Dunántúli Napló, 1962. július (19. évfolyam, 152-177. szám)

1962-07-12 / 161. szám

' 1962. JÜLItJS 12. 3 Sokai tanulunk a magyar vájároktól Német fiúk a pécsi szénbányákban Gerhard List Immár hagyományossá vá­lik, hogy a Pécsi Bányaipari Technikum hallgatói az NDK- ban lévő eislebeni rézbányák­ban végzik a nyári kötelező szakmai gyakorlatukat, míg az eislebeni bányaszakmérnök- képző iskola hallgatói a pécsi .szénbányákban gyarapítják is­mereteiket. Amint arról hírt adtunk, a német diákok 2« fős csoportja (25 diák és 3 tanár) vasárnap érkezett meg váro­sunkba és hétfőn már meg is kezdték a gyakorlati foglalko­zásokat a pécsbányatelepi Szé- chenyi-aknán. Egy kissé még szokatlan a liasz-eredetű szénmedence a német diákoknak, de a műszak után frissen, jókedvűen fala­tozzák a még szokatlanabb ma gyár kosztat, s ebéd után sza­bad a „vásár”, ki a Mecsekre megy sétálni, ki a strandokat keresi fel, hogy enyhítsen a jú Husi kánikulán. A bányaipari technikum diákotthonának ud­varán így fogadnak: — Mi'-hoztuk meg a jó időt a pécsieknek. Milyen gyerekek vagyunk? Mit mondjon erre az ember? Ha máskor ilyen hűvös és esős nyarunk lesz, majd meghívjuk őket hozzánk. Hátha van ben­ne valami... Gerhard List szerényen vá- laszolgat a kérdésekre. — Bár az iskolánkban a pé­csi kőszénbányászatról keveset tanulunk, mégis sokat tudunk erről a városról és az itteni bá­nyaipari iskoláról, amellyel ré­gi és szoros baráti kapcsolatot tartunk. Akik két évvel ezelőtt itt jártak, sokat meséltek. — S hogy tetszik a pécsi bá­nya? — Érdekes. Ilyen szénmeden ce, úgy vélem, kevés van Eu­rópában. Nehéz viszonyok van nak, s emiatt kevés a gép a bányában. Nagyon kell vigyáz­ni és ügyelni munka közben. De ettől függetlenül, jó bányák nak tartom az ittenieket. Közbeszól az egyik tanár, Gert Dornbusch, s elég részle­tesen összegezi benyomásait: — A városról és a pécsi bá­nyászokról csak a legnagyobb elismeréssel szólhatok. A ven­dégszeretet pedig egyenesen megkapó. Sok újat láttunk már eddig is, de ezek között leg­jobban megragadott bennün­ket az a sokoldalú gondosko­dás, amellyel a bányákban dől gozó embereket illetik. Nem elsősorban -az életkörülménye­ket értem ez alatt, hanem a bányabeli biztonság megterem téséért folyó törekvéseket és eredményeket. Az életükről éke sen beszél szép városnegyedük, lakásuk és vidám kedvük. — Hasznos-e a külföldön töl­tött szakmai gyakorlat? — kérdem. — Feltétlenül az. Az itteni gyakorlat célja az, hogy a hall gatók látóköre szélesedjék, szakmai ismereteik több olda­Werner Dörfer-'eter Körös lúvá váljék és nem utolsósor­ban, hogy megismerkedjenek más népekkel, más országok bányamunkásaival. Ezek igen sokat jelentenek majd, a ké­sőbbi gyakorlati életben. Szimpatikus, magas, szőke diák Peter Körbs. Tőle azt kérdem, hogy a munkahelyen hogyan értik meg egymást a pécsbányatelepi vájárjával? — Bányászatban sok a közös szakmai szó, de ha azt nem is nagyon értem, a munka, a moz zanatok maguk is beszélnek. Egyébként feltűnően sok pécsi bányász beszél jól németül, így nem nehéz a beszélgetés. Ellenben, ha még sokáig itt leszünk, mi is megtanulunk egy keveset magyarul. A vájá­rok nagyon barátságosak, so­kan közülük a munka után is velünk maradnak. Werner Dörfer erősnek tart­ja a magyar kosztat, nagyokat fúj még most is a levegőbe, s azt mondja, hogy több krumpli kellene. A szakmai gyakorlat­ról pedig a következőképpen vélekedik: — Nagyon sokat jelent ne­künk a pécsi gyakorlati mun­ka. Őszre, ha megkezdődik a tanév, az itteni gyakorlatról dolgozatot fogunk írni. De ve­zetünk egy naplót és az eisle­beni újságban is megjelenik majd egy-két riport. Csak any- nyit mondhatok, hogy jól érez­zük itt magunkat és sokat ta­nulunk a magyar vájároktól. Megtalálták Pécsett a harmadik török fürdőt? A Megyei Rendelőintézet nyugati szárnyának bővítése­kor sok nehézséget okozott a talaj szokatlanul laza szerke­zete, ami miatt 10 méternél is mélyebbre kellett vinni az ala­pokat. A föld szappanos volt és nem lehetett tudni, hogyan került ide. A Zetkin Klára ut­ca és Kossuth Lajos utca sar­kán sejtett török fürdő messze volt ahhoz, hogy annak elfolyó vize okozhatta volna ezt a ta­lajszennyeződést. Most úgy lát­szik megoldódik a kérdés. A Megyei Rendelőintézet nyugati szárnyát tovább viszik. A föld­munkák során alig fél méter mélységben három kupola és közöttük hatalmas, legalább 5 méter fesztávolságú boltívek mutatkoznak. Együtt hatalmas területet födnek be. A déli ut­cafront felé eső részét egy ké­sőbbi építkezés fala zárja le, az északi, a mostani építkezési terven túl még ismeretlen. A sajátos építésmód és az e°yik téglán talált félhold bélyeg tö­rök építkezésre mutat. Talán mégis ez lesz a harmadik, a szegények fürdője, s nem az előbb említett Kossuth Lajos utcai. Ennek a fürdőnek az emléke egyébként soká élhe­tett, erre mutat a Fürdő utca neve, melynek északi \ége ide nyílik. Úgy látszik Pécsen min den újabb kapavágás új prob­lémát vet fel a város múltjára vonatkozólag. S. G. Az ezredik A MÁV dunakeszi járműi javítójában 1952 óta új vas» úti személykocsikat, továbbá hazai rendeltetésre és export ra fékmérő-, büfé-, háló- aa egyéb új kocsikat is gyúrta>. nak. A hazai forgalom szói mára nyolcajtós, négytenge* lyű, úgynevezett Bah-típusú vasúti személygépkocsikat konstruáltak, amelyek kitű» ‘"nőén beváltak, mert az uta­sok gyorsan fel- és leszállhat nnk. Szerdán délben jubileumot ünnepeltek Dunakeszin: út­nak indították az üzemben készített ezredik vasúti sze­mélykocsit. Híradás a Drávaszabolcsi Kendergyárból Május elsejével leofeldolgozásra álltak át — 105,8 százalékra teljesítették feléves tervüket A Dravaszaboicsi Kender­gyár, amelyben 1959, január­jában kezdődött meg a mun­ka, rekonstrukciós beruházá­sokból épült. Nyolc áztató me dence, amely még a második világháború előtt épült, némi kis javítással ismét használ­ható állapotba került. Az ázta- táshoz szükséges melegvizet pedig Harkányfürdő biztosí­totta. A gyár új épületéi, va­lamint a gépek, berendezések eddig mintegy huszonnégy­millió forintba kerültek. A korszerűen, cseh gépekkel fel­szerelt gyár az elmúlt három esztendőben jól dolgozott és szép eredményeket ért el a kender feldolgozásában. Itt dolgozták fel az egész Dél-Du- nántúl kendertermését. Az idei év májusában azonban átállt a gyár a lenfeldolgozásra. Miért volt szükség az átállásra? Az utóbbi két esztendőben országosan is rossz volt a ken- dertermés. A terméseredmé­nyek a tervezett mennyiség alatt maradtak, s ez csökken­tette a termelők kedvét. Ezzel szemben az utóbbi kél év a lentermésnek kedvezett és a dunántúli megyékben nagy mennyiségű lenkészletek hal­mozódtak fel. A rossz kender­termés miatt a Dunántúli Rost­kikészítő Vállalatnak két ki­sebb kender-kikészítő üzemet kellett volna leállítania. A leg­célszerűbbnek látszott, hogy a Szieb er t-p úszta Kicsit álmosak voltak még, s— szokatlan volt a koránkelés, hajnali fél ötkor. Csakhamar felfrissültek mégis, hatkor fel­sorakoztak az ünnepélyes tá­bornyitóra, felvonták a zász­lót, meghallgatták a munka­védelmi tájékoztatót, megkap­ták a munkabeosztást és kivo­nultak a kukoricásba. Két csoport fattyazni ment, egy csoport meg cimerezni. Makói, szegedi, pécsi, mo­hácsi középiskolások jöttek össze Sziebert-pusztára 370-en, hogy két hét alatt kipróbál­ják erejüket, munkabírásukat, megismerkedjenek a mezőgaz­dasággal és közben hasznos munkát végezzenek. A hőmérséklet a 30 fok kö­rül jár, égető a napsugár, ég­nek, pirosodnak a hátak, ■— de a tábor vezetői azt mond­ják, hogy a munka is ég a ke­zük alatt. Sokan olyan szak­értelemmel cimereznek és faty tyaznak, mintha világéletük­ben mást se csináltak volna. A táborközpont pedig még az ideiglenesség képét mutat- ja. Még dolgoznak a villanysze­relők, a vízvezetékszerelők is. Fodor István elvtárs, a tábor megyei gazdaságvezetője pedig éppen leltároztat „szárnysegé­deivel”, a nyitás után érkezet­tekkel. Ök majd csak holnap kóstolják meg, milyen is az a kukorica-címerezés. Csorna, Béla, a tábor kultúr- felelőse a szegedi egyetem böl­csészkaráról jött, éppen ö a táborügyeletes, amikor ott jó­sunk, i „Vámos Ilona « fs r r i r r. a. / 1 ifjúsági építőtábor Van dolga épp elég. Admi­nisztráció, a két hét kulturá­lis programjának megszerve­zése, és még sok minden. Most meg a pécsi Művészeti Gim­názium itt táborozó növendé­keinek címertervét is meg kell néznie. S hogy még jobb legyen a hangulat Bachmann Gáspár főszakács és Pintér Gyula konyhavezető féltő gonddal őr­ködnek azon, hogy „megle­gyen az iz” az ebédben. Károlymajor Knolmayer Johanna a tábor­ügyeletes már „öreg" táborla­kó. Három éves táborozási ta­pasztalatokkal rendelkezik. — Meg is látszik rajta, mert na­gyon otthonosan mozog és ka­tonásan kalauzolja a látogató­kat. Németh Gyuláménak — „Gi­zi néninek” — a Pécsi Leőwey Klára Gimnázium tanárának parancsnoklása alatt tegnap reggel már itt is megnyilt az ifjúsági építőtábor. Dél van, tűz a nap, nagy a hőség. Indulunk kifelé a ku­koricásba, hogy megnézzük, értik-e a dolgukat a lányok, de már jönnek befelé ebédelni. Egy vékony szőke lány hatal­mas szalmakalappal a fején kő zeledik, erősen előre hajolva, hogy ne lássuk, milyen fekete a szájaszéle, meg az arca is — az epertől. Varga Mari, Pap Rozália, Hartmann Ilona, Hajas Zsuzsa és Szabó Ilona fürdőruhában, vörösre égett háttal és szépen pirosló karokkal vonulnak be­felé a poros úton. Lötveysták mind. Látszólag tetszik nekik ez a kis megpróbáltatás, még a derékfájásról is tréfásan pa­naszkodnak. Tudják, hogy ez csak átmeneti állapot, a má­sodik hét végefelé már meg­szokja a test ezt a kis fáradt­ságot. A Geisler Eta Leánykol­légium két tanára, Horváth Anna és Szabó Judit éppen a táborélet szépségeit ecseteli a riporternek, amikor nagy li­hegve, sietve berobog egy szép barna lány, nagy bőrönddel s jelenti, hogy megérkezett. Ez szép, de miért csak most? Azért, — mondja Kajái Márta a Janus Pannonius Gimnáziumból, — mert vala­mi hiba miatt nem kapta meg idejében a táviratot. ötszáz középiskolás lány kezdte meg a táboréletet teg­nap reggel „hivatalosan" is. Címerezik a hibridkukoricát, — ha vág is még a kukorica- levél, ha meg is fájdul bel.é a derék eleinte, mégis vidá­man. Úgy, ahogyan az ebben a korban illik,.* Babarc A hőség még nagyobb... S amint befutunk Bábarcra, meglepetten látjuk ugyanazo­kat az arcokat, amelyekkel már július 3-án Károlymajor- ban találkoztunk. Átvezényel­ték őket ide. Csak a parancs­nok más. Itt most Braunstein Mária parancsol, a Budapesti Eötvös Lóránd Tudományegye tem bölcsészkarának hallgató­ja. A tábor orvosa viszont ugyanaz a szép fekete meny­asszony: dr. Földesi Erzsébet, a kultúrfelelős is az, aki Ká- rolymajorban volt: Skoda Má­ria, a Pedagógiai Főiskola hallgatója. A százhetven főiskolás és egyetemista lány Károlyma- jorban megkóstolta, milyen is a kukoricáiattyázás, üt Babar­con meg a barackszedés örö­meit ízlelgetik. Poór Magdolna orvostan­hallgató a táborügyeletes, ud­varias, de határozott és éber, azonnal észreveszi az idegent, — pedig olvas. Körülötte a rózsabokrok és illatos hársfák alatt minden­felé pihenő és napozó lányok, — munka után. Ez a délelőtti munkacsapat foglalkozása délután. A délutáni csapat kinn van a gyümölcsösben, szedik az éréit barackot. De holnap este már ünne­pélyes záró tábortűz lesz. Szom baton reggel pedig irány ha­zafelé! GYEVI KÁROLY Drávaszabolcsi Kemdergyárat átállítsák lenrost előállítására, s így a másik két kenderki- készitő üzem létkérdése is megoldódott. Az idén mintegy 80 000 má­zsa len beérkezésére számí­tanak. A főszezonban — öt­ven—hatvan nap leforgása alatt — napi 30 vagon len fo­gadására kell felkészülniök. Mivel a drávaszabolcsi gyár kenderfeldolgozásra épült a technológia megváltoztatasávai is csak azokat a leneket tud­ják feldolgozni, amelyek ma­gassága meghaladja a 65—70 centimétert. Az ennél alacso­nyabb lenből csak kóc lenne. Ezért most felülvizsgálják a lenföldeket, hogy csak az elő­írt magasságú lent irányíthas­sák Drávaszabolcsra. A len útja A vagonokban érkező Len- kórót a gyár területére szál­lítják és ott kazalozzák. A kazalokból a gubozóba kerül len, ahol a magtartó gubókat eltávolítják a kóróról. A gubó zás után fajta, hosszúság, szín, és szakítószilárdság szerint osztályozzák, majd ismét ka­zalokba rakják. Ezután kerül a kóró az áztató medencékbe, ahol 4—5 napig meleg vízzel áztatják. Áztatas után ismét osztályozzák a kórót, majd két —három napig pihentetik, s csak azután kerül feldolgozás­ra. Az 1400 vagon lenkóró mel­lett 10 000 mázsa kenderkórö is érkezik a gyárba, amelyet felhasználás előtt a lenkazalok haj ázására hasizmainak fel. A hajazás igen gondos munkát igényel, mert előfordul, hogy a lenkóró félévig, néha még tovább is kazalban áll, s ha nincs jól lehajazva — átázik és elrothad, jobbik esetben elszíntelenedik, arrri ugyancsak lerontja a rost minőségét. A munkakörülmények Jelenleg 375 dolgozója van az üzemnek. Ezzel a létszám­mal azonban nem tudj ált meg­oldani a gyár zavartalan üze­meltetését. Mintegy 70—80 munkásra lenne még szüksége az üzemnek. Különösen a női munkaerőben mutatkozik hi­ány, emiatt nem tudják jelen­leg még Íráram műszakban üzemeltetni a gubózót és az osztályozót. Igen nehéz körülmények között dolgoznak ma még az áztatok. A magyarországi ken­dergyárak közül Drávaszabol- cson vannak a legmélyebb áz­tatómedencék, ahonnan a len­kóró kivetése nehéz fizikai munkát igényel. Születtek már elgondolások a lenkóró kiveté­sére az áztatöból — ez azon­ban nagy befektetést igényel­ne. A végleges megoldás majd 1963-ban következik be. ami­kor is elkezdik az alagútázta­tó építését. Az áztatásra ke rülő kórót kocsikba rakják majd, s a kocsikat pedig egy alagútba vontatják, amelyet el árasztanak vízzel. Pár nap múl za aztán a kocsikat kivontat­ják. Ilyen alagútáztató jelen­leg csak kettő van az ország­ban. A drávaszabolcsi két alag útáztató 6 millió forintos be­ruházással épül. A gyár munkáját ma meg megnehezíti az is, hogy mun­kásainak jelentős hányada földműves volt, s még ma is kétlaki. Ebből adódik, hogy ka palás idején majdnem minden dolgozó szabadságot szeretne kivenni. Megnehezíti munkájukat az, hogy Harkányfürdő a bővülés, fejlesztés miatt mind kevesebb melegvizet tud adni az üzem­nek. Végeztek már geológiai kutatásokat az üzem telephe­lyén, s arra az eredményre ju­tottak, hogy 400—500 méter mélységben 30 Celsius fokú vízre akadnának. Ez sok. se­gítséget adna az üzemeléshez. Május elsejétől lenszálat es lenkórót állítanak elő. A len­szálat, amelyet 8 osztályba so­rolnak, a fonodákba továbbít­ják. A lenkóobóű az idei évben 15 vagont exportálnak, főként Olaszországba és Njjugat-Né- metországba. Az év első felében kender­rostot gyártottak, s a második negyedévben kellett megbir­kózniuk a munkásoknak az új technológiával a lemrost kiké­szítéssel, amely sok tekintet­ben különbözik a kender ki­készítéstől. A kezdeti nehéz­ségek ellenére is a félévre ter­vezett 643 tonna össztermelést 680,3 tonnára teljesítették, ami azt jelenti, hogy a féléves ter­vüket 5,8 százalékkal túlszár­nyalták. Pozdoi-jalemesgyár 1965-re tervezik a pozdorja- lemezgyár építését, amely 32 millió forintba kerül. A poz- dorjalemezgyárhoz azonban a kenderpozdorja biztosíthat­ná igazán az alapanyagot; amelyből évente több mint 750 vagon melléktermék - keletke­zik. Len- vagy kenderkikészí­tő legyen-e a drávaszabolcsi üzem? A kérdés ma még nem dőlt el. A gyár vezetői és a szakemberek is a kender mel­lett kardoskodjak. Az érthető is, hiszen a gépek végülis a kender feldolgozására vannak beállítva, és ha egy ideig át is álltak a lenkikészítésre — a nagyobb perspektívát mégis a kendernek jósolják. Ehhez ter­mészetesen az szükséges, hogy a termelők ismét kedvet kap­janak a kender termesztésé­hez. Hamar Imre am Ülésezett a KGST építésügyi állandó bizottsága Berlin (MTI). A KGST építésügyi állandó bizottsága Berlinben tartotta meg VIII. ülését. A többi között meghallgat­ták az építő- és épitőanyagipar nak 1980-ig előirányzott főbb műszaki fejlesztési célkitűzé­seiről szóló beszámolót. A bi­zottság az ajánlotta a KGST tagországainak, hogy használ ják fel ennek a beszámolónak az anyagát az építő- és építő­anyagipar húszéves tervének kidolgozásánál» A

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents