Dunántúli Napló, 1962. november (19. évfolyam, 256-280. szám)

1962-11-18 / 270. szám

4 NAPLÓ 1962. NOVEMBER 1*. 1 99 TIGRIS“ ÉS„ “ M óhány héttel ezelőtt garázdaság miatt a rendőrség letartóztat­ta a „Tigris” nevű öt tagú galerit. Azóta a saját val- .lomásuk és a tanúk elmondása a apján immár teljes egészé­ben. feltárult ennek a társa- : Ságnak életmódja, tevékeny­sége. Tán nem is lenne hosz- szadalmasabb fejtegetésre ér­demes az ügy, ha egyszeri eset­től lenne szó, fiatalokról, akik borozgatás után magúkról meg feledkezve úgymond „jóked­vükben kirágtak a hámból”. Ebben az esetben azonban nem kamaszkori csínytevésről van szó, nem olyan dolgokról, ami­re azt lehetné mondani: „mit csináljunk velük, fiatalok, maid kinövik.” Nem. az 6 élet­módjuk nem „belvíz” ami idő­vel fe'.szárad, hanem ingovány, posvány, mocsár, amit csak mesterséges lecsapolással lehet levezetni. íme a galeri: Czéh István .(Tigris) 19 éves,- Balogh Lajos (Döme) 18 éves,. Gazdag József (Paraszt) 20 éves. Kálmán Ist­ván (Kobra) 20 éves. Meszler László (Leopárd) 20 éves, — valamennyien pécsi lakosok. — 'Czéh vezetésével szerve­zett társaság volt, sőt a ban­da tagjai rangsorolták is ma­gukat, A törzs tagok a cigaret­ta parazsával két helyen meg­égették kézfejüket! A cigaretta parazsától származó égési nyo­mok vannak Czéh, Kálmán és. Gazdag kezén. A többit úgy­látszik nem tartották még elég­gé edzettnek ahhoz, hogy törzs­taggá válhassanak. De voltak ..pártoló” tagjaik is: Lusta, Go­nosz, Golyós. — csúfnevű fia­talemberek, akik nem tartoz­tak szorosan a galerihoz, ha­nem mint vallják: „volt olyan eset, amikor együttesen vere­kedtünk”. Amikor ez a „tetovált” tár­saság összeverődött délutánon­ként. a Széchenyi téren — hoz­zákezdett .munkájához”. El­ső feladatuk volt pénzt szerez­ni ahhoz, hogy este szórakoz­hassanak, berhéhessenék egy egy vendéglőbe, kertihelyiség­be A pénzszerzésre eredeti, sajátos, módszert találtak. A galeri megszállta a Kossuth utcát és ha. ismerősre találtak 2 forintot kéytek tőle. Fél óra sem telt bele, máris 50—60 forintjuk jött .össze, — alap­tőke az indulásihoz. De mond­ja csak e) Balog Lajos ezt a módszert:. ,,Á tarhálás területén — mint szakértő ebben a kér­désben — azt mondom, hogv ezt a módszert a Széchenyi tértől a Játék boltig alkalmaztuk a legeredményesebben”. Felme­rül a kérdés: minek köszönhe­tik azt. hogv a „letarhált” is­merősök szinte szó nélkül ad­ták a. 2- forintokat? Mert tud­ták kikkel állnak szemben. — Jő fizikumú, erős fiatalembe­rek a galeri tagjai, nem riad­nak vissza verekedéstől, bot­ránytól. Közülük számosán pe­dig a testi erőt még cselgáncs­éval . is tetézték, ugyanis né­hányat! - tagjai voltak a csel- sánc* szakosztálynak. Nevük­höz. állatnevükhöz méltóan a dzsungel törvényei szerint él­tok: el taposni a gyengébbet Jellemző ehhez, hogv Czéh Károly mellkasára a dzsungel könyvéből származó illusztrá- . dot, a „Maugli a fekete pár- du—" tetováltatta és alatta a ' 's” felirat; 0 . is támadott mint a . tigris: előre kiszemel­ve az „áldozatot”, alattomban. „rejtek­helyről”, hirtelen és „végzet­szerűen”. Megtörtént például, hogy a Rózsakertben szórakoz­tak s Czéhnek megtetszett egy lány, aki fiúismerősével ült az egyik asztalnál. Megbe­szélték a galeri egyik nőisme­rősével. hogy a fiút hívja ki, sétáljon vele a Rózsakért