Dunántúli Napló, 1962. december (19. évfolyam, 281-305. szám)
1962-12-24 / 301. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! . .Äi-' V.. • * ■ • -rtSr, DuníJvniTULi DGCBMB1HI A MAGVAD SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BARANYA MEGYÉI BIZOTTSÁG* éS lit« xix Évfolyam, ARA: 1 FORINT 301. SZÁM Karácsonyi üzenet Ha palackba zárva üzenetet kellene késői korok- számába megőrizni, mit írna az idei karácsonyunkról? Nos.? Talán valami sablonosat? Talán Igen, talán nem Mert végeredményben egyik karácsony sem olyan, mint a másik, mégis van bennük egy csomó ismerős jegy. Mert eddig még nem volt karácsony, amikor ne hangzottak volna el szavak a békéről, a szeretettől, a meghittségről, boldogságról. És nem volt még (gyári karácsony, amit ne vártak volna az emberek. Azért, mert ajándékozás van, azért, mert háromnapos ünnep van. mert haza lehet ug- fán a szülői házba egy kis igazi,. karácsonyi traktára, 'agy várni lehet valakit, akit évek óta nem láttunk. Mindig volt valami különlegessége a karácsony ünnepi hangulatának. Valamikor — nagyon régen — de sokan néztek fel az ünnepi estén az égre. Hátha esik majd a hó. Hátha lehet majd hómunkára menni és lesz egy kis pénz egy ebédre, egy fröccsre. Aztán — talán húsz éve — hányán reménykedtek a karácsonyban: talán karácsonykor nem indul támadás, talárt hófelhők jönnek és bombád« sem lesz. Azután ünnepeltünk igazi békés karácsonyt^ Háború nélkülit. Sütöttünk az utolsó fél kiló cukorból valarhit és bizakodva vártánk egy szebb karácsonyra, amikor a sztaniol- fean nem fél kockacukrot talál majd a gyerek a fenyőfán, hanem igazi szaloncukrot. Éi bíztunk az életben, ami nem egyszerűen létet jelent, nem jegyre kapott kenyeret és heti tíz cigarettát, hanem igazi életet. Azután éltünk — úgy véltük' jól, és igazi életet. Nem léstük az eget sem hófelle- gek miatt, sem bombázástól félve. Megismertük a csokoládé kesernyés-édes ízét, gyerekeink szaloncukrot találtak a fenyőfán. Szóval éltünk. De mégis vártunk valami mást. ■Jobbat. Xgazabbat. A legszebb karácsony? Ugyan ki tudná megmondani, melyik az. A nagyon-nagyon öreg embereknek az emlékében mindig él egy karácsony emléke — a legszebbé. A gyerekeknek mindig az idei a legszebb. És ha mi nagyon- nagyon öreg emberek leszünk? Melyik lesz akkorra a legszebb? Az, amikor gyerekkorunkban az orrunkat odanyomtuk a hideg kirakatüveghez és vágyódva néztük a Schmura bolt fényében futó villamos játékvonatot? Vagy az, amikor először voltunk hivatalosak karácsonykor egy nagyon szép kislánynál? Vagy, amikor először vettünk a gyereknek »inen futó kisvasutat? Végeredményben a* embereknek az elfutó karácsonyokról csak élmény-emlékeik maradnak, eltűnő villanások, amelyek azután minden év karácsonyán előbújnak gz emlékezetből, hogy segítsenek tanúsítani: az új, a mostani karácsony a legszebb. Ma a mai a legszebb. A leg- igáz’bb. a Iegmeghittebb, leebékésebb, sok örömet adó. Miért? Valaki azt mondta nemrég — politikáról beszélgettünk — egyre több ma nálunk az egyenes derékkal járó ember. Igen. És ez pontosan így is ■értendő. Az emberek egymásra találnak, megtalálják — mnsm tfbbea 4» többen — a közös céljukat, és vallják magukénak azt a nagy művet, amit ez az egész ország épít Igen, a szocializmust. És ma, ha emberek mérce alá állítják egymást, egyre kevésbé beszélnek arról, ml választja el egyik embert a másiktól, hanem mind gyakrabban — helyesen — azt a közöset keresik egymásban, ami összeköti őket. És ezek a szálak, amik összekötik az embereket, egyre sűrűsödnek. És ezek a szálak nem "kiagyaltak, hanem valódiak. Ma sok százezer, vagy sok millió fenyőfa alatt ülünk össze. És sok fenyőfa alatt elgondoljuk és elmondjuk, mit szeretnénk jövő ilyenkorig, vagy azutánig, vagy amíg élünk, megérni, megvalósítani. Ha * valaki egy óriási magnetofonszalagra összegyűjtené ezeket a kívánságokat, érzéseket gondolatokat, a végén talán fel is kiáltana: hiszen ez sablonos! Hiszen majdnem mindenki ugyanazt kívánja, akarja, óhajtja! Hiszen mindenki egyfajta jövőt képzel el magának, vagy a gyerekének, vagy az unokájának! Nos? És ez nem nagyszerű dolog? Mit kívánunk? Emlékszem régi karácsonyokra, amikor az újságok vezércikkei a szeretetről és a békéről szóltak — és az emberek javarészt a, háborúra gondoltak. Arra, hogy a próbariadók csak igazi riadókra vezethetnek. És a szeretet? Azt egyedül a mindenki karácsonyfája volt csak hivatva képvselni. Egész országra szóló közös jövő? Kinek mi köze volt egymáshoz? Ma is szólunk a békéről. És nem gondolunk mégsem félve arra, hogy: talán már holnap ... Mert mindnyájan hiszünk magunkban. Úgy, ahogyan hittünk a kubai válság napjaiban. Kérdezték sokan: lehetséges-e, hogy valakinek az ujja már ott volt a gombon, hogy megnyomja, és elinduljanak a rakéták? Lehet. De az a bizonyos ujj mégsem nyomott meg semmit, hanem szépen lecsúszott arról a bizonyos gombról és talán ma az az ujj is csillag- szórókat gyújtogat. Mert gyengék voltunk? Ki-ki gondolja csak meg és rájön, erősek voltunk. Mi emberek. Munkások, parasztok, értelmiségiek, magyarok, oroszok, lengyelek és más nemzetiségiek. És ha holnap az a bizonyos ujj újra a gombhoz nyúl? Újra erősek leszünk... Ilyen tudattal igazi ma a karácsony, mint békeünnep. A szeretet? Nehéz ezt lemérni az úgynevezett „állami szinten”. A szeretet nagyon egyéni érzés. Ilyenkor talán az ajándékok értékében mérhető, bár semmiképpen sem lehet az ajándékozás örömét forintban kifejezni Idilli karácsony az idei? Ennél szebb nem lehet? Ha az ember azt mondaná, ez a legszebb, talán nem is lenne egészen méltó önmagához. Hiszen jövőre szebbet akarunk! Azután még szebbet! írjuk talán azt: az idei ka- rácsónyt az egész ország megelégedetten, békésen ünnepelte. Ez talán hivatalosnak hangzilc Végöl is tehát, mit üzenjünk a palackban az utókornak? Legjobb, ha mindenki ön magában dönti el. Kmw Pál DCellentes karácsonyi ünnepeket Legfrissebb hírei nk Kiosztották az egészség- ügyi könyvek 1S62. évi nívódíját Donhoffer Szilárd a kitüntetettek között A Medicina Egészségügyi Könyvkiadó nívódíjban részesítette Magyar Imre, egyetemi tanár Belbetegségek edkü- lör.ító diagnózisa, Donhoffer Szilárd Kossuth-díjas egyetemi tanár Kórélettan című egyetemi tankönyvét, Nyirő Gyula egyetemi tanár Psy- chiatria című egyetemi tankönyvét, Horányi Béla egyetemi tanár Neurológia című egyetemi tankönyvét, Farkas László: Haeckel és Virchow — a materializmus és az idealizmus harca a biológiában és az orvostudományban című monográfiáját. H külügyminiszter fogadta az új koreai nagykövetet Péter János külügyminiszter megbízólevelének a közel- ! jövőben történő átadásával ! kapcsolatban vasárnap fogad- j ta Szón Csan Jomot, a Koreai | Népi Demokratikus Köztársa- j ság új rendkívüli és meghatalmazott nagyköveiét Hazaérkezett New Yorkból a magyar ENSZ-delegáció Az ENSZ-közgyűlés 17. ülésszakán részt vett magyar ENSZ-delegáció Mód Péternek, a külügyminiszter első helyettesének vezetésével vasárnap visszaérkezett Budapestre. A Keleti pályaudvarai a delegáció fogadására megjelent Péter János külügymi niszter, Kovács Zoltán, az MSZMP Központi Bizottsága külügyi osztályának helyettes vezetője, Púja Frigyes külügyminiszterhelyettes és Gyémánt András, a külügyminisztérium protokollosztályának vezetője. Cedenbalt meghívták Pekingbe Peking: Ceou En-laj, a Kínai Népköztársaság Államtanácsának elnöke december 16-án levélben fordult Cedenbalhoz, a Mongol Népköztársaság Minisztertanácsának elnökéhez és meghívta őt, hogy kínai—mongol határszerződés aláírása végett december végén látogasson Pekingbe. Cedenbal december 18-i válaszában közölte, hogy öröm md elfogadja a meghívást és a megjelölt időpontban ellátogat a Kínai Népköztársaságba. Kényszerleszállás Brasilia repülőterén A brazil légiforgalmi társaság, a Varig egyik Convair típusú utasszállító repülőgépe, amely Rio de Janeiróból Bra- siliába, a fővárosba tartott, a vasárnapra virradó éjszaka Brasilia repülőterén kény- ■aartmrtUAtt hajtott véért. A nyugati hírügynökségek k&z- lil., a repülőgép kapitánya, akinek sikerült leszállítania a gépet és ezzel elhárítani a nagyobb katasztrófát, hősi halál* halt. Huszonhét embert kisebb sérülésekkel szállítottak kórházba. [CflyiEftE.KTjKl 11.01 HU 1000 POftIMTOS PttTVéNY 15.MM1 ü EV S 16.0Li)AL A lOWöáll 3.0LDAI karácsonyi SZÁMUNK TARTALMÁBOI mii ■(ifiül f/fj* • Mfa/t « / i
