Dunántúli Napló, 1962. november (19. évfolyam, 256-280. szám)

1962-11-21 / 272. szám

NOVEMBER ÄL IVAPLÓ 5 Megkezdte tanácskozását az MSZMP Vili. kongresszusa (Folytatás e 4. Oldalról.) A beszámoló ezután részlete­sen foglalkozott a szocialista nemzetközi munkamegosztás­ban rejlő nagyszerű lehetősé­gekkel. Pártunk és kormá­nyunk teljes mértékben he­lyesli a KGST országok párt­képviselőinek ez év júniusában Moszkvában létrejött megálla­podásait, amelyek alapján a szocialista országok gazda­sági kapcsolatai jelentősen túlléphetik az eddigi kerete­ket. jobban kihasználhatják az együttműködésben rejlő lehetőségeket. A szocialista együttműködés máris nagyszerű alkotásokat hozott létre: a Barátság kőolaj- vezeték, a Béke villamos táv­vezeték; a vaskohászatban hasz kos együttműködés jön létre Csehszlovákia, Románia, Len­gyelország és Magyarország kö­zött; a magyar vegyipar az együttműködés keretében szov­jet olajat és román földgázt kap és-, igen jelentős a magyar— szovjet megállapodás alumíni­umiparunk fejlesztésére. Eb­ben a szerződésben, amely vi­lágviszonylatban is egyike a leg jelentősebbnek az alumínium- iparban, ismét nagyszerűen megmutatkozik az a testvéri se­gítség, amelyet a Szovjetunió a Magyar Népköztársaságnak ál­landóan és minden téren nyújt Magyarország fejlődő gazda­sági együttműködést teremtett a nemrégiben függetlenné vált és önálló nemzetgazdaságukat most építő országokkal. És ter­mészetesen a kölcsönös előnyök elve alapján kereskedünk a fej­lett kapitalista országokkal is. Helyeseljük és iámogaljuk i Szovjetuniónak azt a javas­latát, amelyben széleskörű nemzetközi tanácskozás ösb- szehivását indítványozza a világkereskedelem kérdései­nek megtárgyalására. A szocialista országok gaz­dasági együttműködésében to­vábbi nagy lépést jelent a húsz éves távlati tervek egyeztetése. Húsz éves távlati tervünk fő arányai már kialakultak. Esze­rint 1980-ig a nemzeti jövede­lem a mostaninak négyszeresé­re, az ipari termelés legalább ötszörösére, a mezőgazdasági termelés pedig két-két és fél­szeresére emelkedik. A húsz éves távlati terv célul tűzi ki azt is, hogy a fogyasztás három és félszeresre nőjön és minden családnak önálló, korszerű la­kása legyen. IV. A kulturális forradalom eredményei Művelődéspolitikai feladataink A továbbiakban Kádár élv- társ az irodalom és művésziét terén elért eredményekkel fog­lalkozott. Eszmeileg erős és te­hetséges fiatal művész- és írónemzedésk jelentkezett és tör előre. Támogatjuk azokat az Író­kat, művészeket, kritikuso­kat, akik harcolnak irodal­mi és művészeti közéletünk egészséges légköréért és bát­ran, szenvedélyesen küzde­nek a szocialista művészet­től idegen törekvések ellen. A párt és népünk számára a művészi alkotás eszmeisé­ge, mondanivalója, a szocia­lista tartalom a legfontosabb. Olyan alkotásokat várunk, amelyeknek hőse a szocializ­must építő, a közösségi em­ber. ' A forma kérdésében a Pórt nem híve a stílusviták rende­leti vagy adminisztratív úton való eldöntésének — mondot­ta Kádár elvtárs — a művé­széknek azonban tudniok kell, hogy a szocializmus a tömegek eszméje és aki a tömegekhez szól, annak meg kell találnia az utat a dolgozó milliók gon­dolataihoz és érzelmeihez. A valóságból indult ki a párt, amikor kimondotta az irány­elvekben, hogy irodalmi és mű vészeti közéletünk világnézeti­leg, eszmeileg még nem egy­séges. A szocialista-realista művészet és irodalom mellett teret kap minden más becsü­letes szándékú művészi tevé­kenység is. Annak megállapí­tása azonban, hogy még nem alakult ki és nem 'szilárdult meg művészeti életünk szocia­lista világnézeti egysége, a párt részéről nem jelent belenyug­vást, eszmei megalkuvást Mi a szocialista irodalom magasabbrendűségét valljuk, ezért minden erőnkkel és eszközzel segítjük és segíte­ni fogjuk a szocialista realis­ta irodalmat és művészetet Segíteni fogjuk a még nem szocialista világnézetű alkotók eszmei átalakulását is. Nem formális egységre van szüksé­günk, az igazi egységet megte­remteni csak elvi alapon, szí­vós meggyőző munkával lehet Az eszmék területén nincs és nem lehet békés együttélés. Népünk kulturális felemel­kedésében eddig is nagy ered­mények születtek. Az igények azonban a mi társadalmunk­ban igen gyorsan nőnek. A tudósoknak, a művészek­nek, a közoktatás, a kultúra munkásainak megtisztelő fel adatuk, hogy a néppel ösz- szeforrva, alkotó munkájuk­kal! tegyék szebbé, gazdagab­bá, nemesebbé az emberek életét, a maguk területén ve­gyék ki részüket méltóan né­pünk nagy műve, a szocia­lista társadalom teljes fel- 1 építéséből. Tiszáéit Kongresszus! Kedve» Elvtársak! Társadalmunk fejlődésében olyan szakaszhoz értünk, ami­kor a forradalom teljes győ­zelmének egyik legfőbb felté­tele a szocialista kultúra erő­teljesebb kibontakozása. A szo­cialista társadalom fejlődése igen sokban függ a tömegek tudatosságától, általános és szákmai műveltségének színvo­nalától, a szakemberek számá­tól és tudásától. Kulturális forradalmunk to­vábbi fejlődésében meghatá­rozó szerepe van a közokta­tásnak. Az új ember formá­lásában a tanítók, a tanárok a legfontosabb társadalmi tényezők, a párt legjobb har­cos társai. Közoktatásunk rohamosan fejlődik. 1938-ban a 8. osz­tálynak megfelelő iskolát csak 34 000, 1957-ben már 104 000, •1962-ben pedig 140 000 tanuló végezte él. A középiskolások Száma 1938-ban 52 000, 1959­ben 145 000 volt, azóta három év alatt további 42 000-rel nőtt. Az egyetemi és főiskolai hall­gatók száma 1938-ban 11700, az 1959—60-as tanévben 38 000 veit. VII; kongresszusunk éta számuk további 22 000-rel emel kedett. Ezekkel az eredmé­nyeinkkel Európa legfejlettebb kapitalista országaival állunk egyvonalban, nem beszélve az esti és a levelező oktatás rend­szeréről. amelv a tőkés orszá­gokban szinte ismeretlen. A kötelező oktatás korhatá­rát 16 éves korig emeltük fel, ma már majdnem minden má­sodik általános iskolát végzett tanuló középiskolában foly­tatja, . .tanulmányait; Az a törekvésünk, hogy * középiskolai tanulók számát j fokozatosan évről évre nö- 1 véljük mindaddig, amíg a ! középiskolai oktatás is álta­lánossá nem válik. Az új szakmunkásoknak mind nagyobb része tesz érettségi vizsgát. Ma már az iskola a felnőttek továbbtanulásának is otthona. Míg 1959-ben 138 000 felnőtt, az 1961—62-es tanév­ben már több mint 218 000 fel­nőtt tanult. A falu szocialista átszervezés nagy lendületet adott a parasztság művelődé­sének is. A VII. kongresszus iskolare­form megvalósítását tűzte ki célul. A reform alapvető tö­rekvését, a munkára való ne­velést társadalmunk elfogadta. Örömmel látjuk, hogy isko­láinkba végleg bevonult és pedagógiai tényezővé vált társadalmunk éltető eleme, — a munka. Az iskolai ne­velőmunka hatására előnyö­sen változott ifjúságunk er­kölcsi és politikai arculata. Ifjúságunk becsületes, dol­gos, egészséges szellemű, szocialista hazájához hű. A felsőoktatás fejlesztésére, anyagi ellátottságának javítá­Elvtársak! A társadalom éle­tében rendkívül megnöveke­dett a tudomány szerepe. 1961 végi adatok szerint az ország­ban 132 önálló kutatóintézet­ben, 665 egyetemi tanszéken és 127 egyéb kutatóhelyen folyt a tudományos kutatómunka. Fo­kozatosan növekszik a kutatás anyagi támogatása. Míg 1960- ben 1 milliárd 467 millió fo­rintot fordítottunk tudományos kutatásra, addig ez az összeg az 1962-eg tervben már több, mint 2 milliárd forintra növe­kedett Több mint 2000 tudós és ku­tató közreműködésével elké­szült az országos távlati kuta­tási terv, melynek legfőbb cél­ja, hogy elősegítse egész tudo­mányos életünk nagyobb terv­szerűségét és szervezettségét Pártunk úgy véli, hogy a távlati tudományos kutatási tervet jobban össze kell han­golni népgazdaságunk táv­lati fejlesztésének program­sára az eddiginél jóval többet kell áldoznunk. Tovább kell növelni az egyetemek és főis­kolák hallgatóinak létszámát, különösen a műszaki szakem­bereket és pedagógusokat kép­ző felsőoktatási tanintézmé­nyekben. Sokkal bátrabban kell létrehozni egyes nagyüze­mek mellett műszaki egyetemi esti tagozatot, vagy felsőfokú technikumot, a műszaki egye­tem csepeli esti tagozatához hasonlóan. A közoktatás äyen rohamos fejlődésével párhuzamosan ki­alakult és gyorsan terebélye­sedett az iskolán kívüli nép­művelés egész hálózata, fő­ként a művelődési otthonoké és könyvtáraké. 1961-ben már 7 millión felüli hallgatója volt az üzemekben és a falvakban tartott ismeretterjesztő elő­adásoknak; javai és tudományos életünk anyagi, szellemi erőit az ebből következő feladatok megoldására k«*ll összponto­sítani — A tudomány területén is ki kell alakítani a szocialista országok közötti együttműkö­dés és munkamegosztás célsze­rű gyakorlatát. Meg kell «erem teni az alapkutatások és az al­kalmazott kutatások közötti egészséges arányt és biztosíta­ni kell a tervszerű összhang­jukat. Célszerű lenne megvizs­gálni, hogy a kutató intézetek jelenlegi szervezete és az irá­nyítás jelenlegi rendszere meg­felel-e a tudomány és a nép­gazdaság fejlődési követelmé­nyeinek. Forradalmunk lénye­ges eleme a tudomány és a szocializmus szövetsége. A szocializmus nem valósulhat meg a tudomány támogatása nélkül, a tudomány pedig va­lójában csak a szocialista tár­sadalom viszonyai közt nyert szabad utat a fejlődőkhez. A művészi alkotás eszmeisége. mondani­valója, a szocialista tartalom a legfontosabb V. A párt munka kérdései — Pártunk és a nemzetközi kommunista mozgalom Tisztelt Kongresszus! Ked­ves Elvtársak! Áttérek a párttal és a párt tevékenységével kapcsolatos kérdésekre. A párttagság az elmúlt évek nagy munkájában és bonyolult harcaiban a szo­cialista építés minden frontján példamutatóan a munka ne­hezét vállalva dolgozott és küzdött. A párt politikája a dolgozó milliók tetteiben vá­lik valóra, akiket a kommunis­ták szerveznek és vezetnek a szocializmus építésének út­ján. A Magyar Szocialista Mun­káspárt a munkásosztálynak marxista—leninista elmélettel i X legfontosabb kérdés a párt általános irányvonalának helyessége. A Központi Bizott­ság meggyőződése szerint pár­tunk tevékenységébe^ a győ­zelmes marxista—leninista eszme, a kommunista politika érvényesül. Belső pártéletünk­ben érvényesülnek a pártélet. lenini normái, a demokratikus centralizmus, a kollektív ve­zetés. A személyi kultusz intézmé­nyesített rendellenességeit a párt újjászervezésének első napjaiban kiküszöböltük: a Rákosi-klikket kezdettől fogva távoltartottuk a párt, az or­szág politikai életétől, —hang súlyozta a beszámoló és meg-1 állapította, hogy a párt leg­főbb vezető szerveiben épp­úgy, mint valamennyi szervé­ben, ettől az időponttól kezd­ve érvényesült ismét teljes mértékben a vezetés lenini, kollektív elve. A pártélet le­nini normái érvényesülnek a párton belüli nézeteltérések megoldásiban is. Tapasztalataink Ismét meg­erősítik azt a marxista el­vet, amely szerint a szemé­lyi kultusz idegen a szocia­lizmustól és ellentétes vele, nem pedig a szocializmus, a proletárdiktatúra szükség­szerű terméke. A személyi kultusz egyszer s mindenkorra a múlttá pár­tunkban, mert következetes harcot hirdettünk és vívtunk ellene. Ez a következetesség azt jelentette, hogy elutasítot­tuk a félmegoldásokat, levon­tunk minden politikai és sze­mélyi konzekvenciát, azt je­lenti, hogy ragaszkodtunk a marxista—leninista eszmék­hez. Voltak és vannak, akik „bal­oldalról” azt a hiedelmet pró­bálták kelteni, hogy a szemé­lyi kultusszal való nyílt és egyértelmű leszámolás káros a szocializmus ügyére; voltak és vannak, akik — jobboldal­ról, a „sztálinizmus”, a „ráko­sizmus” hamis jelszavaival — a személyi kultusz bírálatát a szocialista rendszer, a párt el­len akarják felhasználni. De minden tévhitnél és hamis vá­ri as kodásnál. illúziónál és hie­delemnél erősebb a valóság ta­felfegyverzett élcsapata. A párt több mint négy évtizede, megalakulása óta egyedüli feladatának a munkásosatály, a dolgozó nép szolgálatát te­kintette. A párt és a tömegek közötti kapcsolatok ma szoro­sak, a párt a nép élén, a.nép­pel együtt, a népért dolgozik és vezeti a szocializmus teljes felépítéséért vívott harcot. A párt szerepe a szocialista építés előrehaladásával nö­vekszik, mert sokasodnak, bonyolultabbá válnak a gaz­dasági és kulturális felada­tok, s a politikai küzdelmek is mindinkább ideológiai köntöst öltenek. núságtétele. A Rákoei-klikk politikája kedvező helyzetet teremtett az árulóknak, az osztályellenségnek és az ellen­forradalom szélére sodorta az országot. A személyi kultusztól meg­szabadított párt és a mun­kásosztály a tömegek élén megvédte, megszilárdította a munkáshatalmat, a szocia­lista forradalmat. A Központi Bizottság ez év augusztusában tett pontot egy olyan kérdésre, amely már régen rendezésre várt. Ez a személyi kultusz éveiben a munkásmozgalmi emberek tó­ién lefolytatott törvénytelen perek ügye. A határozatot a párt-közvélemény, az ország közvéleménye, a nemzetközi munkásmozgalom megértéssel és helyesléssel fogadta. Mégis, röviden szólni kell a kongresszus előtt arról, hogy , miért tűztük e kérdést napi­rendre. Mindenekelőtt azért, hogy a személyi kultusz évei alatt az önkény áldozatául esett Rajk László tóvtárs, Sző­nyi Tibor, Szalad András, Pál- ffy György, Sólyom László és más elvtársak emlékét a ma­guk tisztaságában állíthassuk a hazai és a nemzetközi köz­vélemény elé. Azért, hogy a személyi kultusz önkényének áldozatául esett elvtársaink­ról a jövőben érdemeik szerint emlékezhessünk és a munkás- mozgalomban kifejtett nagy­szerű tevékenységüket méltó­képpen értékelhessük. Másodszor; szükség volt er­re azért, hogy a személyi kul­tusz éveiben meghurcolt, ár­tatlanul vádolt és büntetett elvtársainkat — ha ez valami hiba következtében eddig nem történt meg — rehabilitáljuk. Jóvá kellett tennünk mindazt, ami a személyi kultusz idején keletkezett törvénysértő pe­rekből jóvátehető. Foglalkozni kellett ezzel a kérdéssel azért is, hogy Ráko­sit, Gerőt és másokat, akiket a személyi kultusz idején le» folvtatott perekért a fő politi­kai felelősség terhel, politikai­lag felelősségre vonjuk és a párt soraiból kizárjuk. Az augusztusi határozat minden pontjának az volt a rendeltetése, hogy újabb, to­vábbi biztosítéka legyen an­nak, hogy a szocialista törvé­nyesség megsértése, a pártde­mokrácia lábbal tiprása ne ismétlődhessék meg többé pár­tunk életében, az ország tör­ténelmében. Csak a személyt kultusz gyö­keres felszámolásával, a szocialista törvényesség helyreállításával és megerő­sítésével vált képessé pár­tunk arra, hogy a szocialis­ta forradalom győzelméért folytatott harcban nélkülöz­hetetlen vezető szerepét mél­tóképpen betölthesse. A párt evvik legfontosabb fel­adata, hogy továbbra is őrköd­jön a szocialista törvényesség felett. A marxizmus eszmei offenzívája az egész szocialista építőmunka parancsoló szükségessége A személyi kultusz egyszer s minden­korra a múlté pártunkban, mert követ­kezetes harcot vívtunk ellepe Elvtársak! Pártunk ered­ményes munkájának forrása az, hogy a dogmatizmus és a reviziomázmus ellen vívott két- frontos harcban megőrizte a marxista—leninista eszmék tisztaságát. A magyar kom­munista mozgalomban a reví­zión izmust is, a szektás dog­ma tizmust is visszavonhatat­lan történelmi vereség érte. A ^ kétfrontos harc pártunk számára nem taktikai jelszó, hanem állandó feladat* a mar­xizmus—leninizmus lényegé­ből következik. A dogmatikus — szektás fel fogás és szemlélet ma főképp azzal gátolja és nehezíti az előrehaladást, hogy értetlenül áll szemben a szocialista tár­sadalmi fejlődés szükségletei­vel, egykor időszerű, de el­árvulttá vált jelszavakat kér számon, szembenáD pártunk roöeNee® pcíSökAvaf R «fogás te sandák* mmé­lyét fokozza, hogy a személyi kultusz rossz hagyományaihoz kapcsolódik, g a nemzetközi helyzet álforradalmi, antimar- xista megítélésével is össze­függ. A revizionizmus sem adta meg magát: ahogy hat évvel ezelőtt a XX. kongresszus meghamisításához folyamo­dott, úgy most a XXII. kong­resszus eszméinek eltorzításá­val keresi a maga igazolását. A_ revizionisták opportunista módon meghamisítják szövet­ségi politikánkat. Szövetséget akarnak ideológiai harc nél­kül, tagadják a munkásosz­tálynak és pártjának vezető szerepét a szövetségben, elve­tik a szövetség célját — a szo­cializmus teljes felépítését. Kí­sérletet tesznek a marxizmus és polgári-kispolgár» ideology ák Sép m «faokségről. Előtérbe»: Was Koca, a Kubai Egyesített Forradalmi Szerveaetefc gikár­• * ~ •* T., * ságának tagja 'S , .V . k

Next

/
Thumbnails
Contents