Dunántúli Napló, 1963. január (20. évfolyam, 1-25. szám)
1963-01-27 / 22. szám
ms. január yj. 5 Épülő megyénk Tizenhatmillió forintos tsz-építkezés A Baranya megyei Tanács Tervez» Irodája megbízást kapott 22 jelentősebb termeiő- szövetkezetd beruházás terveinek elkészítésére. Hat tenme- 1 ószövetkezet részére teljes közművesítési tervet készítenek és kilencnek pedig külső és belső világítását oldják meg. A hidasi, szászvári és Vasas Il-i termelőszövetkezet részére 1 millió 200 ezer forintos kivitelezési költséggel terveznek 100 férőhelyes tehénistállót. 50 férőhelyes tehénistállót kap Gerde, Kémes és Siklós termelőszövetkezete. A kivitelezési költség mintegy 600— 610 ezer fariint. 50 vizsgálatot tartott a NEB 1962-ben A Baranya megyei Népi Ellenőrzési Bizottság 50 vizsgálatot tartott az elmúlt esztendőben. Ebből 12 az ipar, 12 a mezőgazdaság, 3 a kereskedelemmel foglalkozott, a többi pedig megoszlott a közlekedés és szállítás, egészségügy, szociális és kulturális ügyek és egyebek között. A legtöbb hibát a beruházásoknál tapasztalt a Népi Ellenőrzési Bizottság. Az elmúlt évben 372 közérdekű bejelentés érkezett a megyei és a járási népi ellenőrzési bizottságokhoz, s 149 volt a magántermészetű panaszok szá ma. A közérdekű bejelentésekből csak 78 bizonyult alaptalannak. A megyei Népi Ellenőrzési Bizottság jelenleg a Vendéglátó Vállalat vidéki , üzemegységeinek munkáját vizsgálja az egész ihegye területén. 650—700 ezer forintos költséggel létesül 100 férőhelyes növéndékistáliló Almamellék, Magyarszék, Mecsekfalu és Egerág termelőszövetkezete részére. Az állatmevelés korszerűsítése mellett nem feledkeznek meg a gabona- és ta- kartmányfélók szakszerű tárolásáról sem, ezért Hidas, Uj- petre és Malom termelőszövetkezete részére 32 vagonos mag tárt létesítenek. Felsőmimd- szient és Szentdénes 96 férőhelyes borjúnevelőt kaip, és növelik termelőszövetkezeteink a csdrkeállományt is, mivel a baksal tsz 1 millió 161 ezer forintos költségigei 5 ezer férőhelyes tojóházat épít A termelőszövetkezeti létesítmények külső és belső villanyhálózatának tervezésére is jelentős energiát fordít a Baranya megyed Tervező Iroda. Az előzetes számításiak szerint, mintegy 1 májaié 300 ezer fo- mtoa kertté® kflttaéggtA Két- újtafa, Királyegyháza, Magyar egnegy, Görcsöny, Peilérd, Mozsgó, Hird és Kovácsszénája termelőszövetkezete részére készítenek villamosítási tervet A fez vízellátását Szentdé- raesen, Balosán, Eger ágon és Málom-Reménypusztán is meg oldják, és a kivitelezés terveit hamarosan átadják a megrendelőknek. A Baranya megyei Tanács Tervező Irodája ebben az esztendőben 16 millió forintos kiviteld tervet készít a termelő- szövetkezetek részére és ezzel lényegesen segítik a mezőgazdaság fejlődését. *,#' int egy fcisebb üzlet, akad itt minden, a cipőtől a talpig. Piros, szürke, fekete pénztárcák, aktatáskák, kardigánok és ki tudná felsorolni mindazt a sok holmit, amit feledékeny emberek hagytak el. Legtöbb a női pénztárca — pedig a nők általában ügyelnek a pénzre, — férfierszény viszont alig akad, de ebből különös következtetést nem ildomos levonni... Nézem ezt a sok talált tárgyat, amelyeket a becsületes megtalálók „gyűjtöttekf össze ide a rendőrségre a talált tárgyak osztályára. Igen, becsületes emberek, akik tudjak: az elveszett vagy elhagyott holmit keresik, azért valaki megdolgozott. S jönnek a rendőrségre idősebbek, fiatalok, szerényen mondják: „Kérem, én ezt találtam...” Becsületes emberek. Jámovics Lacival beszélek, a Szigeti úti általános iskolába jár, negyedikes. Szünidő van, otthon nézi a televíziót, karján egy szép karóra. Ez az óra érdekel engem. Laci találta. c — Bicikliztünk a barátommal a Kiss Tibivel a pellérdi halastó felé — meséli. —buzogányt akartunk szedni. A pa- tacsi elágazásnál, az úton, ott találtam az órát. Huh, de meg örültem neki. Szép, nagy karóra volt, járt is, szép szíj is volt rajta. Már fel is próbáltam ... nézegettem.. .