Dunántúli Napló, 1962. október (19. évfolyam, 230-255. szám)

1962-10-14 / 241. szám

4 rujkftj'LO 1962. OKTOBER 14. 1 Don Juan párbajra hív... Mivel foglalkoznak az eackirályok? az amerikai repülőgépipar ter­mékeit. Egyideig a hírhedt „U—2-es” cég, a Lockheed megbízásából is dolgozott. A bolgár nép által elűzött Si­meon „cár” Madridban lebzáél — Franco biztosít számára „ösztöndíjat”. Henri de Francé, Párizs grófja, a francia trón önjelöltje ti­zenkettedik gyermekét várja. Igazolva a mondást, — ha lúd, legyen kövér, — nemcsak a francia királyság, hanem egye­nesen a napóleoni birodalom feltámasztásáról ábrándozik, s minden fiának egy-egy külön trónust szán. Bár mit lehessen tudni, a francia lapokban meg­jelentek olyan értesülések: a Nagy Károlynak keresztelt De Gaulle azzal akarja betetőzni személyi hátalmát s monarchi­kus törekvéseit, hogy Párizs grófját tenné meg utódjául... Faruk, a volt egyiptomi ural­kodó már megelégszik baráti kölcsönökkel is, amelyeket ter­mészetesen soha nem szándé­kozik visszafizetni, s amelynék hamar nyakára hág a kártya- asztalok mellett Sőt a News­week legutóbbi híradása sze­rint Faruk bejelentette: dol­gozni fog. Az egyik római éj­szakai mulatóhelyein vállalt reklámfőnöki tiszteséget... A legtevékenyebb „ex”-ek közé sorolható a 49 esztendős Habsburg Ottó. A nyugatné­metországi Pöokingben lévő palotájában zarándokokat fo­gad, s kétféle névjegykártyája van. Az egyiken szerény pol­gár — a másikon korona dísz­ük, s kevésbé szerényen „Ausztria—Magyarország ■ Ki­rályának” (!) titulálja magát, önmaga is el-elzarándokolgat: a nyáron például Csang Kaj- sek vendége volt Tajvan szi­getén, ellátogatott a délkoreai és délvietnami fasiszta dikta­túrákba is — valamennyit egekig magasztalva. Ottó egyébként „Monarchia az atomkorszakban” című előadá­sában öt olyan országot jelölt meg, ahol a legsürgősebben vissza kell állítani a király­ságot. Úgymint: Franciaorszá­got, Olaszországot, Ausztriát, Spanyolországot és a Szovjet­uniót ... A nagyratörő prog­ramnak egyébként óriási hall­Rövid napihír adta tudtul, j hogy Don Juan dé Bourbon, n spanyol trónkövetelő, XIII. Alfonz király fia — párbajra hívta ki Francioli olasz film­rendezőt. A művés? ugyanis történelmi filmet forgat, s a mese szerint Don Juan egyik őse, a XV. században uralko­dott Ferdinánd nápolyi király pofont kap egy asszonytól. A heveskedő trónkövetelő „királyi becsületének védelmé­vel” indokolta a párbajra szó- litás, s a rendezőt ősei fenn- költ emlékébe való gázolással vádolta. A Cinecita, a római filmváros természetesen jót derül a történeteken, a szati­rikus lapoknak is hálás témát szolgáltatott, s a párbajból semmi sem lett. Valamire mé­gis rávilágíthatott: léteznek olyan exuralkodók, akiknek népeik már régen ajtót mutat­tak, de ők még mindig komo­lyan veszik — saját magukat. Nemrégen hirdetés jelent meg az amerikai New York Postban: „Exkirály nevéhez és rangjához méltó foglalkozást keres”. A hirdetés végén a név helyett csupán jelige szerepelt, r.em volt azonban nehéz ki­deríteni, hogy feladója II. Pá­ter, a trónjától megfosztott jugoszláv exkirály. A csábító ajánlatra azonban mindössze két válasz érkezett: a legna­gyobb alabami szálloda üzlet­vezetőnek hívta, egy vándor- cirkusz pedig szerződést kínált neki, ha dísz-uniformisban, koronával megjelenik a poron­don. Nem kell semmit csinál­nia, csak meghajtania magát — királyi méltósággal. A hop- ponmaradt exkirály, miután visszautasította ezeket a ja­vaslatokat, sajtóértekezletet hívott össze, s méltatlankodva magyarázta: „Mindenáron visz. sza kell kapnom trónomat Hát nem, értik, — mást nem tudok csinálni...”