Dunántúli Napló, 1962. szeptember (19. évfolyam, 204-229. szám)
1962-09-09 / 211. szám
1962. SZEPTEMBER A tettyei színészházban ^ (Vörös László és Pachmayer Ilona otthonukban. A Tettye szálló öreg falai közé augusztus végén ifjú lakók költöztek: a Pécsi Nemzeti Színház művészei. Itt találtak otthonra a főiskolát végzett és a színházhoz szerződött fiatalok — Végvári Tamás, Győri Franciska, Karikás Péter, Dávid Kiss Ferenc —, de a színház régebbi és már ismertebb művészei nevét is megtalálom a lakónévsorban: Marczis Demeterét, Illés Éváét. Hosszú sor lenne mind a 26 új lakás- tulajdonos nevét felsorolni. Hogy tetszik az új otthon, mivel töltik idejüket a művészek? — erre a kérdésre választ keresni mentünk fel a színészszállóba. A fotóriporter társaságában végigkopogtattuk az ajtókat. Az emelet 15-ös szobába mentünk be először. Vörös László és felesége, Pachmayer Ilona lakik itt. Mindketten a színház zenekarának tagjai és alig néhány napos házasok. — Nem nagy a szoba, de nagyon boldogok vagyunk — mondják egyszerre. Nem győzném hálálkodni azért, hogy nem kell drága albérletet fizetni, A kettőjük lakbére 280 forint fűtéssel, világítással, taka- rítással'’egyutt,' — A színház baíettegyüttesé- vel voltunk feleségemmel együtt Nyugat-Nértietország- ban és igazán jól esett, hogy amikor hazajöttünk 1— ha kicsi is — de saját lakás várt bennünket. A 10-es szobában Vágh Máriát találjuk. A rekamién ül, előtte magnó és szája elé mikrofont tart. — Éppen beszédtechnikát tanulok, szöveget, verset mondok magnóra és utána visszahallgatom — mondja és invitál bennünket beljebb. A művésznőt már jól ismeri a pécsi Vágh Mária magnó segítségével tanul. színházlátogató közönség, de a „legújabb dologról” mi is csak most, tőle értesülünk. — Ma éppen két hete volt az esküvőnk. Pál László a férjem. Nincs itthon, a színházban próbál — mondja. Pál László a színház régi tagja, nem kell külön bemutatni, jónéhány kiváló alakítása ismeretes. Itt is gratulálunk a házassághoz, majd boldogan mutatja első közös szerzeményüket, egy gyönyörű ébresztőórát. A művésznő is új szerepére készül, a Cyranóban játszik Pécsi Ildikóval felváltva. A földszinten az egyik szobában a színház nyitó előadásának, Kálmán Imre Bajadér- jának „vezérkarát” találjuk: Pataky Ottiliát, Péter Gizit, Mester Istvánt, ifj. Latabár Kálmánt — a primadonna, a szubrett, a bonviván és a táncoskomikus szerepeinek alakítóit. Szövegkönyv a kezükben, amolyan kis „házi próbát” tartanak. — Felugrottunk Kálmánnal látogatóba és ha már így összejöttünk, egy kis „pótpróbát” is rendeztünk — mondja Péter Gizi. A vidám beszélgetés során kiderül, hogy Mester István a napokban érkezett haza Bulgáriából és azonnal „teljes erővel” az itteni próbákhoz látott. A Bajadér bonvivánszere- pén kívül készül a Hoffmann meséire is. Szeretne jól bemutatkozni a pécsiek előtt. Fiatal, jóképű színész és talán nem követek el indiszkréciót, ha a pécsi lányoknak elárulom — nőtlen. Kollégám felvételhez készül s a művészek „beállnak”, amikor elhelyezkedtek, ifj. Latabár Kálmán Pataky Ottilia felé fordulva megjegyzi: Ottilia ne ülj olyan magasan mellettem, mert azt hiszik, hogy törpe vagyok. Amikor eljövünk, már világítanak a színészház ablakai s tudjuk, hogy az egyik szobában szerepet, a másikban beszéd- technikát tanulnak a lakók. A színpadi sikert sok fáradság, tanulás kíséri. A nyugodt tanuláshoz, a zavartalan élethez adnak lehetőséget a szép környezetben lévő volt Tettye szálló öreg falai. GARAY FERENC Tsz-tagok fogadására készül Harkány Korszerűsítik a Bányász éttermet — A tsz-tagok mellett ml vendégeket is szívesen látnak A HARKÁNYI BÁNYÁSZ étterem kertjében hiába söpör- | nek, az asztalokra pergő sárga levelek megcsúfolják a legügyesebb takarítókat is Nincs már szükség a kerítésen függő felhívásra: „Kérjük csúcsforgalomban a vendégek szíves türelmét, mert a zöld asztalokon csak az eső dobol.” — Panaszra még így sincs okunk — mondja az üzletvezető, Horváth István —, mert a kertet esetleg „berámoljuk”, az étteremben még úgy is százötven vendéget fogadhatunk. És most jön a „tsz-forgalom”, ami majd egészen tavaszig tart. 624 ezer forint volt a Bányászban az augusztusi forgalom. Ebből 328 ezerért csak ételeket fogyasztottak a vendégek. Minthogy jól megalapozták mindig az ivást, a Bányász étteremnek, sőt állítólag egész Harkánynak egyetlen részegje sem volt a nyáron. Sok vendég kizárólag üdítő italt fogyasztott a Bányászban — erre utal az üdítő italok forgalmának tíz százalékos emelkedése az összes italfogyasztás arányában. Üdítő italt isznak az autósok, motorosok, sőt ezek hozzátartozói is, hogy eleve ne teremtsenek „bűnre vezető” alkalmat.* Az üzletvezető a közeli Jövőről beszélt: — Tudomásom szerint egymillió forintot kap a vállalat az étterem épületének korszerűsítésére. Ha elbírja a régi ház, emeletet építenek rá. Az lenne az egyszerű, mert az őszi-téli vendégek számára is vonzóbbá tenné Harkányt. A STRANDON lévő „Lepke'’ bisztró télre becsukja „kapuit”. Fél tetőjének védelme alatt most az esős időben is jól kiszolgálhatják a vendégeket, akikből mindaddig lesz, amíg a nyitott medencében fürödni lehet. Nagy nyári forgalom idején 1500 ebéd fogyott el itt egyetlen napon. Most már csen desebb a strand és a bisztró forgalma is ehhez alkalmazkodik: 150—300 között van az ebédelők száma. — Jövőre megtoldják az épületet — újságolja a bisztró vezetője. —_ Világos, műanyag hullámtetőt kapunk és műanyag gal borítják majd be a bisztró két végét, hogy megszűnjék a huzat. Bővítik a konyhát, és legjobb tudomásom szerint mosogatógépet kapunk, amely- lyel nemcsak higiénikusabbá válik, hanem lényegesen meg is gyorsul a mosogatás, végeredményben pedig a vendégek kiszolgálása. A Lepkében is, a Baranya szállóban is sokszor kifogásolták a vendégek, hogy HarPróba közben: Péter Gizi, ifj. Latabár Kálmán, Pataky Ottilia, Mester István. kányban Bines BsegfcfcSS tóbuszjárat, a vonat is rit és nagy an lassan jár. Pécs lé délután háromnegyed I kor indul az utolsó antób hétköznap fél nyolckor m az utolsó vonat Ezért héti nap kevés a vendég, s aki is, kénytelen a késő délut órákban bazaindulni. — Október elsejétől kézi termelőszövetkezeti tat üdültetése kezdődik nálunk mondta Katona József, a 1 ranya szállóban — és ez hónapig tart majd. Ez az ban nem zárja ki más ven gek fogadását, amennyiben a vasút és az AKÖV előse tené. Jelenleg ez m hely. hogy tsz autóbusz nem jön a szállóig, s majdnem Harke túlsó végén teszi le az utasai A vonatjáratok sem a legm felelőbbek, és ntacspv éj taxi. Vannak itt olyan eteké ségnek tűnő hibák is, m hogy időnként nem lehet h kányi képeslapot kapni, ve hogy a Pécsi Vegyesipari V lalat hónapok óta nem késs el a megrendelt védófüggöni két és a reprezentatív szál dában lepedőkkel kénytelen a nap ellen védekezni. A jó közlekedés hiányát Hangulat cukrászdában is i zik. Mióta megkezdődött az i kolaév, visszaesett a vendég* száma és a korábbi ezer ezerötszázzal szemben hétkö naponként négy—ötszáz emb fordul meg a hangulatos 1 cukrászdában, mely egész t len nyitva lesz. A vállalat vezetői azon goi dolkoznak, hogyan lehetne mi kellemesebbé tenni ezt az ü letet. A régi televíziót ne hozzák vissza, mert a forgalo látná kárát, de a siklósi v< zenegépe valószínűleg ide k rül. Tél vége felé azután rent behozzák a Hangulatot: kife: tik, padlózata jó műanyagbt rítást kap. Kisegítésképpe ezért — idén először — égés télen nyitva tartják a fürd melletti Park cukrászdát. ŐSZI TERV, hogy a harká nyi üdülőtelepen büfét létesít senek. J ójjön, megmutatom a kutyákat! — mondta Imhoff István, s az erdészház hátsó részébe invitált. — Ez itj; hannoveri véreb. Ritka példány, második díjat nyert az országos kutyakiállításon. Magyar vizslához hasonló barna állat ugrott elő a magas ketrec mögül. Lefegő palacsintafülei voltak. Amikor futásnak eredt, füle ütemesen mozgott; — Aida, jössz vissza! Aida! Azonnal gyere ide! — kiáltotta az erdész, s a költői nevű kutya visszasomfordált a ketrecébe. — Ez a kettő itt tacskó és kopó keverék! — mutatott az erdész a szomszéd ketrecbe. Tömzsi, hengerestestű ebek, kicsiny és görbe lábakkal. A dakszlikra emlékeztettek. Boldogan csóválták a farkukat. — Ezekkel megyek a vaddisznóra — mondta az erdész Vaddisznóra? — Mit ér ez a vaddisznónál? Majd a hinten megmondom, csak szálljunk fel, mert befogtak! Valóban, a lovak már türelmetlenül rúgkapálták a főidet. Alig léptünk fel a hátsó ülésre, valami megmozdult a lábunknál. Odanézünk: hát egy újabb kurtalábú kutya. Az erdész dühbegurult, amikor meglátta. — Eexi! Jól tudod, hogy most nem fogunk vadászná! — kiáltott az ebre. — Azonnal szállj le! A tacskó könyörögve szűkült, farka a deszkát csapkodta. — Rexi! Nem mész le azonnal! — mérgelődött az erdész, majd leponttyantotta a kutyát a földre. Megindultak’ a. lovak, néhány perc múlva eltűnt az agan- csos erdészlak. A falu, Erdősmecske is a völgybe szorult, csak a templomtorony kandikált még ki a dombhajlat mögül. Kéklő kökénybokrok mellett poroszkáltak a lovak. — Szóval, hogy mennek a vaddisznóra? — emlékeztettem az erdészt ígéretére. — Ha megengedi, egy történettel válaszolok a kérdésre — mondta távcsöves puskáját igazgatva. Épp a múltkor esett velem meg, este hét óra után ... Hazafelé ballagtam már, a váUamra vett puskával. Me- gyek-megyek, egyszércsak zörög a bokor. Odanézek: hát égi’ vaddisznó körvonalai. Jól odapörkölök neki — a vaddisznót mindig szabad lőni! Dé hiába keresem a vadat nincs sehol. Nincs és nincs. Félhomály volt már, arra gondoltam, hogy talán' nem is találtam el. Másnap regigei arra mentem, mert nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy hátha eltaláltam a vaddisznót. Meprek és nézek, majd felfedezek néhány vércseppet. Csak néhányat többet nem,’ de nekem ennyi Is elég volt. Hazarohantam Aidáért. Aida megszagolta a vércseppet, s olyat rántott a pórázon, hogy majdnem előrebuktam. Futólépésben vonszolt maga után árkon-bokron át. Kimerültén fújtatok utána, hosszúra engedem a pórázt, mart igen-igen sűrű részhez vezetett el. Nem is láttam már a kutyát, csak az ugatását hallottam, amit röfögés szakított félbe. Ezzel Aida megtette a magáét. Nem ereszthettem a disznóra, mert nekiront, s a vad kárt tesz benne erős agyarával. Most Rexi még társa következett műsoron. Hazamentem értül és a vadra küldtem. Csaholások, röfögés, a disznó felSzawasLe&eit emelkedik a helyéről s végre meglátom. Éppen szembenézett velem. Köszönöm pajtikáim, jól kicsaltátok! — gondoltam a kutyákra — és elsütöttem a ravaszt. A disznó felbukfencezett. — A tacskókat nem támadta meg?-— Nem, a tacskókat nem tudja bántani — rázta meg a fejét. Ügyesebbek nála, félreugranak a disznó elől — mondta, majd merengve tette hozzá. — Látja, az előbbi történet válasz volt arra, hogy miért van szükségem annyi kutyára, és arra is, miért született meg az a mondás: Eb a vadász, kutya nélkül! I gén, eb a vadász, kutya nélkül! — ismételtem ma- M gamfoan, és az erdőt néztem. A széles út mentén őrtállóan magasodtak a fák, a lovak halkan tapodták az út lisztszerű porát. — Merre? — kérdezte a kocsis az egyik keres ztútnál. Jobbra Pista! — mondta az erdész és befordultunk a rezervátumba. Üdezöld, gyepes részen görgött a hintó kereke. Később bálra mentünk, aztán megint jobbra, hogy ismét „balra!” következzék. Látszólag céltalanul barangoltunk a vízmosás tölgyesekben, a ritka gyertyánosokban. A magas kéklő hegyorom, amit az előbb jobbról láttám, ezúttal balról bukkant a szemem elé — a sok irányváltoztatásban elvesztettem a tájékozódóképességemet. — Ott! Valami mozog! — kiáltotta a kocsis fojtott hangon. — Pszt! — intett az erdész és csupa figyelemmé vált. Ment a kocsi, s balról valóban feltűnt a szarvas barna teste. A tölgyfák között állt, talán negyven lépésre tőlünk. Nyugodtan nézte a hin tót. — Hőő! Hőő! — suttogta a kocsis a lováknak, amikor egyvanalba értünk a szarvassal. A bika nyugodtan nézett ránk. Nagy, ovális szemében táncoltak a fények. Az erdész tölcsért formált a szájának: — Eő ... Eőő! — mondta mély torokhahgon. A szarvas megállt és visszanézett. Agancsos fejét királyi tartással fordította felénk. — Eő!..: Eőő! — ismételte a vadász. A szarvas kényelmesen beügetett a sűrűbe. — Volt vagy hatkilós agancsa! — kiáltotta a kocsis, amikor a hintó újra megindult. — Csak négykilós lehet! — mondta az erdész fejét rázva. — Alig négyéves bika, az idén párzik először. — A négykilÓ6 az mennyinek számít? — érdeklődtem az erdésztől. — Kicsike. Tavaly tízkilósat is lőtt egy nyugatnémet vadász. Igaz, az már aranyérmes agancs volt, a német szerint élete egyik legszebb trófeája. — Külföldi vadászok is járnak ide? — Csak ez az egy jön már évek óta. A jövő héten is itt lesz, mert akkor tetőz a szarvasbőgés. — És mennyit fizetett a tízkilós agancsért? — Azért harmincötezret. Egy másik selejtpéldányért tíz ezret, összesen negyvenötezer forintot hagyott itt a kettőért Ehhez jött még napi százhuszonöt forint az ellátásért, szóvá csinos összegbe kerül a kiruccanás.,. — Gazdag ember lehet! — Építési vállalkozó Hannoverben. Hepehupás részeken zötyögött a hintó, majd ismét ráfordultunk a lisztszenien poros útra. Nem sokkal későbt megálltunk. Alig kőhajításnyira magasfigyelőt láttam. Az erdész halk léptekkel ment az ösvényen s óvatosságra intett engemet is. Itt már vigyázni kell. Nem vagyunk hintón. Gyalogosan nem lehet a vadat annyira megközelíteni, mert a gyalogos embertől fél. Óvatosan lépkedtünk felfelé a magasles létráián. Amikor felértünk, az erdész leheletfinoman a sarokba támasztotta a puskáját és izgatottan mutatott lefelé. Húsz-harminc holdas táblát láttam az erdő kellős közepén. Egyik fele kukoricával volt bevetve, alattunk pedig csácsókaföld zöldellt. A saroktól fehérhere tábla húzódott s annak végén... — ... igien, barna foltok mozogtak. — Özek! — súgta az erdész és odaadta a távcsövét. Minden olyan volt mint a filmen. A távcső egész közel hozta, a vagy kétszáz méterre legelésző őzeket. Láthatóvá lett a gidák fehérpettyes háta, a suták nedves orra. Nyugodtan legelésztek, nem gyanítottak semmit. — Ezt a területet a vadak etetésére használjuk! — súgta az erdész. — A vadaknak neveljük a kukoricát meg a csicsókát is. Az őzek néha felpillantottak, majd ismét tépegetni ke~d- ték a herét... Kisvártatva egy nyúl bukkant fel az erdőből, és mulatságosan ugrándozott az őzek körül. Ha nem az erdőben látom, el sem hiszem talán. Nem sokkal később a nyúl, majd az őz is hegyezni kezdte a fülét. Nyugtalanul tekintgettek a sűrű felé. A nvú! pi»ű az őzmamák is megindultak. Kiléptek a távcső köréből, elvesztek az erdő sűrű sötétségében. Néhány másodperc múlva előbukkant a tettes: nagy, hosz- szúfűlű szarvastehén a borjával. — Az őzek nem szeretik a szarvasokat! — súgta az erdész. Majdnem láttam a szarvas fülét behálózó ereket. M ásfélórás figyelés, tücsök- és cincérkoncert ulán egészen besötétedett. Már a csodálatos távcsővel sem tudtuk megállapítani, hogy ott van-e még a szarvast éhén a borjával. Talán egy csorda legelészett ott, nem tudjuk, mert minden zajt elnyomott a szél. Később csökkent a szél ereje, s elnyújtott, hosszú hangra lettünk figyelmesek: — Uuuu!... Uuuu!... — Bőg a szarvas! — mondta az erdész. Fél óra múlva az erdő másik sarkán hangzott fel a vágyakozó hang. Magam előtt láttam az állatot, mint előrenyújtja nemesen ívelt nyakát, magasra emeli a fejét és bele- bődül a világba. Kívánóan bőg, vágyik a nősténye után. Magyar László
