Dunántúli Napló, 1962. december (19. évfolyam, 281-305. szám)

1962-12-07 / 286. szám

é NIAPLÓ 1962. DECEMBEE % i Olvassák el!... (vezércikk) Ma, amikor a szocializmus előestéje, s a kommunizmus hajnalpírja szórja ránk éltető sugarait, mindanaiyiimkat át­hat a felelősségérzet. Tettünk-e valamit érte? Ha tettünfk. mit tettünk, ha nem tettünk, mit nem tettünk. Mert azt minden becsület«! dolgozó tudja, át>- érzi és kiértékeli, hogy vala­mit tenni kell. Be mit?! Ez itt a kérdés. Hiszen elcsépelt közhely ma már, ha csak azt mondjuk: — Dolgozni! — Dolgozni! — Dol­gozni! Vajon elég ennyi? Nem, nem elég! Mindem lényeg lé­nyege ebben a kérdésiben az: •— hogyan dolgozni? Mert dolgozni így is lehet, úgy is lehet, sokféléképpen lehet. Mi pedig csak egyféleképpen dol­gozhatunk — szocialista mó­don! Na már roost. Mi kell ahhoz, hogy valóban szocialista mó­don dolgozzunk? ügy véljük, erre csak egyetlen helyes vá­lasz van: — nem kapitalista módon dolgozni Igen ám, de ebből az követ­kezik: — hogyan kell nem kapitalista módon dolgozni? Együgyű válasz lenne, hacsak annyit mondanánk rá: Tanul­ni! Tanulni! Tanulná! Ment tanulni így is lehet, úgy is lehet, sokféleképpen lehet. Mi pedig csak egyféleképpen ta­nulhatunk; szocialista módon! Ugye egyszerűnek tűnik. Pe­dig korántsem egyszerű, mert nem adják ingyen azt sem, hogy szocialista módon tanul­junk. Mert alihoz, hogy szo­cialista módon tanuljunk, ah­hoz szocialista módon kell él­nünk. És ezzel már helyben is lennénk. Szocialista módon csak úgy élhetünk, ha szocia­lista módón dolgozunk. Viszont ahhoz, hogy szocialista módon dolgozzunk, csak egyetlen jár­ható ütünk van: szocialista módon tanulni. Ezekután csúcsosodhat csak ki a fentebb felvetett főgondo- lat. Tettünk-e valamit annak érdekében, hogy szocialista módon éljünk, dolgozzunk, ta­nuljunk. Ha tettünk, mit tet­tünk, ha nem tettünk mit nem tettünk. Mert azt minden be­csületes dolgozó tudja, átérzí és kiértékeli, hogy valamit tennie kell. De mit?! — ez itt a kérdés. Retten Etel: Csók Cuppanik számon, izzik minden, helóg a gyöngyöm, meglendítem, 'tálamra dobom. Ver] a hátam. Csókolj, csak csókolj :rtó bátran! Csókolj csak forrón, fázik a hátam! Borzongő gyönyör Egy pongyolában!,.. Vége. f I» I» <> J A nagy riport j kombájn megy a búzában, az újságíró mag az autó '* ban. Azt mondja az if>ari rovat munkatársa a mezt,- | -tazdasági rovat munkatársának: — Nézd, arat a kombájn, — Látom. Nem újság. — De, esik az eső és úgy arat. A gépkocsi megáll. A mezőgazdasági újságíró kiugrik, mint aki nagy témát lát. Egy-két lépés után megtorpan, lassan vi*z- I szabcllag. — Mi történt? Nem írod meg? — Nem érdekes. Hát nem látod, hogy esernyő van a tenm- bájnos jölött?---------------«fe ----­Jó tanács Jó szívéről, humanizmusá­ról íeledékenységéről, szórako­zottságáról közismert és mind­nyájunk által, nagyra becsült rovatvezetőt napjában renge­teg panaszos keresi fel a szer­kesztőségben, A reggeli lapmegbeszélés után körülnéz a szobában, ott van-e minden munkatársa, aétám kitekint a folyosóira, ott van-e mindem panaszosa? Min­den rendben, nem hiányzik senki. A munkatársak elro­bognak, a panaszosok marad­nak. Az első egy idős néni j nyugdíj ügyben, a következő egy feltaláló, utána egy élet­művész, majd egy hegedű- művész következik. A nénike leül és mondja: — Kedves Szerkesztő Ur segítsen rajtam nem tudok én ekkora nyugdíjból megélni... A feltaláló; *— Szerkesztő Uram! A gőz­gépet már régen feltalálták, csak egy a probléma, tüzelő­anyagra is szükség van, hogy a vízből gőz legyen. S az én találmányom ugyebár a sem­miből estimái vizet, illetve a vízből csinál semmit... a fel­találó társaim üldöznek ki­forgatnak ,., Az életművész: — Én a nagyapáin leánya