Dunántúli Napló, 1962. szeptember (19. évfolyam, 204-229. szám)

1962-09-19 / 219. szám

tHZ. SZEPTEMBER 19. ftiAPLO ■•1 ■ > Építsenek Táróhelyiséget! A IMÁVAUT központi állomását áthelyezték a. Kossuth térről a nagypiachoz. Minden rendben klcpúlt, csak hiányzik egy meg­felelő várócsarnok. Lassan itt az ősz és jön a hideg idő, amikor esős, havas időben kell majd az utasoknál, várakozniok a kocsik indulásira. Van ugyan egy váró- ; helyiség padokkal, ahova esetleg be lehet húzódni, de az nemcsak szerintem, hanem sok utas sze­rint sem megfelelő. Ugyanis aki utazni akar, az nem mehet min­den esetben oda, mert sok kocsi­nál rengetegen várnak és ha ott akarna tartózkodni, akkor leg­feljebb lemarad a buszról. így az utasok inkább vállalják a mostohább körülményeket a ko­csik indítóhelyeinél és nem men­nek a váróhelyiségbe. Ezért szeretnénk felhívni a MAVAUT vezetőinek a figyel­mét, hogy az ősz beköszöntéséig van még idő, hogy az utazók érdekében az Indító helyek fölé — mint a PKV 18-as téri megálló­jánál van — építsenek várakozó­csarnokot, ahol az emberek szá­razon, kevésbé fagyoskodva vár­hatják meg a kocsik beállását és indulását 8ZÉCSEI KALMAN mikor intézkednek? A Pécsi Közlekedési Válla'at részéről megjelent cikkhez sze retnék hozzászólni, amely „Sü­rítik a kertvárosi járatot” cím­mel jelent meg a Dunántúli Naplóban. n Ha úgy van, ahogy a fenteb­bi cím ígéri, miért nem tesz­nek határozott intézkedést is, hogy mielőbb megvalósuljon. Miért kell hónapok óta, nehéz csomagokkal a piactér sarkán autóbuszra várni, % Miért kell bosszankodnunk azért, hogy egy elszalajtott busz után (s ez gyakran történik), majd egy órát kell várakozni, amíg újra megáll egy bálicsi vagy egy do- nátusi járat. Ki számol azzal, hogy mennyi fáradsággal jár a cipékedés és milyen ideggyötró az ácsorgás, a várakozás. S ha holt fáradtan gyalogolunk fel a Széchenyi térre, azt sem tud­juk, hogyan támaszkodjunk a Nagy Lajos Gimnázium olda­Paesirla utcai lakók panasza Két-három esztendeje * pacslrUt utcából elágazó Csoronika dülŐ- utat teljesen felújították.. Azt re­méltük, hogy majd folytatása kö­vetkezik a Pacsirta utca rendbe­hozásával, amit már többszöri ké­résünkre régóta Ígérgetnek. Jár­dánk nincs, az úttest fejnagyságú kövek és félméteres vízkimosások hepe-hupás változata. A jármüvek helyenként a gyalogúton közle­kednek nagy porfelhő közepette. Falusi viszonylatban is elmarad- tank, mert legalább járda minden községben van. Az elmúlt nyáron újból javítot­ták, kavicsozták és bitumenezték az említett Csoronika dűlőt, ami a mai napig is kitünően járható jó út, de egyáltalán nem forgalmas. A múlt hetekben harmadszor Is hozzáfogtak a javításhoz a fent említett szerencsés útszakaszon, hordták a zúzalékot és négy hordó bitument, annak ellenére, hogy a mi utcánkhoz viszonyítva javítás­ra egyáltalán nem szorul. Utcánk egyik lakója a javítási előkészületeket látva felhívta tele­fonon a Dunántúli Napló szerkesz­tőségét és elmondta a fentieket úgy, ahogy az Igaz. Nagyon érdekes dolog, hogy ezen bejelentésünkre mi történt. Augusztus 16-dra a helyszínre szál­lított javítási anyagokat kocsira rakták és ismeretlen helyre elszál­lították. Kérdezzük, miért hozták, ha pár nap múlva elszállították? Mi, akik ezt láttuk, nagyon sajnál­juk, mert ezek a szállítások feles­legesek voltak. Kormányunk min­den vonalon takarékoskodást köve­tel, de a fenti cselekmény egyálta­lán nem ezt mutatja. A lakossáp érdekeinek figyelembe vételével olyan utakat kell javítani, ahol rosszak a viszonyok. Utcánkban az elmúlt tél folya­mán lerakott és a mai napig elte­rítésre vár a salak. Ne is terítsék el, porból van bőven, ez az út mi­nőségén nem sokat javítana, mert a Jakabhegyi útról lezúduló víz­tömeg az első nagyobb esőzésnél úgyis elhordja, mivel az úttest tel­jes szélességében folyik a víz le­felé a rendezetlenség következté­ben. Elsősorban az m szerény kéré­sünk, építsenek vagy járdát, vagy az úttestet hozzák olyan állapotba, hogy azon közlekedni lehessen, na kelljen tavasszal és ősszel bokáig a sarat dagasztani, nyáron pedig a jármüvek által felvert porban fulladozni. PACSIRTA UTCAI LAKÓK. Péntek este a Kórház téri reprezentatív zöldségboltba mentem paprikát vásárolni. Már a kirakatnál meglepett a szép és bőséges zöld- és pi­rospaprika halmaz. Az üzlet­ben elég sok vevő várt papri­kára. A pulton levő tartályok­ban azonban törődött, sérült zöld- és pirospaprika volt, kö­zel sem olyan szép, mint a ki­rakatban. A vevők kérték az eladókat, hogy a szebbik' áru­ból is adjanak, illetve a kira­katban lévő ládákból is mér­jenek, az eladók azonban erre nem voltak hajlandók. Inkább Több megbecsülést a kiszolgálóknak Uj-Mecsekaljáa a hét végi éa fizetési napokon rendszerint zsú­foltak az üzletek. A kiszolgáló­kat csak elismerés illeti azért, hogy ilyenkor sem nyúlik hosz- azúra a várakozás ideje, mégis sokszor bántják őket. Legutóbb a húsboltban voltam szemtanúja egy esetnek, amikor két Kovács­telepi asszony igazságtalanul bán talmazta a kiszolgálókat. Nekem az a javaslatom, hogy -a társa­dalmi ellenőrök Időnként erre is figyeljenek, intsék nagyobb tü­relemre a vásárlókat és biztosít­sanak megbecsülést a boltok dolgozóinak. hunyadvAri Béla elnézték, hogy a vevők vásár­lás nélkül távoznak. Másutt is szerezhettünk már hasonló szomorú tapasztalato­kat, de ezzel kapcsolatban az a véleményem: nem sok jó­szándék kellene ahhoz, hogy mindez másként legyen. Kicsit több rugalmasság, az áru több­szöri felfrissítése, cseréje — esetleg a törődött, „osztályon aluli” áru árának csökkentése megoldaná az ilyen irányú problémát. De még az is segí­tene, ha az üzletvezető többet tartózkodna a vevők között és a panaszokat meghallgatná, esetleg a lehetőséghez képest orvosolná azokat. A vevő jo­gosan elvárja, hogy a szépen felszerelt üzletben rendes, ud­varias kiszolgálásban része­süljön. Marton István Pacsirta u. 4. A Pécsi Épületanyagfuva- rozó Vállalat Pécs, Megyeri út 50., felvesz rakodómunkásokat Jelentkezés a munkaügyi osztályon. Iának. Ez a várakozás legfel­jebb arra jó, hogy visszaem­lékezzünk a „régi jó időkre” amikor a piactéren felszállva, tíz perc alatt már .Otthon is voltunk. Ismételten kérem egy sereg sorstársam nevében is, hogy ál lítsák vissza a buszjáratot a Kertváros, esetleg a temető és a Domátus—Bálics között. Mert nekünk is az a véleményünk, hogy népgazdasági érdek az, ha a Közlekedési Vállalat segít az utasok problémáin. Kesztl József né