Dunántúli Napló, 1962. augusztus (19. évfolyam, 178-203. szám)
1962-08-29 / 201. szám
tset. augusztus it. W^PIÓ 3 Jói halad a Z építkezés Készen áU az energiabázis — Hat kilométer hosszá főrágat — Problémák vaunak a szellőztetésnél, a távfűtésnél és a vezérlécezésnel Köztudomású, hogy a komlói Zobák-akria a második ötéves terv egyik legnagyobb beruházása. Értéke meghaladja az e^y. miJliárd forintot. Az új bányaüzem napi 150 vagonos |®r'me- lésű kapacitása 1964-be^íí indul, majd a későbbi éveitefoen felfutnak napi 300 vagf/nra. Nagyságában, termelési kapacitásában; mélységiben, modernségében és gépesítésében Zobák- akna lesíjFcAlagyarország első bányaüzeme. Máris olyan stádiumon van egyes területe- keny’hogy érdemes megtekinteni Az aknaházi szállítás teljes lutomatizálása szinte meghökkenti az embert. Hogyan is haladnak az építkezéssel? összességében minden rendben van, a határidőbet betartják, s a várt időpontra elkészülnek mindennel. A monumentális aknatornyok karcsún emelkednek a zobáki dombon. A négy hatalmas kerék (kötéltárcsa) simán forog a torony tetejében. Az aknatornyokról csupán annyit, hogy egyik-másik 52 méter magas és darabonként 170 torna vasanyagot használtak fei:‘ összeszerelésükhöz. Az idei beruházási program féléves teljesítése 41.5 százalék ra zárult. Ez a szám természetesen nem azt jelenti, hogy lemaradás van, hiszen a külszíni építmények területén, az első negyedéves időszak alig lendi- 'tos valamit. A fő ütemet a má dik és a harmadik negyedév nti, sőt még a negyedik ne- k 1 is erősebb, mint az első Ugyanakkor több olyan tát is elvégeztek az első rben, amelyet csak a má 1 yban kellett volna. (Főnyo- c ’zeték a vízellátáshoz, a •K^ierr rakodó, a tárószinti r a Nyugodt lelkiismerettel a^met jelenteni, hogy éves In a tervezett beruházáso- A fojtják végezni, sőt a báJ ltárási munkáknál már 5 évi tervből is lehet vájt előrehozni. i Zobák-akna egyik híressé- éppen az lesz, hogy amit a .-én légi ismeretek és lehető- gek ^szerint gépesíteni lehet, :t gépesítik. A nagyfokú gé- isítéshez viszont jelentős epyiségfi energiára van szűk- 4í Az energiaellátás, illetve ' anergiabázisok megteremté- iiinden tekintetben biztosítván. Az 1-es turbókompresz_ , ■ üzempróbája egy héttel cííőtt megtörtént, a 2-es tur- ikompresszor november 7-re kzen lesz, s ezzel az egész f)bák-akna sürítettlevegő el- tása megoldót kérdés. Össze- >n 1290 köbméter süritettle- egőt tudnak szolgáltatni egy ere alatt. A külszíni villamosáé rgiabázis is készen áll. A 35 .ilc-voltos transzformátorállo- nóst már üzembehelyezték. A fo’ alatti transzformátorállomás,! szeptember közepén kezdik el szerelni, amely négy darab 200 kilovolt/amperes lengyel gyártmányú súlytólégbiz- tos trafókból áll. A bányabeli főszállííóvága- tok kihajlása is megfelelő ütemben halad. A Zobák-ak- nán szenet a felszínre egyáltalán nem szállítanak, hanem a tárószinten küldik a város középár lévő szénosztályozóhoz. A táröszint régen elkészült, mo dem'4 méteres átmérőjű beton- 'domokkal kiképzett vágatban két pár sín vezet három kilométer hosszúságban. A táró- szint végig fénycsövekkel van kivilágítva. A bányamezőben eddig 3055 méter hosszúságú vágatot hajtottak ki a feltárási csapatok Etek a vágatok ugyancsak 4 méteres átmérővel készülnek TH-biztosítással. A feltáró csatiatok különösen jó eredményeket érnek el, amióta részt veszlek a kongresszusi munkaver- se.ívben. A vállalásuk első féléves összesítésben 102 százaiéi; volt. ezzel szemben 113,3 százalékos eredményt értek el. A / / feltáró csapatok közül kiemelkedik a II. szinten dolgozó Fá- b*ös Rudolf kollektívájának eredménye, ők a legutóbbi hónapban 35 méter helyett 65 métert haladtak előre. Az elkészített vágatok világításának a szerelése most kezdődött meg. Az I. és a II. szinten fényesővilágítást szerelnek, a lámpák 15 méteres távolságban lesznek egymástól, ami azt jelenti, hogy teljes és biztonságos kivilágítást kapnak a földalatti vágatok. Mindent lehetetlen lenne felsorolni a kész létesítmények köréből. A bányaüzem 3000 sze mélyes, igen modern és szép kivitelezésű központi épülete tető alatt áll. Jövő év végére készen át kell adni az egész komplexumot. Ez teljesen reális követelmény, de éppen ennél a kérdésnél bukkan elő néhány probléma is. Milyen fűtése legyen a központi épületnek, amelyben helyet kap a 3000 személyes fürdő és öltöző. Eredetileg úgy képzelték el, hogy helyileg, kazánokkal biztosítják a fűtést és a melegvízellátást Később ezt elvetették, és úgy határoztak, hogy az Erőmű távvezetéken szolgáltatja majd a melegvizet, illetve a fűtést. Vita ide, vita oda, még mindig nincs pont a mondat végén. Pedig már nagyon sürgős lenne; hiszen két és fél kilométer hosszúságú vezetéket keű kiépíteni, arról nem is beszélve, hogy az épületet maholnap befejezik. Nehezen jutottunk el az első problémáig, a végén pedig alig keveredtünk ki belőlük. Nagyon bántó • vezérletek ugye. Ezen a területen a következők történtek; Ausztriából rendeltünk vörösfenyőből készült léceket az aknához. Eddig rendben is volna minden, de azox a lécek minőségileg igen kifogásolhatók. Több mint valószínű, hogy akik átvették, nem vizsgálták meg kellően a fa minőségét és nedvesség! fokát, mert a fenyőlécek később úgy kiszáradtak, deformálódtak és megrepedeztek, (nyilvánvaló nedves állapotban szállították) hogy egyrészük semmire sem használható. Felvetődik a lécezéssel kapcsolatban egy probléma. Miért nem lehet a magyarországi aknáknál fémlécezést alkalmazni amelyet mi is gyártunk, sőt amelyből még külföldre is szállítunk? Rendben van, hogy a mecseki bányák súlytólégveszé- lyesek, de a behúzó-aknáknál ettől függetlenül lehetne fémből készült vezérlécet alkalmazni. Sőt a zobáki akna kasai egészen új rendszerűek, (a csúszópofák nem fémesek, hanem gumis görgőkkel vannak felszerelve) s üzemelés közben még a fémléceknél sem keletkezne szikra. S végezetül még egy probléma. A Zobák-akna tudvalévőén nagy mélységű, ahol a hőmérséklet és a szellőztetés igen lényeges szempont A tervek szerint 400 méterenként készítettek szellőztető gurítókat, azonban a hőmérséklet így magas volt Előfordult, hogy néhány napig abba is kellett hagyni a munkát és újabb szellőző gurí- tót készítettébe. Ezekután csökkent a hőmérséklet 5—6 fokot de még így is 25—26 fok meleg van a bányamezőben. Ezekután rendelte el a Bányaműszaki Felügyelőség, hogy a szellőző gurítókat 150—200 méterenként készítsék. Ez újabb költséget jelent, ami nem volt a tervben. Mondjuk ez is rendben van, de ahhoz, hogy az akna eleget tudjon tenni kötelezettségének, szüksége lenne nagyobb