Dunántúli Napló, 1962. október (19. évfolyam, 230-255. szám)

1962-10-31 / 255. szám

1962. OKTÓBER 31. AIAPLÜ 5 Festik a tv-tornyot Vállalni kell a kockázatot is Intrrjú Nádasy László filmrendezoTel A misinatetői tv-állomás tor­nyán a szokásos festést és tata­rozást végzik. Ipari kisgépbemntató Pécsett A Pécsi Kiskereskedelmi Vállalat sok hasznos bemu­tató után, november közepén ipari kisgépekkel ismerteti meg az érdeklődőket. Az ipari kisgépeket novem­ber 14—15-én a Zipernovszky Technikum kultúrtermében állítják ki, s azokat üzem közben mutatják be. A Pécsi Kiskereskedelmi Vállalat el­sősorban ipari és mezőgazda- sági üzemek érdeklődésére számít. A bemutatott eszter­gákról, fúrókról, csiszoló­gépekről helyszíni szakismer­tetést adnak. Az ipari és me­zőgazdasági vállalatok a Pé­csi Kiskereskedelmi Vállalat szakboltjaiban vásárolhatják majd meg a kiválasztott gé­peket. A bemutató szervezé­sében a Szerszám- és Kisgép­készletező Vállalat is részt­vesz. | Rázzia, Megöltek egy leányt, ; Lopott boldogság — rendezte: j Nádasy László. A fiatal ren­dező neve már jól ismert a magyar filmgyártásiban és ter­mészetesen jól ismert a mozi­látogató közönség előtt is. Leg­utóbbi filmjét, a lopott bol­dogságot néhány hete mutat­ták be. Nádasy László pécsi lá­togatása, bár teljesen magán­jellegű, de ez a körülmény, természetesen nem zárta ki azt, hogy néhány kérdéssel ke­ressük fel — saját rendezői munkáját és a mai magyar filmgyártást illetően. Nádasy László köztudomásúan a fiatal kísérletező filmrendezők közé tartozik, így az első kérdés nem is lehetne más: — Legutóbbi filmje, a Lo­pott boldogság, milyen he­lyet foglal el eddigi rende­zői munkájában? — Korábbi filmemhez, a Meg­öltek egy leányt-hoz képest a Lopott boldogság lényegesen problematikusabb mü. Elisme­rem, hogy új filmemben van­nak bizonyos koncepcionális problémák, egysége nem a leg­teljesebb és dramaturgiája sem olyan tiszta, mint a Meg­öltek egy lányt c. filmemé volt. Viszont ennek ellenére rende­zői pályámon új filmemet elő­relépésnek érzem, mert szem­ben a Razziával és a Megöltek egy lányt c. filmemmel— mai téma, méghozzá mai életünk erkölcsi problémája, ami en­gem mindig is izgatott. A múlt beli témák egy kicsit hasonlí­tanak a felparcellázott terüle­tekhez, ahol meglehetősen könnyű új házat építeni, lé­nyegesen könnyebb, mint egy művészileg még felparcellázat- lan területen. Éppen ezért a mai élet kérdéseit nem lehet a ha­gyományokra támaszkodva megválaszolni. Annál is in­kább, mivel a mai magyar filmgyártás még jóformán el sem kezdte a mai kérdések megválaszolását. — A Lopott boldogságban szembetűnő az eleven élet ábrázolására való törekvés. Vajon ez a törekvés szerves része rendezői koncepciójá­nak? — Természetesen. Rendezői munkámban megpróbáltam új módszert alkalmazni. Ez a módszer nálunk: új, de külföl­dön a rendeződ törekvések egy fajtája, amely abból áll, hogy minél hívebben közelítse meg a valóságot. Oly értelemben is, hogy ki kell iktatni minden­féle stilizáltságot, konvencioná­list, egyszóval mindent, ami nem az eleven életet ábrázolja és gátolja a hiteles külső és belső atmoszféra megteremté­sét. E módszer fő jellegzetes­sége a kézi kamera használata, • ami egyébként nem csodaszer és nem divathóbort, hanem ésszerű előny a valóság hű áb­rázolásához. Éspedig, szemben az elavult monstrumtechni ká­val, — ahol a színésznek beli a géphez alkalmazkodnia — a kézikamera használatánál a játék szükségletei határozzák meg a technika mozgását. így lehetőség van rendkívül hosa- szú beállításokra, a játék min­den mozzanatát figyelemmel lehet kísérni, vagyis a filmidő és a valóságos idő tulajdon képpen eggyé válik. Először próbálkoztam ezzel a módszer­rel, a fogadtatás vegyes érté­kű. Van aki dicséri, van aki elveti — A válasz azt bizonyítja, hogy szereti a kísérletezést. A mai magyar filmgyártás­ban sok szó esik a kísérlete­zésről. Miért van az, hogy ezek « kísérletek rendszerint nem sikerülnek? — A filmgyártás jelenlegi mechanizmusa nem ad módot a kísérletezésre. Hogy mégis van bizonyos értelmű kísérle­tezés, az mindenképpen az egészség jele. Vannak művé­szek, akik elevenen érzik az élet követelését ilyen irány­ban, de mint mondottam, gyártási rendszerünk ezt nem segíti elő. Kétségtelen- a film jelenleg az egész világon nem­csak művészet, hanem tömeg­szórakoztatási eszköz is. Ez világszerte így van. Viszont azt is tekintetbe kell venni, hogy a film az művészet is és a művészeti alkotás létrejötté­nek más előfeltételei vannak. Tévedés ne essék, véletlenül se akarom lebecsülni a szóra­koztató filmeket, mert ezek gyártása legalább olyan fon­tos feladat, de mindkét dolog­hoz más feltételek kellenek. Ha merészebb művészeti vál­lalkozásról van szó, akkor vál­lalni kell a kockázatot is. Egyéni véleményem szerint a művészeti alkotások nem köt­hetők olyan ipari normák kö­zé, amelyeknél elsősorban az ipari jelleg dominál és amely normák nálunk világviszony­latban is talán a legszigorúb­bak. Például a nyersanyag túl- forgatási norma vagy a napi hasznos méter tekintetében. Hogy példával éljek: nem mindegy egy írónak, hogy napi öt vagy napi húsz oldalt kell írnia, méghozzá az ismétlés lehetősége nélkül. Ezek a nor­mák feltétlenül gátolják a mű­vészi kísérletezést. Hozzájárul mindehhez az is, hogy koráb­ban kialakult egy szemlélet, amely szerint nálunk csak re­mekműveket lehet csinálni. Ebből lett a legnagyobb középszerűség, mert a remek­művek nem így születnek.1 Sajnos, e szemléiét maradvá­nyai ma is élnek. Egyrészt minden filme* ipari jellegű, merev normák alapján kell csinálni, másrészt a forgató- könyvek elbírálásánál nem mondjuk ki: évente ennyi és ennyi szórakoztató filmet csi­nálunk, ezt másképpen kezel­jük és ennyit és ennyit szá­nunk kísérletezésre. így az­után minden forgatókönyvtől mindent akarunk: szórakozta­tó legyen, népszerű legyen, társadalmi feladatokra mozgó­sítson és ugyanakkor remek­mű is legyen. Ebből követke­zik az általános elszürkülés. Ugyanakkor a művésziekben van egy káros és beidegződött öncenzúra, ami szintén nem jó Ha magunkba nézünk, meg­állapíthatjuk: a körülmények ellenére is, nagyobb művészi bátorsággal, nagyobb művészi erővel lényegesen jobb filme­ket csinálhatunk. Sok tehetsé­ges művész van és éppen ezért nagyon sokat várunk az irány- j elvek alapján a párt VIII. kongresszusától. Ebben a vo­natkozásban is. — További tervek. elkép­zelések? — Amit a Lopott boldogság­ban elkezdtem — bár vegyes hatást váltott ki, — folytatni akarom. A mai életünk és a mai ember általános erkölcsi kérdései érdekelnek és főkép­pen a mi mai életünk, ebben a hallatlanul izgalmas kor­szakban. Több témám van, műfajilag széles skálán, de egyik sem előrehaladott álla­potban. Legközelebb egy víg­játékra gondolok, továbbá ter­vemben van egy film Kaffka Margit: Színek és évek című regényéből. És természetesen legfontosabb munkáim közé sorolom azt, hogy fiatal írók­kal és fiatal színészekkel kö­zösen továbbra is kísérleteket folytassak, — fejezte be a kér­désekre adott válaszát Nádasy László filmrendező. Thiery Árpád SZERKESZTOSEG Csíllagg ará*s ÍTJ -Mecsekalj á n Ez év tavaszan a Dunántúli Napló egy cikkben foglal* kozott az új-mecsekaljai autótulajdonosok garázs-problémá­jával. Abban a cikkben sok szép tervet olvashattunk, csak az a baj, hogy ézideig semmi intézkedés nem történt. Többek között olyan tervek is voltak, hogy akinek pa­rázsra van szüksége, az befizet 5—6 ezer forintot és közös alapon építenek majd. Mi néhányan beszélgettünk erről és úgy döntöttünk, hogy csatlakozunk, ha lesz, aki megindítja. Sajnos, nem indult meg ez az akció sem. Itt az ősz, a kocsi­jaink pedig az utcán vannak. Mi hosszú éveken keresztül spórolhattuk a pénzünket a kocsira, sok mindenről lemond­tunk közben. Most van kocsink, de nincs megfelelő lehető­ség a megóvására. , TÖBB VJ-MECSEK ALJAI BÁNYÁSZ. Pedig garanciát vállaltak.. Ez év május elején kaptam lakást a Jókai utcai 35. IV. emelet 66-ban. Sajnos, az épü­let és a lakás kivitelezése rossz. Többek közt három hó­nap után értem el, hogy a konyhaajtó tokját megfordít­sák. így most befelé nyílik. A konyha meszelését és az elő­szoba újrafestését nem akar­ják elvégezni. Kifogásoltam még, hogy az előszobaajtó mel­lett be lehet látni. Négy vasat, vertek a falba, az ajtó szegő­léceit összevagdosták. Szóval ebben sem volt köszönet. Még az átadáskor hibaként szere­pelt: nincs lejtése a fürdőszo­bának. Ezt még a mai napig sem csinálták meg. A víz a négy sarokban gyűlik össze. Nyolcvanötezer forintért vet­tük a lakást. Véleményem sze­rint annyit elvárhatunk, hogy a vállalat, amely garanciát vállalt, a garanciális időn be­lül minden hibát szüntessen meg. Schein Károly, Jókai utca 35, IV. 66t Hová hordjuk a szemetet? Bár úgy tudom, Kovács-, r'-n is Pécs városhoz tartozik, tőlünk mégse hordatja el a szemetet a Köztisztasági Vállalat. Udvarunk­ban gyűlik a szemét, veszélyez­teti egészségűnket, de nem tud­juk hova tenni. Kérjük az illeté­keseket, segítsenek panaszunk mielőbbi orvoslásában. TKMESI reNO, Pécs, m.. Kovács-telep, Pálma a. is. Miért zsákutca? Pécsújhegy, IV/a. dűlőben házhelyterületeket jelölt ki az I. kerületi tanács, de sajnos, a településnek zsákutcája lesz. Emiatt a területen lakók 700 métert kénytelenek kerülni, ha a városba akarnak jutni. Ez Nem'rég szabadult a börtön­ből, a többszörösen büntetett előéletű Tóth István, Komló, Barak-sor 124. sz. alatti lakos. Gyakran hiányzott a munka­helyéről, s ilyenkor különböző módon szerzett pénzt. Október 22-én este is pénzre volt szük­sége. Látta, hogy Becker Fe- lenc komlói lakos meglehető­sen ittasan ért a Barak-sor 124. sz. alatti lakása elé, de nem tud bemenni. Ekkor Tóth István leütötte és kirabolta az idős embert A támadó lecsa­tolta Becker Ferenc óráját, és hogy ezen kívül mennyi pénz veszett el, nem tudni, a sér­tett nem emlékezett rá ittas­sága miatt. Október 25-én Tóth István a munkahelyén kínálta eladás­ra a karórát, de árusítás köz­ben gyanússá vált, s így a munkások segítségével rendőr­kézre került. ügyben már több kérvényt küldtünk a tanácsra, de ez- idáig még nem érkezett válasz. Egy mérnök félórai munkával 18 család panaszát oldhatná meg. Radnai András és még 16 aláírás III. Hanem azért lehetne tanul­ni a franciáktól egyetmást. Például a kereskedelemnek. Nem azt, hogy egyetlen áru­cikknek sincs megszabott ára, s ha az ember egy utcával ar­rébb megy, ugyanazt a holmit kétszeres vagy fele árért kap­ja meg esetleg, -cm is azt, hogy egyes divatcikkek, pél­dául a harisnya dolgában or­ránál fogva vezetik a vevőt: a neves cég megvásárol bizo­nyos mennyiséget a gyári hol­miból, rányomja bélyegzőjét, s eladja ugyanazt a harisnyát vagy egyebet négy-ötszörös áron. Még csak nem is azt kel­lene megtanulni a franciáktól, hogy 'dónként kiárusítást ren­deznek, amelynek előzménye­ként felverik kicsit az árakat, aztán óriási plakátok, propa­ganda kíséretében visszaállít­ják az eredetire, amelyet min­denki úgy fog fel, mint föltét­lenül kihasználandó alkalmat, hatalmas kedvezményt, s eset­leg vesz egy csomó dolgot, amme tulajdonképpen nincs is szüksége. De meg kellene tanulni azt az ízlést, udvariasságot és ele­ganciát, amely a párizsi áru­házakat jellemzi. Először is: minden árut kiraknak, polcok­ra, pultokra, ügyesen szerkesz­tett állványokra. Olyan nincs, hogy a vevőt megrohanják, de olyan sincs, hogy az eladó kel- letlensége miatt nem juthat hozzá valamihez. Egyszóval az ember bemegy az áruházba, mindent ótt lát a szeme előtt, válogathat, turkálhat, néze­PÁRIZSI JEGYZETEK. iöuhet, fel is próbálhatja a ru­hákat (ebben esetleg segítsé­gére siet egy eladó), de egyéb­ként a kutya se szól hozzá, addig töpreng, ameddig akar, és választását senki se befo­lyásolja. Az árak mindenütt kint vannak az olcsóbb áru­házakban, ott még azt sem kell megkérdezni. Nagyon kényel­mes és okvetlenül követendő megoldás. Megjegyzem, nekünk az is tetszett, hogy a kiárusítás az áruházak előtt az utcán zaj­lott le, hogy egységárak vol­tak és hogy nem kellett soha magyarázkodni. Ha egyszer ott vagy, akkor nyilván vásárolni akarsz, s majd megkeresed magadnak — miért kérdezges­sék akkor: mi tetszik? Szóval tetszett, hogy nem nézték kiskorúnak a vevőt... ESTI FÉNYEK Ha már a követendő példák­nál tartunk: Párizsban nagyon értenek ahhoz is, hogy kel­lően tálalják mindazt, amijük van. Vannak például csodála­tos épületeik, gyönyörű útjaik, lenyűgözően monumentális, raffináltan kiképzett tereik, tehát van egy csomó kincsük, amelyet őriznek. Elragadták még a sötétségtől is a maga jogát és úgy világítják ki a vá­rosukat. hogy belekáprázik az idegen szeme. A boulevardok, nem mondom tarkák, villődz- aak a színes neonok, pompázik Brigitte Bardot három ember- hossznyi arca a plakátokon, csillognak a kirakatok, egy­mást érik az autók és óriási üvegfalak mögött pazar bemu­tatótermek csalogatják az em­bereket. De az Opera terén megnyugszik a szem: halvány­kék fénycsöveken kívül nem akad itt más. Köröskörül ezek a fények, középen pedig, alig kivilágítva, s éppen ezzel ki­emelkedve ott áll az Opera fenséges épülete. A Szajna parti fák koronája mögött pe­dig úgy tűnik fel a Notre Dame, mint egy mesekastély. Tornyai, tartóívei, csipkéi hó­fehér fényben ragyognak, az árnyékok mélyek, sötétkék ég a háttér. És ilyen fehér fény­ben csillog valamennyi híres műemlék, egészen különleges és felejthetetlen hangulatot adva az esti Párizsnak. Rej­tett reflektorok ügyesen irá­nyított sugarával érik el ezt a megvilágítást. SÖTÉTSÉG Láttuk a rengetegszer meg­énekelt, elbeszélt és emlege­tett Moulin Rouge-t, s láttuk a Place Pigalle-t. A Place Pigalle nem is valami különö­sen nagy tpr, s talán még ki­sebbnek tűnik a fények orgiá­jától, amelybe bele is lehetne vakulni... Én úgy éreztem magam, amikor lassú tempó­ban először behajtottunk a térrei mintha eirfcaszporond szélére értünk volna. Rettentő csillogás, ami mögött nincsen semmi, hiszen körülülik a né­zők. Nincs mögötte semmi? De van. Sötétség. Nekünk kicsit ijesztő. A térbe torkolló utcákon vé­gig ácsorognak a nők, akik éj­jel keresik kenyerüket. Akad­tak köztük olyanok is, akik­nek életkorát tizenhat-tizen­hétre becsültük. Pedig itt az utcán hamar megy az örege­dés. A Place Pigalle-on egymást érik a mulatók, bárok, revük, a kapuik szinte érintkeznek. A fényes ablakokon apró víz­esés zuhog lefelé, a zenefosz­lányok összegabalyodnak az ajtókban egyenruhás portások csalogatják befelé az embere­ket. Tömény éjszakai élet, in­nen kívülről is olyan, mint az enyhén romlott tejszínhab: szépre van mintázva, de el­csapod vele a gyomrod... Odabent aztán... No, igen, a sztriptíz, azaz a „revue nue”, amelyek tulajdonképpen rop­pantul egyformák és szegénye­sek. Ugyanilyen szegényesek — már ami a fantáziát, művé­szetet (!) illeti — a revük is, amelyekben legfeljebb a kosz­tümök és díszletek pompáza­tosak és némileg változatosak. Vannak aztán női klubok és van férfi-sztriptíz, ezek még „folyóiratokéi.” is adnak ki. Láttunk egyet: fényképek a nőknek maszkírozott férfiak­ról, mellettük az igazi arcok — fáradt, kiélt, lélektelen, os­toba arcok. Es kik járnak ide? Láttam néhány embert: aprókat dü­löngéltek, fátyolos volt a sze­mük, szájuk körül mély redő. A végletekig hajszolt szórako­zás, a semmittevésből fakadó kilengések, a céltalan és üres élet, a menthetetlen romlott­ság világa ez. Egy egykori magyar, aki odakint él, puritánoknak ne­vezett minket rosszkedvűn­kért, amely nyilván látható volt rajtunk. Furcsa pedig nyíltságnak és erkölcsi szabad­ságnak nevezni ennek az el­lenkezőjét. Anélkül, hogy folytatnám ezen a tűnődést, hadd mond­jam el, hogy amikor Ver- sailles-ból utolsó este Párizs felé tartottunk, valaki énekel­ni kezdett. Azonnal rázendí­tett mindenki, és harsogott a busz. Ilyeneket daloltunk: Megismerni a kanászt Ékes járásáról... Csuda jó érzés volt. Vidámak lettünk, s a francia kislány, az idegenvezetőnk, csillogó szemmel figyelt. Valami tet­szett neki, ugyanaz, amiért nekünk olyan jó kedvünk lett, s amit nehéz lenne szavakban kifejezni,,. (Folytatása kőv.) HALL AM A ERZSÉBET Kisgyermekek az utcán Sok a gyermekbaleset, ami­nek nagyrészt az az oka, hogy a szülők a 'kisgyermekeket sok­szor felügyelet nélkül engedik az utcára. Uj-Mecsekalján pél­dául ma már nagy a forgalom* de sok szülő nem törődik ez­zel. Nem egyszer a szülő az* aki küldi gyermekét az utcára játszani. Nagyon jó lenne, ha Uj-Mecsekalján lakó szülők nagyobb gonddal vigyáznának gyermekeikre. H. B. Javítsák meg a Szilágyi Dezső utcát! Gidres-gocLrös a Szilágyi De- j zső utca, nyáron nagy á por; í tálén pedig a sár. Ez az áldat- j lan állapot nemcsak az Utca lakóinak, hanem a közeli ál- i talános iskola több száz növen­dékének egészségét is veszé­lyezteti. Ezúton szeretnénk fel­hívni az illetékesek figyelmét az úttest sürgős megjavítására. Kőtőlák János Gépkocsi rakodókat felvesz az ÉM Baranya megyei Ál­lami Építőipari Vállalat. Jelentkezés a Munkaügyi Osztályon. Pécs, Rákóczi u. 54. Ujmeesekaljaiak figyelem! A Patyolat Vállalat felkéri megrendelőit, hogy a tisz­tításra ős festésre beadott ruháikat kiváltani szíves­kedjenek, m«t tárolása a bekövetkezett torlódás matt, minőségromlással-t- - t­i Többszörösen büntetett rabló kerüli rendőrkézre Komlón

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents