Dunántúli Napló, 1962. július (19. évfolyam, 152-177. szám)

1962-07-27 / 174. szám

2 «ÄPtA 1952. JÚLIUS 27. * Elutazott Helsinkibe a magyar fiatalok turistacsoportja A Keleti-pályaudvarról csü­törtökön reggel elutazott Hel­sinkibe a magyar fiatalok 171 tagú turistacsoportja. A cso­port tagjai Moszkván és Le- ningrádon át érkeznek Hel­sinkibe. A fesztivál után, útban ha­zafelé, egy napot töltenek Moszkvában. A turistacsoport 16 napos külföldi tartózkodás után augusztus 10-én érkezik Budapestre. Szovjet turisták a kesztyűgyárban Csütörtökön 38 főből álló szovjet turistacsoport érke­zett Tallinból a Pécsi Kesz­tyűgyárba. A gyár bejáratá­nál a gyár vezetősége és a KISZ vezetőség virágcsokrok­kal fogadta a vendégeket, akik ezután megtekintették az üzemet és behatóan érdek­lődtek a dolgozók munkakö­rülményei iránt. A vendége­ket azután a gyár vezetősége a kultúrteremben megvendé­gelte, ahol barátságos beszél­getést folytattak a gyár dol­gozóival. BANDITÁK Általában íilmi hatásnak ne­vezik, de azt hiszem lényege­sen több annál, amit ez az egyetlen szó takarhat — ha a néző képes együtt élni a film alakjaival, ha lázasan végig­járja a hőssel a filmd utat, ha vele együtt várja az igazságot, ha vele együtt küzd meg az alacsonyabbrendű ellen. Ha a néző végülis ökölbeszorított kézzel kel fel a film végén, és pokolian fáj, hogy a szoká­sos igazságoszlás ilyen vagy olyan ok miatt elmaradt. Vé­gülis ez az „ok” teszi — sok egyéb mellett — rendkívül erőssé és kegyetlenül igazsá­gossá Vittorio de Seta filmjét — a Banditákat Dráma és költészet, de ke­gyetlenül megfogalmazva mindakettő. Lehetne szokvá­nyos jelzőkkel mintegy szim­bolizálni mindazt, amit Vitto-. rio de Seta nagyon jól és na­gyon őszintén elmond a dél­olasz pásztorok életéből, a táj­ról, az emberekről, a társa­dalomról, de ez konvencio­nális lenne, ami a filmtől rendkívül távol van. Michele pásztor története messze túl­megy a hasonló tárgyú filmek erején és látásmódján, és ezt alighanem jelentősen elősegíti a fiimi módszer is. Az utóbbi években gyakran felvetődött a kérdés a film­szakmában, hogy vajon a do- kumentiskola képes-e tovább lépni az eddigieknél, adhat-e többet a jelenlegi filmkultúrá­hoz, mint amennyit művészi­leg az amerikai dokument- iskola, részben pedig az olasz neorealisták dokumentációja adhatott? Vittorio de Seta el­sősorban dokumentfilmet csi­nált, de annyi drámai sűrű­séggel, oly balladisztikus erő­vel, helyenként annyira őszin­te költészettel, hogy esetleg újfajta. „dokumentuimskolá- ról” is lehet beszélni. Michele birkapásztor törté­nete minden más megfogalma­zásban csak kevesebbet mond­hatna az emberről és a társa­dalomról. A film bevezető kép sorait aláfesti a szűkszavú nar­rátor, miszerint a dél-olasz pásztorok rideg, kemény em­berek, egyetlenül csak a csa­ládi kapcsolatokat tisztelik, minden más emberi kapcsolat idegen tőlük. És a másfél órás film alatt lépésről-lépésre ki­derül, hogy Cichele — aki egy­ben a hegyi pásztorok szimbó­luma is — tele van a legszebb, és legférfiasabb emberi tulaj­donságokkal. Kiderül, hogy If­jú öccse csupa kamaszos költé­szet, kiderül, hogy ezekbe az emberekbe a nyomor, a társa­dalmi igazságtalanság fojtja bele a szépet, sok nemes tu­lajdonságot. Michele elbukik, bandita lesz ő is. Az utolsó óráig bízik abban, hogy legyőzi a termé­szetet és „legyőzi” az államot, amelytől a szegény pásztor ember semmi jót nem várhat. Rendőrfalkák üldözik — ártat­lanul. Átvágja magát öccsével együtt a szikár, szomjas, he­gyeken, kijátsza a rendőröket, keményen és konokul bízik erejében és az igazságában — de végülis tragédiáját nem ke­rülheti el. A gazdag, idegen völgy előtt elhullik a nyája, amelyet jószeriat ki se fize­tett. S ha leért a völgybe? Vajon végetér Michele pokol­járása? Aligha. Végülis az út kétfelé vezet Michele számára. Vagy vállalja az igaztalan bű­nöket, amelyekbe véletlenül, talán félelme, talán konoksá- ga miatt került, és tíz vagy húsz évre rab lesz ártatlanul, vagy pedig ő is megpróbálja: szemet szemért, fogat fogért. Bandita lesz. Seta képsorai beszélnek. kevés a dialógus, mégis min­den olyan pontosan és közel- állóan érthető, mert Seta min­dent pontosan és őszintén mond. Hibátlanul. Helyenkénti költészete rendkívül emberi és egyszerű, mint azok az embe­rek, akikről és akikkel a fil­met forgatta. Nem fél a nyers, ijesztő, szikár tájaktól, a táj­hoz hasonlító emberektől — megtalálja benne mindazt, ami az emberre, a társadalomra emlékeztető. Igaz, itt-ott — kü lönösen az elején — zavarhat­nak a véletlenek, de mindez a film egészére vonatkozóan nem sokat jelent. (Thiery) A nagyváros oroméi Francia film Adott egy párizsi agglegény, egy csúf, de praktikus francia kiskocsi, egy menyasszony, meg a sajátos atmoszférájú párizsi utca. Most már csak izgalmas cselekmény kell, sok nevettető helyzettel, hogy le­kössék a nézőik figyelmét. A film készítői elérik a cél­jukat. A történet hőse. az agg­legény annyira jellegtelen, mintha a film készítői szándé­kosan hangsúlyozni akarták volna: ne keress egyéniséget, egy tipikus párizsi átlagpol­gárt állítunk eléd, olyat, ami­lyen te vagy meg a másik, mert nem a jellem fontos, ha­nem ami történik vele. A rendező ennek megfelelő­en kíséri végig az agglegény napi útját. A reggeli felkelés­től az esti lefekvésig tartó gyötrelmes napba ágyazza a film cselekményét. Gyötrel­mes, hiszen a film hőse hiába akarja emberien és nyugodtan intézni dolgait, képtelen rá, mert magával ragadja a pári­zsi élet hajszája. Nincs ideje borotválkozni, enni. menyasz- szonyával lenni, egész napja a véget nem érő szakadatlan ro­hanások sorozata, birkózás a kérlelhetetlennek látszó idővel. A kapitalista nagyváros idege­ket őrlő hajrája elevenedik meg a vásznon. Mit tegyünk ez ellen? Fo­gyassz BH 33-at”! — hirdeti a film irónikusan. „A BH 33 jó­kedv és egészség, .megnyug­tatja fáradt idegeidet!” — folytatja "a réklámok karikíro- zását. S valóban: a film hőse egész nap BH 33-ból él, az iz­galmak fokozódásával szinte marékszámra szedi be, de hiá­ba: éppen a legkritikusabb pillanatokban mond csődöt az agyonreklámozott „csodaszer” tudománya. A sok gyógyszer hatására ugyanis nevetőgörcs fogai el, éppen akkor, amikor életének sorsdöntő fordulatá­hoz, házassága küszöbéhez, a létfontosságú pénzkölcsönhöz és az őt fenyegető főnökéhez ér. A főhős tragikus, ördögi ka­cajsorozata a film tetőpontja eszmei és művészi szempont­ból egyaránt Világos a mon­danivaló: nem BH 33, hanem valami más kell az embertelen hajsza ellen. De mi legyen az a más? A film, amely társadalom­kritikájában kérlelhetetlen, és világosan értésünkre adja, hogy a hiba á kapitalizmus­ban van, erre az ütoísó és leg fontosabb kérdésre nem ad választ. A főnök és alkalma­zott ellentéteit eltompító, víg­játéki happy-enddel zárja be a cselekményt. A film megtekintése hasz­nos, mert nemcsak a szórakoz­tatásban ötletes, hanem elgon­dolkoztat is. — Magyar — Augusztus 12-én tartják az ötödik gépkocsi nyereménybetétkönyv sorsolást Az Országos Takarékpénztár augusztus 12-én, Balatonfüre- den tartja a gépkocsi nyere­ménybetétkönyvek ötödik sorsolását. A húzáson az ápri­lis 30-ig váltott, s július 31-én még érvényben levő tízezer és ötezer forintos betétkönyvek vesznek részt. Ezúttal Wart­burg, Moszkvics, Skoda, Tra­bant, Zasztawa, Hillmann, Simca és Renault típusú gép­kocsik a nyeremények. A gépkocsira takarékosko­dók már készülődhetnek a no­vemberi sorsolásra, amelyre július 31-ig lehet még tízezer és ötezer forintos betétkönyve­ket váltani. Az OTP tájékoztatása sze­rint egyébként a legutóbbi sor solás után két gépkocsiért — egy Zasztawáért és egy Wart­burgért — nem jelentkezett a I szerencsés tulajdonos. Mázsánként 180 forint veszteség A szederkényi termelő­szövetkezetben ötven hold borsót csépeltek el. A cséplő­gép a pécsváradi gépállomás ról jött. Eddig nem is lehet­ne semmit kifogásolni, de .. Sajnos itt is van: de. A gépállomás a cséplőgé­pet kiküldte, de egy dologró) megfeledkezett. Arról ugyan­is, hogy a cséplőgépet bor- sócséplésre alkalmassá kell tenni. A gép azonban nem volt rá alkalmas. Nem csök­kentették ugyanis a fordu­latszámot és így a borsót összetörte. — IREGSZEMCSÉN jár­taik tapasztalatcserén a pécs­váradi járás termelőszövet­. kezeteinek vezetőd. A tapasz­talatcsere keretében a tarló­vetést tanulmányozták, melyről brossurát adott ki a pécsváradi járási tanács. — MŰSZAKI KLUBOK lé­tesültek a megyei tanács he­lyiipari vállalatainál. A klu­bok segítik é-s megkönnyí­tik a műszaki problémák megoldását. — TURISTA-utat szervez Prágába és Karlovy-Varyba a pécsi IBUSZ iroda. Az öt­napos utat október végére tervezik — HÚSZ ORVOSTAN­HALLGATÓ érkezik au­gusztus első felében a Pécsi ■ Orvostudományi Egyetem­re a Német Demokratikus Köztársaságból egyhónapos kőtelező gyakorlatra. — FILMVETÍTÉSSEL egy­bekötött közlekedési propa­ganda előadást rendez va­sárnap délelőtt tíz órakor a Pannónia Sörgyár kultúr­termében a megyei rendőr- főkaipitányság közlekedési csoportja. — MEGKEZDŐDÖTT Ba­ranyából az uborka export­ja. Eddig hét vagon uborkát küldtek külföldre a megye termelőszövetkezetei. BEFEJEZŐDÖTT A TÁBOROZÁS Negyvenháromezer forint jutalmat kaptak a Károlymajorban dolgozó lányok Színes magyar riport- film készül a VIT-ről A Budapest Filmstúdió munkatársai színes riport-do- kumentumfilmben számolnak majd be a VIII. Világifjúsági Találkozó eseményeiről. Meg­örökítik a fiatalok helsinki se­regszemléjének legérdekesebb, legjellegzetesebb epizódjait, képet adnak a megnyitóról és a záróünepségrői. Ott lesznek a felvevőgépükkel a magyar delegáció „sarkában” is, be­mutatják, hogyan zajlanak le a különböző összejövetelek, elkísérik szerepléseikre fiatal művészeinket. A forgatócsoport: Kolonits Ilona rendező, Herskó Anna és Szabó Árpád operatőr csü­törtökön elutazott Helsinkibe. Már egy napja hazaérkezett Bólyi Állami Gazdaságból Németh Gyuláné, a KISZ Vá­mos Ilona önkéntes ifjúsági építőtábora károlymajori *1- táborának parancsnoka, de a jól megérdemelt pihenés nála még csak ezután kezdődik. — Még a tábor hangulatában él és szülők, ismerősök kérdései­re igyekszik kielégítő válaszo­kat adni. Annyira nem fáradt, hogy ne tudna lelkesedni és ne dicsérné majdnem ötszáz gyerekét”, akik Károlymajoc-. ban szinte kivétel nélkül kitűnően látták el feladatukat. — Becsületesen dolgoztak a lányok és azt hiszem, vala­mennyien eljutottak legalább addig, hogy megtanulják be­csülni szüleik munkáját. Olyan volt a tábor, akár ege nyaralótelep: árnyas fák alatt verték fel a sátrakat, mosdók, zuhanyozók, 400 kötetes könyv­tár, röplabda, asztalitenisz éj egyéb szórakozás várta a mun kából hazatérő lányokat. Napi­lapokról, hetilapokról, folyó­iratokról a KISZ gondoskodott — a munkáról természetesen a gazdaság. Két hét alatt 430 leány 807 hold kukoricát címe­rezett. Két napig a címerek kibúvására vártak, két napig eső akadályozta őket. A gaz­daság vezetői mégis elégedet­tek voltak velük: az utolsó napon 43 ezer forint jutalmat osztottak ki köztük. A tábor tapasztalataira te­relődik a szó, s itt nincs ker­telni való. A táborvezető és a íaborvezetőség már az eiső napokban tapasztalhatta, hogy néhány iskolában rosszul ké­szítették elő a lányokat, nem hívták fel előre figyelmüket o várható nehézségekre. A lá­nyok egy része politechnikai gyakorlat címén érkezett a táborba, noha kötelező gyaKor- latukat a porcelán-, vagy do­hánygyárban kellett volna el- tölteniük. Helytelen volt, hogy ezeket táborba jelentkezés esetére felmentették a kötele­ző politechnikai gyakorlat alól, mert bár a jelentkezés önkén­tes volt, ilyen helyzetben még­is kötelezőnek érezték. Ezek a lányok nem szívesen dolgoz­tak, fegyelmezetlenkedtek, s rövidesen meg is gyűlt bajuk a tábor vezetőivel. Jórészt ezekből tizennyolcat kellett fegyelmi úton hazaküldeni, de voltak, akik önkényesen hagy­ták el a tábort. Zavarta a tábor munkáját néhány szülő rossz szemlélete is. Voltak, akik eleve sajnál­kozva engedték el leányaikat a kéthetes munkára, de sosem lehet tudni, hátha ezzel jobb lesz a „kádere”. És odadobták a második, harmadik napon a „mentőövet”. Két nap alatt hat kislánnyal közölték, hogy „meghalt” a nagymama, leg­alább húsz gyerek szülei ép­pen akkor betegedtek meg „súlyosan”, sokan kaptak a tábornyitás időpontjában csa­ládos üdülési beutalót és szá­mos szülő táviratban közölte gyermekével, hogy a rég áhí­tott „útlevél” megérkezett, — azonnal indulni kell. A gyere­kek természetesen kajánul vet­tek tudomást az otthoni „sú­lyos” állapotokról, s azok közül, akiket nem ért semmiféle „csa­pás” vagy öröm, néhányan megkockáztatták a kérdést: — Én még nem kaptam meg „a” táviratot? Szóba kerül, hogy rossz hí­rek keringenek a táborról. — Hosszú volt a munkaidő, rossz a koszt és hogy a fegyelmivel eltávolított tizennyolc leányt gyalog indították útnak. — Naponta legfeljebb hat, hat és fél órát dolgoztak a gye­rekek. A kosztot — bár nem ízlett mindenkinek —, mi jó­nak találtuk, de ez ízlés dol­ga. A tizennyolc fegyelmis I leány hazainditása . . . hát elég gé kényes ügy. Már-már azt hiszem, hogy komoly alapja van a szóbeszéd nek. De kiderül, hogy egy leány sem volt pénz nélkü’. Villányba autóval szállították őket, de ott — s részben még Bolyban — édességre költötték az útiköltséget, mert autó­stoppal szándékoztak Pécsre jönni. Ezért indultak el gya­log az országúton. Akinek nem volt szerencséje, alaposan el­fáradhatott az úton, s volt ide­je arra is, hogy kieszelje, mi­ként sajnáltassa magát megi rémült szüleivel. Egy vezetőállású papa még aznap este telefonált egyik pé­csi iskolaigazgatónak: mond­ja meg, ki a táborvezető,. mert ő nyomban „széttépi”, Azóta Ez nem lenne különösebb hiba, ha takarmányozásra akarták volna felhasználni ezt a borsót. A keverőüzem mindjárt szólt is: ők átve­szik, megdarálják. Átveszik, de százhúsz fo­rintért. Ha a termelőszövet­kezet a vállalatnak adhatta volna el, amellyel szerző­dött, 300 forintot kapott vol na a borsó mázsájáért. Minden mázsánál száz- nyolcvan forint kiesés. Nagy pénz. Még vitatkoznak' ki téríti meg ezt a pénzt. Két­ségtelenül az, aki a kárt okoz ta, vagyis a gépállomás. valószínűleg lehiggadt, de a városban még mindig szóbe­széd tárgya a tizennyolc „sze­gény” diáklány esete, akikre szeptemberben természetesen felelősségrevonás vár a táboi fegyelmének megbontásáért, KISZ-taghoz méltatlan visel­kedésért. Voltak olyan szü­lők is, akik elindulásuk előtt és későbbi leveleikben is szor­galmas munkára, példamuta­tásra buzdították lányaikat. Ezek a lányok meg is állták he lyüket és végig kitartottak.. — Az a feltevésünk — össze­gezi Némethné táborbeli ta­nártársai véleményét —, hogy a hazaküldött és hazahívott gyerekek otthoni nevelésével komoly bajok vannak. A stü lő.; valószínűleg nem látják ezt be, mindenesetre érdeme, elgondolkodni rajta. 1 A tábori élmények közül szerencsére a jók tit­kodnak most előtérbe. A lé- ■ -eg tehát: eredményes vii'. a kétheti munka, kitűnően helytálltak a középiskolás lá­nyok. — A táborvezető elégedett? — A gyerekekkel igen! Jól dolgoztak és nagyszerűen érez­ték magukat. Többségükkel bi zonyára jövőre is találkozunk az építőtáborban. — És önmagával, a táborve­zetéssel? — Nem vezettem még ilyen nagy létszámú tábort. A leg­közelebbi biztosan jobban si­kerülne. Csak le kell vonni tanulságokat. n. M. — FELVEVŐHELYET lé­tesít Pécsváradön a Patyolat — KÉT, egyenként kéteme letes, huszonnégy-lakásos ház épül a szigetvári Kossuth- téren. Az ösezkomfortos la­kásokat ez év őszén adják át. — HALÁLOS gyermek- baleset történt szerdán Pé­csett. Horváth József, a 12-es AKÖV tehergépkocsiját ve­zette a Regős utcában, ami­kor az autónak szaladt Bencze Béla, Pécs, Felsőbalo- kány u. 19.) ötéves kis­fiú, aki az Idegklinikán be­lehalt sérüléseibe. — HARMINC mázsán fe­lüli átlagterméssel kecsegtet­nek a Villány-siklósi Álla­mi Gazdaság szőlői. hArmas ikrek SZÜLETTEK SZEGEDEN A Szegedi Orvostudományi Egyetem szülészeti klinikáján Dorogi Sándorné, a helyi do­bozkészítő ktsz -dolgozója ua’élc'»“ adott életet. A gyermekeké közül kettő fiú és egy leány. Klárika, Ta­más, Zsolt, valamint édesany­juk jó egészségnek örvend. — EBBEN az évben már saját cséplőgépükkel csépelik el a termést a kisharsányi termelőszövetkezetben. — AZ ALKOTMÁNY ün­nepe előestéjén Pécsett a sza badtéri színpadon szerepel a Magyar Rádió és Televízió tánczenekara. A műsorban ioOb az idei VIT-en részt vett külföldi előadóművész is szerepel. — A NAPOKBAN látoga­tást tesz a Villány-siklósi Ál­lami Gazdaságban Lenz Mo­ser világhírű osztrák szőlész. Ebben a gazdaságban több hold szőlőt az ő módszeré­vel telepítettek. V egyszermér gezést kapott négy gyermek A cserkeszöllői Magyar— Román Barátság Termelő­szövetkezet tagjai a gazdaság nagykiterjedésű barackosát vegyszerrel permetezték. — A munka végeztével a hordó­kat kimosták és az öblítő lét a homokra öntötték. A közel­ben lakó Keresztes család négy gyermeke röviddel ezután erre a területre ment játszani.. Este a gyermekek gyomor­táji fájdalmakról panaszkod­tak és a segítségül hívott kör­zeti orvos vegyszeres mérge­zést állapított meg. A család legidősebb gyermekét Sándort életveszélyes állapotban a szén tesi kórházba szállították. ^ másik három gyermeket; Ist­vánt, Margitot, és Katalint pe­dig a szolnoki kórházba vitték. Az orvosi diagnózis szerint a veszedelmes méreg játék köz­ben jutott a gyermekek szer­vezetébe. A vizsgálat megállapította, hogy a múlasztást a Keresztes szülők követték el. mert a tér melőszövetkezet tiltó rendel­kezése ellenére gyermekeiket a veszélyeztetett területre en­gedték játszani. Ä gyors orvosi beavatkozás eredményeképpen a négy testvér már túl van az életveszélyen.

Next

/
Thumbnails
Contents