hatásfokú fúrógépekre (1000 milliméteres átmérőjűre), amely lehetővé tenné a Se méteres gmritók két ha alatti kihajtását A szellőztetés jelenlegi helyzete nem gátolja ugyan az 1964-es beindulást de annál inkább gátló lehet majd a későb bi évek során. Tehát a jó é3 megfelelő ütemű építkezésnél is akadnak kisebb nagyobb problémák, amelyek zavarjáK az előrehaladást. Arra kell törekedni, hogy még nagyobb gondossággal és körültekintéssel irányítsák Zobák-akna építésének további szakaszát. (G. I.) Hazaérkezett a pécsi balettkar — Nagyszerű élményeket, csodálatos előadásokat, nagy művészekkel való találkozást. Sok országból érkezett fiatal művészek, zenészek, festők, színészek, énekesek, fiiGyakorolnak a balettkar tagjai Végvári Zsuzsa balettmester irányításával Bányásznijít ók Hat hónap alatt 307 újítást nyújtottak be 3 millió forint gazdasági eredmény A pécsi szénmedencében mindig is jelentős szerepet játszott az újítók munkája Különösképpen fellendült az újítási tevékenység ez évben, amikor a kongresszusi munka verseny szerves részeként újítási hónapot szerveztek a trösztnél. Az év első félévében 307 javaslatot nyújtottak be a pécsi tröszt újítási osztályára, amelyből 255 saját újítási javaslat volt, a többit tapasztalatcsere címén küldték a pécsi tröszthöz. A benyújtott újítási javaslatok közül pontosan százat fogadtak el és vezettek be a gyakorlotton. A bevezetett újítások eredményeképpen a népgazdasági megtakarítás ősz szege meghaladja a 3 millió fo rintot. Az újítóknak 130 ezer forint újítási díjat fizetett ki a tröszt az első félévben. A benyújtó.. javaslatok nagy része gégészeti vonatkozású, de igen örvendetes, hogy egyre több bányászati vonatkozású újítási javaslatot készítenek a pécsi banyák újítói. kritikák a fiatal balettegyüttes kifejező erejét, biztos tánctudását. Ez azt jelen ti-e, hogy Eck Imre már elégedett a táncosokkal? — Nagyon sokért kell még dolgoznunk — válaszolja, s mosolyogva teszi hozzá — kifejező erő és a tánctudás t2- rén egyaránt..« A sikerre mi sem jellemzőbb, mint az, hogy már most meghívták a pécsi balettkart a két év múlva sorrakerülő ünnepi játékokra. De addig, amig — két esztendő múlva — ismét Bayreuth-ban szerepelnek, hol lépnek színpadra? — Most már elsősorban itthon, Pécsett szeretnénk szerepelni. Egy új balettestet tartunk a most kezdődő színházi évadban, ennek műsorát most fogjuk összeállítani, próbáit később kezdjük el. Addig próbáljuk a többi darabjainkat, alapozunk és fölkészülünk a későbbi produkciókra. Valószínű, hogy egy önálló balettest keretében Budapesten, a Petőfi Színházban is fel fogunk lépni szeptemberben. magasra értékelték a pécsi együttes produkcióját. Mindhárom szám — az Oly korban éltem, a Bányászballada és a Pókháló — nagy sikert arattak. Különösen kiemelték a Helsinki után Bayreuth. Ünnepi játékok ifjúsági fesztiválja — ezen szerepelni, sőt sikert aratni igen nagy rang, olyan művészi rang, amelyről valamikor csak álmodni mertek a pécsi balettkar tagjai. Hiszen nem is olyan régen még az alakulás gondjaival küszködtek, s Eck Imre sem túl hosszú ideje vezeti a táncosokat. öt kérdeztük meg, a hazaérkezés utáni reggelen: mit jelentett ez a Nyugat-Németor- szágban tett út? HA FILMEN, vagy színdarabban játszódnék az a jelevet, amelynek egyik szereplője voltam augusztus 15-én Bicsér- len, az esztéták és kritikusok ízt mondanák róla, hogy gics- ases, nem igaz, ilyen nincs. Huszonhárom cigánygyerek í áré jártak közepében álltam így földpadlós, meglehetősen evegőtlen, bátortalan kis ház- oan; az ágy mellett bömbölve szólít az öreg, semmilyen típusú rádió s közölte, hogy a Vésztők—a és a Vosztok—4. a Szovjetunió területén földet árt. A kis Kolompár Kálmán. —* akinek levele nyomán jöttem Bicsérdre — a hatalmas gyerekkoszorú közepén állva, bátortalanul kérdezte: mi az a Vosztok—3., meg a Vosztok—4. igaz-e, hogy ezek éppen olyanok, mint a szputnyikdk. Én meg előadást tartottam nekik, rögtönözve, hirtelen, arról, hogy a Vosztok aa szputnyik- űrhajó, ember van mindkettőben, olyanok, mint Gagarin és Tyitov, s éppen úgy száguldoznak a Föld körül, mint ők száguldoztak tavaly áprilisban, meg augusztusban. Csodálkozva, nagy kerekre tágult szemekkel hallgattak. S amikor másról kezdett beszélni a rádióbemondó, szóltam Kálmánnak, hogy zárja el a rádiót és mutassa meg nekem, hol szoktak aludni éjjel. — Én ezen az ágyon alszom édesanyámmal, — mutatott Kálmán az ágyra, amelyiken ült, — apám a másikon. A testvéreim nem alszanak itthon. mert félnek az apámtól, ök a gödörben alszanak. — Miért félnek apádtól? Verekszik? A BICSÉRDI GÖDÖRBEN — Nem mindig. Csak ha rosszak. — Sokszor rosszak? — Mindig. Nézzük csak, milyen az a gödör! Lemegyünk a gödörbe. Hét házféle épület van ott Háznak nevezni azonban nagyon nagy jóindulattal sem lehet ezeket az agyagból tákolt kalyibákat. Némelyiknek teteje sincs. Ebben a hét „házban” lakik 15 család, összesen 75 gyerekkel; nagyszülőkkel és szülőkkel számítva közel száztízen. Kútjuk nincs, vécéjük sem nevezhető annak, aminek kellene lennie, mert nem az. Gödör a gödörben. Kolompár Kálmán 12 éves, most megy hatodik osztályba. Testvérei közül a 11 éves Gyula negyedikes lesz az idén, Lajos, aki 8 éves, most megy harmadikba. Kérdezem tőle, mi akar lenni, ha megnő, azt feleli, hogy borbély. A négyéves Ibolya jót nevet ezen s azt mondja rá, hogy mire Lajos borbély lesz. mindenki meg kopaszodik magától, úgy mint a bácsi. (Mármint én.) Az illedelmesebbek nem nevetnek, mások • viszont annál jobbízűen, velem együtt. Csakhogy én nem ezért vagyok most itt, hanem azért, mert Kálmán megírta, hogy nagy szegénységben élnek, ennivalójuk alig akad, apja súlyos beteg, dolgozni nem tud, anyja ugyancsak. Segítségei kért levelében. Régebben jött a levél, nem tudtam korábban jönni. Apja közben újra dolgozni kezdett a Pécsi Útkarbantartó Vállalatnál. Betegen dolgozik, mert kell a kereset. Kálmán levelének az a lényege, hogy segítsünk kórházba vinni és meggyógyítani az apját, mert — amint írja — jajgatása már nekik is fáj, felveri a házat, tanulni nem tudnak tőle egyet len szobájukban. kolompArné az orvostól jön éppen. Súlyos májbetegsége van, azt kezelteti. Elmenne dolgozni, mondja, de sehol se veszik fel, szakmája nincs, segédmunkára se kell. Egyrészt az előítéletek miatt, másrészt meg azért, mert, beteg, nem lehet rá számítani a munkában tartósan. — Ha dolgozik a férje, jár neki az SZTK-biztosítás. Miért nem kezlteti magát? — kérdezem. Az asszony lesújtó pillantásokkal méri végig Kálmán fiát aki elódalog. Úgy látszik, érti már jól az efféle figyelmeztetést. Megvárja