Dunántúli Napló, 1962. december (19. évfolyam, 281-305. szám)

1962-12-08 / 287. szám

»«2. DECEMBER 8. IVIAP16 3 MOSTOHA KÖZSÉG? Tényleg mostoha község len­ne a megye határán lévő Má­za? Az ottani lakók, akiknek többsége bányamunkás, szinte egyöntetűen azt állítják, hogy mostohán bánnak velük né­hány tekintetben. BEZÁRJ AK-E A MÁZAI BANYAÜZEMET? " > Ez a kérdés foglalkoztatja a bányászok többségét. Egy átszervezés volt már, amikor a három „északi üzemet” Má­zát, Szászvárt és Nagytnányo- kot összevonták egy üzemmé. Akkor csak a műszakiak ide­genkedtek, hogy mi lesz velük, megmarad-e a régi beosztá­suk és így tovább. Természe­tesen nem történt különösebb Változás. hiszen a termelést nem csökkentettek egyik bá­nyában sem, sőt emelték, te­hát minden emberre szükség volt továbbra is. — De most idegesség és bizalmatlanság van. — mond­ja az akna párttitkára. — Kerek, egyenes válasz! nem kapunk sem a tröszt vezető­ségétől, sem a pártbizottság­tól. Egyes emberek arról be­szélnek, hogy a mázad bánya bezárása talán csak egy-két ember elképzelése és nincs is különösebb alapja az egész­nek. Még azt is suttogják, hogy biztos prémiumot kap, aki kitalálta. Határozottan, nyílt választ kellene adni a mázai bányá­szoknak problémáikra. Lesz-e mindenkinek azonos beosztása a zobáki bányaüzemben, vagy ott, ahova majd átcsoportosít­ják őket. Sokan félnek attól, hogy a zobáki üzemben nem bírják majd úgy a munkát, mint a jelenlegi megszokott Helyükön. S persze arra is választ kellene adni őszintén, hogy md indokolja a mázai bánya bezárását? Lehet, hogy a tényeket az ottani emberek nem ismerik kellően. — Nem tudjuk mennyiben gazdaságtalan itt a termelés. — mondogatják. — A tervet, amit kiírtak, teljesítjük, sőt még többet is, mint a meg­szabott. Régeit -720 kilogramm szén jutott egy főre, az idén 792 kilogrammot kértek a tröszt vezetői, túlteljesítettük a ter­vet, volt már olyan hónap, hogy 920 kilogrammot adtunk fejenként, novemberben 895 kilogramm jutott egy főre. A tízhónapos átlagung 103,3 szá­zalék és a kalória javulásá­nak eredménye 900 ezer forint „többlétbevételt" jelentett a trösztnek. Tehát az összüzemi teljesít­ményben nem lehet hiba. Az igaz, hogy a mázai szén nem á legjobb 3800 kalóriájával, de éppenséggel nem is rossz. Sőt újabb bosszamJkodásra ad December 12-től lehet sertést vásárolni az Állat- forgalmi Vállalatnál Mint már korábban hírül adtuk, ebben az évben is lesz kedvezményes. sertésakció, amelyet megyénkben az Ál- latforgalmi Vállalat bonyolít le. A bérből és fizetésből élők ellátásának megkönnyítésére december 12-től kilónként 16 forintos egységáron sertéseket lehet vásárolni az Állatforgal­mi Vállalat Füzes dűlői tele­pén. A forgalomba hozott ser­tésekre az utalványokat már a vállalat átadta a Szakszer­vezetek Megyei Tanácsának, ahol az érdekelt vállalatok és intézmények között kiosztásra kerülnek. okot, hogy bizonyos fejlesztési beruházások a leállásitól füg­getlenül is folynak. — Tavaly korszerűsítettük a negyedik szintet, — mondja Andrási Ferenc elv társ, — fénycsővilágítást, Diesel-moz­donyt és príma irányvágatot kapott a szint Most készítik az aknához vezető utat. Ha megszűnik az üzem, miért