mö­gé. majd ők a sötétben a fák mögött várják őket. így is tör­tént. a lány kihívta a fiút az­zal, hogy egy másik fiúról akar érdeklődni és sétált vele az előre megbeszélt hely felé. Czéh és a galeri egyik tagja pedig amikor közelükbe érkez­tek, kiugrottak a fa mögül és szinte véresre verték a fiút. — Aztán mint akik jól végezték dolgukat, visszamentek és szemtelenkedtek a lánnyal, ha nem akart velük menni meg­szégyenítették, botrányt okoz­tak. A lány mellől a számukra nem kívánatos fiúismerősnek eltávolítását s7- előbb leírt mód szerrel „letépésnek” nevezték. Ezt a ..letépést” alkalmazták többek között a Doktor Sándor Művelődési Otthonban tánces­tek alkalmával és másutt is, ahol megjelentek. Tömegvere­kedéssé fajult például megjele­nésük az Erzsébet-telepd bá­lon is, ahol a nekik tetsző nők­kel erőszakoskodtak. A vád­irat 14 pontban foglalja össze garázdálkodásaikat. „A ter- hemre rótt cselekmények közül beismerem azt, hogy már kö­rülbelül egy éve Pécsett külön­böző szórakozóhelyeken és az utcán minden ok nélkül vere­kedést kezdeményeztem és több személyt ártatlanul meg­vertem” — mondja Czéh Ist­ván. Szavai kifejezik a fele­lőtlenséget, a „farkascsorda” életmódjukat. A kocsma, a nő, a brutali­tás — ez volt az a kör ami kitöltötte idejüket. Szórakozá­suk is jellemükből fakadó szinten mozgott. Egy lakáson például lányismerősük társasá­gában „húzd meg, ereszd meg”-et játszottak. Aki elté­vesztette — zálogot fizetett. A lány eltévesztette, először zálo­gul ruhájának övét kérték. — Azután azt. hogv vesse le a blúzát... Amikor a lánv sza- badkozott, megverték. K ém is vezethet ilyen életmód máshova, mint a börtönbe. S figyelemre méltó mó­don, még ebben a züllött ga­leriban is megcsillant néha a szebb, a jobb után vágyódás. Meszler (Leopárd) ezt mondja: „A nyár óta a galerival min­den kapcsolatot megszakítot­tam, mert már akkor is lát­tam, hogy a velük való barát- kozás nem vezet jóra”. Kál­mán Istvá (Kobra) aki pedig „csikkel égetett sebű törzstag” — volt így nyilatkozik: „Én is megszakítottam kapcsolatomat a galerival.” Akikben a jó érzésnek csak cseppje is volt — voltak pilla­nataik, amikor rádöbbentek helyzetükre és ha csak egy- egy „szálat” is vágtak el ebből a kapcsolatból, de mégis igye­keztek távolmaradni a galeri­tól. De végképpen nem tudtak szabadulni, fogva tartotta őket az a szennyezett légkör amit maguk köré teremtettek. A testi erő — ez volt előttük az egyetlen mérce. Most na­gyobb erővel találták magu­kat szembe — a társadalom erejével. Aki pedig nálunk a társadalommal kerül összeüt­közésbe, az betonfalnak szalad. Ügyüket a pécsi járásbíróság rövidesen tárgyalásra tűzi. — Meggondolandó lenne: na­gyobb nyilvánosság előtt adja­nak számot tetteikről. Okulhasson belőle ki ki meg­ítélése szerint. Garay Ferenc Eredményesek voltak a műszaki könyvnapok A Kiadói Főigazgatóság, az Állami Könyvterjesztő Válla­lat és a Műszaki Könyvkiadó vezetői összegezték a műszaki könyvnapok eredményeit. „A szocialista építőmunka előrehaladásával megnőtt a tu­domány szerepe, a tudomány közvetlen termelőerővé válik” — állapítják meg az MSZMP Központi Bizottságának kong­resszusi irányelvei. A műszaki könyvnapok, amelyeket októ­ber 22—november 3-a között tartottak — a tézisek igazsá­gát támasztják alá. A tudomá­nyos és szakkönyvek sereg­szemléjén országszerte mint­egy két és fél millió forint ér­tékű könyvet vásároltak a dol­gozók — eslősorban a gyárak, az üzemek munkásai, a mű­szaki értelmiség. Az érdeklődésre .jellemző veit, hegy amíg eredetileg százhetven üzemnél, vállalat­nál terveztek műszaki könyv­vásárt — a gyárak kezdemé­nyezésére mintegy négy­száz üzemnél, intézménynél rendezték meg ünnepélyes külsőségek között a műszaki könyvnapokat. A vásár ideje alatt száztizenhárom előadás hangzott el a műszaki iroda­lomról. IS IflWWlüOfc A műszaki könyvhét könyveiből BÁNYÁSZATI KÉZIKÖNYV 3. KÖTET A kézikönyv e kötetében a bányaműveléssel közvetlenebb kapcsolatban lévő tárgykörö­ket ismertetik a szerzők. Az ásványok és kőzetek, a föld­tan és teleptan ismeretanya­gát a nagyszámú táblázat igen áttekinthetővé és jól használ­hatóvá teszi. Műszaki földtan, geofizika, bányaszellőztetés, robbantástechnika, vágathaj­tás és fejtések című fejezetek szerepelnek a könyvben. ÉPÍTŐIPARI KÉZIKÖNYV. MAGASÉPITÖIPARI KIVI­TELEZÉS. 1—2. KÖTET A közel 1300 ábrával illuszt­rált, sokszáz táblázatot tartal­mazó kézikönyv összefoglalja a magasépítési kivitelezési gyakorlatban szükséges szak­mai ismereteket. Foglalkozik az alaptudományi és általános építéstudományi ismeretekkel, építőipari alapanyagokkal, mé­retezéssel, a költségvetés, ár­vetés, elszámolás és az építés­szervezés tudnivalóival. A ké­zikönyv részletesen tárgyalja az építési-szerkezetépítő mun­kákat, s foglalkozik a szak­ipari, valamint az épületgépé­szeti munkákkal. MOHÄCSY LÁSZLÓ— BRETAN LÁSZLÓ—MOLNÁR MIKLÓS: ACÉLBETON SZERKEZE­TEK GAZDASÁGOS SZÁMÍ­TÁSA ÉS SZERKESZTÉSE Az Országos Építésügyi Sza­bályzat előírásai mellett szük­ség volt erre a könyvre is, amely a statikai tervezés gaz­daságosságának szempontjait is megfelelő súllyal képviseli. A szerzők több évtizedes gya­korlattal rendelkeznek, s a gazdaságos tervezés területén szerzett tapasztalataikat sűrí­tették a könyvbe. Az egységes művészetszemlélet Elutaztak hazánkból a bolgár pedagógusok A bolgár pedagógusok, aütik két hétig tanulmányozták a fővárosban és vidéken a ma­gyar oktatásügy helyzetét, to­vábbá megismerkedtek a Pe­dagógusok Szakszervezetének munkájával — elutaztak ha­zánkból. Szombaton visszaér­kezett Budapestre az a magyar nevelőcsoport, amelynek tagjai a Bolgár Népköztársaságban voltak ugyancsak kéthetes ta­nulmányúton, a magyar—bol­gár kulturális egyezmény 1962. évi munkaterve alapján. Meg lehet állapítani — kü­lönösen az irodalmi és művé­szeti életünkben folyó viták során —, hogy művészetszem­léletünk meglehetősen zavaros, ellentmondásos, mind az egye­temes művészet, mind pedig az egyes művészeti ágak, műfa­jok problémáiban. Művészet­szemléletünk ideológiai alapjai tisztázásra szorulnak, s e tisz­tázást célozza az egyetemes művészet — az egyes művé­szeti ágak és műfajok — rend­szerének felvázolása is. Mi a szép és mi a művészi? „Szép mindaz a produktum, amelyben az ember — mint egyén és mint társadalmi lény — az adott időpont anyagi­szellemi fejlettségének megfe­lelő, viszonylag legmagasabb szinten tárgyiasul (vagyis az általa alkotott tárgyba, műbe beleönti szívét-lelkét, minden tudását), művészi pedig mind­az ami a szép optimális kibon­takoztatása segítségével képes hozzájárulni az adott kor, tár­sadalom valóságának mélyebb megismeréséhez és eszméinek közvetítéséhez.” A széptől a mű vésziig vezető megszakíthatat- lan sor hierarchikus jellegű, amelyen belül a művészeti al­kotás rangját társadalmi hasz­nossága szabja meg: maga- sabbrendű tartalmat képvisel például egy irodalmi mű, amely hirdeti a kor eszméit, a valóságot a maga sokrétűségé­ben jeleníti meg, mint egy iparművészeti termék, amely gyakorlati igényeket elégít ki. A tartalmi-funkcionális lehe­tőségek hierarchiájának sora ugyanakkor nem jelent semmi hierarchiái formai szempont­ból. Az iparművész és az író egyaránt művész, legfeljebb a kétfajta művészet nehezen összemérhető. Hogyan helyezkednek el eb­ben a rendben a művészet kü­lönböző ágai? A hierarchia legfelső cso­portjába az irodalom és a fes­tészet-szobrászat tartozik, még­pedig az utóbbiak „figurális” műfaja, hiszen ez is, az is — ki-ki a maga sajátszerűségének megfelelő módon — képes (az absztrahálás, általánosítás, fo­galom- és képalkotás folyama­ta útján) „a valóság megjele­nítésére, megismertetésére, a valóság dialektikájában rejlő progresszív tendenciák érzé­keltetésére, következőleg a ha­ladást szolgáló eszmék újra- meg újrafogalmazására, hirde­tésére, tehát igazolására is. Vagyis azok az elvek, amelye­! két a marxista esztétika a szo­cialista realizmusra (általában I o realizmusra) az eddigiekben megfogalmazott, elsősorban az irodalomra és a „figurális” | festészetre, szobrászatra érvé- | nyesek, mert önmagukban, sa- | ját eszközeikkel csak ezek ké- J pesek a szocialista realizmus j (általában a realizmus) gondo- i laténak teljes valóraváltásá- j ra.” | Hogy ennek érvényesülését még csak néhány kiemelkedő irodalmi műben lehet felis­merni, annak — sok egyéb közt — az is oka, hogy a tar­talmat sokszor összetévesztik a témával, holott nyilvánvaló, hogy „a téma csak a magas­rendű, a minél tökéletesebb forma révén emelkedhetik tar­talommá”. Az következik eb­ből, hogy a kísérletezés, a mind tökéletesebb forma ke- | resése égető szükség az igazi j mai művészet kibontakozásá­hoz. A tartalmi-funkcionális hie­rarchia következő — középső — csoportja az építő-, ipar- és ipari-művészet, amelyeknek közös vonása, hogy „elsődlege­sen közvetlen — materiális — i hasznosságukkal szolgálják a j társadalmat, s csak ezzel 1 együtt töltenek be — termé­szetesen Ugyancsak a társadal­mat szolgáló — szellemi funk­ciókat is.” Ezek a művészetek egymagukban nem képesek a szocialista realizmus követel- j ményeinek megfelelni, „elvont formáik csupán a mindkét­fajta hasznosságnak — a cél­szerű és a szép dolgok hasznos­ságának — érzékeltetésére vál­lalkozhatnak.” A sorban a harmadik művé­szeti csoportba elsősorban a zeneművészet tartozik. Ez sem a valóság mozgatóerőit meg­ismertetni, sem eszméit hirdet­ni nem képes, tehát szocialista realista zeneművészeti alko­tásról aligha beszélhetünk, ugyanakkor az ember minden­napi életéhez sem nyújthat semmiféle materiális segítsé­get. Mire képes akkor a zene? „Hangulati, érzelmi effektusok ébresztésére és kialakítására képes, természetesen azokban, akiknek van fülük a hallásra.. „Közvetve mégis hozzá tud já­rulni a szocialista tudat kiala­kításához, „az érzelmek „neve­lése”, a szépségékre reagáló „érzékenység” növelése révén ugyanis fogékonyabbá tudja tenni az embert a kor, a társa­dalom általános mondanivalói­Uj létesítmények, ültetvények, öntözés, 78 millió forint beruházás az állami gazdaságokban A baranyai állami gazdasá­gok ebben az évben is sok új létesítménnyel gazdagodtak s az előző évhez hasonló ütem­ben fejlesztették, korszerűsítet­ték a termelést. Az 1962. évi beruházások összege megyei szinten eléri a 78 milliót. En­nek a jelentős összegnek csak­nem a felét, mintegy 38 millió forintot építkezésre használták fel, 25 millió forintot gépbe­szerzésre fordítottak, a töb­bit egyéb beruházásokra hasz­nálták fel, ide tartoznak az ültetvények, fásítások fiitb. Az új létesítmények számát felsorolni is nehéz lenne azért csak a fontosabbakat ragadjuk ki. — A főbb növénytermesz­tési beruházások közül első­ként kell megemlítem azt a 10 egyenként 65 vagonos kukari- catárolót amiket a gazdaságok ezekben a napokban már Üze­meltetnek. A tárolók megépí­tése az idei nagy kukorica­termés elhelyezése érdekében égetően szükséges volt s jövő­re újabb tárolók építésére van szükség. Az Idén nagyot léptek előre az öntözéses gazdálkodás beve­zetésében is az állami gazda- Jrtentős beruházással, csővezetékek, öntözőberende­zések beszerzésével újabb 1427 hold szántóföldet tettek öntözhetővé a sátorhely—bólyi és bogádmindszenti gazdaság­ban. A létesítmények zömét eb­ben az évben is az állatte­nyésztés céljaira építették fel. Két korszerű 100 férőhelyes tehénistállót épített a szente- gáti, egyet a Villány—siklósi gazdaság. Szentegáton a te- héiiistállókhoz külön ellető i tállót is építettek. A Villány— siklósi gazdaságban 200 férő­helyes, a sátorhely—bólyi gaz­daságban 150 férőhelyes nö­vendékmarha istálló készült el. A növekvő sertésállomány korszerű elhelyezése érdeké­ben húsz egyenként 30 férő­helyes sertés fiaztatót, vala­mint 19 darab 300 férőhelyes hizlaldát építettek a megyé­ben. Tovább bővítik a bólyi gazdaság báli baromfinemesi- tő telephelyét. A telepen meg­kezdték három egyenként 5000 férőhelyes tejóház, és egy 5500- as utóneveié építését az épü­leteket még ebben az évben átadják. 1 Elkészült a villányi szőlőfel­dolgozó kombinát, feldolgozó részlege. Az idei . szőlőtermést már az új üzemrészben dolgoz­zák fel: A bikáid és aengőaljai gaz­daságokban újabb 88 holdas halastavat létesítettek az idén, az új. tavakba tavaszkor már iéadékot telepítenek. A gépi beruházások, bizo­nyos gépek, főleg erőgépek hiánya miatt — ebben az év­ben nem elégítették ki teljes mértékben az igényeket mégis jelentősek. Uj traktort mind­össze 15 darabot szereztek be a gazdaságok de ezek a leg­korszerűbb típusú erőgépek, köztük a magyar D4—K 70-es. Ezenkívül 37 kukoric akom- bájnt. 24 Orkán járvasilózót és 55 pótkocsit vásárollak a gaz­daságok, melyek most a ku­koricabe takarítási szezonban megállás nélkül üzemelnek. Az ültetvényekre fordított beruházások is komolv összeg­re rágnak. Ebben az évben fordult teljes termőre a gaz­daságokban 72 hóid kajszi, 39 hold őszibarack, 21 hold mogyoró, 56 hold borszőlő, 4 hold szőlőanyatelep és 36.5 hold komló. Ezek az ültetvé­nyek az idén .már szép termést hoztak, s jelentősen gyarapí­tották a baranyai állami gaz­daságok bevételét. nak megértésére és vállalá­sára.” Mindezt végiggondolva, arra a kérdésre, hogy a „nonfigu­ratív” (úgynevezett „abszt­rakt”) festészet és szobrászati a sajátszerűségekből származó különbségek mellett, nem ké­pes-e mindarra, amire a zene­művészet képes — a válasz fel­tétlenül igenlő. „Az elvont (miként a zene hangjai, ugyan­csak a természetből elvont) színek, vonalak — geometrikus és nem geometrikus — ido­mok, ezek matematikusán fu- datos, vagy ösztönszerűe- vé­letlenszerű kompozíciói. nar- móniái és diszharmónia ak­kordjai és kontrapunkt.ir. stb. — vagyis a nonfigurális alko­tás formái — éppúgy képesek egyszerű és bonyolult érzelmi hatások — vagyis a nonfigu­ratív alkotás tartalmai — ki­váltására, mint á zenei alko­tások ...” Ehhez azonban arra volna szükség, hogy „a marxizmus alapján nem indokolható me­rev és teljes elzárkózás he­lyett” marxista módon foglal­kozzanak ezzel a művészettel is, tárják fel sajátosságait, bel­ső törvényszerűségeit. Így le­hetne az itt is tenyésző giccset különválasztani a valódi mű­vészi értékektől, s ez utóbbiak­tól elhárítani a gyanút, hogy valamiféle „társadalomelle­nes” magatartás nyilvánul meg bennük. Ez a gyanú onnan származik, hogy a kapitalista festés zetnek-szobrászatnak szinte monopolistájává lesz a „nonfiguratív” művészet, ki­szorítja a figurális művésze­tet, amely közvetlenül ábrá­zolná az egyre kényelmetle­nebbé váló valóságot. Hozzá kell még tenni azt is, hogy ez egyben nagy lehetőségeket nyit a kapitalista országokban a dilettánsok számára, akik a pénzes, sznobok által képviselt óriási keresletre spekulálnak. Az ilymódon rendszerbe fog­lalt művészeti ágak természete sen nem különülnek el élesen egymástól. Társulnak egymás­sal essek a . művészeti ágak, mint például az irodalom a festészettel, azaz annak egyik műfajával, a grafikával, ami­kor a regény vagy költemény által kiváltott határozatlan vi­zuális elképzeléseket az Illuszt­ráció határozott formába önti. Emellett „egy koron, egy tár­sadalmon, egy kultúrán belül formai vonatkozásban sem le­het éles ceruzát vonni a mű­vészet különböző ágai között. Ezek az ágak ugyanis, alaku­lásuk, fejlődésük folyamán ~ hiszen mindegyikük mögött ál­talában ugyanaz a szemlélet a hajtóerő — formai vonatkozá­sokban is hatnak egymásra. így formálódik ki az adott kor­ra, társadalomra, kultúrára, jellemző ama „esztétikai ideál”, amely valamilyen úton- módon minden művészeti ágra rányomja ismertető jegyeit Kissé leegyszerűsítve a bonyo­lult valóságot, hivatkozni le­het például a barokkra, amely­nek minden művészeti ágában fel lehet ismerni „a feudaliz­mus hanyatlásából származó izgatott nyugtalanságot” és „a hanyatlást, tudva-tudatlan, ál­cázni szándékozó túltengő ékít ményességet”. A mi társadalmunkban ig, amelyet mindinkább áthat a marxizmus—leninizmus egysé­ges ideológiája, „ki kell ala­kulnia annak az esztétikai ide­álnak, amely az irodalom és zene, a festészet és szobrászat, az építészet és iparművészet minden termékére — a saját­szerűségekből fakadó külön­bözőségek tudatos érvényesí­tése mellett (művészetünknek éppen ebben a tudatosságban kell különböznie minden ko­rábbi kor, társadalom művé­szetétől) — rányomja a maga bélyegét, mint a szocialista kultúra egységének jelét.” * s A TIT Munkácsy Mihály Szabadegyetemének keretében j rendezett „A ma képzőművészete” című sorozat el­ső előadását Pécsett Major Máté egyetemi tanár tartotta. Az alábbiakban megismertetjük olvasóinkat a neves esztéta rend­kívül érdekes előadásának néhánv Gondolatával.

Next

/
Thumbnails
Contents