Dunántúli Napló, 1962. szeptember (19. évfolyam, 204-229. szám)

1962-09-11 / 212. szám

1962. SZEPTEMBER IV MAPL<Í> n mezőgazdaságnak a jövőben is igen nagy jelentősége lesz Nyilatkozatok a Vili. kongresszus irányelveiről A VIII. kongresszus irány­elveit a mezőgazdaságban, vagy a mezőgazdasággal kap­csolatos szakágazatokban dol­gozók is nagy érdeklődéssel olvasták. Az irányelvek a me­zőgazdasági termelés fellendí­téséről, az egységes paraszti osztály kialakításának segíté­séről is szólnak. Alábbiakban olyan emberek véleményét tolmácsoljuk, akiket az irány­elveknek a mezőgazdasággal foglalkozó része ragadott meg. Szániel Imre, a megyei tanács mezőgazdasági osztályának vezetője Az irányelveknek az a ré­sze foglalkoztat a legjobban, amely a mezőgazdasági terme­lés fellendítéséről szól. Az irányelvek leszögezik, hogy hazánkban leraktuk a szocia­lizmus alapjait. Ez csak úgy volt lehetséges, hogy dolgozó parasztságunk a nagyüzemi gazdálkodásra tért át. A mezőgazdasági termelés­nek nemcsak most, a jövőben is nagy jelentősége lesz. Ah­hoz, hogy mi az életszínvonal­nak az ötéves tervben előírt emelkedését biztosítani tudjuk, feltétlen szükséges a mezőgaz­dasági termelés növelése. Nemrég vagyok Baranyában, de egy-két dolgot azért már észrevettem. A legfontosabb: Baranya megyét nagyon gyor­san az ország egyik legjobb, legnagyobb hozamú mezőgaz­daságával rendelkező megyé­jévé kell tenni. Ehhez Bara­nyának minden adottsága meg­van. Ha így teszünk, akkor az irányelvek szellemében járunk el. Mire is gondolok? Elsősorban arra, hogy Bara­nyának 100 ezer katasztrális hold rétje és legelője van. Ennek az óriási területnek nincs gyakorlatilag annyi hasz­na, mint kellene. A rétekről átlagosan holdanként 6 mázsa szénát takarítanak be. Ha ezt a termést holdanként csak egy mázsával növelnénk, akkor is annyi takarmányt nyerünk, mint amennyit 5 ezer hold szántó termésének értéke. A rétek és legelők egy részét át lehetne alakítani szántókká. A vizes területeket lecsapolni, a réteket trágyázni kellene, meg­szervezni a gyomirtást, hogy a takarmányhozam nagyobb le­gyen. Természetesen jó lenne, az egész legelőgazdálkodást alapos vizsgálat tárgyává ten­ni és felmérni minden terüle­tet. Első látásra — hogy így mondjam — az a benyomá­som, hogy ezen a 100 ezer hol­don több takarmányt keli ter­melnünk. Nagyon fontos még a zöld­ségtermesztés kiszélesítése is. Termelőszövetkezeteinknek, állami gazdaságainknak olyan lehetőségeik vannak e téren is, hogy nem kell félniük a bévé tel elmaradásától. A zöldborsó például a harsányi vonulaton és szőlőkön a bulgáriai után először érik be Európában. Ezeket az adottságokat is job­ban ki kell használni. Bizo­nyos termékekből nem lehet annyit termelni, hogy át ne vegyék. Ezeknek pedig a me­gyében jó terméskilátásai van­nak. Több gyümölcsöt kell tele­pítenünk. A Mecsek déli lej­tői, siklós—villányi hegyvo­nulat korán ad jóízű gyümöl­csöt. A pécsi barack hírnevét tovább kell öregbíteni, Pécsvá- radon a gesztenye termelést, Villányban a szőlőtelepítést fokozni. Nem használjuk ki eléggé az öntözés lehetőségeit. A Dráva, a Duna mentén, a Karasica völgyében és az újonnan épften dő víztárolókból legalább 40 ezer holdat kell öntözhetővé tenni. Mindez együtt biztosítja majd a növénytermelés magas­fokú hozamát, és ezen keresz­tül az állattenyésztés fellen­dülését. Baranyában nagy erő­feszítések történtek eddig is a mezőgazdasági termelés növe­lésére, de a kongresszusi irány elvek szinte rákényszerítik az embert, hogy tovább kutassa, keresse a gazdasági élet fellen­dítésének lehetőségeit. Mi ba­ranyaiak akkor élünk jól az irányelvek adta segítséggel, ha növeljük a mezőgazdaság és az ipar termelését. Azt hi­szem, nincs akadálya, hogy összefogjunk e cél eléréséért. Dr. Kispál Gyula állatorv«» Az irányelvek a jövőt mutat­ják. A feladatok végrehajtása mindenkinek kötelessége. Minket állatorvosokat különö­sen az állattenyésztés fellendí­tése érdekel. Magasfokú bel­terjes állattenyésztési kultúra elképzelhetetlen jól szervezett állategészségügyi szolgálat nél­kül. A takarmányozási, az etetési és gondozási feltétele­ket is meg kell javítanunk. Növelnünk kell az állatorvos- lásban dolgozó szakemberek szakmai műveltségét, de szük­séges az állami gazdaságok­ban, a tsz-ekben dolgozó ál­lattenyésztők továbbképzése is. Ha ez megvalósult, akkor kevesebb lesz a célszerűtlen és korszerűtlen ól, istálló és több barátja lesz az újnak. Különö­sebb beruházás nélkül megte­remthető a takarmánybázis az állatok jobb gondozása, fi­gyelmesebb tartása. Előfordul egyes helyeken, hogy pár nap alatt minimális veszteséggel felszámolják a fertőző gyomor- és bélgyulladást, míg máshol hetekig húzódik és elhullások kísérik. Szükséges tehát növelni a szakmai tudást és sok tapasz­talatcserét szervezni. Az állat­orvosok szemléletében is vál­tozásnak kell bekövetkezni. Nem a gyógyítás az elsőrendű feladat, hanem a megelőzés, így kell segítenünk most ter­melőszövetkezeteinket. Az irányelvek sok minden más gondolatot is felvetettek bennem — mondta Kispál Gyula —, de úgy érzem, a leg­fontosabbakat elmondtam. A Baranya megyei Építő­ipari Vállalat még szeptember hónapban újabb négyemeletes lakóházak építését kezdi meg az új-mecsekaljai városrész és a Tüzér utca közötti volt bol­gárkert területén. Az építke­zések területét már kimérték és az első öt épület kitűzése is megtörtént. A bolgárkerti részen egyen­ként 42 lakásos panelházakat építenek. Még az idei évben elkészülnek két négyemeletes panelház összeszerelési mun­kálataival, három lakóháznak pedig az alapozását végzik eL Színpompás szüreti felvonulás Badacsonyban Angol vendének a SZÓI ban A SZOT Elnökségének meg­hívására angol munkások, mű­szaki alkalmazottak ztagú csoportja érkezett hazánkba. Az angol vendégek hétfőn el­látogattak a SZOT székházába, ahol Kádas István, a SZOT nemzetközi kapcsolatok osztá­lyának vezetője tájékoztatta a küldöttséget a szakszerveze­tek munkájáról. Magvar írók' ülföldí tanuJmá'iv tja» Az írószövetségek közötti ---"ár ocjás alapján szeptem­berben Gellert György műfor­dító a Szovjetunióba utazik. A hónap második felében három­tagú küldöttség utazik Len­gyelországba. A küldöttség tag jai: Galambos Lajos, Tóth De­zső és Rátkai Ferenc. Szep­tember utolsó napjaiban há­rom hétre Mongóliába utazik Urbán Ernő. A VILLANYSZAMLAS TIZ-TIZENKÉT ASSZONY beszél egyszerre az Áramszol­gáltató Vállalat tanácstermé­ben, ahod a díjbeszedők tartják a szokásos hétfői értekezletü­ket. A megbeszélés után cso­portosan jönnek az ügyfelek, kezükben kis rózsaszínű cédu­lával, hogy kiegyenlítsék vil­lanyszámlájukat, amelyet vala milyen oknál fogva nem tudtak odahaza elintézni. Keresik az ismerős díjbeszedőt és fizet­nek. A sok közül négy embert kérdeztem meg: — Miért most, s miért itt fizetnek? — Miért? Nem volt pénzem. Jó napot! — mondja félvállról egy idősebb hölgy és kilibben az ajtón. Egy középkorú férfi egyhangúan válaszol­— Én ha alszom műszak után, hiáha csöngetnek. Most behozom. így is jó. Egy idősebb férfi kissé elé­gedjen. — Nem voltunk odahaza, amikor jött a villanyszámlás. Bedobta a cédulát, hogy három napon belül fizessek, vagy ki­kapcsolják az órát Jobb lenne, ha csekket dobnának be és a postán be lehetne fizetni, de az se volna bolondság, ha lenne a takarékpénztárban átutalásos betétkönyv és arról elvihetnék K.ORDE GÁSPÁR BÜNTETESS papokig az ablakból néztem a két l * öreget a kerekeken nyugvó csi­gaház forma lakókocsi előtt. Egyikük kimustrált katonacsajkájában, a másik zománcahagyott kislábosban valami va­csorafélét kavargatott a nyitott tűz fö­lött. Az emeletig feltörekvő pára krumplipaprikásról árulkodott. És kü­lönböző gusztusról, mert a kisebbik a fehérebb fejű öreg galuskát is szagga­tott a magáéba. Kanalas galuskát. De mintha egy kicsit a jellemük is felrajzolódott volna ide az emeletre, mert azt is láttam, hogy a tűz körül ólálkodó gyerekcsapatot csak a fehé­rebb hajú öreg nézte el maga körül. A szikárabb, egyenesebb hátú ember pörlekedő, hessegető mozdulattal bi­zony nem egyszer szétrebbentette őket. De meddig? Egy darabig megbújták az úthengerlő-gép kazánja mögött, de a két kis tábortűz, s a hozzá tartozó gye- rekromantika újra csak elöcsalogatta őket. Bekuksiztak a hálóbódé ajtaján, bele szimatoltak a fortyogó lábosokba, gallyakat, léchulladékot dobtak a tűzre Szóval mindenképpen hasznosítani akar ták magukat. Végül is ők győztek, mert a sziká­rabb a szigorúbb öreg is megadta ma­gát. Legyintett még egyet és dohogva elvonult a kocsi mögé újságot olvasni Néha-néha odasandított feléjük, de a tekintetében már enyheség volt, mert nem szólt, nem méregette őket. Sőt! Amikor a társa kóstolót is adott nekik a kisbögrében, mintha mosolygott vol­na rajta. A gyerek pedjig mindent ész­revesz, mert minden késlekedés nélkül ót is bizalommal körülállták, amiltor leemelte a tűzről a maga lábaskáját. Mégsem kínálta meg őket a madárlátta. paprikásból. Hadd lássák, hogy nehez­tel rájuk! — Ekkora szívtelenséget!? Másnap este elhatároztam, hogy ezt a dolgot személyesen megbeszélem az öreggel. Persze tapintatosan, hiszen nem ismertem az előzményeket. Mit le­hessen tudni, mivel sértették meg. Ilyen gyerekfélékkel nagyon hamar megvan a háborúskodás. n e hiába kerestem másnap az öre- gémét. A lakókocsi mellett egy- szem tábortűz égett. Az amelyik felett kanalas galuskát szaggatott tegnap este az idősebbik. Amikor bemutatkoztam, a csuklóját nyújtotta csak, mert nem tudta hova tenni hirtelen a fözőkana- lat. — A társamat keresi? Az otiba ment. Már tegnap este panaszkodott, hogy maródi. Alighanem el is lesz pár napig. Egy tuskóra szegezett deszkán kínál meg hellyel. Ö ült rajta az imént, de már elő is kerít valahonnan egy sámli- félét. Azért az enyémre előbb még egy újságot is térit illendően, ahogy ven­dégnek dukál. így ismerkedtem össze Kordé Gás­párral, a gőzhenger fűtőjével. És amíg kanalazta a jószagú paprikást, a gye­rekek is előkerültek újra, s csalódottan lesték a gyorsan apadó edényt. Ezúttal mégsem kínálta meg őket, nyiván mert velem volt elfoglalva. El is somfordál- tak onnan egyenként. Pedig Gáspár bá­csi most is észrevette rajtuk a szándé­kot, de nem szólt semmit, s csak ak­kor hunyorított rám, amikor elmentek. — Tegnap megkínáltam őket, mégi- megdobálták a bódét. Hadd bűnhődj” nek érte. így tudtam meg kérdezés nélkül is. hogy tegnap este miért neheztelt rájuk a társa. De azért ráterelem a szót, vé­gére szeretnék járni a dolognak. — Nem rossz ember ám a PaU, — védi a társát, — csak hirtelen ember. Meg büszke is, mert ő a gépész. Én is vizsgáztam, csakhát hatvankilenc éves fejjel nem válogathat az ember. O még fiatal, hiszen eztuá/n tölti csak be a hatvankettőt. Egy falubeliek, Együtt öregedtek ki a csépiéiből a mezei munkából. De amig fogy a krumplipaprikás, megtudom azt is, hogy Kordé Gáspár már csak arra vár, hogy meglegyen a tíz éve a nyug­díjhoz. A fia, a menye tanító. Kiskun­félegyháza mellett Pélmonostorán tanár kodnak. Sokáig bíztatták az öreget, hogy majd segítik őket, de úgy látszik, Kordé Gáspár is büszke ember, nem­csak a társa. — Én nem élősködők senki nyakán. Ha letelik a tíz évem, nyugdíjat ka­pok, s majd csak megleszünk belőle. Hiszen már a fizetésből is arra spóro­lok. Csakugyan spórol. Reggelire árpaká­véból főzi az üres feketét, délben és este krumplipaprikást, kanalas galuskával. Nyolc év óta minden délben, minden este ugyanazt. Kivétel a vasárnap, mert a hét végén hazautazik. Pihenni. — Amig pihenek, ellátom a kis hí­zót, a kertet, de még a takarítást is, vert egyre nehezebben győzi erővel az rsszony. A mikor az utolsó kanál ételt is W- takarítja az edényből, egy kis ''űnbánattal mondja: — Azért, ha holnap is idejönnek a ■a er ekek, megkínálom ám újra őket. Mert ugye nem tarthat a büntetés sem. örökké.., — a villanyszámla árát is. Nem igaz? Igaza van. A negyedik kér­dezett egy fiatalasszony. Mo­solygósán válaszol. — Rosszkor jönnek a szám­lával nyolcadika körül- Else­jén és tizenötödikén kapjuk a fizetést. Jobb lenne egy csekk és mondjuk két hetes terminus a befizetésre. MEGVÁROM, amíg min­denki kifizeti a számláját és utána özvegy Tahi Józsefné mellé szegődöm, hogy végigjár jak vele egy bárházat, hadd lássam, milyen dolga van egy díjbeszedőnek. Amig a Petőfi utcai háztömbig érünk, a töré­keny termetű asszony elbeszél néhány történetet. —Az a jó tetszik tudni, ha mindig egy körzetbe jár az era bér. Akkor megismeri a lakó­kat, tudja, hogy ki mikor van otthon, kinél hagyja a pénzt, hányat kell csöngetni, vagy hol kell kopogni, kijön-e mindjárt meg ehhez hasonlók. Borzasztó nehéz új körzetben járni, dup­la időt jelent. — Milyenek az emberek a díjbeszedőkhöz? — Egyik ilyen, a másik olyan. A legtöbb azért kedves- Én nagyon türelmes vagyok, velem nem lehet vitatkozni. — Ezernyolcszáz fogyasztóhoz já­rok, kéthavonként. Itt a bér­házak között gyorsabban megy, de a Megyeri úton, meg a Fü­zes dűlő környékén bizony öt számlával órák is elmennek. Sok panaszom nem lehet, az én körzetemben alig akad egy-két kikapcsolás havonta. Jó ember ismerőnek kell lennie a pénz­beszedőnek. Ez a fő. Aki a leg­rosszabb fizető volt, az most a legjobb ismerősöm és legjobb fizetőm is. Az is előfordult már, hogy ötvenest adtak, én meg tévedésből százasból ad­tam vissza, de bizony nem 6zól tak még ma sem. MEGÉRKEZTÜNK a hosz­szú kétemeletes lakóházhoz. A földszinten kezdjük a díjbesze­dést. Egyszerre csönget a ket­tes és az egyes ajtón- Az egyes bői jönnek ki és fizetnek. In­dulunk a 3-as és a 4-es ajtó­hoz. — A kettesben egy öreg néni lakik, nemrégen kórházban volt. Fekszik állandóan. Azért csöngettem először oda, mire kijön időbe telik. Valóban, mire a négyesben is kifizetik a számlát, akkor nyílik lassan a kettes ajtaja. Az 5-ös lakásban a szomszé­dét is fizetik. — Jé olyan sok! — csodál­kozik az háziasszony. — Pedig tudja lelkem nem akarok szá­zast váltani. Akkor gyorsan el­megy az apró. A következő lakásban nin­csenek otthon- Egy kis papír­darabkára írja Tahiné: „Szer­dán délután jövök. Vili. szia.: 51,20”. — Ha akkor sincsenek ide­haza, bedobom a felszólítás; és a Rákóczi úton fizethetik ki, de a Fodorék inkább a szom­szédnak adják oda a pénzt. Idős, szemüveges, fehérhajú asszonnyal találkozunk a lép­csőházban. Karján kosár, in­dul valahova. Amikor meglátja Tahinét így kezdi: — Úgy vártuk már aranyos­kám. Azt hittük nem is jön. Elköltjük ám a villanyszámla árát.i, — Most késtem néhány na­pot. de a legközelebb jövök hatodika körül, — A jövő hónapban? — Nem, kéthavonként. Kész a fizetés, közben a zseb lámpa fényénél leolvassa az óra állását és mehetünk to­vább. Odasúgja Tahiné a fü­lembe: — Figyelje meg, ahova most megyünk, ott nem fognak fi­zetni. Csöngetünk. — Ki az? — hallatszik belül ről egy női hang. — A villanyszámlás. Nyílik az ajtó, kilép a házi­asszony. — Jaj nekem, rosszkor jött, — ■ mentege tődzik. — Nincs már pénzem, adjon egy cédu­lát, majd a Rákóczi úton kifi­zetem­Igaza volt a díjbeszedőnek. Hiába hat év alatt meg lehet ismerni az embereket. A lépcsőház fordulójában megpihenünk. — Szép munka ez. — mond­ja csendesen Tahiné -í- én na­gyon szeretem. Sokat kell gya­logolni az igaz, de mégse men­nék máshova dolgozni. RÓJUK TOVÁBB a lépcső- házakat. Csöngetünk a lakások ba és a kérdésre mindenütt kedvesen hangzik a válasz: — A villanyszámlás! Gazdagh István A Mezőgazdasági Kiállítás vendégeit várja Budapesten a Fővár ősi Idegenforgalmi Hivatal Szállásáról, szórakozásáról gondoskodik a Fővárosi Idegenforgalmi Hivatal Városnéző autóbuszjáratok, színházjegyek, egyéni és csoportos szállások BUDAPEST V.. ROOSEVELT TÉR 5. Telefon: 180-201, 381-106. A kiállításon keresse fel az idegenforgalmi pavilont! Újabb négyemeletes panelházak építését kezdik el a bolgárkerti területen Több évszázados hagyományt elevenített fel a Veszprém megyei Tanács művelődési osztálya a vasárnap megtartott szüreti játékokkal. A híres balatoni történelmi borvidék köz­pontja, Badacsony és festői szépségű tóparti vidéke ezen a napon a szokottnál is népesebb volt. Hajókkal, különjáratú autóbuszokkal és személygépkocsikkal több mint tízezren utaztak a közkedvelt bortermő és kirándulóhelyre, ahol vál­tozatos programmal lepték meg az ország minden vidékéről összesereglett érdeklődőket. A nap kiemelkedő eseménye a színpompás, vidám felvonulás volt, amelyen a tapolcai já­rás községeinek népviseletbe és jelmezbe öltözött mintegy ezer képviselője vonult fel.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents