Dunántúli Napló, 1962. december (19. évfolyam, 281-305. szám)

1962-12-13 / 291. szám

1962. DECEMBER 13. 5 Hvrírió Bemutatkozik a TIT Kisszínpad A TIT művészeti szakosz­tálya a művészeti ismeretter­jesztés színvonalának emelése érdekében megszervezte és létrehozta a TIT Kisszínpadot, azzal a céllal, hogy műsorára tűzzön olyan modern egyfel- vonásos drámákat, amelyeket egy nagy színház sajátos hely­zeténél fogva nem játszhat el. A bemutatandó egvfelvonáso- sok mindegyike kísérleti mű és sajátos színt képvisel a vi­lág drámairodalmában. A mű­vek szerzői megpróbálták azo­kat az új kérdéseket új formá­ban felvetni, amelyeket a mai kor állít az emberek elé. Ar­ról, hogy mi a modernség na­gyon sok vita folyik. A művé­szeti szakosztály épp ezeket a vitákat kívánja konkréttá ten­ni s ezért minden bemutató után vitát rendez a modem drámáról, a modern színját­szásról, a modem irodalomról. A TIT Kisszínpad fekete- targa plakátjai már megjelen­tek Pécs utcáin, hírül adják, hogy december 16-án este 7 érakor a TIT Bartók Klubjá­ban bemutatják Evreinov: Lelkek kulisszái és W. Saro­yan: Halló, ki az? című drá­máit. A Kisszínpad együttese öntevékenv együttes, a keszt­helyi Helikon-ünnepségek he­lyezettjeiből. nyerteseiből ala­kult, Bécsy Tamás vezetésével ás rendezésével. Ünnepélyesen meonyitották a ketlész- lovábíiképzö termelöszävetkezeti akadémiát Városunk nemcsak a zene, i de az irodalom városa is. Re- j méljuk, hogy a modern iroda­lom otthona lesz majd a Bar­tók Klub és a Kisszínpad pe­dig hű tolmácsolója lesz a mo- i dern irodalomnak. Várakozással tekintünk a! bemutató elé és bízunk abban, hogy a kezdetet sikeres foly­tatás követi majd. A Kisszín­pad különösen a fiatalok kö­zött örvend közkedveltségnek, de mindazok, akik szeretik a modernet, szórakozást lelnek a bemutatásra kerülő dara­bokban és a bemutatókat kö­vető vitákban. Szerdán délelőtt a TIT Bar­tók klubjában Földvári Já­nos, a megyei tanács vb-el- nökhelyettese, a TIT agrárszak oszt-nak elnöke megnyitotta a kertésztovábbképző termelő­szövetkezeti akadémiát. Hasonló jellegű akadémia az elmúlt évben is működött és sikeressége a megyei tanács mezőgazdasági osztályát, a TIT agrárszakosztályát, az Agrár Egyesületet és az AGROKER vállalatot arra ösztönözte, hogy rendszeresen, minden évben megrendezésre kerüljön a továbbképzésnek ez a kitű- ; nő formája. A megnyitón mej | Több mint tízmillió forint gyermek­védelmi intézmények fejlesztésére Jelent 50 tsz-kertész már az elmúlt évben sokat tanult a hasznos előadásokból és talán ez késztette őket, hogy újból vállalják az előadásokra való bejárást, és hetenként részt vegyenek országos hírű tudó mányos kutatók, gyakorlati szakemberek előadásain. Földvári János ünnepélyes megnyitója után dr. Sik Ká- rclyné, a Kertészeti Főiskola adjunktusa: Gyümölcsfák trá - gyázása, különös tekintettel a fiata-1 ültetvényekre, vala­mint dr. Bálint György Ültet­vénytervező Vállalat osztály- vezetője: Telepítendő gyümöl­csös területének kiválasztása, talajelőkészítés, a telepítés vég rehajtása címmel tartottak elő­adást. Az előadásokkal párhuzamé san rendszeresen gyakorlati bemutatók megtartására is sor kerül. Időjárásjelentés Várhstó Időjárás csütörtök es­tig: erősen felhős idő, áj Jel és holnap több helyen havazás, onos- eső. A keleti ée déli megyékben ködök. Élénkülő délkeleti, déli, később megerősödő nyugati szél. Várható legalacsonyabb éjszakai hőmérséklet mínusz 2—6, legma­gasabb nappali hőmérséklet hol­nap mínusz 1, plusz négy fok kö­pött. Hazánkban ma már több mint száz nevelőotthon műkö­dik, s gyermekvédelmi intéz­ményeink hálózata évről év­re bővül. Ebben az esztendő­ben tízmillió forintot megha­ladó összeget fordított álla­munk erre a célra, i A Somogy megyei Nágocs , községben egy régi kastély | egyik felét alakították át száz gyermek elhelyezésére alkal­mas fiúatthanná. Hajdú, Bé­kés. Fejér. Szabolcs és Bara­nya megyében állami erőbői j biztosították a tanyai inter- j nátusok fenntartását. Győrött, Székesfehérvárott és a Tolna megyei Gyönkön új gyermekvédő — átmeneti — otthonok nyíltak. Sopronban nyolctantermes iskola meg­építésével befejezték az új helyre telepített nevelőotthon „kialakítását”, ahol háromszáz gyermekről gondoskodnak, Gyermekvédelmi intézmé­nyeinkben az idei fejlesztés eredményeként mintegy 900- zal növekedett a helyek szá­ma. Az ötéves tervidőszak hát­ralévő részében új nevelőott­hont kap Eger, Miskolc és Komárom is. Ezekben 320—320 óvodás, illetve általános isko­lás komi gyermeket helyez­nek el. A tervek szerint jövőre be­fejezik a gyermekvédő — át­meneti — otthonok országos hálózatának kiépítését, ez a hálózat lesz majd hivatva ar­ra, hogy gondoskodjék az el­helyezésre jogosultak össze­gyűjtéséről és irányításáról, va lamint a rászorulók utógondo­zásáról. A gyermekvédő ott­honok hálózatával országszer­te közigazgatási egységekhez kapcsolódik majd a gyermek- védelmi munka. Ankét a Hazafias Népfrontnál A Hazafias Népfront Pécs városi Elnöksége és Pécs mj. városi Tanács Végrehajtó Bi­zottsága tegnap a Hazafias Népfront székházában ankétot rendezett „A szocialista de­mokratizmus fejlesztésének lehetőségeiről, különös tekin­tettel a lakóbizottságok mun­kájára és a választás sorún működő aktívák további be­vonására” címmel. Vita ndító előadást dr. Száméi Lajos, a Pécsi Tudományegyetem Ál­lam- és Jogtudományi Kará* nak tanszékvezető tanára tar­totta. Hányszor, ó, hányszor el­képzelte, milyen lesz a szaba­dulás? Az a nap, az a nap!... Minden részletét kidolgozta cellájában a magányosság nap­jain. — Ragyogó sugárban ázik majd a világ, az ég kék lesz, ujjongó boldogság árad végastclen végig az utcákon, erdőkön, a szabadulás, a sza­badulás öröme betölt min­dent! ... Természetesen nem így tör­tént. Az ólomszürke ég nyúlós, szálas esővel mosdatta a sivár börtönudvart, amikor egy unottarcú börtönör átkísérte a raktárba. — Nem ilyennek képzeltem el azt a napot — mondta neki csalódottan a fiatalember. — Miért, maga azt hitte, díszkivilágítást rendeznek oda fentról a tiszteletére? — kér­dezte érdes fölénnyel az öre­gedő, pocakos őrmester, de az­tán más hangon, majdnem melegen hozzátette: — Ja, •persze, maga szabadul!... A szabadulás nagy dolog, kérem. •— Sok szabadulást látott hosz- szú börtönszolgálata alatt, meg tudta érteni a fiatalem­bert. Az megérezte, hogy az öreg kulcsár érti az ő lelkiállapotát, s ettől mindjárt kedvessé vált számára, megszerette. Rávi- gyorgott, de a másik már me­gint hivatalos képpel cammo­gott mellette, hát abbamaradt a mosolygás. Az őr a borús égre nézett és nagyot ásított. Ezért meg hirtelen be szerette volna verni a száját, bemá­zolni neki egy alaposat. A disznó, hát lehet ilyenkor ásí- tozva unatkozni, ennyire nem érdekli, hogy ő szabadul? Egy ember szabadul!... Aztán mindjárt meg is bocsátott ne­ki magában — mit láthatott ez már, amióta itt van?! Elfásult, nem csoda... És rögtön kaján öröm fogta el. — Ez ittmarad, ha őrként is, de ittmarad a börtönben, én pedig szabadu­lok!! .,. A raktárban leadta a rab­ruhát, elismervényt irt alá, és megkapta a saját holmiját. Fertőtlenítő szagú és gyűrött volt a ruha, de ez most nem számított neki, mintha a bol­dogságba öltözött volna, ami­kor fölvette. A raktárból az irodába mentek. Az iratok, hivatalos formaságok elinté­zése után a börtönparancsnok 4, — tarfejű, ötven körüli, kövér 'em bér — mégegyszer végig­járatta komoly, kutató tekin­tetét a szabadulón. A fiatal­ember megzavarodott ettől, és lesütötte a szemét. — Meg­mérsz magadnak, hogy mikor kerülök ide vissza a kezed alá?! — gondolta dühödten. — Abból nem eszel! Nem, mert én többet nem, nem!... — Dgcosan fölemelte a fejét, szembenézett azzal az ember­rel ott az íróasztal másik ól­nak. de megmérgezné a mun­ka jói is a tudat, hogy tőle, a börtöntől kapta, neki köszön­heti. Nem tudná elfelejteni többé, eszébe jutna, vala­hányszor egy új munkadara­bot fogna a kezébe, nem tel­hetne öröme benne, és nem tudná jóérzéssel fölvenni a keresetét sem!... — Nem, kö­szönöm, majd én keresek mun kát. r SZABADULÁS dalán, akitől eddig egy világ választotta el. Az volt a hata­lom keze, amely őt fogvatar- tóttá három évig, ő pedig a fogoly, a bűnöző. — Most mihez akar kezdeni? — hallotta a kérdést. Az indu­lat görcse megoldódott belse­jében. A hangban igazi em­berséget érzett meg, őszinte érdeklődést. Tekintetük talál­kozott, egybekapcsolódott. Ek­kor meglátta, a másik szemé­ben a szigor, a figyelő komoly­ság mögött mélyen, mintegy elrejtőzve a jóságot. Tudta már, hogy igazán törődik az ő sorsával ez az öregedő férfi. Újra rendben volt min­den, és úgy tudott felelni en­nek az idegennek, aki a föl­ismerés pillanatától már nem volt idegen számára, mintha az apjának felelne, i— Dolgoz­ni fogok. — Nagyon jó. De közelebb­ről mik a tervei? Konkrétan? — Üzembe megyek. — Melyikbe? Ne értsen fél­re, csak azért kérdezem, mert esetleg segítséget nyújthatok az elhelyezkedésénél, ha gon­dolja. — Nem, nem! — tőrt ki be­lőle gyorsan a tiltakozás. — Majd magam! Vannak ismerő­seim ... Hónapok — hónapok? — évek óta várta, tervezte ezt a napot. Rabtársaitól hallotta, hogy szabaduláskor fölajánl­ják a segítséget, ha kívánja, munkához juttatják. De már akkor elhatározta, hogy nem fogadja el a támogatást, nem kell, neki nem kell a segítsé­gük! Hogy ott is kisértse a börtön? Az emlékezetéből is ki akarja törölni, hogy köze volt hozzá!.,. Segíteni akar­— Jó, ahogy gondolja hagyta rá a parancsnok. A fiatalember tudta, hogy olvas a