* aztán mondtam a Tibinek, vigyük el a rendőrségre, mert valaki biztosan majd keresni fogja, felültünk a biciklire és elvittük. I ' ’• — Most mégis a kezeden van? Felcsillan a szeme, úgy mondja: — Igen, mert a gazdája több, mint 3 hónapig nem jelentkezett érte,.. Valóban így van, már előző ■ leg meg érdeklődtem. Ha a talált tárgyért nem jelentkezik a tulajdonosa, akkor egy bizonyos idő múlva a megtaláló tulajdonává válik. Lacit is hivatták a rendőrségre és meg kapta az órát. — Letörött az üvegje — mondja és nézi az órát, — de majd tetetünk im rá törhetetlen üveget... Derék gyerek. Nem a szülei parancsára vitte be az órát a rendőrségre, hanem önként. Otthon már csak elmondta, hogy mi történt. — So tanulással, hogy állsz? — Négyes ...de talán jobb is lesz... rá kell majd húzni a szénszünet miatt... hej, számtan, nyelvtan, földrajz... A zt mondják a rendőr sé** gén, hogy egy asszony nemrég 1300 forintot talált, azt hozta be. Megmondják a pontos címét is, Mihály utca 25. — Igen kérem, én találtam — mondja. — Nem is tudom, hogy mi lett a pénz sorsa. Az Ágoston téri tejbolt előtt találtam a pénztárcát, a járda mellett. Pontosan 1321 forint 30 fillér volt benne. Ott mindjárt kérdeztem az asszonyoktól, ki vesztette el. Nem tudtak róla. Aztán elvittem c rendőrségre, jártam az egyik szobából a másikba, amig letudtam adni... — 1321 forint nem kis pénz, gondolom, éppen jól jött volna... — mondom. Nevet. — Bizony. Bevezettettem a gázt, az éppen 1350 forintba került... Pont a gáz ára ... Férjem után kapok 500 forint rokkantságit... Ezt is csak most, a felemelés után ... Talált pénz lett volna... de hát valaki biztosan sírt érte ... Megérdeklődtem, a pénz egy fiatalasszonyé volt, nemrég jött ki a kórházból... A kórházba vitele előtt vesztette el. A rendőrségre ment... reménykedett ... S ott megkapta. az elveszett pénzét. Amikor átvette, összecsapta a kezét és szinte nem is akarta elhinni. Sírt örömében. Egy havi fizetése volt... Memrég egy aktatáskát hoz ' tak a rendőrségre. Két vadonatúj kardigán volt benne. — Az istenért, meg ne írja, a nevemet, egy éjszaka nem aludtam miatta — mondja az „elvesztő” — amikor felkeresem. Kézfogásra csak a karját nyújtja, közben egy ruhadarabbal törli a kezét. Elmondja a történetet. Műszak után elment az Állami Áruházba és két kislányának ajándékul két kardigánt vásárolt. Amikor kijött az áruház<K ZSIBÓTI TANULSÁG A zsibóti tsz-ből ősszel elkergették az agronómust. — Küldték, vagy kergettek egyre megy. Sokan úgy vélik csoda, hogy két évig kihúzta ott. Mert milyen agronómus az, akit a brigádvezető úgy ugráltait, mint valami kifutófiút? — Amúgy jó gyerek vót a Jani — mondják a zsibótiak — megcsinált mindent amit a brigádvezető parancsolt néki, futkosott reggeltől estig, csinálta amit mondtak. Amilyen komikus, olyan tragikus is az eset. Azóta bizonyára a járásiak is rájöttek, hogy tévedés volt a fiatal, nem is túl képzett, tapasztalatlan, és ráadásul alaposan pályatévesztett Balázs Jánost Zsibótra küldeni. De vajon a zsibótiak teljesen hibátlanok? Azt mondják, az agronómus nem osztott nem is szorzott, akár le-tt volna vagy sem. Ez is nagy baj, mert egy jó agronómus keze nyoma két óv alatt meglátszott volna a tsz-en. A sifoéti tsz-en sajnos nem látszik meg semmi, valahogy úgy néz M, ha nem lett volna egyáltalán vezetője a szövetkezetnek, akkor is elértek volna idáig, ahol most tartanak. s Zárszámadás előtt áll a szövetkezet s bizony súlyos gondoktól fő a vezetőség feje. A 400 000 forintos mérleghiányon már nem lehet változtatni. Békeffi Ernő tsz-el- nök becsületére legyen mondva nem a volt agronumiust hibáztatja. az annyira nem számított, hogy rajta nem múlhatott semmi. Nem is a tagságot, mert a tagság ebben az évben már jól dolgozott — ezt maga az elnök hangsúlyozta többször is. — De hát akkor kit? bői, találkozott egyik ismerősével. Már mint „szokás”, bementek az egyik poharazóba. — Az asszony úgy tudta, hogy esti tanfolyamon vagyok — mondja és rám kacsint. Egy pohár, aztán ismét egy... A táskát az asztal mellé tette. Iszogattak és amikor kinézett a poharazó ablakán, feleségét látta az utcán közeledni. — A feleségem ismeri a csapost, a sógora. Néha be szokott menni hozzá. Na, ha az asszony bejön ide, én lebuktam. — Mondom is az ismerősömnek — tűnjünk el. Isz- koltunk kifelé. Volt már bennem egy kicsi... az aktatáskát ott felejtettem. Otthon jutott eszembe. Képzelheti, mennyire megijedtem... Jött haza az asszony. „Vettél kardigánt?” — kérdezte. — „Nem, majd holnap” — mondtam, és még a verejték is kivert. Másnap aztán rohantam a boltba. Nem sok reménnyel, de talán mégii... — Itt van az aktatáska. A tiéd? — kérdezte a csapos. — Itt találták az asztal mellett és nekem adták, azt mondták, majd jelentkezik a gazdája. Hát egy kő esett le a szívemről. Majd megtudom, ki volt az a becsületes ember, fizetek neki egy nagyfröccsöt. — Ebből a tanulság, hogy tanfolyam helyett ne poharaz- gatni járjon az ember — mondom nevetve. () is nevet, aztán közelebb hajolva súgja: — Vagy az, hogy az ember az ilyen vásárlásokat bízza az asszonyra... GARAY FERENC — Leginkább a járás a hibás mindenért — mondja az elnök — rossz tervet dolgoztatott ki védünk amiről eleve tudtuk, hogy nem leszünk képesek teljesíteni. Kozári elvtárs a járási tanács főagronőmusa ezzel szemben azt állítja: — Maga Békeffi Ernő tsz-el- nök kérte az 1 hold szőlőoltvány beállítását a tervbe, amiből aztán később nem lett semmi. Ebből van a közel fél millió mérleghiányuk. A járás; tanács is hibás annyiból, hogy ismerve a zsibóti körülményeket, jóvá hagyta egy ilyen belterjes üzemág beállítását. De leginkább maga a zsibóti vezetőség a hibás. Ebben a vezetőségben a megalakulás óta nincs egyetértés, csak örökös viszálykodás. Nem támogatták az elnököt ebben a szőlő ügyben és sok másban sem. Minden vitás kérdésben klikkekre szakadtak s nem tudtak megegyezni. A kisebb baj volt tehát a hozzáértés hiánya, nagyabb baj a síddbéiáe, melynek most a tagság vallja kárát. Békeffi Ernő jó szándékú ember, vannak is elképzelései, de elég e jószándékkal és elképzelésekkel kormányozni egy 1000 holdas gazdaságot? Igaz sok itt a sovány, volt OFA föld, de nemcsak ez az oka a gyenge terméseknek. — 1961. őszén Erzsébet nap után vetették el az intenzív szovjet búzát. S, hogy miért nem előbb erre a tsz elnökének igéh furcsa s megmosolyogni való érve van. — Mi vagyunk az utolsók a névsorban, ezért a járás mindenben utoljára hagy bennünket. Hozzánk jött ki utoljára az operatív bizottság, amely a vetéseket szorgalmazta, — hát ezért vetettünk el olyan későn. Van-e Baranyában ma olyan tsz-elnök, aki ezt az érvet nem mosolyogja meg? Vagy a következőt, amellyel Békeffi Ernő a csonttá, bőrré soványo- dott marhaállományt védelmébe veszi, mikor a megbontatlan szénakazalokra céloztunk. — Igén, van szénánk, de majd csak februárban, márciusban bontjuk meg, mert mi addig takarékoskodunk, amíg van miből. Más a takarékosság és megint más az amit Zsibóton csinálnak. A tehenek alig kapják meg a létfenntartás; szükségletüket s még csoda, hogy átlag 1 liter tejet adnak naponta. A növendék üszők most alig két mázsásak, a gyenge és kevés takarmánytól szép hosz- szú szőrt növesztettek: de a tea tűk korcs a legtöbb fejlődésben visszamaradt, csökött. És ezeket az üszőket tervezték be vemhes leadásra még erre az évre, a TEGI-nek. Soha nem lesz belőlük tenyészállat, most már a vezetőség is látja, jobb ha az egészet lehizlalják. Lámcsak, nem elég a jő szándék, hozzáértés is kell. Más vidékeken kapva kapnak a jó szakemberek után, ezen a környéken még mindig tartja magát • régi agrónómus ellenességi Balázs Jánost azért küldték élj mert gyenge volt, de vajon megtűrték volna-e két évig isi ha erős és a sarkára áll? Talán kényelmesebb volt így4 hogy küldöncnek használták. A vezetőség egy szikrányií sem volt azon, hogy a tagság előtt egy percig is érvényt szerezzenek a fiatal agronómus szavának. Egyszóval nem segítették. Ez a zárszámadási eredmény végleg beigazolta, hogy a zsibóti vezetőség tovább nem kév pes elkarmányozni ezt a gas» daságot. A közgyűlés új elnököt, új agronómust választ majd, akiknek nem lesz köny- nyű dolguk, legfeljebb annyiban, hogy a tanulságot megszívlelhetik: „így nem szabad közös gazdaságot vezetni, ahogy eddig Zsibóton tették’’, — Rné —i i Sokat segíthetnek az állatorvosok Hozzászólás az „Állatorvos mint főállattenyésztő“ c. cikkhez Nagy érdeklődéssel olvastam az „Állatorvos, mint főállattenyésztő” című cikket. Igaza van a cikkírónak, hogy az állatorvosok ilyen bekapcsolódása a tsz-ek állattenyésztésébe igen hasznos, kívánatos, sőt elengedhetetlenül szükséges is. ha az állattenyésztést igazán jövedelmezővé akarják tenni. Jó, ha az állatorvos, mint tanácsadó működik ott, ahol nincsen képzett állattenyésztő, jó ha ellenőrzi a takarmányozást, az elhelyezést és főleg a betegségek megelőzésén fáradozik, hogy minél kevesebbet kelljen gyógyítania. Ez a feladat és munkakör a többi állatorvosnak sem újdonság, hiszen ezt csináljuk. Nem hiszem, hogy Baranyában lenne olyan állatorvos, aki betartaná a két hetenként kötelező tsz-látogatást és egyébként csak sürgős esetekben szállna ki. Ha nem is naponta, de a lehetőség szerint gyakran kint vannak ä tSz-ek- ben. Állandó egészségügyi fel- .ügyelet alatt tartják az állatállományt, ellenőrzik azok tartását, takarmányozását, a betegségeket keletkezésük pillanatában le tudják fogni, az állatok kezelését maguk végezhetik, tanáccsal látják el az állatgondozókat, szóval együtt lélegzenek, benne élnek a tsz vérkeringésében. Az állatorvos munkája természetesen csak akkor lesz eredményes, ha mint nálunk Mohácson, a tsz- ek be is tartják az utasításokat, elfogadják a tanácsokat. Hasznosnak tartom a kezdeményezést, mert így az állatorvos még többet tehet a betegségek megelőzése érdekében. Dr. Nyéki T. Fereno városi föállatorvos. Mohács tudományos, faai- asztikus regénye alapján írta: Valentyin lvanov Cs. Horváth Tibor, rajzolta Sebők Imre. VlZ ALATT! ZATONYMCZÖr. FAC,YOS VIHAKAI. A J£6H£C,YEsíaki-óC£ánnak ear a ta'jíkat a hajók MCSSaC £LK£RÜUK. MOST A20H5AH... Becsületes megtalálók
