Dunántúli Napló, 1962. november (19. évfolyam, 256-280. szám)

1962-11-24 / 275. szám

IMS. NOVEMBER 2i fllAPlO 3 Tanácskozik a kongresszus (Folytatás a 2. oldalról.) A továbbiakban felszólalt Zalai György, a gyulai járási pártbizottság titkára, Amaldo Ferrato Szegara, Costa Rica Nemzeti Élcsapata Titkárságá­nak tagja, Biczó György, Sze­ged város Tanácsa Végrehajtó Bizottságának elnöke, Fand Nasszar, Jordánia Kommunis­ta Pártja Központi Bizottságá­nak első titkára, Maurice Ca­mara nagykövet, a Guineái De mokrata Párt küldötte és H. Trüb, a Svájci Munkapárt Po­litikai Bizottságának tagja. Szünet után Veres József el­nökölt. A kongresszus nevében szeretettel üdvözölte a Vene­zuelai Kommunista Párt kül­döttségét: Eduardo Machado-t és Hector Rodriguez-Bauza-t, a Venezuelai Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagjait, parlamenti képviselőket. A testvérpáriok képviselőinek üdvözlő beszédei Ezután íeüszóüaiifc: A. Vsel- dinger, a Luxemburgi Komu- nista Párt Politikai Bizottságá­nak tagja, továbbá a Domini­kai Köztársaság Népi Szocia­lista Pártjának küldötte, S. Cudmundsson, az Izlandi Szo­cialista Egységpárt Politikai Bizottságának tagja, A. Ber­nard, a Guadeüoupe-i Kommu­nista Párt Titkárságának tag­ja, I. Musztapha, a Szudáni Kommunáéin Párt Politikai Bi­zottságának tagja, E. Munoz. az Ecuadort KommunieÉa Párt Politikai Bizottságának tagja, R. Martinez, a Nicaragua! Szo­cialista Párt Központi Bizott­ságának tagja, majd a Libano­nt Kommunista Párt képvise­lő j ének üdvözlő szavai után Mohamed Farhat, a Marokxót Kommunista Párt Politikai Bi­zottságának tagja, G. Osario. a Kolumbiai Kommunista Párt Központi Bizottságának tagja, majd a Perui Kommunista Párt képviselője, T. Dixon, a Panamai Népi Párt Központi Bizottságának tagja, J<me San­chez Verde, a Salvadort Kom* * munista Párt Központi Bizott­ságának tagja, A. Nicolas, a Martini quei Kommunista Párt tagja, P. Sanchez, a Honduras« Kommunista Párt Központi Bizottságának tagja, és a Gua­temalái Munkapárt küldötte. Az elnök bejelentette, bogy a Központi Bizottság referátu­mához és a Központi Revíziós Bizottság beszámolójához 123- an kértek szót, s közülük 42 küldött szólalt fel. A fcongresa- szust 60 testvérpárt, valamint két afrikai ország nemzeti de­mokratikus pártjának képvi­selője üdvözölte. Javasolta a vita lezárását. A kongresszus elfogadta a .javaslatot, és szombaton reg­gel # órakor folytatja tanács­kozását Az ülésen Kádár Já­nos, ex MSZMP Központi Bi­zottságának első titkára vála­szol az első két napirendi pont vitájában elhangzottakra. Ezután került sor a kong­resszus harmadik és negyedik napirendi pontjára: a Fellebb- viteli Bizottság jelentésére, majd a Magyar Szocialista Munkáspárt központi szervei­nek megválasztására. Kállai Gyuláé Fonion satorepe van a párt ideológiai én kulturális munkájának KAttoA fiyril ál«B| «■ MSZMP PoiitftBi Bjaotteágá- rtak tags® csütörtökön délután felszólalt a leaagremnm vitáié­ban. A* alábbiakban rtiwilrt»- bet ködőnk a tanédbOL Kcdrea Brtúraak! Ttertett Kongresszus! A Központi Bi- ■ottság beszámolója megállapí­totta, hogy a szocialista tan- úalom hazánkban újabb nagy­szerű győzelmet aratott, a né­pünk a saocáaliznau* teljes fel­építésének korszakába lépett A további előrehaladásban a fiur radalom teljen győzelmének ki­vívásában ktemelkedőea fonton szerepe van a párt tipológiai és kulturális munkájának. Az kényelmek «aért hangsúly«»- asák, hogy a uarit—i liririw» eaanrt offeaBTik a szert»- Bst« építönamha kSvrtelmő- sye lett. A aemzdkld és hónai ihn nyak, » saortaUnme nagy nemzetközi és haart sfikerrt kedvező fettételeket terem­tenek az esmad offensiv» A Szovjetem«» Kueuuauihrta Pártjának történelmi jelentő­ségű XX. kongresszusa széles­ük« hatért kámeát hogy megtisztítsa a marxizmus—le- mnizmua eszméit a dogmatiz- nruK salakjától, amely a na- mélyi kultusz éveiben reá ra­kódott Ugyanakkor ez lehető­vé tette, bogy még hatéko­nyabb karcot folytassunk » nemzetközi munkásmozgalom fő vanattpa. a zevmomzmus eUa* A mnitnnm liaiiihmaii igamágaiaak fénye ■* újból Ez az elmélet a békéért, a sav cializmueért, az emberiséig tár­sadalmi «(lőrehaladásáért (ví­vott harc leghatalmasabb fegy­vere. A Marxizmus—leninizmus megtisztulása, alkotó szellemé­nek érvényesítése, nálunk is kétfirontos harcban ment vég­be, a az így megujhodott marxizmus—feminizmus vált cselekedetek vezérfonalává. Külpolitikánk alapelve a különböző társadalmi rend­szerű államok békés egymás mellett élése. Ebből adódóan bonyolult körülmények között kell folytatnunk a párt ideoló­giai és kulturális munkáját, ami sokoldalú elméleti és gya­korlati politikád tevékenysé­get te ugyanakkor nagyfokú elvi szilárdságot igényelt, Mindenkinek világosan kell látnia: aa eszmék területén nincs békés egymás mellett élés. Nem az eszmék, hanem a fegyverek terén követelünk leszerelést, Az eszmei- tdeottgai küzde­lem elengedhetetlen része a két világrendszer harcának, nem ellentéte, hanem szerves része a békés egymásmellett élés politikájának. Pártunk ideológiai és kultu­rális munkája olyan belső körülmények között bontakoz­hat ki. amikor a szocialista termelési viszonyok győzelme az egész népgazdaságban ked­vező lehetőségeket teremt ah­hoz, hogy az eszmei-kulturá­lis forradalmat most már tel­jes terjedelmében — az egész népet felölelő módon — kö­vetkezetesen végigvigyük. Az új társadalmi viszonyok közé került osztályok és rétegek — s még inkább az egyes embe­rek— tudatában még hatnak a régebbi osztályviszonyok körülményei között keletkezett polgári és kispolgári, főleg na­cionalista, a vallásos, az indivi­dualista nézetek. As ideológiai küzdelmet olyan viszonyok között foly­tatjuk, amikor a párt széles körű szövetségi politikát foly tat és valamennyi társadal­mi erőt egybefog a szocializ­mus teljes felépítésére. Ideológiai munkánkat annak tudatában kell végeznünk, hegy az eszmei harc — a gaz­dasági építőmunka mellett, azzal együtt — az osztályharc fő területe tett. Ez a harc ma főleg arra irányul, hogy — a szocialista termelési viszonyok alapján dolgozó osztályok tu­datából száműzze a régebbi helyzetükben keletkezett pol­gári és kispolgári nézeteket, és kialakítsa, megszilárdítsa a szocialista tudatot és erköl­csöt; — mélyítse el a nemzet politikai egységét, teremtse meg a marxizmus—leninizmus alapjain nyugvó szocialista nem zeti egységet; — segítse elő a szocialista termelési viszonyok között élő osztályok közötti lé­nyeges különbségek felszámo­lását Kállai Gyula ezután rőtén a párt ideológiai és kulturális munkájának néhány konkrét kérdésére. Kállai Gyula elvtárs beszé­dét a következő szavakkal fe­jezte be: Kedves Elvtáreak! Tisztelt Kongresszus! Végigtekintre ete ideológiai és kulturális étet legfőbb kér­déseit, pártunk ez irányú te­vékenységének következő fő irányait jelölhetjük meg: Eszmei felvilágosító, nevelő munkával tevékenyen dolgoz­zunk azért, hogy végképp szám űzzük a polgári és kispolgári nézeteket népünk tudatából, s biztosítsuk a szocialista tudat, a szocialista erkölcs győzel­mét. Az ideológiai munka az osztályharc fontos feladata, amely megteremti a marxiz­mus—leninizmus világnézeti alapján nyugvó szocialista nem zeti egységet és közelebb viszi népünket az oeztáiynétküb társadalomhoz. Mivel arra törekszünk, hogy a szocializmus teljes felépíté­sét a két világrendszer békés versenye közepette valósítsuk meg, a párt elméleti tevékeny­sége sokat és állhatatosan foglalkozzék a békés egymás­mellett élés kérdéseivel, adjon választ az emberek ehhez kap­csolódó kérdéseire. Pártunk propagandatevé­kenységét emeljük magasabb színvonalra, igazítsuk jobban a gyakorlati követelmények­hez, az egész nép szocialista nevelésének feladataihoz. Érjük el, hogy a propaganda felkarolja és általánosítsa a szocializmus teljes felépítése során keletkező jó helyi tapasz tálatokat. Kulturális életünk legfonto­sabb kérdésének továbbra is a közoktatást és a szakemberkép zést tekintsük. Valósítsuk meg a kijelölt időre az iskolarefor­mot az alsó-, közép- és felsőok­tatásban, s gondoskodjunk ar­ról, hogy a népgazdaság megfc Idő számú és fdikészultsiégfi, kommunista meggyőződésű szakembert kapjon. A tudományos kutatómun­kát közelítsük még inkább a népgazdaság igényeihez és a szocialista nemzetközi munka- megosztás követelményeihez. Határozottabban gondoskod­junk arról, hogy az elért tudo­mányos eredmények a műsza­ki fejlesztés során gyakorlati alkalmazásra kerüljenek. Az irodalomban, a művésze­tekben, a tömegek öntevékeny művelődési és művészeti moz­galmában erősítsük a kultúra szocialista tartalmát, vigyük győzelemre a szocialista kultú­rát. A párt eszmei munkájának fő célkitűzése az, hogy egész népünket megtanítsuk szo­cialista módon élni, dolgoz­ni és gondolkozni. Odaadás­sal és kitartóan munkálkod­jon azon, hogy e nagy célt minél előbb elérjük. — fejezte be nagy tapssal fo­gadott felszólalását Kállai Gyula elvtárs. Szavakba öntött étzhek, q&fid&Latök A városokban és a falvakban nap-nap után ezernyi jelét lát­hatjuk annak, hogy az ország közvéleménye őszinte érdeklő­déssel, nagy szeretettel figyelj a párt VIII. kongresszusának eseményeit Százával, ezrével érkeznek hírek a nagy ese­mény tiszteletére kezdeménye­zett munfcavemseny nagyszerű eredményeiről és a szép szám­mal gyarapodó új feladatvál­lalásokról. A Rózsa Ferenc Művelődési Házban pedig so­kasodnak azok a levelek, ame­lyeket az ország legkülönbö­zőbb vidékein egyszerű embe­rek — párttagok és pártomkí- vüliek — küldtek a kongresz- szusra, — Nem vagyok küldött, még csak párttag sem — írta Papp György, a Gránit Kőedény és Csiszolókoronggyár esztergá­lyosa. De szivem minden dob­banása btt van a kongresszu­son, mert tudom, hogy rólam, hogy rólunk, s gyer­mekeink szépülő jövőjéről ta­nácskoznak, Galgóczi Zsigmondné, a dé- vaványai községi könyvtár ve­zetője „A kongresszushoz” cím »tt e. versében többek között arról ad hírt, hogy a „pártkong­resszus a nép kongresszusa", most „van értelme hinnünk, dolgoznunk“. Javaslatot juttatott el a kongresszushoz Szántó Lajos- né is Debreceniből. A 68 éves asszony, — akit mélyen meg­hatott a szeretet és figyelem, ahogy nálunk az öregekről gondoskodnak, — azt indítvá­nyozta; — Legyen szeptember utolsó vasárnapja minden évben az öregek napja, amikor minde­nütt megkettőzött figyelem­mel fordulnak az idős, a mun­kában, a gyermeknevelésben megrokkant emberek felé. A szeretet, a gondoskodás meg­szépíti napjainkat... KONGRESSZUSI JEGYZETEK Az MSZMP YIII. kongresszusának! eseményei Üzemekkel ismerkedtek a kongresszus külföldi vendégei Az MSZMP nyolcadik kong­resszusának külföldi vendégei pénteken újabb budapesti és vidéki üzemek életével, dolgo­zóival ismerkedtek. J * Kádár János, a Magyar Szo­cialista. Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára pén­teken fogadta Ótokat Simune- ket, Csehszlovákia Kommunis­ta Pártja Politikai Bizottságá­nak tagját, a nyolcadik kong­resszusom résztvevő csehszlo­vák pártküldöttség vezetőjét. Baráti beszélgetést folyj tatták a két országot érintő kiil- és belpolitikai kérdések­ről. . * Kádár János, as MSZMP Központi Bizottságának első titkára pénteken fogadta Bó­ján Bolgaranovot, a Bolgár Kommunista Párt Politikai Bi­zottságának tagját, a Központi Bizottság titkárát, az MSZMP nyolosd'k kongresszusán részt­vevő bolgár pártküldöttség ve­zetőjét. A találkozón baráti beszélgetés folyt a kést pártot éréi tő kérdésekről. ' * r&B MSZMP nyolcadik laaettk SesSúaSs* hazánkba éréaadh A testvérp&rták küldöttei sorra kémek szót, s ezzel je­lentősen gazdagítják a kona- rcezus tevékenységét. Feszült figyelem kíséri felszólalás ti­kot, öröm és meghatottság fo­gadja szavaikat, öröm, amikor méltatják « magyar párt, a magyar nép munkáját, győzel­meit; meghatottság, amikor a még tőkés társadalomban élő elvtársaink nehéz, áldozatos küzdelméről számolnak be. Némelyiknek még a nevét, meg a fényképét sem közöl­hetjük, mert börtön várna rá­juk otthon. Most látjuk csak igazán, mi­lyen jó lenne többet tudnunk a testvérpártok életéről, s ez­által az egyes országok mun­kásosztályának politikai, gaz­dasági harcairól. Azt mondják a külföldi küldöttek, hogy a magyar szocialista fejlődés té­nyei bátorítást adnak számuk­ra. S most már nyugodtan mondhatjuk mi is, hogy ami­kor ők beszélnek nekünk, erő­sítik a mi, jövőbe vetett hiún­két derűlátásunkat. Nagyszerű és lelkesítő hír, hogy a Német Kommunista Párt, amely ille­galitásba kényszerült, mégis gyarapodik új tagokkal, s már vagy száz üzemi lap szolgálja a kommunista propagandát, bármennyire szimatolnak a nyugatnémet hatóságok. Vagy milyen felemelő az, hogy a ja­pán kommunisták, és a Norvég Kommunista Párt küldöttei kö­zölhették, hogy a párt vezeté­sével tíz- és százezrek lépnek fel hazájukban az imperialista tervek ellen. Sokat kell még beszélnünk az MSZMP Vili. kongresszu­sának tapasztalatairól, s sokat mond számunkra a hatvannál is több testvérpárt küldöttei­nek budapesti megnyilatkozó­szovjet delegáció tagjai pénte­ken Székesfehérvárra látogat­tak. A megyei pártbizottság épületében baráti eszmecserét folytattak a megye vezetőivel, majd felkeresték a Villamossá­gi Televízió és Rádiókészülé­kek gyárát, ahol nagygyűlésen találkoztak az üzem dolgozói­val. A forró hangulatú nagygyű­lésen Borisz Ponomarjov mon­dott beszédet. Többek között kijelentette: — A VIII. kongresszus, » magyar kommunisták állásfog­lalása, jelentős hozzájárulás közös ügyünk sikeréhez, a szo­cialista tábor erősítéséhez és a béke védelméhez. A kong­resszus munkájából azt látjuk, hogy a magyar nép, pártja ve­zetésével töretlen lendülettel halad a fejlődés útján, a ma­gyar munkásosztály új hős­tetteikkel írja be nevét a szo­cialista építés történelmének könyvébe. A szovjet küldöttek a nagy­gyűlés után a székesfehérvári Szabad Élet terrnélő&zövetke- aetbe látogattak él, majd fel­keresték a Magyar Tudomá- nym Akadémia »ártomvásári aHaHUU'lí n i'l.lT Swtirtőtalézetéft sa. Most csak két körülményre utalnánk, amelyeket a külföl­diek felszólalásai tettek nyil­vánvalóvá. Az egyik az, hogy a magyar párt, a magyar nép munkáját, tetteit feszült ér­deklődéssel kisérik a testvér- pártok, a Magyar Népköztár­saság dolgozóitól sokat vár j szocialista tábor. A másik pe­dig az, hogy a kongresszus nap­nál világosabban megmutatta: a kommunista pártok, éljenek akár Európa szivében, akár Afrika legeldugottabb részein, egységesek az emberiség leg­nemesebb céljaiért vívott harc­ban. A kongresszus vége felé já­runk. Pénteken megkérdez­tünk néhány magyar írót, köl­tőt, akit naponta ott látunk a terem soraiban, milyen benyo­másokkal tér vissza a min­dennapi munkához, illetve gondolt-e már arra, hogy be­nyomásait műveidben is kife­jezze. Mesterházi Lajos elmondta, hogy rengeteg gondolatot éb­resztett benne a kongresszus. Ezeket talán már a leqközeleb i bi napokban feldolgozza pub­licisztikai formában, s magyar lapok számára. Természetesen más, nagyobb írásra, esetleg regényre vagy színdarabra is készül, amelynek mai témájá­hoz a mostam tanácskozás fon­tos élményt nyújtott. Urbán Er­nő is azonnal munkához lát, mert mint mondja, ezek a na­pok új lendületet adtak, hogy időszerű munkáját tető alá hozza. „Körülbelül azt akarom megírni benne, hogy akármi is történt nálunk a tizenhét esz­tendő alatt, azért mégiscsak feltartóztathatatlanul épült * szocializmus, kovdesolódott * szocialista ember. Megismer­tem egy nyolcgyermekes bá­nyászcsaládot, ennek az életét akarom dokumentumszerüen feldolgozni”. Fiatal költőink közül Simon István elmondta, hogy a kong­resszus hatása talán olyan ú) szakaszt nyit a fiatal magyar írók, költők fejlődésében, akár csak a Szovjetunió Kommunis­ta Pártja XXII. kongresszusa Jevkenyij Jevtusenkónak és a többi, ma már ismertté vált ifjú szovjet költőnek. A vár­ható „új termés” között égi­szén biztosan ott lesznek Si­mon István új művei is. Vaczi Mihály fiatal költőnk kijelen­tette: „Először hívtak meg pártkongresszusra. Mély hatast tett rám a tanácskozás egysze­rűsége, őszintesége, humaniz­musa. Megmutatta, hogy lejárt a frázisok, a közhelyek ideje, meg sem lehetett próbálkozni szólamok puffogtatásával, ez nevetséges, azonnal ki is neve­tik, nem tűrik meg. Hogyne lenne ez a jelenség biztatás a költők számára, akik a maguk korának fejlődését szolgálják Most valamelyik irodalmi fo­lyóiratban foglalom össze be­nyomásaimat, azután követ­keznek a versek. Remélem, hogy a kongresszusból sugárzó, az élet minden területére hallatlanul termékenyítő erő minél hamarabb megmutatko­zik majd az egész magyar iro­dalomban, s természetes-n — ebben biztos vagyok — nálam is". A küldöttek viharos tapsá­tól övezve az amerikai impe­rializmussal vívott harc első vonalából érkezett, zömök mo­solygós arcú ember lép a szó­noki emelvényre. Arcának de­rűjében, szemének füzében a kubaiakra olyannyira jellem­ző életvidámság lángja lobog. Bias Koca elvtárs, a kubai for­radalmi szervezetek küldötte ő, akinek dallamos, szenve­délytől fütött hangjával telik meg a hatalmas ülésterem, amikor népünket és pártunkat köszönti és a kis kubai nép és legendás hírű vezetője, Fidel elvtárs forró üdvözletét tolmá­csolja• Beszéde tömör, a lényeget fejezi ki, amikor kijelenti: „A szocializmus elérte Amerikád hogy ott is gyökeret verjen •., A kubai forradalom a latin­amerikai országok erőssége és reménysége." Ezért zúdul az amerikai imperializmus ádáz dühének minden megnyilatko­zása a hétmilliós kubai népre, mert a kis szigetország hősies példája óriási fáklya, a szabad­ság fénye Amerika földjén. Kuba, a világ békeszerető népei ellen intézett provoká­ciók színhelyéről érkezett elv­társunk vidámsága, magabiz­tossága azt a mérhetetlen erőt fejezi ki, amelyet kubai test­véreink hősiessége a Szovjet­unió és a szocialista országok a fiatalabb testvér iránt érzett szolidaritása, s világ vala­mennyi békeszerető emberé­nek támogatása ad a kubai forradalom számára. A pártkongresszus küldöttei­nek forró rokonszenv-tiinteté*- is azt mutatja, ennek a tőlünk olyannyira messzefekre. d ’é lekben mégis közel lévő or­szág hős népének: Kuba nem fog elbukni soha! Kuba győzni fog! mert ve­lük érez és velük van az egét» haladó emberiség, V . 4

Next

/
Thumbnails
Contents