Dunántúli Napló, 1962. október (19. évfolyam, 230-255. szám)

1962-10-09 / 236. szám

f ItiAPLÖ 19«. OKTÖBB» fc 1 Pécsetí járt a hazánkban tartózkodó szovjet íróküldöttség A hivatalos tudósítás? Vasárnap dájurtán a pécsi Írók a Jelenkor szerkesztősé­gében találkoztak a hazánkban tartózkodó szovjet íróküldött­ség tagjaival. Bárálosi Németh János meleghangút, baráti üd­vözlő szavaira Alexander Gye- mentyev, a küldöttség vezető­je válaszolt, majd a rövid, hi­vatalos bevezetés tatán a szov­jet és a pécsi írók hosszas, ba­ráti eszmecserét folytattak a pécsi folyóirat munkájáról, a szovjet és a magyar irodalmi életről. És a többi. A. Gyementyev A nem hivatalos tudósftás? Négy vendég ül a sűrű ciga­rettafüstben, a rövid és hiva­talos formaságok után a han­gulat egy család pályaudvari érkezéséhez hasonlít. Zsibon- gás, jókedv, szenvedély, gyak­ran egymás szavába vágnak. Sok a mondanivaló. Négy ven­dég abból az irodalmi életből, amely manapság a legtisztább és legegészségesebb változást és megújulást éli át a világon. Sz. Antonov, kitűnő novellista. Csingiz Ajtmatov kirgiz író Frunze-ból. Azután egy okos­szemű fiatal író, a küldöttség legfiatalabb tagja: Anatolij Kuznyecov. 0 írfa A legenda folytatása című regényt. S vé­gül a küldöttség illusztris ve­zetője: A. Gyementyev. A. Gyemerttyevvel és az egyik tolmáccsal nyugodt és viszonylag csendesebb zugot keresünk, ami meglehetősen nehéz igyekezet, hiszen a Je­lenkor szerkesztősége sajna egyetlen nagy szobából ilL Szokásos interjú következik? Ki tudja mi lesz ebből? Azt már tudom A. Gyementyevről, hogy az orosz irodalom törté­nésze, hogy a Tudományos Akadémia Világirodalmi Inté­zetének főmunkatársa, nemré­gen jelent meg egy háromkö­tetes tanulmánya a szovjet— orosz irodalomról és a szer­kesztőségben Tvardovszkij he­lyettese. Az első kérdés min­denesetre a mai szovjet iro­dalmi élet. — Az utóbbi időben sok új név jelent meg a szovjet iro­dalmi életben — mondja, s bár tudom, hogy mindezt sokszor elmondta már, az az érzésem, ez mégse protokoll szöveg. — Az emberek bátrabbak lettek, igazabban és okosabban be­szélnek. így a bátor művészi kísérletek is teret kapnak. Eb­ben az „új hullámban” az írók több nemzedéke vesz részt. Például Ehrenburg, Fegyin, Leonov, Tvardovszkij az idő­sebbek közül, Ovecskin, Anto­nov a „középkorúak” közül és természetesen a fiatalok: Aksz jonov, Jevtusenko, Robert Rozsgyesztvenszkij, vagy ép­pen a közöttünk lévő Kuznye­cov. En most csak az orosz író­kat mondtam, de nálunk sok­féle nemzetiségű irodalom ídojárásjelentés várhat« Időjárás kedd estig: *»á- raz, napos, az évszakhoz képest enyhe M6. Mérsékelt. napkSiben kissé élénkebb keleti szél. Várható legalacsonyabb éjszakai fc«mérséklet általában hat-tíz fok között, helyenként öt fok alatt. Legmagasabb nappaH hőmérsék­let holnap 19—23 fok közötti ■ van, és mindenütt meg lehet találni ezeket a jelenségeket™ i A Novij Mir, az „óriás fo­lyóirat’’ helyettes főszerkesz- > tője. A lap havonta 286 oLda- I Ion, HO ezer példányszámban .jelenik meg. Hatalmas szám, hatása legalább olyan, mint í égy gigantikus felhőkarcolóé. Mit közölnek? Ez évben Ehrenburg önéletrajzi irásá- j nak negyedik kötetét, Bondar- jev „A csönd” című kisregé­nyét, Zoligin szibériai író re­gényét. Jövőre Ehrenburg Írá­sának ötödik kötete követke­zik, amely a háborúról szól, Vera Panova új regénye, Nyék raszov amerikai és olaszorszá­gi élménysorozata. Gyemen- tyev mosolyogva hozzáfűzi: — És remélem, hogy a fiatal írók sok-sok tíj művét is kö- | zölhetjjük. Hiszen művészileg rendkívül érdekes és jelentős műveidet alkotnak. Vallják és cselekszik is: mindig jobban j és jobban kell írni. „ Úgy is : mondhatnám, hogy harc a í mesterségbeli tudásért, harc a szürke és jelentéktelen iro- ndalom ellen ... A. Kuznyecov? A hfre ha­marabb itt volt nálunk, mint ez a harminckét éves, szőke, okbsszemű író. „A legenda folytatása” szerzője. S most néhány percre 6 ül Gyemen- tyev helyére, mint interjú alany. Válaszai tömörek, kere­tzetesen csak a magam óévé­ben beszélhetek. Az irodalmi problémák az esztétikusok, kritikusok feladata elsősor­ban. A szovjet irodalom az el­múlt években kétarcú volt. Nagy része igaztalan és illuszt­ratív, mint egy. plakát. Sok kritikus helyeselte ezt, és azt állították, hogy az irodalom­nak ilyennek kell lennie. Ná­lunk most sok kérdésben fo­lyik az irodalmi harc, de az új művek becsülettel, ember­séggel és igazsággal íródnak. Ezért népszerűek a nép között. Mi, a fiatalok hisszük, tudjuk és érezzük, hogy a mi életünk, a szovjet nép élete minden nehézség ellenére is nagyon szép, érdekes , és optimista. Annyira ilyen, hogy nincs arra szükség, hogy több díszt ag­gassunk rá, mint amennyi szép dísze és embersége van. Felnéz, mosolyog. — Ha van titka a fiatal szovjet írónemzedék sikeré­nek és igazságának, akkor íme, ez a titok... (Thlery) lözspén nmü­nk a szakszervezeti politikai iskolák 'A SZOT IntéraaMta érteimé­ben megszervezték, s néhány nap múlva valamennyi szak­mában megindítják a szakszer­vezeti politikai iskolát. Orszá­gosan több mint kétezer ilyen iskola működik majd, s főként olyan dolgozók lesznek a hall­gatóik, akik eddig marxista-le­ninista képzésben nem vettek részt, de alapfokon, kezdő szín­vonalon szívesen ismer­kednek a marxizmus­sal. Az új oktatási formát a szakszervezetek eredménye­sen használják fel a munkás- szállások lakóinak nevelésében is. Ez már csak azért is nagy jelentőségű, mert a budapesti szálláshelyeken több mint 50 ezer vidéki dolgozó lakik. A szakszervezeti politikai is­kolák megismertetik a hallga­tókkal a párt politikájának alapelveit, tájékoztatást adnak a szakszervezetek múltjáról, jelenlegi feladatairól, a társa­dalomban elfoglalt szerepéről. Autós útondllők Vackáé irkalap hever az az asztalon. Ez áll rajta- „Skoda Spartak (445) 1962. okt. 7. 18 óra 40 perc. CA 64-58”. A ceruzás írás egy húszéves fiúé, aki vasárnap este több József Attila utcai járókelővel együtt megdöbbenve sietett két segélytkérő leány védelmére A lányokat biztonságba helyez ték, de az autós utonállók, i CA 64-58-as magángépkocsi vezetője és társa kikapcsolt lámpákkal megléptek ,.. De mi történt tulajdonkép­pen? Miért merjük rásütni a CA 64-58-as személygépkocsi vezetőjére és barátjára az utón álló jelzőt? Erre választ ad a rövid történet: Két leány — nevüket még nem tudjuk — sétál vasárnap a koraesti órákban a Szabad­ság úton. A Dózsa étteremből kilépő két férfi szemügyre vet­te, s néhány perccel később az említett autóval mellettük le­stoppolva, meg is szólította őket. A lányok válasz helyett sietni kezdtek. Az autósok útéU nuk. Átmentek az út túlolda­lára. Az autósok követték őket. Ekkor megfordultak és futni kezdtek. Az autósok gázt ad­tak. Bekanyarodtak a József Attila utcába. Az autósok előtt ez sem volt akadály. Amikor a két lány úgy látta, hogy fut­va lem menekülhetnek, mert az autósok közvetlenül mellet­tük felhajtottak a járdasze­gélyre, sikoltozni kezdtek. A történet folytatását ,nár tudjuk. De az az érzésünk, hogy ezzel nem fejeződött be az ügy. A rendőrség vizsgála­tot indít a bejelentés alapján, s amennyiben az eset igaznak bizonyul, felelősségre vonják a közfelháborodást kiváltott ügy útonálló főhőseit. Csütörtökül kezdik a tanítást az új-mecsekaljai iparitanuló-otthonban Miért késett egy hónapot as átadás? — Sok múlik as anyagbessersőkön Áramszünet Áramszünet lesi T—12 óráig Msfeszultségű hálózatépítés miatt as Sláhbt területen: Felsóvámház u. páratlan oktale. Orsolya n.. Botlás VörCsfceeaH# »» Ünfi <l éx C-süta* e> Anatolij Kuznyecov setlenek, és szinte minden mondatot kemény kézmozdu­lat kísér. — Becsületesen kell Imi — mondja. <— Maximális hűség­gel kell ábrázolni az életet. En elsősorban az élet problé­máival törődöm, mert termé­Szép az új-mecseíkaljai 400 személyes iparitanuló-otthon, formájában és színeiben is új, kívül, belül tetszetős. A terve­zőnek, meg a kivitelezőknek sem kell szégyenkezniük miat­ta. Egyetlen szépséghibája az új létesítménynek, hogy nem adták át határidőre, s a tani tás szeptember 1. helyett e hét csütörtökjén kezdődik csak az építőipari tanulók részére. Addig is nagyon iparkodnak az ott dolgozók, hiszen a köl­tözés során elpiszkolódott szo­bákat, megrongálódott falat, sürgősen ki kell javítani. Az ipari tanulók jelenleg még a Szigeti úton és a Saljai utcá­ban lévő helyiségekben szoron­ganak, a tanítás megkezdése óta. Balázs Józseffel, a Baranya megyei Építőipari Vállalat ter­melési osztályvezetőjével be­szélgettünk arról, miért késtek a határidővel, illetve, mit kifo­gásolt a bizottság az első mű­szaki átadás alkalmával. — Az építkezés közben fel­merült sok, apró hiányosság, szinte összeadódott az építke­zés befejezéséig, — mondta Balázs elvtárs. Meglehetősen akadályozta az építkezést a hosszú tél, a márciusi fagyok, amelyek miatt csak csigalépés­ben haladhattak az építők elő­re. — Milyen hiba miatt tagad­ta meg a létesítmény átvételét a műszaki bizottság? — El kell ismerni, hogy a Baranya megyei Építőipari Vál lslat hibájából nem kezdődhe­tett meg időben a tanítás. Mindössze két gázégöfej hiányzott, amely akadályoz­ta az üzemeltetést. Ennek hiányában, nem tudtak a konyhában melegvizet bizto­sítani. Eddig az volt a gyakorlat, hogy a tartozékokat a berendezést beszabályozó vállalat biztosí­totta. Időközben új rendelet lépett életbe, erről azonban az illetékes anyagbeszerzők nem tudlak, nem gondoskodtak a hiányzó alkatrészekről. , Hiába mentek másnap gép­kocsival Budapestre, hogy pó­tolják a hiányt, a bizottság már elutazott és október 3-ára jelölték ki a legközelebbi mű­szaki átvétel határidejét. Idő­közben biztonsági zárakat, rá­csot szereltek egy üzemi kony­ha raktárához, amelyet kifogá­solt az első alkalommal az Uzemélelmezési Vállalat. Nem végezte el határidőre az üvegfal és ablaktestek sze­relését a Budapesti Fémmun­kás Vállalat sem, bár ez miatt átadhatták volna a létesít­ményt, mégis szépséghibaként jegyezték fel. Balázs József elvtárs elmon- j Qotta, hogy a szakipar kapaci­tása nem olyan nagy, mint az építőiparé, s így csak az utolsó pillanatban készülnek el a sze- j relésekkel, festéssel, stb. Ter- j mészetesen az anyagbeszerző­kön, az anyagellátás zökkenő­mentesebbé, gyorsabbá tételén sok múlik, jól meg kell szív- ] lelni azoknak, akik hibáztok,; a jövő építkezések határidejé­nek betartása érdekében. . I i I . W. DL — Értelmiségi nagygyűlést rendez a Hazafias Népfront Pécs városi Bizottsága október lt-én, csütörtökön délután 4 érakor a Városi Művelődési Házban. A nagygyűlésen Aczri György eivtárs, az MSZMP KB tagja, a művelődésügyi minisz­ter első helyettese, megyénk országgyűlési képviselője tart előadást a párt kongresszusi irányelveiről. — A MÚZEUMI hetek ke­retében október 17-én Sarka- diné. Hars Éva pécsi műtör­ténész Itália művészeti emlé­kei címmel tart előadást Kom lón. — „FESTÉSZETÜNK leg­szebb alkotásai” címmel a Képzőművészeti Alap Kiadó­vállalat október végétől de­cember elejéig kiállítást ren­dez többek között Hidason és Szászváron. — KISIPAROS baráti ta­lálkozót szervez ma'este a hazafias Népfront városi bi­zottsága, a KIQSZ Rákóczi úti klubjában. A 18 órakor kezdődő találkozón az MSZ­MP kongresszusi irányelveit ismerteti Dobai József, a Ha­zafias Népfront párost bizott­ságának tagja. — HATHETES elsősegély­nyújtó tanfolyam kezdődik október 11-én este 6 érakor az új-mecsekaljai orvosi ren­delőben. A tanfolyamét az új mecsekaljai Vöröskereszt ren dezi. Az előadásokat minden bét csütörtöki napján este 6—T óráig tartják. Érdeklő­dőket szívesen látnak. 2. Gyermekek a bányában — Ahogy kijártam a negye­diket, tizenkét éves lettem. Nem is mentiem egy napot se tovább a kisasszonyhoz. Apám se erőltette nagyon a tanulást, azt mondta, hogy menjek az András-aknai szeparációra, ott majd felvesznek, csak a Szi­kom urat keressem meg. A szeparáción osztályozták a sze­net; apró, darabos, por. Faj­ták szerint. A nagy, szita járt, volt már villanyáram is. Egy­két évvel azelőtt vezették be, de kompresszor még nem volt, a bányában csákánnyal dolgoz tak, úgy fejtették a szenet. Előző nap kaptuk meg az ér­tesítőt az iskolában, reggel már a szeparáción voltam, il­ledelmesen kopogtattam Sziké­ra főfelügyelő irodájának az ajtaján és beléptem. — Glük auf! — köszöntem nekik és a hangomat mélyre vettem, hadd lássák, nem gye­rek áll előttük. — Mit akarsz fiam? — kér­dezte a gondnok tőlem. ,— Kijártam az iskolát, — mondtam — szeretnék dolgoz­ni. Nem igen szóHait semmit. gondnok ránézett a főfel­ügyelőre, az intett a fejével, hogy rendben van. Aztán fo­gott egy papírt és írta a ne­vem. — Te vagy a Győző? — kér­dezte írás közben. — Én. — Válaszoltam neki. Kiállította a papírt és a ke­zembe nyomta. — Menj át az írnok úrhoz, az majd a többit elintézi. — Mondta a gondnok. Átmen­tem. Az rendbe tette a papír­jaimat és elküldött az orvos­hoz. Az orvos nem sokat ku- kacoskodott, megnézte a sze­mem, a testem körülviszgálta és aláírta a felvételit. Nem volt akkoriban még röntgen, hogy a belső bajokat is néz­zék, csak kívül, hogy van-e valami a testen. Következő reg gel a nap# felvigyázónál je­lentkeztem. — Csilléket pucolsz fiam, de úgy, hogy ragyogjanak! — Igazított el az öreg Jelinak, a délelőttös harmad felvigyá­zója és mutatta merre men­jek. A többi gyerek ott dol­gozott a csillék körül. Bar’t- sággal fogadtak, ismertek va­lamennyien, tudták ki vagyok. *-• Harmincán dolgoztunk egy harmadban tizenkét—ti­zennégy év közötti gyerekek is minden Hármaidnak vott egy felvigyázója. A Jelinek bácsi volt a délelőttös, a Markó az mindig éjjel járt és a délutá­ni harmadban a Szerbusek dirigált. Nem mondhatom, hogy rossz emberek voltak különösen a Jelinek nagyon rendes ember voM. Sűrűn elő­fordult, hogy hamarább is el­engedett bennünket, mint a sicht vége. Persze a munkát bőven megcsináltuk. Kiugrasz­totta a virtust belőlünk. Oda jött közénk és szép csendesen magyarázott. — Gyerekek — mondta —, ha ezt a húsz csillét kipucol­tátok és deszkával teli töltöt­tétek, akkor elmehettek fü­rödni. Hát körülbelül annyit csi­náltunk volna fejrantig, de így hamarabb Ítészen lettünk és futottunk a zuhany alá. A sze­paráción’mégis jó volt, gye­rekek voltunk, elviccelődtünk és gyorsan eltelt a sicht, öröm mel vittem haza az első fize­tésemet apámnak. Édesanyám könnyes volt, hogy a legkisebb fia is pénzt keres. Nem volt valami sok, 32 krajcárt adtak, egy sichtre, körülbelül egy kiló zsír árát tette ki, én annak is nagyon örültem. Kereken két évet húztam le a szeparáción, amikor 1912- ben betöltöttem a tizennégy esztendőmet. A rendelet sze­rint aki a tizennegyedik évét betöltötte, az mehetett a bá­nyába ugyancsak takarító gye­reknek, addig nem engedték meg a föld alatti munkát. Az­nap reggel, amikor a születés­napom volt ideadta apám A keresztlevelemet és megint ko­pogtattam a Szikora úr ajta­ján. Az megnézte, s csak any- nyit mondott, hogy menjek a föaknászhoz, és megkapom a további eligazítást. A főaknász te megnézte a keresztlevelemet, bevitt az Ír­nok úrhoz, átírták a nevem a nagykönyvbe, amelyikbe a föld alattiakat tartották niylván és meghagyták, hogy reggel je­lentkezzem újból a főaknász úrnál, amikor a felolvasást tartja. Fél órával előbb ott topo­rogtam a felolvasóban, hónom alatt volt a nekem is kijáró zsíroskenyér. Amikor megjött a főaknász és jelentkeztem ná­la, nem akart emlékezni a tegnapi intézkedésére. Mond­tam neki, hogy az irodában is átírták a nevemet és 6 maga parancsolta meg, hogy itt le­gyek a felolvasásnál. — Ja. Ja. Emlékszem már. — mondta. — Te vagy ügye a legkisebb Cservenka fiú? — Igen <— válaszoltam ne­ki. — ö körülnézett a vájárok közt, majd hangosan odaszólt Drenkó Johann nevű csapat- vezetőnek. — Ezt a gyereket vidd ma­gaddal és vigyázzatok rá. ' örültem is, meg féltem is. örültem, hogy Drenkőhoz osz­tották be, az ismerte a mi csa­ládunkat, apámat is, s gondol­tam vele jó lesz. Féltem az ismeretlen mélységtől, a föld alatti élettől. Bár ezt soha egyetlen bányászgyerek se mondotta ld hangosan, hiszen tfgg&ttmik. mát a bá­nyáról az apáinktól, meg a testvéreinktől, hogy mindent tudtunk anélkül, hogy egyetlen egyszer is leszálltunk volna. Egy kerek esztendeig voltam takarítógyerek. Egy év múlva csillés lettem. Úgy van, ha az ember fia takarító gyerek, akkor már a csillést munkát is csinálja, ha meg csillés lesz belőle, akkor szinte mindent csinál, amit a csapatnál kell. Másfél évig csilléskedtem, voltam fejtés­ben, elővájásban, ácsotoknál és ami csak elképzelhető, min­denütt. Megtanultam ácsola- tot készíteni, sőt még vasutat is építettem. Elkészítettük a sínek helyét, leraktuk a síne­ket, arra meg a vízmértéket. Az megmutatta, hogy jól van-e. A bérem is emelkedett, 1 korona 20 krajcárt kerestem sichtenkérvt. Persze az egy ko­rona nem volt sok, arra volt csak elég, hogy az ember fel ne forduljon és legyen zsíros- kenyere, amit a* bányába vi­het. Otthon is szükebbre kel­lett fogni a konyhát, mert a nagyobbak bevonultak katoná­nak, kevesebb lett a kenyér- kereső. István bátyám, akkor volt Stellungen, de a bánya felmentette. Kellettek a segéd­vájárok, meg a vájárok, kevés volt az eniber, sokan beruk­koltak. és mentek a szerbiai frontra. így lettem- én is idő előtt segédvájár. (Folyt, köv.) GAZDAGH ISTVÁN.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents