. — Miért tette? — kérdezte a tárgyalás vezetője. — Nem tudom. Elvesztettem a fejem, — válaszolta. — De kérem én a három év alatt jól dolgoztam, ezt vegyék figyelembe. — És a mintegy 12 kiló ammaniák- szódát milyen céllal vitte el a raktárból? — Kérem szépen, az felesleg volt. Különben ' a köpenyemet akartam kimosni vele... — A kávédarálóról is mondjon valamit! — Az rossz volt. Már a szakemberek sem vállalták a megjavítását Gondoltam hazaviszem, majd játszik vele a gyerek. Köziben kiderül, hogy az ellenőr szerette a villany íogl aia tokát is, mert az sem hiányzott a „repertoárból”, sőt nem is vaLt túlságosan szerény. Miután leleplezték az ammóniákkal való „üzletét” és utasításra azt visszavitte a raktárba, nem aikart onnan üres kézzel távozni. Magához vette a már előzőleg elkészített napellenző ponyvát. — Ezt mind megakadályozhatták vő! na, ha figyelmeztetnek idejében, — mondja Mucsi, miután a vállalat jelenlévő dolgozói előtt terítékre kerülnek űzőiméi. — Különben én csak a vállalatnak akartam jót, amikor például elvittem magammal a raktárban „heverő” aktatáskát, a munkához kellett... — Miért hagyta helyette a sajátját? — Hogy a darabszám meglegyen. El vesztettem a fejem. Nem is tudom, hogy történhetett meg velem mindez. De hagyták. Miért nem akadályoztak meg? — kérdi vádlón. Igazán furcsa kijelentés. Miért nem akadályozták meg az ellenőrt hogy ne vigye haza a vállalóit tulajdonát?! Miért is nem állítottak az ellenőr mögé ecy mási k ellenőrt, hisz oly esendő szegény. Hazafi Antal raktáros adta át Mucsi- nak a „felesleget”. Igaz, hogy „csak” raktárvezető, honnan is tudhatná, hogy mindez tilos? A raktárvezető védekezése is olyan, mint a társáé. — Elvesztettem a fejem, nem tudom, hogyan történhetett... Az időnkénti tragikomikus kijelentések súlyát jól megértették a tárgyalás részvevői. Vezetők, beosztottak egyaránt levonhatták a tanulságokat és reméljük, hogy Mucsi Dezső és Hazafi Antal is levonja az alacsonyabb beosztásban, amire a társadalmi bíróság ítélte őket Schmidt Attila Hatezer vagon tűzifa A kemény tél következtében előállott tüzelőnehézségek enyhítésére az erdőgazdaságok dolgozói felajánlották, hogy január 31-ig 6000 vagon tűzifát szállítanak a kereskedelemnek. Az ismételt hóesés és hideg ellenére az erdőgazdaságok eleget tettek vállalásuknak: január 28-ig több, mint hatezer vagon tűzifát adtak át, s ezzel negyedévi szállítási tervük 50 százalékát teljesítették. í az összterületük, ebből 381 hold a szántó és ezt a őrületet 47 tag műveli. Műveli, de hogyan? Tizenöt mázsa búzát termeltek átlagosan rozsból 11, őszi árpából 13,7, zabból 11, cukorrépából 156, napraforgóból 11, burgonyából 106 — ! ebbe beleszámították az újburgonyát is, mert enélkül 145—150 mázsa termés is kijött volna — kukoricából pedig 28,97 mázsát takarítottak be holdanként temészetesen má- j jusi morzsoltban számolva. I Ilyen eredmények még nem voltak Szörényben! Néhány évvel ezelőtt még kinevették volna azt, aki azt mondja nekik: ilyen termésre képes a ! föld. Most már tudják: még ennél is többet teremhet, ha mindent megadnak neki. Kicsit furcsa, de így van: még ebben a termelőszövetkezetben is vannak néhányan, akik ha csak lehet, kihúzzák magukat a munkából. Viszont az is az igazsághoz tartozik, hogy a negyvenhét tag mellett tizenkilenc olyan ember is van, aki