van erre szükség? Több probléma is van még, amely az embereket érinti és szeretnénk tisztán látni mind­egyikben. EMBERIBB HANGOT HASZNÁLJANAK A MŰSZAKI VEZETŐK! Ez a másik sérelem. Némely műszaki beosztású ember dur­va, nyers és gőgös modorban beszél a bányászokkal Kia­bálnak, sértegetik a dolgozó­kat. Nagy hiba ez, ha indo­kolatlanul teszik, de akkor is hiba, ha indokkal. így véleke­dett az egyik mázai dolgozó: — Én voltam katona a múlt rendszerben, sok raportot lát­tam és csak annyit mondha­tok, az itteni ra portok nem igen különböznek attól. Harka József nemrégiben vé­gezte el a bányaipari techni­kumot” Rendes, becsületes ve­zető, de a modorával nagyon sok a baj, sokan panaszkod­nak, hogy gőgös, lenézi, leke­zeli a bányászokat. Minden alkalommal érezteti, hogy ő a vezető, s az előtte álló em­ber pedig a beosztott, aki minden tekintetben „alacso­nyabb létrátokon áll”. A mun­kabeosztásnál nincs mersze senkinek sem, hogy szóljon. Egyik esetben szóltak: — Talán így jobb lenne, én így képzelem él... — Nincs beszéd! Megmond­tam, hogy legyen és kész! — dörrent rá a szólni merészelő vájárra. Ugyancsak Harka Józseffel kapcsolatban említették a kö­vetkező esetet. A 20-as csapat bővítést végzett és körülbelül két métert haladtak előre, TH gyűrűztek, a szenet a töltőb,e eresztették, de csillét nem ad­tak. Nem akartak szállítani, mivel a biztosítás jóval fonto­sabbnak látszott, mint az öt­hat csille szén. Az aknász műszak-raportna rendelte a csapat tagjait, ahol magából kikelve üvöltött velük, sérte­gette őket. Lehet, hogy szükség lett volna arra a hat csille szén­re, de azt meglehetett volna mondani műszak közben is, amikor ott járt, nem pedig „összegyűjtve” az indulatokat később. De akár igy, akár úgy, emberi szóval kell a hi­bákat is megmondani. A másik aknász Garad Jó­zsef, őrá is hasonló panaszok vannak. Goromba az embe­rekhez, s ezt még az sem menti, hogy később megbánja és barátságos hangon „elégté­telt vesz”. Egyébként is ve­zető ember nemcsak a bányá­ban, hanem a faluban is, be­csületes, nagyon jó munkás, körlete hosszú ideje első a termelésben. Azt várják tőle a bányászok, hogy tapasztala­tával, rutinjával és kiváló szakértelmével párosuljon egy kis emberi magatartás is. A párt és a szakszervezet? S az üzemvezetőség? Foglal­kozott ezzel az üggyel, sőt so­kat is kell foglalkoznia állan­dóan. ígéretek is elhangzanak, csak a probléma ott van. hogy ezek az Ígéretek rövid időre szólnak, gyökeres változás nincs. A „SENKI FÖLDJE’ Nagyon ráillik Mázára a jelző Máza Tolna megyéhez tartozik, a vele szinte szoro­san összeépült Szászvár pedig Baranyához. De a probléma főleg akkor jelentkezik, ami­kor a község ügyeiről van szó. — A tolnaiak azt mondják, ha valamit kérünk, hogy men­jünk Baranyához, mert odá hajtjuk a hasznot — illuszt­rálja a helyzetet a bányaüzem párttitkára — Ha Baranyához megyünk, ott meg azt mond­ják, hogy kérjem mi nem tu­dunk segíteni, hiszen önök közigazgatásilag Tolna megyéd hez tartoznak. így igaz. A bányaüzem a komlód tröszt üzeme, a köz­ség pedig a bonyhádi járásé. A mázai emberek jó része bá­nyász, tehát „ide dolgoznak”, de ott laknak. A sok huza­vona és vita aztán olyan „ered­ményeket” szül, mint a kul- túrház esete. Három eszten­deje úgy állnak a falu köze­pén a „vajúdó” kultúrház fa­lai, mint egy háborúból ott­felejtett romházé. — Nekünk sokkal jobb len­ne, ha Baranya megyéhez tar­toznánk. — mondogatják a háziasszonyok is. — Szászvá­ron az ellátás is jobb, minden hamarabb kapható és bővebb a választék. A szakszervezeti titkár két érdekes történetet is elmesélt. A bútorutalványok területén például két évig veszekedés volt. Kérjék ott, ahol »dolgoz­nak, kérjék ott, ahol laknak. Röpködtek a válaszok mind a két megye részéről. A folyó­irat-terjesztés esete pedig egyenesen anekdota számba megy. A Tolna megyei szerve­ző „meglepte őket” és körül­belül 40 darab folyóiratra szerzett előfizetőt. Két hét múlva megjelent a Barahya megyei szervező és szemükre vetette, hogy miféle község ez, egyetlen folyóiratot sem ren­delnek. Problémák ezek? Igen, azok, s a mázai bányászok világos, nyílt választ várnak mind­egyikre, da legfőképpen orvos­lást. Gazdagh István Egymillió nyúl vadászzsákmány A kedvezőtlen tavaszi idő­járás miatt az apróvadállo- mány az idén nem fejlődött a kívánt mértékben. A fácánok és a Juglyok szaporulata kö­zepes, a nyulaké gyenge volt. Ennek ellenére, az elmúlt évek sikeres tenyésztői mun­kájának eredményeként szép zsákmányra számíthatnak a puskás és a hálós vadászok. Nyálból például a tervek sze rint csaknem egymillió dara­bot lőnek ki, illetve fognak el hálóval. Fácánból csak a ka­kast vadásszák és ebből körül­belül 160 000-es „terítékre” szá mi tarnak. Mind nagyabb a je­lentőségük a hálós vadásza­toknak. amelyeknek zsákmá­nyát részben Nyugat-Európá- ban — Franciaországban és Olaszországban — értékesítik, részben pedig a hazai vadállo­mányok vérfelfrissítésére hasz­nálják. Amint az Országos Erdészeti Főigazgatóság vadászati szak­emberei elmondották, a követ­kező időszakban nemcsak a vadászatok megszervezésére, hanem az. apróvadak etetésére is nagy figyelmet fordítanak. Január 1-én kezdi meg programszerű munkáját a Földműve­lésügyi Minisztérium nagy teljesítményű számító központja. A központ különféle programgépei két műszakban dolgoznak. Munkájukat felhasználják statisztikai, tervezési és számviteli adatok feldolgozására. Egy gépegység óránként mintegy 2 ezer adatot dolgoz fel. A számítóközpont berendezése a próbaidő alatt beváltotta a hozzá fűzött reményeket. Ahol a „családfa“ még sokat számít... 2540-re emelkedett termelőszövetkezeteinkben a törzskönyvezett szarvasmarhák száma Baranya megye szarvas­marha-tenyésztése mindig hí­res volt és mind a tenyészál­latokat, mind a hízó marhá­kat szívesen vásárolták a ha­zai, de a külföldi gazdaságok is. Termelőszövetkezeteink idén nagy lépést tettek e hír­név öregbítésé^, törzsköny­vezett állományuk fejlesztésé­re. A közös istállókban tar­tott állományt a törzskönyvi felügyelőség „családfára” való tekintet nélkül törzskönyvezte, természetesen akkor, ha a te­henek megfeleltek a tovább- tenyésztés követelményeinek. Mig a múlt évben 1810 darab, addig 1962-ben már 2540 da­rab olyan szarvasmarha van tsz-eink birtokában, amelyek­nek szaporulatai már a tovább tenyésztés céljait szolgálják. A törzsállomány kialakítását sok tsz-ben szívügyüknek te­kintették a tagok és ez nem járt eredmény nélkül. A sellyei járásban például ennek köszönheti a kétújfalui tsz, hogy S3 darab törzsköny­vezett tehenének istállóátlaga eléri a 11,1 litert, míg fejési átlaga 13,6 litert. A siklósi já­rásban a kémesiek adtak pél­dát a nagyüzemi szarvas- marhatartásból, mert 32 darab tehenük istállóátlaga 10,5, míg fejési átlaguk ugyancsak 10 liter fölé emelkedett A mohá­csi járásban a bólyiak 11-es átlaggal állnak jó helyen, mig rnegyeszerte kiváló hozamot Kitüntetések a magyar sajtó napja alkalmából Pénteken délután a Magyar Sajtó Házában rendezett ün­nepségen Nagy Dániel, a Nép- köztársaság Elnöki Tanácsá­nak helyettes elnöke a ma­gyar sajtó napja alkalmából kormánykitüntetéseket adott át a sajtómunka területén ki­tűnt dolgozóknak: újságírók­nak, szerkesztőknek, kiadó­hivatali dolgozóknak, nyom­dászoknak és hírlapkézbesítő postásoknak. Értesítjük kedves vevőinket, hogy az árukiadás leltározás miatt 1962. DECEMBER HÓ 23-TÓL 1963. JANUÄR 5-IG szünetel A szükséges árukészletről idejében gondoskodni szí­veskedjenek. Első árukiadási nap 1963. január hó 7-e. DÉL-DUNANTÜLI VEGYIANYAG NAGYKER VAUK pécsi lerakata, Az ünnepségen részt vett Szirmai István, a Központi Bizottság titkára, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja; llku Pál Művelődésügyi mi­niszter, a Politikai Bizottság póttagja; Szakasits Árpád, a Magyar Újságírók Országos Szövetségének elnöke. Kiss Károly, az Elnöki Tanács tit­kára, dr. Orbán László, az MSZMP KB ágit. prop. osztá­lyának vezetője. Nagy Dániel beszédében méltatta a magyar sajtó napja jelentőségét, majd átadta a kitüntetéseket. Az Elnöki Tanács a Munka Érdemrend kitüntetést ado­mányozta Antalffy Gyulának, a Magyar Nemzet olvasó szer­kesztőjének; Eck Gyulának, a Képes Újság főszerkesztőjé­nek; Pécsi Ferencnek, a Ma­gyar Távirati Iroda főszer­kesztőjének; Szentkirályi Já­nosnak, a Szabad Föld főszer­kesztőjének; Tardos András­nak, a Magyar Rádió és Tele­vízió főosztályvezetőjének; Timmer Józsefnek, a Népsza­va főszerkesztőjének; Tóth Benedeknek, a Népszabadság szerkesztő bizottsága tagjának. Tizenheten kaptak Szocialis­ta Munkáért Érdemérem, ti­zenhármán Munka Érdemérem és tizenegyen Szocialista Kul­túráért kitüntetést. Ilku Pál átnyújtotta az idei Rózsa Ferenc-díjakat. A Rózsa Ferenc díj első fo­kozatát kapta Mihály fi Ernő, a Magyar Nemzet főszerkesz­tője és Vető József, a Nép- szabadság szerkesztő bizottsá­gának tagja; második fokoza­tát Horváth József, a Népsza­badság főmunkatársa, és Sze­pesi György, a Magyar Rádió és Televízió rovatvezetője; har madik fokozatát Baráti Géza, a Népszava főmunkatársa és Hámosi Ottó, a Film Színház Muzsika főszerkesztője. A kitüntettek nevében Hor­váth József mondott köszöne­tét Ezután a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatala és a Ma­gyar Újságírók Országos Szö­vetsége baráti találkozón látta vendégül a kitüntetett dolgozó­kat értek el a nagynyárádiak. Eb­ben a tóz-ben 12,4 lett az is­tállóátlag és 14,6 (!) a fejési átlag. Nem maradtak le sok­kal mögöttük a szajkiak sem 13,3 és 14,4-es, vagy a babar- ciak 45 tehénnel elért 11,6 és 15,3-as átlagukkal sem. A re­ménypusztai tsz igaz, hogy csak 18 darab tehénnel ren­delkezik, de mégis figyelemre méltó eredménye. Istállóátla­ga 14,4, fejési átlaga 15,2 liter. Ám, ne csak a jókat, a gyenge tsz-eket is említsük meg. A pécsváradi járásban a pécsváradi tsz 5,3-as és 7,7- es átlagával, valamint a vé- méndi tsz 63 tehénnél „pro­dukált” 4,2 literes istálló- és 6,6 literes fejési átlagával csaknem az utolsó helyen kul­log Több olyan tsz van, ahol azt mondják: nem kifizetődő a tehenek tartása. Pedig nem egy helyen cáfoltak már erre, a jó törzskönyvi állományt kialakítók. Megyénkben a törzskönyvezett tehénállo­mánnyal rendelkező tsz-ek jövedelmük 50 százalékát az állattenyésztésből nyerik és ebben nagy szerepet játszik a szarvasmarhaállomány hoza­ma is. Korábbi években nem nagyon lehetett beszélni tsz- einknél nagyüzemi tehéntar­tásról, de most egy-két év alatt nagy fejlődés következett be. Idén például az állami gazdaságok istállóátlaga 8,7 liter volt és a fejési átlaguk 10,2. A termelőszövetkeze­teinknél 8,8 volt az istálló» átlag és 10,8 a fejési átlag. A törzskönyvezésben most „új lapot” nyitottak a derék jószágoknak, de ezentúl már számít a családfa is, tovább- tenyésztésre csak a kiváló egyedek. jó hozamú állatok kerülnek. Mint láthatjuk, az eredmény önmagáért beszél. Termelőszövetkezeteink jó úton indultak el ahhoz, hogy Baranya állattenyésztésének jó hírét öregbítsék. Ezt bizo­nyítja a 2540 törzskönyvezett szarvasmarha! — ts —' Magyar történész új adatai Kolumbus portréjához Ács Tivadar, a kitűnő tör­ténész-író nagy értékű, eddig ismeretlen, 360 egykori velen­cei iratmásolatból álló doku­mentum-gyűjteményt dolgo­zott fel nagyszabású tanul­mányban. Ezek az iratok fő­leg a velencei szenátusnak a francia szolgálatban álló kaló­zok ellen hozott határozatait tartalmazzák és meglepő mó­don igazolják Kolumbusmak több olyan kijelentését, ame­lyet eddig a tudomány nem méltatott kellő figyelemre. Többek között Kolumbus azt irta V. (katolikus) Ferdinándr hoz és kasztiliai Izabellához, Spanyolország uralkodóihoz intézett beadványában, hogy 14 éves kora óta járja a ten­gereket és családjában ő már a negyedik admirális. A velencei szenátus határo­zatai valóban négy Kolumbus admirálisról emlékeznek meg, akik a franciák szolgálatában sok kárt okoztak a velencei hajózásnak. A második admi­rálissal kapcsolatban említik unokaöccsét, egyesek szerint fiát, akik lilád járatainak szel­lemi vezére, szakértője lehe­tett, éppen ezért az admirális­sal együtt méreggel akarták eltenni láb alól, de a fiatal­emberre nem volt hatással a méreg. Valószínűleg ez az ifjú lett később a negyedik admf- rális, a nagy Kolumbus. A kéziratgyűjtemény szerint Kolumbus nem volt genovai, de Spanyol sem. A Baleári szigetcsoportba tartozó Mal­lorca szigetéről Normandiába került Katalán családból szár­mazott, születési helye a nor­mandiai Honfleur lett volna, apja neve Zorzi Greco és a Kolumbus név, az admirálisok neve a család egykori szülőd földjére, a mallorcai Colom- bora utal. A JELZŐTÁBLA FIGYELMEZTET! Leggyakoribb VESZÉLY a GONDATLANSÁG! Vezessen óvatosan, de gyorsan kössön Általános Gépjármű­biztosítást! Állami Biztosító

Next

/
Thumbnails
Contents