Dunántúli Napló, 1962. július (19. évfolyam, 152-177. szám)

1962-07-20 / 168. szám

2 NAPLÓ r im. jclius ac. i Munkát a gépeknek! (Folytatót az 1. oldalról) ma még nincs elég gép a ter­melőszövetkezetekben. Ez pe- őig azt jelenti, hogy nem is tudnak egyedül megbirkózni a feladattal. Az idei év is adott bizonyí­tékokat. Ahol mélyszántott ta­lajba került a kukorica, a búr gonya, a cukorrépa, ott első pillantásra meg lehet állapí­tani: itt jó lesz a termés. A tavaszon azt mondták a sza- lántai asszonyok: „Ilyen jó földünk még soha sem volt. Húz bennünket a föld. Olyan, mintha nem is kukoricának, hanem kertészetnek készítet­ték volna elő”.' De ezt mond­ták másutt is. Szalántán, Püs­pöklakon és több termelőszö­vetkezetben tartják is magu­kat a tavalyi recepthez. Itt éjjel-nappal dolgoznak a szán tó-traktorok is. Másutt viszont vitatkoznak. Az idő gyorsabban halad, mint gondolnánk. Egy-kettőre itt lesz nyakunkban a cséplés, az ősz. Addig álljanak ezek a szántó-traktorok?! Ez nagy luxus lenne. És ebből nagy károk is származhatnak. Nem csak olyanok, hogy a gépállo­mási traktoros nem tud ke­resni, hanem olyanok is, hogy szántatlanul maradnak a te­rületek és ez jövőre bosszulja majd meg magát. A tarlóhántás, a nyári mély szántás előnye eldöntött tény. Maga az idő bizonyította be a tagoknak, mindenkinek: ki­mondhatatlan előnyei vannak ezeknek a munkáknak. És most mégis, mintha megtor­pant volna ez az igen fontos talajmunka. Nem azért, mert nincs elég gép. Hanem azért, mert úgy gondolják egyes ter­melőszövetkezetekben: meg­spórolják a gépállomási költ­ségeket. Tévednek. A gépál­lomási költséget elspórolhat­ják, de ennek kárát jövőre látják. A viták jók, ha hasznosak. Ez a termelőszövetkezet—gépál­lomások közötti vita nem hasznos. Kárát látja ennek a gépállomás, a termelőszövet­kezet, az ország. Vita helyett összefogásra, olyan összefo­gásra van szükség, amely azt eredményezi, hogy minden gépállomási és termelőszövet­kezeti gép megy mindenkor, amikor csak az idő engedi. Film Film Fi lm Film JKa éjfél meíjfhaL egy város EZÚTTAL szabadabban és bátrabban lehet használni a jelzőket, de egyoldalú értelem­ben. Egy nagyvárosi háborús éjszaka szörnyű, ijesztő, irtó­zatos és hátborzongató jelene­tekkel túlzsúfolt története, Közelebbről Drezda egy éjsza­kájának története képezi Jan Rybkovszki lengyel filmren­dező munkájának alapját, 1945. február első napjai. Dermesztő képsorokban megelevenedik á második világháború egyik „legendás” városának pusztu­lása. Szőnyegbombázésok és nappali világosságot árasztó rakéták, tűz és rom, pusztulás és halál, kegyetlenség és — hiszem — memorandum is. Aki látta Drezdát, a második világháborúban talán egyik legtöbbet szenvedett európai várost — a mai valóságában vagy ijesztő fényképfelvétele­ken, vagy dokumentfilmen — megérti a lengyel művész törekvését. Aki látta a hábo­rút,/ szörnyű, pusztító erejével — az még jobban megérti. A másfél órás kábulat után a néző alighanem órákig se tud szabadulni e háborús éjszaka szörnyű emlékétől — ha át­élte a háborút. Iti keresendő a . Ma éjjel meghal egy város című len- gyal film legerőteljesebb vo­nása. Az ember megérzi, ha a film csak ezt akarta volna elmondani, ha csak a késed, de hatásos dokumentáció igé­nyét választja — alighanem a háborús, emlékeztető filmek kategóriájában a maradandók közé számítana. Ám Rybkovsz­ki több dologra ügyelt, több dologban választ akart adni, és ez az, ami a rendkívül hosz- szú és rendkívül nyomasztó, az idegeket szinte teljes mér­tékig kimerítő bombázási jele­neteket végülis leegyszerűsíti egy nyers,. naturális külsőség­re. Ami ugyan hatásos — de nem elegendő. , . Amire Rybkovszki szemmel- j láthatóan ügyelt.: a történet ; >négjs hordozzon magában ! némi gyéngedébb, a szív- ! hez közelebb álló ele- ! met is, a szökött lengyel hadifogoly belső problémáját, I kétkedését, gyűlöletét és min­dent, ami egy háborús ember- ’ ben benne lehet — ha más­képpen nem, akkor monoló­gok formájában illusztrálja. Bemutasson ilyen és olyan né­meteket. Kisemmizetteket és aljasokat, gyávákat és elvete­mültekei MINDEZ így együtt már kétségtelenül kevesebbé teszi a háború rettenetes, pusztító ere jót, dúlását. A cselekményszál, Pjotr, a szökött lengyel hadi­fogoly pokoljárásával, majd találkozása a német tiszt fia­tal feleségével, s végül a túlsó parton a sablonos, más e tár­gyú filmekben szebben megfo­galmazott elválással — kevés­bé sikerüli Pjotr belső vilá­gának megmutatásához kevés a monológ meglehetősen kor­látozott eszköze, amit a ren­dező — kisegítésként — egy valószínűtlen polemizálással „megerősített”. Ahogy Pjotr az égő városban egy égő er­kélyen a műgyűjtő német pol­gárral a magasabbrendű em­beri dolgokról beszélget — szinte ellentmond, de legalább­is eltér a film koncepciójától. Hiszen Rt elsősorban a nyers — bár helyenként túlságosan is észrevehető díszletek segít­ségével — a dokumentációról van szó. A háborúról és a véd­telen polgári lakosságról. önkéntelenül jelentkezik a kérdés: ha Rybkovszki a len­gyel fogoly belsővilágáxa is ügyelt, akkor Pjotr a maga módján, a maga körülményei között miért oly passzív, miért oly tétova, miért válik szinte önmaga is — elsősorban mint jellem — a dokumentáció esz­közévé? A filmben van néhány olyan jelenet, ami sokmindent kár- kótol. Ilyen Pjotr és Magda szörnyű félórája a folyóparton a bombazápor közepén, amely­nek néhány mozzanata rend­kívül mély és emberi, amely túl a hatásos külsőségeken — a pillanatnyi Lélektani helyzet tökéletes ábrázolása. Ilyen az óvóhely jelenet utolsó része, amikor csak a bombák ijesztő, monoton dübörgése hallatszik, és az arcokról kell olvasni. Ilyen Veronika Zumpe ottho­na, ahol féltucatnyi nő kínló­dik, háborús pszichózisban, férjre, férfire várva. VÉGÜL IS a film legnagyobb erénye a szokottnál felfokozot- tabb és bőségesen adagolt há­borús atmoszféra — amiből helyenként kevesebb több lett volna — erénye a szándék és az emlékeztető jelleg. Néhány jelenete pedig egyenrangú a legjobb háborús filmekkel. (Thiery) Időjárás jelentés Várható időjárás péntek es­tig: csökkenő felhőzet, ma élénk, holnapra mérséklődő északi, északkeleti szél. Kivált a mai nap folyamán ^zárványa san előforduló záporesőik, Vár­ható legalacsonyabb éjszakai hőmérséklet 11—15, legmaga­sabb nappali hőmérséklet hol­nap 21—24 főik között. — %»» i, -------- ■ O szlopokon álló irodaház A Baranya megyei Építőipa­ri Vállalat Rákóczi úti köz­pontja jelenleg már szűknek bizonyul. A múlt években történt vállalati összevonás eredményeképpen az irodák túlzsúfoltak. Ezért szükségessé vált, hogy bővítsék. A távlati tervek szerint új központi irodaház készülne el a meglévő helyén, illetve annak átalakí­tásával. Első lépésként a jelenlegi központ udvarán építik fel az új irodaház első szekcióját, egy négyemeletes toldaléképü­letet. Az öt szintét "úgy építik fel, hogy alatta szabad térség marad, ahol például gépkocsi * parkolhatnak, s így az udvar területe lényegében nem lesz „megszűkítve”. Az épület ala­pozását már meg is kezdték, s . készül az épület nagy tartóosz- i lopeinak a váza. Szarvasbika eladó Arról ismerni rá, hogy mindig éhes, bordáit meg lehet számlál­ni és nagy, barna szemével bánt­tosan figyeli látogatóit. Egy erdőkerülő a Nagy pali kör­nyéki erdőkben akadt rá párnát pos kárában. Megtalálója cucli? üvegből felnevelte s elnevezte Bant dinak. Nagyon hálás volt a gondol zásér*. Gazdáját "mindenhova elkf. sérte, még a vendéglőbe -is, ahol lába elé heveredeti és nyugodtan megvárta, amíg az ulti partiknak vége lesz. Ilyenkor tekintetét gaz* dajá/a függesztette és szarvasszíve bizonyára „fájt”, amikgr, pártfogó* ja piros ultiját elfogták. Csak egy* szer volt 'vele némi kis baj az éleu ben, amikor gazdáját meghívták esküvőre és sehogyan sem maiM a fejébe, hogy 6 miért nem mehet á többiekkel együtt a templomba. A tágas udvar kapuja miniig tárva volt, ahol Bandi nevelke­dett. A szemközti domboldal tete­jén iskola állt. Valahányszor szü­netet jelzett az iskola csengője, Bandi hosszú szökellésekkel iramo­dott az iskola udvarára, ahol r\ gyermekekkel kedvesen eljátsza­dozott. Amikor az udvar ismét ki­ürült, Bandi hosszú füléivé a sem­mibe hallgatózott s miután meg­győződött róla, hogy az utolsó kis­pajtás is eltávozott — ő is vissza­bandukolt a házhoz. A dungszekesői iskolások szíve­sen keresték fel 4 mohácsi „állat- kertet'*, hogy az ottani vadakban elgyönyörködjenek. Amikor \Ii'­hécsrói 4 MoQsekt Álldtkertbe ke-' rültek az állatok, akkor határozta el Be8Zik Lajos, a dunaszekcxői általános iskola igazgatója, hogy elhozza a nggypnlli szarvast. Az átadás^átvétel aránylag könnyen ment, de nem így Bandi, Seho­gyan sem akart a ponyvás gépko­csiba bemenni. amelyik érté ffiéhf. A gyermekek csalogatták fel i kocsira. Az iskola parkjának sarkáoun elkerített karám várta. Az embe­rek és különösen a gyerekek meg­csodálták, elhalmozták minden ;ő- val, mintha csak igy akarták vol­na szűkreszabott mozgásáért cár- pótolni. Azután megszokottá vált Bandi a községben. Később mar nem álldogáltak os oporto san a. ka­rám előtt és a sok finom falúi s elmaradtx A pedagógusok és a gyermekek időnként Ossz eszedi tik egy kis abrakfélét, aztán Ók is meg­unták a folytonos kéregetést. n helyi tsz elnöke ugyan megígér­te, hogy Bandit ellátják takar­mánnyal, de az ígéret, csak ígéret maradt, A nyári szünet idejére elcsen­desedett qz iskola parkja s Ban­dinak csak a jószívű emberek vet­nek oda néha egy~egy nyaláb ?dr* det, Nagyon kevés ez egy .tyűn fejlett szarvashibának- Kellen w kis abrakféle is. Egy kis zab. árpa, kukorica — de hát nincs. A szép vad kiáltó bordáival már nem a fnlu dísze — $Őf, Mit lehet tenni?,.. Felajánlották a piecsekl állatkert­nek, de állítólag azt a hirt kap­ták,, hogy bika nem kell, Szabadon engedjék? Ott már nem élne meg egymagában, tán szét is tépnék a kóbor ebek. Marad mégis csak az állatkert? ,,. De addig is szükség volna takarmányra, abrakra, amit a helyi tsz biztosíthatna is, csak egy kis jóakarat kellene hozzá. Most. még nem lehetne számtani agancsa miatt, Addig atonbtn s#át emelünk Bandi érdekében és fel­hívjuk az illetékesek figyelmet a szép, nemes állatra — ne hagyják éhezni. WA—LA& — A MAI NAPTÓL a pé­csi zöldségboltokban darab- azám helyett kilóra mérik a zöldpaprikát. — MINTEGY 40 író és fes­tő adta be pályázati kérvé­nyét a Baranya megyei Ta­nács, Pécs városi Tanács, valamint az SZMT által idén meghirdetett irodalmi és művészeti ösztöndíjra. A pá­lyázatot elnyerő 20 író és fes tő 3 ezer forintos ösztöndí­jat és egyhónapos nyári al­kotószabadságot kap. — 2 MILLIÓ 28« ezer fo­rintos költséggel korszerű automata mozaikgyártó gép­sort vásárol még a nyáron a Pécsi Cementipari Vállalat. — BARANYA megyei kö­zépiskoláie első osztályaiba felvehető tanulók létszámát a múlt évi 740-ről mintegy 900-ra növelik az idei tanév- ben. így a mohácsi, szigetvá- vári é» a sellyei gimnázium 40—40 tanulóval vehet többet- fel az 1962—63-a* tanévre. — KÉTHETES moszkvai társasutazásra indul augusz­tusban 30 pécsi bányászfia­tal, Eddig már ebben az év-, ben 50 bányász vett részt szovjetunióbeli táfsr.sut'rtea« sop. Aszfaltoajzoló a Hue de la Paix-n IV, A varieté fogalma a francia fővárosban egybeolvad az Olympiával, az ABC-vel s a Casino de Paris-val; De mindenekelőtt a Folies Bergere-rel. Szakvélemények szerint a Folies Bergere ma a világ leg­népszerűbb revűszínpada. Je­lenlegi műsora, mely a „Folies Chéries” gyűjtőcímet viseli, egy éve fut már táblás néző­tér előtt, s még, további húsz. hónapon át marad színen, A revüszínház alapelve, a három órás műsor láttán.'nyil­vánvaló: el kell kábítani a né­zőt. Ruhával, meztelenséggel, világítási effektusokkal, bra­vúros színpadtechnikai megol­dásokkal. Nagyszámú és kitű­nően összeválogatott szereplő- gárdát vonultatnak fel. ehhez, s a nemzetközi publikum egyik ámulatból a másikba esik. Fel- . megy a függöny, a színpad egyetlen, ferde síkban szögre akasztott kép. Egy . pillanat tetüva a vastag keretben meg­elevenedik az ^asztaltársaság, s mire a néző felocsúdik, hogy nem az álmok mézét érzi a szá jában. már új jelenet követke­zik. Lassan hömpölygő folyón fügefalevél-öltözékben,' gon­dolával közeledik a primadon­na, s arról énekel, hogy Velen­cében Is elmúlik a nyár. Aztán szökőkút elevenedik meg a szuffiták fényében, fürdőzők emelkednek ki a medencéjé­ből, hogy tánccal hódoljanak a szerelem istennőjének. A valószerűtlen határát sú­roló színpadtechnika, a szün­telen csillogás és az enyhe bó­dulat kereszttüzében a néző nem keres mondanivalót az elő adásban, Mikor a függöny le­gördül. s a Grand Boulevard kijózanító szellője meglegyinti az arcát, rájön: fEtter csillo­gott. előtte, s nem drágakő. Megmosolyogja még egyszer a négy amerikait, akiket a nézőtérről vitt karonfogva a színparda a tündéri Micheliné, hogy kánkán öltözékben meg- táncoüasea őket;, felidézi a zá­Bánhidi Tibor: JÓ REGGELT, PÁRIZSI rókép színes forgatagát — s utána meghökken: — A harmonikás kívánság- hangverseny népszavazásában egy recsegő hang az Erikát kérte.., Michel Gyarmati A Folies Bergere művészeti igazgatója magyar ember: Mic­hel Gyarmati. Balassagyarmat ról indult el szerencsét pró­bálni, s a párnásajtajú igaz­gatói szoba, a szeme villanásá­val parancsot közvetítő tekin­tély láttán azt hihetné bárki, hogy meg is találta azt. A megfáradt ember azonban bo­rongó hangot ütött meg: — Húsz éve revüt csinálok, más után vágyom. Néha Úgy érzem, hogy a drámai rende­zés, vagy a balett volna az iga­zi területem, de erre aligha kerül már sor. Műhelytitkot kutattam, s megemlítette, hogy az alapelv évtizedek óta változatlan: azt kell adni, amit a közönség óhajt. Fogadást ajánlott, hogy a Folies nézőterén öt százalék­nál nem több a francia a töb­bi vendég mind külföldi, őket kell hát kiszolgálni, szinte szö­veg nélkül, — tánccal, zené­vel, káprázatos kiállítással. — Kétszáz főnyi műszaki személy zet fáradozik a sikerért, két­millió frankba kerültek a dísz­letek és a toalettek. — Ma fői — erősítette meg a magas összeget becsületsza­vával, s azután elnézést kért, hogy kis dolea van még az előadás szünetében. Kint. az ajtaja előtt hatoso­ké táncosnő' állt, a színpadi ruha fölé terített pongyolában, Fülledt volt a levegő, de nem csalt a szemem: remegtek. Elvétettek egy lépést a vízi balettben. s Michel Gyarmati rövid „beszélgetésre” kérette őket. Az aszfalt művészete Az elegáns belváros díszes szalagja az Opera és a Place Vendome közötti „párizsi Vá­ci utca”, a Rue de la Paix. A zárt Vendome tér maga a hűvös előkelőség: egyik olda­lán az igazsógügyminisztérium épülettömbje, másik felén az átutazó hírességek szállodája, a Hotel Ritz zárja le a kilá­tást. A Rue de la Paix délelőttje csendes és nép telein. Cartier, az ékszerkirály briliánsoktól szikrázó kirakata előtt sovány, feketeinges fiú „alkot” a jár­dán. Színes krétákkal baju­szos öreg légionista portréját keni fel az aszfaltra. Lábait maga alá húzva, műgonddal dolgozik, s közben fűzőnétküli cipőjének lyukas talpai szavak nélkül mondják el a járókelők nek. ha ihletben nincs is az ifjúnak hiánya, a kenyérgond mindennapos lehet nála. Az „alkotás” mellé kiesi do­boz-fedelet helyezett el a le­gény a még kisebb könyörado- mányok számára. S mert talán szégyell! az alamizsnát, oda­írta melléje a háromnyelvű kö szünetet is: „Danke”, „Merci”. „Thank you”. A krétavonások közben, egy-egy ércpénz csör- renésénél óldalra les: nem esett-e végre egyfrankos is a centimesek közé? Olykor meg a túloldalra néz át, a Galerie Vendome művészi festmények kel zsúfolt termei ’ felé, s bi­zonyára megérzi: az út odáig mérhetetlen küzdelemmel jár. Szomorú ez a jelenet, — de mindennapos. Párizs nemcsak szüli, de te­meti is a? álmokat. Place de Budapest Megpillantani a Notre Da- me-ot, széttekinteni az Árc de Triomphe tetejéről, végignézni a Comédie Francaise egyik e’ő adását, eredetiben látni Rodin „Gondolkodó”-ját: nem futó élmény egyik sem. De talán ezeknél is szívdobogtatóbb do­log, ha a távoli földön, a nyelv zavar modern Bábelében, nem ismert szokások szorongató so­kaságában est olvassa le az ember egy háztábláról: Piacé de Budapest. Mert Párizs nemcsak a pá­rizsiaké. Van egy negyede, ott a Gare st Lázáré közelében, amelyben megosztja földjét a vén kontinenssel. Az Európa tér környékén csupa olyan Ut­ca és tér vein, amelyet vala­melyik európai nagyvárosról neveztek el. Van Moszkva ut­ca és London utca Milano út és Le Havre tér, Nápoly, Becs, Turin, Edinbourgh, Bem, s számos más város nevét viselő házsor. Jól esik magolilaritani a Rue de Landres és a Rue d’Amsterdam átlójának metsző pontjában a Budapest tép fel­iratát, A külföldi turistákat szállító csupa Üveg, emeletes város­néző autóbuszok, a cydirama-k minden „szállítmányukkal" megfordulnak ebben a kerü­letben, hogy szavak nélkül is eldicsekedjenek vele: lám Pá­rizs egy kicsit mindenkié. (Folytatása következik) Gazdátlan nyeremények A júliusi letté tárgynyere- ménybúzáson 711 tárgyat ser soltak ki. A nyertesek nagy- régié már Jelentkezett, több nyeremény azonban nem ta­lált gazdára. Nem jelentkez­tek például négy Pannónia motorkerékpárért, két piani- nóért, sőt a Flórián-térl lottó­ház egyik öröklakása és egy Warszawa személygépkocsi nyertese sincs meg, A nyereményekért legké­sőbb július 20-án lehet Je­lentkezni. • — JULIUS 22-től augusz­tus 10-ig nyári szünetet tart az Idegennyelvű Könyvtár. — AZ IDÉN már mintegy 600 ezer forint értékű pri­mőr és korai szabadföldi zöld árut szállított Pécsre a Ker­tészeti Vállalat zöldségter­melő részlege. — 548-AK dolgoznak a Ba­ranya megye legjobb helyi­ipari vállalatánál, a Komiéi Helyiipari és Szolgáltató VáL lelátnál, — MEGOLDÓDOTT a szü­lők gondja. Teljesíthetik gyér mekeik kívánságát: a papír- szaküzletokben kézben és há­ton egyaránt hordható iskola­táskák nagy választéka már most beszerezhető. A Baranya megyei Tanácsi Tervező Iroda útépítési és mélyépítési munkákban több éves gyakorlattal ren­delkező általános mérnököt Keres tervezői munkakörbe Jelentkezés személyesen vagy levélben Pécs, Saljai utca 7 sz. alatt. Ék

Next

/
Thumbnails
Contents