rendszeresen besegít, vagyis mint ők mondják: bedolgozó. A NAGY JÖVEDELEM kétkedővé teszi az embert. Hiszen volt már pénzeső Drávafokon és a végén derült ki, hogy mindent kiosztottak. Itt nem ez a helyzet. Negyvenezer forintot tartalékoltak például készpénzben üzemviteli költségekre. Azért kell hangsúlyozni a készpénzt, mert van 3000 csirkéjük, amit a napokban értékesítenek és van hízó marhájuk, aminek az ára szintén üzemviteli költségre megy. Húszezer forintot tettek a szociális és kulturális alapba, huszonnyolc ezret pedig saját beruházásra tettek félre. Nem nagy összegek ezek így külön, de ha a földhöz viszonyítják, akkor nem kicsi. Még két millió sincs a tiszta vagyonuk. Egyszóval kis termelőszövetkezet, amelynek tagjai összefogtak és megmutatták: óriási lehetőségek rejlenek a termelőszövetkezetben. Nem panaszkodnak. Csak egy dolog nem tetszik nekik: nem tudták befejezni a hatvan férőhelyes szarvasmarha-istálló építését és ezért a szarvasmarhák tíz istállóban vannak. Megvannak ott a marhák, de a tejtermelés nem jó. Emiatt szégyenkeznek is egy kicsit, de vigasztalják is magukat: ha elkészül az új istálló, akkor a tejtermelésben is lesz olyan eredményük, mint a tojástermelésben. Kilenc- száz tojójuk van és 143 000 tojást termeltek. Szép eredmény. Ilyen jó tojástermeléssel kevés termelőszövetkezet dicsekedhet. így beszélnek a számok az emberekről, a tsz-gazdákról, de mit mondanak az emberek a számokról? A számokról, amelyeknek szülője az ember. Mintha csak azért lennének, hogy mint a tükörben meglássák magukat a Szörényi tsz- gazdák. A Kesztyűgyár siklósi üzeme perfekt gyors- és gépírénőt felvesz Fizetés megegyezés szerint. Jelentkezés a helyszínen. I Nagy Lajos zömök, erős em- j bér. ö a tsz raktárosa. Idősebb, ' sokmindent megérhetett. El- ' sőnek neki tegzem fel a kérdést: „Mi a titka annak, hogy itt ilyen jó eredményeket ér- | tek el, hogy 26172 forint az j egy tagra jutó átlagjövede- ! lem?” Szabadkozik, hogy ő mégis vezetőféle, miért ő válaszoljon, kérdezzem meg inkább a I tagokat, de aztán mégis ki- | mondja: | — A jő munkának és a szorgalomnak köszönhető. Én is a feleségemmel dolgozom a tsz- ben és kettőnknek kettő híjával kilencszáz munkaegysé- 1günk van. Négyablakos kertes ház. Király Józsefék laknak itt. Örökké iparkodó emberek voltak, az ember most is trágyát hord a közösben. — Ezeregyszázötven munkaegységet szereztünk hárman. — Szép pénzt kapnak. — Hát olyan hetvenezer forint körül. — És most zárszámadáskor harmincezret készpénzben — j teszi hozzá a brigádvezető, j A kérdés itt is elhangzik. Hogyan érték el ezt az eredményt? [ — Dolgoztunk. Majdnem úgy, mint egyéni korunkban — mondja Királyné. — Csak ennyi az egész. j A HARMADIK HÁZ nemcsak külsőben különbözik Királyék házától. A benne lakók gondolkodása is más. Rozzant öreg épület, Rippel Ferencné a konyhában káposztát mér. Egy fiatalasszony jött vásárolni. Rippelék egyéni gazdák. Tizenkilenc és fél holdon gazdálkodnak. Mi lehet az ő véleményük a közösről, j — Mindent szépen megműveltek és be is takarítottak mindent. Nem volt széthúzás. Ahol nincs összefogás, ott nincs is eredmény. Itt jól osztanak — mondja Rippelné. | — Dolgoztak annyit, mint maga? I — Annyit talán nem. Mert nekem nagyon sok volt a munkám. A férjem beteg volt, gyomorvérzést kapott, megoperálták, ötezer forintba került. De ez nem lett volna baj. A pénz nem baj. Csak nem tudott dolgozni. A fiam állandóan agitál, hogy lépjünk be. Betegesek vagyunk mi. így majd csak el- boldogulgatunk. A menye itt van. Gyereket tart az ölében. — Én nem vagyok tsz-tag. Három gyermekem van. Nem tudok tőlük dolgozni. De a férjem traktoros a tsz-ben. Több I mint ötszáz munkaegysége 1 van. 1 — Akkor harmfneezren felül lesz a jövedelmük. I — Körülbelül. Én csak jót tudok mondani. Megérdeklődtem, a sellyei gépállomáson sem keresnek jobban az emberek. Nem tudom, igaz-e, de azt mondják, a legjobb traktoros is csak 27 000 forintot keresett tavaly. Az én férjem meg harmincon felül kap. Tapossuk a havat. Lehőcz János elnökhelyettes is arról beszél: összeforrt a vezetőség és a tagság, ennek köszönhető a jó eredmény. És még valamit mond: 1961-ben tizenegyedikek voltak országosan, a járásban harmadik helyen végeztek, most szeretnének legalább megyei elsők lenni. ; Amint az eredményeik mutatják — ez nem lehetetlen. Mit láttam az autóbuszban? ! Vasárnap délután ágy fél 4 tájban jártam az autóbusz ra a Bajcsy-Zsi j inszky utca tiákó czi úti sarkánál. So kát kellett várni és sokan is voltunk. j Mivel, hogy olyan I kedvesen megköszöni a táblán feltüntetett vállalat, hogy sorban álltunk és ' én ilyenekből nem 1 szeretek kimaradni, I magam is sorban I álltam. Egy idős nénike állt előttem, ■szatyor, esernyő, ri- dikül a kezében. j Végre jött a busz! Nem tolakodott sen ki, szépen fel is fér tünk mindannyian. A pénztárnál egy nagyon aranyos, fia tál, mapjdnem diák I lány kinézésű ka- I lauz volt. Először is ; az tűnt fel, milyen barátságosan és I hangosan köszönte ■ meg külön-külön mindenkinek a pénzt, amit átnyújtottak neki. Előttem volt a néni, mint már mondtam, ő a csomagjaitól nehezen jutott a pénztárcájához, de végre kihámozta a rí- dikülből és kivett egy 10 forintost, a kalauznő türelmesen várakozott elvette a 10-est, de a néni nem ana, Ca letenni a kezéből a csomagokat és így csupán a pénztárcáját nyújtotta a kalauznö elé, tegye bele a visszajárd aprót. A kalauznö mosolygott és beletette az aprópénzt. Nem számolta bele. csak úgy egyszerűen beletette és megköszönte mosolyogva. Ez eddig rendben is volna, de én ránéztem a két emberre és a mosolygó szemükből elkezdtem olvasni. A kalauznőéből azt olvastam ki, „beletettem mind a kilenc egyforintost, nem hiányzik belőle 10 fillér se”. A néni szeméből pedig azt, hogy „ugyancsak, hogy képzelsz ilyet kislányom, egy pillanatig sem kételkedem abban, hogy kevesebbet adtál vissza". És akkor olyan jó melegséget éreztem úgy belül, hogy milyen szépen megértik egymást. És akkor az jutott eszembe, milyen jó is lesz majd, ha a fiatalok és öregek többször bíznak meg egymásban és a bizalommal mindig közelebb jutnak egymáshoz és a fiatalok elfogadják a tapasztalatokban gazdag öregek tanácsait, az öregek meg megbíznak a fiatalokban. Ezt láttam és gon doltam én az autóbuszban. KISS ANNA, Pécs. Mindig késik a zádor— lakácsai autóbuszjárat Pécsett dolgozom a 12. sz. Autóközlekedési Vállalatnál, kilenc esz tendeje. Egy évvel ezelőtt, autóbaleset következtében elvesztettem egyik szememet, azóta csak 1100 forintot keresek havonta. Hat gyermekem van. Mindezt azért mondtam el, hogy megindokoljam panaszomat. MinTisztasági fürdőt Szigetvárnak! Szigetváron az egészségháznak két fürdőszobája volt, ami a lakosság tisztálkodási céljaira szolgált. A nyár végén azonban ez is megszűnt. Községünk csaknem 10 ezer lakosú. Szigetvárnak még ma is sok fürdőszoba nélküli lakása van. Az utóbbi években egyre épül és szépül, maholnap várossá fogják nyilvánítani. Ahelyett, hogy korszerű fürdőt létesítettek volna, még a meglévő szerényét is elvonták. Meddig marad ez így? Szomorúan kérdezzük, ahánvan csak odajártunk, jómagam is, öttagú családommal. MOZSGAI JANOSNÉ és sokan mások. den héten 46 forintot fizetek azért, hogy autóbusszal Zádorból Szigetvárra jussak és munkaidőm lejárta után oda vissza. Bérletem van, de autóbuszra igen ritkán ülhetek vele, mivel a zádor—lakácsai busz valami oknál fogva nem közlekedik rendszeresen és menetrendszerűen. Ilyenkor Zádorból vonattal kell Szigetvárra utaznc.n, ami külön 10.60 forintomba kerül. Nekem — annak ellenére, hogy a MÁV Pécsi Igazgatósága rokkantságomra való tekintettel kedvezményes hetijegyet ad részemre Szigetvár—Pécs viszonylatban, — még a hetijegy kifizetése is anyagi megerőltetés, hát még a napi 10.60 forintos pluszköltségek. Ráadásul rendszeresen el is késejí munkahelyemről és este is két órával később érek haza csál#- domhoz, mert nincs megfelelő buszjárat. Választhatnám azt 9 megoldást is, hogy Zádortól mindig vonattal jövök. De ez azt jelentené, hogy hajnali 2 órakor kellene kelnem, noha egy szememmel a jelenleginél is többet kellene pihennem. Kérem, hogy Zádor—Lakócsa környékére olyan autóbuszjáratot biztosítsanak. mely megoldja a dolgozók problémáit is és hozzásegít bennünket ahhoz, hogy időben érjünk munkahelyeinkre. Varga Lajos, Zádor, Ax illetékes válaszol „Tisztítsák meg a gyalogjárdákat** Szalai János A Dunántúli Napló 1963 január 23-i számában Marksz Kornél levele „Tisztítsák meg a gyalogjárdákat” címen jelent meg, amelyben leírja, hogy sem a tanács, sem a rendőrség nem tesz semmit „az elmúlt évekkel ellentétben” a gyalogjárdák hótól való megtisztítása érdekében. A levélben foglaltakat megvizsgáltam és megállapítottam, hogy az abban foglaltak nem mindenben felelnek meg a valóságnak. A rendőri szervek ugyanis már az első hóeséstől rendszeresen ellenőrzik a gyalogjárdák letakarítását és tettek is intézkedést a hiányosságok megszüntetésére. ' így pl. 1962 novemberétől a mai napig egyedül Pécs városban 75 esetben tettek szabálysértési fel1 jelentést a számtalan figyelmeztetés mellett. Ezenkívül pedig 154 esetben alkalmaztak helyszíni bírságolást a mulasztó háztulajdonosok, házfelügyelők vagy gondnokokkal szemben. A szabálysértési eljárás lefolytatása már a tanácsi szer- i vek hatáskörébe tartozik. A rendőri szervek eddig is mindent megtettek a köztisztasági rendelet betartására és a jövőben is megtesznek, hogy a gyalogos közlekedést biztosítsák. Hiba azonban, hogy az Ingatlankezelő Vállalat nem szorgalmazza kellően saját be- 1 osztottainál sem a gyalogjárdák letakarítását. Dr. Nemes A!ains r. alezredes, a főkapitányság vezetője. vwvwwwwwvwvvwvvywyvvwwvvv wwywwwwwvwwvvvywwwwwvv vwyywwvwwwwvwi Valentyin Ivanov tudományos, fantasztikus regénye alapján írta: Cs. Horváth Tibor, rajzolta Sebők Imre. A mesterséhes vihar elülte vél Sztvepanov mérnök Moszkvába inol/l. siet beszámolni PODARJOV AKADÉMIKUSNAK. A V/LÁaHÍRO ElZIKUSNAK. X) SIKERRŐL. l t *
