Dunántúli Napló, 1962. augusztus (19. évfolyam, 178-203. szám)

1962-08-26 / 199. szám

4 NAPLÓ 1962. AUGUSZTUS 28. Milyen lesz a repülés húsz év múlva Háromezer kilométeres sebességgel száguldanak a személyszállító gépek Csomagszállító rakétarepülőgépek Ha elképzeljük magunk­nak a kommunista társadal­mat, szemünk előtt nemcsak automata gyárak vonulnak el, nemcsak az első holdállomá­sokat látjuk, hanem a gyors­röptű ezüstmadarakat is, ame­lyek az egyik kontinensről 20—30 perc alatt a másikra szállítanak bennünket. Az előttünk álló húsz esz­tendőben a repülőgép tömeges közlekedési eszközzé válik. A gyorsjáratú szovjet repülőgé­pek sikerrel konkurrálmb a vasúttal láskor kicsi a nekifutásuk vagy pedig függőlegesen emelkednek a magasba. Mielőtt azonban az ilyen gé­pek megkezdik rendszeres út­dósoknak és a tervezőknek. Egyes nehézségeket már ma le tudnak győzni, más problé­mák még megoldásra várnak... Napjainkban gyorsan fejlő­dik a rakétaépítés. Itt-ott fel­vetik .a kérdést: nem szorítja- e ki a rakétatechnika az avia­személyszállításiban, különö­sen nagy távolságokon. Erről meggyőzően beszélnek azok a számok, amelyeket Hruscsov elvtárs az SZKP XXII. kong­resszusán idézett: naponta százezer utas foglal helyet a repülőgépek kényelmes sza­lonjaiban. De mint a tudomány és a technika bármely más ága, a repülőgép is fejlődik. Először is fokozódik a lökhajtásos sze­mélyszállító gépek utazóse- ■bessége. Nyilvánvaló. hogy ' 1970-ig a repülés . sebessége xhegközelíti majd az óránkénti jaikat. a bonyolult műszaki és tudományos feladatok egész sorát kell megoldani. A hang­sebességen felüli repülésnek talán egyik leglényegesebb problémája az ütőhullám hato­sának enyhítése. Ez az ütés akkor következik be, amikor a repülőgép átlépi a hangkü­szöböt. Mikor a gép sebessége eléri a hangsebességet, olyan hatalmas ütőhullám képződik, amely nemcsak kiveri a házak valamennyi ablakát, ■. ,anem a házat magát is összedönti, ha a gép alacsonyan repül. Csak ha a gép több mint 12 kilomé­teréé magasságban száll, álé­kor válik az ütőhullám ye- szélytelehné a földön. Ez az égyik oka annak.' hogy a hatig sebességen felüli gépek re­pülőtereit a városoktól távol kell építeni. Manapság sok hasonló prob­lémát kell megoldaniuk a tu­(fénylő tfelko k a t képűi Szemjon Kirlian krasznodari műszerész sokat ígérd felfedezése Mit mond az orvostudomány ? Néhány évvel ezelőtt Krasz- nodar város egyik régi lako­sának, Szemjon Kirliannak a sorsába beavatkozott a vélet­len. Ez az egyszerű műsze­rész évtizedeken keresztül ja­vította, vizsgálta, tökéletesí­tette a villamos gépeket, ké­szülékeket. És egyszer csak arra jött rá, hogy ha a nagyfrekvenciás áram hatásterében ujjával fényérzékeny papírhoz ért. a papíron zeg-zúgos vonalak, foltok, vonások gyenge lenyo­matai jelentkeztek. Kirliannak azt súgta az ösz­töne, hogy a felfedezés na­gyobb figyelmet érdemel. El­kezdett kísérletezni. Protuberanciák az ujjhegyen Jól tudjuk, hogy bolygóink légkörét elektromosság telíti. Mindent, ami benne van, tikát? Az aviatika és a rakéta- technika édestestvérek, de mindegyiknek megvannak a maga, „hajlamai” és „törek­vései”. Ótt, ahol az egyik „uralkodik”, a másik nem tudja helyettesíteni, ámbár segítik egymást és együtt is fejlődnek. Az űr- és rabé'arepülés a jövőben is fejlődni fog. Nem kétséges, hogy egy napon meg jelennek a posta-, csomag-, és személyszállító rakétarepülő­gépek. Az itt a lényeges, hogy a levegő nagy magasságokban rendkívül ritka, és a repülő­gép igen nagy sebességet tud kifejteni. De ma még a 30 kilométeren felüli magassá­gok alig vannak kitapasztalva, valóságos szűzterületeket je­lentenek a repülés szempont­jából. Felszántani ezt a szűz- területet eléggé nehéz, mert kiterjedt tudományos vizsgá­latokra, kompakt és olcsó mo­torokra stb van szükség. Mégis úgy vélem, hogy a szovjet repülőgépek már ebben a húsz évben épp olyan jól érzik majd magukat e magassá­gokban, mint jelenleg a TU 114 tízezer méteren. Y Mjasziscsev főkonstruktőr Szuper-tűzálló műanyag Az amerikai sajtó új szerves műanyagról ad hírt. Az új anyagot „plutommak” nevezték el. Molekulája szén, hidrogén, oxigén, és nitrogén atomokból áll. Másfélszer nehezebb a víznél s nem túlságosan szi­lárd. A kapron 9—10-szer szilárdabb nála. Ezzel szem­ben a pklton olvadáspontja 10 000 C fok. Plutonszövetre olvasztott acélt önthetnek. Az acél meg­szilárdul rajtó, s a szövetnek semmi baja nem történik. A pluton olyan rossz hővezető, hogy a vele fedett műanyag- lemez kézben tartható, ami­kor erős gázlángigal hevítik. Az áj műanyagot már a közeljövőben előreláthatólag széleskörűen fel fogják hasz­nálni a nagysebességű repülő­gépek kiemelkedő részeinek védelmére, továbbá épületek­ben, bányákban és kohászati ütemekben könnyű tűzálló lödémek készítésére. Gép, amely a beszédet írja Sokféle gépet feltalált már az ember, de máig is hiány­zik az olyan, amelyik az el­hangzott szavakat közvetle­nül — tehát emberi segít­ség nélkül — papírra tudná vetni. A fül ugyanis a külön­böző modulációkat figyelem- bevéve, mintegy íooooo — nem tévedés: a hatezredi­ken! — hangvariáci&t tud megkülönböztetni és ezek lejegyzésére az európai nyel­vekben átlag 30 írásjel van. A különbség tehát elképzel­hetetlenül nagy, s ezért volt olyan bonyolult feladat meg­találni a megoldást. A tudósok - mindenekelőtt azzal próbálkoztak, hogy a rengeteg hangmoduláci,ó kö­zül kiválasztják azőkizt dz alaphangokat, amelyek a be­széd leírásához feltétlenül szükségesek és amelyekkel az írógépeket — szakkifeje­zéssel élve — vezérelni le­hetne. Az első fónetográfókba ezért úgynevezett fortnáns- szűrőket építettek be, ame­lyek egész tartományokat ik­tattak ki és ezzel a varián­sok számát lényegesen csök­kentették. rMatematikailag a különbség valóban nagy • volt, a meglévő-írásjelek szá­mához viszonyítva még így is lejegyezhetetlen mennyi­ségű variáns maradt. Ezért bevezették *az un. alformán- sokat, amelyek ismét kiszűr­tek néhány hangmodulációt és elérték, hogy leírhatóvá vált a p, k, t, néhány szisze* gőhang és az r. Ezeknél is problémát jelentett azonban, hogy csak a megfelelő erős­séggel kiejtett hangokat tud­ta a gép azonosítani, ezért egy erősítőt is fel kellett sze­relni. Ennek ellenére ezzel a módszerrel már majdnem érthető szöveget lehet kapni, ha elég lassú a beszéd, mivel a gép csak hat ütést tett má­sodpercenként. Sóik problémát okoz azon­ban, hogy az emberek nem monoton, egyhangúan be­szélnek, és a ritmus, a hang­súly, a beszéd dallama a gép számára' megváltoztathatja a szövetjét. A dallamot például a zöngés és zöngétlen más­salhangzók közötti különbség okozza. Rájöttek azonban arra, hogy a zönge egy egé­szen mély és helyét gyakran változtató frekvenciasávból ered, amely néhány félhang- nyira követi az alapfrekven­ciát. Ezért „követő formáns”- nak nevezték. Amikor ezt felfedezték, megtudták ol­dani a kiszűrését is. A gép maga rendkívül bo­nyolult, hiszen egy-egy ma­gán- illetve mássalhangzó frekvenciasprektumát kell állandóan írásjelekkel rög­zíteni.. Ezeknek nagysága beszéd közben elég gyorsan változik, olyan gyorsán, hogy azt egyelőre a gép nem is tudja követni, ezért van szükség egyelőre á lassú be­szédre. Egyes gyárak már most kí­sérletet tesznek a fonetográ- fok gyártására, és állítólag már van olyan gép is, amely a beszéd ritmusát követni tudja. De ha ez a hír még korainak is tetszik, az biztos, hogy a fohetográf problémá­ját műszakilag már megol­dották és néhány éven belül valóban megfelelő gépeket fognak gyártani. A jövőbe tekintők már azt is látják, hogy ezeket a gé­peket valamikor fordító gé­pekkel fogják kombinálni, s az elhangzott beszédeket az érdeklődök azonnal a kívánt idegen nyelven olvashatják majd. elektromos tér vesz körül, és egyenletesen elektromos töl­tések borítanak. Vajon ho­gyan oszlanak el ezek a töl­tések a testek felületén? Mi­lyen okoktól függ elhelyezke­désük? Vajon csupán a testek felületi viszonyaitól? Vagy le­hetséges az is, hogy függ a testek saját elektromos álla­potától, a belső fizikai-kémiai folyamatoktól!? És végered­ményben mi hasznunk lehet belőle, ha megismerjük eze­ket a jelenségeket? A kérdés­re csak akkor adhatunk vá­laszt, ha módot találunk arra, hogy megnézzük és le is fény­képezzük a természet „elekt­romos életének” képeit. A kö­zönséges fényképészeti mód­szerek azonban erre a célra nem alkalmasak. Az új jelenség rögzítéséhez újfajta készülék és különleges felvételi módszer kellett. Ezek megalkotása sok időt, munkát, töprengést igényelt. Az ered­mény: 14 szabadalom. A feltalálók készülékeket szerkesztettek az élet betűsze­rinti értelmébe vett vala­mennyi jelenségének nagyfrek­venciás lefényképezésére. Ma már ezt igen egyszerűen vég­zik: a vizsgálandó tárgyra (ujj, kéz, láb, növénylevél, pénzdarab) fényérzékeny pa­pírt vagy filmet helyeznek, azután bekapcsolják a nagy- frekvenciás áramot (amelyet egyébként ember egyáltalán nem is érez) és kész a felvé­tel. Az első felvételek meglep­ték a Kirlian házaspárt) az eléjük táruló csodálatos kép miatt. De a kép statikus volt, a jelenségek csupár^ egyetlen pillanatát tükrözte vissza. Ez­után a kutatók egy külön elő­tétet szerkesztettek, a mikrosz­kóphoz., és a nagyfrekvenciás áramok hatásterében még sen­ki által nem látott világ tárult fel szemük előtt: a sötét hát­térben sziporkáztak a kék, lila, sárga, aran^ színű villa­mos szikrák sorozatai. Néme­lyikük viliódzott, mások egyen letes fénnyel világítottak, s voltak olyanok is, amelyek időközönként villantak fel. Egyes világító szikrák mozdu­latlanoknak látszottak, mások pedig fényes labirintusokban bolyongtak. A kísérteties kis tüzek csodálatos csillagképei felett erős fényű, sokszínű fáklyák lobbantak fel, és hal­ványan fénylő kis felhők borí­tották a képmezőt. A dohányzó nők 51 százaléka meddő Megdöbbentő adatok a dohány káros hatásáról — A. dohányzó nők sokkal gyorsabban öregszenek, mint a nem dohányzók — jelentet­te kd dr. Bernhard, közismert müncheni nőgyógyász egy ta­nácskozáson, amelyen a do­hány káros hatásáról tárgyal­tók. nőgyógyászok, idegorvo­sok, szem- és tüdőspecialisták stb. Amikor a szakemberek összeültek, mindegyikük előtt cigarettás doboz, gyufa és ha­mutálca állt. A tanácskozás elején vágni lehetett volna a füstöt a teremben, de ahogy múlt az idő, és sorakoztak a fölszólalók, mindinkább rit­kult a füst. A cigarettában, illetve do­hányban található nikotin pa­ralizálja az idegrendszert, a szénmoiioxid rombolja a vörös vénsejteket, a metil-alkohol rontja a látást, az ammóniák károsan hat a tüdőre, a kát­rányanyagok pedig rákot idéz­nek elő, sorolták fel az orvo­sok. Bernhard professzor néhány éves kutatómunkájának ered­ményét ismertette az össze- gvűltekkel. Évekig állandó vizs­gálat alatt tartott 659 dohány­zó és körülbelül ötezer nem dohányzó nőt. s megállapítot­ta, hogy a dohányzó nők 65 százaiéira már negyven éves korában öreg, ráncos, a nem dohányzóknak viszont ebben a korban 3.9 százalékában ész­lelhetők az öregség jelei. A dohányzó nők 20 százalékánál már 36—38 éves korban jelent keznek a klimaktérium tüne­tei, a nem dohányzó nőknek pedig ebben a korban 1,7 szá­zalékánál Még elgondolkozta- tóbb ez a megállapítás: a do­hányzó nők 51 százaléka med­dő, a nem dohányzóknak pe­dig csak 4,6 százaléka. Bern­hard professzor kimutatása szerint a cigaretta hatással van az elvetélésre is: a do­hányzó nők 37.3 százaléka idő előtt szüli meg gyermekét, s nemdohányzóknak csak 15,3 százaléka. A jövendőbeli anya minden elszívott cigarettával rongálja a fejlődő gyerek szer­vezetét, mert a nikotin, kát­rány, metil-alkohol szénmo- noxig erős szívdobogást okoz. Bernhard professzor nem ál­lította persze, hogy a dohány­zó nőkön észlelt különféle el­változásokat és a korai öreg­séget kizárólag a cigaretta okozza, kétségtelen azonban, hogy a női szervezetnek egyik legnagyobb ellensége a do­hány. A feltalálók a mikroszkóp alá helyeztek mindent, ami csak kezük ügyébe került, bőr és fadarabkákat, faleveleket és papírost, fémlemezeket és gumit. így aztán kiderült, hogy a fényjelenség . jellege, rajzolata az élő és élettelen tárgyaknál ' egyáltalán nem azonos, az élő tárgyakról ké­szült felvételek pedig egymás­tól lényegesen különböznek, és eddig megmagyarázhatat­lan szerkezetbeli részleteket jeleznek. Élő elektron os?ái? Az adatok gyorsan halmo­zódnak. De zsákutcába kerül­nek a felfedezők is és a mun­kájuk iránt érdeklődő tudósok is. A szakemberek vállukat vonogatják. Kétségtelen, hogy ezek a kísérletek igen érdekes, fohtos jelenségekről számol­nak be. de vajon milyen je­lenségekről? ... A mikroszkóp alatt egy frissen leszakított falevél met­szete látható. Bekapcsolják a nagyfrekvenciás áramot, és felvillan a már előbb leírt kép. Néhány óra múltán azon­ban a kis tüzek kezdenek ki­aludni, a fáklyák elhalványul­nak, a szikrák, a felhők alig mozognak. A falevél elhal. El­pusztulásának folyamata pedig visszatükröződik az elektromos impulzusok képsorozatában. .... A növény megbetege­dett. De az elektromos kép jellege is megváltozik mielőtt még a szakember felismerhet­né a betegség jeleit. ... A színes filmet ráhelye­zik az emberi test különféle Az ember ujjai, amelyet nagy frekvenciás kisülések boríta­nak részeire — a nyak, a szív, a gyomor tájára — és a felvéte­leken különböző színű foltok jelentkeznek. Hogy ezek színét mi határozza meg. az eddig még nem derült ki. De a fel­találók többször megfigyelték, hogy a színek az egészségi ál­lapottól, a közérzettől, hangu­lattól és sok más októl függő­en változnak. ... Egy paraffin lemezkébe szigetelő- és fémdarabkákat helyeztek el. A nagyfrekven­ciás felvételen e tárgyak kön vonalai világosan látszanak. Az elektromos jelek tudósíta­nak bennünket arról, hogy mi rejlik a test mélyében. Szinte megszámlálhatatlanu sok ilyen kísérletet végezte V el. E kísérletek csodálatos ki­látásokkal kecsegtetnek. A szakemberek pedig megállapí­tották, hogy a Kirlian házas­pár által javasolt fényképezési módszer kétségtelenül nagy tudományos érdeklődésre tart­hat számot, noha eddig még nem lehet felbecsülni gyakor­lati jelentőségét és alkalma­zási lehetőségeit. Ezt mondja a többi között az egyik legki­válóbb szovjet biofizikus. L. A. Tumerman professzor is, aki nemrégiben meglátogatta a feltalálókat. Ók maguk, csak úgy, mint néhány tudós, aki már megismerte munkásságu­kat, hajlandók azt gondolni, hogy a felvételeken a szerve­zet élettevékenységének bo­nyolult, rejtett, belső folyama­tai tükröződnek vissza, ame­lyek sokféle színű és alakú elektromos jel alakjában van­nak rejtjelezve. Vannak szak­emberek, akik még tovább mennek a találgatásokban. Feltételezik. ho,fv az új mód­szer segítségével a betegsége* jóval gyorsában lehet majd felfedezni mint ma. é Ez rendkívül nagysebességű repülőgép lesz 2000 kilométert, vagyis jóval túl leszünk a hangküszöbön. Máris megjósolhatjuk, hogy húsz év elteltével az utasgépek egy óra alatt 2,5—3000 kilomé­tert tesznek majd meg. Másodszor új repülőgépfaj­tákat kell kidolgozni, amelyek nemcsak sokkalta gyorsabban repülnek majd, hanem jóval kisebb repülőtereket és beton­kifutókat igényelnek. A jelenlegi lökhajtásos gépek nek minden kiválóságuk mel­lett nagy repülősebességre kell szert tenniük, mielőtt fel tudnak emelkedni a levegőbe, s ehhez sok kilométeres beton- sávokat kell létesíteni. Ért­hető. hogy az ilyen repülőtér csak a várostól távol lehet. A Moszkvából Leningrádba re­pülő utasnak már ma is több idő kell ahhoz, hogy elérje a . repülőteret, mint amennyit maga a repülés igényel. Ezért az ilyen lógijáratok résziére új típusú repülőgépeket fejlesz tenek ki, amelyeknek felszál­Ilyen gépen repülünk majd 1970-ben

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents