Dunántúli Napló, 1962. június (19. évfolyam, 126-151. szám)

1962-06-14 / 137. szám

IMS. JÜNTTTS II. 5 1 I Meghalt Brogli József elvtárs, a munkás­mozgalom harcosa Brogli József elvtárs már az első világháború edőtt bekapcsolódott itt Pécsett a munkásmozgalomba. A famunkások szervezetében az illegális párt- és a szakszervezet­ben fejtett ki tevékenységet. A di­csőséges Tanácsköztársaság idejcn, mint vöröskatona harcolt a prole- tárhatalom védelmében. Amikor Horthy ellenforradalmár bandái bevonultak, Brogli elvtárs emig­rálni kényszerült. Először Jugo­szláviába, majd onnan Bulgáriádba ment. Bulgáriában a felszabadulás után az illegális kommunista moz galomban kifejtett tevékenységéért számos elismerésben részesült, s egy gyár igazgatójaként működött. Veterán harcos barátai, ismerősei most értesültek arról, hogy Bul­gáriában meghalt Brogli József elvtárs. Emlékét pécsi harcostársai kegyelettel megőrzik. „A termelőszövetkezetek állami irányítása“ Egy államigazgatási tanulmányról Mindenképpen hasznos művet alkotott, a baranyai tanácsi tervezet egyik munka­közössége. Feladatul egy alap­vető fontosságú kérdés vizsgá­latát tűzték ki. Igaz, az érte­kezés címe az állami irányítás tanulmányozását jelzi. De elte­kintve a bevezető fejezetektől, a tárgyaló részben a közvet­len, tehát zömében tanácsi irányítást elemzi. A tanulmányt irányító kér­déseket maga az élet adta. Hi­szen aligha van olyan szövet­kezeti gazdaság, ahol nem ve­Munkásklub Károlymajorban Alig fél éve annak, hogy megyei lapunkban megjelent egy cik a Károlyimajorban le­vő tarthatatlan kulturális álla­potokról. Magam is jártam akkoriban itt és megállapítot­tam, hogy minden szó igaz, a valóságnak sajnos megfelel, s pillanatnyilag kivezető út sem látszott az áldatlan helyzet­ből. S íme, alig pár hónap múl­tán, újra itt állok azon a he­lyen, hol utoljára szinte re­ménytelenül néztem az elha­gyott irodahelyiségeket, a be­zárt könyvtárat és gyönyör­ködöm a dolgozók összefogá­sának nagyszerű eredményé­ben. Pasztelszínekben fogad­nak a falak és az otthonosan berendezett helyiségben tele­vízió, könyvtárszekrény tele könyvekkel, napilapokkal és folyóiratokkal együtt várja a megnyitást. Most meg üres a barátságos helyiség, de a hó­fehér, földigérő csipkefüggö­nyök, a műanyagboríitású asz­talokon ízléses vázákban elhe­lyezett piruló rózsák várják a traktorosokat, állattenyésztő­ket, növénytermesztőket, agro- nómusokat, az üzemegység minden dolgozóját. S az ott­hont elhagyva megyek a mozi­helyiségbe, hol már Dani esek elvtárs megnyitotta az ünnepi avatóülést. Kővári elvtársnó méltatja azt a tevékenységet, mely lét­rehozta a klubot Az üzemegy­ség dolgozói munka után sza­badidejüket áldozták fel azért, hogy az elhanyagolt épület­részt rendbehozva pihenést szórakozást, tanulást tegye le­hetővé számukra. May elvtárs, a MEDOSZ megyei titkára emelkedett szólásra, s méltat ja a dolgozók összefogásának ere­jét, mert az épületet ők hoz­ták rendbe, s a berendezést habár a bólyi központ adta, mégis az ittdolgozók áldozat­kész munkájának köszönhető. Gelencsér János I födött volna még fel: — Miért nem törődik velünk többet a vb-elnök? vagy: — Szólni ké­ne a tanácsnak, az majd segít! esetleg: — Mit avatkozik a ta­nács már megint a dolgunkba? Igen, ezek a kérdések felve­tődtek anélkül, hogy az alap­vető jogszabály, az 1959. 7. tvr. részletesen meghatározta volna az állami irányítás mód­szerét, eszközeit és jogi for­máit. A mű lényegében a szövet­kezeti demokrácia és a ta­nácsi irányítás egyensúlyát keresi. A szemmel tartott célja természetesen a kor­szerű nagyüzemi gazdaságok kialakítása. Ennek során az érdekek há­rom sarka között véli megta­lálni a sugárzási középpontot, ahonnét kiindul az állami, a tanácsi irányítás. A három sarok; az egész társadalom, a szövetkezet mint szűkebb kö­zösség, s maga a szövetkezeti tag érdeke. A megoldást jelen­tő középpont pedig a három­féle érdek összhangja. Ennek az érdekazonosságnak a kiala­kítása az állami -tanácsi irá­nyítás célja, s egyben eszköze. A szerzők bőséges anyagot ad­nak az irányításhoz, s nem példálózva, hanem logikus rendszerrel. Többféle csoporto­sításban tárgyalják a módsze­reket, a feladatokat. Egy új­ság lehetőségei persze ezeknek a vázlatos felsorolását sem engedik meg. De az értekezés kellő tanulmányozása után az éllamjogban és az államigaz­gatási jogban járatos olvasók, — s elsősorban nekik készült ez a mű — meglátják majd a szövetkezeti demokrácia és az állami-tanácsi irányítás egyensúlyának legfőbb jogi biztosítékát. Ugyanis mind a szövetkezet, mind a tanács és a végrehajtó bizottság vezetőit ugyanazok a választók küldik a helyükre. Gyökerében néz­ve, tehát nem szabad egymás­tól különbözni a szóbanforgó érdekeknek. S még egy gondolat felmerül az értekezés olvasásakor. A bőségesen és igen alapo­san, széles látókörrel meg­fogalmazott feladatok első­sorban a végrehajtó bizottsá­gokra, — mint államigazga­tási szervekre — nézve je­lentenek igen komoly, nehéz kötelezettséget. A tanulás kötelezettségét. A tsz-ek irányítása annyi politi­kai, népművelési, olyan sokré­tű gazdasági tudást kíván, ami a — főleg községi — v. b.- szervek jelenlegi színvonalán még hiányos. Mert a képesítés­ről szóló 1021/1960. (IX. 4.) számú kormányhatározat több .kiskaput” hagy nyitva. S a túlkorosság a tanulmányi ha­lasztások „kiskapuin” sokan kibújhatnak anélkül, hogy a helyüket képzettebb utóidok­nak adnák át. A megyei szer­vek igen hasznos munkát vé­geznének, ha kellően erélyes szervezéssel és meggyőzéssel igyekeznének betömni a jog­szabályon levő „kiskapukat”. Mert enélkül az asztalfiókban porosodhatnak majd ennek a fontos és jólsikerült tanul­mánynak a példányai. (Földessy) Éjszakai öntöző üzem Mohácson Háromezer látogatója volt a Mecseki Fotoklub nemzetközi kiállításának Vasárnap este zárult a Me­cseki Fotóklub nemzetközi foto kiállítása, amelyre tíz külföldi és nyolc hazai fotóklub 350 fényképpel és hatvan színes diapozitívveí nevezett be, az érdekes, színvonalas kiállítást vasárnapig háromezren tekin­tették meg. Az idén öt éves Mecseki Fo­tóklub több más rendezvény­nyel is ünnepli az évfordulót. Tehetségkutató pályázatot hir­detett, amelynek eredményét vasárnap tették közre. A későb biekben megrendezik Pécs és Baranya fotószakkör-vezetői- nek ankéntját. Kétmilliót hoz a kertészet — Tiszták a kukoricaföldek Kombájnnal aratják az összes gabonát Felsőszentmárton után most a mohácsi Uj Barázda Tsz-ben is jól vizsgázott az új magyar permetező-öntözőberendezés, de jól vizsgázott a 25 tsz ön­töző gépkezelő szakmunkás is. Sokat tanulhattak a gyakor­lati vizsgán is, megkedvelték a pehelykönnyű műanyag csöveket, a gyorsan és köny- nyen kezelhető Manesman kapcsolókat, a vizet szinte permetté porlasztó szórófeje­ket. Legjobban mégis a tsz veze­tői és tagjai örülnek. Mert hiába volt a Medárd-nap esős, a június mégis száraz maradt s akinek 200 hold zöldségker­tészete van, annak egy ilyen öntözőberendezés főnyere­mény. Ké'milió forint bevételt várnak a mohácsiak a kertészetből s eddig még csak negyed millió futott be a ko­rai hagymából, zöldborsóból, kelkáposztából, a sommát még ezután kell kihozni a földből. Öntözés nélkül pedig ez nem megy. Apróbb-nagyobb bosszúsá­gok persze vannak, nem érkez­tek meg például az üzemelés­hez fontos T-elágazók, amit a próbaüzemhez úgy kértek köl­csön. Végelzárót is úgy készí­tettek házilag, s míg ezek az alkatrészek meg nem érkeznek csak félerővel üzemelhetnek., a 36 szórófejből csak 18-cal. Pedig a csőkút ontja a vizet, még a legnagyobb terheléskor is alig csökken a víz szintje 20 centivel. Leszámítva a bosszúságokat, szép kilátásokkal kecsegtet az öntözőüzem s ha az idő is melegebbre fordul, bő termést ígér a paprika, paradicsom. Az új berendezés az eddigiek kö­zül a legtökéletesebb s kétség­telen ez a megoldás a jövő út­ja^ is. A kis intenzitású szóró­fej előnye, hogy nem tócsáso- dik a terület, jobban porlaszt, tehát gyenge palántát sem csapja agyon és ami a legfőbb, éjszaka is üzemelhető. A mo­hácsiak is Akik az áramot lopják ELŐFORDULT, hogy a pad­lásbiztosító fedelét feltörték és onnan két szál vezetékkel vit­ték a méretlen áramot a fel­használási helyre. A másik helyen megfúrták a villany­órát, a gombostűvel, illetve huzallal megállították az óra tárcsáját. Primitív módszer, hiszen az időszakos ellenőr­zés észreveszi, s ha mégis el­kerülné a figyelmét, akkor sincs nagy baj, mert idősza­konként minden villanyórát leszerelnek a • lakásokból és elviszik a DÉDÁSZ hitelesítő állomására, ahol feltétlenül rá­jönnek a turpiságra. Az egyik áramtolvaj majd­nem halált okozott. A DÉ­DÁSZ villanyszerelőjének fe­lületességét kihasználva, a fá­zisvezető és a vízvezeték fel- használásával „vételezett’ jog­talanul energiát. Közben a vízvezetékszerelő vízórát akart cserélni a pincében. Amikor a vízórát levette, áramütés érte és csak a szerencsének köszön­hette, hogy a 220 voltos fe­szültség nem csapta agyon. Az illető drága árat fizetett az áramlopásért. Két évet kapott a testi épség veszélyeztetéséért s 5—6 ezer forintot fizette be a DÉDÁSZ kasszájába. wattórát vezettek le a háló­zatból. Ez több mint két hé­ten át fedezi nagy-Pécs köz- világítási energiaszükségletét. Mivel a vezetékekben áramló energia épp olyan társadalmi tulajdonnak számít, mint bár­mi más, a DÉDÁSZ szívósan küzd az áramtolvajok ellen. Hatékony eszközökkel rendel­kezik, elabb-'utóbb minden áramtolvaj póruljár. Az ellenőrzés módja igen egyszerű. A vállalatnak évekre visszamenően rendelkezésére állnak az adatok egy-egy fo­gyasztóról, sőt, azt is tudják, hogy milyen fogyasztótesteket (rádió, TV, vasaló, főzőlap, stb.) használ. Ha valaki ára­mot lop, kevesebbet fogyaszt, mint korábban... A többi már csak a helyszíni ellenőr­zés dolga, a legtöbb lopásra így jönnek rá. A TRANSZFORMÁTOR ál­lomások olyan műszerrel van­nak felszerelve, amelyek fel­jegyzik a betáplált energia- mennyiséget. Hogy mennyit fo- gyastzottak el ebből, a trafó, körzethez tartozó villanyszám­lák összegezéséből könnyű ki­számítani. Ha a betáplált és az% elfogyasztott energia között túl nagy az eltérés, nagyobb mint a normál hálózat veszteség lehetne, akkor a. körzetet megszállják a DÉ­DÁSZ ellenőrei, s előbb-utóbb kiderítik a veszteség okát. így is lefüleltek már áramtolva­jokat. Az áramtolvajok mindig megbűnhődnek a lopásért. Ha fülöncsípik őket kikapcsolják az áramot, s addig nincs ener­gia, amíg ügyüket nem rendez­ték, A DÉDÁSZ bíróság elé terjesztheti az ügyet — ami meg is történt nem egy eset­ben —, plusz kamatostul meg­térítteti a kárt. Az áramtolvaj ritkán fizet 3 ezer forinton alul. HA MAR A DÉDÁSZ-nál tartunk, hasznos lesz megem­lékezni a villanyszámla „ellen­ségeiről”. őket egy napon említeni nem lehet az áram­tolvajokkal. A nagy többséget tekintve becsületes, de hanyag és kissé felelőtlen emberekről van szó. Hiába hagyja ott a DÉDÁSZ embere - a papírt, hogy menjenek be a vállalat­hoz és fizessék meg a tarto­zásukat — nem mennek, mert kényelmesek. Csak akkor fut­nak, amikor a DÉDÁSZ ki­kapcsolja az áramot — erre mindig sor kerül —, pedig ek­kor már drágább a dolog, mert a vállalat 15 forintért kapcsol­ja vissza az áramot éjszakai üzemeltetésre rendezkednek be. Este még világoson telepítik át a csöveket s ha egyszer beállí­tották, ott már nincs más te­endő. Csak a gépész strázsálja át az éjszakát. A tsz-ben ma már a leg­korszerűbb eljárásokat alkal­mazzák, s a modem gépekkel, kombájnokkal ellátott nagy­üzemiben szinte ugrásszerűen nőtt a termelés. Nagyot válto­zott a tagok munkához való viszonya is. Még tavaly vad­repce termeléséről vdLt híres a mohácsi tsz, most tiszták, gyommentesek a táblák is. A kukorica első kapálását 580 holdon végezték el — nyolc­van holdat pedig vegyszereztek — s az aratás megkezdéséig másodszor is megkapálják a kukoricát, betöltögetók a 100 hold burgonyát. Miként a tsz főagronómusa elmondta, az aratás az idén már nem okoz komoly gondot náluk. Tavaly még zömmel kézzel arattak, de azóta há­rom új CK—3-as és a leg­újabb típusú CK—4-es kom­bájnt kaptak. Ezekkel a nagy­teljesítményű kombájnokkal és a saját aratógépekkel vég­zik az aratást s a kézi erőt csupán a szőlők között kis par- ' cellákon kell esetleg igénybe venni, i — Rné — AZ ARAMTOLVAJOK ta- itfúy körülbelül 60 ezer kilo- 1 után várni A Felszabadulás út 9—11—13 számú házakat másfél éve elöntötte a vizesárokban megrekedt víz. Azóta lakhatatlanok. Több mint egy éve több vállalat pereskedik rajta, kinek a hibájából történt el? A három üres, ajtóktól-ablakoktól meg­fosztott, életveszélyes repedésekkel „ellátott” épület pedig az­óta is ott éktelenkedik kívülről megtámasztva a Pécsre érkező idegenek s a pécsiek szemei előtt. Ezennel egy pécsi specialitást mutatunk be: ötletes TV- antenna, lécből és pléhből összetákolva. Lehet, hogy jó vételt biztosít, de véleményünk szerint egyáltalán nem emeli az új-mecsekaljai buszvégállomásnál levő házaik erkélyeinek és homlokzatainak szépségét. Államunk hatalmas összegeket fordít városunk szépíté­sére, a régi patinás házak sortatarozására. Sajnos a „maszek” háztulajdonosok egyáltalán nem vesznek erről tudomást, mert amint a képen is látható, a Kossuth Lajos u. 41—43-as számú házak is úgy festenek a frissen felújított épületek mellett, mint valami rosszemlékű, világháborús maradványok. Meszesen, a déli városrészen és Uj-Mecsekalján is „di­vat” lett az alsónemű „kiállítás”. Egy kérdésünk van csupán. A kimosott fehérneműket miért nem a megfelelő helyiségek­ben és miért a függőfolyosókon, erkélyeken szárítják, csupán kényelmi szempontból... ? t ■V Pécs foltjai

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents