Dunántúli Napló, 1962. augusztus (19. évfolyam, 178-203. szám)

1962-08-09 / 185. szám

\ 19G2. AUGUSZTUS 9. tiAsn.0 EMBEREK — MÁMORBAN (4) Hajnali horgászok Ott csipog, fogják meg! — Nem múlik el nap, hogy ne kelljen ittas embert beszál­lítanunk — mondja a pécsi mentőállomás igazgatóhelyet­tes főorvosa. A mentőállomás naplójába napról napra minden esetet be­jegyeznek. Egy-egy oldalon két, sőt három ,;alkoholos” esetet találunk. Statisztikai adataik­ból kiderül, hogy havonta 40— 50 esetben hívják ki a mentő­ket — részegekhez. Hol a rend­őrség kéri segítségüket, hol pe­dig a járókelők bukkannak rá — legtöbbször éjjel — egy-egy összeesett emberre és értesítik őket telefonon. Rund rundot követ — Az esetek többségében megállapítható, hogy az össze- esés, a rosszulíét oka az alko­hol — mondja a főorvos. Amikor a helyszínre érünk, az összeesett emberben nem egy' szer „régi ismerőst” találunk; Azt is meg kell mondani, hogy eléggé sok azoknak, a n 6 k n d k is a száma, akik „utasaink’ szoktak lenni. Megtörtént pél­dául, hogy valakit az utcáról kellett bevinni az ideg kliniká­ra és elsősegélyben részesíteni. Alig fut be a mentőautó az ál­lomáshelyére, amikor ismét cseng a telefon. Kéri, azonnal menjünk ki, mert rosszul lett, elájult valaki. Amikor oda­érünk, megtudjuk: annak a családjánál vagyunk, akit az előbb vittünk be. Otthon érte­sültek az esetről, részleteit nem ismerik, csak annyit, hogy a férj összeesett. Ennek halla­tára pedig otthon a feleség ájul el, mert nem tudja, mi történt a férjével. Általában az őszi hónapokban nő meg ugrássze­rűen az alkoholos mérgezetté ég miatt beszállítottak száma és a május hónap Is a „kritikus” hónapok közé tartozik. De nincs szünet a többi hónapok­ban sem. —“‘A fizetések körüli napo­kat — mondja a főorvos — nri is níégérezzük. Nemrég például az egyííc legényotthonba hívtak ki bennünket. Sajnos már ké­sőn .;. Kezdődött a történet azzal, hogy néhányan iszogatni kezdtek. A kocsmában azután az egyik „rundot” követte a másik, már ahogy az ilyen ese­tekben szinte „hagyományos” és a társaság tagjai összeszó­lalkoztak. Az ittas emberek ál­talában érzékenyebben visel­kednek. Szó szót követte, haza­felé összeverekedtek. Közülük az egyik összeesett, a többiek aztán a verekedés végén meg­fogták az összeesett társukat és hazavitték,. lefektették. Mint mondották, egy pillanatra ma­gához tért. Jól berúgott velünk együtt — gondolták és „majd Malussza magát” felkiáltással sorsára hagyták. Reggel azon­ban hiába ébresztették — nem kelt fel. Meghalt. Meghalt! — cseng a főorvos szava. S mindez miért? Mert sokan, amikor isznak „erős” embereknek képzelik magukat és elég a legkisebb „ok” ah­hoz, hogy csattanjon a pofon, nem egyszer kés is kerül a kézbe.; i Gyomormosás — 50 Ft A mentőben az út nem egy­szer az idegklinikára vezet. az idegkiinikáo — Eléggé jelentős az a mun­ka, amit itt végzünk az alko­holos mérgezettek gyógyításá­val — mondja a Pécsi Idegkli­nika egyik orvosa. — Milyen rétegekből kerül­nek ki a betegek? — Az ide került betegek egy nagyon jelentős száma abból a rétegből kerül ki, amelyik jól keres, de nincs meg a megfele­lő kulturális igénye ahhoz, hogy pénzét hasznos dolgokra költse. A kocsma a szórakozá­suk „teteje”. De az értelmiség köréből is vannak páciensek. Jó viszont az, hogy mind töb­ben jelentkeznek alkohol elvo­nó kúrára. Annyian, hogy elő­jegyzéssel már decembernél tartunk, önként jönnek. — Méreg-e az alkohol? — Az alkohol kifejezetten mérgező hatással van az ideg- rendszerre. A részegség alkoho­los mérgezettség. Ha a részeg­ség ismétlődik, krónikus álla­potot eredményez. A krónikus alkoholista pedig nem tud az italról lemondani, ismertető je­le a vörös orr, duzzadt szemek, leromlott állapot. Az ilyen em­ber szellemileg tompa, ideges, szórakozott, könnyen ingerel­hető. Ez az állapot egészen a delirium tremensig vezethet. Eseményeket lát, vélt embe­rekkel társalog, cigarettát kér tőlünk s nem egyszer verek­szik, mert azt hiszi megtámad­ják, idegei szinte teljesen fel­mondták a szolgálatot Bementünk egy szobába. Csíkos ruhában egy beteg ül az ágyon. A karját figyeli. — Megfoglak... Ügy is meg­foglak ... — ismételgeti mono­ton hangon. Legyet kerget, pe­dig én egyet sem látok, ö lát­ja. Hirtelen tenyerével a kar­jára üt. — Megvagy — mondja, vil­lan a szeme, aztán ujjait egyen ként kiegyenesíti, közel hajol tenyeréhez és figyeli a „le­gyet”. Aztán hirtelen felkiált: — Zümm! Elment! — és kapkodja a fejét jobbra-balra, nézi a plafont forog körbe, ke­resi a legyet. Ránk néz, szeme pupillája hol kitágul, hol összehúzódik. Az ágy felé fordul, karját ki­nyújtja és ujjával az ágy alá mutat — Ott csipog a csibe! Már veti is magát az ágy alá, négykézláb mászva hajtja, űzi a csirkét, amit „lát” és aminek „hallja” a csipogását is. — Itt csipog .: ; ott csipog . . I fogják meg! — mondja fe­lénk fordulva. Nem tudom to­vább nézni. Az ember szíve összeszorul. Ezt látni kell, ezek nek a tragédiáknak leírásához kevés a betű. Sokan kerülnek ide, de még hatványozottabb azoknak a száma, akik nem jutnak a klinikára, annyira nem részegednek le, hogy men­tővel kelljen őket beszállítani, hanem otthon esnek az ágyba. Késő éjjel mennek haza, s más­nap hiába keresik őket a mun­kahelyen. (Folytatása következik.) Garay Ferenc A szemtanú levele Károlyi Mihály Pécs díszpolgára voft — A részeg emberekkel sok e baj — mondja a főorvos. — Kötekedők, sokszor utolsó ere­jükkel igyekeznek ellenállni, hogy a mentőautóba tegyük. Amikor már az autóban van­nak — meghunyászkodnak. Persze azt is el kell mondanom, hogy akit ittasság miatt szállí­tunk be a klinikára, annak meg kell fizetnie a szállítási költsé­get. Ha valami „különleges” kezelésre szorul azt is meg kell fizetnie. A gyomormosás körül­belül 50 forintba kerül. Ha több napig kell a klinikán fe­küdnie, azt is meg kell fizetni. A vizsgálati díj például 100 fo­rint ... Ilyen esetben egy „má­moros éjszaka” alaposan zseb­be vág. Külön fejezetet érdemelne, de itt csak utalunk arra, hogy az öngyilkosok közül is sokan részegségükben követik el tet­tüket. Nemrég hívták ki a mentőket — egy emher a vil­lanyoszlopra mászott és a ma­gasfeszültséggel akarta magát megölni. Szerencsére sikerült Megmenteni.­A Dunántúli Napló július 29-i számában háromhasábos cikkben Thiery Árpád ismer­tette Pécs városf díszpolgárait. A cikk olvasása után kénytelen voltam tollat ragadni, hogy el­oszlassam az esetleges kételye­ket Károlyi Mihály díszpolgár- ságával kapcsolatban. A cikk­ben ezt olvashatjuk: „Ponto­san senki nem tudja, hogy Ká­rolyi Mihályt 1947-ben meg­választották-e díszpolgárnak, de némely hiteles tanúk úgy vélik”; Kérem Károlyi Mihályt, a II. Magyar Köztársaság elnökét 1947. március 1-én ünnepélyes és díszes külsőségek között avatták Pécs város díszpolgá­rává. Az egykori hiteles feljegy zések, valamint hivatalos je­lenlétem az ünnepség színhe­lyén tanúbizonyság arra, hogy az ünnepi külsőbe öltözött vá­rosháza bejáratánál dr. Botos István elvtárs, főispán, Ilku Pál elvtárs, a városi pártbizott­ság titkára (jelenleg a művelő­désügyi miniszter) továbbá La­ki István elvtárs, rendőralez­redes, a rendőrkapitányság ve­zetője (jelenleg Baranya megye országgyűlési képviselője) fo­gadták Károlyi Mihályt. A köz­gyűlési terembe érve a vendé­gek és a nagyszámú megjelen­tek elfoglalták helyüket. A köz gyűlési határozatot dr. Boros István elvtárs olvasta fel, amely a következőképpen hang zott: Pécs város vezetősége elha­tározta, hogy Károlyi Mihályt a II. Magyar Köztársaság elnö­kének, a demokráciának, a né­pi érdekekért vívott küzdel­meknek ezt a nagy harcosát 1947. március 1-én Pécs város díszpolgárává választja, ha­zánknak ezt a sokat szenvedett az igazságért és a népért foly­tatott küzdelmeknek elszánt bajnokát. Tizenöt év távlatából is jól emlékszem Károlyi Mihály sza­vaira, amelyeket az oklevél átvételekor mondott „Büszkeséggel őrzöm meg ezt az okmányt és ha valaki azt fogja mondani, hogy Magyar- ország nem tudott átalakulni, mindig erre fogok hivatkozni, mert nagy jelentőségű számom ra, hogy az ország egyik leg­kulturáltabb városa engem díszpolgárrá választott." Dallos Ferenc Száztizenkétezer hold tarlót kell megművelni Négyszáz gépállomást traktor végezhetne talajmunkát Húszezer hold tarlóvetés Az aratás gyakorlatilag be­fejeződött. Termelőszövetkeze­teink gazdag kalászos termést takarítottak be. Bár a cséplő­gépek még búgnak a szérű­kön mégis előre kell nézni, gondolná kell a következő év­re. az állatállomány takarmá­nyának biztosítására, ezért meg kell gyorsítani a sorcxn- lévő nyári, talajmunkák ti te­met. 112 000 kh. tarló szaba­dult fel megyeszerte, ennek a területnek a mai napig mint­egy 55—38 százalékán végezték ei' á tarlóhántást. Pedig a tarlóhántás elmulasztása súlyos következményekkel jár­hat A főnövény lekerülése után a talaj közvetlen naphatásnak van kitéve. A meg nem hántott Öregek napközije Több fényképet láttam a harmincas évek rosszemlékű népkonyháiról. — Rosszul öltözött embereket, fiata­labb munkanélkü­lieket és magatehe­tetlen öregeket örö­kített meg a gép lencséje. Didereg­ve, kígyózó sor­ban álltak a gőzöl­gő kondér előtt, s a szakács merőkanala alá tartották ko­pott edényüket... Ez a régi és sivár hangulatot árasztó kép jutott eszembe, amikor az Ady Endre utca 24-ben az öregek napközi­jébe léptem. A lát­vány, amely foga­dott, minden szó­nál ékesszólóbban mutatta, hogy mi­lyen felmérhetetlen a kü’önbség a régi meg a mai bánás­mód között. Nagy, teremnek is beillő helyiséget láttam. A szokatla­nul alacsony meny- nyezet arra vallott, hogy régi házból nyerték, a közfalak eltávolításával. — Egyébként — ha az alacsony mennye­zet nincs — akár egy modem ház­ban is lehetett vol­na a terem. Kor­szerűen rendezték be. Modern, nylon- terítővel letakart bútorok, dísznövé- nyekj rádió; tele­vízió és könyváll­vány — minden volt itt, ami ilyen helyiségbe kíván­kozik. A szekré­nyek belseje kü­lönböző társasjáté­kokat rejtett ma­gában, az asztalo­kon újságok és fo­lyóiratok hever­tek, mutatva, hogy a szellemi táplálék­ról sem feledkeztek meg. Amint a gondo­zónők elmondották, ebben a barátságos helyiségben pihen­nek és szórakoznak az öregek. Hatvan- hetvenen járnak be. Főként környék beliek és olyanok, akiknek senkijük sincs, vagy ha — esetleg — van is, nem törődnek ve­lük. Mert ilyenek is akadnak — sajnos. Miközben beszél­gettünk, szállingóz­ni kezdtek az öre­gek. Délfelé járt az idő, s hatvanöt sze­mély itt ebédel. — Nincs gőzölgő kon­dér és téli dider­gés: porcelántányé- rok vannak a terí­tett asztalnál, kü­lön tányér a leves és főzelék számára. Kedden karaláb- leves és lecsós szelet tarhonyával volt a menü. A vasárnapi ebéd gazdagabb. Ára? Régebben 10 fillért kértek egy adagért — jelképe­sen, most ezt a jel­képes összeget is megszüntették. Azt a jegyet kel1 felmu­tatni, amit a II. ke­rületi tanács szo­ciális osztálya utal ki, s az ebéd jó­ízűen elfogyasztha­tó. Az ételt a Boros­tyán Étteremből hozzák. Az öregek általában elégedet­tek vele. A sok fej­kendős mama — az öregek többsége ugyanis asszony — inkább az öregség­gel összefüggő be­tegségekre panasz­kodik. Lábfájás, szív, reuma, meg a kisebb-nagyobb betegségek regi­mentje, nem szá­mítva az egyedül­létből származó kel lemetlenségeket. Azért vidámak is tudnak lenni. Azt mondják, dél­után háromtól es­te tízig is elszóra­koznak a napközi­jükben. Olvasgat­nak, vagy a gondo­zónő felolvasását hallgatják — ezt tartják jobbnak, — mert rossz a sze­mük — televíziót néznek és így to­vább. Szép ez a napkö­zi, s egyszer talán több ilyen napkö­zink lesz a városok­ban, hiszen amit itt látunk, csak kez­detnek tekintjük. tarló struktúrája, meíy meg­annyi parányi hajszálcsővel átszőtt, a talaj nedvességét fel­színre vezeti és párologtatja. Rosszul müveit talajon tarló- hántás elhanyagolása mellett a lehullott évi csapadéknak csu­pán 36—38 százalékát képes a kultúrnövény felhasználni, még jól elmünkéit talajon a csapadék 70 százalékát is fel­veszi és hasznosítja a növény­zet. Nem elhanyagolandó a tarlóhántás miértje a talajhar* mat képződése szempontjából sem. Az idei évben hárított tarló talajlevegője nedvesség­gel telített, hűvösebb reggele­ken a talajba harmatkicsapó­dás keletkezik, a talaj állan­dóan nyirkos és megfelelő ned vesség állapotú. A tarlóhán- tott talaj mélyebb szintű hő­mérséklete 14—16 C fokkal alacsonyabb, mint a felszíni talajhőmérséklet, Tarlöhántás — gyomirtás, tartja a gazda-közmondás. A hántással tdlajba vitt gyom és kipergett gabonamagvak — lé­vén ezek többnyire egynyáriak — kikelnek és így a következő műveléssel mélyre fordítva tel jesen kitisztítjuk azokat. Elsősorban ezek a tények in­dokolják a tarlóhántás mielőb­bi elvégzését. Aszerint, hogy a kalászos területeink, a jövőt illetően mi lesz a sorsa, végezhetünk azo­kon nyári mélyszántást, illetőleg tarlóhántást. Mind­azon területeket, melyekbe majd csak következő évi ta­vaszi növényt vetünk, már most szántsuk mélyen, s a szántást zárjuk le. Nem kell félni attól, hogy ezek a terü­letek a lehullott őszi és téli csapadék következményeként eliszapolódnak, vagy túlzottan kigyomosodnak, mindez csak előítélet. A nyáron mélyen szántott talaj következő év ta­vaszán egyszeri kultivátonozás- sal, vagy tárcsázással igen jól előkészíthető a vetés alá, az összes szántás után hullott csa padékot maradék nélkül rak­tározza és kitűnő szerkezetű lesz. A nyári mélyszántás minden ta/lajállapot mellett végezhető. A cél az. hogy minél mélyeb­ben szántsuk meg talajainkat. Nem kell idegenkedni a 32 ern­es vagy ennél mélyebb szán­tásitől sem. Lehetőleg előhán- tós ekével simítsunk. Figyel­jünk arra, hogy a szántást vég zó eke helyesen legyen beál­lítva. A jól beállított eke ge- rendelye a talajfelszínnel min­dig párhuzamosan halad és ha erre ügyelünk, bakhát és vak­barázda mentes, szép szántást végeznek a traktorosaink. A tsz-ek részére igen kedvezmé­nyes áron végzik a szántást a gépállomások. A szántás mély­ségétől függően 135—170 Ft-ért szántanak gépállomásaink egy­egy kh. területet. A jelen csép- lési időszakban mintegy 400 gópállomási gép végezhetne a tsz-ek saját gépparkja mellett talajmunkát. Sajnos ezen gép­park jelentős része még ma is más munkát végez, pedig a munka szorít. A mélyszántás mostani végzése az őszi mun­kacsúcs csökkentés szempont­jából is igen lényeges. Eddig még egyetlen évben sem sike­rült maradék nélkül befejezni a tsz-einknél az őszi mélyszán­tást az év végiére. Azokon a helyeken, melyek még az idén vetés alá kerül­nek, vagy amelyeket trágyáz­zuk, a tarlóhántást maradék nélkül el kell végez­ni. Tartlóhántás eszköze lehető­leg tárcsa vagy diszktiller le­gyen. A jóminőségű tarlóhán­tás végzésének is alapvető fel­tétele a tarlóhántást végző gép helyes beállítása. A tárcsa vagy diszktiller élsíkja a hala­dás irányára 30—45 fokos szö­get zárjon be. A tarlóhántás mélysége 6—* 12 cm. Ha ekével végezzük a tarióhántást, azt minden eset­ben sekélyen, maximum 12 cm mélységig engedjük le. Külön fel kell hívni a figyelmet a meghántott tarlók azonnali zá­rására. Ha nem zárjuk a tar­lót fogassal vagy hengerrel, akkor a munkával éppen ellen kezű eredményt érünk el, mint ami a tarlóhántás célja, a ta­laj rögös lesz, kiszárad, struk­túrája elromlik. A tartós szá­razság esetén, igen nehezen művelhető. Szólni kell itt­a tarló vetések helyzetéről is. Tsz-eink nagy része takarmányozási gondok­kal küzdött és küzd. Ennek el­lenére a kérdést gyökeresen megoldó tarlóvetéssel nem fog* lalkoznak a tsz-ek kellő súly- lyal. A megyében mintegy 20 ezer kh. tarlóvetést kellett vol­na elvégezni, ennek valamivel több mint a fele kész. Pedig az időben elvetett tarlónapra­forgók és egyéb növények igen szépek. Hasznát látják majd ezeknek azok a tsz-ek. akik a tarlóvetésxe kellő gondot for­dítottak. A talajmunkákat végző pé­peink tökéletes kihasználása csak két műszakban lehetséges. Jelenleg a gépállomásokon még csak 65 kétműszakos gép dó!* gozik, gyökeresen változtatni keil ezen a helyzeten. A tsz- eknek 480 embert kell biztosí­tani ahhoz, hogy a saját és a gépállomás! gépekre a két mű­szak meg legyen szervizve, s biztbsítható legyen a gépek éj­jel-nappali termelése. A most soron lévő munkák üteme ezt kívánja. Álló Miklós a gépállomások megyei főagronómusa V

Next

/
Thumbnails
Contents