vagyok... Nekem nincs jogom élni Szerkesztő Ur? Tessék, hívja fed a 89-72-őt és intézze el kérem. Micsoda dolog ez a népidetmokrác iában, egy becsü­letes nagyapja lánya.. ä A hegedűművész; — Irigyek rám a kollégák. A Szerkesztő Ur fogja a te­lefont és telefonál!. Sortra ve­szi az illetékeseket. Közben a nénike sorol ja a magáét, a töb­bi pedig az övét. A Szerkesz­tő Ur hol ide, hód oda bólo­gat. Nincs szíve nemet mon­dani, vagy nemet bólintani. A néni szívszorongva rebagi: — Hát pusztuljon ed az ilyen be­teges öregasszony? — A Szer­kesztő Ur arra is bólint. A mama pedig oeszeroekadtan zokogni kezd. csak: ÉRDEKES A DÉDÁSZ közli, hogy va­sárnap, szeptember 7-én a kö­vetkező városrészekben lesz áramszünet: Patacsi dűlő, Uj- Mecsekalja, III. kerület eleje, a II kerület vége, az I. kerület közepe és attól lefelé a végéig, valamint a Dózsa Tiszti Iskola és a Kossuth Lajos utca által határolt északi negyed harma­dik negyedétől balra eső terü­letek. Ezenkívül Pécs városa, a pécsi járás egész területe és Baranya megye. Más nincs.­f *-•. — Figyeled, Elemér, ha le­oltjuk a villanyt, akkor is feló- ros a víz. Erb János raja Híreket gyűjtök ÍJ a nem szerzek egy hírt, fuccs a havi prémiumnak. Gyor­11 sem veszem hát a telefonit — Hadló! Napló vagyok! Mondjanak már egy hírt — Csendes napunk van. Két motoros összecsókolózott; a sugárúton, a pótolások szörnyethaltak. Említésre sem méittó ... Borzasztó — gondolom, — mert ebben a nagy városban még a Tisztítószer Művek igazgatója is borús: — Termelési adatokat nem közölhetek, mert abból kiszá­míthatják, hogy mennyi szennyese van a városnak. Aztán még teregetnék is. Az Élelmiszer Ellátó Körönt főelőadója nyájas és jóságos: — Szenzáció aranyosom! Megérkezett a különlegesen illa­tosított pálpusztai a karácsonyi ünnepekre, aimdkoris a gyanta tűrhetetlen szagát elűzendő, különösen ajánlatos e sajtféleség fogyasztása... A Bőrkikészítő Vállalat? ■— Hírt? — csattan az igazgatónk a telefonba, — Éppen elegünk van a külföldi küldöttségekkel. Az előbb kísértem ki az eszkimókat és minden percben befuthatnak a nagyárpádiak. Hívjanak máskor! Éppen azon tanakodom, hogy melyik remek információból kerítsek alapos tájókoztaitást a kedves olvasó számára amikor egyik kolléga véget vet iépelődésemmék. — Valami van a Póter-Pál aknánál — marxija. — Ez kell nekem! Nagy elhatározással cdatoppamck Totál Alajos élé: — Hallom ötmilliós a kár. Totál Alajos gyanakodva végigmér. — Ugyan, minek erről írni? Éppen elég bajunk, hogy a szél elvitte a füstezagot. Vegye tudomásul, maga itt nem látott, nem hallott semmit. Itt nincs tűz. Ne tiáaí-tilaf, amíg jóked­vemben vagyok! Értem az okos szót, de mennyire értem. El is kotródéin a Péter-Pál akna környékéről. És maradok a sajtos hír mellett. Végeredményben nem utolsó dolog, hogy lesz elegendő pál- pusztai karácsonyra. Az viszont kellemetlen lehetőség, hogy a sajtszagitól is 'szimatot kaphat az ellenség. Eh! Jobb lesz erről is hallgatnom. Nincs hát más választásom, ÉHten -ve&ed tearibal pnemcsi! Sajnálatom, kedves olvasó! Változatok egy témára Szkelepitnyák Műi, a neves művésznő átutazóban megláto­gatta városunkat is. A nagy eseményre, a művésznő érkezésére kivonultak az újságírók, s aztán ki-ki megírta az erről szóló tudósítást. Megírta a kultúrrovat, az ipari rovat, a mezőgazda- sági és sportrovat munkatársa, megírta a rendőrségi tudósító és a szociális ügyekkel foglalkozó munkatárs. A tudósításaikat az alábbiakban adjuk közre. A kultúrrovat munkatársa Szívünk dagadozik az őszi széiben: az örömtől meg a büszkeségtől. A világhírű mű­vészinő városunkban! Látná fogjuk ihletett fényben izzó szemeit, halGani muzsikáló hangját, amelyben benne zeng egész repertoárja... Itt van!... Óriási ováció, a nép ujjong, éljenez, tombol, lelkesedik, csak egyesek tö­rekednek a vonat lépcsői felé. fittyet hányva a pillanat ünne­pélyességének. (Tenni kellene már valamit kultúrforradal- munfc e gátatvetői ellem, akik semmibe veszik eredményein­ket és saját kicsinyes dolgaik után futkosnak olyan percek­ben, amikor minden aggál yos- fcodót el kell, hogy némítson a meghatódás...) Lesem a művésznő ajkát, miiként leste azt egész Európa a turné forró estéin át. Lesem az ajkat, amelyről hangok gu­rulnak le kristályos harmat- cseppekhez hasonlóan, hirdet­ve a Szépség himnuszát. Le­sem az ajkat, amely tárháza a pompás allegpettófcnak, an- I damtéknak, fortissimóknak és mindenféle kottaíejeknek, s amelyből úgy csendül ki a leg­magasabb oé, akár vadász íján a nyílvessző. Lesem az ajkat, amelyen a világ zeneirodalma válik mindennapi kenyérré a beavatottak számára. S amely a leghivatöttabb ilyen szavak megcsendítésére: népzene, kö­zönség. Igen, közönség; közön­ség amely felszáll a muzsika szárnyain a koetraipúnkit, bel canto, fagottszóló, szinkópa és más egyebek világába. Sok ezren lessük, amint a rúzzsal enyhén körvonalazott ajkait végre megnyílnak, s a művésznő aranycsengettyüktől, angolkürttől és nagybőgőtől zengő hangja megszólal: — Jónapot... íme tanúi lehettünk a ter­mészet csodálatos művének: a nagy hang nagy szellem­mel is párosuk Milyen mély bölcsesség, igazság és finom megérzés nyilvánul meg eb­ben a szóban! Mert valóban jó nap ez a mai, * Ipari munkatársunk A 424-es hatalmas mozdony- kolosszus masinisztája meg­húzta a síp szelepét, ami utat nyitott a hengerek, a csőala- gútak labirintján áttörő sis­tergő gőznek. Az utolsó, ramge r'áttel jövesztett lapát tatai sze­net még behajította a fűtő, de ez már afféle ünnepi aktus volt. Szimbólum. Mint amikor a városatya elvágja a nemzeti színű szalagot, hogy az ünnep­lő közönség ráléphessen, átal- mehessen az új hídon. Ebben az ünnepi pillanat­ban a csillogó sínpár volt a híd és az egy lapát tatai szén az olló, ami utat nyitott a kar ár­ból előrobogó 424-esnek. De már fel is tűnt a mozdoni, ló­gott: elülső pulmannkter a Ganz-MÁVAG remei e. Mintha a tervező és a de­letes dolgozó együtt c ál­modta volna meg -n masszív konstrukció á .isit lehessen tudni, talán ;iii beleálmodták az egykori. . ér­kező nagy művésznőt is Talán? — Hiszen a dupla rugózatú alváz, az alumin um bordázat, a laticelpárnás ülő­kék, a rézkallantyús kapasz­kodók, az illemhely Brixol szagtalanítója, mind-mind a zsenialitás, a grácia, az em­beri tapintat szülöttei. Aztán? Aztán még egy rö­vid sípjel és az acélkolosszut remegve megáll Hát megérkezett.. „ Mezőgazdasági tudósítónk Sporttudósítónk De bücfangos, de ostorpattintós jó ma­gyar neve van a lel­kemnek. Aztán nem­csak a neve ám! A kontyától a topánká- jáig minden olyan táj jellegű rajta. Lám csak az irha­bundája. Megesküd­nek rá, hogy a bot- szöcskepusztai állami gazdaság birkái bán­ják. Aztán az a nagy buksza a hónaalja alatt? Miért ne lehet­ne, ha Tehet, bara­nyai disznóbőrbül az is. Hisz nem rég döglöttek meg. az „Uccu bizony”tsz előhasú disznói. • A kardigánja? Nem tudcrm ki volt az a kozmopolita, aki rá­fogta, hogy ausztrál gyapjú. Az dm az anyja kínja. Bara­nyai fésűs az, innét látom. Na az lehet, hogy a poinádéja kül­földi, de ne mondja nekem senki, hogy a szájpingálója „Ope­ra” gyártmány Bara­nyai bibortetűből va­ló az is. A topánkáia? Va­laki azt mondta, ere­deti antilop. Eredeti ám a, — majd mit mondtam miije, ügy látszik, az atyafi nem látott még kecs­kebőrt. Szóval baranyai a telkem, ha el is szár­mazott innen. Már a csapat felállításából is látna, bog? nem akármilyen a partner. A kapus, a hátvédek, és a feéesetpár olya» svájci reteszt alkalmaztak nagyhirfceien, hogy azon bajosan juthat át egyetlen avatatlan. A csatársor apró zászlókkal, virágcsokrok» kai feszülten várja a sípszót — Nna! Eihang» zott! S a közönség egetverő óvációja közbe® máris a felezővonalra lép a nemes partner. Átveszi a csokrot, egy kicsit bemelegít, aztán egy ügyes testcsellel átjátszás a «apatkapj» lányt, aki ügyetlen taktikával át akarta ölelné. A bíró, nagyon helyesen, az «MnysaabályS alkalmazta, és nem fújta le az akciót. ^ A kapussal már könnyű dolga voít. Rámeweuy^ gott, kezébe nyomta a csapatkapitánytól ka= patt virágcsokrot és amíg szegény észbefcapotfy rég túljutott a gólvonalon. — 0:1 ~ , " Sajnos, mire a csapat és a közönség &&> ocsúdott volna, kocsibavágta magát én eivo«= nult a rejtekhelyre. Na, mi aztán jó pofára estünk, Rendőrségi tudósítónk A művésznőnek hat bőrönd­je, három kézitáskája volt a poggyászában és négy darab gyűrű az ujján. Mint megtud­tuk, otthon még van több gyű­rűje is, közülük háromban gyémántkő, platina foglalat­ban. Mindezt azonban becsü­letes munkával szerezte, elő­élete büntetlen. A művésznő fogadásán ti­zenkilenc hivatalos személy je­lent meg. A fogadás ünnepé­lyesen zajlott le, könnyen vég­zetessé válhatott volna a tu­multus a pályaudvaron, de nem vált azzá, mert nem vol­tak olyan sokan. Óvakodjunk a közlekedési balesetektől és tartsuk be a KRESZ-t. (Nem­régiben is elütött a 2584/45. sz. mozdony egy 97 éves tófalvi lakost, mert az szabálytalanul. 85 fokos szögben haladt át az úttesten!) A város ünnepélyes tiszte­lettel várja a művésznőt. Fo­gadtatására fellobogózhattuk volna a házakat, de ez nem 1 vált szükségessé, mert a mű- .vésznő úgysem látja a háza­kat. Mint kiderítettük, csukott, négykerekű, Moszkvics gyárt­mányú taxin halad át a váro­son, a szállodáig, ahol is abla­kai a hátsó világítóudvarra nyílnak. Ez talán kényelmet­len abból a szempontból, hogy reggeltől estig villanyt kell égetni, viszont kényelmes és A DUNANTÜLI napló „melléklete” a Magyar Sajtó Napja alkalmából. Megjelenik évente egyszer. (Szerkeszti a szerkesztő bi­zottság, olvassa az olvasó bi­zottság, nevet rajta a nevető bizottság, helyreigazítja a hely­reigazító bizottság)* hasznos, mert nem lehet be-1 mászni az ablakon. Ha esetleg j erre sor kerülne. (A napokban | előfordult egy haso.űó eset: I H. F. 32 éves büntetlen elő­életű huligán bemászott fele­sége ablakán, és a szerencsét­len asszonyt sodrófával kény­szerítette vacsorafőzésre. A mentők a II. sz. Idegklinikára szállították.) Egyszóval a város készen áll a művésznő fogadtatására, hi­szen ismeri és szered Szkele­pitnyák Milit, aki Budafokon született, anyja neve Bilinyec Stefánia, családi állapota haja­don, újraoltási bizonyítványá­nak száma 15797/1932. Szüle­tési évét — tudjuk, hogy ez is mélységesen izgatja városunk művészetkedvelő olvasóközön­ségét — ezúttal nem birtok kinyomozni.. „ A családi és gyermekrovai szerkesztője Elcsituft a vonaikerékek za­katolása, s a szemeiket könny fátyolozza el. Az enyémet is elfátyolozta, Kedves Olvasói nem is látok semmit, de to» dom, hogy ezekben a pillana­tokban a művésznő is ugyan­azt érzi amit én. Mert a mű« vésznő nagy gyermek- és állat­barát. Ezt tudom róla. e es nékem elég. Lehet-e emberről ennél szebbet mondani?!?,.« (pont, kérdőjel.) Szeretném elvinni a művész» nőt valahová. Valahová, ahol meghatott szemünket legelész® barükákon, játszadozó gyerme­keken pihentetnénk, Mily szép ás lenne! i A fotoriporter is kirohant az állomásra* Ó így látta: — Ejnye, most vettem csak észre, hogy a fogadás a vág«® aiKsík oldalán volt.... . ___„,,í ! ? V asboltban? ! Fűszer üzletben? | Patikában? í IS EMU \ Cipő* a cipiiolfa | Bő választóik I Mőses nyári cip<3kbeb ,

Next

/
Thumbnails
Contents