Pécs, Damjanich u. 46. Újítsák fel a zenei hapmányota! A mohácsi közvéleményt na­gyon érdekli a város Bartók Béla Művelődési Házának új munkaterve. Reméljük, hogy az új évadban többet tesznek majd azért, hogy ennek a szép városnak hagyományos ének­kultúrája valamikori színvona­lára emelkedjék. Most ugyanis nincsen Mohácson se dalárda, se énekkar, se kamarakórus. Nincsen városi zeneiskola sem és egységes népi együttes sem működik. A művelődési ház­ban nincsen zenebarátok köre, sem zenei szakkör, ahol a zené (és irodalom-) kedvelők és hanglemezbarátok időnként összejöhetnének, előadásokat hallgatnának s mikrobarázdás hanglemezeket hallgathatná­nak. Több író-olvasó találkozót kellene rendezni Mohácson. VASVÁRI DEZSŐ Tarthatatlan állapot Tudomásom szerint egyre többen jelentkeznek Önöknél azzal a kéréssel, hogy a lap nyilvánosságán keresztül is se­gítsenek elviselhetővé tenni városunk mélyebb fekvésű ré­szeinek ivóvízellátását. Csalá­dunk nem egy tagja bélfertő­zésen ment keresztül az ihatat­lan víztől. Úgy véljük, hiába bizonygatják, hogy a klór fer­tőtlenít, mi sejtjük, hogy a rosszul kezelt víz az oka min­dennek. Hiszen Budapesten is Duna-vizet isznak, mégis kol- lemes, tehát itt valami komoly hibának kell lennie. Ezt külön hangsúlyozom —, mert kipróbáltam —, hogy nem mindenütt ilyen kellemet-, len a víz szaga és íze. Sem teát, sem levest nem lehet eb­ből a vízből készíteni. Vajon miért vagyunk olyan „szerencsések”, hogy az ipari víznek szánt Duna-vizet, a mi jó pécsi vizünk helyett va­gyunk kénytelenek fogyaszta­ni. Sokunk nevében kérjük a segítségüket és az illetékesek válaszát. Agócsy László Pécs, Szent Imre u. 1. Nem érnek rá az illetékesek... Mi a Jókai tér 15 szám alatti lakók a Dunántúli Napló köz­benjárását kérjük, mivel ve­lünk illetékes helyen nem ér­nek rá foglalkozni. Még tavaly ősszel elkezdték a ház belső tatarozását igáz, víz, parketta) s abbahagyták azzal, hogy ez év áprilisában folytatják. Azóta jó néhány hó nap elfnúlott, s még ott, ahol annak idején a járdát felszed­ték, az is azon mód áll a mai napig. A közvilágítás az ud­varban már régóta nem jós sötétben bukdácsolunk, s nem is egyszer bokaficamod ás lett a vége. A parkettázás folya­mán levert, megrongált fala­kat is a nyakunkon hagyták, s a tető több lakás felett be­ázik. Vannak azután kivétele­zések is. Például van olyan la­kó, aki már a tavasszal kapott kandallót, de a többség hiába is várja a PIK hasonló gesz­tusát. Pedig az ősz, a tél roha­mosan közeleg. A körzeti irodán nem fog­lalkoznak az ügyünkkel (tata­rozás alatt áll a házuk) a köz­pontban meg szóba sem állnak velünk. Kérésünk az, hogy ha a PIK személyesen nem áll velünk szóba, legalább hasonló módon adjon választ e régi problémára. Mészáros Endréné Idő j árás j el en tés Várható időjárás szerda estig: felhős idő, sok helyen újabb eső­vel. Mérsékelt, a Dunántúlon meg­erősödő szél. A hőmérséklet kele­tén tovább csökken, nyugaton nem változik. Várható legalacsonyabb éjszakai hőmérséklet keleten 12— 15, nyugaton 8—12, legmagasabb nappali hőmérséklet holnap 13—17 fok között. Pécsett vendégszerepei a Prágai Zenei Színház A Prágai Zenei Színház, a „Divadlo Hudby” október 10—11—12-én, a budapesti vendégszereplés után, Pécsett a Leőwey Klára Glmnáz um mozitermében mutatja be műso­rát. A háromnapos pécsi vendégszereplés alkalmából nem mindennapi élményben lesz része Pécs város Zenekedvelő közönségének. Az 1949-ben alakul. Prágai Zenei Színháznak a Világon egyedülálló művészi törekvését az jelenti, hogy a legmoder­nebb technika alkalmazásával nyújtott zenei élmény inten­zitását szín, fény, film, tánc és prózai elemek is fokozzák A színház sajátcs légkörét Waclav Talich, a nemrégiben el­hunyt és nálunk is jól ismert kiváló cseh karmester így ha­tározta meg: „Megadja a nyugalomnak és a magánynak azt az érzését, amelyet otthon még akkor sem valósíthatunk meg. ha egyedül vagyunk”. A Prágai Zenei Színház iránt az 1958. évi brüsszeli vi­lágkiállítás után egyre nagyobb az érdeklődés Európa-s. e. A műsorban — amely felöleli az egész zeneirodalmat — klasszikus és modern operák, oratóriumok, szimfonikus mű­vek és kamarazene-alkotások mellett a szomfonikus könnyű­zene, a sanzon és a tánczene is szerepel. ízelítőül néhány cím a fővárosi műsorból: Mit adott a cseh és szlovák zene a világnak? Mozart Prágában, Muzsikáló városok, Kodály Zoltán, Leos Janácsek, Művészet vagy giccs, Dallamkoktél. Megkezdték a Bartók Béla utca útburkolatúnak átépítését 46 utcái portalanítottak — Több u<ca kapó 1 új, hengerelt burkolatot A Pécsi Köztisztasági és Ut- | karbantartó Vállalat jelentős útfenntartási és útépítési mun­kát végez Pécsett. Csupán eb­ben az esztendőben 12 millió forint értékű munkát végeznek az útépítő részleg dolgozói, s jövőre még emelkedik a ter­melési érték nagysága kétmil­lió forinttal. Arról érdeklőd­tünk a vállalat vezetőitől, hogy eddig milyen munkákat végez­tek el és jelenleg hol építenek új utakat a városban. Pécsett összesen 46 utcát por talanítottak ebben az évben. Az I. kerületben 18 utcái, a II. kerületben 16 utcát és a III. kerületben 12 utca kapott bitu­menes öntözést. A portalanítás egyébként a következő eljárást jelenti: a makadámutat alapo­san letisztítják és előmelegí­tett hígított bitumennel öntö­zik úgy, hogy minden négyzet- méterre 1.5 kalogramm jusson, majd az így leöntözött útra négyzetméterenként 15 kilo­gramm apró zúzalékot szórnak. Ezt az eljárást két-három éven keresztül folytatják és a kisebb forgalmú utak egészen megjavulnak, hosszabb ideig megfelelnek a követelmények­nek. A vállalat útépítői hat utcát építettek teljesen újjá. A Far­kas István utcát, a Temető közt, a Géza utcát, a Maros- vásárhely utcát és a Kisrókus utca egy részét. Ezeket a2 ut­cákat kötőzüzalékos hengerelt aszfalt burkolattal látták el A Marosvásárhely utcában je­lenleg csak az egyik oldalon készítették el a gyalogjárdát, mivel a másik oldalon jövőre fel kellene bontani a villamos kábelek süllyesztése miatt. Ezért ideiglenesen kavicsot he­lyeztek el a gyalogjárdára és a kábelfektetés után fejezik be az aszfaltozási munkákat. Jelenleg is folynak az útépí­tési munkák. E hónap elején kezdték meg a Bartók Béla utca teljes felújítását, amely hengerelt aszfalt burkolatot kap, s még ebben a hónapban készen is lesznek a munkála­tokkal. A Tiborc utcában ter­méskő folyókát építenek hen­gerléssel. Folytatják a Mecseki Tüdőszanatóriumhoz vezető út építését is, valamint a Misina- tetőre és a SZOT üdülő körül vezető utak javítását, építését. A vállalat vezetői elmondták, hogy néha felelőtlen emberek — részeg huligánok — hátrál­tatják a munkájukat. Legutóbb az előre elkészített bitumenes hordókat az úttest széléről az erdőbe és szakadékokba lök- dösték a mecseki utak men­tén. Látogatás Kossuth Lajos szülőházában Nem lehetne fürdő a pellérdi halastóból? A Dunántúli Nap­ló több cikkéből ki­tűnt, hogy a megye számos lehetőséget teremtett a dolgo­zók pihenésére .és felüdülésére. Ha a megye teremtett, miért ne tehetné meg ezt a város is? Nem a Hullám­fürdőre és Balo- kányra gondolok, mert azok minden bővítés ellenére sem tudják kielégíteni az igényeket. A pel­lérdi halastó lebeg a- anemam- «lótV a azt kérdem magam­ban, hogy vajon nem lehetne-e für­dővé fejleszteni? Fürdővé? Még töb-' bé?! Pécs város kis Balatonévá fejleszt­hetnénk, ahol nyá­ron fürdés és csóna­kázás, télen korcso­lyázás, szánkózás várna a szórakozni kívánó emberekre. Azt hiszem nagyon hasznos lenne, ha az illetékes szakem berek terepszemlét tartanának azon a területen* ét eteföa­tenék, hogy mit le­hetne és kellene ten ni a fent említettek céljából! Úgy vélem, ez a Pécs városához oly közel első strand-tó jövedelme sokszoro­san felülmúlná a halastó jövedelmét, nem beszélve arról, hogy végre megol­danák a lakosság egyik elemi kíván­ságát, a zsúfoltság nélküli közel eső vá rosi fürdőt! • Siklósi Mátyás, Pécs., Megye u. 30.­Kossuth Lajos egyike azok­nak az államférfiaknak, akik­nek nagysága az elsuhanó évekkel egyre nagyobb lesz. Születésének 160. évforduló­ján elvezetjük olvasóinkat szü­letési helyére, a Zemplén me­gyei MONOKRA. Kanyargó utakon, akácerdők között kanyarodik a gépkocsi Szerencsről, hogy aztán mélyen ereszkedjék az úgynevezett Hidegvölgybe. Itt fekszik Mo­nok, völgyhasadékok oldalai­ban, dombok-hegyek között. A község főutcáján alig hagyjuk el a ma már iskolának hasz­nált, oszlopsoros, régi grófi kastélyt, ott állunk már Kos­suth szülőháza előtt. Íme az cgykéményes, hat utcai abla­kos ház, amint régi történeti és irodalomtörténeti könyvek „egykori” rajza emlékezetünk­be véste. A régi tiszti lak ma is ere­deti alakjában áll itt termés­kövekkel megtámasztott beke­rített előkertjével, de a ház elől eltűnt a négy nagy lom­bos fa. Most hat rózsafa kely- hei illatoznak a ház előtt végig húzódó 2 méter széles kertben. A ház falának közepén hatal­mas sötétszínű márványtábla. Rajta Kossuth Lajos bronz domborműve és a felírás: „Eb­ben a házban született KOS­SUTH LAJOS 1802. szeptem­ber 19-én”. Az épületet most a község Kossuth-múzeumnak rendezte be Kossuth összehordott emlék tárgyaival, amelyben a mú­zeum gondnoka megértői* és izzó rajongással mutatja meg s bolthajtásos, tágas és napsu­garas szobákat, amelyekben egykor a nagy magyar állam­férfi édesapja, Kossuth László, az Andrássy-uradalom ügyé­sze élt Az udvarról, szélesen húzó­dó előszobán át a középső, nagy szobába lépünk. A padló nagy fakockái keretezettek, a parketta őse ez a padlózás. A sarokban beépített kandalló, amely előtt egykor Kossuth Lajos édesanyja melegedett hangtalan téli estéken. Az ab­lakból ellátni a magaslatra. Egyik az akasztó domb, az is­kola-kastéllyal szemben jobb­ra, távolabb az ősidőkből szár­mazó kastély maradéka ma­gasodik. Oldalában a bástya- toronyra emlékeztető siralom­ház — most fáskamra és jég­verem. A történelmi magyar múlt — amelynek kiváltságai, igazságtalanságai ellen emelt szót, írt újságcikket indított szabadságharcot a jobbágy­felszabadítás, a köztehervise­lés, a magyar függetlenség apostola. A bejárattól jobbra eső szo­bán keresztül az udvari szobá­ba lépünk. A szájhagyomány szerint itt született Kossuth Lajos, még pedig a most ud­varra nyíló ablak mellett, amelyet állítólag később vág­tak. Más szóbeszéd szerint a középső nagy szobából jobbra eső és idenyíló utcai szabóban nyitotta ki először szemét Kossuth Lajos« - Az épület ip állapotban van, újabban nem­zeti műemlékké, kegyelethellyé van nyilvánítva. Az udvaron rózsák, a nem használt kocsibejáratig orgona- és jáziminbokrok sűrű sora hú­zódik. A ház mögött a kétszo­bás irodaépület, amelyben egy­kor Kossuth Lajos édesapja percegtette a lúdtollat ügyvédi iratai fölé hajolva. A párhuza­mosan álló épületeket összekö­tő rész — mellékhelyiségek, istálló — részben később épült Bútor vagy más emléktárgy, nem maradt itt Kossuth szü­lédtől, ami emléktárgy van, azt az újabbi időben gyűjtötték össze és itt helyezték el. — A monokiak büszkék Kossuth Lajosra — mondja a vb-elnök — és úgy mutogatják is mindenkinek a szülőházát amelyet a község jó karban tart. Sajnos csak azért, hogy Kossuth szülőházát megnéz­zék, alig jön valaki Monokra, de azok, akik idevetődnek, nem sajnálják a fáradságot, hogy eljöttek Kossuth szülő­házához Evangélikus templom nincs a községben, Kossuth Lajost ezért Tállyára vitték keresztel­ni. Menjünk át Tállyára, hát­ha találunk ott is valami Kos­suthra vonatkozót! „En magam e szülőktől 1802- ben születtem Zemplén megye ben Monokon — írja Kossuth... Ennyi az, amit egész bizony­sággal mondhatok. Többet nem. Emlékszem az aranyo­zott, rézcsattos, nagy családi bibliára, meljbői szokás vuU atyám házánál vasárnaponként néhány fejezetet felolvasni, s egy-egy zsoltárt elénekelni, s melybe az én és nővéreim születés napjainak, a keresz­telés adataival ősi szokás sze­rint be voltak jegyezve. A szü­leim emléke iránti kegyeletnél fogva ereklyéül becsülném e rézcsattos bibliát, ha megvolna. De nincs. Elpusztult ez is vi­haros életem fergetegeiben ... nem áprilisban születtem, ha­nem, hogy mikor? azt biz éti teljes bizonysággal meg nem mondhatom. Vgy rémlik, előt­tem, hogy szeptember 16-ika és 19-ike közt. alkalmasint 19- én”. Kossuth — aki levele szerint történelmi szempontból nem tartja fontosnak a születési dá tumot — száműzetésének ke­serű hangulatára jellemző sza­vakkal végzi sorait: „Tehát az anyakönyvtartási pontosság a csorba keresztelési bevallás kitöltését csakugyan megkívánná, méltóztassék oda- j egyezni nevem mellé, hogy születésem hónapja és napja nem tudatik. Mindennek meg van a maga haszna. Születé­sem napja nem lévén tudva, nem lesz nap, amely emléke­met felélessze, s így nevem hamarabb lesüllyed oda, ahova vágyakozom; a feledékenység örvényébe...” Neve ugyan nem süllyedt le a feledés örvényébe, hanem születése napján egy ország ünnepel. Zemann Zoltán I Paprikás hangulat

Next

/
Thumbnails
Contents