Dunántúli Napló, 1962. október (19. évfolyam, 230-255. szám)

1962-10-13 / 240. szám

19S2, OKTÓBER 13.

ftlAVHLÖ

GÁSPÁR MARGIT;

HAMUTNEK NINCS IGAZA

Bemutató a Pécsi Nemzeti Színházban

Bátor, érdekes, tiszteletre- B*éltó feladatra vállalkozott a Pécsi Nemzeti Színház művész Bárdija Gáspár Margit „Ham- letnek nincs igaza” című mai tárgyú, társadalmi drámájának bemutatásával. Az előadás többet nyújtott, mint amennyit vártunk. Végre egy kitűnő, klasszikus igényű, forró izzású, a műfaj minden sajátosságát magában foglaló lélektani drámát láthattunk, amelyben igazi a konfliktus, valósak a problémák, mélységesen emberi szenvedélyek és sorsok csapnak össze.

A dráma cselekménye

alapjában egyszerű. Lényegében egy illegális években kezdődő, hangulati háromszögtörténet, amely a személyi kultusz éveiben tragédiává sűrűsödik. Az igazi főszereplő tulajdonképpen soha sincs a színen, de Hamlethez hasonlóan szellemét az első perctől az utolsókig érezzük a színpadon. Holtában is irányítja, befolyásolja a hősök cselekedeteit. A szellem — Tárnok István kommunista író, aki az ötvenes évek törvénysértő pereiben vállalt szerepét felismerve az öngyilkosságba menekült, de tágabb értelemben a személyi kultusz, a dogma- tizmus kísért jelenetről jelenetre és mindaz, ami vele járt: a forradalmi hit szinte vallásos buzgalommá való torzulása, a rögeszmévé vált bizalmatlanság, az ortodox merevség, a karrieristák, a „mindent túllihegők” és a bonyolult helyzetből a párton belüli ellentmondásokból, a kommunisták bizonytalankodásából oly sokat profitáló „láthatatlan vezérkar”.

A szerző megrázó drámai erővel kelti életre az 1955-ös időket, és a Tárnok-család történetén keresztül általános érvényű ítéletet mond a személyi kultusz, a ddgmatizmus, a félig kimon^.tt igazságok kora felett. Gáspár Margit biztos kézzel ábrázolja a múlt és jelen összefüggéseit. Nem kaotikus zavart idéz, a kibontakozást segíti, amikor a közelmúlt, ma is élő problémáira egyértelmű választ ad. ítélete nem egyoldalú, Hamletet elmarasztalja, és meggyőzően bizonyítja be neki, hogy nincs igaza. Az egyes emberek hibái, a törvénysértések, igazságtalanságok nem azonosíthatók a szocialista rendszerrel, mert éppen a szocializmus helyes eszméinek eltorzítását, megcsúfolását jelentik. Teljesen egyértelmű, nyílt és becsületes álláspontra helyezkedik az író akkor is, amikor a dráma végső tanulságát levonva arra figyelmeztet: lehetnek viták, jöhetnek nehéz helyzetek, de a párt, a szocialista haza ügye életünknél is fontosabb.

A dráma minden jelenete a valóságot tükrözi. így volt, így küzdöttek akkoriban a becsületes emberek, így készült az ellenség. A cselekmény 1955 utolsó napjaiban játszódik, nem kell hozzá azonban túlzott asszociáció, hogy az emlékezet vetítővásznán megjelenjen 1956 ősze, az ellenforradalom, amikor az élet véres szigorral cáfolta meg a pulo- veres Hamletokat, akik a hibákat a párttal, a rendszerrel azonosítva kába meghason- lottsággai borultak az ellenforradalmárok keblére.

A dráma nagy érdeme, hogy hősei valóságos emberek. Úgy érezzük, mintha már mindegyikkel találkoztunk volna, mind itt él köztünk, mint életünk egy-egy jellemző típusa.

Kitűnő, az fró intencióit végig tiszteletben tartó, de ha lehet, azokat egy magasabb szinten újrateremtő

a rendezés

is. Hont Ferenc Kossuth-díjas vendégrendező munkája. Néhány vontatottnak tűnő dialógustól eltekintve, pergő ütemű, végig egyenletesen emelkedő, klasszikus csúcsokat elérő előadást alkotott. A gondolatok belső drámaiságát ava tott kézzel ötvözte egységbe a külső drámai eszközökkel, felvonásról felvonásra fokozva a dráma izzását.

Bátran nyúlt a rendezés modern eszközeihez. A meghökkentően egyszerű, levegős, csaknem jelzésszerű díszletek, a furcsa színhatások minden külön deklarálás nélkül is kifejezésre juttatják az író és rendező közös koncepcióját: a történet egy család drámája, érvénye, hatása jelentősége azonban messze túlnő az egyes szereplőkön, mondanivalója általános, társadalmi érvényű. A színpadkép Vata Emil fiatal díszlettervező remek munkája — így nem válik öncélúvá, hanem a darab jobb megértését segíti elő.

A rendezés minden tekintetben nagystílű és precíz. Az előadás ritmusán érződik, hogy gyakran' szándékosan fog vissza egy-egy jelenetet, hogy éppen ezzel adjon súlyt, feszültséget. Hont Ferenc mes tere a drámai fokozásnak — amit talán az előjáték harmadik felvonásban történő ismétlésekor mérhetünk le leginkább.

Mint már említettem,^ a tulajdonképpeni főszereplő. Tárnok István szelleme sosincs a színen, mégis jelén van, mert Végvári Tamás Tárnok Gábort — a pulóveres Hamletet — alakítva, őt is életre kelti. Mozgása is apját idézi. Holt apja fejével gondolkodik, él, ítél. Éppoly merev, vonalas, ortodox, /mint az apja.

Ám Gabi mégsem alteregója apjának. Ö az eszményt kereső mai fiatalok típusa, Gábor már a mi rendszerünkben nevelkedett. A mi iskoláinkban, ifjúsági mozgalmunkban szívta magába a marxizmus— leninizmus eszméit. Tiszta, becsületes, szimpatikus ember, de mivel túlsók szólamot hallott, mivel anyja szavai szerint sem vérteződött fel eléggé, a bonyolult helyzetben elveszti talajt a lába alól, egyik végletből a másikba esik és /■salmem életével fizeti meg a ■ tandíjat. Ehhez az is hozzájárul, hogy túlságosan szimpla, fehér-fekete kategóriákban gondolkodik. Akkor is makacsul ragaszkodik illúzióihoz, amikor már eszével tudja, hogy hamis a bálványozott példakép. És mivel el sem tudja képzelni, hogy valaha is csalódjon, hogy a jó eszme, az igazság is eltorzulhat, hogy a legbecsületesebb emberek is tévedhetnek — nem a kétségtelen hibákkal, hanem a kibontakozást kereső, helyesen cselekvő Mike Gáborral és anyjával fordul szembe. Szerencse, hogy Mike embersége, szilárd hite oly erővel sugárzik feléje, hogy végül is rátalál a helyes útra.

Végvári Tamásnak

ez az első szerepe

Sallangmentesen. egyszerűen. természetesen élt, játszott — a színpadon. Kár, hogy játékát gyakran teátrális gesztusokkal, felesleges hangkitö- résakkel kísérte.

Tárnoknét Koós Olga alakította nemes egyszerűséggel, érzelmj gazdagsággal. Ez a szerep is nehéz. Tárnokné tulajdonképpen három ellenpólus között őrlődik: szereti fiát, szerelmes Mike Gáborba, akit fia Hamletként gyűlöl és mint régi, becsületes kommunista maga is kiszolgáltatottan hány kódva a viharzó események sodrában. Fia féltése mindennél erősebb, bármi árat hajlandó megfizetni, csakhogy baj nélkül, „tandíjmentesen" menthesse át a küzdelmes éveken. Nem akarja megérteni, hogy az igazságot lehetetlen eltitkolni, a hallgatás is árulás. Ily módon éppen ő, a mindenre elszánt fiaféltése sodorja Gábort és önmagát is a tragédia szélére. Mélységesen emberi, — többet mondok — asszonyi, ahogyan Koós Olga ezt a szerepet alakítja. Halk, csendes, de szenvedélyes, szeret és gyűlöl együtt és egyszerre bontja ki Tárnokné sokszínű alakját, egy igazságszerető, a tiszta élet eszményét kutató kommunista asz- szonyét.

Iványi József Miké Gábort alakítja. Egyszerű eszközökkel ábrázolja a meghurcolt, de eszméit fel nem adó, a párthoz halálig hű kommunistát. Nem afféle régi értelemben vett pozitív hős, hanem olyan ember, mint amilyenek valójában a kommunisták: fegyelmezett, nyugodt, de nem szenvedélymentes. Iványi el tudja hitetni velünk, hogy ez a Mike nem roppan össze a legnehezebb helyzetekben. Hiszem, hogy az ilyen Mike Gáborok fogták meg elsőként a fegyvert 1956-ban, hogy az ellenforradalmi csőcselékkel szemben megvédjék a nép hatalmát.

Becsületes, jó színészi munkát végez tehát Iványi József, azonban a következő előadásokban még csiszolnia kell mozgását, szövegkiejtését.

Lia — Gyóry Franciska alakításában — szintén mai típus, az egyetemi hallgatók abból a csoportjából, akik a nehéz helyzetben sem felejtették el munkás származásukat őszinte, egyszerű, de a dolgokat józan fejjel megítélő ember, akit megzavarnak ugyan az akkori idők politikai bukfencei, de egészséges osztályösztönét nem veszti el. Első ko moly szerepében megmutatta, hogy tehetséges, felkészült színésznő — idő kell persze még, és sok-sok szerep, hogy a szükséges mozgási, szövegmondási rutint megszerezze.

Ambrus Edit Kalotai Lili szerepében — tehát lényegében két jelenetre korlátozva — is

erőssége volt a* előadásnak.

Szerepe hálásan visszataszító. Egy mindenre kapható karrier rista titkárnőt játszik, aki annak idején Tárnok István mellett „lihegte” tűi a legtúl- zottabb vádakat is, hogy aztán az ötvenötós időkben a reha- bifitäK Mike Gábor tKfcámőS

állására pályázzon. Soha nem

vetett meg semmilyen eszközt. Saját fia szerint is úgy váltogatta kalapját és szeretőit, aho gyan érdeke diktálta. Még min dig érdekes és izgató asszony, de belül kiégett, embergyűlölő, mindenkin keresztülgázoló ember. akit egyetlen fia halála is csak pillanatokra rendít ki a maga ráerőszakolt pózból. (Ezt viszont mesterien alakítja Ambrus Edit). Játéka végig visszatartott, erőltetett nyugodtsága mögött azonban érződik az érzelmiek sokszínű skálája és közülük mindig a legjobbkor villantat fel annyit, amennyi éppen kell.

Kalotai Frici — akit Somogyi Miklós alakít, — anyjához hasonlóan, az ő nevelése alapján szintén kiégett, blazirt, cinikus, és bár nincs a fiatalság természetes jótulajdonságai híján, mégis negatív figura, akinek el kell buknia, bér kissé sajnáljuk ezért Somogyi mértéktartóan, de színesen, élettel telten alakítja Frici elég gé bonyolult alakját. Fölényes, bohókás. cinikus, sőt a végső jelenetben gátlástalan. Ha a szerző a Frici alakját a gyermekeik sorsával mit sem törődő szülők elleni vádiratnak szánta, Somogyinak nagyban köszönhető, hogy a nézőben valóban kialakul a meggyőződés: mindent csak ezt és így nemül.

Az előadás nagy meglepetése Gyimssi József, aki Sümegi Nagy Balázs szerepében osztat lan sikert aratott. Alakja, a drá mában való megjefcnése kissé tételszerű, ő azonban feledtetni tudja ezt Pont ilyennek képzeljük. „Fekete a gyűlölettől”. Tíz év óta várja, hogy bosszút álljon háborús bűnös apja haláláért, igazi énjét azon ban gondosan titkolja. Gyi- mesi nagy érdeme, hogy ezt a nehéz kettősséget a lehető leghalkabb eszközökkel jeleníti meg. Amikor belép, udvariasan mosolyog, de egy szava után elhisszük neki, hogy embert is éppoly gátlástalan könnyedség gél út agyon — ha útjába áll, — mint egy kutyát

A tegnap bemutatott Aj dráma

a Hamletnek nincs igaza, minden bizonnyal nagy vitákat kavar. Meggyőződésem, hogy bátor, de eszmeileg tiszta mondanivalójával a közönség nagy többsége egyetért

Vasvári Ferenc

Feliből, harmadából

Sok » panasz a Pécsi Vegyesipari Vállalat Bem utcai órajavító részlegére. Nem a forgalomról, mégcsak nem is a javítási határidők elhúzódásáról van szó, hiszen körülbelül 600 órát javítanak meg havonta, s a várakozási idő is csak ritka esetben lépi tűi az egy hetet.

Lehetséges, hogy ez az erény egyber. a hibájuk is? Túl sokat vállalnak, s nincs elég idő az alapos javításra?

Ez tenne a vigasztalóbb, mert könnyűszerrel lehetne segíteni rajta. Csak fel kellene mérni a kapacitást és ahhoz igazítani a vállalásokat Sajnos, úgy. néz ki, más hibák vannak. Ez derül ki Kovács Ferenc, Pécs, József Attila utcai lakos panaszából is. hogy több nevet ne is említsünk. A panaszosnak 73 forintért javították meg a karóráját, ami szabályos cikklista szerinti árakon történt, tehát nem is a javítási költség ellen apellált, A rúgócseréért és a hozzátartozó egyéb javításért nem is sok az a 73 forint.

Azonban néhány nappal a javítás után megállt az óra, s miután jótállás is van a világon, vlsszavitte. A karórái Polgárdi Lajos, az órásrészleg átvevője vizsgálta meg és

megállapította, hogy rúgótörése van. Amikor Kovács Ferenc reklamált, hogy az előző javításkor rúgót cseréltek az érában, az átvevő jobban megvizsgálta, s kiderítette, hogy abban semmiféle rúgócsere nem történt. Csupán annyi, hogy a régit helyezték vissza, de azt is rosszul javították meg. Kovács Ferencnek viszont az új rúgócserét is beszámitották.

Ez tény, ezt nem fellebbezhetik meg a javítórészlegnél. De hányszor előfordul, hogy csupán tisztításra veszik át az órát, s a „páciens” két hónap múlva viheti visz- sza, mert újra „meghibásodott”. Pedig arról van szó, hogy előzőleg csak feléből, harmadából tisztították meg. Ezt viszont nehezebben lehet bizonyítani. De azt bizonyítani lehet, hogy nagyon sok a reklamáció, amit a visszavitt órák jegyzékéből Is ellenőrizni lehet.

Mindezekre csupán egy megjegyzésünk vau. Mivel az órajavítás is egyik fonté« része a lakosságszolgáltatásnak, semmivel sem várunk kevesebbet tőlük, mint általában a szolgáltató vállalatoktól. És ezt nemcsak elvárjuk, hanem számon is kérjük.

Á társadalmi tulajdon védelmében

Két teherautó hajtott be egyik este a volt Kinizsipályán épülő házak mellé.

Az autón lévő emberek kicsit zajongva leugráltak, teljesen lecsökkentették a világítást és gyorsan rakod- . ni kezdtek. Tompán koppan tak a téglák, csak azt nem lehetett tudni, hogy az autóról lerakodnak-e, vagy elszállítani akarják az értékes építőanyagot. Az építkezés területén nem hogy reflektor, de egyetlen pislákoló lámpa sem világított, csak az autó lámpájának gyenge fényénél volt látható né- . hány hajladozó alak. Mivel nemcsak vaksötét, hanem késő este is volt már —, amikor már nem igen szállítanak építőanyagot egyetlen építkezésre sem — a környéken lakók mentek át a pályára, hogy megnézzék: mi történik tulajdonképpen. Az autósok addigra végeztek munkájukkal, s miután hatalmas zúgással elporzottak, nehéz volt megállapítani, hogy hoztak-e, vagy

vinni akartak a téglákból,

Éjjeliőrnek színét sem látták sem ók, sem az önkéntes alkalmi ellenőrök.

Or talán nincs U a bolgárkerti építkezésen? És anyag- atvevő sincs, aki ellenőrizné az esti szálítmányokat7 Feltételezzük, hogy éjjeliőr mégis van, s hogy a kérdéses időpontban az építkezés olyan részén járhatott, ahon nan nem láthatta a két teherautót. De ha segítségére lenne néhány lámpa, egykét reflektor, melynek felszerelése nélkül a társadalmi tulajdon védelme érdekében meg sem kezdhették vólna az építkezést — mindjárt más lenne a helyzet. A környékbeliek nem fognának gyanút a pályáról érkező esti zajok miatt, s ha valaki rossz szándékkal közelítene az építkezés színhelyén szabadon tárolt anyagokhoz, százszor is meggondolná, hogy kitegye-e magát a villanylámpák leleplező fényének.

(H. M.)

Mit tud a bodai határ

Boda felé közeledve vörös por lepi be a cipőt, ruhát, bele- fésakelödik a kabát gyűrődéseibe, ősszel és télen szánté letépi a cipőtalpát a vörös sár. Némelyek szerint valamikor erdőséig volt itt a falu helyén, mások a túl magas vastartalommal magyarázzák a föld vörös színét —* Az azonban biztos, hogy a vörös bodai földeik örökké esőre szomjaznak, s az átforrósodott vörös talaj s az alatta lévő kőzet aszály idején ki égeti a növényzetet.

A falu öregei úgy tartják, a kukorica itt sohasem adott elfogadható termést. Mikor a szövetkezet megalakult berzenkedtek is eleget a „magas” kukorica terv miatt, vigyék inkább a biesérdi laposra, mondták, oda való az, nem ám a bodai hegyekbe.

A tsz ^játőbmgáid egyik tagja meg kereken az új elnök szemébe vágta, mikor az egyik alkalommal szóba hozta a kukorica ügyét. „30 mázsás kukoricatermés? A'z ám a holdban, de nem Bodán! Én ide valósi vagyok, ismerem ezt a határt, nem adott itt a kukorica többet soha 13—15 mázsánál.” — Nem lett igaza.

A bodai határban nem emlékeznek ilyen kukoricatermés re. Ez a vörös föld 140 hold átlagában megadta a 25 mázsás termést. S még azt sem lehet mondani, hogy az eső min den másnap csillapította a föld’ szomját. De nem ám! Nagy Károly tsz-elnök zsebéből előkerül a „kis okos" jegyzetfüzet, amelybe tavasz óta, mióta, csak ide került Bodára minden nap befrta az időjárást. S már olvassa is.

— Májusban egész hónapban 6 milliméter esett, de ez csak

az alsó határt áztatta,, meg. Júniusban kétszer jegyeztem fel zivatart, egyszer egész napos esőt, ekkor a felső határ is kapott valamit. Egész hónapban 22 milliméter esett. Júliusban 10 milliméter, augusztusban alig valami, s csak szeptember közepén volt jó kiadós eső.

Ha nem az időjárás, hát akkor mi a szép termés titka? Az, hegy idén gondosan megkapáltak min dent, és ami a fő ebben az évben a kukorica már őszi mély szántásba került. — Mert arról a bodai krónika nem szól, hogy évtizedek óta tavaszi szántáéba vetették be a kukoricát Bodán. Ez hát a dolog nyitja.

S hogy még mire képes a bodai határ, azt majd csak a jövő mondja meg A szakemberek úgy vélik, hogy kiváló bor- és csemegeszőlőit teremhetnének ezek a meleg bodai talajok. Illetékesek már dolgoz nak is a térképen, a kijelölésen s a következő ötéves tervben 250 hold csemege- és borszőlőt telepít ide a bodai dombokra a szövetkezet, mert az még a kukoricánál is többet hoz a közös konyhára.

Most azonban még kukoricát és búzát termelnek a szőlő helyén. Szépen kikelt már az őszi keverék, s a Bezosztája búza is kizöidüit. Október végéig be akarják fejezni a búzavetést. A traktorok pedig megállás nélkül, éjjel- nappali műszakban szántják a földeket S Nagy Károlynak már senkit nem kell szóval meggyőzni arról milyen hasznos is az őszi mélyszántás, élég meggyőző tény az a plusz szekér kukorica, amit törés után hazavihetnek.

—Rné —*

V

(