Dunántúli Napló, 1962. július (19. évfolyam, 152-177. szám)
1962-07-12 / 161. szám
1962. JÚLIUS 12. 5 Hasznos tapasztalatok A mohácsi kulturális szemle tanulságai Egy-egy nagyszabású kulturális megmozdulás mindig mér cét állít: mennyit haladtunk előre, milyen hibák gátolták az adott terület fejlődését és a tapasztalatok összegezése után felvetődik a kérdés — hogyan haladjunk tovább. Egy város fejlődése nemcsak az adott város lakóinak szellemi színvonalára van hatással, hanem vonzóerőt gyakorol a környékre, a környező községek kulturális életére is. S ha ennek tükrében vizsgáljuk a „Mohácsi kulturális napok” rendezévényeit — feltétlen ala posabb értékelésre van szükség még akkor is, ha már „eleműit” dolgokat említünk. A jövőt egy kissé mindig a múlt hagyományai táplálják. A Bartók Béla Művelődési Ház 10 éves működésének megünneplése adta a gondolatot ah- . hoz, hogy ne csak egy díszünnepséggel emlékezzenek meg a mohácsiak erről a tényről, hanem szélesebb társadalmi érdeklődést keltsenek és kulturális eseménysorozattal tömörít- sék a város lakosságát a művelődési ház köré. Ez a gondolat feltétlen helyes volt és a jó kezdeményezés megvalósításához nagy ügybuzgalommal láttak hozzá. Mi is volt az elképzelés? A program zömét öntevékeny rendezvények képezték volna, köztük természetesen elsősorban a művelődési ház különböző öntevékeny csoportjaira számítottak. Két munkásakadémiai előadás, a járási—városi kulturális szemle bemutatója, a Mohácsi Jenő emlékünnepély, gyermeknapi műsor, a Pécsi Nemzeti Színház előadása, kiállítások adták volna a kulturális napok gerincét. Ezt a sorozatot április 15-től május 27-ig kívánták lebonyolítani. A szervezési elgondolások helyesek voltak: rendezdbizottságot, az ünnepi hetek élére védnökséget kíván tak -létrehozni. A Városi tanács végrehajtó bizottsága azonban a kezdés időpontját április 15. helyett május 20-ra állapította meg, ami nem volt éppen szerencsés, mert így számos rendezvény „kiesett” az ünnepi hetek keretéből. Korábban kellett megtartani például a kulturális szemlét, a színházi előadást, a munkásakadémia-sorozatot. Ez magában nem mondható hibának, mert ezek a rendezvények akár az ünnepi hetek keretében, akár azon kívül kerülnek lebonyolításra — mindenképpen hasznosak. A hiba másutt jelentkezett, de mégis összefüggött a kezdési időpont rossz meghatározásaival is. Nem számoltak azzal, hogy az ünnepi hetek idején — május 20-tól június közepéig — rendezték a kulturális szemlék megyei, tájegységei és országos bemutatóit is. Előfordult az, hogy a művelődési ház egyik művészeti csoportja Budapesten, a másik három pedig Komlón szerepelt azon a napon, amikor például a Mohácsi Jenő emlékünnepélyen is szükség lett volna közreműködésükre. Nem számoltak azzal, hogy ebben az időpontban volt a dunántúli középiskolások nagyszabású kulturális megmozdulása, a keszthelyi Helikon ünnepség, ami nemcsak a szereplőket vonta el az ottani rendezvényektől, hanem a művészeti csoportokat vezető pedagógusok is éppen ebben az időpontban voltak kénytelenek energiájukat „távoli rendezvények” sikere érdekében kifejteni, s az otthoni feladatok megoldására már nem futotta sem idejükből, sem erejükből. Ha ezekhez még hozzátesszük, hogy június első vasárnapján pedagógusnap volt, m^jd a má sodik vasárnap építők napja — azonnal kézenfekvő — ennyi megmozdulás előkészítése mellett a Mohácsi kulturális napok megfelelő szervezésére nem volt „tartalék”. Az erők szétforgácso- lódtak és az alapjában jó kezdeményezés nem hozta meg a kívánt eredményt, nem tudott közönségsikert elérni. Mert a cél természetesen nemcsak az, hogy egy sereg előadást szervezzünk — hanem ehhez megfelelő közönséget is toborozni kell. Enélkül öncélúvá válik a gondolat, nem lesz hatóereje, s akkor felmerül a kérdés: miért az egész? Ha már a negatívumoknál tartunk, ne hallgassunk el sem mit sem. Az operáció mindig fájdalmas, de nélküle nincs gyógyulás. Már pedig a cél az, hogy a jövőben elkerüljük a hibákat, s ennek érdekében egy-két gondolatot feltétlenül fel kell vetni. Május 20-án volt a nyitó ünnepség, a művelődési ház fennállásának 10. évfordulója alkalmából. Alig-alig volt résztvevő ... Mit mutat ez? A művelődési háznak nincs törzsközönsége. A művelődési ház vezetőinek ebből ta- nulniok kell. Nem elégedhetnek meg azzal, hogy néha — főként a könnyű műfajhoz tartozó rendezvényre — nagyobb közönséget tudnak mozgósítani. Ez is eredmény, azonban vajmi kevés. Keresniük kell azokat a szórakoztató és nevelő foglalkozási formákat, amelyek állandóan nagyszámú közönséget vonzanak. Lehet, hogy az elmondottak alapján kissé sötét a „kép tónusa”, de semmi értelme a lak kozásnak. Természetes nem len ne ez a rövidlélegzetű értékelés tárgyilagos, ha nem beszélne az eredményekről is. Mert kétség kívül- ezekről is számot lehet adni. A Népballada-est, a gyermekműsorok sok érdeklődőt vonzottak — különösen az ifjúság köréből. A Képcsarnok Vállalat ebben az időben mintegy 25 ezer forint értékű festményt adott el — ami szintén a mohácsi dolgozók művészeti igényét bizonyítja. Több mint 600 látogatója volt az „Ezerarcú Mohács” című fényképkiállításnak, amit a látogatókönyv bejegyzései alapján nagy tetszéssel fogadtak. Végeredményben a „Mohácsi kulturális napok”, ha nem is hozták meg a kívánt eredményt, új színfoltot jelentett a város életében. A tapasztalatok összegezése azt mutatja, hogy a kezdeményezés jó, de ki kell gyógyítani a „gyermek- betegségéből”. Különösen a közönségszervezés területén adód tak hibák. Nem szabad a közönségszervezést néhány falragasszal elintézni! Sem a tervezett védnökséget, sem a rendező bizottságot nem hozták létre — nem volt az eseménysorozatnak társadalmi bázisa, mindössze néhány népművelési dolgozó „fogta össze”. Ezért a város lakói közül csak kevesen érezték magukénak ezt az eredetileg városi megmozdulásnak szánt kulturális programot. Az értékelés — úgy véljük — magában foglalja a jövő tanulságait is. G. F. A veszélyes amerikai kaland színiere A magaslégkör és néhány tudományos fogalom A MAGASLÉGKÖRBEN tér vezett nukleáris robbantások híre világszerte felháborította nemcsak az egyszerű emberek millióit, de a jó szándékú szakemberek népes táborát is. A Föld levegöburko- latának mesterséges befolyásolása ugyanis beláthatatlan következményekkel járhat. — Olyan zavarokat idézhet elő, amelyek megbéníthatják a táv közlést, az űrhajók irányítását s döntően beleszólhatnak időjárásunk alakulásába is. A kísérletekkel kapcsolatosan sok olyan geofizikai fogalommal találkozik az újságolvasó, amelyek kevésbé ismertek. A meteorológusok troposzférának nevezik a légkörnek kb. 10 kilométer magasságig terjedő, alsó tartományát. Itt zajlanak le az időjárási jelenségek, itt alakulnak ki a nagy földi szélrendszerek, itt keletkeznek a nagykiterjedésű időjárási frontok is. Felette, egészen 35 km magasságig a sztratoszféra terül el. Ebben viszonylag nyugodt rétegben közlekednek a lökhajtás06 repülőgépek, itt lebegnek az úgy nevezett gyöngyház felhők s ide hatolnak be a kutató léggömbök is. E két tartomány között terül el az úgynevezett tropo- pauza. Ebben mutatták M nemrég azokat a nagysebességű futóáramokat, amelyek képesek arra, hogy légköri szennyeződéseket, vulkánok robbanási termékeit, erdőtüzek füstjét vagy éppen egy nukleáris robbantás radioaktív produktumait nagy gyorsasággal elszállítsák s a csapadékkal együtt a Föld felszínére juttassák. It, matter»-- '■«e hold I. misktrsiefls NURltfl Rmmá SZINTI Ri % Metíorí' • / A m Parkosítás társadalmi munkában w Laggomo 1 ^2Íratosifeneí **£$$£*• Tropo 4 x /<t~r<Z * "sy, ~ A komlói Eötvös Lóránd utca ' lakói kb. százezer forint értékű társadalmi munkával tét ték csinossá, virágossá utcájukat. Követésre méltó példái (Gyöngyösi János felv. I 35—80 kilométer között a mezoszférát találjuk. Míg a sztratoszféra felső határáig a hőmérséklet általában csökken, addig a mezoszférában en nek értéke először növekszik, majd 70—80 kilométer magasságban eléri mélypontját 70— 90 fok C fagypont alatti hőmérséklettel. 80 kilométeren félül a rendkívül magas hőmérsékleti értékeket mutató termoszférát találjuk. Ez a légkör legvastagabb rétege, hiszen felső határa 800 kilométer körül van. Ezt a réteget nevezték régebben ionoszférának is. Itt ugyan is az ibolyántúli sugarakban igen gazdag napsugárzás képes arra, hogy „ionokat gyártson” azaz egy-egy elektront leszakítson a pozitív töltésű atommag mellől. Az ionokból keletkező elektromos burok elhajítja az ide érkező rádióNagyharsányi változások Nagyharsányban a múillt esztendő „a nagy csata” éve volt. Bebizonyosodott, hogy a közös gazdaság tagsága szereti a munkáit, szenet! a földet, s az is bebizonyosodott, hogy Nagyharsányban is akadnak okos és jó vezetők, akikben bátran lehet bízni — es akikben csak bízni kell. S a „nagy csata” végétért. Igaz, van még élég gond, megoldásra váró feladat, de az emberek — egyetlen esztendő alatt — megtalálták egymást. A volt szegényparaszt, aki ma is éppolyan hittél és lelkesedéssel dolgozik, amilyen hittel és szívvel annakidején meglátta a kollektív gazdaságban a saját biztonságát, jövőjét. A volt nagygazda, a volt kulák, aki okosan elfelejtette a régi igaz vagy vélt sérelmeket, és megértette, hogy most az a fontos: mit akar csinálni és mit csinál. A régi középparaszt most okos tapasztalatait bizalommal adja a köz javára. A nagyharsányi Kágányok, «kikből a munkásrendszer művel hasznos, egyenrangú embereket, akik szívósan szórják szét az előítéleteket, és mint Nagyhansányban fogalmazzák: „rohamléptekkel” mennek a szocializmus nyomában. A dolgok gyakorlata, hogy amj volt — az volt. Másképpen látszik minden jelen időben és másképpen a múlt időben. A nagyharsányiak is a múlt esztendőt, tehát a nagy csata esztendejét néhány tömör és elégedett mondattal elintézik. — Együtt csináltuk, úgy látszik, hogy jól csináltuk. Egyszerre akarta a tagság is, meg a vezetőség is, és ez a fontos. Beremeni Feri, az elnök semmire se ment volna, ha mi nem akarjuk. De mi se boldogultunk volna, ha nincsen jó vezetés, amiben meg lehet bízni, mert ezt már egy- szer-kétszer megpróbáltuk 1951 óta. És senki se gondolja, hogy azért jött itt össze a nép, azért dolgoznák a régi nincstelenekkel együtt rendesen a volt kulákok és a volt középparasztok, mert a Bere- meni Feri az elnök, és az valamikor kulák volt. Itt nálunk nincsen olyan, hogy ki mj volt. Az van, hogy most ki kicsoda. Dolgos-e vagy dologtaJan? ... Itt a munka van. Csak az. Meg a tisztesség... Megkérdeztem a tanácselnököt: vajon nem az-e itt Nagy- harsányban a nagy egység kulcsa, hogy egyrészt a régi szegényeknek a termelőszövetkezet életkérdés, és dolgoznak így is, dolgoznak úgy is a volt kulák és a volt középparasztok pedig némi elégtétellel „csendes politikai kérdést” csináltak az elnök személyéből, még akkor is, ha nem hangoztatják. A tanácselnök vár néhány pillanatig, majd az egyik fiókból kiemel egy terjedelmes dossziét. — Tessék! Ha nem hiszi az igazságot, itt van, odaadom a névsort. Válasszon belőle ki annyi nevet és címet, ameny- nyit akar és azt, akit akar. Kérdezze meg őket... Nagyon szép most is a nagyharsányi határ. A cukorrépát kétszer megkapálták már, a kukoricát is kétszer. Az öt hold csírás burgonyából huszonötezer forint helyett hatvanegyezer forint jövedelmet szereztek, az őszi árpa a jelek szerint tizenhárom mázsás átlagot hoz. Titokban már mondogatják a nagyharsányi kört* gazdaság tagjai: lehet, hogy negyven forint lesz az idén a munkaegység. Dicsérik azt, aki jól dolgozik, és szidják azt, aiki rest és hanyag, mert persze — ilyesmi is előfordul a nagyharsányi üzemegységben. Miért váltattam át minden különösebb átmenet nélkül a tanácselnök biztató szavai után arra, hogy most is milyen szép a nagyharsányi határ. Hogy az emberek dicsérik a serényeket és korholják a resteket? Mert Nagyharsányban is a parasztság elsősorban nem a régi osztályhelyzet alapján ítéli ma meg az embereket, hanem a munkájuk alapján. A hangulat csaknem minden esetben a lusták és a fegyelmezetlenek éllen fordul. A munka az, ami manapság fa- luszerte emberi mértékegységnek számít. Ismétlem: a parasztság minden rétege megértette, hogy itt nem átmeneti, hanem örök dolgokról van szó, és általános tulajdonság, hogy az ember — ha biztonságot érez a lába alatt — szeret előre menni. Nem véletlen, hogy Nagy- harsányban a vezetők is, a tagok is —már tíz éves távlatban gondolkoznak. Mi lesz tíz év múlva? Nagyszabású szőlő- telepítés, de okos beosztással, nehogy a közös gazdaság bármiben is kárát lássa a haladásnak. a fejlődésnek. Barackos létesítése, amellyel meg akarják előzni a pécsi barack hírét. És sok más, mezőgazda- sági szakcikkbe való terv. Mindenesetre van biztonságuk és bizalmuk egymáshoz — és ez a fontos. Erre lehet építeni. Erre épül a nagyharsányi egység, erre épül a közös munka és a közös élet. Probléma még van. Olyan gondok is, amelyeket az élet vet fél. Van, aki még ma is egy kicsit nehezen érti, hogy legfontosabb az; ki hogyan dolgozik most, kiben mennyi az őszinte tisztesség most. Gond az is, hogy a régi tulajdonviszonyokból kifolyólag van még némi egyenetlenség a tagok között. Dehát ezek tulajdonképpen a növekedés problémád és hogy kinövi ezeket is a nagyharsányi közös gazdaság — együtt a többi termelőszövetkezettel — bizonyos. Végülis: nagyon sokat változott Nagy- harsány az utóbbi másfél évben és változásban van. Előnyösen, bátran mondhatom — nagyvonalúan változik — és ezt szinte kivétel nélkül minden nagyharsányi termelőszövetkezeti tag igazolhatja. Thiery Árpád hullámokat és vissza kényszeríti őket a Föld felé. Az ionoszféra vezető rétegeinek bárminemű befolyásolása azzal a veszéllyel jár, hogy a távközlésben beláthatatlan zavarok állnak be. Emellett fenn áll annak a lehetősége is, hogy egy esetleges atomrobbantá* hatására olyan új sugárzási övezetek keletkezhetnek itt, amelyek a nemrégiben felfedezett Van Allen övhöz hasonlóan gátat állítanak az űrhajók útjába. Légkörünknek ezt a tartományát egyébként nem ismerjük eléggé, nem tudjuk nincsének-e itt olyan függőleges áramlások, amelyek a robbanási termékeket eljuttathatják a mezoszférába, vagy éppen a sztratoszférába. A rádiótechnika mai állása mellett ugyanis sokkal köny- nyebb a légkör legmagasabb tartományainak vizsgálata, mint a közepes, tehát 200—400 kilométer magas szinteké. Ide ugyanis a műszeres léggömbök már nem tudnak behatolni, a mesterséges holdak keringésé« hez szükséges sebességet viszont túl gyorsan lefékezi az itt még aránylag sűrű levegő. Ezért a rakétatechnikusök egy olyan kutatóeszköz megalkotásán dolgoznak, amely átmeneti típus lesz a mesterséges hold és a rakéta között. Ezek az úgynevezett szateloi- dok fogják a termoszféra titkait megoldani. légkörünknek ebben a tartományában módosul leginkább a világűrből érkező um primér napsugárzás. Itt nyelődnek el a röntgen-frekvenciás sugárzások s szenvednek nagy veszteséget az ibolyántúli sugarak is. A légkör egész energiagazdálkodásának szempontjából döntően fontos az, hogy ez a réteg érintetlenül maradjon és ne váljék felelőtlen kísérletezések színterévé. Arról fölösleges részletesebben szólnunk, mi történne akkor, ha egy esetleges technikai hiba miatt nem a magaslégkörben, hanem mondjuk, a sztratoszférában robban fel az atomtöltet. Végezetül tudnunk kell azt, hogy a termoszféra felett már az úgynevezett légköri tartomány következik: az exosz- féra. Ez már a mesterséges holdak birodalma, a világűr küszöbe. Dr. Xáníus Jlncs i