-Van, aki megpróbál beleil­leszkedni az adott helyzetbe, ae közben szövi álmait. Mi­hály, a román exuralkodó fel­csapott repülőügynöknek s ha nem is ékesszélásóval — köz­ismerten dadog — de össze­köttetéseivel igyekszik eladni Város az óceánon A szigeteken elterülő Japán­ban állandó problémákat okoz az új lakótelepek létesítése, mert nincs hely a terjeszke­désre. Ezért javasolta Kiyo- nori Kikutaka japán profesz- szor és építész-tervezőcsoport­ja, hogy létesítsenek kísérleti várost magán a tengeren. Ja­pán lakossága jelentős részé­nek amúgyis a tenger képezi megélhetési alapját: a halá­szat, a víziszállítás sokmillió japánnak ad kenyeret. Az új terv lényege, hogy ha­talmas, többszáz méter átmé­rőjű acélszigetet létesítenek, mely gömbalakú légtartályo­kon nyugszik a víz színén. Az ecélsziget alsó oldalán henge­res, 20—30 méter átmérőjű fémhengerek nyúlnak a vízbe. Ezekben á hengerekben helye­zik el a lakásokat, továbbá a lakások klímaberendezéseit és közműveinek gépi berendezé­seit. Első pillanatban úgy tűnik, ! hogy a japán terv nem gazda­ságos, hiszem egy ilyen város létesítése nagy összegeket í emésztene feL Ugyanakkor elő nyei is vannak: a lakótelepek építésénél elmaradnak az ala­pozási munkálatok, nem keli a terep-adta lehetőségekhez igazodni, ami elekriilhetetlen, 1 ha a várost a szárazföldön | építenék fel gatósága volt, meghirdetésekor — beleértve Ottó titkárát, a habsburgokat patronáló Süd­deutsche Bank képviselőit és egyéb kísérőket — huszonhét hallgató volt jelen. Igen, a csekélyszámú hallga­tók főként a családból verbu­válódtak, s féltő gonddal vi­gyáznak arra, hogy a család mentes legyen a „közemberek­kel” történő keveredéstől. Szövődnek a rokoni szálak Simeon unokaöccse lett Um­berto olasz exkirálynak, aki viszont a jugoszláv Péter só­gora, Ez utóbbi Mihály román exuralkodó rokona lett, aki unokaöccse immár Zita „csá- számőnek”, Félix luxemburgi nagyhercegnek és a Bourbon- Parrnad Xaviemek. Folytas­suk? Különös társaság. Egy fran­cia polgári lap „politikai dino­szauruszoknak” nevezte az „ex”-eket, a kihalt őslényeket, s Don Juan párbajjal sem tud­ja kényszeríteni a történelmet, hogy komolyan vegyék őket... Réti Ervin A kábítószerüzlet útjai A% Egyesüli Államokban fogyasztják a legtöbb kábítószert A venezuelai Maracaibó tengerparti cölöplakói különös módon halásznak. Gólyalábak on állva járják a sekély vize­ket, és fogukkal húzzák a kerítőhálójukat. Nehéz kenyér le­Az ENSZ bizottsága szerint ma 85 féle kábítószer isme­retes. A legelterjedtebb a he­roin. A kábítószerek természetes nyersanyagát három növénj szolgáltatja. Az egyik egy in­diai kender, a másik a hasis és a marihuana, a harmadik pedig az indián kótoacserje. Mindenesetre az egyik legel­terjedtebb kábítószer az ópi­um, illetve a belőle előállított termékek, például a morfin és heroin. Az összes kábítószerek kö­zött ma a heroin a legkapó­sabb. Az amerikai, sőt az eu­rópai kábítószerélvezöknek 83 százaléka csak ezt fogyasztja. Ennek természetes magyaráza­ta az, hogy a kábítószerét rabjai mindig erősebb és erő­sebb hatású szer után kutat­nak. Keresettsége folytán az üzérek 2000 százalékos haszon­ra is szert tesznek. A múlt évben a világon ösz- szesen két tonna heroint kor hoztak el. A kábítószercsempészetnek két főútvonala ismeretes. A dél-ázsiai országokból Kelet- Azsián keresztül jut el az ópium az Amerikai Egyesült Államok nyugati partjáig, Kö­zép-Keletről pedig Olaszor­szágon, valamint Franciaor­szágon keresztül. Az európai vegyészek előnyben A francia kábítószercsempé­szek fő ütőkártyája az, hogy ennek az útvonalnak a köze­pén vannak. A kiinduló pont leginkább Törökország, az út másik vége pedig az Amerikai Egyesült Államokban van, ahol — mint említettük — a világ legtöbb kábítószer élvezője él. Szerény számítások szerint az Egyesült Államokban leg­alább 500 000-en élnek kábító­szerekkel, és évente körülbe­lül 10 tonna heroint fogyasz­tanak el. Nem véletlen tehát, hogy a keletről kiinduló csem­pészet elsősorban az amerikai piac iránt érdeklődik. Felve­tődik azonban a kérdés, miért éppen Franciaországon és Olaszországon keresztül bonyo­lódik le a csempószforgalotn. Az (Interpol szakértői azt mondják, ez azért van, mert az európai vegyészek értenek a legjobban a kábítószerek fel­dolgozásához. A növényi nyers anyagok heroinná átdolgozása ugyanis igen érzékeny műsza­ki eljárás, nagy szaktudást igényel. A tisztán előállított heroin olyan erős, hogy igen kis mennyiség is halált okoz. Ezért különféle más anyagokat adnak hozzá. Egy kiló heroin­ból három-négy kiló kereske­delmi heroinfajtát állítanak elő. A francia rendőrségnek tu­domása van arról, hogy Párizs és Marseille között jó néhári7 titkos kábítószer-feldolgozó la­boratórium működik, a legel­dugottabb kis falvakban. Ezé* nek a laboratóriumoknak kö­zös tulajdonsága, hogy veszély esetén teljes fölszerelésük pil­lanatok alatt szétszedhető és eltüntethető. Olaszországban hasonló a helyzet. 1950-ben például ki­pattant egy nagy botrány, mi­után kiderült, hogy az Egye­sült Államok félé Irányított kábítószer 50 százaléka Milá­nóból származik. Ez a, nagy- mennyiségű kábítószer egy mi­lánói laboratóriumban készült egy ismert egyetemi tanár szakvezetésével 1 Jó üzlet a heroin Az Interpol újabban megál­lapította, hogy például a liba­noni szállítók igyekszenek „odahaza” létrehozni a kábító­szer feldolgozásához szükséges feltételeket, mégpedig — ha másképp nem megy — külföl­di szakemberek „behozatalá­val”, mert hiszen az igazi jö­vedelmet a feldolgozott heroin hozza. Libanonban egy kilo­gramm heroin 3000—4000 új frankba kerül, de miután Franciaországban átdolgozzák, ára 15 000 frankra szökken. Mire Amerikába ér, már 30 000 franki Franciaországra és Olaszor­szágra mindenképpen nagy veszedelem leselkedik. Ha ugyanis egy napon sikerül meg szüntetni az amerikai kábító­szerfogyasztást, akkor nagyon valószínű, hogy a gengszter- hálózat meg fogja kísérelni, hogy áruját a „helyszínem”, te­hát Franciaországban és Olasz országban értékesítse. ET SAPIENTIA IN CARMELO SEDECIT (A bölcsesség is a karmelben lakozik) Élvekkel ezelőtt történt. Egy napon a Vaj- dóságból egy leány útrakelt: Zagreb, Hrvatszki-Leszkovác, Brezovica. In­nen három-négy kilométere« gyalogút vezet a karmeliták kolostorához. A lankás vidék Oázisában egyedül áll az épület. Homlokzatán ez a felirat: Et sapientia in carmelo sedecit ... Méteres betonfalak. Tölgyfából ácsolt ka­puk. Hatalmas zárak, lakatok. A leány még tizennyolc éves sem volt. Egye­dül lépkedett az ösvényen. Tízezer dinárt, tíz méter fehér vásznat és tíz méter flanelt vitt magával. A hozományát. Ez kötelező. Meg a plébános úr ajánlatát, és orvosi bizonylatot, hogy még leány.... A meztllabas karmelita női szerzetes rend kolostoránál apácák fogadták. Nem karmeli­ták. Ezután az apácáknak miséző jezsuita paphoz vezették. (A kápolna két részre van osztva, az egyikben a Jezsuita pap misézik a másikban a rácsokkal és függönyökkel elvá­lasztott részben pedig a rend apácái imádkoz- riak. Az apácák sosem látják a papot, csak a hangját hallják. Soha senkivel nem érint­keznek.) A jezsuita pap elmondta a lánynak a kolos­tori eletet. Ismertette vele a házirendet. A rá­csok mögött állt a sötétben, tetötöl-talpig ft9 ke te lepellel lefedve. A beszélgetés során a fönöknó felmérte a jelentkezőt, felkészültségét, elszántságát és döntött. A leány előtt kinyitották á hatalmas tölgy­fakaput. Végtelennek látszó hosszú folyosó elején állt meg. A félhomályban fekete le­pellel takart mozdulatlan élőlények álltak sor- falat: a kolostor lakói. A mezítlábas karme­lita női szerzetes rend tagjai. Könyöradományból élnek. Télen nem fűtenek. Télen, nyáron mindig egyformán öltözköd­nek. Efft/másközt sohasem váltanak szót. A főnöknő megölelte a lányt, és átadta he­lyettesének. Utána lenyírták a haját teljesen kopaszra. Innen a katakombába vezették. Megmutatták neki, melyik lesz a sírja, ha majd, meghal. A főnöknó és a főnöknő helyet­tes sírhelyét is megmutatták neki. Sztepitiac érsekét is. Az érseknek azért készítették itt a sírhelyet, mert ő adta a pénzt a kolostor építésére. A rendet is ő szervezte meg a há­ború után. A főnöknő ezt elmondotta: Bemadetta a neved! Bernadetta nővért bevezették a cellájába. Egy fekvőhely. Keményfáből faragott ágy és két pokróc. Semmi más. Egy nagyobb mos­dótál. Egy szék, egy asztalka. Barna csuhába öltöztették. A lábára sarut adtak. Harisnyát is viselnek. Fehér vászonból varrt harisnyafélét. Ezt a harisnyaszerű dolgot Szent-Teréz ve­zette be, amikor megszigorította a rendel, mert egy alkalommal, utazás közben, amikor leszállt a kocsiról, a kocsis megjegyezte: — Szép lábad van, kár, hogy apáca vagy! Azért kell tehát ezt a harisnyaszerű vala­mit viselni, hogy a rend tagjainak senki ne lássa a lábát. A kolostorban reggel ötkor csöngetnek. Fél hatkor már a kápolnában térdel­itek. Imádkoznak. Énekelnek. Egyhangúan, egy hangmagasságban. És mindig térdelve. Hattól nyolc óráig elmélkednek. Nyolc órától kilencig tart a rekreáció. Utána tizenkettőig újból imádkozás. Tizenkettőkor ebédelnek. Húst sohasem esznek. Könyöradományból élnek. A környék, la­kossága látja el őket. Mit csinálnák, ha nincs könyöradomány? Egy hót éhezés után félreverik a kápolna harangját. Ez azt jelenti, hogy éhínség ural­kodik a karmelben. A környékbeliek ezt már tudják. Ebéd után félórás pihenő következik. Az apácák a cellájukba vonulnak. Lefeküdni nem szabad., - _ A cellaajtókon figyelő lyuk m. A 0mSk- nó minden mozdulatot eUenöriz. Bemadetta nővér egy alkalommal benn * celt áfában lehúzta fejéről a csuha kapucniját. A főnöknő meglátta. — 'Mea culpa! — mondta a főnöknő. — Mea maxima culpa! Es akkor következett a büntetés. Az apá­cának keresztalakban el kellett vetnie magát. Egyszer, kétszer, sokszor. És mindaddig a kö­vön kellett feküdnie, amíg a főnöknó mást el nem rendelt. Sokszor órák hosszat így fek­szenek a hideg kövön. Minden a főnöknő akarata szerint történik. A karmelben nincs szabad akarat, önálló cselekvés, önálló gondolat sem lehet. Kitárt karokkal, összetett lábakkal az apáca a földre, a kőre veti magát. Egyszer, kétszer, sokszor. Vagy: nehéz tölgyfakeresztet- visz a vállán, lerden csúszva az egyik emeletről a másikra, órák hosszán át. Ha a főnöknó úgy akarja, akkor senki sem vacsorázik. Az apácák leginkább térden csúszva járnak a kolostorban. Ha a főnöknőt megpillantják, akkor azonnal letérdelnek. Fejüket a földre hajtják, és mindaddig így maradnak, amíg a főnöknó nem csettint az ujjúval. Sokszor egész órákat. Félórás pihenő után a csengőszó újból a templomba hívja az apácákat. Újból imádko­zás. Megint és mindig térdelve. Délután hal­tól nyolcig dolgoznak: a kertben, a mosó­konyhában, csuhát varrnak, sarut készítenek. Este nyolctól éjjel fél tizenkettőig a temp­lomban imádkoznak, zsolozsmákat értekeinek. Mindig térdelnek. Bernadetta nővér térdei az első napok, he- tek után, begennyesedtek. Audienciára jelentkezett a fönöknőnéL Ez úgy történik, . hogy az imádkozás után átnyújtja főnöknőnek a breviáriumát. Ha nem adja vissza, akkor ejjel fél tizenkettőkor beszélhet vele. — Tudom, fáj a térde — mondta a fónökmó «3 audiencián. — Kedvességed nem goaded area, hogy Krisztus soha sem futott volna el a kereszt­fára, ha visszalép a kínokból! Az audiencia ezzel véget ért. És éjjel fél tizenkettőkor kezdődnek a leg­nehezebb percek. Az önsanyargatás és kín­zás. Kötél, szíj és lánckorbács. A durva, barna csuhát lehúzzák a vállukról és... Az önsanyargatás mégcsak rendben van, akkorát ütnek magukra, amekkorát elbírnak. De amikor egymást korbácsolják, az már ne­hezebb. Szíjjal, kötéllel, lánccal verik, ütik önmagukat és egymást. Pénteken este pedig a főnöknő korbácsolja őket. Es utána a fölrepedt bőrbe az élő húsba beletapad a durva csuha. Es másnap éjjel megint minden újra kezdődik. Megkérdeztem a volt Bernadetta nővért: — A főnöknó is korbácsolja,, sanyargatja önmagát? — Még mennyire! Nem egyszer láttam, hogy a harisnyáján ét a csuháján átvert a vér. Ki tudja, hányadik cigarettára gyújtottunk rá, amikor a mesével eljutottunk eddig. Utána mélyen tüdőre szívta a füstöt: — Harminc hónapot töltöttem a karmelben — mondta. Még csak azt mondom el, hogyan tesznek esküt a karmelita rend apácái. A harmadik, az utolsó eskü így zajlik le: Az eslcübtevő apácát koporsóba fektetik, ^ éppen úgy, mint a halottat. Négy gyer­tyát gyújtanak. Az esküttevő apáca egész éj­jel a koporsóban fekszik, a kápolnában. Kö­rülötte senki séncs. Csak az örökmécses pis­lákol. Ez már a végső búcsú a földi élettől. Utána már nmos kiút, menekvés a kolostor- bál Bemadetta nővér egy héttel az utolsó esfcfl előtt hagyta ott a kolostort. Az édesanyja elment érte és hasfáveéette. Bt eapientse in earmelo üdééit! A bölcsesség a körmeiben lakozik! Inkább mis mént « töTiwiig Talán a közegkori B t

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents