Dunántúli Napló, 1962. november (19. évfolyam, 256-280. szám)

1962-11-10 / 263. szám

4 nmé 1962. NOVEMBER 16. t A világ ifjúsága békét akar 1945. novemberének ele­jén a londoni Albert Hall, melyben sok nagysikerű hangversenyt rendeztek, nem a zenekaroknak adott helyet, hanem a különböző országokból érkezett fiatalok szenvedélyes vitájától volt hangos. Még fél év telt csak él attól a naptól amikor végét­ért az európai népeket kín­zó, milliókat elpusztító má­sodik világháború. A népek még élénken emilékeznek azokra a borzalmakra, me­lyeket a német fasiszták mű­veltek. Még frissek voltak a sebek, melyeket Lidice és Oradour, Auschwitz és Btv chenwald tépett fel. Ledőlt házak, romok jelezték Lon­donban is a német bombák, a V—1-ek pusztításait. Ez a város fogadta akkor a vi­lág demokratikus érzelmű ifjúságának képviselőit akik azért gyűltek egybe, hogy megvitassák a fiatalokat érintő legfontosabb kérdése­ket, hogy felemeljék szavu­kat a háború, a gyarmati fiatalok nyomorúságos élete, a kizsákmányoló rendszer embertelensége ellen. Hatszáz fiatal, hatvanhá­rom országból, harmincmil­lió ifjú képviseletében több napos tanácskozás után meg­alakította a Demokratikus Ifjúsági Világszövetséget. Ma, 17 évvel ezelőtt érke­zett el a tanácskozás talán a legszebb perceihez. Egy néger fiatal lépett fel az emelvényre aki felhívta a tanácskozás valamennyi résztvevőjét: tegyenek ünne­pélyes fogadalmat a béke megvédésére, a harcban szü­letett demokratikus egység erősítésére. így hangzottak az ünnepélyes eskü szavai: „Harcolni fogunk az egész viliágon az ifjúság egységé­ért, minden fajú, minden . színű, minden nemzetiségű és hitű ifjúság egységéért, harcolni fogunk a népek őszinte barátságáért, az igaz­ságos és tartós békéért. — Szavunkat adjuk, hogy dol­gos kezeket, éles elmét és fiatalos lelkesedést sohasem fognak többé imperialista háború céljaira pazarolni!” A világ ifjúsága az elmúlt 17 esztendő alatt bizonyíté­kát adta annak, hogy meg­tanulta: a békét nem csak akarni és óhajtani kell, ha­nem azért harcolni, küzde­ni is kell. Ezért sokasodtak meg a DÍVSZ sorai is. Meg­alakulásának 15. évforduló­ján, 1960-ban már 97 ország 87 millió szervezett fiatal­ját tömöritette magában. Az ifjúság békeakaratá­nak. harcos kiállásának leg­impozánsabb megnyilvánulá­sainak a Világifjúsági Ta­lálkozók bizonyultak. Nyolc nagy találkozón: Prágában, Budapesten, Berlinben, Bu­karestben, Varsóban, Moszk­vában. Bécsben, és a leg­utóbb Helsinkiben több ezer fiatal gyűlt egybe a világ minden tájáról, hogy a DÍVSZ felhívására hitet te­gyenek a béke mellett. Szár­nyaló dallammá vált a DÍVSZ indulója, mely min­den nyelven így kezdődik: „Egy a jelszómk a béke”. Mozgósító jelszó lett a VIT- ek programját adó híres mondat: „Egységbe ifjúság, előre a tartós békéért!” A béke és a barátság szálai fűzték egybe e felejthetetlen találkozók valamennyi részt­vevőjét. A világ ifjúsága ma is töretlenül folytatja küzdel­mét a világ békéjéért. A ku­bai események kapcsán a DÍVSZ is az elsők között emelte fel tiltakozó szavát az amerikaiak agressziója el­len. De az elsők között üd­vözölte a válság megoldását, a világbékét megmentő szov­jet javaslatokat is. Elsők kö­zött, mert a világ ifjúsága bókét akar! M. E. A szélsőséges kalandorok bukása az amerikai elnökválasztásokon A TASZSZ szemleírójának kommentárja Igor Orlov, a TASZSZ szem- 1 leírója megállapítja, hogy a november 6-án az Egyesült Ál­lamokban lezajlott „félidős vá­lasztások’’ eredményeként a kormányon levő Demokrata Párt megtartotta az ellenőr­zést a kongresszus mindkét háza fölött. A szenátusban még jobb lett a szavazatok aránya a Demokrata Párt javára, a képviselőházban kissé szoro­sabb lett az arány a demokra­ta és a köztársasági szavazatok között, de a Demokrata Párt itt j is megőrizte többségét. Az ame­rikai kétpártrendszerben, ahol nincs lényeges különbség a nagytőke érdekeit szolgáló két párt között, ez az eredmény kedvezőnek tekinthető a de­mokraták számára. A kormányzók megválasz­tása során az amerikai álla­mok többségében szintén a Demokrata Párt jelöltjei győz­tek, bár egyes ipari szempont- ! bői fontos államokban, mint I Michigan és Pennsylvania, az ! eddigi demokratapárti kor­mányzók helyébe most köztár­> saságpárti jelölteket válasz- ! tottak. A legfigyelemreméltóbb ’ eredményként emeli ki a \ szemleíró a választásoknak azt j az oldalát, hogy komoly vere­> séget szenvedett egész sor 'olyan jelölt, aki reakciós bel- J politikát és szélsőséges kalan- •dor külpolitikát hirdetett. A »kaliforniai, pennsylvaniai, in­dianai és néhány más állam­beli választási eredmények nem hagynak kétséget afelől, hogy az amerikai választók óvakodnak a kalandoroktól, nem hajlandók rájuk bízni sorsukat. Ebben a vonatkozásban min­denekelőtt Nixon volt alelnök veresége tűnik ki. Nixon Ka­lifornia állam kormányzói tisztségére pályázott és szokott módszere szerint a választási harcban a kommunistaellenes hizstériát próbálta megnyer- gelni. Á SZKP Központi Bizottságának plenáris ülése Moszkva. Az SZKP Központi Bizottsá­ga elhatározta, hogy novem­ber 19-re összehívja a Köz­ponti Bizottság plénumát. A plénumán Nyikita Hrus­csov beszámolót mond az ipar, az építés és a mezőgazdaság pártirányításának megjavítá­sáról. E kérdés megvitatására a Központi Bizottság plénumára meghívják a köztársaságok, a határkerületek és a területek párt- tanácsi és gazdasági ak­tíváit. Kit szovjet traktorista hőstette Ä kazahsztáni szűzfölclefc közelében a sztyeppén az ara­tás idején tűz támadt és a lángok gyorevonati sebességgel közeledtek a „Scserbakovsrikij” szovhoz ötven kilométer hosz- szú és ötven kiiométer széles gabonatáblája félé, s _pusz-. tulással fenyegették a még lá­bonálló gabonát. Vlagyimir Kotyeskov trafc- torbrigád-vezető és Nyükoláj Gribov traktorista elhatározta, hogy árkot húz a tábla körül és így menti meg a termést. Gribov vezette a traktort, az ekén pedig Kotyesikov ült. Si­került is a tervük és a gabonát megmentették, ök maguk vi­szont súlyos égési sebeket szén védték. Gribov már a helyszí­nen meghalt, Kotyeskov életét sem tudták a minden tudomá­nyukat latbavető orvosok meg­menteni. Hőstettükért a két traktons- tát haláluk után becsület­érdemrenddel tüntették ki. John Bernal nyilatkozata London. John Bernal, a Béke Világ­tanács elnöke nyilatkozatban foglalkozik a kubai válság kér­déseivel. Hangsúlyozza: eré­lyes intézkedéseiket kell tenni a Kuba ellen foganatosított megkülönböztető akciók meg­szüntetésére. — Kennedy elnök ama ígé­rete ellenére, hogy nem támad ják meg Kubát, a válság egy­Mikojan állami gazdaságokat tekintett meg Kubában Havanna. Mikojan, a szovjet minisz­tertanács Kubában tartózkodó első elnökhelyettese november 8-án Fidel Castro miniszterel­nök meghívására ellátogatott Pinar del Rio tartomány ba, \ ahol megtekintett több állami birtokot, mezőgazdasági kísár­! leti telepet és a Soroa kirán- I dulóhelyet. Utazásuk alatt Mikojan és Qastro baráti beszélgetést foly- ! tattak. összevetették a kubai mezőgazdasági termelés és élet ! színvonal gyors fejlődésének , útjairól és módjairól vallott el- | képzeléseiket, általán nam tekinthető vég.e- gesen megoldottnak — hang­súlyozna Bernal. A Kubát fe­nyegető veszély nem szűnt meg, a szigetországot továbbra is blokád alatt tartja az Egye­sült Államok hadiflottája, légi felderítésnek vetik alá, amely Kuba nemzeti szuverenitása megsértésének tekinthető. — Ilyen helyzetben a világ békemozgalmának fontos lépé­seket kell tennie a béke meg­őrzésére. a Kuba ellen alkal­mazott minden fajta megkü­lönböztető intézkedés megszün­tetésére. A Béke Világtanács teljes egészében támogatja a kubai népet, amely joggal kö­veteli nemzeti szuverénitásá- nak és a nemzetközi jogból fa­kadó valamennyi jogának tel­jes tiszteletben tartását. Semi- lyen biztosíték, amely szava­tolni hivatott Kuba meg nem támadását, nem elég hathatós, ha nem vetnek véget az elle­ne alkalmazott gazdasági nyo­másnak. Bemal végül követe'i a Ku­bában lévő külföldi támasz­pont felszámolását., amelyet a kubai nép akarata ellenére tartanak területén. Mély fájdalommal tudatjuk, hogy a legjobb férj. sógor és nagybácsi Dr. Garay Lajos nyug. ítélőtábla! tanácselnök november 8-án 16 éves korában váratlanul elhunyt. Temetése november 12-én hétfőn 3 óra­kor lesz a temető Szent Mihály kápolnájából. A gyászoló család. Mély fájdalommal tudatom, hogy szeretett leányom, édes­anyám ■ ­özv. Sift Tivadarné Herczeg Mária zz új gyár falai. Az építkezé­sen tulajdonképpen már nem sokan dolgoztak. Már csak az utolsó simítások voltak vissza. Ezzel szemben a csarnokokban nagy volt a sürgés-forgás. Ott szerelték a gépeket. Egy agregátnál két fiatal­ember állt: egy külföldi spe­cialista — mérnök annál a cégnél, amely a gyár berend - zéseit szállította — és egy V gyei mérnök, aki röviddel az­előtt fejezte be a főiskolát. A vöröshajú külföldi • specialista zsebéből közönséges jogarlé­cet vett elő, és odanyújtotta szomszédjának. — Tudja mi ez és mire va­ló? Fatyga mérnököt (így hív­ták a lengyelt) a kérdés any- nyira meglepte, hogy válaszol­ni sem tudott, csak fejével biccentett. — Akkor talán — folytatta a vöröshajú minden rosszin­dulat nélkül, oldja meg ezeket a feladatokat — és néhány adatot mondott. Amikor Fatyga mérnök le­olvasta az eredményt, alig tudta magát türtőztetni, hogy ki ne mondja, amit a külföldi specialista , beképzeltségéről gondolt. Csak az a tudat, hogy a gyár üzembehelyezése a specialistától fögg, tartotta 'Assza az éles visszavágástól. De az epizód mélyen belevé­sődött a mérnök emlékezeté­be. Amikor 1953. július 22-én a coniecpoli Farostlemezmü ve­tet üzembe helyezték, a kül- öldi specialisták munkája vé­tet ért. A gépeknél és agregá- ( óráknál lengyel munkások ílllak. Az egész ügy nem volt sem egyszerű, sem könnyű. El 1cettett sajátítani a nagymér- ékben mechanizált és auto- natizált gyártásmenetet, mert iltalánosságban a következő- céppen lehet a koniecpoli Fa­rostlemezgyárat jellemezni: a lyár egyik végén a szállító berendezésre rakják a fahul- adékot, és a másik végén ki- önnek a kész farostlemezek. 4 technológiai folyamai azon­ban igen bonyolult. S ha ter- nelni akarunk, akkor ameny- zyire csak lehet, meg kell is­merni a gépeket és agregáto- kat. De mikor ismerhette ezt meg d gyár munkássága, Po- tocki tegnapi cselédjei, a ly- sakowi parasztok? Csak egy útja lehetett. Az egész mun- kásgárda együttes fáradozása és lelkiismeretessége, a mér­nökök elméleti segítsége és a munkások mindennapi gya­korlata. Már az első hetek tapaszta­latai rámutattak ennek szük­ségességére. A faaprítő mű elevátorai például eltömődtek a forgácsoktól, ami visszave­tette a termelést és ezzel ösz- szefügaően anyagi veszteséget okozott. Emberek, akik a gé­neket kiszolgálták, a főmér­nökhöz Michal Kryczko-hoz fordultak segítségért. A mér­nök odament, megnézte, elbe- széloetett az emberekkel és tanácsot adott. 1953. augusztus 17-én tehát nem egészen egy hónappal az uzembehelvezés után ethang- zott az első javaslat a telje­sítmény növelésére. A javas- tottevő Wndrvch elvtárs volt. Pz az eset a munkások öntu­datának érzékletes megnyil­vánulása volt. Bebizonyoso­dott. hogy a modernebb svéd gépek kapacitását is növelni lehet, s hogy az emberi talá­lékonyság kimeríthetetlen. A következő javaslatot Woj- cik elvtárs tette. A rostozó henger teljesítményének nö­velését szolgálta. A javaslatok minden irányból jöttek, és nemcsak a gépeket, hanem magát a technológiai folyama­tot is érintették. Bebizonyo­sodott például, hggy nincs szükség 8 kilogramm parafinra és bizonyos termékmennyiség­re. Elég kb, 3 kilogramm is és a lemezminőség ugyanaz marad. 'V S mit csinál ma oly sok év után Mr. Brown? Képzeljék el, éppen farost­lemezgyártás iránt érdeklődik, sokkal inkább, mint régen. Titkára egyszer farostlemez mintákat és azok elemzését hozta a laboratóriumból. A fő­nök figyelmét magukra vonták az Alpex cég lemezének ada­tai. Az elemzés kimutatta, hogy a szilárdsági mutató 42—39 között mozog, a kana­dai lemezeké csupán 30. Az átnedvesedést mutató is jobb a, kanadaiaknál. — John, — szólt a főnök — mit tud mondani az Alpex lemezekről? — A vizsgálati eredmények kiváló minőségüket bizonyít­ják. Még a svéd és finn leme­zektől sem maradnak el. A lemezek Lengyelországban ké­szülnek. Ahogy ügynökeink értesítettek, Törökország. Bel­gium, Kongó és India is im­portálta. Ezeket a mintákat Egyiptomban és Szíriában sze­reztük be. — Azt mondja, Lengyelor­szág? Érdekes. Emlékszem egy lengyel grófra, aki a háború előtt felkeresett, és egy üzle­tet ajánlott. Grófi korona volt a, névjegyén. De ezt a névje­gyet nem ő küldte, — mondot­ta Mr. Brown és egy celofán­ba csomagolt kis lemezt emeli •fel az asztaláról, amelyen egy színes kártya volt. ezzel a fel­irattal: Alpex. — Bussiness is bussiness. Küldjön rendelést Lengyelor­szágba. 63 éves korában váratlanul el­hunyt. Temetése november 12- én, hétfőn 4 órakor lesz a pécsi köztemetőben. Gyászoló édesanyja és fia Mély fáj da lommal tudatj uk. hogy szeretett gyermekünk Frányics Mária a Pécsi Közgazdasági Techni­kum tanulója 17 éves korában tragikus kö­rülmények között elhunyt. — Temetése november 12-én, hét­főn fél 3 órakor lesz a köz­ponti temető Szent Mihály ká­polnájából. A gyászoiló család. köszönetnyilvánítás Köszönetét mondunk mind­azoknak, akik drága jó fér­jem, édesapánk. temetésén részvétükkel, koszorúk és virá­gok küldésével fájdalmunkat enyhíteni igyekeztek. — Külön mondunk köszönetét, az új- mecsekaljai iskola tantestületé­nek, a kővágószőlősi bánya any alosztályának, a ház lakói­nak. a MA VAUT és a Közúti Gépelüáfcó dolgozóinak. A gyászoló Megyeri család. — HALÁLOZÁS. A Radnóti Mik­lós Közgazdasági Technikum ipari tagozata ÍV. A. osztályának KISZ-szervezete megrendültén tu­datja, hogy szeretett osztálytár­sunk Frányics Mária 18. életévé­ben november 6-án tragikus hirte­lenséggel elhunyt. — Mély fájdalommal és megtört szívvel tudatjuk, hogy felejthe­tetlen férjem, édesapánk, apósom, nagyapánk. testvérünk és kedves rokonunk id. Dörgő Mihály nyug­díjas 72 éves korában rövid szen­vedés után elhunyt. Temetése no­vember 13-án, kedden fél 4 órakor lesz a központi temetőben. A gyászoló Dörgő családi BÁBELŐADÁSOK November ll-ém, vasárnap ete. fél 10 és 11 órai kezdettel Pécs, vá­ros Művelődési Házában (Déryné «. 18.) Műsor: A bűvös tűzssWBÉhn c. mesejáték, » S I i milyen fakitermelő társaság­hoz. De mit neki, Mr. Brownnak a fa! Az üzlet talán jó lenne, de ki foglalkozzék vele? ö, Mr. Brown menjen Lengyel- országba, az erdőkbe? —Gróf Potocky látogatásának az an­gol vállalkozónál nem volt konkrét eredménye. Mikor az „úr az erdőkből” (így nevezte Mr. Brown a grófot), kilépet, a vállalkozó vastag atlasz után nyúlt. Meglehetős hosszasan lapozgatta a térképet, mire megtalálta az Erdőországot. A latyak, az erdők és erdő­munkások országa — így ne­vezte akkor Mr. Brown a len­gyeleket. * A megszállás végétért, s új szabad Lengyelország szüle­tett. Wloszczowa kerületben, ahol egykor gróf Potocky bir­tokai voltak, új gyár épült. Fgv farostlemezgyár, amely­nek termelése a helyi nyers­anyagkészletre, a fára épült. Az építkezésen azok az embe­rek dolgoztak, akiknek néhány éve még a grófi birtokon vég­zett munka volt a fő megélhe­tési forrásuk. Belőlük kellett az új gyár munkásgárdájának is kikerülnie. Elérkezett 1953. Az építkezés már nagyjából befejeződött. A nyári napsugárban ragyogtak A mindig igen fegyelmezett Mr. John Brown ma egyszerű­en pokolian rossz hangulatban volt, amit egy hanyagul a szá­jába biggyesztett szivarral lep­lezett. Reggel ugyanis távira­tot kapott tőzsde-ügynökétől, amelyben közli, hogy a rész­vények árfolyama, amelyek­ből tegnapelőtt egy csomagot vásárolt, ötven százalékkal csökkent. Telefonon akart fel­világosítást kérni a „hülyétől” (ügynökétől) de az nem volt bent a hivatalban. Elhatároz­ta tehát, hogy titkárát küldi oda. Éppen hívni akarta, már kinyújtotta a kezét a csengő után. amikor az altiszt az aj­tóban egy tálcával megjelent. — Kérem — mondotta — leereszkedően Mr. Brown. Komoly arccal kö~eledett főnökéhez az altiszt és tálcán átnyújtott egy n') jegyet. Mr. Brown ránézett a névre: Gróf Potocki. Mr. Brown nem ismerte ezt az urat, aki nevéhez koronát illesztett. Valószínűleg orosz arisztokrata. Német nem lehet, hisz akkor Potocky-t irt vol­na. Micsoda meglepetés volt a nanvkénű A Ibionfi számára, m!úor beszélgetés közben ké­sőbb meatudta. hogy a gróf lennvet. A gróf ajánlatot tett neki, hogy csatlakozzék vala-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents