Dunántúli Napló, 1962. június (19. évfolyam, 126-151. szám)
1962-06-27 / 148. szám
19« TŰN I US ST. niAPLó 5 Minden szem vetőmagra szükség van Aratják a biborherét — Vetőmagnézőben a külföldi vásárlók Ebben az évben mintegy 30 ezer holdnyi vetőmag termesztésére kötött szerződést a termelőszövetkezetekkel a MEZÖ- MAG Vállalat. A közös gazdaságban összesen 85 fajtó apró- és egyéb vetőmagot termelnek. A vállalat 15 agronómu- sa a terület kiválasztásától égé szén a magfogásig szemmel kíséri a növény fejlődését, a termés alakulását, hiszen minden szem vetőmagra szükség van, az képezi a jövő évi termés alapját. A magtermesztés általában nem munkaigényes, de állandó figyelmet igényel, s a jó magfogás komoly bevételt jelent a közös gazdaságoknak. Balázs János, a MEZÖMAG termelési osztályvezetője elmondotta, hogy népgazdasági szempontból is igen fontos a terv teljesítése, hiszen külföldön, egyes országokban kimon dottan ragaszkodnak a baranyai vetőmaghoz. Jelenleg az NDK megrendelésére kapás lucernamagot, a lengyeleknek kukorica-vetőmagot, az angoloknak fajta- borsót, Nyugat-Németország megrendelésére pedig tavaszi bükkönyt termelnek a tsz-ek. Ezen kívül nagyon keresik a külföldiek a saláta, retek és egyéb vetőmagvakat is. A legfontosabbak között a herefélék szerepelnek a magtermesztésben. Az állattenyész tés fejlesztésével ugyanis egyre több magas fehérje tartalmú lucernát és vörösherét termelnek országszerte. Helyes lenne, ha a tsz-ek a leszerződött mennyiségen felül is fognának lucernamagot. Az első kaszálásból szénájuk lesz és a magfogás is komoly bevételhez juttatja a gazdaságot. A nagymérvű parkosítás, legelőjavítás következtében fűmagból is hiány mutatkozik. Ezért a tsz-eknek a réteken is érdemes fűmagot fogni, hiszen ha vegyes a mag, akkor is át veszi tőlük a felvásárló szerv. Az idei tavasz is igazolta, az eddiginél több vetőburgonyára van szükség, de akár a napraforgó, kender, bab, lencse, borsó, vagy ricinus vetőmagot em lítjük, valamennyi * egyaránt fontos. A megfelelő termésátlagok elérése érdekében a szakemberek segítenek megválasztani a magfogásra legalkalmasabb idő pontot, nehogy idő előtt földre peregjen a termés. A kártevők elleni porozásról is gondoskodnak, úgy osztották be a Rapid- tox gépeket, hogy mindenhova időben eljussanak. A magfogás tapasztalatot, hozzáértést igényel, éppen ezért a szaktanácsadás mellett, szakmai bemutatókat is szerveznek a megyében. Ebben a hónapban például egy burgonyaszelektálási bemutatót szervez valamelyik vetőburgonyatermelő szövetkezetben a MEZÖMAG. Állandóan figyelni kell a ha tárt, hiszen már kezdődhet a bíborhere aratása, s utána azonnal következnek a sorrend ben a borsó, szarvaskerep, fehérhere és a bükkönyfélék. Ahol megfogadták a tanácsot, és gondot fordítottak az aratásra, cséplésre — ott jól fizet a vetőmagtermesztés. Má- gocson tavaly az átlagosan gyenge vöröshere-termés ellenére, 250 ezer forintot kaptak a vörösheremagért. A sárháti Uj Ut Tsz tagsága több mint 1 millió forint bevételhez jutott a vetőmag-értékesítésből. A sórhátiak az idén ismét több mint 500 hold vetőmag termelésére kötöttek szerződést. A termelés legfontosabb mozzanata a magfogás, amellyel min dent elveszíthet a tsz, ha nem végzi időben és szakszerűen Szervezzék meg időben mindenütt, hogy a tsz-eknek sok bevételük, az országnak pedig még több vetőmagva legyen. Amikor a harangot nem lehet félreverni A középiskolások fotovetélkedőjéről A fotóhét keretében zajlott le a középiskolások vetélkedője. Az iskolák időbeni felhívása és értesítése ellenére hat pécsi középiskola indította el három fős csapatát. A 18 versenyző közel háromórás küzdelemben adott számot arról, milyen munka folyt iskolájuk fotókörében, egyénileg, hogy sajátították el mind a technikai, mind az esztétikai ismereteket. Különösen érdekes volt a verseny utolsó szakasza, a fo- toesztétika. A hallgatók, — köztük a megye és a város fotóköreinek vezetői — élénken kapcsolódtak a játékba és sokszor színesítette a vetélkedőt a válaszokkal kapcsolatban kialakult vita. Kár, hogy a hallgatók száma nem érte el a tavalyit A vetélkedő napján ■ugyanis több ifjúsági rendezvény osztotta meg az érdeklődők számát. A versenyt másodszor is a Nagy Lajos Gimnázium csapata nyerte. Ezzel egy évre — másod ízben — őrzője lett a díszes vándor- serlegnek. Második az 500 MTH iskola harmadik a Bányaipari Technikum, negyedik az Építőipari Technikum csapata lett. Az egyéni helyezéseket is a Nagy Lajos Gimnázium csapatának tagjai nyerték: első Heiszám Zoltán, második Józan András, harmadik Temesi László. Szinte nem akadt kérdés, melyre ne tudtak volna szabatos és részletes választ adni. Sajnos, árnyoldala is volt a vetélkedőnek, melyről a jövő érdekében szólni kell. Az iskolák fotókörében folyó munkáról nemigen van egyéb számadási lehetőség, mely a nyilvánosság előtt bizonyítaná a végzett munka értékét és intenzitását. Részben ezért, részben pedig azért, hogy az esztétikai nevelés érdekében a fo- tcmozgalmat elősegítse, vezette be a városi tanács v. b. művelődési osztálya az országban elsőnek a középiskolások foto- vetélkedőjét. Természetes volna ezek után, hogy az iskolák meg is ragadják a lehetőséget, és saját érdekükben indították volna csapataikat a versenyen. Ez évben másodszor került sör a fotovetélkedőre, így valamennyi középiskolának módja lett volna erre a fotókör .tagjaiból induló csapatot előkészíteni. Felkereste a megye középiskoláit a megyei tanács szakelőadója is, ez azonban ■cem hozta meg a kívánt eredményt. A város iskoláiból távol maradt a ve+°iv'-'’" * Gépipari Technikum, a közgazdasági technikumok ipari és kereskedelmi tagozatai, a Janus Pannonius Leánygimnázium, Széchenyi Gimnázium, a megye valamennyi középiskolája és szaktechnikuma. Igaz az időpont az idén nem volt megfelelő. Érettségik, pedagógusnapi előkészületek, egyéb ifjúsági rendezvények kötötték le az erőket. Jövőre ezt körültekintőbb szervezéssel kell megoldani és a szervezésben feltétlenül együtt kell működni a KISZ-el. Remélhetőleg jövőre a vetélkedő valóban a megye valamennyi középiskolájának és technikumának vetélkedője lesz. Halász Nemes kőanyag, az eddig használhatatlannak vélt meddőből A Kőbánya Vállalat komlói üzemében a múlt évről mintegy 18 ezer tonna olyan kőanyag maradt vissza, amely időközben földdel, agyaggal s egyéb értéktelen meddővel keveredett. Ez a használhatatlan készlet feleslegesen kötötte le a bánya amúgy is szűk alap- területű rakodóterét, vagyis egyre inkább akadályozta a termelést, illetve a tárolást. A bánya műszaki dolgozói el határozták, hogy megmentik, illetve hasznosítják ezt az anya got. Ennek érdekében hozzá is fogtak a meddő mosással történő különválasztásához, s ez- ideig 6000 tonna kő átmosását végezték el. A munkatempó arra enged következtetni, hogy augusztus végéig be is fejezik, s a kőbánya igazgatójának tájékoztatása szerint lehetőség nyílik arra, hogy az eddig használhatatlan készlet jelentős részét akár nemes anyagként is értékesíthetik. Ketten ültünk a motorbiciklin: Dukics Károly, a megyei tűzoltóság parancsnok- helyettese és jómagam. Dukics Károly őrnagy az aratási tűzfel- készüléat ellenőrizte, én pedig felcsaptam krónikásnak. Botykapeterdre is betértünk, i A szőke tanácstitkámő irathal- ' mázt rakott elénk. Olyan volt, mint egy hadműveleti terv. 1 Külön névsort szenteltek a nyári figyelőszolgálatnak, másikat az inspekciósoknak és így tovább. Nagy műgonddal készült rajzot mutattak a közös szérű elhelyezéséről. Minden téglalapocska egy aszta got vagy kazlat jelentett, figyelembe vették a szél járást, a víznyerő helyet, a víznyerő helyről várható víz mennyiségét — mindent. A tervrajz maga a tökéletesség, talán a pécsi tervező sem húzta volna meg szebben a téglalapok kontúrjait. — Hát ennek nagyon örülök! — mondta az őrnagy, amikor újra motorra szálltunk —• Akár hiszi, akár nem: tíz éve járom mér a falut, de még ilyen szép tervet nem láttam. Úgy látszik, mégsem dolgozunk hiába! Kezd beérni a munkánk gyümölcse. Néhány óra múlva Bicsérd hepehupás kövesútján bukdácsoltunk. Dukics őrnagy próbariadót akart rendezni a községben. A tanács -előtt szálltunk le. — Elnök elvtárs, mennyi magánál az idő? — kérdezte az őrnagy. — Háromnegyed négy! — mondta a tanácselnök, órájára pillantva. — Nálam is ugyanennyi. Hát kérem: az a feltevés, hogy tűz ütött ki a tűzoltószertárral szomszédos házban. Kérem, cselekedjék úgy, mintha a ház valóban égne. — Tűz? — néz az elnök megrökönyödve. — Igen, tűz! Ne vesztegessük az időt, mert „ég' a ház!’’ — Dehát mit csináljak? — kérdi az elnök panaszosan. — Ez önre tartozik elnök elvtárs! ön a falu felelős vezetője! — Persze-persze! — mondja az elnök, aztán felderül az arca: — Képzelje őrnagy elvtárs, a múltkor nagy tűz volt a faluban és... — Elnök elvtárs, „ég a ház!” — szakítja félbe az őrnagy a csevegő stílust. — En csak a múltkori tüzet akartam elmesélni! — mondja az elnök duzzogva. — Most nincs idő. Kérem: cselekedjék! Az elnök feláll, s még mindig olyan arccal, aki nem tért magához, megkérdi: verje félre a harangokat ? A tűzoltótiszt türelmetlenül mondja, hogy ne verje félre. Vegye úgy, hogy nem lehet félreverni. És siessen, az isten szerelméért, siessen elnök elvtárs, hiszen „ég a ház!” Az elnök bezárja az ajtót, becsukja az ablakokat — ez most a „legfontosabb!” — és megindul a falu főutcáján. Visszakiált, hogy sajnos, nincs itt a kerékpárja. Nem jut eszébe, hogy a szomszédból is kérhetne. Futóléptekkel halad, mégis, értékes percek vesznek el. mire néhányszáz méter után a kerékpár nyergébe ül. — Már öt perc telt el! — nézi az őrnagy türelmetlenül az óráját. — Ilyen mozgósítást, ilyen mozgósítást! — mondja fejcsóválva. — így aztán nem csodálható. hogy annyi tűz van! — folytatja — miközben felfelé lépkedünk a falu főutcáján. Közben a tűzoltószertár elé érünk. Már nyitva van. Az elnököt látjuk, meg néhány tanácstalan embert. Idegesek, kapkodnak, a falusi tűzoltó- parancsnok nevét kiáltják, aki nincs sehol, mert valahol dolgozik. Végre, előkerül egy mi- cisapkás ember, aki önkéntes tűzoltó lehet, mert szakavatott kézzel dirigálja a menetet. Egy nagykalapos, kékköté- nyes, parasztkülsejű férfi fogatért fut, a többiek pedig kihúzzák az egyik lajtfecsken- dőt. „Miért nem a motoros fecskendőt viszik?” — kérdi a tűzoltótiszt. „Rossz!” — kiáltják a többiek lihegve. „Miért rossz?” — kérdezné az őrnagy, de meggondolja magát, hiszen felesleges a kérdés: elromlott és nem javították meg. Különben sincs idő arra, hogy ezen meditáljunk. Előrobog a fogat is, bár nincs szükség rá, hiszen a szomszédban „ég a ház”. Inkább víz lenne! Mert nincs! Hiába mondja az előírás, hogy a lajtban víznek kell lennie — Két partizán, két találkozása AZ ELSŐ TALÁLKOZÁS a második világháború idején történt. Moldoványi Ferenc 1942. végén a 4. híradós zászlóaljban gépkocsivezetőként került ki a frontra. A brianszki erdőben Szeredina-Buda mellett állomásozott a 108-as könnyűhadosztály. A partizánokkal váló kapcsolatot megteremteni nem volt könnyű a magyar katonáknak, de Moldoványi Ferenc nek sikerült. A lakosság éheiéit, nyomorgóit és egy gépkocsivezető pedig könnyen jut- hatot élelemhez. Nyílt paranccsal — egy kis ravaszsággal — több ember több napi élelmét felvételezhette. A fekete kocsi pedig — mert ilyen kocsival teljesített szolgálatot mintegy féléven keresztül Moldoványi Ferenc — gyakran megállt egy-egy falu utcáján. — Gyerekek! Éhesek vagytok? Akartok kenyeret, kon- zerveket? — kérdezte a gépkocsivezető és hamarosan új gazdára talált az élelmiszer. A partizánok felfigyeltek. Mindig ugyanaz a fekete kocsi állt meg valahol és élelmet adott a lakosságnak. Annál a családnál, ahol elszállásolták — találkozott és beszélt először Moldoványi Ferenc a partizánokkal. Megtudta a jelszót és a spontán kápcsolatból tudatos segítség lett. Eleinte bizalmatlanok voltak vele szemben, de amikor már kézigránátokat is - ' “ - .—‘-•»’"•»«ríc, biztos segítőtársként számíthattak Moldoványi Ferpncre. 1943 NYARÁN, amikor a németek felfedezték kapcsolatát a partizánokkal — Moldoványi Ferenc átállt a szovjet csapatokhoz. Ekkor történt a két partizán első találkozása. Amikor bekísérték a „Cska- lov” brigád komiszárja, Dud- ko Grigorij Andrejevics fogadta. Este a tábortűznél sokáig beszélgettek. — ö volt az első kommunista, aki rolóban és őszintén hitt nekem — mondotta közel két évtized távlatából Moldoványi Ferenda Belvárosi Étteremben beszélgetve, két dupla mellett — Grigorij Andrejevics javaslatára átkísértek a főparancsnokságra, ahol a partizánok közé fogadtak. Majd visszakerültem a „Cska- lov” brigádba, ahol a Sulga Iván vezetése alatt álló felderítő csoportba osztottak. Huszonhárom komoly tűzharcban vettem részt, dolgoztam a ’ főparancsnokság operatív osztályán, majd a területet 1944. július 28-án a Vörös Hadsereg ielszabaditotta és ezután két hónapra a romboló-zászlóaljhoz kerültem, ahol magyarokkal dolgoztam együtt. Ezután Minszkbe mentem és 1947-ben szereltem, le, majd hamarosan hazajöttem. A két partizán második találkozása — csaknem húsz évvel később — nemrégiben volt. HAZAJÖVETELE UTÁN a pártban dolgozott Moldoványi Ferenc*. Tiszalökön volt, amikor megrágalmazták: sohasem volt partizán, csak befurakodott a szövetségbe, a szovjet papírokat is illegálisan szerezte. Tisztázni akarta magát és szerette volna a rágalmakat visszautasítani. Levelet írt az ottani területi pártbizottságnak és a válasz megérkezett: a volt harcostársak közül sokan élnek és dolgoznak — köztük a komiszár, Grigorij Andrejevics, aki jelenleg pártnyugdíjas és Sulga Iván is, aki az ottani szovjet elnöke— így igazolták, hogy Moldoványi Ferenc valóban partizán és jó partizán, harcos kommunista volt már akkor is. Megkezdődött a „nemhivatalos” baráti levelezés is. Grigorij Andrejevics megírta, hogy a volt működési terület mennyire megváltozott, új városok és falvak épültek, a mocsaras területen pedig már hatalmas erőmű áll, amely Sulga Iván igazgatási területéhez tartozik. Moldoványi Ferenc pedig — aki 1958 szeptembere óta a Pécsi Hőerőműben dolgozik, jelenleg beruházási előadó — beszámolt a magyarországi változásokról. Jött a levél, ment a válasz és a volt partizán-parancsnok meghívta magyar harcostársát: látogasson a Szovjetunióba. Erről a látogatásról és a találkozásról így beszél Moldoványi Ferenc: — Feleségemmel április végétől május közepéig három hetet töltöttem a Szovjetunióban. Sohasem fogom elfelejteni második találkozásomat Grigorij Andrejeviccsel. Be- rozán az állomáson várt bennünket a volt parancsnokom és barátom. A partizán emlékművet néztük és még soha sem láttam könnybeíábadt szemekkel a bátor, erős férfit, de ekkor mindketten elérzé- kenyültünk. A városban találkoztam a többi volt partizántársammal és két napig voltunk Grigorij Andrejevics vendégei, majd bejártuk az ő kalauzolása mellett — a volt működési terület nagy részét. Felkerestük a régi táborhelyeket is. Nem is lehet elmondani, hogy mennyire megváltozott ott minden, Sokat beszélgettem a volt harcostársaimmal és felidéztük a közel húsz év előtti közös emlékeket. — SZOVJET BARÁTAIM, különösen Grigorej Andrejevics és Sulga Iván meghívtak és sok szeretettel várnak 1964. július 28-ra, amikor a terület felszabadításának húszéves évfordulóját ünnepük. Én a néhány héttel ezelőtt tett látogatásom viszonzásául meghívtam 1963. május 1-re Grigorij Andrejevicset, hogy látogasson el Pécsre, aki megígérte, hogy a meghívásnak — ha valami elháríthatatlan akadály közbe nem jön — eleget tesz. Reméljük, hogy a két találkozás után a harmadikra és negyedikre is sor kerül. Bartó László nincs benne! Most kell feltölteni. Kannákkal cipelik, hordják, j újabb értékes perceket élfecsé- | reive. Végre, felszerelik a tömlőt, I pumpálhatják már a vizet, j Huszonöt perccel a riasztás j után megjelenik az első vízsu- ; gár. Huszonöt perccel! De ! hosszú idő! És milyen a víz- I sugár? Gyér és erőtlen, hiszen | rossz a tömlő! Ezzel nem lehet tüzet clta- ’ ni. A többi tömlő is sárosán, elhanyagoltan fekszik a szer'6- : kövén, a másik lajtfeCskendő ! nem szuperál — elhanyagolt a bicsérdi tűzoltószertár. Vége van a gyakorlatnak. Az őrnagy elvtárs megköszöni az emberek közreműködését, kezetfog azokkal, akik kitűntek a mentésben. Különösen a ! kékkötényes férfit üdvözli, aki — mint kiderült, a falu tsz elnöke — olyan gyorsan teremtette elő a fogatot. Igaz, hogy a fogatra ez esetben nem volt szükség, a gyors cselekvés azonban dicsérendő. És dicsérendő a micisapkás férfi, -z önkéntes tűzoltó buzgalma is, aki a helyzetet felismerve, átvette a parancsnokságot. A tűzoltót.iszt megkér: írjam feí, hogy Noteisz Jánosnak hívják. Nyugodtabb már a tfizó!főtiszt, csak a tanácselnök izgatott még. Elkeseredetten mondogatja, hogy a múltkori tüzet, a valódi tüzet negyedóra alatt eloltották, pedig komoly kémény- és padlástűz volt az, de mire kiszállt az állami tűzoltóság, a tűznek még irmagja sem maradt... A tanácselnök még a múltkori tűzről beszél, arról a rövid negyedóráról, ami akkor elég volt. A nevét azért nem akarja megmondani. Hiába kérem, azt válaszolja, hogy nem kell név az újságba. "Elég lesz a foglalkozása, nem kell többet beleírni ... Magyar László Ui szeszvizsgáló készülék Uj szeszvizsgáló készülék gyártásával kísérletezne! a Debreceni Orvostudományi Egyetemen, amellyel a helyszínen percek alatt vérvétel nélkül kimutatható, hogy a járművezető fogyasztott-e szeszesitalt, s milyen mértékben. Az üvegampulla formájú készülékekből Pécsre is került néhány darab kísérletképpen, amellyel a 12. AKÖV ellenőrei végeznek vizsgálatokat a megye legforgalmasabb útvonalain. Az országban 5 autóközlekedési vállalat próbálja ki, hogyan válik be az új mérőeszköz, amelybe bele kell fújni, s néhány perc múlva az ampulla töltetének színeváltozása hamisítatlanul bizonyít. Az ampulla egy alkalommal használható, utána kimosható, s ismét működik. Mihelyt meg kezdődik a sorozatgyártása, valamennyi autóparkkal rendelkező vállalat olcsón beszerezheti a hasznos ellenőrző am pullákat. Családi házak öröklakások leválasztható lakrészek, házrészek, házhelyek, egyéb ingatlanok adás vételét, lakáscseréket közvetítünk, fő bérleti lakásokat vásárolunk kijelölt vállalatok fészere. INKÖZ Pécs, Rákóczi út 39/b. — INKÖZ kirendeltségünk: Mohács. 206 1 t
