Dunántúli Napló, 1962. szeptember (19. évfolyam, 204-229. szám)
1962-09-06 / 208. szám
IMS. SZEPTEMBER «. NAPLÓ 5 VW\ A Vili. pártkongresszus tiszteletére Másfél hónappal korábban fejezik be a sellyei járás útjainak korszerűsítését 50 millió forintos beruházás fejeződik be — 44 kilométer hosszúságú út A pécsi lakosok vigasztalódhatnak, mert Vajszló talán még „harciasabb” képet mutat, mint a Rákószi út vagy a Jókai utca. A község főtere fel van ásva, szorgalmasan dolgoznak az útépítők. A kő és földhalmokon keresztül is nagy a forgalom, hisz Vajszlón még az a lehetőség sincs meg, hogy másik útvonalra tereljék a közlekedést. Rengeteg gyalogos, teherkocsi, lovaskocsi, motoros, tehéncsorda és disz- nófalka birkózik az akadályok kai. Igazi Bábel van az Ormánság „fővárosában”. A Pécsi Közúti Üzemi Vállalat 1-es számú építésvezetősége két éves program keretében végzi a sellyei járás főútvonalainak teljes korszerűsítését. E munkák eredményeképpen a járás székhelye, Sellye egyenes és jó útvonallal kapcsolódik majd a megye székhelyéhez, Pécshez. Ugyanakkor a siklósi és a sellyei járás összeköttetése is teljes mér tékben megjavul. Az útépítési munkálatok az 594-es úton (Pécs és Vajszló között) és az 595-ös úton (Siklós, Vajszló, Sellye, Darány közötti útszakasz) folynak. A korszerűsítés révén szélesebbek és egyenesebbek lesznek ezek az utak. Tegnapelőtt este az építés- vezetőséghez tartozó munkabrigádok vezetői értekezletre jöttek össze a vajszlói általános iskola egyik tantermében és ott nagy jelentőségű határozatot hoztak. A VIII. párt- kongresszus tiszteletére másfél hónappal a határidő előtt, november 18-ra befejezik a sely- lyei járás útjainak teljes korszerűsítését. Huszonhét ember vitatkozott, érvelt, hogy megalapozza a vállalás teljesítésének feltételeit. A lehetőségek adva vannak, november 18-ra teljesíteni lehet a felajánlást, de... S ezen a kis „de” szócskán folyt a vita, amelynek címzettje a műszaki vezetés volt. Feljegyez tem néhány brigádvezetőnek a szavait, mind-mind egyértelműen támogatta és egyetértett a szép és nemes felajánlással. Horváth József a keverőtelep brigádvezetője kezdte a szót: — A MODRÖ-nál dolgozó emberek teljesíteni fogják vállalásukat, sőt, ha lehet, még egy-két nappal előbb is. Csak azt kérjük, hogy a keverőgép legyen állandóan jó. Az a kívánságunk, hogy ha a gép elromlik, akkor a leggyorsabban javítsák meg. Nem gyűjtögették a műszakiak a megjegyzéseket, hanem azonnal válaszoltak. Horváth is választ kapott a kérdésére. — A gyakran jelentkező meghibásodásokra a szükséges pótalkatrészeket még a holnapi napon kiszállítjuk. Gondoskodunk arról is, hogy egy szerelő, minden keverőtelepen állandósítva legyen.. Magam másnaponként meglátogatom a telepet, — válaszolta "a gépkarbantartók vezetője. Zengői Antal szocialista brigádjának vezetője. Igen határozottan vázolta a hiányosságokat és kérte, hogy javítsanak a munkaszervezésen, elsősorban a kocsi- és az anyag ellátást javítsák meg. Példákat is felsorolt: Úgy vélem, teljes mértékben teljesíteni lehet a kongresszus tiszteletére tett felajánlást, mi teljesíteni is fogjuk, de azt kérjük, hogy lássanak el bennünket elegendő anyaggal, hogy ne kelljen állni a brigádnak egy percet sem. A múlt hónapban sok órát töltöttünk el a fa alatt, ez nem jó, mert nem hálád a munka és nem keresünk. Háromhuszas órabért adnak a várakozásért: ennyi pénz az államnak sok, azért, hogy mi heverünk a fa alatt, nekünk meg kevés a megélhetéshez. Pontos anyag- ellátást kérünk. Sokan felszólaltak még, Pintér László brigádvezető szerint ha minden zökkenőmentesen megy, akkor akár három nappal a vállalt határidő előtt végezhetnek az útépítéssel. Lelkes értekezlet volt, ahol nem hiányzott a bátor szókimondás azért, hogy e nemes felajánlást minden részében megalapozzak. Érezni lehetett, hogy az emberek szívesen teszik, amit vállaltak, de ha vállalták, akkor abból nem engednek semmit, azt 100 százalékosan akarják végrehajtani. Két órás élénk vita után hajoltak a papír fölé fa megszövegezték a kongresszus tiszteletére tett felajánlásokat. Nem írtak sokat, hiszen nem „kenyerük a sok beszéd fa az írás”. Röviden csak annyit, hogy „■ ■ ■ Az- 1-es számú építésvezetőség dolgozói a párt VIII. kongresszusának tiszteletére vállaljuk, hogy az 594- es fa az 595-ös útszakasz korszerűsítésének munkáit december 31-e helyett november 18-ra elvégezzük. Vajszló, 1962. szeptember 5.” Majd minden brigádvezető aláírta a jegyőköny- vet. A sellyei járás főútvonalainak korszerűsítéséről végezetül még annyit, hogy összesen 50 millió forintos beruházás valósul meg a múlt évben elkezdett program keretében. Negyvennégy kilométer hosszú ságú útvonalat építenek át korszerű úttá. A 300 ezer négyzetméteres útfelülethez mintegy 110 ezer köbméter különböző nagyságú követ és 2 ezer köbméter bitument használnak fel az útépítők. (G. I.) magára hagyottan Magárahogyottan, „kibelezve” áll a DT utánaakasztott földgyaluval a komlói labdarúgó-pálya közelében. Senki nem törődik vele. Azaz mégis valaki, vagy valakik, mert ami leszerelhető volt róla, azt leszerelték. Kié ez a traktor? Nem tudni. Egy biztos, akármelyik vállalaté is, — arról árulkodik, ennél a vállalatnál keveset törődnek a nép vagyonával. Helyes lenne, ha az illetékesek megkeresnék a traktor „tulajdonosát", mert igaz, hogy áll a traktor, nem dolgozik, de ha tovább áll itt őrizetlenül, egymagában, akkor munka nélkül is hamar „elkopik". Duna-parti város, jó ivóvíz nélkül Vízvezeték kell Mohácsra is —l Nyolc kilométernyi csatornahálózat a város alatt Mohács népe évszázadokon át nem ismert ivóvízgondokat. Ha megszomjazott, vállára vette a vízhordóját, végére •akasztotta a cserépkorsókat és leballagott a Dunára vízért, így, minden forralás és fertőtlenítés nélkül itták itt a Duna vizet időtlen-idők óta. A város egyik 'őslakója, Szegény Lajos bácsi szerint, csak 1937-ben szűnt meg ez a szokás. Jobban mondva megtiltották, mert tífuszjárvány ütött ki az emberek között. Lajos bácsi úgy emlékszik, hogy háromszor beoltottak mindenkit' és katonák őrizték a Dunát. Többet hem volt sza bad onnan ivóvizet hozni. Azóta már a mohácsi nép is belátta, hogy a Duna vize szennyezett. Nagyon kevesen isznak már a vizéből. Rozsdaszínű a viz A város ma két forrásból nyeri a vizet: városi közkutak ból és a maga által ásott kutakból. Az ásott kutak sekélyek és többnyire szennyezettek. Dr. hős homlokkal mondják, hogy semmi sem lesz a harmadik öt éves tervre szánt ezer lakásból, ha nem oldják meg a város vízproblémáját. Mohács fejlődésének kulcskérdése a víz. Boros László városi főorvos szerint ezek a kutak á legelemibb közegészségügyi feltételeket sem elégítik ki bakteriológiai szempontból. Trágyadombok, v<$k közelében helyezkednek el, állandó átszi- várgási veszélyben. A városi közkutak már mélyebb rétegekből nyerik a vizüket, egészségügyi szempontból tehát kifogástalanók. Mégsem kedvelik a mohácsiak, mert vizük annyira vas ízű, hogy szinte élvezhetetlen. A vasíznek nem a vaskút, hanem a sajátos geológiai adottságokban kell keresnünk az okát: egész Mohács alatt vjastartal- mú kőzetek helyezkednek el. Ez a vastartalom természetesen elenyészően csekély ahhoz, hogy vasbányáról lehessen ábrándozni, ahhoz viszont elég, hogy sárgára, illetve rozsdapára fesse a város vizét. Ilyen körülmények között nem csodálható, hogy á mohácsi polgár a vízzel kezdi és vízzel fejezi be a beszélgetést. Hasonlóképpen a város vezetői is Európa egyik legnagyobb folyója szomszédságában. Fellyári emlékek o j Lh.i Nem bírja el a város A megyei tan cs fa az Orszá gos Vízügyi Főigazgatóság is elismeri a jelenlegi helyzet tarthatatlanságát. Részben e két szervnek köszönhető, hogy a MÉLYÉPTERV-ben tanulmányterv készül a kérdés megoldására. Fehér József, Mohács város- fejlesztési főmérnöke és Sas Gyula, a városi tanács műszaki osztályának vezetője szerint megint a Dunához fognak visszatérni, mert a szőlőhegyi források hozama csekély, a szívó- és nyomókutak vízének vastalanítása pedig (a Mohácsi Farostlemezgyár próbálkozott ezzel az eljárással) sikerrel kecsegtet ugyan, de nagyon drága. Marad tehát a Duna, mint víznyerő hely. Maga a Duna is két alternatívát kínál. Az egyik: kutakat fúrnak a Duna partjába a másik: a Duna felszínéről szívatják a vizet. Az első megoldás lenne a legideálisabb és legolcsóbb, hiszen jórészt a Duna-parti kavics- és homokréteg szűrné, tisztítaná a vizet, a maga természetes útján. Kérdés azonban, hogy a talaj- viszonyok lehetővé teszik-e ezt? Erre csak a jövőben kapnak választ, ha a partvidéket alaposan megvizsgálják. Fehér és Sas elvtársak szerint körülbelül 40—50 millió forintba kerülne a vízvezeték, beleértve a legtöbb pénzt igény lő szűrő- és tisztítóberendezést is. Ennek az óriásinak látszó összegnek legfeljebb 10 százalékát tudja fedezni a városi tanács fa a lakosság. Pedig nem keveset, a vízvezeték építésének költségét vállalják, de ez teherbíró képességüknek a határa. Kevesen tudják, hogy 1949 előtt, amikor még úgy volt, hogy Mohácson épül fel a Dunai Vasmű, nagy, 40—50 ezer lakosra méretezett csatornahálózat épült a város alatt. Pontosabban: a főgyűjtők készültek el, körülbelül nyolc kilométernyi hálózatról van szó. Ez a nagy kincs — mert kincs a csatorna! — ott fekszik a város alatt, miközben szenny vízzel bajlódnak a felszínen. Azzal bajlódnak, hiszen vízvezeték nélkül nem sokat érnek a csatornával. A csatorna ma még kitűnő állapotban van, s jó lesz holnap is, de előbb-utóbb tönkremegy, ha nem törődünk vele. Kár, nagy kár lenne a sok-sok milliós értékért! Magyar László Füredi komédiások, nagyoperett Balett-est, Téli rege színmű Váltson bérletet a Pécsi Nemzeti Színházba Egy hét az NDK-ban Görlitzbe a kilencvenötezer lakosú iparvárosba, amely a lengyel határ mellett a Neisse partján terül el. A város legszebb szállodáiban helyezték el. Másnap elindul tűnik, hogy megismerkedjünk a város szépségeivel. Amerre jártunk, a németek szívesen fogadtak és elbeszélgettek velünk. A kilencvenötezer lakosú városban szinte eltűnt a 310 fős magyar csoport, de annyira nem, hagy a város vezetői fel ne figyeltek volna ottlétünkre. Csütörtökön a város polgármestere fogadást ad tiszteletünkre. A fogadás rendkívül meleg baráti légkörben zajlott le. A görlitziek igen büszkék 700 éves városukra és nagyon örültek, hogy a XI. világháború pusztítása elkerülte a várost. Idegenvezetőink büszkén mondták el, hogy városuk meg maradását a szovjet hadseregnek köszönhetik, valamint azoknak a német antifasisztáknak, akik életük kockáztatásával visszaszöktek és fehér lepedőkkel zászlózták fel a kiürített várost. így történt meg, hogy a II. világháborúban a német fasiszták által halálra ítélt város szinte pusztítás nélkül szabadult fel. Azoknak a német antifasisztáknak pedig, s — akik a bátor tettet végre- :- hajtották, a Lenin téren az n egyik papi internátusból alakiig tottak ki lakásokat és ezek az elvtársak mind a mai'napig együtt laknak. GörLitzből autóbusszal tettünk kirándulást Zittauba és Oybinba. Zittau 40 000 lakosú bányász város. Utcái igen emlékeztetnek a pécsi utcákra, szűkek és igen nagy a forgalom. Hegyi utunk igen szép volt. tele szerpentinekkel, azonban ez mitsen számított a magyar gyártmányú 55-ös Ikaroszoknak, könnyedén robogtak ezeken a hegyi utakon. Oybin a turisták és kirándulók városa. Mi is magmásztuk Oybin környékén lévő 514 méter magas hegycsúcsot. Csodálatosan szép út volt fel a csúcsig. 7—8 méter magas sziklafalak között mentünk, majd megtekintettük egy ott lévő lovagvár romjait és annak fegyvertárát. A hegy közepén a sziklák rengetegéből hirtelen tárult szemünk elé az oybini temető. Ez a temető 300 m. magasan van és még most is ide temetkeznek az oybiniák. Pénteken Görlitzből külön- vonattal Drezdába indultunk. Megérkezésünk után autóbuszon, majd később gyalog rövid sétát tettünk a városban. Drezdában igen szomorú kép fogadott bennünket. A város a második világháború utolsó napjaiban pusztult el egyetlen éjszaka. Amerikai és angol repülőgépek foszforos bombákát szórtak a városra és a szinte pillanatok alatt láng- tengerré változott. Az emberek égő fáklyaként rohanjak az Elba folyóhoz, hogy égési, sebeiken enyhíthessenek! gyermekeiket megmentsék. Anyák kezében égtek el ártatlan gyerekek, vagy anyjukká} együtt fulladtak az Elba vizébe. Az újonnan épült városrész új emeletes házaival, pompás áruházával, a német nép nagy szerű vívmányairól tanúskodik. Tavaly nyílt meg az új technikai főiskola, ahol jelenleg 16 ezer fiatal tanul 63 fakultáson. Ha össze akarnám foglalni drezdai tapasztalatomat, akkor azt mondhatnám, hogy a második világháború pusztítása által' okozott sebek lassan behegednek, az új városrész pedig a biztos jövő felé haladást jelenti. A sebek soha nem tudna annyira behegedni, hogy a német nép, amely velünk együtt a szocializmus útján jár, elfeledné a pusztulást, amit akkor egy éjszaka ez a város átélt. Az utolsó napokat Görlitz- ben töltöttük. Délután elkezdődött a búcsúzkodás az újonnan szerzett barátoktól, ismerősöktől. Sok baráti kar integetett felénk, amikor 14 óra 30 perckor elindult utasaival külön vonatunk. Máté István megyei dolgozót vitt hétnapos kirándulásra a Német Demok ratikus Köztársaságba.. Huszoi négy órai utazás után értüni Július 30-án 16 óra 32 perckor a pécsi főpályaudvarról kirobogott a különvonat, amely 310 pécsi fa Baranya
