Dunántúli Napló, 1962. október (19. évfolyam, 230-255. szám)

1962-10-28 / 253. szám

1962. OKTOBER 28. A korszerűség és a Jelenkor SÜSÜK Csábító megoldás lenne köl­csönvenni Mihalik Zoltán kri­tikai, illetve kritikusi módsze­rét, amelyet a Jelenkor leg­utóbbi számában a Bűnbánat recenziójában szellemesen kö­vet — vagyis csupán az olvasó szubjektív, helyenként szenve­délyes oldaláról mondja e} a véleményét. Kétségtelen, hogy az ilyen módszer egyrészt ha­tásosabb és látványosabb le­het, másrészt kevesebb kö .t- sé -3 kell ügyelni. Az ilyen módszer kevésbe követeli meg a hideg objektivitást — keve­sebbet és kevésbé- kell meg­okolni. Mégis, a Jelenkorról ma már így írni nem kell és nem is lehet. Egyrészt a Jelenkor eseté­ben a lelkendezés időszaka el­múlt, és nincs szükség vállveregetésre sem. A folyóirat néhány esz­tendő alatt a szó szoros értel­mében „bevonult” a mai ma­gyar irodalmi közéletbe, így a Jelenkorról csak egy szigorú, de mértéktartó, elvilog-eszté- tikailag szilárd és viszonylag objektív alapról lehet beszél­ni — Pécsett is, máshol is. Az előbb említett „bevonulás” nem volt könnyű, akadályta­lan út. A folyóiratnak egyrészt •sok belső, szemléletbeli és arány beli nehézséget kellett cltávolítania, másrészt meg -kellett törnie a vidéki folyó­iratnak manapság általában . kijáró külső irodalmi közönyt is. Ahhoz, hogy ma minden provinciális mellékíz nélkül ki lehessen fnondani: a Jelen­kor csaknem minden tekintet­ben eevenrangú a más, hazai irodalmi folyóiratokkal, almoz a minőségileg többnyire egy­értelmű mei.jtt szükséges volt „és- szükséges valami többet, valami mást is nyújtani az iro­dalmi közvéleménynek — ami máshol nincsen meg, vagy csak kevésbé. I écs szellemi-művészeti éle- ’ tét évek óta egvre inkább a korszerűség jellemzi — akar .a tudományos élet bizonyos te­rületeiről van szó. akár a ze­néi életről, a képzőművészet­ről, az eddig viszonylag legna­gyobb utat megtett pécsi, ba­lettről, a színművészetről, a fotóművészeiről. A pécsi iro­dalomban is egyre erőteljeseb­ben kialakul a korszerű mon­danivaló korszerű kifejezése, egyre több az elvileg és eszté­tikailag szilárd kisérletezés. Manapság divat a magyar iro­dalom megújulásáról beszélni. A pécsi irodalmi elet „köz­ügyé” viszont szemmellá’ ha­tóan nem az irodalom meg­újulása — hanem az íj iroda­lom. A korszerű művészet esz­tétikája, bátorsága és őszinte­sége, amely a pécsi irodalom egy erős szárnyának és a fo­lyóiratnak is mindjobban sa­játja. Tehát az előbb említett „több”, a „más” elsősorban szemléletbeni kérdés. Ponto­sabban: a határozott, mindin­kább egyértelmű törekvés a korszerűségre. Igaz, hogy ez a korszerűség ma még elsősorban a folyóirat egy-egy számának egészében, szerkesztési felfogásában tük­röződik, és csak másodsorban, esetenként a megjelenő írások­ban — de létét, eltökéltségét tagadni nem lehet. A folyóirat korszerű szemléletéhez kor­szerű írások kellenek — és bi­zony az írások egy része tulaj­donképpen nem korszerű. Ta­lán nem is véletlen, hogy a legutóbbi számban is volta­képpen a kritikai-szemle ro­vatban és a versek egy részé­ben lehet leginkább felfedez­ni a korszerűt, a modernet. Különösen Fodor Ilona, Tornai József, Tüskés Tibor és Z. Sza­bó László írásaiban. A három irodalom-publicisztikai rovat­ban talán az egyetlen disszo­náns hang — Bellyei Lászlóé. A Visszhang című antológiá­ról írt kritikája kisigényű, amellett a régen túlhaladott és legrosszabb fajtájú sematiz­mus gyógyszertári kategóriái szerint kéri számon a kötet belső arányait. Ezt leszámítva is a folyóiratban ezúttal a .hátsó” rovatok a legerőtelje­sebbek. A lírai rovat gazdagsága ez­úttal is szembetűnő — dó az olyasé szívesen megbocsátja a „túlméretezettséget”, ha jók á yersek. Különösen kiemelked­nek Takács Gyula szép, fér­fias és gondolati sorai, Pál Jó­zsef gazdag élményanyagból született, korszerű hangvételű versei, továbbá Jánosy István, Kalász Márton, Várkonyi Nagy Béla írásai és a fiatat Búzás Huba nagyon szép Hagyaték című verse. A külföldi költé­szet bemutatásának hagyomá­nya a vietnami költők publi­kálásával folytatódik, amely összeállítás talán egyetlen szépséghibája, hogy gondo­sabb és terjedelmesebb beve­zetőt érdemelt volna. A novellatermés már egyenetlenebb. A folyó­irat legutóbbi számát Ilja Ehrenburg emlékiratainak egy része vezeti be, és ez az olva­sóban bizonyos további kíván­ságokat ébreszt. A Gyalog a magam útján emberi és művé­szi értékeihez aligha kell töb­bet hozzátenni, mint ameny- nyit eddig elmondtak róla, ta­lán csak annyit, hogy a több se lett volna sok. A „hazai” el­beszélők közül Bereczky László Jó széles heveder című elbeszélése a legerőteljesebb. A munkás-kőműves világ, amelyet ábrázol leplezetlen, nyers, de mindvégig őszinte, és valójában mélységesen emberi. Az író a kifejezés eszközeit nem mindig kezeli a kellő biz­tonsággal és mértékkel, in­kább az írás hangulata, külö­nös atmoszférája figyelemre­méltó. Az atmoszféra a leg­jobb erénye ,Simon Emil Ma- czinger című elbeszélésének is. Az írás a mai embertől a leg­több ponton idegen. A bűzös csontszagot, amelyről többször szó van az elbeszélésben, a fel­szabadulás előtti barakkváro* sok árnyékát, a Maczingereket már elfelejtettük. Messze van, és ha emlékezni akarunk, nem is biztos, hogy a múlt társadal­mi rendszerből éppen ilyen emlékekre van szükségünk. Az elbeszélésben meglehetősen sok a ma már visszataszító és idegen elem, a naturalizmus is, ami viszont menti és érté­két is jelenti egyben: e sok mocsok és társadalmi elesett- ség, e sok csábító naturalista vészéi}' között is meglátja, kel­lő erővel ábrázolja a rongyok és a mocsok mögött lévő gya­nútlan és ártatlan emberséget, Birkás Endre Csípőficam cí­mű elbeszélése látszatra nem nagy igényű, sőt látszatra van benne valami öncélúság —> mégis elgondolkoztató: Átté­telei — a tulajdonképpeni mé* lyebb gondolatokhoz és tanúi? Ságokhoz nem mindig a leg­tisztábbak és egyértelműek. Borsos József a Ki búcsúztat­ja cl a' horgászt? cfmű írásá­ban könnyű, egyszerű felada­tot vállalt, és nem is lépett túl a szatirikus tárca esztétikai határain. Megkockáztatható a kérdés — amellett, hogy az írás jól sikerült, szatirikus tár­ca. tanulsága egyértelmű és i világos, stílusa szép és egysze- I rű — de vajon folyóiratba illö-e? Borsos József eddig ! megjelent .elbeszélései lé­nyegesen árnyaltabban, művé­szi erővel és a lényegét látva ábrázolták az életet. Granasztói Pál zenei vallo­másának befejező részét közli a folyóirat legutóbbi száma — a teljes mű alighanem vitát, hozzászólást követel. Angyal Endre ausztriai útijegyzete roppant érdekes. Kerüli a zsurnalisztikái hatásokat, és éppen ezért olyan dolgokkal ismerteti meg az olvasót, ami­ről eddig nem, vagy alig tu- j dott. László Lajos Ligeti arcok j című riportszociográfiája ér­dekes. A Dokumentum rovat­ban Péter László közlései Ju- ! hász Gyula és Nagyfalusi Jenő kapcsolatáról a folyóirat egyik legérdekesebb írása, a Surányi Miklósról írott cikk — amel­lett, hogy alapos — már egy j kissé tehertétele a lapnak. A folyóirat legutóbbi számát | összevetni a korábban megje­lent számokkal — aligha lenne szerencsés dolog, mégis, a kor­szerűségre való törekvés, a korszerű szemlélet egyre inkább érezhető. A kor­szerű folyóirat persze nem csupán korszerű szerkesztési elvekből áll, hanem legalább olyan döntően — korszerű írá­sokból. A folyóiratban a szép­próza területe az, ahol az ol­vasó többet vár. Bátrabbat, művészibbet, maibbal, igazab- bat. Egyszóval a- korszerű új irodalmat, amelyről manapság Pécsett az irodalmi életben oly sok szó esik, és amelynek egyre inkább kialakuló felleg­vára a Jelenkor. Thicry Árpád Húszezer forint nívódíj A Művelődésügyi Minisztérium húszezer forintos nívó­díjjal jutalmazta a Pécei Nemzeti Színház balettegyüttesét kitűnő itthoni produkciójáért és nagysikerű külföldi szerep­léseiért. A jutalmat a városunkban tartózkodó Aczél György elvtárs, a művelődésügyi miniszter első helyettese, ország- gyűlési képviselő nyújtotta át ünnepélyes keretek között az együttes vezetőinek és tagjainak. Utána hosszasan elbeszél­getett a táncosokkal, további terveikről érdeklődött, öröm­mel vette tudomásul, hogy a pécsi balett tagjai nagyon meg­szerették és ma már otthonuknak érzik Pécset és még sofc szép előadással akarják megörvendeztetni a város lakóit, Aczél elvtárs búcsúzóul sok sikert kívánt Eck Imrének és az együttes tagjainak. — A BARANYA MEGYEI Rendőrfőkapitáóyság veze­tője minden hónap első hétfőjén fogadónapot, tart a főkapitányságon. (Kilián György u. X. sz.) — A TIT Művészeti Szak­osztálya október 29-én, hét­főn este 7 órai kezdettel a Bartók Klubban, (Janus Pannonius ú- 11. I. eme­let) művészeti klubestet rendez, amelynek vitai ry- dító előadását Tiliai Ernő építészmérnök tártja „A fotóművészet és a képzőmű­vészet problémái” címmel. Az előadást , vita követi. A PÉCSI Elelmiszer- kwkereskédelmi Vállalat október 30—31-én a Pécsi Kesztyűgyárban vüvőatiké- tot tart, melynek kereté­ben meghallgatják a dolgo­zók véleményét, javaslatait megismertetik őket az al­koholmentes italokkal. Tíz esztendő legszebb táncai Pécsre látogat a Budapest Táncegyüttes Navembcíbom- .Pécsre., láto­gat az Állami Budapest Táncegyül te§. .Már- .#:& jCSZten- deje.yárja a hazai: és külföldi színpadokat, táncversenyeketj fesztiválokat ez az együttes, hogy az ország legszebb né­pi táncaival ismertesse meg a nézők többszázezrds töme­gét. 'Molnár István érde­mes művész irányításával már első műsoraiban a ma­gyar ilép' gazdag tánchagyo­mányait vitte színpadra és ezekkel a műsorokkal kezdet­től fogva jelentős sikereket ért el nemcsak idehaza, ha­nem. nemzetközi találkozó­kon is. Az 1953-as bukaresti VIT-en első díjat érlek el a „Magyar ‘ Képeskönyv” című lé nőj« >m pozícióval, majd Géniben, Nizzában, , Szicíliá­ban ' nyerték ugyancsak első díjat, a nemzetközi népitánc- fesztiválókon. Két évvel ez­előtt az Agrigentóban rende­zett versenyen a nemzetek nagydíjávai tüntették ki az együttest. A pécsi közönség előtt ez év november 12- én, a Nemzeti Színházban megrendezésre kerülő mű­sorukban 10 esztendő leg­szebb táncait mutatják be. I. Vessenek rám követ, mégis bevallom, hogy amikor most — először és rövid időre ugyan -—■ Párizsban jártam, mélysé­ges meghatódottság fogott el és még valamilyen érzés: , mintha egy kicsit hazaérkez- , tem volna, egy sose látott, de . mégis ismert és szeretett má-' sík otthonomba. Mert, akár­milyen banálisán hangzik is, amikor a repülőtérről közeleg­tünk a város felé, amikor fel­tűnt a Saint Michel széles, „nagylombú fákkal szegélyezett útja, mintha visszazuhantam volna egy félszázadot $z idő- ‘ ben s mintha egészen közel- ' ről hallottam volna újra a jól­ismert sorokat: Párizsba tegnap beszökött- . - az ősz, • Szent' Mihály útján suhant nesztelen... ■ , Ez a Párizs, amely a megér­kezés szorongóan izgalmas per­ceiben elém tárult, meghitt és ismert Párizs volt. Egy kicsit : a~ „magyar Párizs”, Ady End- . re Párizsa meg a sok íróé, fes- ; t_őé, ük! á .’káromrrtillió koldus | sötét és elmaradott országából odament- szippantani egyet a i szabadság, a gondolkodás és művészet . tiszta levegőjéből. Csupa szép és isrnerős dolog jutott akkor eszembe: a nagv forradalom,, szabadgondolko­dás, forró művészeti viták, alkotók és útkeresők, ezerszer megénekelt Szajna-parti alko­nyok, szervezett és felvilágo- : sült munkások, nyomorgó és boldog diákok"... Hát persze, aztán a város megmu+^rta többi oldalát is. A mai arcát, amely, nem mindig PÁRIZSI JEGYZETEK szép. Mégis, amikor visszafelé indultunk a szűk és kényel­metlen autóbuszon (Párizsban minden autóbusz szűk és ké­nyelmetlen) a repülőtér felé, megintcsak attól a Párizstól búcsúztunk, amelyet elképzel­tünk, s amely — valahol mé­lyen és legyőzhetetlenül — mégis csak az a város. TURISTA-ERDŐ Mi, akik az Expressz Ifjú­sági Utazási Iroda keretében mentünk, zömmel fiatalok vol­tunk és nagyon kíváncsiak. — Azonkívül nem sok időnk volt, tehát minden kényelmi szem­pontot félretéve, reggeltől es­tig talpaltunk az utcákon, a múzeumokban, a műemlékek körül, megnéztünk mindent, amit csak lehetett. És bosz- szankodtunk azon a turista-er­dőn, amelybe minduntalan be­lebotlottunk. Amerikai, nyu­gatnémet, ki tudja még mi­féle turisták tömege özönlötte el az Eiffel-tomyot, a Louv- ret, a Notre Dame-ot, kiabál­tak, fényképeztek, ásítoztak, ki-ki vérmérséklete szerint, de senki se túlnagy meghatódott- sággal. Amikor sétahajózni men­tünk a Szajnán, amolyan vízi­busz-szerű kis alkotmánnyal, közvetlen közelről is meggyő­ződhettünk ennek a turista­fajtának a milyenségéről. A csinos kis idegenvezető nem­csak franciául, hanem szép angol nyelven is elmondotta, hol járunk és mit kell rtiézni. Mert hogy három amerikai űr is ott ült köztünk. Az első percben a következő történt: a három úr legidősebbje kifűzte cipőjét és felrakta lábát az ülésre. Aztán mindhárman édes álomba merültek, A hajó közben megfordult, visszain­dult. a kislány fáradhatatlanul tovább magyarázott. Aztán el­indult egy mütyürkével telira­kott tálcával. A három úr fel­riadt és vásárolt. Aztán a kis­lány közölte az utasokkal, hogy aki akar, kiszállhat valami pincénél, ahol különleges bo­rokat lehet kóstolni. A három úr felélénkült, kitörölte sze­méből az álmot és cipőjét be­fűzve kitolongott, bort kóstol­ni. Nohisz, bizonyára ez is egy fajtája az utazgatás örömei­nek ... De hogy a franciák sem ra­jonganak értük, arra vonatko-, zólag hallottunk egy párizsi viccet. A gazdag amerikai tu­rista beül egy taxiba (ami kü­lönben méregdrága) és úgy in­dul városnézésre. A sofőr ma­gyaráz neki. ■— Ez mi? — kérdi az ame­rikai a Notre Dame-nál. — Kétszáz évig épült — me­séli többek között és büszkén a sofőr. Az amerikai fitymálva megjegyzi: — Ez is valami? Nálunk egy ilyen épületet tíz év alatt biz­tosan felhúznak... A sofőr rnegharágszik, de még felvilágosítással szolgál a Diadalívről is, amelynek épí­tési idejét az amerikai úr már két évi-e becsüli Amerikában. Végül az Eiffel-toronyhoz ér­nek, aljpl az amerikai kinéz. . — Hát ez itt micsoda? — Érdekes — bámul ki az ablakon a sofőr is. — Tegnap, mikor errejártam, még nem volt itt semmi... AUTÓK ÉS ÉTELEK Ha már az idegenforgalom­nál tartunk, hadd mondjam el, mi az, ami majd kiszúrja a külföldi szemét, ha Párizsban jár. Irtózatos mennyiségű autó jár az utcákon, és még na­gyobb mennyiségű autó áll a parkírozó helyeken, ami gya­korlatilag majdnem minden járdaszegélyt, teret, mellékut­cát magába foglal. Egyszerűen nem tudják megoldani a köz­lekedés kérdését, mert az au­tók már nem fémek el a föl­dön. Sokan vásárolnak kocsit, mert aránylag olcsó. De — ki tudja, mi lenne akkor, ha ez se volna — ezzel szemben drága a benzin és megfizethetetlen a garázs. A javítás hasonlókép­pen. Úgyhogy igen sok ember­nek van kocsija, de igen ke­vés- használja ki. ■ Megesik olyan is, hogy évek óta meg­van a kocsi, de összesen két nyaralásra utaztak még csak el rajta. Aztán az, hogy minden talpalatnyi hely foglalt az ut­cákon, azt jelenti, hogy ha va­laki mondjuk színházba akar menni, a legritkább esetben megy kocsival. Félóráig te ke­ringhet ugyanis a színház kö­rül. amíg talál egy rést a kocsi­sorban és leállíthatja az autó­ját. Az úttesteken — úgy tűnt először — közvetlen életve­szély a haladás, mintha sem­mi szabály nem kötné a gép­kocsivezetőket. De van azért szabályzat és vannak rend­őrök is. No persze, bent a vá­rosban nem olyan nagy a baj. mert végül is giliszta-lassú­sággal haladnak a kocsik. A másik , dolog, ami a kül­földi számára, különösen, ha' magyar, maradandó élményt jelent: a koszt. Mi ugyan a Sorbonne diákjainak éttermé­ben étkeztünk, ami valószínű­leg rosszabb egy kicsit az át­lagos francia konyhánál. De itt már kis különbségek nem számítanak. Sok zöldség, gyü­mölcs, marhahús, hal és tej­termék — tehát egészséges koszt. Igen, de milyen ízű! A főzelékek közönséges sósvíz­ben kifőzött, ízetlen zöldség ■ halmazt jelntenek. A mustár- ecetes tormával kevert, vagyis számunkra majdnem használ­hatatlan. A saláta mindig ola­jos, a joghurt cukrozott, a marhahús nyers, a sajt köny- nyeztetően sós. Elénk tettek egyszer valami ételt — azt hi­szem, ez volt a legszörnyűbb. Külsőre barátfülé, de vízszínű paradicsomszószban; És ami­kor beleharap az ember, va­lami rémes húspépet érez a szájában, amire egyetlen gyors orvosság — egy pohár víz le­het csak... De azért megéltünk, ha ki­csit lefogyva is jöttünk haza, s ha kopogó szemmel bable­vesről ábrándoztunk is a Quartier Latin romantiktis ut­cáinak cipőfaló köveit ta­posta ... (Folytatása következik) Hallania Erzsébet — 260 EZER FORINTOS költséggel korszerűsítették a Pécsi Tempó KTSZ könyv» kötő- és sokszorosító részle» gét. ’ ■ . — OKTÓBER l—20-ig ta­karékossági napokat ren­dezteit megyénkben ‘Ez alatt az idő alatt i.untégy 1 . millió forinttal emelke­dett a takarékbetétek állo­mánya. — A PÉCS VAROST KlSZ- BIZOTTSÁG és az Ifjúsági Lapkiadó ’ Vállalat ’novem­ber 12-én, a Fegyveres Erők Klubjában „Hol is olvas­tam’”: címmel szellemi ve­télkedőt rendez az október havi ifjúsági lapok anyagá­ból. — A SÁSDI járásban az őszi—téli időszakban tizen­négy termelőszövetkezeti akadémia kezdi meg mű­ködését. — NOVEMBER 8—14 kö­zött rendezik meg Pécsett és a megyében a szovjet' film­hetet. — MÉG az ősszel megkez­dik a Visy László út és a Magaslati út által határolt területen létesülő össz­komfortos, garázsos hal­, pan éjj, .OTP öröklakás épí- lését. ’ ” TIZENGT-wMUSZFÉLE * új ■ kön-zervkésaitirtén.vt mú­ltainak' be ''november 15. és 20 között Mohácson. A kóstolóval egybekötött be­mutatón résztvesznek a Bél­kereskedelmi Minisztérium képviselői is. Húsz nég) lalálato» A 43. Játékhétre beérkezett 4,2.19.3®: darab lottószelvény, üt találat nem volt. Négy talála­tot húsz fogadó ért ei, a nyere­ményösszeg egyenkínt 139 726 fo­rint 25 fillér. Három találatot 2.902 fogadó ért el, a nyeremény- összeg egyenkint 554 forint. a két találatos nyeremények szá­ma 98 716 darab, ezekre egyen- klnt 16 forint 20 fillért fizetnek. — TERVBE VETTÉK, hogy a kukoricavetőmag tisztí­tására átalakítják a bolyt hibrid üzem szomszédságú­ban levő nagyteljesítményű komló-szárító üzemet. — EZ ÉVBEN is megszer­vezi a KISZ megyei bizott­sága és a Megyei Könyvtár a József Attila olvasómoz­galmat, melynek jelvényeit 1963. április 1., és június 30. között ünnepélyesen ad­ják át a résztvevőknek. — RÉSZLETES tanul-' mányi készít a KGST ré­szére Kyrucsai József a Mecseki Állami Borpince- szet igazgatója kéthetes bul­gáriai tanulmányút jónak ta­pasztalatairól. — KÉPZŐMŰVÉSZETI, népművészeti, foto- és ezer­mester pályázatot hirdet a KISZ megyei bizottsága a . Steinmetz Miklós Kulturá­lis Szemle keretében. A. leg­jobb pályamunkákból 1963, áprilisában megyei kiállí­tást szerveznek. A TELEVÍZIÓ MŰSORA: 9.15:’ llétmérfőldes kamera. ■— 10.00: A Fekete Színház, közve­títés Prágából- — 11,00: Nemzet­közi koktél közvetítés Gör- litzből. — 13,30: A Magyar Hir­dető műsora. — 13,50: Magyaror­szág—Ausztria nemzetközi laflua- rúgómérkőzés. — 18,00: Lámpa- fénynél. — 18,40: A kisfilmek ked­velőinek. — 19,30: TV-Htradó. — 19,35: Vasárnapi vers. — 19.405 Te vagy a muzsika. nyugatné­met zenés film. — 21.10: sport. — 21,25: Hírek.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents