Dunántúli Napló, 1962. november (19. évfolyam, 256-280. szám)
1962-11-16 / 268. szám
tt«2. NOVEMBER 1«. Jelentősen nőtt a vőgatkihajtási sebesség Kiszórni az alapvágatokból a csillézés a pécsi bányákban Tonnánként 3 forint 71 fillérrel olcsóbban termelik a szenet Komlón A mecseki szénmedence bányászai a VIII. pártkongresz- szus küszöbén a hónapokon á’ tartó igyekvés, vetélkedés ered menyeként a sikerek egész soráról adhatnak számot. A Pécsi Szénbányászati Trösztnél számos fontos műszaki feladat megoldása szerepelt a vállalásban. Egyik alapvető célkitűzésük volt, hogy az alapvágatokban a szén csilié zése., mielőbb megszüntessék. Az év eleje óta üzembehelyezett szállítóberendezésekkel ezt 45 százalékban sikerült elérni. A vállalás teljes valóraváltása érdekében a napokban egy olyan folyamatos szállítóberen dezés mintapéldányával ismerkednek meg, amely igazodik a vágatok kanyarulataihoz, ötméteres elhajlási sugárral alkalmazkodni tud a csapásirányhoz. A Bányagépgyártási Tröszt által készített berendezés beépítése és üzemszerű használata biztosítja majd, hogy a jövő év végéig az alapvá- gati csillézést már teljesen megszüntethetik. A szállítás korszerűsítése tette lehetővé a termelés.' koncentrálást is. Tavaly még alig volt a pécsi bányákban ilyen termelőhely, idén pedig a szén 40 százaléka, összesen mintegy 600 000 tonna kerül napszintre koncentrációkból. A vasasi bánya például, amelyet ezen a téren mintaüzemnek lehet tekinteni, minden szenét koncentrált munkahelyekről adja. A kongresszusi versenyben vállalt jobb műszaki szervezés nagy szerepet játszott a vágat - ki haj tás gyorsításában is. _ A műszakiak új gépek munkába- óllításáról gondoskodtak, a bányászok pedig szinte minimális idő alatt sajátították el ezeknek a berendezéseknek a kezelését-és azt a* munkaszervezést, ami feltétele volt a ki- hajtási, sebesség növelésének Az elmúlt évi napi 1,2 méterrel szemben átlagosan 2 méter feletti előrehaladásról adhat számot a pécsi széntröszt. Ezeknek és egyéb más műszaki fejlesztést szolgáló intézkedéseknek tulajdoníthatók, hogy a Pécsi Szénbányásza« Tröszt 1962-ben mintegy 10 millió forint megtakarítást ér el a széntermelésben az elmúlt évhez viszonyítva. Biztató hírek érkeznek a komlói bányákból is a kongresszusi vállalások teljesítéséről. A dunaújvárosi kohóknak szánt gázszénből az egész évi többletként Ígért 27 500 tonna helyett már eddig 42 000 tonnát szállítottak. A műszakonként egy-egy dolgozóra jutó kitermelt szén a tervezett mennyiséget 24 kg-al, a vállalást pedig 12 kg-al haladja meg. A kongresszusi szerződésben tett ígéreten túl járna« a géppel jövesztett szén meny- nyisége tekintetében is. Az egész évre tervezett 75 000 tonna helyett a vállalást is túlhaladva már eddig 100 500 tonna szenet bányásztak ki gépekkel Kedvezően alakult a fafelhas/- í nálás. A 10 tonnánkénti szén \ kitermeléséhez számított 0,390 köbméter helyett 0,353 köbmétert építettek be. Ezek és mos egyéb tényezők kedvezően befolyásolták az önköltség alakú lását. A komlói bányászok vállalása 2 forint költségcsökkentésre szólt, ahelyett 3 forint 71 fillérrel olcsóbban termelik a szén tonnáját, mint ahogy azt a tervek megszabják. A jó eredmények mellett akad bőven tennivaló a kongresszusi verseny további menetében, így elsősorban a termelési tervek egyenletes, maradéktalan teljesítése, a minőségi követelmények betartása területén. Hajnalné Ami a mutatós számok mögött van A járási mezőgazdasági osztályoknak csak a közelmúltban történt megerősítésével máris érezhetően javult a tanácsi irányító munka egyes járásokban. A korábbi kapkodó, felületes munka helyébe egyre inkább az alapos elemző munka lép s a tanácsi szakirányító így komolyabb bepillanHogyan lehet félmillió forintot keresni? Aranybányává vált kertvárosi szántóföld Több mint négy hold szántóföldje volt dr. Horfkay Ferenc sebészfőorvosnak és feleségének (kéth a rmadrész a férfi, egyharmadrész az asszony nevén) a Siklósi út és Táncsics Mihály út között, a Pécsi Kertészeti Vállalat virágtelepével szemben. Négy hold és valamennyi négyszögöl, tehát nem is sok, ha ez a föld. kívül esik a város határán. Ha a telekkönyvi hivatalból kapott információnk helyes — márpedig miért lenne helytelen? — a házaspár 1951 és 1958 között vásárolta a földet. Ez az időpont azért fontos, mert a következő éviben már hozzákezdtek a terület elado- gatásához. Láttam a II. kerületi tanács építésügyi csoportjánál egy helyszínmjzot, amely szerint 35 házhelyre szabdalták a földet, s egy-egy házhely nagysága 150—170 négyszögöl körül váltakozott Ahogy a tanácsnál mondják, az eüadogatások 1959-ben fejeződtek be. Az építésügyi csoport szerint minden házhely gazdára talált, méghozzá nem is rosszul. Ez a telekkönyvi adatokból is kiderül, ahol a következő olvasható: Kiss Vilmos és neje 153 négyszögölért fizetett 13 640 forintot. Néma Elemér és neje 154 négyszögölért 13 552 forintot, Marton Sándor és neje 176 négyszögölért 15 488 forintot, Nyúl János és neje 160 négyszögödért 14 060 forintot — és igy folytathatnék mind a harmincöt telekig. Mutatóba elég lesz ennyi is, hiszen, a fentiekből is megállapítható, hogy dr. Hoikay és felesége 88 forintot kért egy-egy négyszögölért. Ez bizony nem csekélység, hiszen most. már egyszerű szorzási művelettel megállapítható, hogy a házaspárnak több mint 660 ezer forintot kellett kapnia a földért. A 660 ezer forint 330 havi tehát több mint 27 évi munkásfizetésnek felel meg, ha leegyszerűsítve havi kétezer forintos átlagot veszek alapul. A kisembernek tehát kis híján három évtizedig, csaknem egész életében kell .dolgoznia ennyi pénzért. Ennyiért, mert ahogy a II. kerületi tanács pénzügyi szakembereitől hallottam, dr. Horkayéknak nem kellett adózniok a horribilis összeg után, a törvények értelmében ugyanis adómentes ez a pénz, következésképpen mind az övék maradt. Dr. Horkay Ferenc korábban a megyei kórházban dolgozott, most pedig a szigetvári járási kórház osztályvezető sebészfőorvasa. Dr. Teremi Gábor, a megyei tanács egészségügyi osztályának helyettes vezetője biztoskezű sebésznek ismeri őt. Ilyen beosztás és ennyi év után (dr. Horkay nem mai orvos már) több mint háromezer forint a fizetése. — Szüksége vo(Lt-e hát a több mint félmillióra? Szüksége volt-e, amikor — ezek ismét, telekkönyvi adatok! — mindezen felül két házuk van még: egy Pécsett, a Siklósi út mellett, egy pedig Vasas II-ön, fél hold kerttel?! Dr. Horkay Ferenc és felesége korábban sem volt szegény ember, a félmillió forint nélkül sem lettek volna megélhetési gondjai. Miért volt szükség hát a földvásárlásokra, s fiiig azután az elado- gatásokra? Miért volt szükség arra, hogy a vásárlók egyné- melyikével még perre is menjenek, mert hogy el ne felejtsem, ez is megtörtént: dr. Horkay Ferenc Noch György és Ecsedi László nevű vásárlójával pereskedett a bíróságon, ugyanis összekaptak a háztelek nagyságán. (Noch György — raktári dolgozó a Közúti Üzemi Vállalatnál — egyébként azt is vallja, hogy 14 ezer forintot fizetett a mindössze 121 négyszögöles telekért, egy négyszögölnek tehát 116 forint volt az ára.) Nincs a törvénynek olyan paragrafusa, amely a szántóföldek felosztását házhelyekre, és azok eladását megtiltja. — Nem lehet tehát azt állítani, -hogy dr. Horkay Ferenc törvénytelen dolgot cselekedett — így nem vonható felelősségre. Ellenben mégiscsak meg kell mondani: ha az előbbire nincs is paragrafus, arra már van, hogy a szocializmust építő ország vagyunk, s az ilyen cselekedetek homlokegyenest ellentétesek a szocialista morállal. Senkitől sem sajnáljuk a pénzt ha megdolgozott érte, Vagy olyan felfedezéssel, találmánynyal gyarapította a köz kincsestárát, amelynek értéke nagy. De elítélően kell nyilatkoznunk az olyan útról, amely munka nélkül szerzett félmillióhoz vezet, s már-már túllépi az optimális személyi szükségletek határát is! Ezért nem lehet bosszankodás nélkül hallgatni a II. kerületi tanács építésügyi csoportjának mentegetőzését. Ez a mentegetőzés úgy szól, hogyha tudták volna 1959-ben, hogy milyen nagy roham indul meg később a házhelyek után, akkor nem adják ki a parcellázási engedélyt. Ez már bizony késői bánat, késői már azért is, mert — ugyanitt mondották ■—, hogy nem is Horkay dr. az egyedüli a városban, akinek szántóföldje egyik napról a másikra aranybányává vált. Nem ő az egyedüli, aki nagy összegekre tett szert, miközben a parcellákon felépült házak — egész utcasor emelkedett már dr. Horkay régi földjén — közművesítését az államra akarják majd hárítani! A magános zsebreteszi a súlyos banikjegy- kötegeket, a közösség állama pedig viselje a terheket?! Ez az aranybányává vált szántóföld intő példa arra, hogy a jövőben ne engedjük megismétlődni a hasonló eseteket. Hasznos lenne ezért, ha a városi tanács összegezné, hogy hol vannak olyan nagyobb területű szántóföldek magánosok birtokában, amelyek maholnap házhelyekké válhatnak. Hasznos lenne, hiszen ezek a földek rendszerint olyan területek, amelyeket a városrendezési tervek valami fontos közcélra akarnak felhasználni. Ilymódan semmi akadálya sincs a lehető legtörvényesebb eljárásnak, az adott szántóföld kisajátításának, s annak, hogy a régi tulajdonost méltányosan kárpótolva megelőzzünk mindenféle nyerészkedési kísérletet. Magyar László tást nyerhet egy-egy szövetkezet gazdálkodásába. Az elemző munka sok mindent napvilági a hoz, ami eddig bizonyos mutatósabb eredmények hangsúlyozásával rejtve volt. A pécsváradi járás esetéből is láthatjuk, hogy az elemzés mennyi fontos dolgot felszínre hoz, ami eddig rejtve volt. Ebben a járásban a tanácsi szakvezetők háromnegyed évkor értékelték a tsz-ek állattenyésztésének helyzetét. Nemcsak a terv és teljesítés viszonylatában, hanem egyes mutatókon, indexeken keresztül is. A sertés ágazatot kiragadva kiderült például, hogy a kocalétszámhoz viszonyítva igen alacsony a malacs2aporulat a tsz-ekben, ennek ellenére a járás mégis teljesíteni tudja hízótervét. Ebből két dologra lehet következtetni. Az egyik az, hogy a tsz-ek vagy évente — a rendes kétszeri helyett — csak egyszer elletik a kocákat, vagy leelletik ugyan kétszer, de a malacok valamilyen oknál fogva elhullanak, s hogy az elhullási statisztika ne legyen túl magas, inkább úgy jelentik a járásnak, hogy nem ellett le az állomány. Ez utóbbi is nagyon valószínű, hiszen az elmúlt évben a járások erős kampányt indítottak az elhullások csökkentéséért. Akár így, akár úgy van, egy a lényeg, adott kocalétszámhoz viszonyítva kevés a malacszaporulat a pécsváradi járásban. S hogy a hízótervüket teljesíteni tudják, sovány sertés vásárlásához folyamodnak a tsz-ek. Ez pedig, ha a tagoktól vásárolják, vagy főleg más megyéből, mindenképpen állat- betegségek behurcolásával és sok esetben tömeges elhullással jár. A járás egyik legjelentősebb szövetkezete a véméndi Uj Tavasz Tsz, ebben az évben 3000 hízott sertést értékesít, s ebből 300-at terven felül. Ez olyan óriási mennyiség, hogy mindenképpen méltányolni kell és ebből a szempontból csak dicséret illetheti a szövetkezetét. Más dolog az, hogy a háromnegyed évi statisztika szerint a véméndi tsz-ben 250 anyakocából csak 155 ellett le. Kétszeri fialással háromnegyedévkor már 150 százalékra kéne állni a tsz-nek, hogy az év végére elérhesse a 200 százalékot, ezzel szemben a harmadik negyedév végén a kocák ellési százaléka csak 64 volt. Ami azt mutatja, hogy egyszer is csak egy része ellett le a kocaállománynak. Október 1-ig 905 malac született, illetve nevelkedett a tsz- ben s mégis 3000 hízót értékesítenek. Tehát a véméndiek vásárolt sovány sertésből hizlalnak, ebben az. évben több mint 1000 sovány süldőt vásároltak. Kétségtelen, hogy a malacnevelés sokkal kényesebb, igényesek. és talán n^m is olyan ragyogó üzlet, mint a hizlalás. De az alföldi sovány sertésből nem lesz mindig kínálat, egyszer a véméndi tsz-nek is rá kell térnie a saját szaporulat-n eve'ésre. Mert kitől várhatjuk el ezt elsősorban, a kis apátvarasdi, vagy nagypalli tsz-tői? Világos, hogy elsősorban a m y és jó hírnévnek örvendő Vé- méndtől. Tartoznánk az igazságnak, ha elhallgatnánk, hogy a véméndi tsz vezetősége ígéretéhez híven jövőre már ezt a helyes utat akarja járni. De hasonló a berkesdi tsz esete is. Háromnegyed évkor a 106 kocából csak 64 ellett le, és 20 előhasi koca volt. Világos, hogy itt is csak évi egyszeri ellésről. van szó. Vagy tálán meghamisították az elhúl- lási statisztikát? Nehezén hihető, mert az szabálysértés, s ha kiderül, büntetést von maga után. Nincs kellő malr.csza óa- rulat, következésképpen a berkesdi tsz is vásárolt hízóalapanyagból hizlal. A két hónapja vásárolt anyagnál azonban gyomor- és bélgyuljadás lépett fel, s az állomány egy része elhullott. Sok veszéllyel járó gazdálkodás ez és semm ké > pen sem tartható fenn sokáig. Szerencsére több a pécsváradi járásban az olyan közös gazdaság, ahol a kocákat évente kétszer elletik s a malacszaporulatot a körülményekhez képest gondosan felnevelik. Ilyen tsz-ek: Püspöklak, Szederkény, Pécsvárad. Az utóbbi tsz-ben 158 százalék volt háromnegyed évkor az ellési arány, 31 koca után 393 malacot neveltek fel s az év végéig ez a szám még nő, mert kétszer ellettek. A tervteljesítés — bármilyen mutatós számot hoz is, még nem minden. Az a tsz, amelyik nem alapozza meg sertéstenyésztését, nem gondoskodik a saját szaporulatról, az év elején mindig elölről kezdhet mindent. Venni-eladni ez nem lehet és nem is jellemzője a jó szocialista nagyüzemnek. — Éné — Évente 40000—50000 mezőgazdasági gépet importálunk Az MSZMP kongresszusi irányelvei a mezőgazdaság fontos feladataként jelölik meg a nagyüzemi gazdálkodás techí | gépeidéi sryárf a FémiiiarI Vállalat í; tokaji különlegesség: a vörös aszó A Szőlészeti Kutató Intézet tarcali telepén az idén kísérletként kezdtek a vörös aszú előállításával. Az aszú alapanyagául a legjobb minőséget . adó' kék szőlők, így például a í Medoc Noir, a Kadarka 9 és a Muscat Bouschet fajták borát használták fel. Legjobban az utóbbi 24,5 cukorfokos bora felelt meg. Egy hektoliter vörösborhoz 35 kilogramm aszúszemet kevertek, így kiváló zamatú és illatú, rubin f'túnű aszút nyertek. A Pécsi Fémipari Vállalat lakatosüzeme önjáró serleges rakodógépeket készít az ország több építőipari vállalata részére. Ebben a negyedévben S darabot készítenek el. Képünkön a szállítás előtti ntolsó beállítást végzi Cslkota József és Huszár Péter. A vállalat 14 darab deszkamáglyarakó-gépet készít az erdő- gazdaságok részére december 15-ig. Az új gépek megkönnyítik a munkát, a felrakáson kívül a máglya lebontását is el tudják velük végeztetni. Fotó: Czakó nlkai bázisának megteremtését. A baráti országokkal kialakult együttműködés e téren is sok segítséget nyújt. Évente 40 000—50 000 különböző mezőgazdasági gépet szerzünk be külföldről, valamennyit a hajrá ti országokból vásároljuk. Ebben az évben mintegy két. milliárd forint értékű külföldi gépet vásárolunk a mezőgazda- ság számára. Jövőre előreláthatóan még ennél is nagyobb arányú lesz az import. A legtöbb mezőgazdasági gépet a Szovjetunióból vásároljuk: a gabona arató-cséplőgépeken kívül háromféle traktort, rend- rearatót, ekéket, boronákat kultivátorokat Silókombájntj juhnyírót. rizsbetakarítót, speciális kenderaratógépet gyárt a szovjet ipar. Lengyelországból érkezik a legtöbb mezőgazdasági pótkocsi. Az NDK- bői különböző talajművelőgépeket, eszközhordozó traktorokat, vető- és magtisztító berendezéseket vásárolunk. Gazdaságainkban az idén ezer 45 lóerős romániai gyártmányú traktort állítottunk munkába. A legtöbb gondot az alkatrészutánpótlás jelenti. Évente nyolcszázmillió forint értékben 15 000 fajta alkatrészt importálunk. i
