Dunántúli Napló, 1962. december (19. évfolyam, 281-305. szám)

1962-12-30 / 304. szám

9M2. DECEMBER 30. maplA 3 Magyar áNamférffak idveztő táviratai Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának első tit­kára, a Minisztertanács el­nöke és Dobi István, az El­nöki Tanács elnöke a Román Népköztársaság kikiáltásának 15. évfordulója alkalmából üdvözlő táviratot küldött Gheorghe Gheorghiu-Dejnek, a Román Munkáspárt Köz­ponti Bizottsága első titkárá­nak, a Román Népköztársa­ság Államtanácsa elnökének és Jón Gheorghe Maurer- nek, a Román Népköztársaság Minisztertanácsa elnökének. A Mohácsi Bútorgyárban felkészültek a jövő évi feladatok teljesítésére 3 millió szölőoltvóny A Villány-Siklósi Állami Gazdaságban jövőre 3 millió szőlőoltványt készítenek. Ennek zömét a saját szőlő- telepítéseikhez használják fel. A legértékesebb borsző­lőből: Hárslevelűből, Ka­darkából és Opportóból több, mint fél millió olt­ványt adnak át társgazda­ságoknak és az ültetvény­terv Vállalatnak. A termelő- szövetkezetek részére 100 000 csemegeoltványt értékesít 1063-ban a gazdaság. A Mohácsi Bútorgyártan komoly előkészületeket tettünk az 1963. év feladatainak tel­jesítésére. A 37 millió 500 ezer forin­tos termelési terv teljesítése komoly erőfeszítéseket követel a gyár minden dolgozójától, elsősorban azonban a műszaki gárdától, hiszen 5 százalékkal magasabb termelési tervet kell teljesítenünk, minit 1962 év fo­lyamán. A magasabb termelé­si terv teljesítése hathatós mű­szaki intézkedéseket, valamint komoly politikád meggyőző munikát igényel. Vállalatunknál 1962. ér fo­lyamán is a szocialista rnunka- verseny volt a lendítő erő és ezen felül a szocialista brigá­dok derék helytállása biztosí­totta a. tervek maradéktalan teljesítéséi 1963-ban tovább szélesítjük a szocialista mun­kaversenyt, a szocialista brigá­dok létszáméit növeljük. Ter­melési tanácskozásokon rend­szeresen ismertetjük a felada­tokat és azok végrehajtására mozgósítjuk a dolgozóikat. A termelési tervek teljesítésére műszaki intézkedéseket vezet­tünk be ' és az év folyamán újabb műszaki intézkedések Készülődés a Helikonra Az 1963. év májuséban ismét megrendezik a már hagyomá­nyos helikoni ünnepségeket. A most kitűzött pályázati feltéte­lok között több érdekes újítás akad. Ilyen például az is, hogy a vers- és prózaimondás terüle­tén az idén nem kötik meg a fiatalok kezét a témaválasztás­ban. Egyetlen feltétel csak az, hogy a választott három vers közül az egyiknek mai író mü­vének kell lennie. A néprajzi és nyelvjárási pályázaton kívül az idei tanév­ben képzőművészeti pályázatot is hirdetnek: grafikai, illuszt­rációs akvarell, rajz, olajfest­mény és kisplasztikái művek­re. A legjobb művekből Keszthelyen kiállítást rendez­nek. Az irodalmi pályázat sa- jálszerzemónyű vers, irodalmi riport vagy novella beküldésé­ből, illetőleg helyismereti ta­nulmány megírásából áll. A bí­ráló bizottság az irodalmi pá­lyázatnál előnyösen értékeli a fiatalok életéről szóló pálya­műveket. A tavalyinál sokkal kötöt­tebbé tették az irodai,mi szín­padok fellépését. Minden me­gyéből csak egy, a megyei be­mutatón legmagasabb pont­számot elért színpad vehet részt a helikoni ünnep­ségeken. Reméljük, e rendel­kezés külön veszi Pécs megyei jogú várost és Baranya me­gyét. Uj az is, hogy a pályá­zati felhívás közli az irodalmi színpadok bírálati szempont­jait és maximális időtartamát. A szólóénekben egy műdal és egy népdal előadása köte­lező. Opera, operett és dal já­ték részletei, színművek zenés betétjei és táncdal nem szere­pelhet a műsoron — érthetet­len okból. A szólóhangszenesek három csoportban szerepelhet­nek: vonósokként, zongoristák- jkén’ vagy fúvósokként ill. né­pi hangszeresekként Az ének­karok műsora szabad, viszont kötött a szereplési idejük: 12 perc. És éppen az énekkarok szerepeltetése terén mutatkoz­nak vidéken a legnagyobb ne­hézségek. Előírás szerint ugyanis valamennyi énekkar egv napon szerepel, mert szál- láshelyről nem tudnak gondos­kodni. Ez azt jelentené, hogy a i messziről érkező énakkarosok csak autóbusszal és csak a haj­nali órákban indulhatnak Keszthelyre, hogy reggelre ott lehessenek. Mivel az énekkari bemutató estéjén rendezik meg a helikoni díszhangversenyt, amely rendszerint éjfélig el­tart, ez azt jelentené, hogy a pécsi és baranyai kórusok tag­jai vagy számolnak azzal, hogy két éjszaka nem alszanak, vagy pedig nem vesznek részt a ver­senyen. Ez utóbbi esetben csak az a fájó. hogy a pécsi leány- kórusok mindegyike eddig aranyéremmel tért haza Keszt- elyről. Mivel Pécsett már Megalakult a helikoni ünnep­ségeket előkészítő bizottság, célszerű lenne, ha ebben az ügyben felvennék a kapcsola­tot Keszthellyel. Az idén a kamaraegyüttese­ket kivették a zenekarait, cso­portjából Mindkettőnek a mű­sorideje: 15 perc. A néptánc- csoportok létszáma és műsor­száma korlátozott. Fiataljaink legkedveltebb szórakozása, a társastánc is szerepel a prog­ramban. A társasvenseny köte­lező számai: bécsi és angol ke- , ringó, tangó, swing, csárdás, i mambó, bigin, csacsacsa. Meglepetés a szellemi öttusa ; bevezetése. A szellemi vetél­I kedő öt főből álló csapatok részvételével a következő té­makörben ikerül lebonyolítás­ra: politika, természettudo­mány, földrajz—-történelem, irodalom—művészet, termelési gazdasági és kulturális kérdé­sek. A Kulturális Szemle Heliko­ni Ünnepségedre valamennyi dunántúli középiskola jelent­kezhet 1963. február 1-ig. Re­méljük, hogy a pécsi középis­kolák fokozzák eddigi helikoni eredményeiket és ismét elhoz­zák a helikoni vándorserlegek egyikét. <T. I.) bevezetését tervezzük. A leg­fontosabb műszaki intézkedés a nitrolakkozás bevezetése, melynek következtében a gyárt mányok gyártási átfutási ide jé*, csökkentjük, a termeié kenységet növeljük. A nitro­lakkozás bevezetése gazdasá­gos, nem beszélve arról, hogy * i ai országban egyedülálló kí­sérletei folytatunk a gyár­tandó bútorok fényezett fe­lületének nitrózás útján tör­ténő magasfényűvé tételére Ezáltal a hagyományos scheH- Uikkpolitúrozás, amely igen sok kézierőt igényel, nagy­mértékben csökken vállala­tunknál. A másik műszaki in­tézkedés a korábban kézi erő­vel végzett enyvfeihordás gé­pesítése. Az enyvfelhordó gép már az év elején megérkezik, az enyvkeverő februárban ré­szül eL Üzembe helyezésük után már az első negyedévben növekszik a termelékenység, komoly mértékű anyagmegta­karítást érünk el, de a gyárt­mányok minőségének javulása is várható. Elkészült az 1963. évi újítá­si feladatterv is, melynek min­den célkitűzése a termelés és termelékenység növelésére, va - la mint az önköltség csökken­tésére irányul. Vállalatunk gondoskodott arról, hogy 1963 év folyamán a bútorválaszték is bővüljön. 1963-ban 1560 darab három­részes Mohács kombináltszek- rényt, 3740 hétdarabos kárpi­tozott garnitúrát, ezer „Varia’' hév erőt és 1500 dohányzóasz­talt gyártunk. A „Varia” he­verő igen kedvelt a lakosság körében, hiszen három formá­ban is felállítható, olcsó és praktikus, ezenkívül ágynemű­tartója is van. A dohányzó- asztalok gyártását Is a lakos­ság kívánságára vettük terv­be A dohányzóasztalok két típusban, tetszetős, modern kivitelben készülnek. Már most megkezdjük az 11)64. évi választók kialakítá­sát. Éppen ezért elhatároztuk, hogy az 1963. évi ipari vásáron egy 19 darabból álló variál­ható. korszerű szobaberende­zéssel veszünk részt Áramszünet áramszünet lesz január 2-án 8- •1 16 óráig transzformátor-csere miatt a következő területen: Fran­kel Leó u. mindkét oldala. Szep­tember 6 tér és a Vörös Hadsereg utcai emeletes házak területén. és amennyiben ez a lakosság tetszését megnyeri, akkor an­nak gyártását már 1963. év negyedik negyedévében meg­kezdjük. A kiállításra kerülő szobaberendezés az újtípusú lakásokban két szoba beren­dezését biztosítja és a követ­kező bútordarabokból áll: egy ötrészes variálható kombinált- szekrény, két egyszemélyes variálható heverő, két ágyne­műtartó, egy fésülködő tükör, egy tv-szekrény, egy virágáll­vány, két fali könyvespolc, egy dohányzóasztal, egy szoba­asztal, négy kárpitozott szék, két kárpitozott fotel, egy két­személyes rekamié. A 19 da­rabos szobaberendezés előre­láthatólag 18 ezer forintba ke­rül. A dolgozók egészségvédel­mének fokozott biztosítása ér­dekében 1963. éy első felében üzembehelyezzuk az új por­elszívó berendezést és meg­szüntetjük a porártalmat a műhelyekben. Ugyancsak ba- fejeződik az üzem központi fűtésének szerelése is, ezzel a tűzveszélyt a minimálisra csökkentjük. 1962 év folyamán súlyos gondot okozott az energia­hiány. 1963 év folyamán atra- fóház megépítésével ez is meg­szűnik. Hisszük, hogy a Mo­hácsi Bútorgyár dolgozói 1963- ban is megállják a helyüket a munkában és szíwel-lélekke! segítenek a tervek végrehajtá­sában.. Králl József igazgató Kapós szakma a traklorosság A nyáron, ősszel bizony a szigetvári járásban is a fejük­höz kapkodtak a vezetők: kit tegyenek a traktorra. Főleg a második műszakkal volt baj, de baj volt az első műszakkal is, hiszen újabb és újabb erőgépek jöttek. Gyorstalpalón ki­képeztek néhány traktorost, csakhogy legyen valaki, aki el­vezesse a gépet. A rossz tapasztalat arra ösztönözte a járás vezetőit, hogy már most gondoskodjanak a jövő évi második műszakról és legyen azokra a gépekre jó szakember, amelyek ezután ér­keznek majd a termelőszövetkezetekbe. Kiküldték a kérdőíve­ket a termelőszövetkezetekbe: írják meg hányán akarnak részt venni a termelőszövetkezetből traktoros és vontató vezetői tan­folyamon? Vannak jelentkezők bőven. Eddig tizenegy termelőszövet­kezet küldte be a jelentkezési lapot és kiderült: csak ezek­ből negyvenen jelentkeztek a tanfolyamra. Ez a tény nem­csak azt mutatja, hogy helyes volt a járási tanács előrelátása, hanem azt is, hogy a termelőszövetkezetek is megértették: mi­ről van szó. A többi termelőszövetkezetből is bizonyára lesz­nek jelentkezők, hiszen a traktoros szakma ma nagyon kanos lett a termelőszövetkezetekben. A jelentkezők háromhónapos tanfolyamon vesznek -észt és márciusban traktoros és vontató vezetői vizsgát tesznek. Csak helyeselni lehet ezt a téli tanfolyamot. Zárszámadás előtt Kovácshidán A kovácshidai termelőszö­vetkezetben megkezdődött a zárszámadás előtti leltározás. Ezt megelőzően már készítet­tettek egy előzetes zárszám­adást, amely azt mutatta, hogy a betervezett huszonnyolc fo­rint hetven fillér helyett har­minc forint körül fizetnek egy- egy munkaegység után. Ebben a termelőszövetkezet­ben is több lett a termés mindenből, mint amennyire számítottak. Kukoricából pél­dául a tervezett 25 mázsa csö­veskukorica helyett harminc mázsát törtek holdanként. Idén ez a termelőszövetkezet is a gyengék közé tartozott, de a jó vezetés, a tagok jó mun­kája azt eredményezte, hogy jövőre már nem szorulnak az állam segítségére. A fagy leállította a kinti mezőgazdasági munkát, a gé­pek nem tudnak szántani. Azért nem csüggednek. Most ezt az időt arra használják fel, hogy kijavítják a gépeket. Kijavították már a kombájn­jukat, a fűkaszát, az aratógé­pet, a cséplőgépet és most a* erőgépeket javítják. Minden gépet rendbe akarnak hozni, hogy amikor ki lehet menni a mezőkre, akkor teljes erő­vel hozzálássanak az elma­radt munka elvégzéséhez. A város éléskamrájában A hőmérő higanyszála ni..la fok alá süllyedt, friss, csípős az időjárás idelenn a központi MÉK raktár pincéjében. De frissen mozog a hat kendő®, nagykabátos asszony is. Moz­gás közben kimelegszik a test, csak a hideg káposzta fejeket forgató kezek akarnak nehezen feloldódni a fagyos merevség­ből. A délelőtti műszak most ép­pen árukezelést végez, ami annyiból áll, hogy a hibás vagy lefagyott levelektől meg­tisztogatják és új rekeszbe rakják a káposzta fejeket, s ködben hidegűzőiként sűrűn topognak lábaikkal. Az égjük fiatalasszony megjegyzi: — Most nem túl nagy az iram, ahhoz képest mi volt itt karácsony előtt. Akkor bezzeg nem értünk rá fázná. Annyi áru nem is létezik, amennyit akkor kiadtunk. S a város éléskamráján va­lóban meglátszik a karácsony előtti „fosztogatás”. Tátongó térségek, üres ládák minde­nütt. S már hozzá kell'nyúlni a szabadtéri vermekhez, priz­mákhoz, mert a város falánk gyomra az ünnepek alatt el­nyelte a több vagonnyi zöldség és gyümölcskészletet. Megdöbbentő számok: csak dióbélből 50 mázsa fogyott el az ünnep előtti napokban, va­jon ebből hány mázsa bájgli készülhetett? Narancsból 60, mandarinból 50, datolyából 30 mázsa kelt el szinte néhány óra alatt. Hol van még a bur­gonya, káposzta, sárgarépa, cékla, gyökér? Ezeket sem Po­ros Gézáné raktáros, sem Ful­ler Sándorné diszponens nem Ikecember van, fehér a vi­liág, az ünnepvárás öröm- ; teljesen szép hangulata telep­szik a szívekbe. De a decem­ber az esztendő utolsó hó­napja is, az üzletekben már ott vannak az új kalendáriu­mok és szerte a világon sokan akadnak, akik már az 1963-as esztendő tennivalóit is bejegy­zik. Év vége — ünnepvárás a szívekben, de a gondolkodó elme ilyenkor az összefoglalás, a számvetés igényét is jelzi. Életünkben elmúlt egy vi­szonylag nagy egység, egy tel­jes esztendő, és minden em­ber visszanéz ilyenkor: mit végzett, mit valósított meg terveiből, milyen öröm, mi­lyen fájdalom, milyen siker és milyen kudarc .érte. A számvetésnek ebben a le­vegőjében az egyik legtekin­télyesebb amerikai hetilap, a Time már hagyománnyá tett egy sajátos párbeszédet az ol­vasóval. Arról van szó, hogy minden hónap decemberében felszólítja a közönségét, le­veleiben tegyen javaslatokat az „Év emberére”. Jó gondolat. Az ilyen leve­lekből mindig több derül ki annál, hogy Mr. Smith New Yorkból vagy Mrs. Green Ohióból kit talál szimpatikus­nak, méltónak az Év embere cím elnyerésére. Valamennyien hajlamosak vagyunk arra, hogy bizonyos fogalmakat, törekvéseket meg­személyesítsünk. Az Év embe­AZ EV EMBERE rére tett javaslatokból tehát messze túl a jelölt személye­ken megcsillan az egyszerű amerikai véleménye, állás­pontja komoly és kevésbé ko­moly dolgokról, helyes és ke­vésbé helyes célokról. Jellemző módon volt olyan levélíró, aki az Év emberének John Fitzgerald Kennedy el­nököt tartotta, aki „végre eré­lyesen lépett fel”, vagyis en­gedett a blokádot követelők, a Kuba „elözönlésének” elő­készítéséért lihegők nyomásá­nak. De nem kevésbé jellemző, hogy volt Time-olvasó, aki Castrot és volt, aki Hruscsovot javasolta. Akadt, aki szerint James Meredith az Év embere — a néger diák, akinek volt bátorsága egy rabszolgatartó emlőkön felnőtt közvélemény gyilkos dühével szembenézni és vállalni a megvető bojkott korbácsát, a szüntelen fizikai veszélyt, hogy Mississippi ál­lam Oxford városkájának egyetemén ő legyen az első színesbőrű hallgató, hogy vég­re valaki bevegye a fajgyűlö­letnek ezt az otromba erődjét is. És akadt olvasó, aki sür­gősen, már a következő Time- számban sietett megírni, hogy a gyalázatos „nigger-védők­kel” szemben neki az a véle­ménye, hogy Ross Barnett, Mississippi állam hírhedten négerfaló kormányzója, Me­redith leghalálosabb ellen­sége az Év embere. És jöttek, özönlöttek a vé­lemények. Roswell Johnson Los Angelesből Roosevelt el­nök nemrég elhunyt özvegyé­nek, a valóban konstruktív célokért egy tartalmas életen át síkra szállt közéleti szemé­lyiségnek szánta a megtisztelő címet, Griffith Barlow Glen- daleból az ultrareakciós John Birch Társaság tagjainak, Warren Milius St. Louisból a gyermekbénulás elleni küzde­lem kimagasló alakjának, dr. Jonas Salknak és így tovább. IJéhány levélíró éles poli­tikai csipkelődésre hasz­nálta fel ezt a fórumot. Mark Wellmann New Havenból pél­dául azt írta, hogy a legifjabb Kennedy-fivér, a most szená­torrá lett Edward legyen az Év embere — „hogy legalább valami alapja legyen a szená­tusi tagságra”. George Ott Baysideból úgy vélekedik, hogy Nixont kellene jutalmaz­ni a nagy titulussal, „hogy legalább valami kárpótlást kapjon sorozatos politikai ku­darcaiért”. Sokáig lehetne sorolni a ne­veket — és úgy hisszük, nem is lenne érdektelen, hiszen be­bizonyosodott: a javaslatok mögött megcsillan az indítvá­nyozó emberi-politikai maga­tartás is. Ehelyett álljunk meg egy pillanatra és gondolkoz­zunk el azon: mi vajon kire szavaznánk? Szerencsére nem könnyű a döntés — sokan, nagyon sokan méltók a megbecsülésre. Ha a veszélyt tekintjük, amelyben a kubai válság izzó-vibráló napjai alatt a föld forgott, azt mondhatjuk: feltétlenül Hrus­csov miniszterelnök az Év em­bere, aki kormánya és népe élén olyan sokat tett a béke megmentéséért. Ugyanakkor azokat is meg lehet érteni, akik mondjuk Meredithet, az űrhajósokat, vagy éppen Salk professzort látnák szívesen az Év emberének. Igen, a választás szeren­* csere nehéz és óhatatla­nul kissé szubjektív is. De úgy érezzük, van olyan jelölt, aki abszolút értelemben is meg­állja a helyét, aki feltétlenül méltó kivétel nélkül mindenki rokonszenvére és megbecsülé­sére. Hogy ki lenne ez? A dol­gozó ember, akit Smithnek hívnak, Kovácsnak, Ivanov- nak vagy Durandnak, aki Bu­dapesten vagy New Yorkban, Moszkvában vagy Singapore- ban éli a maga dolgos hétköz­napjait szembenéz a háborús veszéllyel és a maga eszközei­vel igyekszik elűzni, örökre száműzni azt a gyermekei ágya felől, az alkotó, szebb vi­lágot építő homo sapiens, akiért minden van és akitől minden függ: ö legyen az Év smbere, Rumi Eadn tudja hirtelen mázsáikban kifejezni. Egy szaiig elfogyott a korácsonyfa készlet is, 2500 folyómétert adtak el csak a MÉK zöldségboltjaiban. Az ünnep elmúlt itt a köz­ponti raktárban rendes kerék­vágásba zökkent az élet, de azért ne gondolja senki, hogy a város falánksága túl sokat csillapodott. Lám Auth Iván a Bem utcai bolt vezetője ma már másodszor van itt áruért Hajnalban már megkapta a rendes ellátást s most újra ko­pogtat. ö vezeti a város egyik legforgalmasabb boltjót s arról nevezetes, hogy naponta két- szer-hárotnszor is jön áruért. A vevőt nem lehet üres kézzel elküldeni. Aztán jönnek a közületek, elsőként a Pécsi Orvostudomá­nyi Egyetem zárt teherautóba, melynek a kísérője arról hí­res, hogv a legválogatósabb a városban. S a raktár dolgozói nem zúgolódnak a fáradságért természetesnek tartják, hogy a betegeké a legszebb, válogatott áru. Azután következnek a höl csödék, óvodák, napközik És a raktár ontja magából az árut, amiből az idén szeren­csére nincs hiány. Mező Jakab felvásárló disz-' ponens szavai mindenes? ‘re megnyugtatóan hangzanak. — Burgonyából 660 vagon, almá­ból 42 vagon, hagymából 3Ö vagon a város készlete, de ki­tart újig a sárgarépa, gvökér és a többi zöldség is. A sava- nyukáposztás hordókat is csak február végién, márciusban kell megbontani, addig friss fejes káposztát kapnak az üzletek, utána pedig nemsokára meg­érkezik a mohácsi ádventi kel­káposzta. Egyedüli hiánycikk a fokhagyma, de a disznóölé-, sekhez ebből is biztosít egv bir. zonyos mennyiséget a MÉK. , A tavaly téli zöldséghiány után ez igazán megnyugtatóm hangzik. Jolbb volt a term5?, több az áru. teli vannak a vá­ros éléskamrái. Egyedül a rak­tár dolgozóinak jelent ram’óbb megterhelést az idei tél, hí a hat főnek naponta 40—50. sőt 100 q árut kell megmozgatni Volt már olyan nap is, hogy 7 vagon árut mozgattak meg." Ez bizony nem könnyű a jelenlegi körülmények között. TV már ■nem «oVá az iii Megveri úti r«~‘ költöznek, ahol motoros tar­goncák. gépek könnyítik meg a munkájukat.- Má —

Next

/
Thumbnails
Contents