Dunántúli Napló, 1962. december (19. évfolyam, 281-305. szám)

1962-12-24 / 301. szám

^ «Mm, él épften • oá- (M U. mérné emperkorreglo- •óBt /ajlra—éri <*r«é*«k «06- tét haOgsStam. mmlkor fel­esengett • telefon. Azonnal •adtom, Bt óra van, arra kév­ém ébresztőt. Stimmelt, a pót tft pontosan felébresztett. Amikor a fürdőszobában megeresztettem a vízcsapot, még nagyobb meglepetés ért: nem volt büdös a víz. Erős volt a gőznyomás és e víz fel­melegedett a boylerben. — Iszol teát? — kérdezte a feleségem. Edíg a legnagyobb jóindulat mellett sem kockáztathattam meg, hogy a tea ízén is átha­toló klórfenol már kora reggel elrontsa e napomat, de most engedve a jó hangulat csábí­tásának. nem tudtam nemet mondani. Megittam a tóét Nem volt Mórra. Egészen felvillanyozott ez a váratlan öröm. Jó kedvvel, frissen vi­dáman indultam «1 hazulról. A Széchenyi tér tarkán, szökő­sömhöz híven megvettem «- t Dunántúli Naplót, tiporván, csak • címekre, ét a «portra figyelve étlapotéam. Képzeljék el, « Mrak között egyetlen helyreigazítás sem vök. A sportoldal láttán majd kiesett « kezemből ea újság. ^Meg­nyerhettük vokm a bajnokod gat" — dm alatt Kállai edzi arról nyttatkozatt, hogy a era­— , js - - man. n. ilira^f raáim if~ i megelégedve. Kifejtette, hogy he « csatársor jobban kihasz­nálta volna helyzetek, ekkor sem a Fradi, tern a Vasas, sőt az újonc SzenMrtnd SK ellen sem kellett volna megelégedni e bagateü T.ó-ás eredménnyel Hiába a tavaszi-téli bajnoki rendszertől te várhatunk eső- dákot... Czibútka Mihály l PVSK edzője kijelentette, hogy nem változtat a csapat összeállítá­sán. A Balokányi fedett sport­csarnokban a vasárnapi nem­zetközi tornaviadalon négyezer néző vett részt Még egy Mn olvastam e BalokányróL Az erőműből érkező melegvíz eza- tomajavítása miatt egyébként télen nyáron termálhömérsék- Ictű versenyuszoda három na­pig bezárja kapuit. Ezek után már természetesnek tűnt az s hír is, hogy « Misina tetőt műanyag stugrősáncon május 3B-án lesz az utolsó idényzáró verseny. A műanyagtetővel be borított szabadtéri színpad ko­ra tavasztól késő őszig lehető séget nyújt e város Nff 1-e* ökölvívó csapatának, hogy végre megfelelően el tudja he lyezrú a nézőközönséget. A lé­tesítmény torna, birkózó, röp­labda, teremkézilabda, kosár­labda mérkőzések játszására is alkalmas lesz. Na végre! — Pardon «ram — szólított meg ekkor egy ismeretlen. — Nem tetszik tudni, hogy mikot nyit a Dzsámi minarettje. — Az kérem S Kórház té­ten van — béSzségeskedtem, — — Ez bolond — olvastam M alkalmi ismerősöm szeméből a csodálkozást, ás amint fel­tön megértett* m Őt, Mart s dzsámi északi oldalán, valóban ott nyújtózkodott a minaret Eltűnt viszont a szemnek, íz­lésnek oly sok bosszúságot okozó hajókajütszerű hozzá­ügyeskedett rész. A beszélgetésbe bekapcsoló­dott a PKV egyik ellenőre. — A minaretbe nyolc órától lehet felmenni. Ezt pontosan tudom, mert mindig órakor megy keresztül a téren a Kert város—misinotetói járat. — De úgye ét kelt a Kos­suth téren szállni, — kérdez­tem, mire ő csodálkozva felel­te, — Ez direkt jármi. Egyéb­ként ss toaHMi ss gond, van itszáUőjegy. Újra csak ez I»rat, elnéző mosolyt kaptam vdla-tzul — Hát ez eeak természetes^. ^ eHmr&bb^s0poetabon­tássál kezdeni a munkát. Min­dennap tucatnyi meghívó jön, időben el lehet dönteni « napi programot. A sok közül csak fi fontosabbakat említeném meg: — Az állami Népi Együttes, Rábai Miklós vezetésével bú­csúelőadást tart a Balokányi tó vízszínpadán. — Műkorcsolyab emutató <i sörgyár melletti műjégpályán. — A sportakadémia sorom kővetkező előadásét a nagy érdeklődésre való tekintettel « PVSK-p£lyán megismétlik. Az ülőhelyekre még a nemzetkő M mérkőzésekre érvényét, — a két TST által közösen ki­adott bérletek —* sem érve nyesek. — A Pécsi Nemzeti Színház holnap tartja • 25. mai ma­gyar dráma bemutatóját. — A Pannónia orfeumban naponta két előadás. Záróra éjjéI 12-kor. mrnaSr ttVfi lfVv«wv09 olatmWI #%VWf binátban könnyűzenei ezt. A Képzőművészeti alap er­ről tudósított, hogy z Pécsi Porcelángyár újvonalú, modern kerámiáit Pécsett i• bemutat­ták. A modem ajándéktár­gyak a kiállítás után ez aján­dékboltokban is kaphatók. Az itlatkert leiratában arról ér­tesített, hogy e trópusi meleg fuU, ez elefántistáiló <S* « fűt- iető majomház egy hétig kar­bantartás miatt zárva lesz. To­pábbra it megtekinthető el­ront az arborétum, a tigris, leopárd, a kígyó félék, a kro­kodil, víziló osztály ii. Az di­át óvoda zsúfoltsága miatt kis miráfok, orrszarvúk, kenguruk é táron eladók. OroszlánkŐly- cek 9 havi hitelre is kaphatók Ne vegyék szerénytelenség- vek, ha szakmai ügyeket tó- ■ok a nyilvánosság elei, a napi neghívök közül feltétlenül neg kell még említeni: a pécsi jjságíró Klub soronlévő ren- texvényét: Siklód Norbert •botáré, a MUOSZ főtitkárának 1 MUOSZ tömegke peeciota ímú előadását. Ügy hiszem izeUtőiU ennyi •lég is. Közben úgyis felber- ■egett a telefon... és... — Na ezt megint megcsinál- a a posta, öt ötvénkor indul i vonat és most fél hét van. ft' zek szerint mindez csak *J álom lett volna? Sajnos az, de ha jól meg­gondoljuk, valóság is lehetne »előle. „ Vasvári Peren* SZÓL A TELEFON •/* megszólalt a szökőkútba rejtett zenélőezerkezet. Az tea- pocdns, színes fényhatásokkal működő szökőkút, * dús fák, a városi tanács derűs — vilá­gos falai, egészen új Széche­nyi teret varázsoltak elém. Az autóbuszmegállóhelyeken mindenütt kettesével sorbán­otok az emberek. A tanács- ház előtt egyébként — ez az egy nem változott —, hosszú autósor áUL A sofprök között felfedeztem egy ismerőst. — Delegáció ügyet — Rímek. — A városi és a megyei tanács közős vendégei. Most jöttek a képtárból Dél­után a Káptalan utcai mú­zeumsort tekintik meg. Amió­ta egy helyre csoportosították a múzeumokat, szívesebben megnézik a vendégek, nem kell ennyit kóvályogni a vé­tóéban. Az AUand Aruház kirakatá­ban nagy plakát hirdette: — Most vegyen olajkályhát, Mun kácsy TV-tl 9—IS havi rész­letre te. Az üzletben három eladó is közrefogott. — Tessék csak elvinni. Tíz napig minden vételkénysze. nélkül kipróbálhatja otthon. EszembejutoÜ, a karácsony­ra kapott kesztyű. Amint az ajándékokkal történni szokoi, — egy számmal kisebb. — Kicserélhetném — kér­deztem. Fejezetek egy életműből Ha ear héten beüti ugyan­annak; a művésznek két kiállí- táea te nyűik meg (egy Buda­pesten éa egy Pécsett), az ön­magában is jelentő* esemény. S érdekes is, hiszen két kü­lönbőzé jellegű kiállításiról van szó: egyik rajzokat, másik porcelánmű veket mutat be. Az esemény Jelentősége és érde­kessége azonban csak akkor válik igazán világossá, ha kö­zelebbről, még alaposabban mögéje nézünk a dolgoknak. A két kiállítás: fejezeteik egy életműből. A „fejezet” szót maga Mar- tyn Ferenc használta beszél­getésünk alkalmával. S a szó pontosan kifejezi a tartalmat: egy egész darabja, amely szerves, szétváLasztha lattan kapcsolatban van egy nagy életmű veL Nem kitérő, nem pihenés, hanem annak a lánc­nak egy-egy szeme, amely majdan megbonthatatlanná tel­jesedik. Múlt hét szombatján nyűt meg az első kiállítás, a követ­kező pénteken a második. Az első kiállítás Martyn Ferenc illusztrációit tartalmazta, Cer­vantes: Don Quijote, Petőfi. Apostol és Flaubert: Bovaryné című műveihez. Kettőt ezek közül már megjelentetett könyvalakben is a Helikon ki­adó, egy a közeljövőben jele­nik meg. A kiállított művekről egyértelműen az volt a véle­mény, hogy sokkal többek egyszerű fflusztráci óknál Va­ger Lajos, a neves művészet­történész, a kiállítás megnyi­tójában a következőket mon­dotta el a Martyn-rajzcác kap­csán: «... a természet törvénysze­rű rendjének, változatosságá­ban is változhatatlan, ember, jellegű vizualitása a művészet nyelvén végtelen sok árnyalat­tal fejezhető Id. Hogy ez a nyelv minden árnyalatában érthető legyen: ez a szocialista ember követelménye a művész szel szemben. Viszont hogy ez s beszéd ne csak a betűket már olvasni tudó, hanem a szép verseket is már élvezni képes új rajzhoz szóljon — ez imár a szocialista művész kö­vetelménye a közönséggel Kernben.” A társadalom és a művé­sze* újfajta kapcsolatára vilá­gítottak. rá ezek a szavak. Ar­ra a kapcsolatra, amely rész­ben már kialakult, részben most van kialakulóban, de mindenesetre ennek a kornak sajátja lesz. Vayer Lajos az­után hozzáfűzte: a közönség ne egyszerű „lerajzolást" vár­jon a művésztől, hanem „azt, amit Martyn mester rajzai nyújtanak neki”. Ilyenfajta elismerésnél töb­bet mondáni nem lehet, nem is szükséges. Ennél nagyobb elismerést már csak az embe­rek, a tömegek tisztelete, kö­szöneté, elismerése jelenthet. Ezért — bizonyos szempont­ba! — a másik kiállításhoz kapcsolódó „dicséret” talán még nagyobb. Az egy évig folytatói* kísérletek, porcelán tervek eredményéből született kiállítás nem tartalmaz nagy anyagot. Sikerét sem lehetett még felmérni a megnyitása óta eltelt egy-kót napban. IX a porcelángyárban töltött na­pok egy esztendő alatt felejt­hetetlen élményeket hoztak: az ott dolgozó emberek segítő- készségének, tiszteletének, tet­szésének, elismerésének sok- sok megnyilvánulását. Martyn Ferenc szerint enélkül ez a munka nem sikerülhetett vol­na. — Amikor a porcelánterve­zés gondolatával kezdtem fog­lalkozni — mondotta Martyn Ferenc — volt bennem egy olyan indíték is, hogy ezzel is igazolni kellene: mi. festők tu­lajdonképpen kézművesek, mesteremberek vagyunk. Bár­milyen egyszerűen is hangzik: nehéz dolog volt, amíg a gon­dolatból végül tett lett Elő­ször csak tűnődtem, aztán pon tos terveket készítettem, s csak ezután mentem el a gyár­ba, kezdtem ismerkedni az emberekkel, az anyaggal. Ott álltai, egyedül egy idegen terü­leten, szemben az anyagban rejlő számtalan nehézséggel — ezek nehéz pillanatok voltak. Sok akadály is jött, az anyag nem volt megfelélő, vagy csak többszöri próbálkozás után si­kerűt egy vázát úgy ekészfte- ra, hogy ne lapuljon be a sa­ját súlya következtében ... Egyszóval, ha szerény kiállítás készült is végül, tulajdonkép­pen nagyon nagy munka van mögötte. Hatalma* munka, melyet nem mtadenki így végzett volna ed. Ilyen hallatlan lelki- ismeretessóggel, kitartással, művészi céltudatossággal s ennyire szívvel. Mert ez is lé­nyeges; s azt hiszem, ha min­denki olyan buzgón segítette a mester munkáját, ebben a készségességben ennek felis­merése is közrejátszott Mar­tyn Ferencben nemcsak a hi­vatott művészt, hanem megal­kuvást nem ismerő művészt is tesztelik. Egy méltató.ia azt ír­ta róla: „Martyn mélységesen etikus művész, az egyensúly, a rend, az értékek tisztelője”. S ezt ismerték meg benne so­Jenuár elsejétől olyan bér­leteket adnak ki a 27-es jel­zésű autóbuszokra, amelyek mellé szelvényeket tűznek. — Egy-egy bérleten annyi szel­vény lesz, mely biztosítja a bérlettulajdonos részére a meg váltott időszakban naponta az oda-vissza utazást Utazás al­kalmával egy-egy szelvényt kell letépni a bérletről és be­dobná az autóbuszok automa­ta perselye mellett elhelye­zett kisperselyb«. A szelvé­I kan, akik utolsó két któítPtá­j sában gyönyörködtek; v, A két kiállítás persze: csak két fejezet volt A mű tovább születik, Martyn -eFrenc • teát a további tervekkel fogjalk®» zik, oo-V' — Tovább folytatom a por­celánkísérleteket. A pyrogfanil érdekel, nagy felületen sze- I retnék tovább dolgozni, a k*- : állításon is bemutatott dara­bok alapján. Rajzokat is ké­szítek, szó esett mór egy na- gyobbszabású grafikai kiállítás megrendezéséről Budapesten. No és persze: az iUusztfáteiók egy nagyobb grafikai munkás­ság, a porcelánök egy szobrá­sza tevékenység részét jeléhtiki, de közben ott van a festészet if>. Nagy vásznakon dolgozom. CSCak egészség és idő legyen a terveim megvalósításához... Martyn Ferenc itt él, itt dolgozik Pécsett. A város ma­gáénak érzi őt, figyelemmel kíséri nyyrkásságát, büszke híréinek növekedésére. Hogy is ne lenne így? Az, eddigi sike­rek mellé most felsorakoztak az illusztrációk, amelyek könyv alakban bejárták az egész országot, sőt, kijutottak a határokon túl is. Még Ame­rikából is érkezett levél, amely ben távoli tisztelő számol' be az élményről, amelyek Mar­tyn Ferenc rajzai szereztek számára. S most irtt vannak a porcelánok, amelyek, ha sok­szorosításra kerülnének, új színnel és művészi értékkei gazdagítanák a világhíres ma­gyar kerámiát. S a várt*, ahol készülteik, feljegyezhetné, hogy ismét túljutották falain olyan alkotások, amelyeket pécsi művészek segítettek életre. S miért ne kerülhetne erre sor? Ahogy a Don Quijote-raj- zökból könyv lett, a eljutha­tott sok ezer kézbe, ügy , a mű­vészi porcelánokból is lebet bárid számára hozzáférhető dísztárgy. Egy életmű fejezetedről van szó. S amit egy művész alkot, az már nem magáé a művészé — közddnccsé válik. Azzá 'is kell válnia, hogy továbbfej­lődhessék az újfajta .kapcsolat a művészet és a társadalom között.’ WWM» «V . '• . nyé k felhasználását nem kö­tik napokhoz, tehát a bérletes utasok naponta több alkalom­mal is igénybevelietik utazá­sukhoz egy-egy szelvény elle­nében az autóbuszokat Azon­ban ha a tárgyhónap! szel­vény elfogyott, újabb bériét nem váltható, azon túl' a kö­vetkező bérletváltás időszak- káig rendes viteldíj ellenében utazhatnak az egyébként bér­letre jogosult utasok. Az át­szálló bérleteket változatla­nul hagyják. Szilveszter éjszakáján'rend­kívüli autóbuszforgaianait biz­tosít UJ-Mecsekalja—Szigeti vám, Kertváros, Hősök tere ás Pécsbányatelep felé a Széché­nyi tértől kiindulva és vissza a Pécsi Közlekedési Vállalat. Uj-Mecsekalja—Szigeti vám­hoz hét, Kertvárosba hat, Hő­sök terére öt, Pécsbányatelep­re négy rendkívüli járatot in­dítanak szilveszterkor. Az utolsó szilveszteri autóbuszjá­ratok hajnali 3.45, illetőleg 4.25 perckor indulnak a Szé­chenyi térről és 4.05, valamint 4.40 perckor indulnak a város felé vissza. . . ^ Mr:­Uj bérletrendszert vezetnek be' a 27-es autóbuszvonalon Rendkívüli autóbuszjáratok közlekednek szilveszter éjszakáján a városban RÉGI SZÁLLODÁK-RÉGI EMBEREK „Volt egyszer egy zongoris­ta, sápadt és sovány”, az ak­kori idők ezen népszerű sláge­rét senki sem kelthette életre jobban, mint Qternds Elemér, aki még az első világháború előtti időktől fogva lakott a Kert Szálloda IV. emeletének egy szerény szobácskájábám. A nagy Rákóczi úti moai zenekarában játszott Egérnek neveztük, már csak azért Is, mert tólen-nyáron akármilyen meleg, akármilyen hideg Idő volt. mindig ugyanabban a szürke felöltőben és szürke kalapban járt A hangos film egyik napról a másokra kenyértelenné tette Csemis urat és huszonöt év óta először fordult elő, hogy elsején zavartan, köhécselve azt mondta, „elnézést kérek, de 15-én fizetek.” Újpesten kaptam szerződést egy kávé­li ázban. Megkönnyebbülten só­hajtottunk fel, nemcsak azért, mert a számla biztosítottnak látszott, hanem azért is, mert szerettük. * Sajnos csak három napig dolgozott majdnem éh bérért abban az újpesti lebujbán, ahol a divatos és hangos szá­mok helyett mdndurrtalan ál­modozva játszott Chopint, G-rieget «A Zeneakadémiára menjen esnél a muzsikával” mondotta neki a „tulaj” és a 15-ből jövő hónap 15-ére ígérte a szabadi­ja*, amiből szintén nem lett semmi. Még egy Ma türelme* ura­im, mondotta sápadtan, sike­rűit újból elhelyezkednem, a Pacsirtában fogok zongorázni néhány nap múlva. Az óbudai Pacsirtában pedig ugyanazt mondotta neki a „tulaj”, amit Újpesten és szegény vendé­günk újból áz utcára került. FJodogatta szegényes holmiját, a számlája pedig nőttön-nőtt és ax akkori és Osernd úr vi­lágában gigászi magasságba kúszott. Annyi hosszú évet töltött ebben a szállodában mondottuk, mindig pontosan fizetett, borravalót te adoft. «eyftwnt kellene rnlta. Nem ‘-ínom. mondotta szigorú fő­*Wink. A tartalék alapból fe- ’-T-íük tartozása felét., a másik felét pedig elengedem. Csemis űr, mondottam neki másnap reggeli, sJkerüft elin­téznünk a főnök, úrral, hogy a számlát teljes egészében elen­gedje és úgy tetszik kiköltözni, hogy a szálloda nem követel egyetlen egy fillért sem. Álmodozó tekintete vUlámló lett, kihúzta sovány, görnyedt alakját, arra vörös lett és majdnem kiabálva azt harsog­ta felénk, „Uraim, vegyék tu­domásul, én nem vagyok csir­kefogó és addig innen soha e! nem megyek, amíg tartozáso­mat az utolsó fillérig gl nem fizetem.” * Stojanovjcs GaUin Gábornak hívták. Már az első világhá­ború idején nyugdíjbi vonult és 6 volt a Kert Szálloda leg­első lakója. Még meglévő hajó* és baju­szát egy cipópasztaszerű feke­te folyadékkal festette korom­feketére és Ferenez Józsefi, egészen régi kjpdású, magas nyakú lüssjter zubbonyt viselt Ehhez hosszú kardot és úgyne­vezett Pejacsevics nadrágot hordott és mivel fájt a lába mindehhez szandál bari járt. Szerb származású volt, anya. nyélvét már régen elfeleltette, de a hosszú esztendők ' alatt még nem sikerül* neki: magya­rul megtanulni és így egy szerb-német és magyar zagy- vaságból álló nyelven beszélt, arait csak mi, a szálloda na­gyon régi dolgozód értettünk meg és csak az újonnan oda­kerültek mosolyogtak kifeje­zésein, mert mi mér az öreg őrnagyot régen-régen megszok tűk. Délben kelt M és mielőtt bement volna a két lépésre lévő kávéházba, mindig ugyan azt mondta; a porta félé for­dulva.: egy órát meneteltem, egy fél órát tornáztam, egy órát vívtam és két órát lova­goltam. Ezt sohasem mulasz­totta el és mi csak tiszta meg szokásból bólintottunk rá, mint akik pontosan tudják, hogy ez a reggeli programja. Ezek után besétált a kávéház­ba, ahol éjfélig kártyázott. Ez voít a téli élete, nyáron pedig kiült a kávéházi teraszra és egész délután árgt« szemekkel figyelte az arra menő katoná­kat, főleg újoncokat, hogy va­jon ttertelegnek-e neki. Ja1 volt »nmek. aki ezt elmulasz­totta Harsány hangon magá­hoz vezényeli* és ráordftott ,.K5 vágyom én, fi’ Szegény de­likvensek képtelenek voltai: felfogni, hogy ez a fura szer­zet mit is akarhat tőlük, akit a legtöbb esetben, valami öreg postásnak néztek. Persze a nagy felielősségrevonás vége az lett, hogy a megszeppent ka­tona Stojamovics őrnagytól egy szivart kapott. , így éltünk vele hosszú-hosz- szú éveken át Tessék bejönni, mondta a szobaasszony egyszer,, kéreti az Őrnagy, úgy látszik nagyon rosszul van. Igazán szomorú látványt nyújtott. A festék a hajáról és bajuszáról eltűnt és egy ré­vedező tekintetű aggastyán nézett rám a párnák közüL Ülj le ide, mondotta és egy szivart nyújtott felém. J átsző el neikapi Prinae Eugen Mar­sehot, mutatott a szobájában lévő ócska pianinóra és hoz­zanak nekem egy marhapör­költet, egy koraó sört és egy doboz szivart. Amint a pincér felhozta a kívántakat, elkezd­tem játszani a kívánt indulót ő mégegyszer körülj ártatta te­kintetét rajtunk és búcsúkép­pen gyengén felemelte kezés. Minden, amit a szálloda al­kalmazottaira hagyott két na­gyon régi zubbony, egy hosszú kard és egy ócska pianinó volt Egy év alatt ezer kisborjú Sátorhelyen — a Sátorhely- Bólyi Állami Gazdasághoz tartozó hatalmas . tenyésztele- pen — működik az ország egyik legnagyobb állatóvodája. Egy évvel ezelőtt, nyitotta meg kapuit ez a különleges óvoda, ahol ezer Msborjút nevelték fel eddig a gondozók. A bor­júk- kilencnapos korukban ke­rülnek Sátorhelyre és öt-hat hónapig tartják itt, amíg a bikaboriúk elérik a 1W) kilós, az Üszők pedig a 200 kilós súlyt. Ekkor a fiatal az üszőnevelő very a hizlaló telepekre 'szállítják. ~ f' i 1 1

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents