Dunántúli Napló, 1962. december (19. évfolyam, 281-305. szám)
1962-12-07 / 286. szám
é NIAPLÓ 1962. DECEMBEE % i Olvassák el!... (vezércikk) Ma, amikor a szocializmus előestéje, s a kommunizmus hajnalpírja szórja ránk éltető sugarait, mindanaiyiimkat áthat a felelősségérzet. Tettünk-e valamit érte? Ha tettünfk. mit tettünk, ha nem tettünk, mit nem tettünk. Mert azt minden becsület«! dolgozó tudja, át>- érzi és kiértékeli, hogy valamit tenni kell. Be mit?! Ez itt a kérdés. Hiszen elcsépelt közhely ma már, ha csak azt mondjuk: — Dolgozni! — Dolgozni! — Dolgozni! Vajon elég ennyi? Nem, nem elég! Mindem lényeg lényege ebben a kérdésiben az: •— hogyan dolgozni? Mert dolgozni így is lehet, úgy is lehet, sokféléképpen lehet. Mi pedig csak egyféleképpen dolgozhatunk — szocialista módon! Na már roost. Mi kell ahhoz, hogy valóban szocialista módon dolgozzunk? ügy véljük, erre csak egyetlen helyes válasz van: — nem kapitalista módon dolgozni Igen ám, de ebből az következik: — hogyan kell nem kapitalista módon dolgozni? Együgyű válasz lenne, hacsak annyit mondanánk rá: Tanulni! Tanulni! Tanulná! Ment tanulni így is lehet, úgy is lehet, sokféleképpen lehet. Mi pedig csak egyféleképpen tanulhatunk; szocialista módon! Ugye egyszerűnek tűnik. Pedig korántsem egyszerű, mert nem adják ingyen azt sem, hogy szocialista módon tanuljunk. Mert alihoz, hogy szocialista módon tanuljunk, ahhoz szocialista módon kell élnünk. És ezzel már helyben is lennénk. Szocialista módon csak úgy élhetünk, ha szocialista módón dolgozunk. Viszont ahhoz, hogy szocialista módon dolgozzunk, csak egyetlen járható ütünk van: szocialista módon tanulni. Ezekután csúcsosodhat csak ki a fentebb felvetett főgondo- lat. Tettünk-e valamit annak érdekében, hogy szocialista módon éljünk, dolgozzunk, tanuljunk. Ha tettünk, mit tettünk, ha nem tettünk mit nem tettünk. Mert azt minden becsületes dolgozó tudja, átérzí és kiértékeli, hogy valamit tennie kell. De mit?! — ez itt a kérdés. Retten Etel: Csók Cuppanik számon, izzik minden, helóg a gyöngyöm, meglendítem, 'tálamra dobom. Ver] a hátam. Csókolj, csak csókolj :rtó bátran! Csókolj csak forrón, fázik a hátam! Borzongő gyönyör Egy pongyolában!,.. Vége. f I» I» <> J A nagy riport j kombájn megy a búzában, az újságíró mag az autó '* ban. Azt mondja az if>ari rovat munkatársa a mezt,- | -tazdasági rovat munkatársának: — Nézd, arat a kombájn, — Látom. Nem újság. — De, esik az eső és úgy arat. A gépkocsi megáll. A mezőgazdasági újságíró kiugrik, mint aki nagy témát lát. Egy-két lépés után megtorpan, lassan vi*z- I szabcllag. — Mi történt? Nem írod meg? — Nem érdekes. Hát nem látod, hogy esernyő van a tenm- bájnos jölött?---------------«fe ----Jó tanács Jó szívéről, humanizmusáról íeledékenységéről, szórakozottságáról közismert és mindnyájunk által, nagyra becsült rovatvezetőt napjában rengeteg panaszos keresi fel a szerkesztőségben, A reggeli lapmegbeszélés után körülnéz a szobában, ott van-e minden munkatársa, aétám kitekint a folyosóira, ott van-e mindem panaszosa? Minden rendben, nem hiányzik senki. A munkatársak elrobognak, a panaszosok maradnak. Az első egy idős néni j nyugdíj ügyben, a következő egy feltaláló, utána egy életművész, majd egy hegedű- művész következik. A nénike leül és mondja: — Kedves Szerkesztő Ur segítsen rajtam nem tudok én ekkora nyugdíjból megélni... A feltaláló; *— Szerkesztő Uram! A gőzgépet már régen feltalálták, csak egy a probléma, tüzelőanyagra is szükség van, hogy a vízből gőz legyen. S az én találmányom ugyebár a semmiből estimái vizet, illetve a vízből csinál semmit... a feltaláló társaim üldöznek kiforgatnak ,., Az életművész: — Én a nagyapáin leánya vagyok... Nekem nincs jogom élni Szerkesztő Ur? Tessék, hívja fed a 89-72-őt és intézze el kérem. Micsoda dolog ez a népidetmokrác iában, egy becsületes nagyapja lánya.. ä A hegedűművész; — Irigyek rám a kollégák. A Szerkesztő Ur fogja a telefont és telefonál!. Sortra veszi az illetékeseket. Közben a nénike sorol ja a magáét, a többi pedig az övét. A Szerkesztő Ur hol ide, hód oda bólogat. Nincs szíve nemet mondani, vagy nemet bólintani. A néni szívszorongva rebagi: — Hát pusztuljon ed az ilyen beteges öregasszony? — A Szerkesztő Ur arra is bólint. A mama pedig oeszeroekadtan zokogni kezd. csak: ÉRDEKES A DÉDÁSZ közli, hogy vasárnap, szeptember 7-én a következő városrészekben lesz áramszünet: Patacsi dűlő, Uj- Mecsekalja, III. kerület eleje, a II kerület vége, az I. kerület közepe és attól lefelé a végéig, valamint a Dózsa Tiszti Iskola és a Kossuth Lajos utca által határolt északi negyed harmadik negyedétől balra eső területek. Ezenkívül Pécs városa, a pécsi járás egész területe és Baranya megye. Más nincs.f *-•. — Figyeled, Elemér, ha leoltjuk a villanyt, akkor is feló- ros a víz. Erb János raja Híreket gyűjtök ÍJ a nem szerzek egy hírt, fuccs a havi prémiumnak. Gyor11 sem veszem hát a telefonit — Hadló! Napló vagyok! Mondjanak már egy hírt — Csendes napunk van. Két motoros összecsókolózott; a sugárúton, a pótolások szörnyethaltak. Említésre sem méittó ... Borzasztó — gondolom, — mert ebben a nagy városban még a Tisztítószer Művek igazgatója is borús: — Termelési adatokat nem közölhetek, mert abból kiszámíthatják, hogy mennyi szennyese van a városnak. Aztán még teregetnék is. Az Élelmiszer Ellátó Körönt főelőadója nyájas és jóságos: — Szenzáció aranyosom! Megérkezett a különlegesen illatosított pálpusztai a karácsonyi ünnepekre, aimdkoris a gyanta tűrhetetlen szagát elűzendő, különösen ajánlatos e sajtféleség fogyasztása... A Bőrkikészítő Vállalat? ■— Hírt? — csattan az igazgatónk a telefonba, — Éppen elegünk van a külföldi küldöttségekkel. Az előbb kísértem ki az eszkimókat és minden percben befuthatnak a nagyárpádiak. Hívjanak máskor! Éppen azon tanakodom, hogy melyik remek információból kerítsek alapos tájókoztaitást a kedves olvasó számára amikor egyik kolléga véget vet iépelődésemmék. — Valami van a Póter-Pál aknánál — marxija. — Ez kell nekem! Nagy elhatározással cdatoppamck Totál Alajos élé: — Hallom ötmilliós a kár. Totál Alajos gyanakodva végigmér. — Ugyan, minek erről írni? Éppen elég bajunk, hogy a szél elvitte a füstezagot. Vegye tudomásul, maga itt nem látott, nem hallott semmit. Itt nincs tűz. Ne tiáaí-tilaf, amíg jókedvemben vagyok! Értem az okos szót, de mennyire értem. El is kotródéin a Péter-Pál akna környékéről. És maradok a sajtos hír mellett. Végeredményben nem utolsó dolog, hogy lesz elegendő pál- pusztai karácsonyra. Az viszont kellemetlen lehetőség, hogy a sajtszagitól is 'szimatot kaphat az ellenség. Eh! Jobb lesz erről is hallgatnom. Nincs hát más választásom, ÉHten -ve&ed tearibal pnemcsi! Sajnálatom, kedves olvasó! Változatok egy témára Szkelepitnyák Műi, a neves művésznő átutazóban meglátogatta városunkat is. A nagy eseményre, a művésznő érkezésére kivonultak az újságírók, s aztán ki-ki megírta az erről szóló tudósítást. Megírta a kultúrrovat, az ipari rovat, a mezőgazda- sági és sportrovat munkatársa, megírta a rendőrségi tudósító és a szociális ügyekkel foglalkozó munkatárs. A tudósításaikat az alábbiakban adjuk közre. A kultúrrovat munkatársa Szívünk dagadozik az őszi széiben: az örömtől meg a büszkeségtől. A világhírű művészinő városunkban! Látná fogjuk ihletett fényben izzó szemeit, halGani muzsikáló hangját, amelyben benne zeng egész repertoárja... Itt van!... Óriási ováció, a nép ujjong, éljenez, tombol, lelkesedik, csak egyesek törekednek a vonat lépcsői felé. fittyet hányva a pillanat ünnepélyességének. (Tenni kellene már valamit kultúrforradal- munfc e gátatvetői ellem, akik semmibe veszik eredményeinket és saját kicsinyes dolgaik után futkosnak olyan percekben, amikor minden aggál yos- fcodót el kell, hogy némítson a meghatódás...) Lesem a művésznő ajkát, miiként leste azt egész Európa a turné forró estéin át. Lesem az ajkat, amelyről hangok gurulnak le kristályos harmat- cseppekhez hasonlóan, hirdetve a Szépség himnuszát. Lesem az ajkat, amely tárháza a pompás allegpettófcnak, an- I damtéknak, fortissimóknak és mindenféle kottaíejeknek, s amelyből úgy csendül ki a legmagasabb oé, akár vadász íján a nyílvessző. Lesem az ajkat, amelyen a világ zeneirodalma válik mindennapi kenyérré a beavatottak számára. S amely a leghivatöttabb ilyen szavak megcsendítésére: népzene, közönség. Igen, közönség; közönség amely felszáll a muzsika szárnyain a koetraipúnkit, bel canto, fagottszóló, szinkópa és más egyebek világába. Sok ezren lessük, amint a rúzzsal enyhén körvonalazott ajkait végre megnyílnak, s a művésznő aranycsengettyüktől, angolkürttől és nagybőgőtől zengő hangja megszólal: — Jónapot... íme tanúi lehettünk a természet csodálatos művének: a nagy hang nagy szellemmel is párosuk Milyen mély bölcsesség, igazság és finom megérzés nyilvánul meg ebben a szóban! Mert valóban jó nap ez a mai, * Ipari munkatársunk A 424-es hatalmas mozdony- kolosszus masinisztája meghúzta a síp szelepét, ami utat nyitott a hengerek, a csőala- gútak labirintján áttörő sistergő gőznek. Az utolsó, ramge r'áttel jövesztett lapát tatai szenet még behajította a fűtő, de ez már afféle ünnepi aktus volt. Szimbólum. Mint amikor a városatya elvágja a nemzeti színű szalagot, hogy az ünneplő közönség ráléphessen, átal- mehessen az új hídon. Ebben az ünnepi pillanatban a csillogó sínpár volt a híd és az egy lapát tatai szén az olló, ami utat nyitott a kar árból előrobogó 424-esnek. De már fel is tűnt a mozdoni, lógott: elülső pulmannkter a Ganz-MÁVAG remei e. Mintha a tervező és a deletes dolgozó együtt c álmodta volna meg -n masszív konstrukció á .isit lehessen tudni, talán ;iii beleálmodták az egykori. . érkező nagy művésznőt is Talán? — Hiszen a dupla rugózatú alváz, az alumin um bordázat, a laticelpárnás ülőkék, a rézkallantyús kapaszkodók, az illemhely Brixol szagtalanítója, mind-mind a zsenialitás, a grácia, az emberi tapintat szülöttei. Aztán? Aztán még egy rövid sípjel és az acélkolosszut remegve megáll Hát megérkezett.. „ Mezőgazdasági tudósítónk Sporttudósítónk De bücfangos, de ostorpattintós jó magyar neve van a lelkemnek. Aztán nemcsak a neve ám! A kontyától a topánká- jáig minden olyan táj jellegű rajta. Lám csak az irhabundája. Megesküdnek rá, hogy a bot- szöcskepusztai állami gazdaság birkái bánják. Aztán az a nagy buksza a hónaalja alatt? Miért ne lehetne, ha Tehet, baranyai disznóbőrbül az is. Hisz nem rég döglöttek meg. az „Uccu bizony”tsz előhasú disznói. • A kardigánja? Nem tudcrm ki volt az a kozmopolita, aki ráfogta, hogy ausztrál gyapjú. Az dm az anyja kínja. Baranyai fésűs az, innét látom. Na az lehet, hogy a poinádéja külföldi, de ne mondja nekem senki, hogy a szájpingálója „Opera” gyártmány Baranyai bibortetűből való az is. A topánkáia? Valaki azt mondta, eredeti antilop. Eredeti ám a, — majd mit mondtam miije, ügy látszik, az atyafi nem látott még kecskebőrt. Szóval baranyai a telkem, ha el is származott innen. Már a csapat felállításából is látna, bog? nem akármilyen a partner. A kapus, a hátvédek, és a feéesetpár olya» svájci reteszt alkalmaztak nagyhirfceien, hogy azon bajosan juthat át egyetlen avatatlan. A csatársor apró zászlókkal, virágcsokrok» kai feszülten várja a sípszót — Nna! Eihang» zott! S a közönség egetverő óvációja közbe® máris a felezővonalra lép a nemes partner. Átveszi a csokrot, egy kicsit bemelegít, aztán egy ügyes testcsellel átjátszás a «apatkapj» lányt, aki ügyetlen taktikával át akarta ölelné. A bíró, nagyon helyesen, az «MnysaabályS alkalmazta, és nem fújta le az akciót. ^ A kapussal már könnyű dolga voít. Rámeweuy^ gott, kezébe nyomta a csapatkapitánytól ka= patt virágcsokrot és amíg szegény észbefcapotfy rég túljutott a gólvonalon. — 0:1 ~ , " Sajnos, mire a csapat és a közönség &&> ocsúdott volna, kocsibavágta magát én eivo«= nult a rejtekhelyre. Na, mi aztán jó pofára estünk, Rendőrségi tudósítónk A művésznőnek hat bőröndje, három kézitáskája volt a poggyászában és négy darab gyűrű az ujján. Mint megtudtuk, otthon még van több gyűrűje is, közülük háromban gyémántkő, platina foglalatban. Mindezt azonban becsületes munkával szerezte, előélete büntetlen. A művésznő fogadásán tizenkilenc hivatalos személy jelent meg. A fogadás ünnepélyesen zajlott le, könnyen végzetessé válhatott volna a tumultus a pályaudvaron, de nem vált azzá, mert nem voltak olyan sokan. Óvakodjunk a közlekedési balesetektől és tartsuk be a KRESZ-t. (Nemrégiben is elütött a 2584/45. sz. mozdony egy 97 éves tófalvi lakost, mert az szabálytalanul. 85 fokos szögben haladt át az úttesten!) A város ünnepélyes tisztelettel várja a művésznőt. Fogadtatására fellobogózhattuk volna a házakat, de ez nem 1 vált szükségessé, mert a mű- .vésznő úgysem látja a házakat. Mint kiderítettük, csukott, négykerekű, Moszkvics gyártmányú taxin halad át a városon, a szállodáig, ahol is ablakai a hátsó világítóudvarra nyílnak. Ez talán kényelmetlen abból a szempontból, hogy reggeltől estig villanyt kell égetni, viszont kényelmes és A DUNANTÜLI napló „melléklete” a Magyar Sajtó Napja alkalmából. Megjelenik évente egyszer. (Szerkeszti a szerkesztő bizottság, olvassa az olvasó bizottság, nevet rajta a nevető bizottság, helyreigazítja a helyreigazító bizottság)* hasznos, mert nem lehet be-1 mászni az ablakon. Ha esetleg j erre sor kerülne. (A napokban | előfordult egy haso.űó eset: I H. F. 32 éves büntetlen előéletű huligán bemászott felesége ablakán, és a szerencsétlen asszonyt sodrófával kényszerítette vacsorafőzésre. A mentők a II. sz. Idegklinikára szállították.) Egyszóval a város készen áll a művésznő fogadtatására, hiszen ismeri és szered Szkelepitnyák Milit, aki Budafokon született, anyja neve Bilinyec Stefánia, családi állapota hajadon, újraoltási bizonyítványának száma 15797/1932. Születési évét — tudjuk, hogy ez is mélységesen izgatja városunk művészetkedvelő olvasóközönségét — ezúttal nem birtok kinyomozni.. „ A családi és gyermekrovai szerkesztője Elcsituft a vonaikerékek zakatolása, s a szemeiket könny fátyolozza el. Az enyémet is elfátyolozta, Kedves Olvasói nem is látok semmit, de to» dom, hogy ezekben a pillanatokban a művésznő is ugyanazt érzi amit én. Mert a mű« vésznő nagy gyermek- és állatbarát. Ezt tudom róla. e es nékem elég. Lehet-e emberről ennél szebbet mondani?!?,.« (pont, kérdőjel.) Szeretném elvinni a művész» nőt valahová. Valahová, ahol meghatott szemünket legelész® barükákon, játszadozó gyermekeken pihentetnénk, Mily szép ás lenne! i A fotoriporter is kirohant az állomásra* Ó így látta: — Ejnye, most vettem csak észre, hogy a fogadás a vág«® aiKsík oldalán volt.... . ___„,,í ! ? V asboltban? ! Fűszer üzletben? | Patikában? í IS EMU \ Cipő* a cipiiolfa | Bő választóik I Mőses nyári cip<3kbeb ,