gondolataiban, megérti az érzéseit, és hálás volt neki, hogy nem kérdezősködik, fir­tat, nem erőlteti, hogy fogad­ja el a segítségüket. A végte­lennek érzett, hosszú várako­zás után ezen a napon olyan érzékeny volt, mintha bőr nélkül, szabadon meredő ideg­végződésekkel érzékelné a raj­ta kívül lévő világ hatásait. Most is, a hivatalos embertől nem várt tapintatért pillanat alatt rokonszenvet, hálát, majdnem szeretetet érzett a másik iránt. — Mielőtt elköszönünk egy­mástól, figyelmeztetni szeret­ném, hogy nem lesz könnyű a dolga. Tudja, aki egyszer ide bekerül, azon... — itt elhall­gatott, kereste a megfelelő ki­fejezést, mert nem akarta megbántani ezt a fiatal, sajgó életet — azon nyomot hagy a... a benti élet. Itt sokféle emberrel összetalálkozik, és ez nem múlik el hatás nélkül. A rossz hatásokra gondolok. Maga rendes, becsületes mun­kás volt, amíg ... szóval, amig meg nem tévedt. Azt tanácso­lom, igyekezzék ezeket a rossz hatásokat minél előbb levetni, elfelejteni... Ne várjon egy napot se, azonnal álljon mun­kába. Az majd segít. Maga még fiatal, ha vigyáz magára, boldog ember lehet*.. Az em­ber arra született, hogy bol­dog legyen... Elhallgatott és fáradtan ma­ga elé nézett. — A boldogság? Ki tudja, mi a boldogság? ... gondolta elkeseredetten. — Én boldog vagyok?.. .• Itt a hivatásom, megvan minde­nem, de a gyerekem csibész, már két gimnáziumból Jti kel­lett venni, s most a harmadik­ból is csak intőket, rovókat hoz haza. Mi lesz belőle?... Igen, a boldogság? ... — Szo­morúan, kövér, joviális arcá­hoz valahogy egyáltalán nem illően fölsóhajtott, aztán is­mét a fiatalemberhez fordult. — Szóval maga még boldog lehet, ha nem tér le az egye­nes útról... — Holnap beme­gyek az iskolába, beszélnem kell az osztályfőnökével ■— ha­tározta el, miközben gépiesen, az előbbi odaadás nélkül mor­zsolta a mondatokat. — Csak arra kell vigyáznia, hogy ne engedjen a kísértésnek. A mi társadalmunk módot nyújt ar­ra, hogy... A fiatalember azonnal meg­érezte, hogy közös lelki hul­lámhosszuk megszakadt. Előbb szinte fájdalommal, aztán föl­lobbanó új dühvei hallgatta a belső tartalom nélkül elpergő szavakat. — A mi államunk visszafogadja megtévedt fiait... — Item, nem várhatok to­vább, föltétlenül be kell men­nem az iskolába! — döntötte el magában véglegesen a pa­rancsnok. Nagyon fáradt volt, hiábavalónak érzett mindent. Odaadta a fiatalembernek az iratait, és elbocsátotta. Az őrmester lekísére a fiút a kapuhoz. Kellő ellenőrzés után elérkezett a pillanat. A kapuőr félrehúzta a hatalmas vasreteszt és kinyitotta a ne­héz kaput. — Na, mehet — mondta barátságosan, aztán nyomatékkai hozzátette: — A sohavíszontnemlátásra! A fiatalember kilépett az ut­cára. A becsukódó kapu előtt megállt a járdán. Nem tudta, merre induljon el. Valami ar­ra kényszerítette, hogy hátra­forduljon s fölnézzen a rácsos ablakokkal tagolt emeletekre. Egy pillanatig úgy érezte: rá­dől a sárga, szörnyeteg fal! Ijedten futni kezdett. A sar­kon megtorpant, mégegyszer visszapillantott, aztán befor­dult a széles, hosszú, egyenes útra. Nem lépésben ment, fu­tott a fénylő, vizes aszfalton tócsákat freccsentve fel. Sem­mivel sem törődve szaladt, mert megtehette, mert nem tilthatta meg neki senki, sza­ladt a zuhogó esőtől fényesen, mert örömében lehetetlen volt nem szaladnia V. I. A Pécsi Vegyesipari Vállalat gépi kötődőjének dolgozói mű­szakonként átlag 25 kiváló minőségű pulóvert készítenek. —« Képünkön Nagy Gézáné orsózó a kötődé egyik legszorgal­masabb dolgozója Nem taxi a mentőautó C sak a legritkább esetben áll tétlenül mentőautó a Pé- -si Mentőállomás előtt. Sok az üzem, közel a bánya, a város lakossága is állandóan növekszik, érthető, hogy sok a munka. Ez év III. negyedévében csaknem 9000 esetben kér­ték a mentőszolgálat segítségét, s a Pécsi Mienitőállomás men­tőautói mintegy 170 000 kilométert tettek meg három hónap alatt. ' A Pécsi Mentőállomás vezetője eirr®>ndotta, sok munkát, és problémát okoz, hogy sokszor feleslegesen hívják ki a men­tőket. Ilyen esetekkel nemcsak a költség növekszik, de rr ;- történik, hogy életveszélyben lévő beteghez fél órás vagy en­nél több késéssel jut el a segítség egy félig indokolt hívás miatt. A súlyos betegnek vagy sérültnek sovány vigasz, hogy az illető később megfizeti a jogtalanul igénybevett mentő­autó költségét. Tipikus eset, hogy egyesek orvosi vizsgálat nélkül, úgy­nevezett „házi diagnózis” alapjárí veszik igénybe a mentőket. Megesett, hogy súlyos rosszullétet jelentettek be telefonon, s a helyszínen derült ki, hogy egyszerű fejfájása volt az illető­nek, vagy fájt a délelőtti foghúzás helye. Egy gyári munkás­nak reggel megszúrta lábát a szög. Felületi sérülést okozott csupán, nem is fájt, mégis egésznapi munka után. este 10- kor gondolt egyet, kihívta a mentőket, mondván, hátha még­is valami baj lesz belőle. Sok bosszúságot okoznak a jólértesülit és rosszindulatú szomszédok is. Egyik este egy kissé ittasan dudorászva ment haza egy férfi. A mentőknél csengett a telefon, — itt egy részeg, jöjjenek, vigyék él, — kérte valamelyik szomszéd. Az illető nem volt eszméletlen, nem okozott botrányt, méltán utasította vissza a mentőket arra hivatkozva, hogy ő nem hí­vott senkit, és különben is este 10 óráig senki sem tilthatja meg, hogy a „Száz szál piros rózsá”-t dudorássza. |J ehezíti a munkát, hogy a segítséget kérők, a telefo- ■ ’ nálók pontatlanul mondják 6e az adatokat. A bejelen­tett rosszullétek mögött nem egy esetben gázmérgezés, láh- törés stb. van. Bár a mentőautók jól felszereltek, mégis más­ként vonulnak ki egy balesethez, mint egy rosszulléthez. Ha azonban pontosan tudják, mire számíthatnak, sokkal gyor­sabb és hathatósabb segítséget tudnak nyújtani. A rhentők elsőként sietnek segítségünkre, ha valami baj történik velünk, méltán várhatják el tőlünk, hogy ne nehezít­sük munkájukat. ' VVesztI M. Dzsessz parádé! 1962. december 14-én 20 órai kezdettel Téli randevú az Olimpiában Fellép: PATAKI OTTILIA GALAMBOS GYÖRGY PAPP ISTVÁN Vér Ernő, Höffler Pál 9 tagú egyesített tánczenekarával. Árubemutató a meszesi Ruházati Boltban december 14-től 24-ig. December 14-én 15 órakor téli modellbemutató. A kiál­lított és bemutatott áruféleségek a helyszínen megvá­sárolhatók, PÉCSI ruházati bolt vállalat fi

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents