Dunántúli Napló, 1962. szeptember (19. évfolyam, 204-229. szám)
1962-09-16 / 217. szám
SZEPTEMBER 1«. NAPLÓ 7 Olvasóterem a Megyei Könyvtárban A Megyei Könyvtár idegen nyelvű részlege 1956. óta működik, s azóta csaknem 24 ezerre szaporodott a könyvállománya.- A polcok zsúfolásig megrakva orosz, német, angol, francia, olasz, spanyol regényekkel, sőt még eszperantóból is akad néhány kötetre való. A statisztika szerint az idén az év első felében 7806 kötetet kölcsönöztek, s az állandó látogatók száma 420, leginkább diákok és pedagógusok. A pécsi idegen nyelvű könyvtár eddig éveken keresztül kiadta a különféle értékes külföldi folyóiratokat is, amelyek azután elszóródtak, s drága pénzért sem lehetett őket pótolni. Ezért beszüntették az idén a folyóirat-kölcsönzést. Mivel az idegen nyelvű könyvtár termében nincs lehetőség az olvasásra, átvitték a több száz darabos folyóiratállományt a Megyei Könyvtárba, ahol bárki rendelkezésére állnak. Átmeneti megoldás ez, mert a jelek szerint januárban megnyílik a jól. berendezett új olvasóterem, ahol a folyóiratokon kívül nagyszámú könyv között válogathat az olvasó. A könyvtár terveiben az is szerepel, hogy az idegen nyelvű részleget a velük kapcsolatos szomszédos épületbe telepítik, mihelyt a jelenlegi lakóknak sikerül lakást adni. Addig is rendezik a kibővített, rendbehozott könyvtárat, s ha befejeződik a munka, az udvarban kis olvasóparkot is létesítenek. Országos fodrá 4 Színes hajak, modern, célszerű frizurák I CCSCII Rövid haj a divat Visoczky Rózsi ismét elkészítette Danyi Bertalanné halványlila „fantázia”- frizuráját. A felszabadulás óta nem ren deztek országos fodrászversenyt Pécsett, érthető tehát, hogy nagy készülődés előzi ''meg a szeptember 30-án sorra- kerütő nagyszabású fodrászvetélkedőt. A Pécsi Fodrászipari Vállalathoz megérkeztek a nevezések és így összeállíthatták a versenyző csapatokat. Hat csapat, harminc versenyző indul majd minden versenyszámtoan, ezenkívül számos budapesti pécsi és más városbeli fodrás: nevezett be az egyéni versenybe. A hat csapat közül két pécsi lesz. oldalt felfelé rövid hajból fésült hajviselet, nem túl szép, de a fiataloknak bizonyára tetszeni fog. A pécsi fodrászok bizakodnak, remélik itt marad a kupa és hogy az egyéni számokban kiírt hét első díj közül legalább hármat megtarthatnak. — Ennek érdekében vasárnap edzést tartunk — mondja Kovács Béla igazgató — Nagy Tóbiás budapesti kollégánkat kértük meg, hogy lássa el az „edzői” tisztet. Meghívásunkat elfogadta, bizonyára sok szakmai tanácsot, útmutatást. várhatunk tőle. Az elismerésen, jó verseny- eredményeken kívül természetesen hasznos tapasztalatokat is várnak a versenytől. A pécsi állami fodrászok másfél év óta minden jelentősebb helyi és or Az éjszaka bátrai Ozemi TIT-csoport az Autóközlekedési Vállalatnál Az első pécsi üzemi TITcsoport szeptember 11-én tartotta alakuló ülését a 12. sz. AKÖV-nél. A vállalat műszaki, közgazdasági és szakszervezeti szakemberei közül mint egy 14 taggal indul a TIT- csoport munkája. Az üzemi TIT-csoport elnökéül Szako- nyi Lajos műszaki osztályvezetőt, titkárául pedig Horváth József pénzügyi osztályvezetőt választották meg. Feladatként a közlekedési jellegű vállalatok tudományos ismeretterjesztésének segítését, a munkásakadémiák téma kidolgozását és az előadók soraik közül történő felkészítését vállalták. A 12. sz. AKÖV dolgozói között már több száz jelentkezési ív fut, amelyen feltüntette a Szakszervezeti Bizottság, milyen oktatási forma közül lehet választani. Az idén a munkásakadémiának négy tagozata indul: műszaki, üzem- gazdasági, közlekedési és ifjúsági tematikával. A versenyzők legtöbbjét í Kossuth Lajos utcai fodrászszalonban találjuk. Itt dolgozik Mucsi Ferencné, akit már régi versenyzőként tartanak nyilván, a lengyel származású, tehetséges kislány Visoczky Rosemarie és Hesz János, akik már egy hónap óta szorgalmasan gyakorolnak és szórakozás ra, pihenésre szolgáló idejükből napi négy-öt órát is elszakítanak a versenyfrizura kedvéért. De lássuk csak sorjában őket! Visoczky Rosemarie kurtára nyírt vöröshajú kislány. Reggeltől késő délutánig ott áll „gombája” mellett. Most éppen „modellje”, egyik csinos kolléganője ül a székben és békésein tűri, hogy fésülje, tupírozza, s ha kell sötétebb lilára fesse a haját. — Pedig már így is elég sötét. Ügy megnéznek az utcán miatta... A reflektorfényben valamivel sötétebb lila kell — magya rázza Rózsi — mert úgy érvényesül majd a frizura Igazán.. Visoczky Rózsinak ez lesz a negyedik országos versenye. Az eddigieken tíz oklevelet, legutóbb egy első helyet szerzett; — ö már csak első helyért megy — mondja róla az igazgató, de valószínűleg első szeretne lenni Mucsi Ferencné is, aki ugyancsak csapatban indul a versenyem *— Nappali, színházi, fantázia és vasihullám frizurákat készítek. Ezek közül a vashullám az, amit a pécsi közönség nagyon szeret. Minden frizurám olyan lesz, ami nappal is hordható, nem feltupírozott, inkább szép, kis sima fejek és rövid haj lesz jellemző rájuk. A versenyen ő is színes hajakkal dolgozik. Egyik modellje óvónő, másik műszaki rajzoló, egyikük zöld, másik világoskék hajjal jelenik majd meg a versenyen. •— Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a verseny után is színes hajat viselnek, de reflektorfényben sokkal inkább érvényesülnek a lila, rózsaszín kék, zöld, vörös és ezüstös hajak. Míg a nők a színes hajkoro- nával pompáznak majd a versenyen, a férfiak fehér-szőke és fekete hajból ikészítik majd a legdivatosabb frizurákat. — Kovács Ferenc szívesen be is mutatja Rózsahegyi Ferencen, hogyan készüli a legdivatosabb, úgynevezett sima „plasztik” frizura. Ez választék nélküli, szágos versenyen részt vettek és ez idő alatt olyan tekintélyre tettek szert szakmai körökben, hogy még pesti kollégáik is tartanak tőlük egy- egy találkozón. A pécsi versenynek különös haszna lesz, hogy egy kicsit innen diktálják az országos frizura-divatot, és ez „vidéki” helyzetünket teliintve nem éppen utolsó szempont A Pécsi Kupa fodrászversenyt két évenként rendezik meg a jövőbeni Az idei meleg nyár meghozta a pécsi éjszakai élet vadvirágzását is. Kedden értesültek az újságolvasó pécsiek arról a vandalizmusról, amit éjszaka követtek el ismeretlenek a Köztársaság téri óvodában. Bármennyire is megdöbbentő, hogy már a gyermekintézményekre is kezet emelnek az éjszaka „erősei” ez mégis csak egy eset az utóbbi hónapok bőséges tárából. Újság ugyan nem írt róla, de megtörtént, hogy a Kórház téri benzinkútról jó világítás, szinte állandó forgalom mellett ellopták a tömlőt és néhány napig üzemképtelen volt a kút. Kinek, miért kellett a tömlő9 Ez rejtély. Az éjszakai szórakozóhelyek környékének lakói fejük tetejéig vannak panasz- szal. Ordüozás, sikoltozás, verekedés, a környék összerondítása olyan mindennapos mint az. hogy reggel felkél a nap. A Pécsi Kertészeti és Parképítő Vállalat a megmondhatója, hogy hányezer forintos csak az a kár, amit a fiatal fákban és növényekben okoztak az éjszaka randalírozói. Szinte mindennapos eset, hogy a Pécsi Köz- tiszitasági és Útkarbantartó Vállalat dolgozóinak munkaeszközeit a negyedik-ötödik utcába hurcolják ©1. Feltéptek már frissen felkent aszfaltot és talicskával toltak haza részeg komát, leemelték a nyitott ablakot és szemtelenkedtek munkából hazatérő családanyával. A napokban mondták, hogy az „OÁZIS” törzsvendégei újabb botrányt okozva a Felsőmalom utcában ablakokat akar tak bedobálni, mert egy óvónő bátor volt kiszólni, hogy „legyenek szívesek csendesebben viselkedni; Csak a gyorsan leengedett redőny mentette meg az ablakokat. De nemcsak az „Oázis” éjszakai vendégeiről van szó. Előbb zár a Béke söröző, amelynek környé kén este, a névvel ellentétben, sokszor nincs béke. Már azon kezdődik, hogy a csendrendelet ellenére milyen jogon és milyen alapon játszik a zenekar egy nagy bérház udvarán este 11 órakor és miért zenghetnek zajos kórusok ott, ahol legalább 150 ember szeretné kipihenni fáradtságát? Kik azok honnan szerzik a pénzt, akik a hét mind a hét napján mulatni tudnak? A zárás utáni folytatásról a házfelügyelő tud bővebbet mondani és a környék lakói. A másik tűzfészek a „Holdfény”, ahonnan az éjszakai Tipikus főúri kúria bár6 Biedermann volt kastélya Szentegáton. A parkhoz vezető utat jegenyesor szegélyezi és ha gondolatban visszaröp- penek 20—30 évet, szinte látom a bárói hiútokat, hallom a vitézkötésű parádéskocsis ostorpattintgatását, a volt főurak duhaj jókedvét. Sétálok a vagy negyven szobát magában foglaló, ci- rádás kastély körül, mélyeket szívok a fenyőillatú levegőből, nézem a nyolcas formára ültetett ciprusbokrokat. A kastély előtt vagy 200 mé- terer fenyők övezte kupolás épületre találok. Jobban szem ügyre veszem, a budapesti bazilika kicsinyített mását vélem benne felfedezni. Boltíves homlokzatán római szám mai írt évszámot betűzgetek: 1896. Overálos ruhájú fiatalember közelít felém, traktorosnak nézem. — Templom ez, vagy minek tekintsem? — kérdem tőle. — Eszi fene, ide temetkezett a bárói család, az ősök kriptája — mondja. Megnézem belülről is, de biába nyomogatjuk le a kilin- tset, nem nyílik. — Valakinél meg van ám a kulcs, de kinél, én bizony nem 'tudom — mondja és indul tovább az irodák felé. — Nem igen járnak a báróhoz a szen- tegátiak látogatóba — szól vissza búcsúzóul; En is visszasétálok a központi épülethez. Bemegyek az Irodába. Az íróasztalok mellett három fiatalabb és egy A világ legboldogabb embere idősebb bácsi ül, előttük nagy ívű papírok. Az idős bácsika arca majd kicsattan az egészségtől. Nagy fehér bajúsza visszakunkoro- dik. Akkurátus mozdulatokkal teszi az indigót a lapok közé. — Látja elvtárs, ez az írás, ez nehezen megy — mondja és lassú mozdulattal nyomja tintaceruzájának hegyét a rubrikák közé. „Munkalap”, „Takarmányozási napló” — olvasom az előtte lévő ívek fejléceit. Szóba elegyedünk. Elmondja, hogy 1800 sertése van, ő a sertéstenyésztési brigádvezető, Zámbó Istvánnak hívják. — Hatvannyolc éves vagyok, már elmehettem volna nyugdíjba, de tudja, még jól bírom magam, hát dolgozom — mondja. Szó, szót követ, a dolog kezd méginkább érdekes lenni. Tízen voltak testvérek, édes apja gazdasági cseléd. Kergette őket a nincstelenség az egyik zalai uradalomból a má síkba. Mint fiatal gyerek, iskolába csak télen jutott el, mert kora tavasztól késő őszig az ő kezemunkájára is szüksége volt a családnak. — Disznókat őriztem gyerekkoromban — mondja. — Fekete klottgatya és egy csúcsos zöld kalap, ez volt az öltözetem. Kora reggeltől késő estig kinn a mezőn. Emlékszem, ősz felé már reggel nagyon hideg volt a harmatos fű, cipőm nem volt, a lábam fázott, levettem a fejemről a kalapot, letettem a fűre és beleálltam a kalapba... Szinte kontrasztként jelenik meg előttem a kalapjában álldogáló gyerek és ez a hatalmas kastély, a park, a boltívű kripta. — Mondok én az elvtársnak még érdekesebbet is. Jöjjön velem ide ki a parkba, majd elvezetem oda, amiről beszélni akarok! Szálegyenes, magasba törő fenyőfák között állunk meg — Itt volt a báró kedvenc kutyáinak temetője — mutat a földre. Vagy kilen? kutyájának emelt itt sírkövet. A sírkövön a kutya szül A -\si éve, neve, az évszám, amikor megdöglött. A sírkövekre még rávésve az is, hogy jó pihenést kíván nelkik..> De ha megnézi amott az erdő mellett lévő temetőt, bizony sírkövet nemigen talál. A zsellér nek nem volt pénze sírkőre... Hej, de sokat mesélhetnék én az életemről! — Miért ne beszélgethetnénk — mondom, aztán leültünk egy kidöntőtt fa törzsére, s a báró volt kutya- temetője fölött hallgatom az öreget. — Nem akarom a szót szaporítani — csak röviden mondom el, ha érdekli. — Amikor az első világháborúban megsebesültem, hadifogoly lettem. Mint hadifogoly kerültem Moszkvába és egy volt katonatársam révén bejutottam munkára a Krelmbe. Láttam Lenint, néhány szót még beszélgetett is velünk. Akkor persze már nem voltunk hadifoglyok. Négyen sétáltunk a Kreml udvarában, amikor Lenin elvtárs az egyik épületből a másikba ment. Mellettünk haladt el és megállított bennünket... Megigazítja a kalapját. — Pontosan akarom idézni a szavait — folytatja. — Kérdezte tőlünk, hogy volt hadifoglyok vagyunk-e? — Igen — válaszoltam és hozzátettem, hogy jó az orosz népnek, mert kivívta a szabadságát. — A szabadság, elvtársak, mindenhova elérkezik — mon dotta. — Jó az orosz népnek, mert Lenin elvtárs vezeti őket — mondotta egyik társam. — Minden forradalom meg szüli a maga vezérét. Ha én nem lettem volna, más állt volna élére a nép akaratának — mondotta, aztán arról beszélt, hogy ha hazamegyünk, harcoljunk népeink szabadságáért. Soha nem felejtem el szavait. Sokan a volt hadifoglyok közül — köztük én is — akkor már beléptek a kom munista pártba. Azóta is párt tag vagyok... Hallgattam az öreget, Lenin szavait és nézem a volt zsellért, aki itt a néhai báró kastélyának árnyékában a szabadság szavait idézgeti..: Mostani életéről beszélgetünk. — Én vagyok a világ legboldogabb embere — mondja. — Három fiam és egy lányom van. Az egyik fiam itt dolgozik, gépesítési brigádvezető, a másik villanyszerelő, a harmadik a Bikali Állami Gazdaság igazgatója. Lányom Pécsett a városi tanácson dolgozik. Mind jól vannak és én sem panaszkodhatom. Van rendes munkám, keresetem. De higgye el, néha nem árt a fiatalokat a múltra emlékeztetni, mert a mai gyerekek nem ismerik azt, szinte fehér cipőben, fehér harisnyában jönnek a világra. Órájára pillant. — De elment az idő, lassan etetni kell menni a telepre — mondja. Elmegyünk az istállóba, befogja a kis kocsiba a lovat. — Ez az én szolgálati kocám, — mondja — mert a telep messze van. Megveregeti a ló nyakát. — Úgy számolom, hogy még dolgozik két évet, ezzel az öreg lóval együtt „tesszük le” a munkát, együtt megyünk nyugdíjba... Felül a bakra, megemeli a kalapját, aztán elporzik az úton. Garay Ferenc órákban nem kilépnek, hanem kigurulnak a késői „vendégek” Ilyenkor, ahogy mondani szokták. a „vezérhangyák már elindultak” és következik a részeg duhajkodás meg a „Pannónia bár”. Ez utóbbiról mondják a józanok és a józanabbak és az éjszakai nyugalmat szeretők, hogy bar ne lenne. Nem mindenki duhaj és nem mindenki részeg a Pannónia barban sem és a tisztelet .'ezúttal is kijár a kivételeknek. De azl, bogy milyen a légkör bent és kint az éjszakai órákban a bárban és környékén, csak az tudja, aki legalább egyszer-kétszer kíváncsi volt rá. És természetesen a környék meg a szálloda lakói. Strázsát állnak ott mindennap az erkőlosrendé- szet, a bűnügy, a közrend hivatott emberei és ők tudják a legjobban, hogy milyen pálma halászterület. Dehát érdemes-e ilyen áron „halászni”? Jogos a kérdés: teil-e a pécsi vendéglátóiparnak az a kétes értékű megjegyzés, hogy „mint valami világvárosban, olyan lehetőségek vannak az éjszakai szórakozásra?” Szó se róla, van ezen jövedelem is. A vállalatnak is. meg a pincérnek is, meg másoknak is, akik — mármint a „mások” néha szoknyát, néha pedig nad rágot viselnek. Jó ez Pécs hírnevének, jó ez a pécsieknek? Igaz az, hogy eredőjét kell megszüntetni a bajoknak és eb bői következik, hogy a pécsi vendéglátóipar vezetőinek gondolkodniok és főleg cselekedniük kellene, hogy az eredőjét megszüntessék azoknak a jelenségeknek, amik „nagyvonalú” nyitvatartásibál fakadnak. Mert ki az, miféle ember, miből és hogyan él, aki hétköznapokon (szombat nem számítva) éjszaka kettőig vagy reggel négyig tud mulatni, szórakozni és nem egy esetben világos virradatkor a vasúti restiben fejezi be a következő napot? Hozzátéve még azt, hogy ezeknek a szórakozóhelyeknek vezetői és alkalmazottai a „törzsvendégek” nagyon is tekintélyes létszámát ismerik. Tud dolgozni az ember egy átszórakozott vagy duhajkodott éjszaka után? A válasz az, hogy nem. Az éjszakai botrányok szemtanúi és szenvedői mind sűrűbben rendőrségért kiáltanak és telefonálnak. ígérik, hogy kiküldik a járőrt, dehát mire a járőr odaér, bizony nem egyszer már a nap is felkel. És a szenvedők jogosan mondják a jelenségek láttán, hogy nem tudják, hol a rendőrség. Jó lenne, ha több rendőr lenne, mert tény, hogy kevés van, dehát mindent agnációval és valamiféle újkori „ráolvasással” nem lehet megoldani. Sajnos, elég szép számmal vannak akiknek a jó szó nem basznál. Szép és kiteljesedő a mi demokráciánk, de éppen a kiterjedése érdekében kell megfékezni azokat, akik ezt megrontják, megzavarják, újra és újra kárt okoznak, Ha hiszünk abban, hogy az emberek nevelhetők és megváltoztathatók, akkor higgyük azt is: nemcsak egyfajta eszközre, az úgynevezett társadalmi ráhatásra van szükség. Amíg tálcákon és udvariasan kínáljuk egyik oldalon a lerészegedés- hez vezető szeszt és az alko- | holtai nyitunk sorompót az éjszakai randalírozásnak, addig ne várjuk, hogy maguktól megtérnek az eddig meg nem lértek. Amíg megtorlás — és példás megtorlás — nélkül maradnak az éjszakai vagánykodások és azok következményei, addig ne várjuk, hogy bárki is leszokjon róla. És ne várjuk azt sem, hogy megszűnnek ezek maguktól, anélkül, hogy a vendéglátóipar, a rendőrség és az erre hivatott társadalmi szervek tennének valamit. Sokan, sok ezren várják a tetteket, ami nemcsak tüneti kezelést jelent, hanem a baj gyógyítását. Haszon József j Mucsi Ferencné ügyes keze nyomán alakul az estélyi frizura.
