Dunántúli Napló, 1962. június (19. évfolyam, 126-151. szám)

1962-06-24 / 146. szám

4M2. JtíKttm 9L NAPLÓ Mulasztások a lakosság- szolgáltatásban "*- :«; >' ' - ^• >' .-V« ■ í. *• - < ’ Az MSZMP Baranya megyei •végrehajtó bizottsága a napok­ban foglalkozott a mohácsi já- \ rási pártbizottság munkájával. ' Az általános értékelés egyik fő témáját a mohácsi lakosság- szolgáltatás problémái képez­ték, amellyel kapcsolatban a járási pártbizottságot komoly bírálat érte. Megállapítást nyert, hogy álta­lában az ipari, de ezen belül a lakosságszolgáltatásban is sok a hiányolni való. A mohá­csi ipari vállalatok kevésbé kö­vetkezetesek, ami leginkább abban nyilvánul meg, hogy nem ragaszkodnak eredeti ter­veikhez s menetközbeni termelésük egyre inkább az árutermelésre tendál. Okoskodásuk kézenfekvő, hi­szen arról van szó, hogy a kész­árutermelés lényegesen hasz­nosabb, kifizetődőbb számukra, a sok vesződséggel, szervezés­sel, ü tana járással találkozó pótló javító-szolgáltatásoknál. Az új áru, a szériagyártás, min­dig ren labilisabb az egyedi megrendelések, különösen pe­dig a javítási igények kielégí­tésénél. S ebben a buzgalmuk­ban megfeledkeznek rendelte­tésük egyik legfontosabbikáról a számukra kötelezően előírt, az általuk elfogadott és beter­vezett apróbb, s amellett lét- fontosságú áruféleségek előál­lításáról, pótlásáról. Sajnos ezek a hiányosságok nemcsak a helyiipari vállala­tokra jellemzőek, hanem kevés kivétellel a KTSZ-ekre is, no­ha ezen a területen már na­gyobb törekvés, több kezdemé­nyezés tapasztalható a szolgál­tatásokban. Maradjunk azon­ban a mohácsi kisüzemek pél­dájánál, amelyeket ha sum­mázva vizsgálunk, ha egy ka­lap alá vonjuk teljesítményei­ket és százalékban értékeljük, tisztes, de csalóka eredménye­ket kapunk. Miért? Mert ebben a nagy és közös eredményekben benne foglaltatik a Farostlemezgyár és a Mohácsi Sütőipari Válla­lat valóban jó eredménye is, amely azután magával emeli a gyatra eredményeket produká­ló ipari vállalatokat, köztük a mohácsi gépgyárat is. Állapod­junk meg néhány szóra a mo­hácsi gépgyárnál s nézzük meg közelebbről múlt esztendei ter­vét, termelési mutatóit. 1961. évi teljes termelési terve meg­haladta a 24 millió forintot, amelyet túl is teljesített. De hogyan? Lakosság-szolgáltatási tervét a teljes termelési terv­nek, mindössze 1,2 százaléká­ban vagyis 200 00 forintban kö­tötte le, amelyből csupán 6 ezer forintot teljesített. A Mohácsi Bútorgyár példája sem különb, sőt kirí­vóbb az előbbinél. Náluk is túl­teljesítették a több mint 30 milliós éves tervet, amelyből úgyszólván egy fillért sem kalkuláltak be lakosság-szol­gáltatásra. Pedig, ahol bútort vásárolnak, ott nemcsak komp­ITazaérkezett a Szovjet­unióban járt magyar pártmunkásküldöttség Szombaton délután hazaér­kezett az a pártmunkás kül­döttség, amely az SZKP Köz­ponti Bizottságának meghívá­sára több mint tíz napot töl­tött a Szovjetunióban. A déie- gációt Fehér Lajo6, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára vezette. Fogadásukra a ferihegyi re­pülőtéren megjelent Biszku Béla, az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagja, Szármái István, a Politikai Bizottság póttagja, a Központi Bizottság titkára, Kiss Dezső, a buda­pesti pártbizottság első titkára, Németh Károly, a Központi Bizottság osztályvezetője, a Központi Bizottság tagjai, to­vábbá a Közponi Bizottság és a budapesti pártbizottság veze­tő munkatársad. Jelen volt a delegáció hazaérkezésénél M. A. Popov, a Szovjetunió bu­dapesti nagykövetségének ide­iglenes ügyvívflfci lett, hanem egyedi darabotéra is jelentkeznek igények. A la- kosságszolgáltatási rubrikában szerepel ugyan egy 10 000 fo­rintos bejegyzés, de amint utó­lag kiderült, az az igazgató bú­tora volt, aki mohácsi lakos, s ilyenformán „jogosan” rá is kerülhetett a lakosságszolgálta­tási listára És a Mohácsi Helyiipari Vál­lalat? Már elővigyázatosabb volt és tízmilliós éves tervéből félmilliót tervezett be lakosság­szolgáltatásra. S, hogy ebből semmit sem teljesített? Lelke rajta, hiszen neki sem mostoha gyermeke a készárutermelés. Pedig minden más vállalatnál vérszerintibb szülője lenne a szolgáltatásoknak, hiszen első­sorban ezért hozták létre. A Mohácsi Sütőipari Vállalatot érte legkevésbé bírálat, hiszen a szó legszorosabb értelmében is lakosságszolgáltatási posztot tölt be. Ennek ellenére nem mindéi esetben fehér náluk sem a „fehér kenyér”. Persze csak átvitt értelemben s olyan formán, hogy ők sem teljesítik minden tekintetben kötelezett­ségeiket. ők sem szorgalmaz­zák túlságosan a házi megren­del ésű („sterr”) kenyér és a sü­teményfélék elfogadását, süté­sét, tehát ők is jócskán adósai a lakosságnak. S ha ezekután összegezzük a fentebb említett vállalatok la- kosságszolgáltatási kötelezett­ségét, szorgórü képet kapunk. Kiderül, hogy a mohácsi helyi­ipari vállalatok mindössze 25— 30 százalékban teljesítették azt a csekélyke tervüket is, amely- lyel a lakosság szolgáltatásra kötelezték magukat. Ezért került napirendre tehát a mohácsi járási pártbizottság munkája, súllyal a helyiipar problémáival és ezen belül a lakosságszolgáltatással egye­temben. Feladataik közül is el­sőrendű feladatként kellett volna foglalkozniuk a problé­mák e legfontosabbikával, amely a kellő ellenőrzés, a megfelelő segítség hiányában végül is ilyen példákat produ­kált. Ezen az ülésen bírálattal illették a Baranya megyei ta­nács ipari, illetve tervosztályát is, ahol az egyik legfontosabb szempontot a lakosságszolgál­tatást jobban figyelembe kel­lett volna venniük a tervezés­nél. Jobban meg kellett volna fontolniuk az általuk megadott úgynevezett „feszített” termelé­si, tervteljesítési mutatókat, amelyeket, ha teljesítettek is a vállalatok, de majd minden esetben a szolgáltatások rová­sára. Másszóval ezek a tervek bizonyos mértékben inkább a készáru termelésre, mintsem a lakosságszolgáltatásra késztet­ték, buzdították a mohácsi vál­lalatokat — PGy — Ma kezdik a cigány meggy felvásárlását megyénkben Az apró szemű, savanykás ízű cigánymeggy nem kedvelt étkezésre, a konzerviparnak azonban egyik legfontosabb alapanyaga. Belőle készül a meggyvér és a meggylé, meggy­bor. Rendszeresen szállítunk belőle külföldre, ahol felhasz­nálják festék és gyógyszeralap­anyag-gyártáshoz. Az immár hagyományos ci­gánymeggy felvásárlását ma kezdi a MÉK Baranyában. Minden községben kijelölték már a felvásárlókat és mintegy 20 ezer rekeszt is szállítottak a falvakba. Elegendő teherautót is biztosítottak a szállítás za­vartalan lebonyolításához. A szigetvári konzervgyárban, idő­ben rendbetették a présgépeket és egyéb berendezéseket, fel­készültek a nagymennyiségű gyümölcs fogadására. Legtöbb meggyfa Pál óta bo- zsok, Himesháza és Dunaszek- cső környékén, valamint a szi­getvári és sásdi járás dombol­dalain, főként a szőlőkben ta­lálható. A szedése, értékesítése igen kifizetődő, ezért a lakos­ság már nagyon várja a szezon kezdetét Ebben az évben mint­egy 55 ezer vagon cigánymegy- gyet kíván a tsz-tagoktól felvá­sárolni a MÉK. Űj köntösbe öltözik Pécs egyik legrégibb utcája, a Zsolnay Vilmos utca. Az Útbur­kolat már elkészült és az öreg házak sortatarozás alatt vannak. Jól vizsgáztak a kihelyezett technikumi osztályok A parasztembereiknek — zö­mében volt egyéni gazdálko­dóknak — azelőtt nem hiány­zott a szakközépiskola, kis gaz­daságukat anélkül is jól ve­zették. Most, hogy a tsz-ben vezető beosztásokba kerültek, nincs alkalmuk résztvenni még a levelező oktatás megszokott formájában sem. Ezen a hiá­nyosságon kívánt segíteni a Hazafias Népfront megyei tit­kársága, amikor a kihelyezett technikumi osztályok szervezé­sét javasolta. S az elmúlt két év óta a Szentlőrinci Mezőgaz­dasági Technikumnak 12 első­éves és négy másodéves kihe­lyezett osztálya működik a me­gyében. A kereken egy tucat első osztály már igen szép szá­mú „öregdiákkal” rendelkezik. Csütörtökön fejezte be első fél­éves vizsgáját az utolsó kihe­lyezett osztály, Kétújfaluban. Ezért tettük fel az időszerű kérdést Molnár Attilának, — aki a szentlőrine! technikum­ban a levelező oktatást irányít­ja, a vizsgák tapasztalatairól. — A kihelyezett osztályok 601 tanulójából eddig mintegy 550 jelent meg a vizsgákon — szólt a válasz —■ tehát a le­morzsolódás igen kicsi. Nagy szó ez, ha íigyalembevesszük, hogy a falusi levelezőink java­része 15—20 évvel ezelőtt járt iskolába, nincs a tanuláshoz megfelelő rutinja, módszere. Ezenkívül az alapképzettségük Is egyenlőtlen. Aztán az is elő­fordult, hogy többen nem értet­ték meg a rendszeres otthoni tanulás fontosságát. Ezenkívül természetesen felmerült a leve­lező hallgatóknál megszokott ezerféle nehézség is, például a tanuláshoz hiányzott a megfe­lelő hely, körülmény, vagy csa­ládi, esetleg más problémák merültek fel. Akik nem forgá- csolódtak le, azok általában jól vizsgáztak. Nemcsak a szak tárgyakból, hanem a közisme­reti tárgyakból is. Igen. magas volt a vizsga színvonala a pé­csi kertészeti osztályban, mely a MESZÖV-székházban kapott otthont és főleg tsz-kertészek- ből és MÉK dolgozókból áll. — Hogyan oszlanak meg a tanulók foglalkozás szerint? — Kilencven százalék tsz- tag. illetőleg tsz-vezető, vagy állami gazdasági, gépállomási, mező gazdasági igazgatási dol­gozó. — Milyen nehézségekkel küzdöttek az oktatás, illetőleg most a vizsga során? — Előfordult olyan eset, hogy a tanulót nem engedték! el az oktatásra, így néha aka­dályozták a rendszeres tanu­lásban. De ez nem általánosít­ható. Az viszont már igen ko­moly akadály, hogy a Pécsett lévő négy tanulókörünknek — összesen 250 fő — nincs meg­felelő tanterme. A vidéki álta­lános iskolákat viszont dicsé­ret illeti, amiért otthont adtak a kihelyezett osztályoknak, sőt a tantestületük legjobb­jait adták a közismereti tárgyak ok tatásához. Ne­héznek ígérkezett a gyakor­lati vizsgák lebonyolítása, hi­szen ehhez megfelelő berende­zések, gépek, eszközök kelle­nek. De kellemesen csalódtunk, mert a termelőszövetkezetek­ben — csak egy esetben volt a gyakorlati vizsga állami gazda­ságban — példás segítséget ad­tak. (Földessy) AKIK A HEGYEKET MOZGATTAK 0 Nem szabad visszanézni ISMERŐSEINK. Gyakran találkozunk velük, amint az akna felé tartanak, zsebükben az elmaradhatatlan uzsonna­csomaggal, az autóbuszban bő biskolnak az éjszakai műszak után vagy berregő motorke­rékpárjaikkal riasztják él ko­ra hajnalban a békés polgár álmát. Fizetésnapokon han­gos tőlük a bányatelepi ital­boltok környéke és ha fia­talon megrokkant, nehezen ziháló negyvenéves öregek­kel találkozunk, bizonyosak lehetünk abban, hogy ők is bányászok voltak. A más tájról érkező csúfnak, talán ijesztőnek találja a bánya környékét, füstölgő meddőhányóival, a mindent belepő szénpor fekete színé­vel. De az ott élőnek szép ez a vidék. „Az akna mögött mész sze, a távolban puposodik a palahányó és a salakhegy. Fe­lettük az erőmű füstje gomo­lyog. Mint két óriás őr állnak a völgy kapujában. A lábuk­nál a szénmosó sötét épület­tömbje .. a völgybsi a két domb mind magasabb lesz, úgy nő, mint a serdülő lány melle..Így írja le a tájat Lombosi Jenő, a Széchenyi- akna versenyfelelőse. Szépnek tóttá a tájat és az életet Sztanek János brigád­vezető vájár is ezév kora­tavaszán. Hóna alá csapott uzsonnacsomaggal. nadrág­szí jján Davy-lámpával, lábán s becsatolattón gumibakancs- ssaí leszállásra készült. *— János! — szólt oda vala­melyik munkatársa — este találkozunk a munkásőrség­ben. De előbb megiszunk egy fröccsöt. — Ha még élünk:.. — fe­lelt, s a feleleten senki sem ütközött meg. A bányász ter­vez, gyűjtögeti a keresetét, házat épít, gépkocsit vásárol, da valahányszor új terv meg valósításába kezd, mindig el­mondja: „Ha még élek.. Nincs ezekben a szavakban babonás félelem vagy misz­tikus jóslatszerűség. így szok­ták meg. A NYOLCADIK SZINT több, mint fél kilométer mé­lyen van a föld színe alatt. Sztanekék a K. IV. K (keleti negyedik körlet) 7-es telepére tartottak ezév március 17-én. Gurítót hajtottak gázkitörés- veszélyes kőzeitben. A gázkitörés a bányász alat­tomos ellensége. Hirtelen tá­mad, másodpercnyi időt is alig hagy a menekülésre. Akik ilyen helyen dolgoznak, tud­ják, hogy ha megreccsen az ácsolat a váj végen, ha a szén hirtelen magától elkezd pe­regni, azonnal menekülni kell, amilyen gyorsan csak lehet, rohanni olyan messzire a ve­szélytől, amennyire csak le­het. Sztanek János is jól tudta ezt. A szállítóosztályon verte a fészkét, amikor a vájat vé­gén megreccsentek az ácsola- tok és a nagy nyomás alatt porrá zúzott szén peregni kéz dett, mint a homokóra ho­mokja. Látta,' hogy társai me nekülmek. A gurító végén lét­rán dolgozó Glück Ferenc se­gédvájárt valaki szó nélkül lerúgta a létráról, de nem sér­tődött meg — ez a rúgás az életét jelentette. Sztanek Já­nos azonban távol volt a váj- végtől, s egy pillanatig kétel­kedett abban, hogy valóban ve szély fenyeget. Talán arra gon dőlt, hogy az ácsolat megerő­sítésével biztosítani lehetne a munkahelyet, feltehetnék a vándorgerendát és ezzel be is fejeződne a műszak. Egy pillanatig tartott csak. De ez a menekülés utolsó pil- l-mata volt. Elszalasztottá. Az irtózatos erővel előretörő gáz kiröpítette a gurítóból az alap vágatba és hetven csille szén port zúdított utána, amely el­temette, megfojtotta. HÚSZADIKÁN TEMET­TÉK. Közel apja, Sztanek Gyű la sírjához, aki tizenhárom év­vel korábban halt meg. Bá­nyamentő volt, akkor érte utol a halál, amikor másokat akart kimenteni. A brigád vezető nélkül ma­radt. De az élet megy tovább, folytatni kell a birkózást a heggyel a szénért Sztanek' János szocialista brigádjának tagjait erős szá­lak fűzték egymáshoz. Érzé­seiket nem kívül hordják. A temetés után is folyt tovább a munka, csak a brigádnaplóba írták be kegyetlenül tárgyila­gos szavakkal: „március 17-én gázkitörés következtében Sztanek Járx* életét vesztet­te-.” És a statisztikai kimuta­tás „balesetek” rovatába ke­rült egy bejegyzéssel: „I ha­lálos”. És Glück Ferenc segéd vájár néhány nap alatt éve­ket öregedett.. . Együtt maradtak. Rokotya Sándor lett az új brigádvezető. Látszatra vélconydomgájrú, fe­ketehajú, feketeszemű em­ber, de már nem ismeretlen a bányában. SOKAN EMLÉKEZNEK arra, hogy nyolc évvel eze­lőtt csapatával elsőnek érte el Széchenyi-akna mostoha körülményei között elővágat- hajtásban a 40 méteres telje­sítményt. Nem maradt el a hivatalos elismerés sem. 1954- ben megkapta „A szakma ki­váló dolgozója” és a „Kiváló dolgozó” kitüntetést, 1955- ben Dobi István kezéből vette át a „Szocialista munka ér­demérmet”, oklevelet pedig annyit kapott jó munkájáért, hogy majdnem teljesen bebo­rítják meszesi lakása előszo­bájának a telát. Hat éve már azonban, hogy nem sok szó esik róla, telje­sítményeiről a nyilvánosság előtt. Csak májusban említette félmondatban egy újsághír, hogy „Kerekes Mihály bri­gádjának alighanem méltó vetélytarsa akadt...” Van valami közős az új és a régi brigádvezető jellemében. Sztanek Jánost örök jóked­véről ismerték. Rokolya Sán­dornak sem ingatja meg sem­mi derűs, optimista szemléle­tét. Sok év kudarcai, sőt té­velygésed (ezekről még lesz «zó) sem tudták elvenni élet­kedvét, küzdenitudását, biza­kodását Talán ezért is fo­gadta el olyan gyorsan a bri­gád vezetőjének. És még vala­miért. — Amikor még csillés vol­tam — emlékezik — volt egy vájárom, akinek az volt az el­ve, hogy „csillésnek kuss a neve.” Egy aknász egyszer va­lamiért megpofozott. Igaz, hogy ez régen volt. Már az öt­venes évek elejétől megszűnt a bányában az a szellőn, amely megengedte, hogy a bá­nyászt sértegessék, sőt üssék a rangban fölötte állók. De én már akkor megfogadtam, hogy ha valaha emberek dol­goznak a kezem alatt soha­sem fogom így éreztetni a ha­talmamat', nehogy engem is úgy gyűlöljön valaki, min* én gyűlöltem azt az aknászt..: Amikor összeült a brigád, könnyen megállapodtak ab­ban, hogy folytassák a mun­kát. „Közös munkával minél na­gyobb teljesítmény, minél jobb kereset” — így lehetne meg­fogalmazni azt az alapvető el­vet, amelynek alapján a bri­gád tagjai vállalták a további munkát és küzdelmet. MINDEN BRIGÁD a veze­tője nevét viseli. Ez szinte törvény, így van valameny- nyi szocialista brigádnál Saé- chenyi-afcnán. A brigád azon­ban mégsem Rokolya Sán­dor, a brigádvezető nevét vi­seli. — Legyem a nevünk — hang­zott el a javaslat — továbbra is Sztanek János brigád. Az ő vezetése alatt értők el a szo­cialista címet, éljen tovább a neve és igyekezzünk úgy dol­gozni, vagy ha lehet, még job­ban, mintha továbbra is ő ve­zetné a brigádot. Március végén került sor a szocialista brigádok negyed­évi értekezletére. A Sztanek Jánoo-brigád képviseletében Rokolya Sándor brigádvezető ment el. Nem volt még hatá­rozott terve, hogy mit is mond jón ott., de a brigád tagjai azt kérték, olyan vállalást te­gyen, amellyel senki mögött sem maradnak szégyenben. (Folytatjuk? Mészáros Fcrcng

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents