Dunántúli Napló, 1962. augusztus (19. évfolyam, 178-203. szám)

1962-08-12 / 188. szám

xcúxttsrrm NAPLÓ 5 BÉKE ÉS BARÁTSÁG A baranyai VIT-küldottek nyilatkoznak finnországi élményeikről f Xigetért • világ ifjúságának nyolcadik nagy táláUco- aája. Hazaérkeztek a küldöttek Finnországból, körülfogják. Sleet a jóbarátok, kíváncsi szomszédok. Tanulságok, tapasz­talatok akadtak bőven. Baranya megye ifjúságának kül­döttei megismerkedtek a világnak szinte valamennyi nép­fajtájával; fehérekkel, feketékkel, bamabörűekkel egyaránt jó barátságot kötöttek. A Vili. VIT-re érkezett néhány hu­ligánt pedig hamarosan észhez térítették közös erővel, ha­tározott fellépéssel, méltóságteljes magatartással és a finn hatóságok erélyes közreműködésével. Ezekről az élményekről nyilatkoztak lapunknak az if­júság küldöttei, alak pénteken este érkeztek haza. Czégény József, a Sellyéi járási pártbizottság titkára — Az egyszerű finn embe­rek nagy szeretettel fogad­tak bennünket mindenfelé, — amikor megtudták, hogy ma­gyarok vagyunk. Jóleseti a ki tüntető figyelmességük, s iga­zán úgy éreztük magunkat, mint legkedvesebb rokonaink között szoktuk. — Sohasem felejtem ei, mi­lyen határtalan lelkesedéssel vonult fel a világ ifjúsága Helsinkiben a megnyitó ün­nepségen. Zuhogott az eső, a lelkesedés mégsem, hagyott alább. Egy rendőr erélyesen lépett fel egy rendbontó cso­port ellen és gyorsan rendet teremtett Erre a nyakába ug­rott egy küldött, jelvényt tű­zött a rendőr mellére, meg­ölelte. A rendőr nem tehetett inast, minthogy kedvesen meg köszönte a baráti ölelést és a jelvényt. Ilyesféle „szabályta­lanság” még sokszor előfor­dult — De sajnos másfajta sza­bálytalansággal is talál­koztunk. Akadtak, akik kizá­rólag azért érkeztek Helsin­kibe, hogy megzavarják a ta­lálkozó rendezvényeit és bot­lányt okozaznak. Sikerült ne­kik az első napokban, de csakhamar megfékezték őket Kekem is akadt ilyen felada­tom, amikor el kellett mennem egy megtámadott magyar cso­portot kimenteni a huKgánok kezei közül. Amikor megér­keztem több társammal a pro­vokáció színhelyére, egy kapu aljban találtuk meg elbújva barátainkat — Mégis, végül kellemes emlékekkel tértem haza. Meg­győződésem, hogy a világ if­júságának hatalmas sereg­szemléje tovább mélyítette ba­rátságunkat a népekkel a béke és együttműködés szenemé­ben. Gyarmati Erzsébet, s Pécsi Jogtudományi Egyetem hallgatója — Pénteken este érkeztem haza hatvan órás fárasztó vo­natozás után. A sok élmény közül nehéz valamelyiket is kiragadni, mert még annyira frissek az ifjúsági találkozó emlékei. — Személyes élményeim kö­zül a különböző népek fiai­val és lányaival folytatott ba­ráti beszélgetések voltak talán a legnagyobbak. Most láttam csak, hogy milyen jó volt az egyetemen a francia és az orosz nyelvet tanulni. így majdnem mindenkivel megér­tettem magamat. A legnehe­zebben a vendéglátó finn fia­talokkal ment a társalgás, — akik nagyon ápolják a rokon­ságot és a finn—magyar ba­rátságot. Beszéltem francia ifjúmunkásokkal, Brazília kül­dötteivel, de sokat voltam együtt és nagyon megbarát­koztam a burmai nőtanács el nőkével is. — Sok volt a fesztiválon 'a csere-bere. Én is mintegy 100 jelvényt ajándékoztam el és sok kedves emléket kaptam. Nagyon szép kendőket, ele­fántcsontgyöngyöt, szívbabát — amit egy finn kislánytól kaptam — hoztam haza. Apró­pénzeket cseréltünk és karpe­recét is kaptam. — Rengeteget táncoltunk, szórakoztunk. Nagycm meg­kedveltem a lengyed táncot, a parent cát és a finn polkát. Er­re majd szeptemberben meg­tanítom a pécsi joghallgató­kat is. Érdekes észrevételt tettem, hogy a küldöttek, — akik nem szocialista országok­ból jöttek, főként egyetemis­ták, vagy diplomát szerzett fiatalok. Csupán egyszer ta­lálkoztam és beszéltem egy in­diai parasztszövetkezet tag­jával. — Keveset aludtam, és most alig tudom kipihenni maga­mat. Hoztam tíz címet is ha­za és a napokban már írok is levelet a fesztiválon szer­zett barátaimnak. Néhány nap múlva pedig Babarcra me­gyek ifjúsági építőtáborba, — ahol beszámolok a lányoknak a VIT-en szerzett élményekről és tapasztalatokról. Csorba Tivadar, a KISZ megyei bizottságának ágik prop. titkára — A VIII. VTT jelentőségét elsősorban az adja meg, hogy az egybegyűlt, különböző nem zeíáségű fiatalok egységesen a béke mellett foglaltak állást, elítélték mindazokat, akik új háborúra spekulálnak. A finn nép rokons zen vétől kísérve vertük vissza mindazokat a provokációkat, melyeket a VIT ellen szerveztek. A fesztivál ellenségei feletti győzelmünk egyik fontos állomása volt a magyar kulturális küldöttség gála-estje is. Kekkonen finn köztársasági elnök kezdetben úgy határozott, hogy nem vesz részt a VIT rendezvényein, de éppen a provokációk hatására úgy döntött, hogy személyes jelenlétével is állást foglal a VIT becsületes szándékai mel lett. Ezért is volt ez a magyar gálaest a VIT és a magyar delegáció nagy sikere. — Nekünk pécsieknek kü­lönösen nagy öröm volt, hogy a pécsi balettegyüttes nagy «kert aratott úgy a gálaes­ten, mint később Lahti ban is ahová a vendégszereplésre el kísértük őket. — A VIT-en sok barátság született a különböző nemze­tek fiataljai között. Én ma­gam is résztvettem olyan nem­zetek közötti találkozókon, — ahol közelebbről megismerked hettem afrikai, ázsiai és ame­rikai fiatalokkal. Mindnyá­jan nagyon érdeklődtek ha­zánk iránt és a baráti beszél­getések elősegítették, hogy he­lyes képet nyerjenek orszá­gunk ifjúságának munkájáról, életéről, problémáiról. Külö­nösen mély barátság szövő­dött a magyar és a szovjet VIT-delegáció tagjai között, melyet fokozott az a tény is, hogy a VIT után lehetőségünk nyílt egy rövid látogatásra a Szovjetunióban. A szovjet fia­talok nagy szeretettel fogadtak bennünket Viborgban és Moszkvában egyaránt. Tóth János, a Mohácsi Farostlemezgyár KISZ-titkára — A finneket tartózkodónak mondják — kezdte visszaem­lékezését Tóth János. — Nem tudom, mennyiben lehet ez igaz, mert a sok nép fiait és lányait nagy barátsággal, örömmel köszöntötték, s az ün népiesből bőségesen jutott a magyar küldöttségnek is. Mi magunk is felkészültünk a barátkozásra. A felvonulásra néhány mondatos finn népda­lokat tanultunk be. Amikor ei énekeltük , az idősebb finnek