Dunántúli Napló, 1962. július (19. évfolyam, 152-177. szám)
1962-07-13 / 162. szám
í 1?82. JÚLIUS 13, RJAP1Ó „Elviszem a búzám...“ „ELVISZEM A BÚZÁM a saentlpráioi gőzmalomba .. — így éneklik az emberek. Persze, a híres szentlőrinci hengermalmot ma már nem gőzenergiával, hanem válla- mosárarrtmaQ üzemeltetik, de ez a tény mit sem változtat a nóta szövegén. Csendesen duruzsolnak a villanymotorok, egyenletesen forognak a hengerek. A malom öreg molnárja, Róhrer Árpád gumikalapácsávál meg- kopogitatja a garatot, kinyitja a kis üvegajtót, a henger alá tartja a tenyerét és összehúzott szemmel vizsgálja az őrleményt. Nem kell őneki laboratórium, 45 éves tapasztalatával tizednyi pontossággal megmond mindent. Milyen a búza hekttólitersűlya, mekkora a sikértartalom és a nedvesség. — Apám is ezt csinálta, s én már kisgyerek koromban ott dolgoztam mellette. — Szóí'u- kar ember a malom id ős möP' nárjta, csendesen, szerényen vég4^ fpypkáját, A/t mondja, egyformái! munka, mindennap ugyanazt kell csinálni, nagyon kein figyelni és szinte érezni a malom vérkeringését. Nem tudok vele tovább beszélgetni sem,' mert siet tovább, csak ennyit mond visz- szafordulva: — Egy kis türelmet kérek. — S aztán eltűnik a három emeletes malom, csövekkel, szitákkal és hengerekkel tele tűzdelt labirintusában. Egyedül barangolom be a nagy malmot. A legfelső szántén ütemesen mozog a szita. Itt tisztítják meg első ízben a búzát. A szita mellett , fiatal molnársegéd dolgozik, a csövekből kifolyó korpát szortx- vccnsa, a sarokba. Antal István j|| szerezte ms§ a szakosak fcás bizonyítványát, dé mint kiderült, ő is molnár-dinasztiának a leszármazottja. Nagy- váíty községben volt vízimalmuk, amelyet még öregapja vásárolt meg annakidején az Eszterházy unaságtól. — Azok a kis vízimalmok régóta, nem őrölnek. Pedig valamikor jó Mszitet adtunk, csak hát kiesik voltaik azok a matatok. Hét-nyolc is volt egymásméMett, a Gyűrűfű felőli források vize hajtotta, vagy ha nagyobb eső volt, akkor a dombokról lezúduló víz is elvitte egész nap a nagy kereket. Tovább megyek a malomban. Mindenütt ragyogó tisztaság. Embert alig látni. Négyen vagy öten dolgoznak az egész malomiban. Lent a földszinten forgalmasabb az élet. Kocsik sorakoznak a bejárat elé, s hozzák a búzát. A diny- nyeberki tsz kocsija megpakolva elindul hazafelé. A mázsánál Simon Ferenc adagolja a búzáért járó lisztet és korpáit, EGY NAGYBAJŰSZÜ öregember félzsáknyi lisztet rak fel a talicskájára. Szűcs Józsefnek hívják, nyugdíjas vasutas, itt lakik a malom mellett. így apródonként őröltetá meg a búzáját, amikor elfogy a liszt, áthoz fél zsák búzát. Gyorsan összebarátkozunk a 83 éves bácsival. Mesél a légi őrletésekrőt: — Amíg ez nem volt, addig a Tauniser Kálmán vízimalmába hortuk a gabonát. Az kis malom volt, .nem győzte a sok búzát. Akinek jó lova, meg jó kocsija volt, az a drá- vai hajómalmokba járt. Én is voltam néhányszor a Dráván, Az volt ám az érdekes. A hajó kivolt láncolva a parthoz és egy pailódeszkán kéllett behordani a zsákokat a víz fölött. Aki nem vigyázott, könnyen belepottyant zsákostul ... Arrébb kell telepednünk, mert egy teherautó fordul a bejárat felé magasra rakva zsákokkal. — ... az ügyésebbje a csárdában ázott el, nem pedig a Drávában. Itt is-volt egy nevezetes vízimalom, arra a — mutat a kezével a falu másik végére — úgy mondják az itteniek. hogy a „taszajnál” Én még kis gyerek voltam, a molnár meg öreg ember. Volt neki két kis lova és kocsival végig járta a fogatnélküli gazdákat, összeszedte az őrletni- valókat és egy hétre rá vissza- hordta nekik megőrölve. Csakhogy akkoriban' még nem volt ám a malomban rosta, nekünk kellett otthon rostálni. Ha kalácsot akartunk sütni, akkor a sűrű lyukúval rostáltunk, kenyérnek a nagyobbik- fcal, a ■ ritkával meg a korpát választottuk el. Ez itt már modern dolog —. mutat a hengermalom felé s aztán megfogja a talicska szarvát, elindul haza. A MÁZSA MELLETT Simon Ferenccel beszélgetünk. Megkérdem tőle, hogy felkészül t-e az új búza fogadására? Nem is mondja, mint inkább katonásan jelenti: — A csövek kipucolva, a szíj jak megjavítva, a kopott hengerek kicserélve, amelyek meg benne vannak, azok lezsírozva. Minden rendiben van, hiba nem lesz. — Honnan várják az első szállítmányt? — Alighanem a szabad- szentkirályi tsz hozza az első szállítmányt, mert tegnap már jelezték, hogy a mai napon befutnak. Múlt évben a tar- csapusztad gazdaság volt az első, most űgyűátszák lemaradtak. Hely van elég, hozhatják. Simonnal is a malomról beszélgetünk tovább, de ő is csak azt mondja, hogy jó malom, öreg történeteik, ízes anekdotáik nincsenek még, de jó lisztet, azt tudnak őrölni. — Idejárnak még Gilván- fárói is, meg Magyanmecske, Magyartelek környékéről, pedig azoknak közelebb lenne a sellyei malom. A pékek is szeretik a szentlőrinci malom lisztjét, ezzel javítják a többit — mondja. CSÖRÖG A TELEFON. A szabadszentkirályi tsz-ből jelentkeznek és közlik, hogy a mai napon délután útnak indítják az első idei búzaszállítmányt. Tehát, a megyében elsőnek á szabadszentki rályi termelőszövetkezet búzáját őrlik a szent lórin oi hengermalomban. Reméljük, hogy jó búza lesz, s a jó búza lisztjéből jó kenyerünk. (Gazdagh István) í j művészek a színháznál Lapunkban már közöltük azoknak a színészeknek a nevét, akik az új színházi évadban Pécsre szerződtek. A színháztól nyert értesülés szerint a közölt névsor most kibővült. Bonviváni szerepkörre szerződött Mester István, a budapesti Déryné Színház művésze. Péter Gizi, a pécsiek kedvelt művésznője a jövő évadban ismét Pécsett lép tzin- padra. Horváth Sándor pedig Miskolcról szerződött városunkba. A Pécsi Nemzeti Színház a jövő évadra újszerű bérletrendszer kiadását tervezi. A bérlet 12 előadásra érvényes s a bérletet váltók 6 kedvezményes szelvényt is kapnak a bérleten kívüli előadásokra, A bérletsorozatba 2 operát, 1 balettet, 5 prózai színdarabot, 1 zenés vígjátékot és 3 nagyoperettet tekinthetnek meg a színházkedvelök. Ezenkívül ifjúsági bérlet kibocsását is tervezik. Nem feledkeztek meg az operakedvelőkről sem.: 8 elő adásból álló operabérletet ki vannak kiadni. A tervezetet jóváhagyás végett az illetékes szervek elé bocsátják. Harmincötös leánykacipőt kérek... 12 új halastó épül az idén A halhús iránti kereslet rtö- j vekedése, a kedvező adottságok és az építkezéssel járó ál-! lami támogatás eredménye-; ként, egyre több tenmelőszö- í vetkezet létesít halastavat. Je-; lenleg 563 katasztrális hold- < nyi víztükörrel mintegy 45 tsz? halastó van a megyében. Eb- 5 bői nyolc már az idén épült. 5 Év végéig összesen 12 új ha- s lastó „terme!” majd. A duna-\ szekcsői, babarci, baranya- szentgyörgyi halastavak mel- í lett Somogyhárságyon újabb < két tó épül, de saját erőből a < villánykövesdiek és a berkes-< dáek is létesítenek halastavat. < A külföldi tapasztalatok fel- j használásával a tavakból nemcsak öntöznek, de a halte- J nyésztés mellett, vízi szárnyas 5 nevelésére is felhasználják j őket. Ugye nem valami szívderítő látvány egy 12—13 éves gyermekiány matrózblúzban, rakol.tszoknyával és ügyetlenül billegő, bi- csakló tüsarkú, olaszfazonú divatcipőben. Pedig lassacskán ez iesz a „lánykadivat”, hiszen egyre többet- látni közülük ebben az ijesztő öltözékben a mama oldalán, de szólóban is. Az előbbi szituáció a szerencsésebb, mert így csak a mamát érik lesújtó pillantások, maskarába öltöztetett leánya miatt. A „bünrevezetó alkalom” a kereskedelem, amely oly rég ..kinőtt” már a gyermekcipőből, hogy ezt a fogalmat jobbára ei is felejtette. Igen, a gyermekcipőről van szó, pontosabban a lánykacipőről, amely lassanként eltűnik az áruházak, a cipőboltok kirakataiból, pultjairól. Mi az oka? Ki az oka? A találgatások helyett „jelenítsünk meg egy ilyen cipővásárt. A szánhely tökéLete- sen mindegy, a szöveg ugyanaz az állami áruházban, mint akármelyik cipő- boltban. — Harmincötös lánykacipőt kérek... És a kereskedő? — Drága asszonyom hányszor mondjuk még el, hogy a harmincötös már női méret. Pillanatnyi némajáték. Ugyanis a kedves szülő indulatosan maga elé penderíti leánykáját. — Hát ez a kéz-láb gyerek, magának nő? S ha egyszer harmincötös a lába, játszunk mi is Hamupipőkét? ... Az érzelmeselbb eladók ilyenkor hosszas okfejtésbe kezdenek. — Az úgy van kérem, hogy is mondjam csalt..., hogy a harmincötös felnőtt szám, ha tetszik, ha nem. Nem, netessék közbeszólni, mert tetszik érteni az úgy van, hogy a gyermekcipő dotált áru s ennek utána olcsóbb, mint a felnőtt cipő. Namármost, ha mi harmincötös lánykacipőit árulnánk, azt úgy is elkapkodnák a gyerek-kaliberű hölgyek. Na, látja! Hát akkor van értelme? Hiszen ahogy mondottam, dotálva van, s ilyentormán az államot csapnánk be vele. A NÉPGAZDASAGOT!!! Ezekután a világ legier mészetesebb dolga, hogy ay öntudatra ébredt szülő ma- gábaszáll. — Oppardon, így egészen más, miért nem mindjárt ezzel kezdte... És már cső magol tatja is azt a csausz - nű, roggyantottsarkú, szegletesorrú cipőtüneményt, amíg meg nem veszi előle egy másik, politikailag sokka] fejlettebb mama. aki ott álldogáll mögöttük tizenkést-ti zenháromévesforma nyakigláb lányával. A fenti „egyíelvonásos- hoz” nxégcsak annyit. Vajon indokolt-e az, hogy csupán azért nem gyártanak har- mincötöis gyermekcipőit, mert a felnőttek elkapkodják? Talán nem kapkodják el a felnőttek a bakfis számú kabátokat, ruhákat, melegítőket? De mennyire, hogy él, ha egyszer megfelel a termetüknek, s még- jobban a pénztárcájuknak. Hogy textilből jobban állunk mint á bőráruból? Ez igjaz. De ha így van, miért gyárt a cipőiparunk felesleges árut is. Példának okáért a Hódmezővásárhelyi Cipőgyár máért szállít vagontételre fedetthasítású, porotalpú gyermekcipőkéit, amikor olyan formátlanok és nehezek, hogy a kutyának sem kell. És miért van az, hogy a harmincas gyermekszámig mennyiségben és választékban is kapni, szebbnél szebb szandálokat, cipellőket. Miért szűnik meg a tudomány a 31—35 számú cipőknél, szandáloknál. Nem vagyunk szakemberek, mégis úgy véljük, lehetne azt a fazont úgyis tervezni, hogy a csinosság a választék mellett megmaradjon a gyermekeknek. De úgy hisszük, nemcsak a tervezésben, a gyártásban van a hiba, hanem az áruterítésben is, amit nem szabad minden esetben az elosztó- központ rovására írni. Ebbe a .derítésbe” beleszólhatna a Pécsi C i pönagykereskedelmi Vállalat is, mivel nemcsak kínálat, hanem kereslet is van a világon, illetőleg a kereskedelemben. — sgy — Beszélgetés a zenéről Akkor találkoztam vele először, amikor a Zalaegerszegi Zeneiskola leánykórusával a Pécsi Rádióban szerepeltek. Fiatalos lendülettel, a muzsika iránti rajongás hevével vezényelte a műsort, melyben saját kombinációja, a Tavaszi ének is szerepelt. Most, ahogy szóba került ez az évekkel ezelőtti rádiószereplés, melyet azóta oly sok követett, Ivasivka Mátyás szívesen emlékezik vissza arra az időre: — A zenetanárképző elvégzése után a Zalaegerszegi Zeneiskolában és tanítóképzőben kezdtem meg tanári munkámat. Ott még töretlen volt a zenei ugar. Volt mit tenni és volt mit tanulni. Kitűnő előis- kola volt ez a pécsi évekhez. Aztán még régebbi múltba kalandozunk vissza: a zenei kedv első megnyilvánulásáig. — Még az érettségi előtti hetekben is orvosnak készültem. Nem is gondoltam arra, hogy pedagógusi, főleg zenetanári pályára menjek. Igaz, 11 éves koromtól rendszeresen tanultam zenét. Első tanárom a kiváló olasz hegedűművész, Pio- vesan Sirio volt. Mint kisdiák, rajongtam a film- és operettzenéért és főleg az indulókért. Az értékes, komoly zenét egy iskolai zenedélutánon tanárom — most kollégám — Török Emil jóvoltából kezdtem szeretni. Ez az első élmény: Wagner Tannhäuser nyitányának megismerése volt. 14 éves voltam akkor. Ettől kezd.ve érdeklődöm a maradandó értékű muzsika iránt. És ezzel párhuzamosan mélyült el bennem a magyar népdal szeretette is/ A hegedű mellett ekkor már zongorázni is tanul. Mint felsős gimnazista Tillai Auréllal és Dobos Lászlóval együtt meg alapítja a Nagy Lajos, Gimnázium regős-zenekarát. A tanár képzőn ismerkedik meg közelebbről Kodály Zoltán pedagógiai munkásságával. — Ennek egyik legkiválóbb terjesztőjét és pedagógusi példaképemet Agócsy Lászlóban látom. Karnagyi eszményképem pedig Bárdos Lajos. Ivasivka Mátyás most már évek óta Pécsett oktatja, tanítja a fiatalokat a zene szerete- tére. Munkája szétágazó és vél tozatos. Négy középiskola — a Nagy Lajos és Janus Pannonius Gimnázium, valamint a Zrínyi Miklós és Radnóti Miklós Közgazdasági Technikum énekkarát vezeti. Karnagya a nemrégiben negyven éves fenn állási jubileumát ünnepelt és kormánykitüntetésben részesített Pécsbányatelepi Bányász Férfikarnak. Két vonószenekara is van: egy a Nagy Lajos és egy a Janus Pannonius Gimnáziumban. Nem kis feladat irányításukra felkészülni! — A hozzá nem értők, de még a jóindulatú laikusok is abban a hitben élnek, hogy a karnagynak egyéb feladata sincs, mint hogy odaáll az együttes elé... dirigál. Üti a kettes, hármas vagy éppen az ötös ütemeket, és a kórus ragyogóan szól. Szerintük akkor is ugyanilyen jól menne minden, ha nem hadonászna ott a karvezetés. Nem tudják, nem is sejtik, hogy még a nyolcütemes kis darab megtanulása és megtaníttatása is micsoda komoly munkát, hozzáállást igényéi. Már magának a megtanítandó darabnak a kiválasztása is komoly feladat. Eldönteni, melyik az a kompozíció, amely ízlésemnek, temperamentumomnak, képességeimnek meg felel? És megfelel-e az énekkarnak? Alkalmas-e az együttes a kérdéses mű technikai és művészi megoldására? A megfelelő mü kiválasztása érdekében sokszor félnapokat böngészgetek a pécsi , vagy valamelyik fővárosi zenemű-boltban. Aztán következik a technikai kivitelezés — egyelőre még mindig a karvezető részéről. A szólamok egyenkénti végi géneklóse, megtanulása, lehetőleg kotta nélkül, a lélegzetvételi helyek megállapítása, a mü szerkezeti elemzése, a darab többszöri elvezénylése egy elképzelt kórus előtt, a sző vég alapos átelemzése. Ha mindezt sikeresen megoldottam, valószínű, sikerül megállapítanom, hogy mit kell kihozni a műből. Ivasivka Mátyás évi munkájának egyik legkiemelkedőbb eseménye az Éneklő Ifjúság hangversenye, ahol idén mind a négy középiskolás kórusa pódiumra lépett, valamint a keszthelyi Helikon, ahol ez évben mind a Janus Gimnázium, mind a Zrínyi Közgazdasági Technikum kamarakórusa a 25 dunántúli kórus közül a nyolc aranyérmes között végzett, má sodik helyen, A siker titka nyilván Ivasivka alapos zenei és pedagógiai felkészültsége. Pedagógusi jelszava Kodály mondása: „A tiszta zenei levegőben felnőtt gyermek egészséges marad lelkileg is”. — Nem a rossz, a ponyva üldözésére kell erőnket elsősorban összpontosítanunk, hanem a jót kell mindenütt és mindenáron terjeszteni. Ennek érdekében szorosan vett tanári munkám mellett megindítottam a Nagy Lajos és a Janus Pannonius Gimnáziumok III. és IV. osztályaiban a Zenei műalkotások ismerete rendkívüli tárgy oktatását, a Zrínyi Közgazdasági Technikumban a havonként ismétlődő Collegium Musicuvt előadásokat és a pécsbányatelepi bányászok közt a zenei ismeretterjesztést. Rendkívül step és hálás feladat mindez, ami mellett még szükség van egy kis hangszeres gyakorlásra, hegedülésre, zongorázásra, is. És a szórakozás? — Szabad időmben, ha ilyen egyáltalán akad, két igen kedves szórakozásom van. Az egyik az olvasás. Kedvencem Arany, Madách és Ady. Ezen a nyáron a Beszélgetések Pablo Casals-szal mellett Babi'S Európai irodalomtörténetét és Dante Isteni színjátékét szeret ném.elolvasni. Másik kedvtelésem a természetjárás. Minél többet lenni a szabadban. Számomra a legigazibb pihenés: találkozás a természettel és továbbjutás abban a hatalmas birodalomban, melynek művészet a neve.,, ' — r.í -» V «