Kolomipámé, amig a fia hallótávolságon kívül ér s akkor őszintén nyilatkozik. — Nean engedem én az uramat a doktorok kezébe, félek, hogy meghal, ha megoperálják. Volt ő már Pécsett kórházban. kezelték. Amikor jobban érezte magát, benn akarták még tartani, azt mondta a főorvos, hogy meg fogja operálni. De én nem engedem. ö se akarja. Inkább kijött a kórházból, s most megint dolgozik. Pedig tessék elhinni, hogy sokat szenved. Minden reggel csak úgy tud felülni a biciklire, ha előbb megmaszí- rozom a hátát erősen. A hátgerincnek van baja, meg hom- loküreggyulladása is van. Aztán előadja, hogy táppénzt se kapott a férje, amikor kórházban volt. (Kálmán is írta ezt a levélben, kért is minket, hogy járjunk el a táppénz ügyben.) Itt azonban kiderült, hogy semmit se tehetünk sajnos, mert a hórházi kezelés idején a szabályszerűen járó táppénzt megkapta. Természetesen nem úgy számfejtették, mintha otthon ápolták volna. Nem látok más kiutat, azt próbálom megmagyarázni az asszonynak, hogy a férjének és családjának árt vele. ha nem egyezik bele az operációba. — Mondom neki, hogy a mai orvostudomány nagyon fejlett, ennél sokkal bonyolultabb műtéteket is megoldanak sikerrel. Még a sír szájából is visszahozzák ma mór az embert, olyan magas színvonalú a sebészet. De hiába beszélek, úgy látom. — Kalmár Pál vagyok, — mutatkozik be váratlanul egy magastermetű, húszéves fiatalember. Előadja, hogv katona szeretne lenni. Mutatja a katonakönyvét, be van sorozva, tiszthelyettes iskolára szeretne kerülni. Kéri, írjam meg, hátha felfigyel rá a kiegészítő parancsnokság és máris behívja. — Bogdán Anna vagyok — vágódik elém egy szép barna lány s közli, hogy fodrász szeretne lenni, jelentkezett is az 500-as iparitanuló-intézetnél, a nyolcadikat elvégezte már. — Petrovics Józsefné vagyok — jön most a beszélgetők közé egy 86 éves idős asszony és elmondja, hogy milyen szerencsétlen, s még az a jó, hogy ,a struck-háznál kicsinálják az írást azzal elmegyek a tanácshoz, erre adnak havonta 200 forintot”. Alighogy elmondja a sorsát, máris újabb 80 éves nénik jönnek, mondván, hogy nekik még ennyi sem jut, intézzem el, hogy kapjanak valami öregségi pénzt. Kapkodom a fejem. Tűz a nap, sok a légy, csíp az izzadtság, nyomasztóan hat rám a sok asszony és gyerek miihó panasza, amelynek felét- se tudom feljegyezni, de hiába is jegyezném. Utána kéne járni, hogy tgaz-e amit mondanak. — de amit itt látok, annak nem kell utána járni. Ez igaz. Láttam már sok cigánytelepet. A bicsérdi gödörhöz hasonló elszomorító állapotokat azonban még nem láttam. AZ UT MELLETT, fenn a dombon igaz, felépült már öt szép téglaház. Munkával szerezték, becsülettel, szorga.om- mal építették fel. A többiek is ilyenre vágynak. De jövedelmük nincs, nem minden csa'ád fő dolgozik, s amelyik dogozik, az se keres annyit, amenv- nyit a rengeteg gyerek el na fogyasztana. Hallották viszont, hogy a megyei tanács segítségével majd kölcsönt kaphatnak, meg bontásból építő anya got. Nagyon várják a ..taná''ri embereket”, akik hogy ellátogatnak hozzá luk. — de eddig még nem voltak. Gi'evi Karol* mesek vettek részt az ifjúság fesztiválon, de táncosok rajtunk kívül nem voltak. így is rengeteget tanultunk véleményekből, kritikákból. A kritikák rendkívül kedvezőek voltak. A lapok mind Eck Imre