majdnem elsírták magukat, annyira elérzékenyültek a ba­ráti gesztustól. A finnek tanújelét adták an­nak, hogy nekik sincs szégyen­kezni valójuk magyarországi ismereteiket illetően. Sokat tudnak rólunk. A helsinki Lauta szigeten, a magyar-finn baráti találkozón összebarát­koztam egy magas, szőke finn fiatalemberrel. Szövőmunkás volt Tamperében. Ez a finn fiatalember több szót tudott magyarul (elsőnek említette a béke és barátság szavakat), és kitűnően ismerte irodalmun­kat Amikor meglátta a Jó­zsef Attila olvasómozgalom jelvényét a kabáthajtókámon, azonnal mondta: József Attila. Az egyszerű finn szövőmun­kás valamilyen úton-módon Budapestre is eljutott. (Máig sem tudom, hogyan, mert ke­vés volt az időnk). Három napig tartózkodott a magyar fővárosban, meglátogatta a többi között a Marx Károly Közgazdasági Egyetemet is, és nagy elragadtatással nyi­latkozott oktatási rendsze­rünkről. Finn barátom részletesen ér deklődött a magyarországi át­lagkeresetről és árakról, és tá jékoztatott a finnországi vi­szonyokról is. Elmondotta: nagyon szeretne színházba és moziba járni, de csak ritkáb­ban mehet, mert mind a ket­tő nagyon drága. Béke és barátság ... Béke és barátság... Ez volt beszélge­téseink visszatérő refrénje. Megajándékoztuk egymást (ő VIT-kendőt adott én meg matyóbabát), címet cserél­tünk, s azzal búcsúztunk el, hogy írni fogunk egymásnak. „Tényleg óriási... /** Új tüzelőanyag: (ürészpor-ürikett! Annyi minden újdonság sző­tök mostanában, hogy meg sem lepődik az ember ezen az új brikettfajtán. Fűrészpor-bri- kett. Az ötlet Komlón született meg a Hedyüpari Vállalatnál, ahol a ládaüzemben igen nagy- mennyiségű faforgács és fű­rés zpor keletkezik. Mikor fűt- hetünk az üj tüzelőanyaggal? Lehet, hogy már ebben a fűtési szezonban. A Helyiipari Vállalat vezetői budapesti szakemberekkel ké­szíttetnek tanulmánytervet az előállítás technológiájával kap­csolatban. A tanulmányterv még ebben a hónapban elké­szül, és az Országos Tervhiva­tal engedélyt ad az üzemegy­ség létrehozására, akkor janu­ár elsején elkezdenék a ter­melést. Az új eljárással tetemes meg takarítást lehetne elérni nem­csak speciálisan a komlói vál­lalatnál, hanem bárhol másutt, ahol jelentősebb mennyiségű fűrészpor képződik. Mert mi volt eddig a sorsa a fűrészpor­nak? Legtöbb helyen — pél­dául a komlód üzennék eseté­ben — a szemétre került jelen­tés mennyiségű fűrészpor, a bányaüzemek fatelepein kép­ződött fűrészpor pedig a med­dővel együtt a palahányón kö­tött ki. Ha a fűrészpor-brikett beválik és előállítása üzemsze­rűen megkezdődik, akkor a komlói Helyiipari Vállalat üzemegysége nemcsak a város fűrészpor készletét dolgozza fel, hanem a megye más terü­letein eddig Veszendőbe került fűrészpor és faforgács hullai dékot is. Vendégségben vagyok. A régi, kedves barát — szavat szerint — „elugrotf a sar­ki. vendéglőbe, hogy hűsítő sört hozzon, felesége pedig i gyerekért ment a másik ut­cában levő napközibe. Ma­gamra maradva bámulom a tovaszálló cigaretta füstjét, amikor két erősödő férfi- hangra leszek figyelmes. A kinyitott ajtón levő ablak tükrében látom, hogy a kar- nyi távolságra levő erkélyen állnak és így beszélgetnek: — És mond! Mi lett abbú a fegyelmi ügyből? — Megtörtént. — Ne őrjíts meg! — És mit kapott az illető! . — A fegyelmi bizottság visszaszolgáltatta vele a füst szűrőt. — Akkor még jól is járt. — Ajjaj! Még annál is jót ban. — Ezt hogyan értsem? — Hogyan? Azt tudod, — hogy volt az a füstszűrő, amit úgy fueiztatott az üzem, ben egy olyannal, áld azt mondta, hogy ő tud ilyent csinálni. Meg is csinálta, be is építtette és használta. Na- mármost. Jött a felülvizs­gálat és megállapították, — . hogy az 500 forint amit a vállalatnak befizetett a fel­használt anyagért is kevés, a tusi pedig plusz szabályta­lan. Szerszám, energia, mun kaidőben végzett maszeko­lás... — Szóval többet kell végül is fizetnie? — Várjál! Jött még egy bi­zottság és alighanem azt érez te, hogy ezt az embert fe­gyelmi elé állítani kissé prob tematikus. Felülvizsgálták az első bizottság döntését és az összeget helyben hagy­ták. — Tehát maradt az ötszáz. Ez a rendes... — De még mennyire! Várj csak! Kiderítették, hogy ugyanaz a „szakértő”, aki neki csinálta a füstszűrőt, másnak is készített már ilyent, de az. ,iem szuperált jól és füstmérgezési kaptak. Ezért azt a döntést hozták, hogy a vállalat kérje vissza az illetőtől a füstszűrőt és fizessék vissza neki az ötszáz forintot, amit eredetileg be­fizetett a pénztárba. — EZ óriási! — Várj! Jön az újabb for­dulat. Ugyanakkor döntési hoztak arról is, hogy a füst­szűrőt a visszaszolgáltatás pillanatában ki kell selejtez­ni mint életveszélyest. Kise­lejtezték és értékesítési anyagértékét 50 forintban il lapították meg. Mit gondolsz mi történt? Az, aki ellen a fegyelmi folyt, aki visszakap­ta a szabálytalan fusi melóz- tatásért az ötszázat, az meg­vette ugyanazt a füstszűrőt ötvenért mint selejtet. Tehát vol fegyelmi, visszaszolgálta­tás, utána ötszáz forint visz- szafizetés és maradt a füst­szűrő ötvenesért. Négyszáz­ötvenet keresett rajta ai il­lető. Ez aztán a fegyelmi! — Hát ez óriási! — sikol- tott a másik. Barátom, aki a füldöngelő kiáltás pillanatában érkezett az előszobába, boldogan emelte magasba a sörrel teli vizeskancsót ée így szólt: — Te! Ez tényleg óriási, azazhogy, szenzációs, mert nem mindig van ám ilyen hí deg sör. De ilyen eset se! KÁSZON JÓZSEF m Koncert a siklósi várban A Baranya megyei Vendég­látóipari Vállalat igazgatója, Geller Brúnó a színes fantá­ziájú, ötleteit remekül kivi­telező emberek közé tartozik. Nemrég foglalta el új munka­helyét és máris egész sor kez­deményezése érik valósággá. — Régi tervem a siklósi vár hangverseny — mondotta — Baranya megye Tanácsa óriá- ásd áldozatok árán renovál tat ta ezt a történelmi nevezetes Kétszázötven üdülő Budapestre érkezett az NDK kereskedelmi és közlekedésügyi minisztere Curt-Heinz Merkel, a Német Demokratikus Köztársaság ke­reskedelmi és közeli át ásügyf minisztere több munkatársával együtt szombaton Budapestre érkezett. A vendégeket a Feri­hegyi repülőtéren Tausz János Itwa.ílrAriTiT?rr»i''«*rf£r a minisztérium vezető munka­társai fogadták. A küldöttség tagjai magyarországi tartózko­dásuk során tapasztalatcser« tárgyalásokat folytatnak a két ország belkereskedelmét érin­tő több fontos kérdésről. A harkányi új vikendtefl/öproi van szó. Arról az új üdü­lőtelepről, ahol 1959- ben még szántóföld terült el, s most im­már 70 holdon új vikendházak sora áll. Amikor a telepet par cellázm kezdték, so­kan nem hitték, hogy ezen a területen va­laha is nyaralótelep lesz. Most ötven, nyolcvan négyszögöl­nyi telkeken emelt kőépületek tarkáid­nak. A területet (WO par cellára osztották s a 600 házhelyből a mai napig 400 talá’T. gaz­dára s a 400 házhely­ből 250-en már épü­let is magasodik. Ha­nem bajban van itt 22 telekvásárló. Ami­kor az OTP-től a tel­ket megvették, a szer ződés 10. pontja ér­telmében a vásárló kötelezte magát arra, hogy 2 éven belül a házhelyre épületet emel. Ez a két esz­tendő most július 31- ei lejárt s aki nem épített, annak a fék két az OTP ismét el­adásra kínálja. A te­lek árát természete­sen a régi tulajdonos visszakapja. Érdemes itt épít­kezni. Az egész te­lekre még ebben az esztendőben beveze­tik a villanyt, a me­gyei Élelmiszerkiske- resikedelmi Vállalat új élelmiszerpavilont épít, nem kell tehát a lakóknak élelmi­szerért a községbe bejámndok. A közsé­gi tanács is „saját gyermekeként” kezeli ezt a mindjobban ki­alakuló területet, fá­sítja, utakat épít, és a vikendtelepet majd zöldövexet veszi kó­rül. Mennyibe kerülnek itt az épületek? Ki- nek-kinek ahogy igé­nye megkívánja és zsebe megengedi; — Általában 20—70 ezer forintba jön egy nya­ralóház felépítése. —: Érdeklődtem, hogy a dolgozók melyik réte­géből laknak itt leg­többen? Elsősorban műszakiak, nyugdíja­sok vásárolták a tel­keket s töltik itt a hét végét. Meglepőd­tem, amikor a közsé­gi tanácselnök azt mondta, hogy bá­nyász igen kevés épít tetett vikendházat. — Pedig, éppen a bá­nyászoknak jönne jól egy kis hétvégi, vagy szabadságideh üdülés fürdés a meleg gyógy vízben. Még eladat­lan 200 házhely — de az idén, jövőre már — mint az eddigiek mutatják — nem lesz gazdátlan egy sem. S akkor? Ismét parcel­láznak majd, meg­építik a második har kányi vikendtelepet.' Megnézem ezt az üdülőtelepet. Most ?s sok magános épít. óit ják a meszet, húzzák ■ a falakat. Hanem ,,•» Hanem egyetlen kö­zületi, vállalati, üze­mi, intézményi üdü­lőt nem találtaim. Miért? Elsősorban a pécsi, de a környező községiek üzemei, vál lalatai nem érdeklőd­nek Harkány iránt:' Nem mennének el az üzemek dolgozói hét ■végén Harkányba pi­henni? Aligha! Volt olyan vasárnap ezen a nyáron, amikor 14 ezer ember ..préselő- dötf a medencékben és körülötte. Eddig 350 ezer kiránduló kereste fel és az* szá­mítják, hogy az érv végére a Harkányt Iá togató kirándulóik száma meghaladja a 600 ezret. Mi akkor a hiba, hogy nincs az új telepen válla­lati üdülő? Tudom, hogy rendelet van arra, hogy a vállala­tok, üzemek csak 100 személyt befogadó üdülőt létesíthetnek, kisebbet nem. Bár le­hetőség van arra is, hogy két, három üzem közösen épít­sen egy 100 személyes üdülőt, de úgylát­szik az intézmények viszolvognak ilyen „dologba belevágni”. Érthető is, esetleg ké sőbb sok problémát jelentene a szobák megfelelő arányú el­osztása. Nincs arra statisztika, hogy az üzemekből mennyi dolgozó keresné fel a vállalati üdülőt, de vállalati üdülő híján minden bizonyara már eddig is sok dol­gozó „elesett” a Har­kányban eltöltött kel iemes hét végétől. — Meg kellene vizsgál­ni ennek a bizonyos, — az üdülőtelep fejlő dósét gátló, — ren­deletnek „hasznossá­gát.” S még egy. Több kis előregyártott épü­letet lehet látni a TÜZÉP telepeken, — sőt Uj-Mecsekalján ki is állítottak belőle kettőt közszemlére, viszont egyet sem le­het közülük látra a harkányi vikendtele- pen. Oka: a vikend- telepen nem lehet olyan házat felállí­tani, amelyikbe nincs bent a mellékhelyi­ség, a WC is. Szinte felhívásként kíván­kozik a tervezők ré­szére előregyártott elemekből készült olyan kis vikendhá­zak tervezése, ame­lyekbe« mellékhelyi­ségek is vannak. Sókat fejlődött Har kány. Most már Mis­kolcról. Kaposvárról. Szombathelyről, Za­laegerszegről rend­szeresen érkeznek variatok tele üdülők­kel megyénknek erre az országoshírű he­lyére. A fürdőhely fejlődéséért a dolgo­zók pihenéséért ér­demes elhárítani né­hány akadályt. (—ray) ségű épületet, melynek gyö­nyörű várudvara szinte kiált szabadtéri hangversenyek meg rendezése után. Mi nagyon sze rények vagyunk. Míg más megyék sokkal na­gyobb reklámot csinálnak ér­tékeiknek, addig mi nem fek­tetünk elég súlyt arra, hogy meglevő gazdag értékeinket megfelelőképp kamatoztassuk. A zenei Pécs után nem sza­bad megfeledkeznünk a zenei Baranyáról sem. — Mi a megvalósulás útja? — Beszéltem pécsi művé­szekkel. A műsor összeállítá­sa nem okoz problémát. Csak néhány lelkes ember segítsé­ge szükséges hozzá. — Részletesebb tervekről még korai érdeklődnünk? — Nem korai, hiszen terve­ink szerint szeptember első felében, amikor már együtt van a tanulóifjúság is, me a« rendezzük az első siklósi váA koncertet. Nem kell hozat más, mint néhány teherautó, mely a Harkányi Bányász-éttr rémből a kényelmes kárásszá keket átszállítja Siklósra. Meg felelő szervezéssel Pécsről autóbuszok vinnék ki Siklósra a közönséget. Valóban, a bástyákkal öve­zett várudvar kiválóan alkal­mas lenne, hogy egy új zenei hagyomány bölcsőjévé váljék. Ha , sikerül megszerezni az il­letékes szervek segítségét is, úgy a langyos szeptemberi es­tében a reflektorok fényé­ben felcsendülhet a zene. ta­lán éppen Beethoven III. Leonóra-nyitánya, melyben a szabadulást jelző trombitaszó stílusosan a várbástyákról szó­lalna meg, hirdetve megyénk újabb értékkel gazdagodó kul­turális életének szépségeit... Romániába készülnek a Nemzeti Sz*Dház művészei A Nemzeti Színházban meg­kezdődtek a szeptemberi ven­dégszereplés és az új évad elő­készületed. Augusztus 23-án kezdődnek az Oidipusz király, a Galilei és a Kormos ég em­lékeztető próbái. Ezekkel a da­rabokkal lépnek majd fel a bukaresti közönség előtt. A ro­mán fővárosban szeptember 4- én, előreláthatólag tíz napra — 115 tagú . társulat utazik. A színház művészei nyolc elő­adást tartanak Bukarestben, és — a terv szerint — szeptember 14-én érkeznek vissza Buda­pestre. \ /

Next

/
Thumbnails
Contents