Dunántúli Napló, 1962. június (19. évfolyam, 126-151. szám)

1962-06-28 / 149. szám

I M2. JÜNIUS 28. 5 Jean-Oacques Rousseau A kombinállszekrénytől a gyúródeszkáig ' Mindig is, de napjainkban különösen nagy gondot okoz a lakosság rendkívül bonyolult, »ezerfelé ágazó igényeinek még « nyomanköve tése is, nem be­sszei ve, e követelő, sürgető igé­nyek kielégítéséről. A kisiparosság s közülük is Á jól kvalifikált kisiparos, na­gyobbrészt már szövetkezetek­ben dolgozik, ama újra csak bonyolítja a folyamatos, s fő­leg a decentralizált szolgálta­tásokat. KTSZ-eink, apró cik- ktek előállításával foglalkozó Vállalataink is nagyrészt ke- teskeddlmi közületi megran- ( dőlésekkel kötik le kapacitásu- j kát, ilyenformán egyre kisebb I mértékben tesznek eleget la- / kossá gszolgál tatási kötelezett­ségeiknek. S hiába is lennének zsúfoltak cipő, ruha szaküzle­teink, bútorházaink, edény­boltjaink, amikor az igények legalább annyira megkövete­lik a javító, pótló szolgálatot is. Vagyis, a lakosság igényeit nemcsak az új iránti kérésié, tekben kell kutatni és kielégí­teni, hanem a „zsebén” ke­resztül is, miután ez a legfőbb mérce. Senkisem vesz csupán azért kanyhagiamitúrát, hogy vele együtt gyúródeszkát, vagy fás­ládát is kapjon. S igen kevés Vásárló teheti meg, hogy félre- taposott cipője heiyett mindig újat vásároljon. Ugyanez vo­natkozik a rádióra, televízióra, a karórára, a háztartási kis­gépekre, egyszóval mindemre, ami kopik, rongálódik, javí­tásra, pótlásra szorul. S miután éppen ebben akadozik legjobban az ellátás, soha ilyen mértékben nem szaporo­dott még el az alkalmi vál­lalkozók, a kontárok hada, akik kihasználva a konjunk­túrát tetszés szerinti árakon, de legalább „postamunkával” elégítik ki a hozzájuk fordu­lókat. Ezt az áldatlan állapotot kí­vánta felszámolni a városi tanács, amikor megbízatást adott a vegyesipari vállalat­nak egy, a lakosságszolgálta­tással kapcsolatos tanulmány elkészítésére. E tanulmány el­készítésénél a vállalat szemé­lyes kapcsolatba lépett a vá­ros mindhárom kerületi taná­csának felelős vezetőivel, s a kapott javaslatok, valamint sa­ját tapasztalataik felhasználá­sával hozzáfogtak a tanulmány elkészítéséhez, mely többek között az egyedi gyártások fo­kozásának, illetve kiszélpí lé­sének lehetőségeit, módjait taglalja. Tekintettel arra, hogy kerüljenek a megrendelő elé (könyvszekrények, gyermek- íróasztalok, rádió és televí­ziós-szekrények, virágállvá­nyok, függönytartók, előszoba- falak, stb.). Ami pedig a kony­habútor igényeket illeti, itt sem garnitúrákat, hanem az egyedi darabokat kell gyárta­ni. Például, konyhaasztalt, szennyesládát, gyúródeszkát, ülőkét, stb., amelyeket a ke­reskedelem nem biztosít egye­di árusításra. A vállalat rátér az ablak­redőnyök gyártására is, mivel városunkban ez ideig csak a magámkisiparosok fog­lalkoztak véle. Ezzel egyidőben épületasztalosápari tevékeny­séget is folytatnak, miszerint ajtók, ajtótokok, ablaktokok egyedi előállításával is foglal­kozni kívánnak. A helyi áru­alapra történő gyártás terü­letén rátérnek a hiánycikket képező gyenmekváilíák, hús­vágódeszkák, sodrófák, gyúró­deszkák előállítására is. A kö­töttáru termékekből főként a méretes pulóverek, kulik, kar­digánok, kötött sálak, sapkák gyártására térnek át a meg­rendelő által hozott, illetve a vállalat által adott ianyagok felhasználásával. A cipész ja- vítószolgáltató tevékenység (gyorsjavító szolgálat) kibőví­tése mellett megfelelő propa­gálással a város különböző pontjain kiszélesítik üzlethá­lózatukat, amelyekben állan­dóan új, modem fazonú, az évszakoknak megfelelő lábbe­liket gyártanak. A kiskereskedelem igényeit követve a helyi árualap terhére kü­lönböző fazonú férfi, női, gyer­mekcipőket, szandálokat gyár­tanak extraméretekben is, s ezek mellett sor kerül az or- topäd cipőmegrendelések ki­elégítésére is. Könyvkötészetükben a javí­tó szolgáltató tevékenység mellett dobozok, borítékok, papírzacskók, fénykép- és egyéb albumok, jegyzetfüzetek és tömbök, iratgyűjtők és rendezők, írómappák, beíró­könyvek gyártását is tervbe­vették. Foltozó részlegükön be­lül a lakosság igényeinek meg­felelően üléshuzatokat, bő­röndhuzatokat, függönyöket, s kis szériákban különböző mé­retű (extra és bakfis méretek­ben) női egészségügyi holmi­kat kívánnak gyártani. Mindezeken felül órajavító, fafűrészelő, fehérnemű javító, cserépkáJyhatisztító, szíjgyár­tó, műszer és. finommechani­kai javító és pótló tevékeny­ség is szereped a szinte min­den területre, problémára ki­terjedő tanulmánytervben. En­nek értékét természetesen a végrehajtás adja meg kellő­képpen, amihez nem elég a részletes és minden problémát felölelő terv, ha nincs mögöt­te teljes erejével és tekinté­lyével a városi tanács, amely a siker érdekében a felsőbb fórumokon is bekopog és ér­vényt szerez e nagyon fontos közérdekű ügynek. — s gy — I Országos szpeleológlai ankét Vasárnap Dorogon rendez­ték meg a barlangkutatók or­szágos konferenciájukat. — A szpeleológiai anfcéton az or­szág minden részéről össze­gyűlt barlangkutatók részvéte­lével dr. Szabó Pál Zoltán a Dunántúli Tudományos Inté­zet igazgatója nyitotta meg a találkozót, majd Venkovits István társelnök előadása után a kutatócsoportok beszámolója következett. Nagy érdeklődést váltott ki a vámőrség, a Műszaki Egye­tem, a Kinizsi és Vörös Meteor barlangkutató csoportok beszá mólói. Építik a Rákóczi utat Az Aszfaltútépítő Vállalat Pécsett, a Doktor Sándor utca, Kórház tértől Petőfi utcáig terjedő szakaszát építi. Ez a rész jövő hónap végére készül el. Ezután kezdik el a Zsolnay szobortól a villanyrendőrig terjedő szakasz felújítását. Az úttestet hengerelt aszfaltburkolattal látják el. Jelenleg a csa­tornázási és alapozási munkálatok folynak. AKIK A HEGYEKET MOZGATTAK • város lakossága komoly mértékben igényli mind a hagyományos, mind pedig a modernvonalú kárpito­zott bútorok egyedi gyártását, a jövőben a főtörekvést is erre kell irányítani. Vagyis, a tel­jes garnitúráik helyett válasz­tékos és egyedileg előállított fotelokat, székeket, modern, újvonalú, könnyen kezelhető, nyitható és összecsukható re- kamékat kell gyártani, melyek a lakosság körében igen ked­velt és keresett termékek. S amellett, hogy külön-külön is vásárolhatók, legyen meg az az előnyük is, hogy jóval ki­sebb költséggel gyárthatók és vásárolhatók, mint a Budapes­ti Ipari Vásáron kiállított kis­ipari termékek. Az igények­nek megfelelően rá kell térni a bőválasztékú szövetanyagbol készült különböző méretű he- verók, sarokrekamék, francia­ágyak, puffok, stb. gyártására és feltétlenül szorgalmazni kell a különböző méretű ágy­betétek, normál és gyermek­matracok egyedi gyártását is. A fényezett és festett búto­rok gyártásával kapcsolatban igazodni kell a lakások mére­teihez is, amellett, hogy a bú­torok formáit a megrendelő egyén} ízlése szerint kell gyár­tani. A főtörekvés az legyen, hogy a kereskedelemtől be nem szerezhető bútordarabok — JAZZ KEDVELŐK fi­gyelem! Chris Barber világ­hírű angol Jazz-zenekar csak egy napig Magyarországon, július 9-én a pécsi szabadtéri színpadon. Jegyek elővételben már kaphatók az Országos Filharmónia kirendeltségén, tfrirvháT. tér 2, Telefon: 14-50. Bányászok — és bányászok A SZAZMÉTERES teljesít­ménynek természetesein az egész brigád örült. Pécsbánya- telepen a Sztamek-brigád az első, amelynek sikerült ezt el­érnie. örülitek a dicsőségnek. És örültek természetesen a keresetnek is, hiszen a vájá­rok napi átlaga meghaladta a kétszáz forintot, s még a leg­fiatalabb csillés, a 19 éves Ro­kolya Józsi is 3600 forintot keresett májusban, pedig ki­sebb sérülése is vdt a mű­anyag légvezeték miatt, s ezért néhány napig táppénzen volt. Nem is kellett különösebb tanakodás ahhoz, hogy meg­szülessen az elhatározás: tar­tani kell az egyszer már elért eredményt. Ennek persze sok­féle feltétele van. Többek kö­zölt az is, hogy a brigád együtt maradjon. És ez az együttma- radás az, ami újabb problé­mákat hoz felszínre. A brigád tagjaival beszélget­ve Szaszák Mihályiéi is meg­kérdeztem, ha már hetedik esztendeje csillés, miért nem képezi tovább magát. Tapasz­talatot bőségesen szerezhetett hét év alatt, csak a tanfolya­mot kellene elvégeznie és se­gédvájár lehetne. — Hívtak tanfolyamra — fe­lelte — dehát összeszoktunk a váj árammal, a Lang Palival és az a tíz százalék, amivel több jár a segédvájárnak, en­gem nem aggaszt... ÍGY MONDTA és a szavai szöget ütöttek a fejembe. Bá­nyászromantikát gyanítottam a szavak mögött, életre-halálra szóló barátságot, olyan köte­léket, amilyen csali itt a föld mélyén alakulhat ki... Kérdezősködtem és kiáb­rándítóan józan válaszokat kaptam. Ez az eset nem egyet­len, nagyon is , gyakori a bá­nyában. A közvetlen indítéka egyáltalán nem romantikus. A jó vájár mellett, jó munkahe­lyen a csillés — aki természe­tesen a vájár nagyobb teljesít­ményének megfelelően szintén nagyobb teljesítményt nyújt — szintén jól kereshet. Igaz, hogy a vájár fizetésének nyolc­van százalékát kapja, de ez a nyolcvan százalék több, mint amennyit kevésbé gyakorlott vájár keres egy másik munka­helyen. Gyakran megesik, hogy a csillés elvégzi a vájártanfo- lyamot, segédvájár, majd vá­jár lesz, de hiába igyekszik, a keresete jóval • alatta marad annak, amit csillés korában keresett. Ezért van az, hogy ha egy csillés jó vájárt talál magának, igyekszik is mellette maradni, amíg csak lehet. Azon az áron is, hogy lemond szakmai továbbfejlődéséről. Csupán látszat az, hogy a csil­lés anyagi áldozatot hoz, ami­kor lemond a továbbtanulás­ról és az azzal elérhető vájár! fizetésről,- (mert (éppen saját anyagi érdeke követéül az együttmaradást. Hiába, ez így van, el kell fo­gadni. De hadd tegyem hozzá, hogy ez valóban csak az együttmaradás közvetlen és kezdeti indítéka. Évek múltán, ha valóban összeillő emberek dolgoznak együtt, lassacskán elkopik ez az anyagias meg­fontolás. A közös munka, kö­zös veszély, közös gondok és örömök az összetartozás olyan erős szálait alakítják ki, ame­lyeket már semmiképpen sem lehet forintokkal mérni. ÍGY VAN EZ a brigáddal is. Előbb csak a jobb kereset tartja össze, aztán lassan ki­alakulnak a tartósabb kapcso­latok is. De éppen itt van az ellentmondás. A brigád létszáma kötött. Nincs szükség töb vájárra, se­gédvájárra, mint ahányan van­nak. Ha együtt akarnak ma­radni, ki-ki a beosztásában is megmarad, ha tanul, s maga­sabb minősítést kap, kicsöppen a brigádból. Viszont a szocia­lista brigádot éppen az teszi szocialista brigáddá, hogy nemcsak magasabb teljesít­ményre törekszik, hanem tag­jai szakmai tudásukat, általá­nos műveltségüket is fej­lesztik. Hogyan lehet feloldani ezt az ellentmondást? A Sztanek-brigádban még nem találták meg a megoldást. A brigád bármelyik tagját kérdeztem, így felelt: — A mostani összetétel olyan jó, hogy jobb nem is lehetne* KÉTSZÁZÖTVEN eszten­dővel ezelőtt, 1712, június 28- án Rousseau genfi órásmes­ter családjában fiúgyermek született, aki a Jean Jacques nevet kapta. Az ifjú Rous- seau-nak nehéz élet jutott osztályrészül. Hosszú évekig bolyongott a nagyvilágban, volt vándormuzsikus, magán titkár, zenetanító, sőt még szolga is. Bár a legelemibb alapismereteken kívül sem­miféle oktatásban nem része sült, ez a zseniális autodi­dakta kora kultúrájának leg­magasabb csúcsaira emelke­dett. Mint ragyogóan megírt, eredeti filozófiai tanulmá­nyok és szépirodalmi művek szerzője bevonult a XVIII. századi francia felvilágoso­dás hajthatatlanjai közé. Már az első munkájával irodalmi hírnevet szerzett ma gának. Ezt a művét 1750-ben válaszként irta a dijoni aka­démia által felvetett követ­kező kérdésre: „Javította-e a civilizáció az erkölcsöket?" Rousseau azt állította, hogy a tudományok és művészetek fejlődése nem az erkölcsök megjavulását, hanem azok rosszabbodását mozdította elő. Ez nem azt jelenti, mint­ha Rousseau általánosságban tagadta volna a művészet hasznos társadalmi szerepét, — ő a korabeli nemesi-udva­ri művészet ellen szállt síkra, s mint igazi humanista, fel­szólította az írókat, hogy a néphez közeledjenek, a szegé nyék egyszerű életét ábrá­zolják. A XVIII. SZÁZADI Fran­ciaország feudális-abszolutis­ta rendszerét Rousseau úgy jellemezte, hogy az az egyen­lőtlenség civilizációja, mely a néptől idegen, sőt ellensége­sen áll szemben a nép érde­keivel. Az egyenlőtlenség okairól című. második művében azt írta, hogy a társadalom fej­lődésének kezdeti szakaszá­ban a „természetes állapot" időszakában minden ember egyenlő volt. Az elnyomatás forrásaként Rousseau a ma­gántulajdonon alapuló társa­dalom megjelenését jelölte meg. „Akinek először" jutott eszébe, hogy egy földdarabot elkerítve Így szóljon: „Ez az enyém", s talált együgyű em bereket, akik ezt el is hitték neki, az volt az állampolgá­rok társadalmának igazi meg alapítója” — írta meggyőző erővel Jean-Jacques Rous­seau. Szembeszállt a nagy EZ NEMCSAK AZT JELEN­TI, hogy a munkában jó együttműködés alakult ki. Megértik és tisztelik egymást. Munka közben ki-ki a maga dolgát végzi, de ha összeülnek megbeszélni a teendőket, mindegyikük szavának egyfor­ma súlya van. — Ha a csillés javasol va­lamit és az jó, akkor a vájár is aszerint cselekszik és nem sértődik meg. így jellemzi a brigád szel­lemét Rokolya Sándor, s ez nem kis dolog, mert aki ismeri a bányászokat, tudhatja, hogy a magasabb beosztásúak gyak­ran kíméletlenül juttatják ér­vényre a tekintélyüket. Azt viszont a többiek mond­ják el, hogy az egész brigád összetartója, „lelke” a brigád­vezető. Nem „hajcsároskodik”, de ha elégedetlen, keményen megmondja a véleményét. Ha azonban megy a munka, szí­vesen tréfálkozik, beszélget velük. Úgy vannak vele, hogy ha érzik a jelenlétét, máris könnyebben megy a munka, de ha távol van, valamennyien kedvetlenek. A brigád nem egy ember, hanem húsz és ez a húsz em­ber egyáltalán nem egyforma. Hogyan tudja mégis jól ve­zetni a sokféle embert? Ha csak annyi lenne a titka, hogy saját teljesítménye több, mint bármelyik vájárjáé, eb­ből is sokat meg lehetne ér­teni. De sok más is rejlik emögött. AZ ELLENFORRADALOM ELŐTT párttag volt. A kitün­tetéseiről már esett szó. Vol­tak rossz nyelvek, akik annak­idején arról beszéltek, hogy * magántulajdonnal, fellépett a nemesség és a klérus kivált­ságai ellen, védelmezte a sze­gények érdekeit, s követelte, hogy ne a közszükségleti cik­keket, hanem a luxuscikke­ket adóztassák meg. Júlia vagy az Uj Héloise című re­génye a klasszikus szépiroda lom gyöngyszemei közé tar­tozik; ez vetette meg Fran­ciaországban a szentimenta- lizmusnak, mint irodalmi áramlatnak az alapját. ROUSSEAU pedagógiai el­mélete, melyet Emilé, vagy a nevelésről című művében fejtett ld, a skolasztikus ok­tatási rendszer ellen irányult. Rousseau elgondolása szerint az iskola első feladata az, hogy embert és polgárt ne­veljen. Igen nagy jelentősé­gűnek tartotta az állampol­gári erényekkel kapcsolatos érzelmek fejlesztését. A pá­rizsi parlament úgy ítélke­zett, hogy az Émile példá­nyait el kell égetni, Rousseau Svájcban keresett menedé­ket, de az Émile-t és a Tár­sadalmi szerződés-t ott is máglyára vetették, szerzőjü­ket pedig kiutasították. 1765 és 1770 között íródtak a híres Vallomások, ez a szellemi önéletrajz, mely a nagy humanista és felvilágo­sító húsz esztendei alkotói tevékenységének ragyogó ko­ronája. Rousseau műveit a világ sok nyelvére lefordították. A világon mindenütt megemlé­keznek a nagy gondolkodó születésének 250. évforduló­járól, hiszen szellemi hagya­téka az egész emberiség köz­kincse. Rokolyát azért „futtatják”, mert párttag. Azért kap jobb munkahelyet, azért segítik jobb anyagellátással és egye­bekkel. Ez bántotta. Jött az ellenforradalom, a munkásha­talom elleni sztrájk és akik korábban a párttag mivoltára célozgattak, most azt mond­ták: „Igaz, párttag voltál, de mi megbocsátunk, ha segítsz”. Szükségük volt a tekintélyé­re és rövid időre meg is tud­ták szédíteni. Hamar rájött, hogy kik ezek az emberek, de a botlást már nem tudta meg nem történtté tenni. Később talán ugyanazok az elkövetett- nél is súlyosabb bűnök elkö­vetésével gyanúsították. Kiáb­rándult, csalódott és amikor a bányánál megkezdték a párt szervezését, hátat fordított a politikának. És a „csak” a na­gyobb keresetért Végzett mtfn- ka egyre kevésbé elégítette ki. Hiányzott az a többlet, amit nyolc évvel ezelőtt a mozga­lom, a verseny jelentett. De most már sok tapasztalattal gazdagabban, higgadtan látott hozzá, azzal a mély meggyőző­déssel, hogy amit tesz. arra szükség van, s hogy éppen ezért számíthat munkatársai segítségére. Az embereket mindig is szerette, mindig bí­zott bennük. — ezt megérzik és értékelni tudják azok, akik­kel együtt dolgozik. A BÁNYÁSZOK ritkán be­szélnek az érzelmeikről. Erről sem beszélték. De talán nem tévedek, ha azt mondom, hogy ilyesféle tényezők kovácsolták össze a Sz tárnék-brigádot. Mészáros ^ereoe (Folytatjuk J 0

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents