Dunántúli Napló, 1962. december (19. évfolyam, 281-305. szám)

1962-12-04 / 283. szám

1M2. DECEMBER 4« NAP16 3 Ú 3 RAKTÁRAK December 3-án kerül műszaki átadásra a Megyeri úti ruházati raktárak első egysége, majd előreláthatólag 15-én üzembe Is helyezik. Már ez az új 3000 négyzetméternyi rakfelületű raktár­egység is enyhíteni fogja némileg a pécsi raktárgondokat. ' Kft gáztüzelés! kemencét kap a pécsi Sütőipari Vállalat A Pécsi Sütőipari Vállalat két gáztüzelésű kemencét kap még ebben a hónapban. A két kemence értéke min tégy négy­százötvenezer forint. A két ke­mence berendezést a jövő esztendő első negyedében sze­relik fel és helyezik üzembe. A Pécsi Sütőipari Vállalatnál jól bevált a gázfűtési kenyér­sütő kemence, s a most besze­relésre kerülő két gázkemen- cét kizárólag aprósütemények előállítására használják. Bgy- egy gázkemence naponta mint­egy hetvenezer aprósüteményt képes kisütni. A tervek szerint a két gázkemencét május el­sején állítják üzembe. A két kemence belépésével lényege­sen jobb lesz Pécs aprósüte­ménnyel való ellátása. Szakszervezeti küldöttség utazott Ghánába A Ghánái Közlekedési Szak- szervezet meghívására Accrá­ba utazott Földvári Aladár, a Közlekedési- és Szállítási Dol­gozók Szakszervezetének főtit­kára és Bognár Ferenc, a SZOT nemzetközi kapcsolatok osztályának munkatársa. A küldöttek résztvesznek a gha- nai testvér szakszervezet II. konferenciáján, közlekedési üzemeket látogatnak meg, megtárgyalják a szakszervezeti munkakapcsolatok és tapaszta­latcsere további kiépítésének módszereit. A villányi vörös világhírnevéért Az idei szüretkor vizsgázott az új feldolgozó üzem is. ahol elsősorban kék szőlőt dolgoz­nak fel. A korszerűen felsze­relt óriási üzem kapacitását még nem ismerik. Volt olyan nap, hogy 7 vagon szőlő is át­futott az üzemen. Ma még min denesetre nem lehet kihasznál­ni. Azonban évről évre na­gyobb területek fordulnak ter­mőre. Jövőre 38, azután követ­kező évben pedig 100 hold lesz a termőre fordulás. A szőlő- feldolgozó üzem már a várható felfutáshoz készült, a villányi 14 000 hektós pince azonban hamarosan szűk lesz. s nem fe­dezi majd a szükségletet a két egyenként 2000 hektós siklósi i pince sem. Előreláthatólag a villányi pincét fogják még to­vább bővíteni. Addig persze még nagyon j sok a teendő, hiszen az (a bor I ami majd nem fér el a “villá­nyi pincében ma még csak olt­vány s tavaszra ültetik ki a földbe. A Villány—Siklósa Gaz­daság óriási szőlőtelepítéseihez saját magát látja el oltvány- nyal is. Évente 3 millió olt­ványt készítenek. Hárslevelű, kadarka, és oppartó Oltvány­ból több mint fél milliót ad­nak át központi készletbe, cse­mege oltványból pedig 100 000 darabot értékesítenek. Igen sókat kell még fáradoz­ni a villányi vörös jó hírnevé­nek megteremtésén. Uj módsze­reket, metszési módokat kell bevezetni, s általánossá tenni a széles, 3 méteres sorú ma­gas kordonog ón. Lansmoser módszert, amelynek az az elő­nye, hogy géppel tökéletesein művelhető, a talajmunka és a növényvédelem teljesen gépe­síthető. kiküszöbölhető a sok kézi munkát igénylő kötözés is. A korszerű szőlőtermesztés évről évre nagyobb termésho­zamot biztosít s a mennyiség rangot, világhírt jelent a villá­nyi vörösnek. ÍGÉRJE MEG ÁDÁM... Á sok taposástól elolvadt a hó és bokáig érő latyak van az úton. Kopasz fák és szürke épületek sorakoznak az István-akna felső részén. Az utolsó három az akna munkás- szállása. Nyomasztóan szürke épületek, legalábbis kívülről azok. Belülről valamivel színe­sebbek, de nem sokkal. A gondnoki iroda az első Lépcső- házban van, portásfülkeszerű ablakkal néz a folyosóra. So­kan vannak bent, ebédjegyet váltanak a lakók az év utolsó hónapjára. Fiatal emberek, nősök és nőtlenek, közeliek és távoiiak. Szőkék és feketék, alacsonyak és magasak, véznák és izomko­losszusok. Testvérek és idege­nek ... Sok mindenben egyfor­mák és sok mindenben külön­bözőek. Az a cingár legény, aki bordó színű melegítő felső­ben áll és számolja az ebédje­gyét, az Alföldről került a bá­nyába. Hat éve itt dolgozik, tavaly nősült, a félesége Sze­geden lakik, ott is dolgozik. Pécsett szeremének leteleped­ni, ő maga bányász marad vég legesen. A pénzük is együtt van a nagyon hiányzó családi fészekre. Érdekes embet. Arról beszél, hogy milyen szép a Krím fél­sziget, gyönyörű a jaltai kong­resszusi palota és megszámlál­hatatlan sok kép van a moszk­vai Tretyakov képtárban. Két évvel ezelőtt 20 napot töltött a Szovjetunióban. Megkérdeztem tőle, hogy milyen iskolai vég­zettsége van. A válasz: Négy általány. Meglepődöm. S mégjobfoan meglepődöm, amikor elmond­ják, hogy a munkásszállóban sokan még ími-olvasni sem tudnak, például a két Schnei­der testvér is analfabéta. W arga bácsival, a szállás ’ köztiszteletben álló gond nokával megyünk át a szom­széd épületbe Tompán kopog a mankó vége a lépcsőn. Egyik lábát gyermekkort baleset kö- vetkezitében vesztette el. Be­nyitunk a 6-os szobába. Két ember fekszik az ágyon, a pok­róc a fejükre van húzva. De nem is kell felkelteni őket, a zajra felemelik fejüket Az egyik ágyban Schneider Ádám, a másikban Seres Imre nyúj­tózkodik. Nem kerülgetem a kását, de nincs is idő rá, mert Schneider néz rám én meg őrá. Valamelyönknek szólni kell, ö csak néz. — Igaz-e, hogy se írni, se ol­vasni nem tud? — kérdem tőle Hosszú nyakát mégjobban megnyújtja, hullámos, szökés haját lesimítja és lákonikus rövidséggel válaszol. — Igaz. Nagynehezen, apró kérdezz- felelek módon tudom meg, hogy valamikor Ujpetre mel­lett a Kréczi-pusztán laktak és anyjuk egyedül tengette a né­pes család életét, mivel a csa­ládfő odamaradt a háborúban. Alig győzte szegény asszony a gyerekeket élelemmel, ruhával pedig még úgyse. Az iskola ta­lán eszükbe sem jutott. Min­den gyerek írástudatlan ma­radt. A két fiú, Ádám és István 18—19 éves korukban kerültek az István-aknára csillésnek. Most is ott dolgoznak és nem is akarnak megválni a bányá­tól. Panasz nincs rájuk, leg­alábbis a munkájukra nincs. Ádám nemrég töltötte be a huszonhatodik évet, nős, két kis gyermeke van, egv fiú és egy leány. Lapáncsán laknak, oda jár hetenként, vagy két­hetenként rövidke látogatóba. István nőtlen, huszonöt éves. Mindketten jóvágású, életerős fiatalemberek. it kérdezzek? Hirtelen nem jut eszembe sem­mi. Beszélek az írásról, az ol­vasásról. Próbálok a szívére, a lelkére hatni. Szeretnék egy parányi szikrát csiholni, hát­ha ... Néha rám néz, de in­kább az ágyvégét szemléli. Varga bácsi és Seres Imre bó­logatnak, aztán ők is beszél­nek. Segítenek. — A Pista öccse sem tud írni és olvasni? — folytatom a kérdezz-felelek beszélgetést. — Az se. — Egy napig sem jártak is­kolába? — Azt se tudom, milyen be­lül az iskola. Pistával próbál­koztak Lapáncsán, de nem mentek vele semmire. Nem tudták megtanítaná. — Katona volt-e? Ott meg­tanítják írni olvasni az analfa­bétákat. Igaz? — Ott se mentek vélem sem­mire. Egyik gyerek megtaní­tott, hogy kell a nevem leírni. Leírjam? — írja. — mondom és nyúj­tom a jegyzetfüzetemet. „Mi­niszteri aláírás” kerül az üres lapra, az Ádámot még csak el lehet olvasni. — Ki írta a leveleit, amit » feleségének küldött? — Az a gyerek, aiki a’ alá­írást megtanította. Most meg az Imre — mutat a szomszé­dos ágyra, ahol Seres Imre fekszik. — Tegnap is kapott a felesé­gétől egy lapot Én olvastam fel neki. — mondja Seres. — Azt írta, hogy nem jönnek be a fizetésért, de szombaton vár­ják haza. A gyerekekről is írt hogy jól vannak, sokat emle­getik az apukájukat. — Úgy hallottam, hogy néha félrevezetik a levélíráskor is a válasz felolvasásakor? — kérdem. Csak annyit válaszol, hogy nem igaz. Seres újból közbe­szól: — Gazember, aki olyat csi­nál. _ I tt a munkásszálláson * volna lehetőség a ta­nulásra. Nem szóltak még? — kérdem Schneider ÁdámtóL — Szóltak. De nem érdemes* úgyse mennének velem sem­mire. Meg úgyis mindegy fnár, — Dehogy mindegy. — szólal meg Varga bácsi. — Hiszen még olyan fiatalok mind a ket­ten. Pista is az ivás helyett inkább tanulna. Higgye el Ádám, sokkal jobb lenne. Ígér­je meg Ádám, hogy ha újból kezdődik az iskola, beiratkoz­nak. Együtt fogunk örülni, ha megtanulnak írni, olvasni. Amikor akartam, akkor nem jól osztottak be műszakra és nem is tudtam volna tanul­ni. — Ellenkezik Schneider, s ebben az ellenkezésben némi akarás is van. — De nem mondta, — vágja rá Varga bácsi. — Én megígé­rem, hogy mindent elintézünk, ha beiratkozik. Nem lesz aka­dálya a tanulásnak. Erre sem szólt egy árva szót se Schneider, csak nézett ma­ga elé, az ágyát igazgatta. Gazdagb István Elkészült a Fémipari Vállalat autó-szerviz részlege A Pécsi Fémipart Vállalat­nál elkészült a motor autó­szerviz részleg. Magasnyomású olajozókat, víztisztító berende­zéseket szereltek be, amelyek­nek segítségével az alvázba, a futóműbe befészkelő piszkot is könnyen eltávolíthatják. Ezzel a mosási, tisztítási eljárással jobban előkerülnek a rejtett hibák is, s a kocsik élettarta­mát jelentősen növelni tudják, ha időben ápolják és karban­tartják a motorokat Enyhüléssel újabb havamás közeledik A Meteorológiai Intézet köz­ponti előrejelző osztályán tá­jékoztatásul elmondották, hét­főn a Földközi-tenger térségé­ből enyhébb Légtömegek és na­gyobb arányú feflhősödés in­dult él északkeletnek A Föld­közi-tengert légáramlás meg­érkeztével, valószínűleg már a keddre virradó éjszaka újabb havazás kezdődik a déli me­gyékben. A jelek szerint azon­ban ez a havazás kisebb lesz, mint a novemberi. . Karácsony előtt Kemsén Ha a baranyai állami gaz­daságok szőlőtermeléséről be­szélünk, ezalatt rendszerint a Siklós—Villányi Állami Gaz­daságot értjük. Az állami gaz­daságok : összes szőlőterülete 1350 hold. ebből Villány—Sik­lósé ßÖO^hold s ez a szám ma­gáért beszél. Távlatilag sem 'fejlesztik a többi gazdaság sző­lészetét, a Villány—Siklósi Ál­lami Gazdaság szőlőterülete azonban már 1965-re éléri a 2000 holdat, s azután meg a 2500-at. Történelmi borvidékünkön az országos rekonstrukció keretében, és a gazdaság sa­ját tervei alapján óriási te­lepítési és korszerűsítési munka folyik már évek óta. A villányi részen vörös bort adó fajtákat, opportót, kadar­kát, kékfrankost, a siklósi ré­szen feltár borszőlő fajtákat, j olaszrizlánget, hárslevelűt, leánykát és bánáiti rizlinget te­lepítenek, széies sor távra, ma­gas kordonosan, ami legkor­szerűbb módja a szőlőtermesz­tésnek. Tavaszra újabb 300 holdat fognak ezzel a módszer­rel telepíteni, s ha a 2000 hold telepítésével elkészülnek, meg­kezdik a 7—8 éves, de már most korszerűtlen szőlőik kor­szerűsítését. Nagy munka, nagy beruhá­zás, de megéri, hisz a világon nagyon kevés helyen terem olyan vörös bor. mint Villány­ban, helyesebben a villányi vö­rösbor a maga nemében egye­dülálló a világon. Jó hírneve a világpiacon az utóbbi időben kissé csökkent, de nem minő­ségi okok miatt. A villányi vörös minden nemzetközi bor­versenyről aranyérmet hoz eL Legutóbb Ljubjanában arany­érmet kapott az 1960-as évjá­ratú Medoc Nodr, a budapesti nemzetközi borversenyről pe- d'g 3 aranyérmet hoztak haza az 1961-es évjáratú villányi vörös borok. A minőség telhát éppen olyan jó, mint régen, ellenben a mennyiség erősen csökkent. A világpiacon csak úgy nyer heti e? újra jó hírnevét a vil­lányi vörös, ha a gazdaság évjáratonként nagy mennyi­séget tud eladni - Pillanatnyilag 312 hold termő- szőlője van a gazdaságnak, s bár az idei termés nem volt gyenge — a betervezett 26 má­zsával szemben holdanként 35 mázsát szüreteltek, — a villá­nyi pince még korántsem telt ' tneg borral} Kemsén van egy tér, ami egy városnak sem válna szégyené­re. Ezt a teret körbefogják a házak és ,.készen is vagyunk’’ a faluval. Ebből is látható, hogy megyénk egyik kis közsé­géről van szó, harmincnégy há­za, vagy kétszáz lakója, kétszáz lakójának egy évi termése sem foglal el egy emeletet a „me­gyei magtárban”. Ám amilyen kicsi a község, olyan nagy a gondja, krumpli, kukorica, ré­pa: egy-egy alkalom a keserű­ségre. — Én hallgattam Kádár elv­társ beszédét a kongresszuson, el is olvastam az újságban, de ő nem mondott olyat, hogy a tsz-tagok kedvét el kell venni a munkától — mondja Somo­gyi Gyula a házuk felé vezetve. Kövér, feketekalapos, erös- beszédű ember Somogyi Gyu­la. Bal kezefején egyik ujjának csak a csonkja maradt meg, mégis ezzel a hibás kézzel veri később az asztalt. — Tizennégy hold krumpli volt Kemsén. Munkáját kiosz­tották a tagok között. Minden felszedett mázsa után tíz szá­zalékot Ígértek, prémiumként. Ebből most két százalékot be­szállításra levontak. De a szö­vetkezet minden munkaegység után fizet a tagoknak egy kiló burgonyát még ezen felül. Ab­ból nincs levonás, de a pré­miumból van. így azok, akik nem szedtek krumplit, s nem kapáltak, jobban jártak. Lő­rinc Dezsőnének például mun­kaegysége után járt volna 74 kiló. Abból szállításra — mert volt prémiumos krumplija is — hatvan kilót levontak. A többit haza sem vitte. Alig tart szünetet, belevörö- södve magyaráz tovább. Meg­tudom, hogy a zalátai Petőfi­vel egyesültek január elsején, de az egyesülés nem használt a szövetkezetnek. Mostoha- gyerek lett a kemsei nép, bár a zalátaiak sem éreznek más­képpen. Míg ezeket mondja Somogyi Gyula, nyílik az ajtó és többen lépnek a szobába. Leülnek, hallgatnak, néha bó­lintanak csak helyeslőén. •— Huszonhárom forintot irá­nyoztunk elő munkaegységen­ként, de örülünk, ha tizennyolc lesz. Igaz. tavaly még ennyi sem volt. — így a házigazda. — Gondolja ■ csak el... volt húsz hold fehérbab. Ebből nyolc holdat levágtak fűkaszá­lóval, azt leszántották. A töb­bi összerohadt, mert nem csé­pelték el időben. Persze már a kaszálása sem volt jó, úgy fe­hérlett utána a föld. mintha besózták volna. — A cukorrépát mondja — szól közbe egy fekete fejken­dős asszony, Gyenis Istvánná. — öt gazdáé kint van még a földön, vagy háromszáz mázsa. Egy kiló húsz deka cukor jár minden mázsából, de ha nem szállítják el és csak lepi a hó. akkor abból a cukorból semmi sem lesz!... Hogy én ne szól­jak, mert nem vagyok tsz-tag? ... Nyugdíjas vagyok, az igaz, de a menyem helyett már so­kat dolgoztam a tsz-ben. Meg azon felül is, ha csak lehet el­megyek ... Igen, meg kell mondani, hogy négy-öt vagon kukorica is ott van a hó alatt rakáson, és a vetéssel is el­késtek. Száz—százötven hold van vissza. És a kender? ... Egy része le lett vágva, egy ré­sze le lett szántva. Vagy a ta­karmányrépa, amiből jócskán van a hó alatt. Igaz. hogy nagy része elrothadt, de van még, ami egészséges. Tudja kedve­sem itt dolgozna a nép. külö­nösen az asszonyok. Még lám­pánál-is válogatták a kukori­cát... Nem kell senkit haj­szolni ..... de a vezetőségnek jobban meg kellene fognia a közös vagyonát. — Hallgassanak, most már új elnök van két hónapja, jó szakember, érti a dolgát. De ő sem tud csodát csinálni — eri- titja a többieket Somogyi. — Miért nem adnak mun­kát? Lődörögjünk?... A lcem- seirk két nap alatt kiszedték a répát, amikor megengedték, mégsem szállítják el. Cserjei, beszél az öregasz- szony, kioldja-bekőti kendőjét. — Mennyi munkaegysége van a fiának és a menyének — fordulok feléje. — Hatszáz meglesz a kettő­jüknek. Hogy mit kaptunk ed­dig?.... Hat mázsa búzát, két és fél mázsa árpát, három za­bot, kukoricát kapunk úgy hét­nyolc mázsa körül, de a búza az csak fél ívre szólt a hat má­zsa. Tehén is van otthon, hí­zó is .... Zárszámadáskor tíz­ezer forint körül kapnak a fia­talok. Én havonta kétszázhat­vanat. a nyugdijat. Hogy akkor miért mondom? ... Hát kell, hogy gyümölcse legyen a mun­kának! — Mégis szidják a szövetke­zetét?’ ■— Dehogy szidjuk. Mi még ötvenhatban sem ugrottunk ki. Volt-e valakinek annyi gabona a padlásán, mint a tsz idejé­ben? ... Aligha. Nincs nekünk különösebb panaszunk, lelkem, csak szeretnénk, ha jobban menne. — Hány éves Gyenis néni? — Hatvankilenc. Már déd- mama vagyok. Bizony. Vettem is a dédunokámnak szép kis mackót karácsonyra. Persze, összejövünk itt, gyerekek, ro­konok. Sokan vagyunk. Haza­jönnek ... — Jövőre baromfit fogunk tenyészteni és kertészkedünk, így mondta az új elnök. Én rá is szavaztam. El kell már moz­dítani a holtpontról ezt a szö­vetkezetei. Ezt beszéljük min­dig *- véli Jakab Antal, aki már négyszáz egységet szerzett az idén. — Ilyenkor télen, karácsony előtt kevesebb a munka a föle deken. van időnk visszanézni az évre. Mit csináltunk rosá- szul. mit kell jobban a követ­kező esztendőben — mondia Somogyi Gyula. — Mert hogy gyarapodtunk, azt senki sem vitatja. Csak hát... sok hiba is volt... és ez a nép türelmet­len ... sokat szenvedett régen ... én tudom. Szeretne jobban élni. Karácsony közeleg Kemsén. A harmincnégy ház ablakéi­ban kigyulladnak majd a fé­nyek. És a térről nem a kö­nyörgő fohász száll az égnék, kicsit több kenyérért, jobb tál ételért, nem a tehetetlen em­ber rimánkodása csodás ke­gyekért, hanem az egymás éle­tét segítő emberek véleménye csap össze, jobb sorsot akarva. Minden bíráló szó csak élesíti az ekevasakat. Nem kell félteni a termelő­szövetkezet dolgát Kemsén. SZÜTS ISTVÁ '

Next

/
Thumbnails
Contents