Dunántúli Napló, 1962. október (19. évfolyam, 230-255. szám)

1962-10-14 / 241. szám

MZ. OKTOBER U. MAPLÓ 5 A vezetés nem könnyű dolog Kísérleti szanatórium Ábaligeten Felesleges most már részle­tekbe bocsátkozni, hogy Sere­gi Jánost, a Mohácsi Selyem­szövőgyár főművezetőjét mi­lyen okok miatt helyezték ala­csonyabb munkakörbe. Ugyan­is nemcsak a vállalat egyez­tető bizottsága, hanem a TEB is tárgyalta ügyét és határoza­tot hozott: Seregi Jánost visz- sza kell helyezni eredeti be­osztásába. Ebből a határozatból kide­rült, hogy Seregi János ko­rántsem követett el olyan hi­bát, amely indokolta volna a leváltását Tehát ezek után le­zárhatnánk az ügyet azzal, hogy igazgatói túlkapásról volt szó, amely a TEB-határozat jóvoltából végül is rendező­dött. De miért kellett ehhez TEB-határozat? A csévéző üzemrészben, az „irelő”-ben több dolgozóval is beszélgettünk. Kommunisták­kal, pártonkívüliekkel, s szin­te egyöntetű volt a vélemény: nincs meg az összhang, a har­mónia a gazdaságvezetők és a pártszervezet vezetői . között. Igaz, a féntebb említett két műhely dolgozói nem bocsát­koztak ennyire a dolgok mé­lyére, ők inkább seregi János leváltása felett háborogtak, de az üzemi pártvezetóség tagjai ennél sokkal messzebb men­tek. Elmondták, hogy Seregi János esete nem egyedül álló a vállalatnál. Nem is olyan rég Wahl Györgyöt, az üzem termelési osztályának vezető­jét helyezték alacsonyabb munkakörbe. • Wahl György 1936-ban került az üzembe s azóta megszakítás nélkül ott dolgozik. 1949-ben nevezték ki művezetőnek, 1955-ben szö­vődéi főművezetőnek. 1959-től 1962 szeptember 1-ig a terme­lési osztály vezetője volt s e® alatt az idő alatt két ízben lett éiüzern a Mohácsi Selyemgyár. Mi volt hát az oka, hogy mégis leváltották a termelési osztály éléről? Németh Varga Pétemé így nyilatkozott erről: — Mivel pártvezetőségi tag vagyok,' módomban állt részt t enni azokon az értekezlete­ken. ahol Wahl György osz­tályvezetői ténykedését vitat­ták. Véleményem szerint e vi­ták nagy része ledorongoló jellegű volt. Hogyan történt a leváltás? Mindenki előbb tudott róla, mint Wahl György. Már he­tekkel előbb suttogták, talál­gatták, hová osztják majd be, ki lesz az utóda és így tovább. Wahl György pedig így véle­kedett: — Nincs okuk rá, huszonhét éve dolgozom itt és mindig helytálltam. Augusztus 28-án mégis fel­hívta az igazgató és a főmér­nök. Előadták, hogy az utób­bi három évben éppen elég hibát követett el ahhoz,< hogy a képességeinek jobban ‘ meg­felelő munkakörbe helyezzék. Aztán a lelkére kötötték, hogy amennyiben nem fogadja él az új beosztást, fegyelmi úton váltják le. — Arra sem volt időm — j mondotta WahJ György , ! hogy fellebbezzek, mert a le- j váltás napján az igazgató és a főmérnök összehfvatta a mű­szaki gárdát és Bense elvtárs, az igazgató kijelentette, hogy a járási pártbizottsággal és a felsőbb szervekkel megálla­podva határozta el a leváltá­somat. Tehát nem láttam ér­telmét a fellebbezésnek. Azóta persze kiderült, hogy Bense elvtárs semmiféle meg­állapodást nem kötött a párt- bizottsággal, amire különben sem lett volna szüksége. Az igazgatónak ugyanis jogában áll, hogy* az üzem, illetve a termelés érdekében átcsopor­tosításokat foganatosítson. Mi szüksége volt tehát Bense elv­társnak árra. hogy a felsőbb szervekre hivatkozzék? Erre nem kaptunk választ. Később azután egy párttag­gyűlésen Wahl: elvtárs a hoz­zászólás tógán előadta sérel­mét, amelyre nem a legpárt- szerűbben reagált a jelenlévő Bense elvtárs.. Ahelyett, ‘hogy tárgyilagos. választ adott '• vol­na a felszólaló falán nem mih- tienben helyes álláspontjára';. egyszerűen faképnél hagyta a taggyűlést. És mi a véleménye Mintái elvtársnak, az üzem párttitká­rának? — Bizonyos fokig megértem Bense elvtársat. Fiatal ember, s a vállalatot is csupán két éve vezeti. A vezetés nem könnyű dolog, tapasztalatot igényel — megfe­lelő politikai képzettséget, emellé szakmai hozzáértést, az emberekért érzett felelősség­gel végzett munkát. Bense élv­társ nem egy esetben elhamar­kodott véleményt alkotott, s rendszerint úgy is határozott, úgy is döntött.^ És mit mond Bense elvtárs mindezekre? — Azzal egyetértek, hogy Wahl elvtárs leváltása, illetve más beosztásba helyezése módszereiben helytelen volt. Nem úgy kellett volna. Ami pedig az új beosztását illeti, azt a szükség hozta magával. Frissebb, dinamikusabb veze­tés kellett a termelési osztály élére. így kívánta ezt a válla­lati és a népgazdasági érdek is. És Seregi János? Ö sem fe­lelt meg a posztján? — öt vissza is helyeztem. S amikor affelől érdeklődöm, hogyan történt ez a visszahe­lyezés, bizony nem eléggé meg győző a válasz. — Felhivattam, s átnyújtot­tam neki a visszahelyezési ha­tározatot. — S többet semmit? — Mi szükség lett volna más egyébre? — kérdez vissza. Nem, Bense elvtárs, Seregi Jánost nem ön, hanem a tör­vény helyezte vissza oktalanul elvett pozíciójába. Mert ha ön helyezi vissza, bizony szük­ség lett volna arra a „más egyébre”. Arra a néhány őszinte szóra, amit önkritiká­nak hívnak. Higgye el, na­gyobb lett volna az értéke en­nek a gesztusnak. Mert önbi­zalmat s nem papírost nyúj­tott volna át Seregi Jánosnak, s megértést, tiszteletet kapott volna cserébe érte. Persze másról is beszélt Bense elvtárs. Arról, hogy nemcsak személyes, hanem el­vi ellentétek is vannak közte és a pártvezetőség tagjai kö­zött. Sokszor még akkor sem egyezik a véleményük az övé­vel, ha az kézenfekvő, ha száz­szor bebizonyosodik róla, hogy valóban vállalati érdekekről van szó. Ez pedig elgondolkoztató. Elgondolkoztató már annál ie inkább, mert Bense elvtárs (csupán az elmúlt hat év alatt) a negyedik igazgatója a válla­latnak. Nagy merészség lenne azt állítani, hogy minden eset­ben az igazgatók hibáztak, az igazgatók voltak alkalmatla­nok a vezetésre. Hat év alatt négy igazgatót cserélt a Mohácsi Selyemgyár* és e* idő alatt a pártvezetőség tagjai szinte kivétel nélkül a gyár­ban, a helyükön maradtak. Lehetséges, hogy ők minden esetben hibátlanul, korrektül j végezték volna a rájuk bízott ' feladatokat? Ha ez minden esetben így történt volna, ma j nem beszélhetnénk ilyen mér- ] tékű igazgatóválságról, ami ! véleményünk Szerint az üzemi j pártvezetóség válsága is egy­ben. Mindenképpen az, mert ahol baj van a gazdaságveze­téssel, ott rendszerint a politi­kai munkában, pártéletben, a kommunista példamutatásban is zökkenők vannak. A párt- szervezet kétségtelenül sokat tett a termelés érdekében, ami elismerésre méltó. Azt viszont nem lehet helyeselni, hogy a pártvezetőség sokszor illeték- j telenül beleavatkozott a ha­táskörét túlhaladó kérdésekbe [ is. I Jó lenne már, ha ezt is tüze­tesen megvizsgálnák a Mohá­csi Sglyemgyár kommunistái, ; s ebben a járási pártbizottság segítene, (P. Gy.) i Már eddig is sok légző- szervi beteg kereste fed az abaügeti barlangot, amely­nek levegője gyógyító ha­tással van betegségükre. Ezért merült fel az a gon­dolat a sásdi járási taná­cson, hogy kísérleti intéze­tet hozzanak létre. A vb. már határozatot is hozott, hogy Abalágeten megvaló­sítják a 20 ágyas kísérleti intézetet. A gyönyörű épületet a barlangtól 80—100 méterre emelik a Pécsre vezető út közelében. A tervek már el­készültek. Az épület együk része köralakú lesz, benne konyha, étterem, ablakai a tóra nyílnak. Egjí nyakszerű résszel kapcsolódik hozzá a két sor két személyes szo­bából álló gondozói épület. Alatta a földszinten helyez­kednek el a gazdasági iro­dák. Az intézet elkészítésére előreláthatólag jövőre kerül sor, de az előkészítő munká­latokat már november elején megkezdik; 2000 mázsa tavi ponty Megkezdődtek az őszi le­halászások. A pécsi Hálér- tékesitő Vállalat átvevőhe- Mtére augusztus óta heten­te 80—120 mázsa hal érké- zik. A vállalat szerződéses viszonyban van a baranyai haltenyésztő tsz-ekkel és ál­lami gazdaságokkal, s c.. gusztustól január 31-ig több, mint 2000 mázsa élő halat, elsősorban tógazdasá­gi pontyot vesz át. Az idei halhozam különö­sen jó, s a hal minősége is kiváló, ' könnyen szállítható. Legnagyobb mennyiséget eddig a bikali és görösgaü állami gazdaság szállított Pécsre. Húsz tonna Hungazin A tsx-eh négyezer holdon már az ősszel permetezik ki a Hungazint A TAVASZON sok helyein ! aggodalmaskodva nézték azo- | kait a területeket, amelyeket i Hungazinnal permeteztek le. Volt olyan hely, mint például Botykapeterd, ahol mór meg akarták kapálni, mondván: nem ér semmit ez a vegyszer, csalt humbug az egész. Volt olyan vélemény is: egyszer behúztak bennünket, többet ugyan nem tudnak behúzni. Csak kidobtuk a pénzt és sem­mi értelme sincs. A tavasszá bizonytalanság elmúlt már. Igaz, hogy a szá­razság miatt itt-ott Dikonirtos felülkezelésre volt szükség, de az is tény, hogy ma már min­denütt csak dicsérően szólnak a vegyszerről. A pécsváradi járás termelőszövetkezeteiben azt mondják: „Bárcsak min- I den évben olyan kukoricánk ?nne, mint amilyen idén a egyszeres volt.” Babarcon, ólybatí, Majson, Borjádon is z a vélemény. Bor jódon pél­dául az elmúlt évben a me­gyében elsőnek permetezték Id a Hun gazint' és ennek meg is lett az eredménye. Nyolc­van hold vegyszerrel lse zeit kukoricájuk volt. Tizennyolc- ezer tövet hagytak holdankint Lemérték a csövek súlyát és kiderült: egy-egy cső 31 dekát nyom. Több, mint ötven mázsa csöves termés lesz holdankint. A megye termelőszövetkeze­teiben ebben az évben hatezer hold kukoricát „kapáltak” vegyszerrel. Hogy mennyire népszerű lett a vegyszerezés, erre jellemző a következő pél­da is. Azok a termelőszövet­kezetek, amelyek az idén Hun. gazint használtak, kivétel nél­kül kértek a jövő évre is. Kér­ték, adjanak legalább fél ada­got egy-egy holdra, hogy is­mét ne kelljen kapálniok. Pfersze ez a kérés- nem. tel jer síthető. Igaz, hogy az idén több vegyszert kapott a megye- de még mindig nincs annyi, hogy1 az idén vegyszereseit tjer rületré -fél adag- jusson. Ezé-' növényvédő állomse gépeinek ilyenkor nincs sok munkájuk, a termelőszövetkezetekben vi­szont a szállításnál és a szán­tásnál minden erőgépre szük­ség van. A termelőszövetkeze­teknek ebben a munkában az a feladatuk, hogy előkészítsék a talajt a vegyszert permetező gépek előtt IGEN FONTOS feladat ez. Az idei példák világosan bi­zonyítják: megéri a fáradsá­got. r0éltes Q&zief igazgató elv tárénak Kozármislenv Gépállomás íT edves Igazgató Elvtárs! Amikor a gépállomások ■**- traktoroshiánnyal küzdöttek, önök felhívást intéz­tek az ipaYi üzemek dolgozóihoz, valamint a gépállomások~ tói korábban eltávozott traktorosokhoz, jöjjenek vissza, jöjjenek a gépállomásokra és üljenek a traktorok nyergébe, hogy segítsenek a termelőszövetkezeteken. A jövő évi ke­nyér múlott ezen, az ősziek időbeni elvetése. A felhívás nem maradt hatástalanul és számosán jelentkeztek. Vasa­sok, bőrösök, bányászok. Szeptember 20-án a kozármislenyi gépálloináso-n is je­lentkeztek ipari munkások. Kiss Győző és társai otthagytak családot, otthont, kényelmet és elindultak önökhöz, hogy segítsenek. Kiss Győző egy nap alatt tanult meg traktort vezetni és egy lánctalpas DT-vel szeptember 21-én már szántott is a vasast tsz-ben. A fiatal bányász akkor pana­szolta, hogy nincs szállása, éjjel a traktoron keU aludnia, vagy a földön, napokig nem mosakodott, mert nem gon­doskodtak arról, hogy ezeknek az embereknek legyen szál­lásuk, jó ellátásuk. Ezért akkor nem emeltünk szót, bíz­tunk abban, hogy a gépállomás vezetősége intézkedik. ■ A mai napon azonban Kiss Győző elvtárs ismét meg' jelent nálunk és személyes sérelme helyett népgazdaságunk sérelmét adta elő. ...A traktorommal sok baj van. Hol állni kell, hol javítják... — mondta Kis§ Győző. — Értsék meg az elv­társak, nekem végeredményben mindegy, mert én a bányá­nál keresett havi 2200 forintomat akkor is megkapom, ha csak üldögélek. Szeptember 21-től október 13-ig összesen 103 hold földet tudtam felszántani váltótársammal, pedig mi, ha lehetett, éjjel-nappal mentünk. A huszonkét nap alatt pedig a DT teljesítményét figyelembevéve pontosan 198 holdat kellett volna felszántanunk. Miért tudtuk csak felét elvégezni a munkának? Mert a gépállomáson rosszul szervezik meg a mun­kát. Vasárnap, október 7-én bevezényelték a gépemet. A két kereket kellett volna csapágyazni. Vasárnap tíz órára értem be, de addigra a szerelő elment. Kijelentették: kü­lönben sincs kerék, úgy sem tudnák megcsinálni, holott már szombaton tudták, hogy a lánctalpat tartó „kocsik”-at le keU cserélni. Hétfőn elkezdtek kereket keresgélni. Dél­után két órakor hoztak a AGROKER-től. A szerelő hozzá­fogott a munkához. Feltette az első két kereket, egy dara­big ütögette, nem ment... abbahagyta s Mohácsra sietett. Kedden szóltam Pálmai elvtársnak, a szerelőműhely ve­zetőjének. Eredmény: a kereket le kellett venni. Kiderült: még háromra lenne szükség ahhoz, hogy teljesen rendben • legyen a traktor. Elhozták, felszerelték. Kedden délután ötkor végre kimentünk a géppel Sarlósra, ahol 300 hold vetőágyat kellett elkészítenünk. Szerdán beálltunk dolgozni örömünk azonban korai volt. Csütörtökön este le kel­lett állni újból a tarktorral. Csapágy, csapágyház összetö­rött. Pénteken kijött a brigádvezető. Azt mondta: ezzel nem kellett volna megállni! Menjünk tovább. Délután fél háromkor már tarthatatlan volt a helyzet. Belátták, a ,,ko­csit” ismét ki leéli cserélni. De a jobb- hátsó helyett este egy bal hátsót hoztak ki. Most így állunk. ígérték, szom­baton megjavítják a gépet és folytathatjuk a munkát. Ez sajnos, nem az első eset. Amikor idekerültem, a sebesség- váltót javították. Nem sikerült megjavítani, hát kidobták belőle az ötödik sebesség kerekét. Azóta csak cammogni lehet vele. Higgyék el, én nem azért jöttem él a bányától, hogy lazsáljak. Én dolgozni akarok. De olyan állapotok vannak a gépállomáson, hogy a kis hibákat nem javítják meg, ami talán 3—4 órába kerülne. Amikor már hasznavehetetlen az alkatrész, akkor kicserélik. Ismétlem: én megkapom a 2200-at, ha nem csinálok semmit, akkor is. De nem nézhet­jük, hogy a vetések é hanyag munka miatt, későn fejeződ­nek be... Ennyi volt Kiss Győző panasza. Rosszindulattal, külö~ nős becsvággyal nem lehet vádolni. Tárgyilagos bírálatát ezért közöljük levelünkben. Tudjuk, hogy u kozármislenyi gépállomás nagyon sok nehéz feladatot megoldott már es jól szolgálta dolgozó parasztságunk érdekeit. Éppen étén helytelen lenne a szervezés hibáit elhallgatni, amikor a jövő évi kenyérről van szó. Kérjük Igazgató elvtársai, tegye lehetővé, hogy. a gépek teljesen ki legyenek hasz~ naiv a és dolgozhassanak a földeken. SZÜTS ISTVÁN. Egyik korábbi mi­nősítésiben ezt írták róla: „Óráit lelkiis­meretességgel és ala­possággal vezeti, ma­gyarázatai áttekinbhe tők ... Tanítványai közül sokan ügyesen rajzolnak és festenek Énekórái élményt je­lentenek a hallgató­nak ...” Mandulás János véméndi nevelő •tanítói működésének 'huszonötödik évfor­dulóját ünnepli. Ide érkezett, pedig nem volt könnyű az út. Egyetlen ember útja sem könnyű. Akkor is ősz volt, amikor elkezdte a munkát. Ragyogó ősz, rozsdás levelekkel. 1937/ október tizen­negyedikén íKa be először a létszámot és az óra anyagát egy el hagyott, a világtól el­zárt kicsiny baranyai faluban. Apátvaras- don. Helyettes tanító­nak nevezték ki, la­kása egy sártenger közepén épült, hasz- nálatemkívüli tejcsar- nok egyik helyisége volt. , Az,i apétröaras- diák még emlékeznek Mandulás Jánosra. JUBILEUM ke* a területeket — hatezer hold volt a múlt évben vegy­szerezve — helyes a tavasagn Dikonirttal felülkezeäni és a két vegyszer együttes hatása gyomtalanítja a kukoricát. IDÉN TÍZEZER holdra kap­tak vegyszert a megye terme­lőszövetkezetei. Ha éhhez hoz zászámítjuk a tavalyi hatezer holdat, akkor jövőre tizenhat­ezer hold vegyszerezett kuko-‘ rica lesz a termelőszövetkeze­tó gazdaságokban. Tízezer hold újabb vegyszeres kukorica sok is, meg kevés is. Sók, ha úgy nézzük, hogy jövőre négy ezer holddal több a terv, mint amennyi ebben az évben volt. Viszont kevés, ha azt nézzük, hogy a megye terme­lőszövetkezetei akár húszezer holdon is vegyszeremének, ha kapnának Hungazint. A tények győzték meg a termelőszövetkezeti vezetőket és a tények láttán nem csoda, ha ragaszkodnak a kapálás nélküli kukorica-termesztés­hez. Sok termelőszövetkezet­ben ma már irigykedve* nézik az állami gazdaságokat, ame­lyek a kukoricaterülebnefc nyolcvanhárom százalékát vegyszerezték már az idén. Persze nemcsak ezt látják, hanem a több termést, az új módszerek bevezetését is. A Sátorhely—Bólyi Állami Gaz­daságban ebben az évben már ősszel permetezik W a vegyszert. Ezt a módszert kö­vetik a termelőszövetkezetek is. Ennek előnye nemcsak az hogy a tavaszon azonnal hat a vegyszer, hanem az is, hogy így csökkenteni lehet a tava­szi munkacsúcsot. Ezen az őszön a termelőszövetkezetek négyezer holdra permetezik majd a Hungazint. Ehhez húsz tonna vegyszer már a megyé­ben is van. És, ami igen lénye­ges: nem saját-géppel hanem a növényvédő állomás gépei­vel végzik el ezt a munkát. A J. Ä. aki hetvene­dik évét tapossa, ezt mondja róla, — Igen, emlékszem a tanító úrra. A há­ború előtt tették hoz­zánk, Most is szégyel­lem, hogy nem tud­tunk neki emberi kö­rülményeket teremte ni, dehát az elöljáró­ság nesn tehetett a jegyző ellen. Földes szobája volt a tanító­nak törött ablaküve­gekkel, kevés bútor­ral. Mámtihá ma is látnám, volt benne egy asztal, két szék, egy ágy és egy har­monium. Nagyon sze­rette a zenét.., Any- nyi dolga volt min­dig. Amellett, hogy tanított és esténként, a nagyobb ifjúsággal törődött, ő kezelte a marhapasszust is, tej- csarnoki elszámoláso­kat végzett. Volt né­ha orvos, órás. heran gozó; kántor“ és még állatorvos is. Véméndi lakásának udvarán játszanak a gyerekek. A kisebbik babát ritigat, a fiú fa­rag. Az apa vágja a fát... —< Hogy alakult a sorod Apátvarasd után? — Jött a háború. — S zakaszparancsnok lettem. A Kárpátok­ba küldtek. Később súlyosan megsebesül­tem ... Leszereltek. B. 6; véméndd la­kos a harcok alatt katonája voftt Man­dulás Jánosnak; Ezt mondja: — Szerettük: a ta­nító urat. Emlékszem kaptunk egyszer egy parancsot. Az erdőt kellett megtisztítani állítólag ott tartóz­kodó szovjet partizá­noktól. Egy óta hosz- szat a levegőbe lőt­tünk és akkor vis­szavonultunk. A ta­nító urat megszidta a magasabb tisztek, hogy imíqs!' ered­mény, nincs iínyelv” vagyis fogoly. Később egy harc során súlyo­san megsebesült. Sé­rülése életveszélyes volt. Visszakúsztunk a sebesülés helyére öten a szakaszból és hátunkon vittük a kö töző helyre. Nem min denkiért tettük vol­na meg... Nem hagyták ott. Kilométereken át vit­ték a vérző tanítót a hátukon, mert már nem egyszer tapasz­talták, hogy a csilla­gos egyenruha alatt meleg, érző szív do­bog. Ma is ősz van. Ra­gyogó ősz, aranyleve- lekkeL És amikor ezek a sorok megje­lennek, barátok, rmm katánsak. a hétközna­pi munká ban meg­öregedett édesapa« gyermekei és még na gyón sokan veszik körül az ünnepelteti Én is sietek, hogy Koccintsak vek*, eljö­vendő munkájának sikerére. Esflecs Istvéa 4 t 1

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents