Dunántúli Napló, 1962. június (19. évfolyam, 126-151. szám)

1962-06-29 / 150. szám

»». JŰNITTS 29.

IHAP16

3

Milyen legyen az újítómozgalom?

Ha éves értékelésben vizsgáljuk az újítómozgalom eredményeit, az első benyomásunk az, hogy a benyújtott újítások száma az 1960. és az 1961. év tükrében az 1960. év javára billen. Azonban mindjárt pozitív képet kapunk, l\a a két esztendő bevezetett újításainak értékét, gazdasági eredményeit flatolgatjuk. Ugyanis kiderül, /hogy a szám szerint kevesebb, i de gazdasági eredményeiben és a kifizetett újítási díjak je- lientős eredményeiben kézzelfogható minőségi változás következett be.

A minőségi változást legszembetűnőbben a Pécsi Szénbányászati Tröszt újítási tevékenysége bizonyítja,

különösen akkor, ha a benyújtott, bevezetett újítások számát a gazdasági eredmény növekedésével hasonlítjuk össze. Feltétlenül minőségi javulást jelent a Komlói Építőipari Vállalat ilyen irányú tevékenysége is, ahol nemzetközi jelentőségű újítás jött létre („vulkánihab”), amelynek további kísér- ' leti munkáival, illetve megvalósításával a KGST is foglal kozik. Ugyancsak jelentős a Mohácsi Farostlemezgyár újítá sa is, amelynek hat hónapi utó kalkulációs gazdasági eredménye nem kevesebb, mint 3 mii lió 500 ezer forint megtakarítást jelent a népgazdaság számára.

A Pécsi Bőrgyár újítási tévé

kenységeis figyelemreméltó.

Például az 1960. évhez viszonyítva az újítások száma 55 darabbal visszaesett, azonban az elfogadott, illetve bevezetett újítások száma négy darabbal nőtt, amely a többi újítással egyetemben 5 millió 492 ezer 697 forinttal növelte az újítások gazdasági eredményét Azonban, ha azt is figyelembe vesszük, hogy vállalatonként hány dolgozóra jut egy-egy újítás, igen nagy eltolódási arányt kapunk. Például az építőknél (Baranya megyei és a Komlói Építőipari Vállalatnál) minden tizenötödik dolgozóra, a komlói trösztnél 22, a pécsi széntrösztnél 25, a MEDOSZ- nál minden kilencvenedik dolgozóra jut egy-egy újítás. A MEDOSZ területén, noha a Vízügyi Igazgatóság és az Erdőgazdaság országos viszonylatban is első helyen áll az igazgatóságok között, mégis hiányosságok észlelhetők. Különösen az ÁMG és az ÁG területein, ahol az egyes gazdaságvezetők magatartása, az újítási előadók hozzá nem értése, az elbírálás és a szerződéskötés területén mutatkozó lazaságok akadályozzák az újítási mozgalom eredményességét.

Az SZMT, a megyebizottságok és az SZB-k több esetben megtárgyalták az újítási tevékenységet, amelyet vizsgálat

Nyári napok a Szigetvári Művelődési Házban

(Tudósítónk jelenti):

Beköszöntött a nyár a Szigetvári Művelődési Házba. Az udvarban bágyadtan illatozó rózsák, a szabadtéri mozi vakítóan fehér vászna. A fák árnyékában felvételi vizsgára készülnek a diákok.

A kis irodában, ahonnan a kulturális irányítás történik, most hűvös félhomályban nyug szanak a képzőrnvívészeti szakkör által készített akvarellek és a kézimunka-szakkör ügyességét dicsérő finom, horgolt csipkék.

A művelődési ház szakkörei, tánccsoportjai nyáron is működnek. A tágas kézimunka- teremben ügyes ujjaik nyomán érdekes színösszetételű, eredeti perzsa minták látnak napvilágot.

A helikoni ünnepségeken bronzérmet nyerő tánccsoport és az augusztus 20-án bemutatkozó 25 tagú fúvószenekar is rendszeresen próbál. Gondoskodik a művelődési ház a fiatalok nyári szórakoztatásáról is. Július közepén a szabadtéri színpadon „Ki mit tud Szigetvárról” címmel műsoros estet tartanak tánccal egybekötve.

Kenyeres Erika

előzött meg. E vizsgálatok alkalmával megállapították, hogy

a megye jelentősebb üzemeiben rendszeressé vált az újítók negyedévenkénti találkozása.

amelyen nemcsak a jelenlétével, de aktív segítségével is közreműködött a vállalatok ve zetősége, műszaki gárdája. Különösen jellemző volt ez a pécsi és a komlói széntrösztök újítási tanácskozásaira, amelyek megelőzték az országos újítási tanácskozást. Az ezzel kapcsolatos újítási kiállítások rendezése, színvonala és látogatottsága is kielégítőnek mond ható, különösen a közlekedés területén, ahol két üzemben is jól sikerült kiállítást rendeztek. E kiállításokon, ahol a rokonszakmák újítói is részt vettek*

a tapasztalatcserét oly módon bővítették ki, hogy az újítóval személy szerint is megvitatták újításának lényegét,

más szakmában való alkalmazásának módját, amellyel még inkább elősegítették ambícióját, alkotó kedvét

Javult, — bár még nem kielégítő mértékben, — az újítási propaganda-munka. Nem is egy trösztbizottság, üzemi lap tájékoztatóban rendszeresen foglalkozik az újítási prob lémákkal. A pécsi széntröszt például havonta ad ki bányász újítási híradót, amely a legaktuálisabb kérdésekről, eseményekről, illetve eredményekről tájékoztatja az újítókat Jeleru tős helyet töltenek be az újítókörök, a műszaki klubok is, ahol az üzem újítási feladatterveiben meghatározott célkitűzésekkel foglalkoznak a klub tagok.

Mind nagyobb igény jelentkezik a műszaki könyvek, külföldi folyóiratok, szaklapok iránt,

és az újítók Lapja, valamint a Szabadalmi Közlöny minden üzemben megtalálható Az üzemeken belül egyre inkább kialakul az újítókkal való eredményes foglalkozás, amely elsősorban erkölcsi megbecsülésüket segíti elő. örvendetes példa, hogy egyre több üzemben a műszaki vezetők rendszeresen részt vesznek az újító körök munkájában, ahol a szakszervezeti vezetőkkel

együtt megbeszéléseket folytatnak az újítási mozgalom törzstagjaival.

Summázva, tehát el lehet mondani, hogy

a vállalatvezetők segítő kész ségén túl, egyre eredményesebb a szakszervezeti szervek tevékenysége is.

Jelentősen javult az ügyintézés, a benyújtott újítások elbírálása, s véle együtt az újítók erkölcsi megbecsülése is. Ami a szakszervezetek munkáját illeti, el lehet mondani, hogy általában eredményesen segítették az újítási mozgalmat, bár még mindig nem sikerült azt a szocialista munkaverseny szerves részévé tenni. A biztató eredmények ellenére sem indokolt az újítások számszerű csökkenése, ami összefügg azzal, hogy nem tekintik eléggé a szocialista munkaverseny szerves részének. Ezért

a jövőben a műszaki konferenciákon, a termelési tanácskozásokon, egyszóval minden értekezleten, ahol szocialista munkaversenyről van szó, az újítási tevékenység se maradjon le a napirendről.

Az újítási javaslatok eddiginél is alaposabb nyilvántartására, ügyintézésére, a javaslatok megvalósításának szorgalmazására, az újítók igazságos, logikus díjazására, a panaszos ügyek gyors rendezésére kell a legfőbb gondot fordítani, mert ezek a példák egymaguk- ban is felérnek a legjobb propagandamunkával és minden bizonnyal számszerinti növeke déssel is segítik majd a mozgalom kiszélesítését

*-* s. gy. —

Egy látogatás ürügyén

AZ EMBEREN múlik minden. Még a mezőgazdaságban is. Itt, ha nem is teljesen minden, ha az időjárás közbe is szól, de az ember ma már ezzel is sikeresen veszi fel a harcot. Ezért izgalmas kérdés az, hogy vajon mit tudnak az emberek azokról a feladatokról, amelyek előttük állnak. Erre voltam kiváncsi a meké- nyesi termelőszövetkezetben, amely a múlt évben gyengén zárt.

Először az irodán kiírtam mindent és elmentem az emberekhez.

A fiaztatóban melegtől Tiháltak a kocák. Tizenkilenc alatt apró malacok visítoztak. összesen 162 malac volt a tizenkilenc koca alatt. Ilyenkor éllés idején sok dolga akad Szabó Vincének. Előfordul, hogy még éjszaka is felköltik: jöjjön elletni, mert az éjjeliőr nem bír a kocával. Negyvenhat kocát leelletni bizony nem gyerekjáték. De Szabó Vince szereti az állatokat, tizenkét éve ezt csinálja, ezért nem zúgolódik az éjszakai riasztásért sem.

— Mennyi malacot kell leválasztania? — kérdem Szabó Vincétől.

A kérdés láthatóan meglepte. Még a fületövét is megvakarta, az elnökhelyettesre is ránézett, majd kibökte;

Megkezdődött a csillebérci űttörőtáborozás

Az országos úttörő kulturális seregszemle városi és megyei győztesei háromhetes táborozáson vesznek, részt, ahol kulturális versenyeken vetélkednek az első helyezésekért. 1100 pajtás résztvesz a rövidesen megnyíló nemzetközi nagytáboron is.

I — Azt csak az irodán tudják.

Az elnökhelyettes, aki kísérőül szegődött, mindjárt közbeszólt:

— Hatot egyszer, egyszer.

— Annyi meglesz. Sőt több is.

Utunk a szarvasmarha istállóba vezetett. Itt csak egy ember csörömpölt a tejeskannákkal, az éppen ügyeletet tartó Kovács László, aki egyben az ellenőrző bizottság elnöke is. A tehenek lomhán kérődztek, az elnökhelyettesnek ő a vemhes tehenek lábát mutatta, amelyek csülöknél pirosak vol tak. Valami bőrbetegségük van. Kérdés röppent: nem tettek-e alájuk zabszalmát, mert attól szokott így kisebesedni a láb, de amikor a válasz nem volt, akkor az elnökhelyettes is csak azt tudta mondani: akkor csak az állatorvos tud erre a kérdésre választ adná. A teheneket, ha így együtt látja az ember, szinte el sem akarja hinni, hogy még nem is olyan régen a hatvannégy fejős tehén annyi tejet adott; mint a 200 anyajuh. Igaz, hogy csak egy-két esetben foTdult elő ilyen, de még így sem di- cséretreméltó.

Felteszem itt is a kérdést.

— Mennyi tejet kell kifejni egy tehéntől egy év alatt?

Kovács László is gondolkodott, közbe, hogy a hirtelen jött kérdéstől szabaduljon egy mondást is megeresztett mely szerint: nem a tehén, hanem a jászol adja a tejet, meg hogy a csikót is csak szüli az anyja, de az abrak neveli. Ez igaz. Meg kell hagyni igaz, de valójában mennyit keli kifejni egy tehénből egy év alatt.

— Gondolom én kifejek a 13 tehenemtől 20 000 liter tejet.

— Ez kevés!

— Hát mennyit kellene?

— Ha a tervet teljesíteni akarja, akkor a lecsökkenteti terv szerint 20 800 litert kellene kifejni. Az eredeti terv szerint még ennél is többet, hisz az eredeti tervben nem 1600 liter, hanem kétezerkétszáz szerepelt.

— Mondták ám, de elfelejtettem.

Ezzel a mondattal véget is ért a beszélgetés.

A szarvasmarha-istálló mellett éppen lucerna szénát ka- zaloznak az emberek.

Növénytermesztők voltak mindannyian, így hát őket a növénytermesztésben elérendő eredményekről faggattam. Először csak úgy tapogatóztam: milyen lesz a termés, hát ha ráfelelik: ennyi a tervezett, de nem lesz annyi, vagy éppen több lesz. Nem így történt. Az időjárásra panaszkodó tak, esőhozó embert láttak min denkiben. Végülis feltettem a kérdést:

— Mennyi búzát kell * terv szerint termelni minden holdon?

Először hümmögés, hallgatás volt a válasz, majd a nyolc ember közül egy azt mondta:

— Ha jól tudom 17 mázsát az olaszból és 12 mázsát a magyarból.

Jól tudta, de a régi tervet, mert ez is módosították. Lecsökkentették a búzából tervezett termésátlagot: a magyart nyolcra, az olaszt meg 12-rej Ennyi meg is lesz.

ENNYIT TUDTAM MEG az

emberektől a termelőszövetkezet tervéről, arról ■ a tervről, amelynek teljesítése rajtuk múlik. Mindenki előtt világos: ha itt, vagy ott ebből, vagy abból nem teljesítik a tervet, akkor nem lesz meg a betervezett munkaegységérték sem* Ha az állattenyésztők kevesebbet adnak a tervezettnél, akkor ez nem jó, de nem jó az sem, ha a növénytermesztők adnak kevesebbet és így tovább. Bár terveznek termelőszövetkezeteink, de mint a mekényesi példa is mutatja: csak a vezetőségnek terveznek, a tagok nem ismerik a tervet. Pedig igen fontos lenne ezt ismerni. Tervtárgyaló közgyűléseken el mondják ugyan a számokat, de nincs az a memória-zseni, aki azt a sok számot meg tudná jegyezni. Ezért ezekről a számokról helyes egész évben beszélni. Beszélni mégpedig úgy, hogy a tagok érezzék: ha nem teljesítik a tervet, akkor a jövedelmük forog kockán. Ennek ismeretében a tagok biztosan mindent elkövetnek majd, hogy a terveket teljesítsél:. És ha ismerik a tervet, akkor bele is tudnak szólni a közös gazdaság ügyeibe; meg tudják mondani a vezetőségnek ebből és ebből kiesés mutatkozik, gondolkodni kellene azon, hogyan lehetne mással pótolni ezt a kiesést.

Minden az embereken múlik. Ha nem tud minden eni- ber arról, mi az ő feladata a nagyobb jövedelem, a többtermelés elérésében, akkor hiá ba erőlködik a vezetőség.

EZ A MEKÉNYESI látogatás tanulsága, amely tanulságul szolgálhat minden olyan termelőszövetkezetnek, ahol ed dig keveset törődtek azzal: ismerik-e a tagok saját feladatukat és tudják-e mennyire van kihatással ennek teljesítése, vagy nemteljesítése a közösségre, a saját jövedelmükre.

Szalai János

AKIK A HEGYEKET MOZGATTÁK

El

Hullámvölgyben

JÚNIUS vógefelé járunk. Ebben a hónapban nem ment olyan jói a munka a Sztanek- brigádnaik, mint májusban. Azt az elhatározásukat, hogy tartják a havonta száz méteres teljesítményt, ebben a hónapban nem sikerült valóravál- taniok. A második dekád végén még csak az ötvenedik méternél tartottak.

Igaz, hogy nem a brigád akaratán és lelkesedésén műit. A múlt hónapban egy munkahelyen hajthatták végig teljes hosszban a vágatot és a kisebb akadályoktól eltekintve, kedvező körülmények között. Ebben a hónapban már kétszer cseréltek munkahelyet. Ez mindig időkieséssel jár. Az új munkahely ezenkívül erősen gázos is. Szüntelenül szivárog a metán és fenyeget a gázkitörés veszélye is.

Lombosi Jenő versenyfelelős kísért le a bányába, hogy meggyőződhessünk róla, valóban mennyire megnehezedett a brigád munkája.

De a baj nem jár egyedül. Leszállás előtt a mentőknél kerestem Rokolya Sándort, aki — hogy él ne felejtsem — nyolc éve teljesítbányamentő- szolgálatot és június 21-én is

az ügyeletben kellett volna lennie.

Más volt a helyén. Mikor előkerült, balkezén vastag kötés fehérlett. Az éjszakai műszakban, amikor egy bordadeszkát akart kiemelni, hatalmas kő esett a kezére. Kézfejét több öltéssel kellett ösz- szevarmi és így egy időre betegállományba kényszerült.

Sajnos, az ilyen baleset nem ritka még a bányában. Rokolya Sándor sem tulajdonított neki nagyobb jelentőséget. A seb majd begyógyul és újra munkába állhat.

— Az bosszant, hogy éppen most történt — mondja —, amikor pedig elmaradtunk és igyekezni kellene...

De hiába. Sebesült kézzel nem dolgozhat. Az utolsó dekádban a brigádnak vezetője nélkül kell megpróbálnia, hogy minél többet helyrehozzon a lemaradásból.

Elindultunk. A kas egyenletesen süllyedt a félkilomé- teres mélységibe és érezhetően nőtt a légnyomás. Kísérőm szerint a Vili. szinten körülbelül 77 higanymilliméteres a nyomás. A friss levegő hatalmas erővel tör be és elkísér az osztóvágat végéig, de aztán egyre fülledtebb lesz a bánya levegője.

A Sztanek-brigád a 13-as telepben hajtja az alapvágatot. A második negyedben dolgozik.

Eleinte kőt irányból haladtak szembe egymással, de omlás miatt most csak egy oldalról közelíthetik meg munkahelyüket.

Nagy munkában találjuk a bányászokat De nem a váj- véget ostromolják. Ott nincs senki, csak a magárahagyott légkalapácsbói süvít elő a sűrített levegő.

EMBERDERÉK vastagságú csövet szerelnek éppen a vágat felső részében, s a végére illesztik a hatalmas, sűrített levegővel hajtott ventillátort

— Már megint erős metánszivárgás van — mondják, s invitálnak, hogy menjek csak fel a létrán, szagoljak bele, s mondjam meg, mit érzek.

Megteszem, de nem érzek semmit.

— Éppen ez a baj — magyarázzák —, mert a metánt nem veszi észre az ember.

Ott vámnak azonban a műszerek. A Davy-lámpa lángján vállmagasságban már megjelenik és nőni kezd a kékes aureola, amely a metán jelenlétét jelzi, fejmagasságban pedig már kék gomolyban lobban a gáz. Elég lenne egy apró rés a lámpa sűrű fém- szitáján, hogy az egyre itö- ményebbé váló metán robbanjon. Akkor aztán elszabadulna a pokol... De a kis fémszita féken tartja a lángot.

A spektrométer, amely a

színképelemzős alapján méri a levegő gáztartalmát derékmagasságban is két és fél százalékot mutat

Végre elindul a légszívóberendezés. Egy perc alatt nyolcvan köbméter levegőt és gázt szív el, hogy ugyanannyi friss levegő jöhessen a helyébe. Amíg a munkahely levegője meg nem tisztul, nem lehet dolgozni.

A ventillátor sávfhra dolgozik, fülsértő zajjal tölti meg a vágatot, beszélgetni nem tehet. Visszaindulunk.

De nemcsak gáz van ezen a munkahelyeken. A kőzetnyomás olyan nagy, hogy a kör- alakú, szívós vasból készített vastag TH-gyűrűket néhány nap alatt egészen tojásalakúra nyomja össze, s némelyik vágatban az eredetileg három és fél méteres átmérő már alig két méternyire zsugorodott.

A hegy nem adja ingyen a szenet

Már a kiszállás titán tudom meg, hogy a vágatot nem lehetett tovább hajtani. Hiába szívott el a ventillátor percenként nyolcvan köbméter gázos levegőt, a gáz tovább szivárgott s a munka végképp megakadt. Talán majd a következő műszákban javul a helyzet...

ILYEN KÖRÜLMÉNYEK

között nem tudom bíráiólag azt írni, hogy a Sztanek-bri- gád a májusi biztató eredmények után „visszaesett”. Hullámvölgyben van, ez igaz, de ennek nem az az oka, mintha

a brigád rosszabbul, kisebb lelkesedéssel és akarattal dolgozott volna. A gáz hívatlanul jön és egyelőre nem hagyja magát „betervezni”.

A brigádvezetőt már a lakásán kerestem meg.

— Mi van odalenn? — ez volt az első kérdése.

Elmondtam, hogy megakadt a munka. Elborult a tekintete. De csak egy fél percre.

— Ezen a munkahelyen már csak tizenöt méter van a lyukasztásig — mondta bizakodva — ha azon túl jutunk, azért még lesz valamilyen teljesítményünk ebben a hónapban is. Ha nem is száz méter, azért talán nem kell szégyenkeznünk.

Meggyőződése, hogy a júniusi alacsonyabb teljesítmény csak átmeneti jelenség, hullámvölgy, amit újabb emelkedés követ. Azt tervezi, hogy — ha a brigád többi tagja is egyetért vele — most már „hivatalosan is” — párosversenyre hívja ki Kerekes Mihály brigádját.

— Ez ilyen ember ám —

kapcsolódott a beszélgetésbe a felesége is — ennek mindene a munka, nekem csak akkor jut belőle valami, ha megsérül.

HÁT ILYEN emberek vannak „odalent”. Ök és a többi ezrek birkóznak a hegy belsejébe zárt veszedelmes erőkkel és ha néha megsebesülnek is, mindig győznek

(Vége.)

Mészáros Fcrcn-