Dunántúli Napló, 1962. július (19. évfolyam, 152-177. szám)

1962-07-26 / 173. szám

1962. JÜLlUs 26«

MAPIÓ

5

Mérlegen:

Pécs kóruskultúraia

Végétért a pécsi dalosmozgalom megszületésének századik évfordulója alkalmából rendezett háromhónapos koncert-sorozat, melyhez hasonló nagyszabású programmal még nem léptek a közönség elé a pécsi kórusok. Tizenhárom alkalommal álltak dobogóra az énekkari kultúra lelkes és önzetlen képviselői, számot adva árról, hogy a száz esztendővel ezelőtt megkezdett munka nyomán

ma is virul, fejlődik

és dicséretre méltó eredménye két mutat fel a közösségi szellemet kialakító kórusélet.

E hangversenyekről annakidején részletesen beszámoltunk. Csupán két koncertről maradt el hely hiányában a részletesebb értékelés. Ennek megígért pótlását most teljesítjük. Az egyik a Pedagógiai Főiskola Kórusának és Kamarakórusának jólsikerült hangversenye volt. A debreceni szép és sikeresnek mondható szereplésük után ezen a hangversenyen hallottuk ismét idehaza ezt az egy tőből fakadó két kórust Jó érzés volt meggyőződni arról, hogy a lelkesedés nem csökkent és ennek nyomán még közelebb kerültek ahhoz a mércéhez, mely országos szintet jelent. Ezúttal is nagy műsorral jelentkeztek, melyből Bárdos: Magas a rutafája (vez. Tillai Aurél) emelkedett ki, valamint újszerűségével hatott Szeghy: Három orosz népdala (vez. Dobák Pál). Elmondhatjuk, hogy ezeknek a műveknek tolmácsolásával a kórus százszázalékos teljesítményt nyújtott, de hasonló színvonalon mozgott a felvjított Kodály-művek: Esti dJ, Békességóhajtás (vez. Sinkovits Georgette) és a Magyarokhoz előadása is. Valamennyi mű elérte hatását, ha belülről még nem is /olt mindegyik egyformán irett, nyilván azért, mert ilyen súlyos műsor bemutatásához az idő és egyéb lehetőségek nem mindig kedveztek. Külön örömet okozott a Kamarakórus madrigál újdonságaival, közülük is Renaldus de Melle: Most búcsút ints című műve. Reméljük, hogy ez a szépen éneklő kórus a három karnagy közös összefogó munkája nyomán többször is jelentkezik majd önálló hangversennyel;

A MÁV Vegyeskar és a Pécsi Közlekedési Vállalat Bartók Béla férfikarának hangversenyére a vokális muzsikát kedvelők nagy száma volt kiváncsi. A közös megnyitó után a MÁV Vegyeskar szólaltatott meg öt művet. Ezek közül Koposzov: A trojka száguld című művének tolmácsolása volt a legsikerültebb, de örömmel hallottuk a lendületesen előadott Brahms:

Áramszünet

Áramszünet lesz 26-án, csütörtökön 0-tól 1G óráig védelmi berendezés karbantartása miatt: Ady E. utca 8-44, 9-45, Alsó-Havi 1-17,16-20, Béri Balogh Adám u. 1—5, Felső- Balokány u. 1—3, 2, Felső-Vámház utca 1—9, 2—4, Irányi Dániel tér 1—13, 2—8, Felső-Malom u. 1—11, Katalin utca 1—25, 2—10, Kossuth Lajos utca 50—76, 53—95, Koller u. 5—9, Könyök utca 2—14, 3—27, Márton utca 1—21, 2—22, Lánc utca 1, 12, Nagy Lajos utca 1—9, Orsolya U -24. 3—23.

Áramszünet lesz 26—28-lg 7-tól 16 óráig hálózat karbantartása miatt Nagyárpád területén.

amszünet lesz 27-én 8-tól 16 ' "t herén i'-zés karbantartása miatt az alábbi területen: Alkony utca 1—9, 2—8, József Attila utca 51—53, Kassa u. 21—27, 26— 34, Mártírok útja 49—57, 66—72, Megyeri út 30—68, 45—89, Megyeri úti újtelep, Nagyvárad u. 29—33, Szív utca 1—13, Ungvár u. 2—40, 3—47, Vas Gereben utca 20—32.

Áramszünet lesz 27-én 8-tól 11 óráig hálózatátépítés miatt a kővetkező területen: Kossuth Lajos u. 7-től 13, Színház tér, Kazinczy u Perczel u. páratlan oldala, a Boltív köz és Kazinczy u. közötti szakasza.

Albertfalvai Vegyi gyár pécsi telepe Pécs, Batthyány utca 2 sz.

LAKATOST

keres felvételre.

Szerelmi keringőket is. A férfikar Erkel: Takarodó című művét tolmácsolta megérdemelt sikerrel és igen hatásosan hapgzott el Szervánszky Honvédkantátájámak részlete is. Spineth Ferencné, Fónagy Gertrud és Szabó Gyula énekszámai, valamint Borsay Pál zongoraszámai színesítették a hangversenyt. Ligeti Andor mindkét kórus biztesikezű karnagya ez alkalommal is ízelítőt adott gondos és körültekintően végzett évi munkájáról.

A pécsi kórusok nagy seregszemléje

alkalmat nyújtott arra is, hogy bebizonyítsák, milyen gazdaggá, sokszínűvé fejlődött száz esztendő alatt kóruskultúránk. Szinte minden énekkar megtalálta a lehetőségeinek és képességeinek legmegfelelőbb arculatot. Betűrendes sorban véve: az Építők Madrigál Kórusa (vez. Jandó Jenő) az ének kari irodalom egyik legszebb korszakának alkotásait próbál ta kifinomult művészettel a ma emberéhez közelhozná, ami rendkívül dicsérendő művészi program. Van impozáns, a legbonyolultabb feladatokat is könnyedén megvalósító férfikórusunk, a Közlekedési Vál lalat Bartók Béla Férfikara, (vez. Ligeti Andor,) mely alkalmasnak bizonyult arra, — hogy a Budapesti Zeneakadémia nagytermében mutassa be a legújabb férfikari kórus műveket. Emlékezetes sikerű szegedi hangversenyük méltó befejezése volt az évadnak. A Liszt Ferenc kórus (vez. Antal György) városunk reprezentatív, létszámban és teljesítmény ben is legnagyobb együttese ez évben elsősorban az oratórium-műfaj XX. századi alkotásainak bemutatásával teljesítette hivatását. A MÁV Ve gyeskar (vez. Ligeti Andor) a kórusköltészet gyöngyszemeiből válogatva össze műsorát a munkában elfáradt dolgozóknak szerzett nemegyszer kellemes felüdülést. A Mecsek Művészeti Együttes Vegyeskara (vez. Hegyi József) nagy népi ihletésű művek és klasszikus alkotások bemutatásával öregbítette hírnevét. A kórus ez évi munkájában határozott fejlődés volt tapasztalható. A P dagógiai Főiskola Vegyeskara és Kamarakórusa (vez. Dobók Pál, Sinkovits Georgette és Tillai Aurél) elsősorban a Bartók és Kodály hagyományok ápolása terén fejtett ki hasznos tevékenységet. Büszkék vagyunk két bányászkóru sunkra, a Pécsbányatelepi Bányász Férfikarra (vez. Ivasivka Mátyás) és a Pécsszabol- csi Bányász Vegyeskarra (vez. Jandó Jenő,) melyek a bányász és munkásmozgalmi hagyományok ápolása terén értek el hiánypótló teljesítményt. Reméljük, hogy az előbbi kórus sál kapcsolatban napvilágot Iá tott riasztó hírek elsimulnak és a kórus folytatja eddigi sikeres munkáját. A Pécsi Ka marakórus (vez. Dobos László és Tillai Aurél) a modem művek felkutatásával'és bemutatásával szolgálta előnyösen az új kóruskultúra fejlődését. A Zeneművészeti Szakiskola leánykara (vez. Agócsy László) az ország Zeneművészeti Szak iskolái leánykarainak országos találkozója megrendezése mellett önálló hangversenyén újból igazolta a maga nemében rendkívül magas színvonalú képességeit.

Az Éneklő Ifjúság

kétnapos hangversenyén a középiskolák szereplését biztató jelként könyvelhetjük el, az általános iskolák énekkaraitól azonban többet, merészebb mű sorválasztást várunk. Olyan gazdag ma már a gyermekkari műsoranyag, hogy ezekből választva jövőre sokkal színesebb és kidolgozottabb szerepléseket szeretnénk tőlük hallani.

Örömmel állapíthatjuk meg, hogy a kórushangversenyek ál tálában látogatottak voltak. Uj közönség megjelenését üdvözölhettük, elsősorban a fiatalságban, mely szinte tombol va követelte az új művek szín vonalas bemutatását. De ott találtuk a hangversenyeken a városunkba beköltözött vidékieket, akik odahaza aktív kó íustagként szerepeltek, ma pedig egy lelkes, hozzáértő közönség részét képezik.

Kórusaink fáradságos munkával készültek fel Szereplésükre. önkéntelenül is félVe- tődik a kérdés, vajon egyetlen hangverseny kedvéért érdemes volt-e ennyi munkát vállalni? Szervezettebben kellene gondoskodni arról, hogy kórusaink fellendülő szép munkája ne maradjon pusztán a száz éves jubileum alkalmi lelkesedése, hanem — ha mérsékeltebb formában is — de folyta tódjék. Lehetőséget kell biztosítani kórusainknak a rendszeres, nyilvános szereplésekre. Hasznos lenne, ha a perem kerületekben vagy a nagyobb vidéki centrumokban is előadnák műsoraikat, ezzel továbbfejlesztve még többekben is a kórusmuzsika iránti szeretetet.

Nádor — Várnai

Tó völgy

Pécsvárad közelében, festői völgyben terül el a tóvölgyi csónakázó tó. Sokan még nem is tudnak létezéséről ( két héttel ezelőtt még útjelző tábla sem jelezte, merre lehet meg közelíteni), melegebb napokon

Egész nap üzemel a négy bérelhető csónak (ötödik a mentő). Itt még tapasztalható némi hiányosság: különösen vasárnap ez a szám nagyon kevésnek bizonyul, másrészt nem tudni mi okból a díjszabás kétszerese a balatoninak. (Talán azért, mert kevés a víz?)

— cl —

Az idén két és fél millió méterrel több selyemszövet készül

A selyemgyárakban ez év alsó felében az egymillió métert is meghaladta az a szövetmennyiség, amellyel a tavalyi -ló időszak term'úé'-ét túlszárnyalták. A magyar se- ■yemlpar vállalat gyáraiban ugyanis sikerült teljesíteni a azt az elhataro- hogy termelékenység okozásával a termelést 3 -.sá- kal növelik

T selyemgyárat korszerű sítenek. Az üzemek, gepe: korszerűsítésével egy időben a nagyméretű vetélőszerkezetek alkalmazására térnek ét. Ezenkívül számos üzemszervezési, műszaki intézkedés segíti a selyemgyárak dolgozóit abban, hogy a kongresszusi ••cr- • eredményeként célja nk nak m« lelően még terrrielé- k ;• yebben dolgozzanak és ez '■ben változatlan munkaslót- ' nmal a tava’--’ fél millió méterrel több kelmét gyártsanak.

Ki a felelős?

Folytatták a 360 ezer forintos sikkasztás bőnperének tárgyalását

A CÍMBEN feltett kérdésre a válasz: elsősorban Forgácsné a felelős az elsikkasztott ősz- szegekért. Ezzel azonban még korántsem zárult le a „felelősök névsora”. Nem, mert Forgácsné nem sikkaszthatott volna öt esztendőn át kénye-ked- véíe, ha Csak egyszer is alaposabban ellenőrzik munkáját. De éllenőrzésről szó sém volt. Ki tehát az ellenőrzés elmulasztásáért a felelős? — ezt vizsgálta a bíróság a tárgyalás további részében.

Forgácsné közvetlen főnöke, Francsics Kálmán, a behajtási csoport vezetője volt. Milyen embernek ismerték 5t munkatársai? K. Sándorné tanú, aki a vállalatnál értékesítési ügyintéző — ezt vallja: — Francsics Kálmánt nemegyszer találtuk ittas állapotban a munkahelyén. Többször előfordult, hogy ült az íróasztal nál, haja csapzottan homlokára lógott s ha felállt, tapogatózva ment előre, járása bi- I zonytalan volt.

Idős, fehérhajú ember Fran- csios Kálmán, megtörve hallgatja a tanúk vallomását. Sokat nem törődött ő az ügyvitel lel, a legelemibb ellenőrzést is elmulasztotta. Ezért ül most itt a többi vádlottal együtt.

A vállalat főkönyvelője, Juhász Lajos, az ötödrendű vádlott. Mivel védekezik ő? Azzal, hogy ő nem volt főkönyvelő, őt nem kötötte a főkönyvelőkre vonatkozó rendelet. Havi 3300 forint fizetésért tehát semmi felelősséget nem vállal. Igaz, ellenőrzéseket rendelt el, de azt, hogy ezeket végrehajtották-e, nem érdekelte, legalábbis nem kísérte figyelemmel.

Tény az, hogy még a nagy ellenőrzési lazaságok mellett is „valami bűzlött Dániában”, mert amikor Francsics Kálmán helyére Horváth Béla került behajtási csoportvezetőnek — ő már észrevett néhány hiányosságot. Eleinte azonban még gyakorlatlan volt, nem tudott határozott véleA kovácsolt vas művésze

Hogy mi mindenre képes a vas, vagyis az ember! Elragadtatva ámulunk amikor az ország legnagyobb élő kovács művésze, Bieber Károly Munkácsy-díjas végig kalauzol műtermén.

Kandeláberek, falikarok,

csillárok, dohányzóállványok, hamutálcák, képkeretek, falitükrök több száz szebbnél szebb alkotás díszíti a falakat. Egyik játékosan könnyed vonalú, mint ez a rózsa, melyet éppen most mutat az ősz mester, a másik vaskosan tömör, mint a hatalmas, pom pás csillár a sarokban s a gazdag diszítésű barokk tárgyakat épp úgy megtaláljuk, mint a modern lakásba jobban illeszkedő lakberendezési eszközöket.

— A fő munkáimat sajnos csak fényképeken tudom meg mutatni — mondja Bieber Károly és egy albumot lapoz gat. — Ez az esztergomi „Három szerecsen” lakóház tömb kapuja. Néhány hónapja készült el, hívja fel a figyelmemet egy öt méter széles, három méter magas rácsos kapura, amelyen kikovácsolta a középkori volt „Lőrins kapu” domborművét. Esztergom város címerét.

Jó néhány ilyen műemlék jellegű munkája volt az utób bt években. Kétszárnyú kaput készített a zirci könyvtár épületéhez és a gyöngyösi Mátra múzeumnak.

Csak az a baj, hogyha tíz év műim ilyen kaput akar csináltatni az állam, Berlinben kell megrendelni.

De miért? — bökkenek meg.

— Hatvankilenc éves vagyok, sokáig már nem megy nekem.

Őszintén meglepődöm, bár haja teljesen fehér, legalább tiz évvel kevesebbnek véltem.

— A kondíció teszi — mosolyog kedvesen — nekem nem elég reggelire egy pohár tej és egy szelet kenyér — kicsit elgondolkozik, — de visszatérve az előbbi dologra; az a baj, hogy nincs utánpótlás.

— És mi ennek az oka?

Ezt kérdezték azok is, akik

a minisztériumból voltak. Én megmondtam: a kovácsművészetet nem úgy kezelik, mint más művészetet. Szerin tem ezt éppenúgy kellene tanítani a főiskolán, mint a szobrászatot. Társadalmi munkában már ki is dolgoztam a tantervet. Hogy kik fognak ide járni? Hát ez már nem olyan egyszerű. Nagyon érdekes a története, hallgassa meg. Megegyeztem illetékesekkel, hogy a Népművészeti Gimnáziumbői eljön hozzám

20—25 ötvös tanuló és egy bemutatót rendezek nekik s akiknek megtetszik a dolog s tehetségük is van hozzá, megpróbálkoznak vele. Eljön az a bizonyos nap, és én meglepődve nézem a látogatókat. Hát uram-fia csupa 14—15 éves fruskái Mind kipenderítve, kimanikűrözve. Mondom a tanár úrnak, tán csak nem akarnak ezek a hölgyek kovácsolni. Az csak mosolyog, hogy női egyenjogúság van.

Még most is méltatlankodva mondja.

— Engedelmet, a tüzes vas és a súlyos kalapács nem kis lányoknak való, de a férfiak közül is csak a legerősebbeknek. Ez elengedhetetlen feltétele ennek a munkának.

— És ezenkívül milyen feltételei vannak még a szakmának?

— Legfontosabb a szabadkézi rajz tudása és a szobrászkészség. Ez a művészet egy kicsit grafika és egy kicsit szobrászat is.

Albumok, fényképek társaságában az asztalon nagy halom, finomívű rajz fekszik, amelyeken bútorok; szekrénykék, asztalkák, falitükrök, ceruzarajza látható.

— Nemsokára jön egy bécsi kereskedőnő, neki akarom ezeket megmutatni. ^

Diófabútorok, kovácsolt vas

díszítéssel.

Bieber Károly előtt is voltak már nagy kovács művészek, de ő az első aki lakberendezésű tárgyakat készített művészi színvonalon.

— Ki volt a legnagyobb kovács művész hazánkban?

— Fazola Henrik. Két évszázaddal ezelőtt Würzburg- ból került Egerbe, egy egri püspök hívta meg. ö csinálta egész Európában a legszebb kapurácsokat. Ezek közül is leggyönyörűbbek az egri megyei tanács lépcsőfeljáróját díszítik. Fazola után Jungfer Gyula következik nagyságban, róla különben részletesen írok könyvemben.

— Mióta foglalkozik kovácsolással, kedves mester?

— 1959-ben ünnepeltem 50 éves jubileumomat. Ekkor kaptam a Munkácsy-dijat is. — Elgondolkozik, s szeme végigfut a műterem falán látható munkáin.

Több mint fél évszázad az izzó vas szolgálatában! Nem volt könnyű az út az árva bőrkötényes fcis inasgyereknek a szigorú nagybácsi műhelyétől a Munkácsy-díjig. Sokat küzdött, nélkülözött év tizedeken át, de nem értelmetlenül. Egy különlegesen szép művészet, elismerten nagy mesterévé vált.

RAPAI PIROSKA

ményt mondani, az ügymenetet nem ismerte kellően. így történt aztán, hogy mintegy 260 ezer forintot nem tudtán elszámolni — s a főkönyvelő beleegyezésével ezt az összeget egyszerűen — leírták. A főkönyvelő beleegyezésével! Úgy, mintha 260 ezer forint ennél a vállalatnál nem is számítana; Később, amikor Horváth Béla mindjobban gyakorlottá vált, áttekintése lett az ügymenetről, észrevette Forgácsné tevékenységét s nem utolsósorban neki köszönhető ennek az ügynek a leleplezése.

A FŐKÖNYVELŐ tehát azt állítja, ő nem felelős!

Ki hát a felelős?

A bíróság tanúként hallgatta ki László Sándort, a pénzügyi osztály volt vezetőjét, aki 1959 óta dolgozott ebben a funkcióban.

Bíró: A behajtási csoport önnek alá volt rendelve?

Tanú: Igen.

Biró: Tudott-e a szóban lévő dolgokról?

Tanú: Hallottam róla, hogy valami 200 ezer forintot jóváírtak. Egyedül voltam... a sok munka...

Bíró: Egyedül volt? Beosztottai nem voltak?

Tanú: De igen, de számos esetben előfordult, hogy ha má/- egy kicsit begyakorolták ma* gukat, elmentek.

Ugylátszik, a felelősséget senki sem akarja vállalni. Se a behajtási csoportvezető, se a pénzügyi osztályvezető, se a főkönyvelő — senki. Forgácsné tehát azt tehette, amit akart. Mind a vádlottak, mind a tanúk vallomásából kiderül az is, hogy ügyrend a vállalatnál 1961-ig nem volt. így aztán nem csoda, hogy a különböző munkakörök feladatait nem határozták meg, csak úgy találomra végezték munkájukat. Ennek következménye ez a bűnper is, az elsikkasztott százezrek.

A BÍRÓSÁG tegnap egész nap folytatta az ügyben szereplő 34 tanú kihallgatását. A tanúk valamennyien az ellenőrzés, az Írásos ügyrend hiányát említették. S még egyet: Forgácsné költekező életmódját.

Ott dolgoztak vele egy szobában, látták, hogy naponta 80—100 forintot költ „nassolásra”, tudták, hogy Forgácsné- nál mindig van jelentős összeg —, de az elvtelen, megáporo- dott légkör nyomasztóan hatott rájuk és nem figyeltek fel Forgácsné bűnös tevékenységére.

A bíróság rövidesen meghozza ítéletét.

_ ’■st Garay Ferenc j

í

4

mégis sokan keresik fel autóval, motorkerékpárral. A napokban készült el a földműves szövetkezet új büféje, s ezzel most már versenytársa akadt a közeli forrás üdítő vizének